És máshol is...de ezt nem részletezném. Ennek okozója pedig az új biciklim. Merthogy az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy hétfőtől bicajjal járok dolgozni, amikor csak az időjárás engedi.
Hogy ne kerüljek az "önkéntes vesedonor" kategóriába, vettem ám egy szép bordó sisakot és egy rendkívül előnyös rikizöld fényvisszaverő mellényt (amiből az autóban is kell tartani). Szóval, ha valaki Mátyásföld és az Uzsoki kórház közötti útvonalon meglát, kérem tartsa vissza a röhögését arra a pár pillanatra, míg elhaladok mellette.
Ma főpróbát tartottam, kb. 30 perc alatt be tudok érni, kocsival ez a táv 25-40 perc forgalomtól függően. Ezen kívül így legalább heti négyszer sportolok egy órát, nem szennyezem a környezetem és kávé nélkül is lesz 110-es vérnyomásom. Kell ennél több?
Kell. Pl. egy finom keksz a délutáni teához.
Hozzávalók:
250 g szobahőmérsékletű vaj
140 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliakivonat
300 g liszt
100 kókuszreszelék
málnalekvár (a hűtőben lévő elfekvő lekvárkészletek elhasználásához remek ez a keksz)
kókuszreszlék a díszitéshez
A lekvár kivételével összedolgoztam a hozzávalókat és tettem bele egy csipet sót is megszokásból. Két hosszúkás kn 5 cm átmérőjű rúddá formáztam folpackba csavartam és a hűtőbe tettem. (Elmentem bicajozni. Ezt a lépést ki lehet hagyni, a keksz ízén nem változtat.)
A sütőt bemelegítettem 190 fokra. A tésztarudakból fél centi vastag kekszeket szeltem le, amit kb 15 perc alatt világos aranysárgára sütöttem.
Két korongot málnalekvárral összetapasztottam (volt még a tavalyi főzetemből, és pár kanál IKEAS vörösáfonyalekit is találtam, amivel szintén remek lett), összenyomtam, hogy az oldalán kicsit kicsorogjon és így meghempergettem a maradék kókuszreszelékben.
Eredmény: Igazi roppanós vajas keksz. Nagyon jól passzol a gyümölcsteákhoz!
9 megjegyzés:
Le a kalappal a biciklis projekt miatt! Azért a keksz se rossz...
Most ha azt mondom, hogy csorog a nyálam, az nagyon gáz?? :)))))
Tetszik, hogy nem kellett szaggatnod formával a tésztát, csak szeletelted a rudakat. Sót én is mindig teszek az édes sütikbe, jobb úgy az ízük.
Megtetszett ez a keksz, lehet, hogy holnap megsütöm!
Más: én ugyan boltba, postára, kisebb utakra bicajjal járok, de hosszabb távra csak vidéken használom a bicajt. A városi biciklizésről leszoktam. Egyrészt nem érzem jól magam a fővárosi utakon (nincs mindenütt bicikliút), másrészt a levegő minősége is eltántorít. Ezért szoktam le a városi futásról is egy időben.
Pár alkalommal a munkahelyemre is betekertem annak idején, de rá kellett jönnöm, hogy az reggelente komplett átöltözéssel, zuhanyzással jár, s ennek nem volt minden feltétele adott... a parkolásról nem is szólva.
Pedig jó dolog a bicikli, de nekem marad vele a kisbolt meg a vidéki közlekedés. Ott jobban el is fogadják talán az autósok is...
Lopiztam a kekszből!Finom volt, köszönöm! :))
Én mindig, mindenhova bicajal járok, igaz itt ebben a kisvárosban nincs tömegközlekedés, nagyon élvezem!:))
Limara! Egészségedre!
Napmátka: Hálistennek a kórházban van őrzött biciklitároló, az orvosi szobához zuhanyzó és én minden reggel amúgy is teljesen átöltözöm fehérbe :-D Egyébként én se vállalnám a macerát.
A levegőt meg így is-úgy is beszívjuk, bár szerencsés vagyok, hogy ez viszonylag zöld rész, és majdnem végi bicikliút van a neccesebb részeken (Rákospatak mentén).
Hű, ez a keksz nekem is megtetszett, ha vége a léböjtnek, biztosan megsütöm, egy tojást simán ki lehet hagyni belőle :o) Köszi!
Gratula a rendszeres sporthoz, drukkolok, hogy sokáig megmaradjon a lelkesedésed! :) Mondjuk lassan zöldül, rügyezik minden, ilyenkor nem nehéz lelkesnek lenni!!! :D
A keksz vajon megpuhul a lekitől 1-2 nap alatt? VAgy ennek a tesztelésére nem volt mód? :)
Üdv,
Nyestkutya
Köszönöm a receptet! Pont nekem való: gyors, egyszerű, finom. :) Szilva- és birsalmalekvárral is remek lett. :)
Nyestkutya!
Igen, megpuhul, de így is nagyon finom.
Megjegyzés küldése