2009. május 31., vasárnap

Le a kalappal!

Ez a hét kicsit sűrűre sikerült megint, így nem tudtam azonnal reagálni azokra a kedves "kitüntetésekre", azaz szakácssapkákra, melyeket Valitól, Gabitól, Vestától, Gabojszától, Ágitól, Garffykától és Latsiától is megkaptam.
Nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondoltatok! Legszívesebben egyből vissza is passzolnám őket, hisz mindannyian abszolút megérdemlitek!
Ezenkívül anélkül, hogy körbenéznék ki, mikor, milyen formában kapott e díjból, továbbadom a következő 5 embereknek:

No Salty-nak, aki sajnos régen írt már
Mammának, akinek mindenre van ötlete
Macinak, a szépséges süteményekért
Salsaorsinak, az életszeretetéért
Chriesinek, a sokoldalúságáért

2009. május 23., szombat

Segítsüti átadások

Ma délután nagyon kellemes élményben volt részem, összejöttünk a Segítsütis kollektívával egy kis tereferére. Remek dolog volt összefutni az ismerősökkel és személyesen találkozni azokkal, akiket eddig csak a blogukon keresztül "ismertem".
Még egyszer köszönöm Nemisbékának, hogy részt vehettem ebben a nemes akcióban és a többieknek is a profi közreműködést!

És akkor lerónám a tartozásom a kedves "nyerteseim" felé, akik nélkül az egész nem jöhetett volna létre...
S hogy is zajlott az átadás?
Az kérem úgy kezdődött, hogy két nappal az első találka előtt összedobtam két adagot, ami Lívia részére készült (a ráhagyás meg maradt itthonra kóstolónak). Egy éjszakát állt a massza a hűtőben, majd másnap munkához láttunk Fannival.
Akkor jött az első "pofaleszakadás": a kekszek sütés közben szétszakadtak-berepedeztek, olyan látványt nyújtva, mint a kiszáradt Hortobágy augusztus közepén... (debreceni lévén, volt alkalmam jó párszor ilyet látni)
Hívtam is Líviát, hogy csúfos a kudarc, nem tudom, mit csináljak, lehet hogy megy az egész a kukába... Ő persze megértő volt, és abban egyeztünk meg, hogy még telefonálok később.
Közben járt az agyam, hol szúrhattam el, de csak a hűtésben tértem el az előző recepttől.
Így jobban odatettem magam a formázásban, átgyúrtam a tésztát és a dolog újra működni kezdett (so-so). A sós karamell hálistennek elronthatatlannak bizonyult, a csokicirmozásban pedig még a férjem is segített (az én lelkiállapotom ekkor már nem volt alkalmas az ilyesmire) - így este 10-kor felhívtam Líviát, hogy ha szereti a "randa, de finom" sütiket, akkor találkozzunk csak.
Találkoztunk.
Ekkor jött a második "pofaleszakadás". Azt sejtettem, hogy egy kedves, okos, érzékeny és ínyenc emberrel fogok megismerkedni, de azt nem, hogy még ajándékot is kapok! Főleg miután jól felkészítettem, hogy a sütik kivitele hagy némi kívánnivalót maga után, sajnos nem lettek olyan szépek, mint az első adag, amiről a kép készült.
Mint kiderült, Lívia annyit tud a csokoládékról, hogy kezdtem mellette kicsi ponttá zsugorodni, és úgy érezni, hogy kettőnk közül inkább neki kellene klaviatúrát ragadni és hetente párszor élménybeszámolni, mesélni... egyszóval inspiráló volt őt hallgatni.
S hogy az inspiráció még nyomatékosabb legyen, kaptam tőle kb 1 kg Valhrona (különböző típusúakat) csokoládét és még egyéb finomságokat (ostyapelyheket és peanut butter chipseket (stílusosan)).
Le is fényképeztem őket, azon melegében.
Annyira meghatódtam és elbizonytalanodtam, mit is csináljak belőlük, hogy be kell vallanom, a mai napig nem kezdtem a csokival semmit - azon kívül, hogy időnként végigkóstolom, igyekszem feltérképezni a különbségeket és ízeket... higgyétek el, ez is elég jó móka.
De hogyha összeszedtem a bátorságom, mindenképpen Pierre Hermé receptben végzik, az biztos.
Líviával egyébként azóta még egyszer találkoztunk egy "spontán", Culinárisban elköltöttt ebéd keretén belül, amikor is megkapta a füzeteket. Megint órákat beszélgettünk, megint kaptam csokoládé "házifeladatot" (most Amadeit és csokiba mártott kandírozott citromot), és megbeszéltük hogy megyünk "főzni" együtt...
Persze csak ha lesz a kapuban egy "csokidetektor", ami biztosítja hogy nem lapul egy újabb zavarbaejtő csomag Lívia táskájában...
:-D

A Beforenak és Nagygombócosnak szánt adaggal már óvatos voltam, nem került a hűtőbe. A ráhagyás kedvéért itt is háromszoros mennyiség készült (a kollegáim nagy-nagy örömére).
Before nagyon aranyosan felajánlotta, hogy beugrik az Uzsoki utcába a sütikért, mert épp arra lesz dolga. Én arra számítottam, hogy a déli órákban nem lesz nagy nyüzsgés, lesz időnk egy kávéra, de az élet (és az állandóan érkező mentők) kicsit másképp hozták.
Azért annyi időnk volt, hogy pár percet beszélgessünk. Az egyből kiderült, hogy Before is a fanatikusok táborába tartozik, amikor megmutatta mivel lepi majd meg az anyukáját jövő télen, a szülinapján. Egy Gourmet magazin volt, abból az évből, amikor az anyukája született. Nem kis élmény volt átfutni a tökéletes állapotú újságot, ami tele volt szupi receptekkel és hihetetlen hangulatot árasztott.
Arra vonatkozólag is kaptam tippeket, hogy Barcelonában miket és kiket ajánl a Bűvös szakács, sőt később még telefonos segítséget is nyújtott az egyik csokizó megtalálásában.
De erről később.

Nagygombócossal sajnos nem sikerült személyesen találkozni az elutazásunk elől, így gavallérosan felajánlotta, hogy küdjem csak be a szállítmányt a munkahelyére egy futárral.
Neki is nagyon ízlett a "nyeremény", s további adományt is küldött a Leának a füzetvásárlás címén.
A füzeteket személyesen szeretném neki átadni, egyrészt hogy megköszönjem nem mindennapi felajánlását és hogy kicsit megismerhessem.

Mit is írhatnék zárásul?
Köszönöm Nektek!

2009. május 21., csütörtök

Anadama kenyér

Az anadama kenyérnek elég vicces története van. A szóhagyomány szerint egy New-England-i pasit egyszercsak otthagyott a felesége. Emberünk elég dühös lett, amit még fokozott a felismerés, hogy az asszony csak némi kukoricadarát, melaszt hagyott hátra az éhező teremtés koronájának. Ezekhez dühében hozzácsapott még némi lisztet és élesztőt, és magad uram, ha szolgád nincs kenyeret sütött magának, miközben ezt motyogta: "Anna, damn 'er!"
Ezt a mondatot polírozták le aztán az érzékenyebb fülű jenkik, és hívják azóta is anadamának a kukoricadarás, tradicionális New-england-i kenyeret.Hozzávalók:
egy fél bögre (250 ml) kukoricadara
egy fél bögre víz

3/4 tk só
egy tk porélesztő
egy evőkanál világos melasz (eredetileg 3 kanál, de nekem kevésbé édesen jobban ízlik)
egy ek vaj
annyi kenyérliszt, amennyit felvesz (kb. két bögre)
fél pohár langyos víz

A kukoricadarát előző este beáztattam, majd éjszakára a pulton hagytam.
Másnap összekevertem a darával a többi hozzávalót és a robotgépemmel jól kidagasztottam. Kiolajozott tálban kétszeresére kelesztettem.
Egy IKEA-s szögletes formát kiolajoztam, majd az átgyúrt kenyeret megformázva beletettem. Addig kelesztettem amíg a formát teljesen ki nem töltötte.
Ekkor megszórtam kukoricadarával és 180 fokos sütőben megsütöttem.

Kicsit édeskés ízű, különleges kenyér lett belőle.

2009. május 19., kedd

Karamell fagylalt

A hétvégén elkészítettem életem első Pavlováját a májusi GoodFood alapján és nem sikerült. Azaz a szépnek tervezett csokis hab szétfolyt a szilikonos sütőlapon, és a teteje egy kicsit be is repedezett. Mint az ilyenkor Murphy törvénye alapján lenni szokott, a tortát ajándékba akartam vinni a vasárnap délutáni grillezéshez. Időm már nem volt újrakezdeni, így egy nagy tálba beletörtem a csokis habcsókot, a fonott kosaramba csaptam fél liter tejszínt és a habszifonom, valamint egy üveg magvazott meggyet, némi epret, és a helyszínen kreáltam egy igen finom poharas desszertet az alkotóelemekből.
A megmaradt 6 tojássárgájából pedig klasszik karamellfagyi lett ma, a Möszjő után szabadon (azaz, ami volt itthon, az került bele).

Hozzávalók:
6 tojássárgája
450 g cukor
egy liter zsíros (3,6%) tej
70 g vaj
2,5 dl sűrített tej (cukrozatlan)
só ízlés szerint

A cukor kb 2/3-át karamellizáltam, majd óvatosan hozzáadtam a vajat. Mikor az feolvadt vékony sugárban beleöntöttem a sűrített tejet (miközben kavargattam). A tojások sárgáját a maradék cukorral kikevertem, hozzáadtam fokozatosan a tejet, majd ezt az egészet ráöntöttem a karamellre. Egy kis sót is tettem bele.
Folyamatosan kevergetve sűrűre főztem, majd jéghideg vízfürdőben kihűtöttem. Egy estére betettem a hűtőbe, ma pedig munkából hazaérve beletöltöttem a fagyigépbe.
Csokiöntettel és cukrozatlan tejszínhabbal ettük.
(Kevésbé puristáknak ajánlom a sós mogyorós karamellöntetet vagy esetleg a grillázsdarabokkal történő dúsítást).

2009. május 17., vasárnap

Svéd húsgolyók - jobb, mint az IKEA-ban

Vettem egy kiló marhacombot, de nem igazán tudtam, mit akarok belőle. Leginkább valami "comfort food"-ra vágytam, mondjuk egy adag svéd húsgombócra. Egy darabig hezitáltam, hogy elugorjak-e érte az Ikeába, de aztán győzött a kísérletezőkedvem. A projekt a férjemet is belelkesítette, így Danival seperc alatt ledarálták a husit és munkához is láthattam. Dupla adag készült, de legalább még két napig nem lesznek vacsoragondjaink... csak rá ne unjunk!


Hozzávalók (4 főre):
fél kiló darált hús (én marhából készítettem, de sertéscombból is kiváló lehet)
85 g zsemlemorzsa
1 tojás
1 ek kapor (aprítva)
1 kp fej hegyma nagyon apróra vágva (reszelve még jobb)
só, bors

Ezeket összedolgoztam, kis golyókat formáltam belőlük, majd kevés olajon megsütöttem.
A húsgolyókat kiszedtem egy tálba, a serpenyőbe egy ek vajat tettem még, majd egy csapot ek lisztet szórtam bele. Összekavartam, majd felöntöttem kb 5 dl marhahúsleveslével (amit fagyasztóból varázsoltam elő). Addig főztem, míg besűrösödött. Sóztam, borsoztam és pár csepp Worchester szószt is adtam hozzá, mert ma ilyen kedvem volt és amúgy is passzolt az ízvilághoz. A golyócskákat visszatettem a mártásba tálalásig.
Krumplipürével és házi ribizlilekvárral tálaltam.

Sokkal jobb, mint az "eredeti"!

2009. május 14., csütörtök

Csokoládészufflé (Soufflé au Chocolat)

Ha egy üzlet beindul....
A tegnapi sajtszufflé után be kell vallanom, kerestem az ürügyet a kísérletezésre. Így duplán örültem Móni barátnőmék látogatásának.
S hogy egy kicsit se essen össze fényképezés közben a szufflé, a sütőben fényképeztem. Legközelebb készítek egy képet a vágási felszínéről, mert az maga a csoda. Mintha egy tökéletes csoki mousse lenne forró kivitelben.
Egy dolog hiányzott hozzá: némi cukrozatlan jéghideg tejszínhab.Hozzávalók(4 adag):
30 g vaj
15 g cukor
100 66%-os jófajta étcsoki (Lívia, ez még nem a Valrhona, de azzal is ki fogom próbálni!)
30 liszt
2 nagy vagy 3 kicsi tojás sárgája
4 tojás fehérje
2 tk rum
egy tk vaníliakivonat (házi)
120 ml tej
vaj és cukor a formákhoz
Lényegében ugyanúgy készül mint a sajtszufflé. Kikenem a formákat vajjal és kristálycukorral "kilisztezem". Beteszem őket a hűtőbe.
Amikor mindent előre kimértem, bekapcsolom a sütőt 200 fokra.
A langyos vajat összekeverem a liszttel, a felforralt tejet ráöntöm. Tűzre teszem és nagyon sűrű besamelt készítek. Leveszem a tűzről. Beleöntöm a darabolt csokit, simára kavarom. A következő lépésben a rum és vanília megy bele, majd a tojások sárgája egyenként. Közben a robotgéppel kemény habbá verem a fehérjét a cukorral.
A fehérje egy negyedével lazítom a csokimasszát, majd óvatosan beledolgozom a többit is egy lépésben. A formákba töltöm a habos krémet, a formák szélét letörlöm, ha mellémenne.
Ahogy bekerülnek a sütőbe 180 fokra leveszem a hőt és kb. 10-12 perc alatt készre sütöm őket.
Porcukorral a tetején azonnal tálalom.

Én pedig már a következőt tervezem....

2009. május 13., szerda

Hollandi mártás -- ezúttal spárgával

A hollandi mártásnak kétszer kellett nekifutnom tegnap, ugyanis túlkalibráltam a konyhai feladatokat a sajtszufflé elkészítésével. Hiába kapcsoltam Síva üzemmódra, az első hollandi alapból rántotta lett.
Na de ha már ha kész a spárga, ahhoz csak kell valami. Így még egyszer nekifutottam a feladatnak.
Hozzávalók:
200 g tisztított vaj
4 tojássárgája
2 evőkanál jófajta ecet (fehérbor pl)
fehérbors
egy fél citrom leve


Először a tisztított vajat készítettem el, ami semmi mást nem jelentett, minthogy kis lángon felolvasztottam 250 g vajat, leszedtem a tetejére jövő fehér trutyit, és állni hagytam. Így a maradék trutyi leül az aljára, amiről könnyen leönthető a tiszta vaj (azaz ghí).
Én fehérborecet helyett fehér balzsamecetet használtam, adtam hozzá 2 ek vizet, egy löttyintés citromborsot (Kotányi). A mikróban 2 percig forraltam, míg felére besűrűsödött. Átszűrtem.
Vízgőz felé állítottam az edényem és habverővel elkezdtem kutyulgatni a tojássárgájákat. Hozzáadtam az ecet redukciót és tovább kavartam. Nem kell neki öt perc, ahogy a Szakácsok könyve állítja, hamarabb elkezd krémessé és sűrűvé válni. Na itt kell levenni a vízfürdőről, mert különben rántotta lesz belőle (mentségemre szóljon épp akkor kevertem össze a szufflét).
Ezután egyik kezünkben a habverővel, másikban a tisztított vajjal rajthoz állunk és szép vékony sugárban, lassan engedve a vajat, összedolgozzuk a mártást. A végén citromlével, sóval és fehérborssal testreszabjuk az ízeket és szépen a spárga tetejére öntjük.
Melegen tálaljuk.

2009. május 12., kedd

Sajtszufflé

Még sohasem készítettem szufflét, sőt, szerintem még nem is ettem. Mondjuk tojásos nokedlit sem, szóval ez nem jelent semmit. Ennek ellenére pontosan el tudtam képzelni milyennek kell lennie és nem is csalódtam.
Az elkészítése nem bonyolult, viszont nagyon nehéz fényképezni, hiszen pillanatok alatt összeesik. Ez a fázisfotó egy perccel a sütőből való kivétel után készült.
Hozzávalók (5-6 adag):
30 g vaj
30 g liszt
120 ml tej
60 g érett sajt (pl. cheddar) reszelve
2 tojássárgája
4 tojásfehérje
só, bors, szerecsendió
kevés vaj és zsemlemorzsa a formákhoz

A legegyszerűbb, ha a formák kikenésével kezdjük, melyeket aztán beteszünk a hűtőbe.
A sütőt melegítsük elő 200 fokra.
A vajat langyosítsuk fel, adjuk hozzá a lisztet. A tejet forraljuk fel, és tegyük a lisztes vajhoz, majd főzzünk belőle egy sűrű "besamelt". Vegyük le a tűzről, keverjük hozzá a reszelt sajtot. Egyenként adjuk hozzá a tojássárgákat. Fűszerezzük ízlés szerint.
A 4 fehérjét verjük kemény habbá, de ne verjük túl. A hab egy negyedét adjuk az alapmasszához, hogy azt fellazítsuk, majd a maradék 3/4 rész habot is dolgozzuk bele óvatosan.
A formákat töltsük 2/3-ig, majd tegyük a sütőbe. Mérsékeljük a hőfokot 180 fokra, és kb 10 percig alatt süssük meg. Pirospaprikával megszórhatjuk a tetejét díszítésképpen.
Azonnal tálaljuk.

Forrás: The fundamental techniques of classic cuisine

2009. május 8., péntek

Szezámpasztás zabpelyhes keksz, az első vegán sütim

Mostanában sokat rámolok. Kezdtem pl. a hűtővel, ami nem kicsi. Van benne legalább 10 fajta megbontott lekvár (ami nem fogy, és rengeteg "hasznos" dolog). Mint pl. tahini. Aminek jövő hónapban lejár a szavatossága.... Kicsit keresgéltem a neten, majd megszületett a KEKSZ.
Hozzávalók:
200 g tahini
250 g méz
1 tk vaníliakivonat
1 tk fahéj
(100 g) mazsola ízlés szerint (beáztatva)
200 g zabpehely
100 g őrölt dió (mogyoró, mandula is ok)

A hozzávalókat bedobáltam a robotgép táljába, kikevertem, diónyi golyókat formáltam belőlük, majd sütőpapíron 180 fokos sütőben megsütöttem.
Kellemes közel-keleti ízvilág, műzliszelet állag.
Aki eddig kóstolta, elkérte a receptet. ;-D