Majomkenyér fahéjas buborékokból.... (Monkey bubble bread)

És én még azt hittem, hogy vége az édesszájúságnak... Hogy mekkorát tévedtem! A helyzet az, hogy a megfelelő inger hiányzott csak, hogy ihletet és kedvet kapjak. Aztán pénteken egy pár kellemes órát töltöttem Nikiéknél (szokásos ötyeparti salátával,  kávéval, sütivel, Veresegyház by day, obligát könyvcserebere, és egy kis bekukkantás a kicsik iskolájába) ahol kezembe került a Baked fiúk második könyve. Nagyjából le is ragadtam ennél az első receptnél, és azonnali kényszer által vezérelve leírtam a receptjét.
A kalács az aranygaluskához hasonló elven készül, a tésztája elolvad az ember szájában... A megolvadó fahéjas-barnacukros-vajas "szósz" pedig minden egyes kis buborékot körbevesz...
A könyvben azt írják még, hogy ez egy olyan süti, amit csak nagy társaság esetén szabad sütni, különben menthetetlenül sokat eszünk belőle... ezt bizony mi is tapasztaltuk. Szerény háromfős családunk egy ülésben eltüntette a felét, a második felének pedig gyorsan kerestünk gazdát, hogy ne csak a mi fenekünk nőjön...

A kalács tésztája:
1,5 pohár (2,5 dl) langyos tej
2 tk (7 g) instant élesztő
4 pohár liszt
5 ek cukor
1 tk só
1 tojás
5 ek olvasztott vaj (kb 70 g)

A hozzávalókat összeborogattam a dagasztógép táljába és alaposan kidagasztottam (kb 15-20 perc is volt), amíg teljesen selymes kalácstésztát nem kaptam. A tésztát kiolajozott tálban duplájára kelesztettem.

Egy tányérban megolvasztottam 110 g vajat, egy keverőtálba pedig összemértem 3/4 pohár nádcukrot, 3/4 pohár sötét muscovado cukrot, 2 ek fahéjjal. Kivajaztam egy nagy kuglófformát.

A következő lépés talán munkaigényesnek tűnik (nem az), de a gyerekek szívesen részt vesznek vele. Így nem nekünk kell csinálnunk, viszont kétszer annyi időbe kerül, és utána még a konyhát is nagytakaríthatjuk.
Viszont a nevelési értéke nem elhanyagolható a projektnek, ezért nálunk péntek este a Kapitány volt az, aki a kb 80 db kis diónyi gombóccá tépett és összesöndörgetett kalácsgolyókat olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatta, majd csuklóig lenyalta az egész kezét minden alkalommal...
Az ekképp elkészült golyóbisokkal megtöltöttük a kuglófformát, amit lefóliáztam és a hűtőbe tettem éjszakára.
Közben ezerszer megfogadtam, hogy türelmesebb leszek a gyerekemmel és egy kis kosz még nem a világ vége...

Másnap reggel 170 fokra beállítottam a sütőt és azon hidegen betettem a kuglófformát, hadd keljen benne a tészta, amíg bemelegszik a sütő. Ahogy megéreztem a sülő kalács illatát, a biztonság kedvéért letakartam egy darab fóliával, meg ne égjen a "teteje"... Kb egy óra alatt lett kész.

Tányérra borítottuk és azon melegében nekiestünk :-)

Almás morzsa (Apple crisp)

Ha választanom kéne, melyik desszert a legkényeztetőbb, legháziasabb és legfinomabb, akkor nálam (a madártejet fényévekkel lekörözve) az almás morzsa lenne a befutó. Vagy valamilyen morzsás süti, mivel minden szezonális gyümölccsel működik. Jó magában, vaníliafagylalttal, vagy kávéval is... Pont ezért szerepelt már itt eperrel és rebarbarával tavasszal, áfonyával és őszibarackkal nyáron, és ősz óta többször is készült hol körtével, hol almával...

Tavaly ősszel  hagyományos morzsás kávétortát is készítettem, de be kellett látnom, hogy egyrészt fotózhatatlan lett az eredmény, másrészt jelen pillanatban számomra annál vonzóbb egy desszert, minél nagyobb a töltelék aránya. Szóval ezúttal is hagytam a fenébe a tésztakavarást, és átválogattam a kosárban lévő almakészletet, melyet még az ősszel kaptunk, és finoman szólva is túl volt a fénykorán...
Az ép részeket megmostam, meghámoztam, citrommal megöntöztem (nem csak a színe, hanem az alma állás során elvesztett savassága miatt is). Egy nagy kerámiatálat kivajaztam, beleöntöttem kb 1,5 kilónyi almakockát. Megcsorgattam pár kanál akácmézzel, megszórtam mazsolával és vágtam rá pár kocka vajat.

A morzsánál a régi bevált receptet követtem:
3/4 pohár liszt
60 g vaj
1/2 pohár barnacukor
egy tk fahéj (vagy vanília, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér ízlés szerint)
Ezeket jól összemorzsoltam és megszórtam vele az alma tetejét. A morzsa gazdagítható természetesen egy-két marék dióval, mogyoróval, mandulával, pecandióval is...amihez csak kedvünk van.
180 fokos sütőben kb 35-40 perc alatt készre sült.
Langyosan az igazi!

Nektek mi a kedvenc házias édességetek?

Az új év kezdetén...

...nem lenne szép, ha nem is köszönnék be ide. Boldog Új Évet kedves látogatók!
Mint azt észrevehettétek, 2010 annyira lemerítette az akkumulátoraimat, hogy decemberben bejegyzés sem született. Ha jobban visszagondolok, új étel se nagyon, de ez hálistennek senkit sem zavart túlságosan. Az ünnepek csendben, stresszmentesen teltek, nem az volt a lényeg, hogy mit csináltunk, ettünk, ittunk, hanem, hogy együtt...
Annyira sikerült begubózni, hogy az is komolyan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot, az adókészüléket pedig vevő-re állítom. Aztán az oldalpanelen megláttam, hogy hamarosan 200 rendszeres olvasóm lesz és kicsit módosítottam a terven, marad a blog.
Nem hiszem, hogy a terhesség harmadik trimeszterében megtáltosodnék, és a pihenés helyett a fakanalat választanám, de ha mégis, akkor tájékoztatlak benneteket. Sokkal inkább valószínű, hogy többet írok majd könyvekről, kötésről, az életünkről (már ami publikus). 

Ennyi mára, a tűzoltónak szánt bejegyzést pedig illusztrálja a világ (számomra) leghelyesebb tűzoltója: