Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.
Hozzávalók:
30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)
65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió
A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!
6 megjegyzés:
Csodás, mentettem a receptet, köszönöm! :)
Kapitány haláli, a falvédője gyönyörű! :))
Nagyon szép a falvédőtök!
Az a csemete...! Én azt is látom, ahogy rám kacsint, bizony! Már ezért megérte megvarrni...
A süteményt (szerintem mindkettőt) a hétvégén kipróbáljuk, majd fahéjas tejszínhabbal koronázzuk meg. :o))))
Hu, nagyon szeretem az ilyen gyumolcs kenyereket, ahol a gyumolcs darabok kikandikalnak a szeletekbol.
Vittem a receptet!
Az a falvedo hihetetlenul szep munka! Gratula a keszitonek!
A süti sem utolsó, de antidepresszánsnak az uccsó kép tökéletesen megfelel:)
Cserke! Köszönjük!
Én régebben hajlamos voltam a melankóliára, de az anyaság ezt teljesen elfújta...
Megjegyzés küldése