Hogy tetszik?

Kedves rendszeres, rendszertelen és zugolvasóim!
Lassan kezd testet ölteni a blog új külseje, legalábbis az új fejléc már elkészült és megkaptuk az engedélyt is az alkotótól a használatra...
Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszik?
Mit tartotok fontosnak és mit nem?

Én még nagyon dolgozom a héten, de ígérem hamarosan jelentkezem sztorikkal és receptekkel is!

Taste of London

Avagy Millie újra repül...ezúttal Londonba.Ugyanis csütörtökön kezdődik a híres Taste of London, ahonnan senki nem hiányozhat az angliai sztárséfek közül. Kb 30 étterem vonul ki (pl Gordon Ramsay Maze étterme, de ott lesz Giorgio Locatelli és Heston Blumenthal is) és kínálja kóstolóit, lehet pezsgőkészítést tanulni és vááááásárolni.
A program szoros lesz, egy belépő csupán egy, négyórás szeánszra érvényes, pedig látnivaló lesz bőven...
Azt tervezzük csütörtök este benevezünka vacsora szeánszra, és ha nagyon bejön a dolog (avagy nem lesz rettenetes a tömeg) a szombatit is megkockáztatjuk. Vagy nem.
Fényképezőt viszek, vettem egy extra (32 kg-ra szóló) poggyászjegyet és gumis derekú nadrágokat (ez utóbbi csak vicc!).
Aki nem jöhet, de szívesen megkóstolna néhány fogást, itt találja a recepteket.

Elég jól hangzik, nem?
És most jön a számomra legmeghatóbb része: az egészre az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem, aki jelenleg történetesen Londonban dolgozik. Az ő lakását kapjuk "kölcsön" erre a négy napra... bár még nem tudom, milyen módon fogom törleszteni ezt az igazán nagylelkű felajánlást!
Köszönöm Iza!

A tej virága ( Fleur de lait)

Említettem már párszor, mennyire különbözik az ízlésünk a férjemmel, ha desszertről van szó. Túlegyszerűsítve a következő a szabály: ő a világos desszerteket, én pedig a sötéteket kedvelem. Bár az utóbbi egy évben megdőlni látszik e rendszer, mégsem veszünk össze soha...ezen ;-)
Mivel mostanában kissé sokat nyaggatott a "tres leches" torta megismétlésére, ezt a fagyit készítettem kárpótlásul.
Igazi purista darab, a tej ízét még egy kávéskanál vaníliakivonat sem nyomja el (pont ezért érdemes a legjobb minőségű tejből készíteni, mondjuk Csikós András féle 3,5 %-os fölözetlen biotejből). Ha valaki mégis cizellálni szeretné az élményt, szórja meg egy kis mézes süti morzsával, fahéjjal, vagy töltse tejbe mártogatott babapiskótákra rétegesen...Igazi komfort kaja, a nagy melegre való tekintettel jéghidegen.

Hozzávalók:
500 ml igazi tej (nem UHT)
250 ml igazi tejszín
25 g kukoricakeményítő
100-150 g cukor ízlés szerint
egy csipet só

A tejet melegedni tettem a cukorral és a sóval. A tejszínt simára kevertem a keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejhez. Felfőztem a keveréket, míg krémesen sűrűvé nem vált (kb egy perc a forrástól).
Ekkor vízfürdőben, időnként átkeverve kihűtöttem, majd a hűtőszekrényben behűtöttem.
A jéghideg tejkrémet fagylaltgépben készítettem el.

Kár, hogy nincs itthon brownie, jól passzolt volna hozzá :-(

Rebarbara tartalette

Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.

Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D

Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D

De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.

Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.

Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot. Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...

Átalakulóban...

Amint látható, szeretném egy kicsit felújítani a blogom megjelenését. Az is látható, hogy egyedül nem fog menni...
Tudna nekem valaki segíteni a fejléc szélességének (színeinek) adaptálásában esetleg új fejléc tervezésben?
Előre is köszönöm!

M.

Carnitas, pico de gallo, guacamole

Avagy nincs is jobb egy jó burritónál és némi jéghideg innivalónál (sör, bodzaszörp, kinek mi). Legalábbis mi nagyon rákaptunk a cuccra, sőt, legutóbbi vendégeinket is ezzel traktáltuk.
A sztori úgy kezdődött, hogy az egyik áruházlánc mexikói napokat tartott, és potom áron kínálta a tortillalapokat. Nem mintha bonyolult lenne őket elkészíteni, de nálunk az időfaktor miatt ez most nem jön szóba...
A hús, a híres "carnitas" na az már más tészta, ezzel érdemes elszöszölni, sőt, egyáltalán nem érdemes összecsapni. Kicsit utánaolvastam a témának, találtam egy jó receptet C&V és D. Lebovitz könyvében, a kettőt összegyúrtam, a saját ízlésemre alakítottam, párszor megfőztem, mire kialakult a végleges verzió. Mi így szeretjük.

A hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
só, bors,
egy rúd fahéj
kedvenc chilli ízlés szerint
2 babérlevél
1/4 tk őrölt római kömény
1/4 tk "rendes" őrölt kömény
3 gerezd foghagyma
egy nagy fej hagyma apróra vágva
libazsír

A húst kb 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A kuktában egy kis zsírt hevítünk és adagonként jól körbepirítjuk a húst majd egy tálra szedjük. Mivel a lényeg, hogy szépen karamellizálódjon a hús felszíne, érdemes kis adagokban (akár 3-4 részletben) elvégezni ezt a műveletet, ha túl sok húst rakunk egyszerre az edénybe, az levet enged, és főni fog a húsunk...
Tény, hogy kukta nem a legszerencsésebb hússütő edény, de mivel a lekapott pörcöket jó megtartani, és a további főzés is ebben történik, én hajlamos vagyok kompromisszumot kötni... Ha valaki a rendes vaslábast választja, lelke rajta... csak kétszer annyi idővel számoljon.

Ha ez megvan, akkor mindent visszazúdítok a kuktába, melléteszem a fűszereket, a hagymát. Sózom, borsozom, felöntöm fél liter vízzel és lezárom a kuktát. Kb. másfél órán keresztül főzöm. Ennyi idő alatt a leve teljesen sűrű mártássá forr be (ha nem, akkor beforralom) a hús pedig szétesik, ahogy hozzáér a villa.
Aki szereti, friss korianderzölddel tálalja.

Közben készítek egy vájdling guacamolet, pico de gallo-t, reszelek chedar sajtot és kikészítem a tejfölt. Az összeszerelést mindenki maga végzi, ízlés és étvágy szerint pakolva a hozzávalókból.

Nektek mi a kedvenc mexikói kajátok?

Dulce de leche brownies

Brownie-t azért jó sütni, mert egyszerű, mert finom és mert mindig lehet fokozni. A kedvencemet szerényen csak 24 karátosnak nevezem, de sütöttem már krémsajtosat is, tegnap pedig tejkaramellát márványoztam a csokirengetegbe...


A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.

Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.
Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)

Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.

Munkaebéd

A munkaebéd jelen esetben a nagy munkák közben 5 perc alatt összecsapható fogásra vonatkozik, mivel mostanában főleg ilyesmiket készítek.
Ne tessék engem azért sajnálni, mert egyrészt a munka nem unalmas, másrészt az ebéd alapanyagai mind jók és frissek (kivéve a napraforgómagvas kenyér, amit én sütöttem a hétvégén és a "már csak pirítósnak jó" állapotban leledzett), szóval a végeredmény mind ízérzetileg, mind kalóriaügyileg kielégítőnek bizonyult.
Ráadásul jó érzéssel tölt el a tudat, hogy íly módon sikerült hasznosítani nemcsak a maradék kenyeret, de az erkélyen burjánzó metélőhagyma egy részét is, valamint az utolsó két kanálnyi francia kecskesajtkrémet is.
A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a Bosnyák piacon shoppingoltam 70 deka vargányát (a nagy esőzés okozta túlkínálat miatt igen baráti áron) és egy kis fokhagymával megdinsztelve, jó sok petrezselyemmel piritóssal ezt vacsoráztuk.
A recept nem bonyolult, a kép magáért beszél.
Azaz: piritós, kecskesajt, lágy rántotta, friss metélőhagyma, só, bors
Ami a képen nem látszik: egy tál paradicsom köretként

Nálatok mi a "munkaebéd"?