Húsvéti madárfészek torta

Az elmúlt napjaimat teljesen áthatotta a Segítsüti-láz. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki licitált a felajánlást! Még végeredményt nem tudok, de ígérem, a tavalyi évhez hasonlóan, nálam biztosan lesz vigaszág.
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.

Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).

Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.

Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Mentás csokoládékekszek

Nem okozott túl nagy fejtörést, hogy idén milyen finomságot készítsek a Segítsütire, hisz már tavaly megszületett az ötlet. Nagyon szeretem az After eight-et, de valami olyan édességet szerettem volna, ami attól sokkal harmonikusabban hozza a menta ízét és benne van a keksz omlós állaga is. Bár eredetileg nem töltött kekszeket terveztem, az élet és a konyhai bakik másképp alakították a receptet, ami ily módon teljesen saját fejlesztésűvé vált. Hogy az elfogultság ne befolyásoljon, az első adagot szétosztogattam kostólópróbaként. A visszajelzések egybehangzóan pozitívak lettek, így örömmel (és nem kis megkönnyebbüléssel) ajánlom fel licitre a következő kekszet!
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat

A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.

A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín

A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.

Panforte fagylalt és mindenféle egyéb dolog

Végre itt a tavasz!
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.

Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...

No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D


Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.

A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.

Macaronmánia

Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, megtanulunk macaront sütni. Piszke vette is a fáradtságot és beavatott a nagy rejtélybe, Niki pedig biztosította a konyhát. Még akkor is remek lett volna a buli, ha egyáltalán nem sikerülnek a makik, de azok bizony mind remekül tudták a dolgukat, szép kis lábakat növesztgettek és nem repedtek szét. A bizonyság erre itt látható.

Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...
Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.

Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D

Segítsüti 2010

Mint azt már több helyütt is olvashatjátok, idén is újra indul a Segítsüti!!!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!

Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!

Zila tortaforma pályázat - A "finis" és a nyertes lemon curd

Nem vagyok az az izgulós fajta, de pénteken elég felpörgetett állapotba kerültem. Először is sütöttem két tepsi macaront. Az egyik tepsi tökéletes lett, a másik katasztrófa. Ne kérdezzétek miért, ha tudnám, már posztoltam volna. De nem adom fel a gyakorlást! :-D
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.

Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.

Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!

Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!

Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.

Barista szaküzlet

Szereted a jó kávét? Belefáradtál már a fekete Lavazzába, a Media Markt-tól meg konkrétan a hideg ráz? Akkor nézz be a Barista szaküzletbe!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D

2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.

3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.

4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!

Én egészen biztos törzsvásárló leszek!

Buffalo wings

A hétvégén sikerült megalkotnom a tökéletes reprodukcióját az amerikai kedvencemnek. A dolog olyan jól sikerült, hogy mire körülnéztünk már el is tűnt a 2 kiló csirkeszárny...
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):
2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír

A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!

A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.

Habos citromtorta

Míg a blog első évében a csokoládés recepteket posztolgattam egymás után, mostanság egyre inkább a citrom válik dominálóvá a konyhában, és azt tekintem ritka kivételnek, ha csokoládéból készül valami. Nem mintha kevésbé szeretném, ugyanúgy értékelem, csak valahogy ritkábban vágyom rá...
Ez a citromtorta viszont annyira jól sikerült, hogy napi szinten tudnám nem csak én, hanem a történetesen a lépcsőházunkba költöző 3 éves csöpp lány is enni, aki azóta is emlegeti!
Vegyétek ezt figyelmeztetésnek: Addiktív!
Az elkészítés apropóját a megmaradt lemon curd szolgáltatta, ami a Zila tortaforma tesztelésre készült, és a hűtőben árválkodott. A receptet itt találjátok, először is ebből kell egy adagot készíteni a tortához. Az elkészített lemon curd kb. 3 hétig szavatos hűtőben, lefedve tartva.

A tészta hozzávalói:
6 tojás
150 g cukor
2 tk reszelt citromhéj
2 tk vaníliakivonat
2 tk meleg víz
70 g finomliszt
60 g kukoricakeményítő
3/4 tk borkősav (sütőpor is jó)

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Sütőpapírral kibéleltem 2 db 24 cm-es tortaformát.
A tojások sárgáját habosra kavartam a cukor 2/3ával és a reszelt citromhéjjal. Beledolgoztam a vaníliát és a vizet is, a legmagasabb sebességgel kavarta a robotgép egy percen át. Beleszitáltam a lisztet, de nem kevertem bele.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a maradék cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab harmadát hozzáadtam a lisztes keverékhez, hogy föllazítsam és jól elkeverjem. A föllazított masszát pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem. Ezután kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tortaformákban. Kb 25-30 perc alatt sültek meg.
A kész tortalapokat azonnal kivettem a formából és rácson hagytam őket hűlni.

Közben elkészítettem a citromszirupot:
100 g cukor
177 g víz
93 g frissen csavart citromlé

A vizet felforraltam a cukorral, majd lehúztam a tűzről. Miután teljesen kihűlt, hozzáadtam a citromlevet.
Mivel a tojáshabtól iszonyatosan édes lesz a végeredmény, itt érdemes visszavenni a cukormennyiségből. Egészen biztos vagyok abban, hogy 50 g is bőven elég, de lehet, hogy nincs is szükség semmilyen cukorra (ízlés dolga).A tortát másnap állítottam össze.
A tortalapok tetejét és alját levágtam egy kenyérvágó késsel (kb 1 mm-t), hogy ne legyen egy pici kérge sem. Az alsó tortalapot megöntöztem a szirup felével. Rákentem a lemon curdből 240 g-ot. Rátettem a másik tortalapot és ezt is megöntöztem a maradék sziruppal.
Nem kell megijedni, a babapiskóta jellegű tortalap gyönyörűen felveszi ezt a mennyiséget anélkül, hogy szétázna.
Az olasz módon készített tojáshab hozzávalói:
6 tojásfehérje (180 g)
260 g cukor
80 g víz
47 g frissen csavart citromlé
3/4 tk borkősav

A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 3 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.

Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.

Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 6 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.

Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a tortánk tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!

Pillekönnyű csokoládétorta (gluténmentes!)

Következzék akkor az eddigi legeslegjobb csokoládétortám. Csokoládé mousse-szerű lapok között csokoládé ganache. Kell ennél több?
Hozzávalók:
225 g 60%-os étcsokoládé
150 g porcukor
12 tojás (szobahőn)
1,5 tk borkősav (sütőporral is lehet helyettesíteni, ha nem tudtok beszerezni)

Legelőször is elővettem a két legnagyobb tepsit, ami a háztartásban beszerezhető. Az enyémek 35x46 cm-esek. Kibéleltem sütőpapírral őket. A sütőt előmelegítettem 175 fokra.

A csokoládét nagyon óvatosan felmelegítettem a mikróban (régebben nem szerettem ezt a módszert, de mióta rájöttem, hogy kell, sok időt és macerát megspórolok vele). A cukorból kivettem két kanálnyit a maradékot pedig kikevertem a tojássárgájával. Ez kb 5 perc gyors fokozaton géppel, amíg a keverék halvány és habos nem lesz.Óvatosan hozzáadtam a langyos csokoládét és alaposan összedolgoztam.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a két evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab negyedét hozzáadtam a csokis keverékhez, hogy föllazítsam. A föllazított csokis krémet pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem.A masszát kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tepsikben. Mindegyiket 16 percig sütöttem.

A kész tortalapok kb 1 cm vastagok, kissé puffadt, matt kinézetűek és ruganyos tapintatúak: Konyharuhával letakarva a tepsiben hagytam őket teljesen kihűlni, majd sütőpapírostól a hűtőbe pakoltam őket.

Ganache hozzávalói:
500 ml tejszín
240 g 60%-os csokoládé1 tk vaníliaesszencia (de bármilyen más fűszer is lehet, ízlés szerint)

A tejszínt melegíteni kezdtem, majd amikor kis buborékok kezdtem megjelenni az edény pereménél, lehúztam a tűzről. Belekevertem az apróra tört csokoládét és jó alaposan belekevertem. Miközben hűlt is átkevertem időnként.
A tejszínes keveréknek 20 fokosnak kell lennie, ezt hőmérővel ellenőriztem. (Ha nem elég hideg, nem lehet felverni, ha túl hideg, nem lesz elég levegős.)A keveréket a robotgéppel kb 30-60 másodpercig vertem alacsony sebességgel, figyelve, hogy mikor kezd sűrűsödni. Mikor lágy hullámokat vetett, a gépet kikapcsoltam (a massza még ezután is sűrűsödik kissé!)
Ha valaki túlverné a ganache-t és az szemcséssé válna, visszamelegítéssel és újrahűtéssel megmentheti az alapanyagokat!

A torta összeállítása:
A hűtőből kivett lapokat kettévágtam (így 4 kisebb téglalapot kaptam). Lefejtettem róluk a papírt és betöltöttem a ganache-sal. A kilógó széleket levágtam és a maradék krémmel bevontam a torta oldalát is. A tetejére csokifodrokat halmoztam.Bár a leírás részletessége miatt bonyolultnak hangzik, a torta elkészítése mégsem jár nagyobb munkával, mint bármelyik másé (Nigella receptjeit most nem számítom ide), a végeredmény pedig olyan különleges, hogy kétszer ennyi gályázást is megér a dolog!

A héten felteszem a tojáshabos citromtortát is!

Könyvajánló

Vagy lehetne az is a poszt címe, hogy Pierre Hermé menjen haza.... :-D
A történet ott kezdődött, hogy még decemberben vettem egy fantasztikus tortáskönyvet, melyből már több dolog is készült, többek között ez a háromtejes torta. A szerzője Rose Levy Beranbaum, aki már korábban világhírűvé vált a Cake Bible és a Bread Bible című könyve kapcsán. 20 évvel a Cake Bible után kiadta a Rose's heavenly cakes-et, ami a legfantasztikusabb tortáskönyv, ami valaha a kezembe került. A receptek nem tipikusan a 30 perc alatt összedobható zseniálprimitív torták, hanem részletesen leírt és körbemagyarázott műalkotások (kb. 6 oldal egy recept!), melyekben a hozzávalók nemcsak pohárban, hanem grammban is meg vannak adva (pedig amerikai könyv). Mivel az író magyar származású, olyan kifejezésekkel is találkozunk a könyvben, mint a "lekvár" és a "Jancsi torta"!
A könyv nemcsak azért nagyszerű, mert tele van jobbnál, jobb receptekkel, hanem mert mindent alaposan megmagyaráz, így számos cukrásztechnikát meg lehet tanulni, melyek a jövőben kreatívan használhatók. Megmagyarázza, hogy miért kell szobahőmérsékletű tojásokat használni, mire jó a borkősav, hogyan készítsünk tökéletes tojáshabot olasz módra (cukorsziruppal) vagy hány fokon verjük habbá a ganache-t?
Nem állítom, hogy kezdő háziasszonyoknak való, de ha valakit komolyabb mélységekben is érdekel a cukrászat, ki ne hagyja!!!
Én személy szerint már bejelöltem magamnak ezt a könyvét is a kívánságlistámon.

Hamarosan jönnek a receptek!

Gorgonzolás saláta vörösboros körtével

A tegnapi saláta annyira jól sikerült, hogy úgy határoztam, ma is "ünnepelek". Egy újabb színes kis szösszenet az egészség és változatosság jegyében.

Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte

Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors

Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.

Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.

A recept alapötlete innen: Olive 2009/12

Ünnepi ebéd

Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni.
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.

Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!

Sült paprikás fougasse

Pedig már azt hittem mára utolértem magam! De nem. Úgy alakult, hogy megint megtalált egy "kis" munka. Hál istennek ez nem hónapokra szól, jól látható a vége, de a héten nem unatkozom.
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:
300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)

Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).

Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.

A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.

A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.

Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!

Sajtos croissant - házilag hajtogatott leveles tésztából

Joanne Harris könyveit legtöbbször akkor veszem elő, ha pihenni akarok. A regényei teljesen kikapcsolnak, a szakácskönyveiben szereplő képek és receptek pedig otthonos érzést keltenek. Nem utolsó szempont, hogy eddig minden kipróbált receptje működött is!
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.

Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás

Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.

Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.

Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).

Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D

A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.

Citromos mákos szelet lemon curd-del töltve

Az egyik nagy kedvencem a citrom-mák kombináció, így egyértelmű volt, hogy a harmadik Zila tortaformára adaptált recept erre fog épülni.

Hozzávalók a tésztához:

2 nagy szobahőmérsékletű tojás

1 szobahőmérsékletű tojássárgája

200 g tejföl

2 tk vaníliakivonat

250 g finomliszt

250 g cukor

1,5 tk sütőpot

0,5 tk szódabikarbóna

0,5 tk só

3 kezeletlen citrom reszelt héja

50 g mák (ízlés szerint pirítva)

200 g szobahőmérsékletű vaj

A tojás kivételével a hozzávalókat a robotgép keverőtáljába mértem és a krémkarral közepes sebességgel egyneművé kavartam (kb. 2 perc). A tojásokat egy tányérban kissé felvertem, majd két részletben a masszához adtam és újabb 2-3 percig keverte a gép.

A 180 fokra előmelegített sütőből kivettem a forró tepsit, erre helyeztem az előkészített Zila tortaformát. Gyorsan lefújtam a leválasztó spray-vel, majd belekanalaztam a masszát.

Kb 40 perc alatt sült meg a tészta, ezt tűpróbával ellenőriztem.

A tészta egy része kinőtt a formából és a tepsibe csurogva sült meg, mely kostolónak nagyon örült a család, de így kb 15% veszteséggel lehet számolni.

A kész tésztáról először a szilikont, majd kihűlés után a fémkeretet is lehúztam. Hagytam teljesen kihűlni.

Lemon curd

Hozzávalók:

7 tojás sárgája

150 ml citromlé

egy kezeletlen citrom reszelt héja

90 g vaj

egy csipet só

210 g cukor

A hozzávalókat összemértem, majd vízgőz felett, folyamatos kavarás mellett sűrűre főztem. Ahogy kész lett egy sűrű hálójú szitán átszűrtem, majd hagytam kihűlni.

A kész krémet a kocka alakú mélyedésekbe töltöttem.

Eredmény: Nagyon intenzív citromos desszert, ahol a mák íze csak jelzésértékű, főleg textúrában teszi azt különlegessé. El tudnám képzelni egy vajasabb krémmel (Pierre Hermé klasszikus citromkrémje), ahol a citromlevet csak a tojással főzöm fel, és kihűlés után kanalanként dolgozom bele a szobahőmérsékletű vajat. Ez egy sokkal légiesebb textúrát adna, ami még érdekesebb lenne a mákos alapon. Majd legközelebb!

Maga a tészta is isteni, őzgerinc vagy kuglófformában is megsüthető, majd érdemes egy kis citromos cukorsziruppal átecsetelni, hogy nedvesebb legyen az állaga (bár mi önmagában is tökéletesnek találtuk).

Kitartás!

Szíves elnézést kérek mindenkitől, aki hiányolja a posztjaim. Rengeteg a munkám, külföldön is voltam, mostanában pedig netem nincs.
De a konyha működik, a képek készülnek, egyszer időm is lesz, hogy megírjak mindent.
Addig pedig : Kitartás!

Erdő, erdő, erdő....

Kávéfagylalt whiskys karamellkrémmel

Ehhez a desszerthez egy örök nyerő párost választottam, a kávét és a karamellt.
Készült alá döngölt sajttorta-alap is amarettini kekszből, hogy élvezhessük a különböző textúrákat, de enélkül is finom nyalánkságot kapunk.
A fagylalt:
5 tojássárgája
150 g cukor
4 ek nescafe
250 ml tej
500 ml tejszín
egy tk vaníliakivonat

A tojássárgáját kikavartam a cukorral és a vaníliával. Felöntöttem a tejjel és a tejszín felével, majd lassú tűzön főzni kezdtem. Fontos az állandó kavargatás. Mikor már szépen bevonta a fakanál hátát a sűrűsödő sodó, lehúztam a tűzről. Belekevertem a kávét és a maradék tejszínt, majd behűtöttem. (Mivel nálunk felnőtteknek készült a desszert, került bele egy nagy lötty Kahlúa kávélikőr is).
A hideg masszát a fagylaltgép tartályába tettem és hagytam, hogy lágy állagú fagyit készítsen belőle. A fagyit betöltöttem a Zila tortaformába, és jól kifagyasztottam.

Whiskys karamellszósz:
300 g golden szirup
100 g demerara nádcukor
50 g vaj
1/2 tk Maldon só
2 ek bourbon whisky
125 ml tejszín

A whisky és a tejszín kivételével összeforraltam a hozzávalókat kb. 5 percen keresztül. Lehúztam a tűzről és vékony sugárban hozzáadtam a whiskyt, majd a tejszínt.
Hagytam kihűlni, majd csőrös mérőpohárba töltöttem, és annak segítségével a kávéfagyi mélyedéseibe adagoltam.

Kekszmorzsa alap:
200 g amarettini
75 g puha vaj

A hozzávalókat aprítógépben összeaprítottam, majd a tortaforma alapjának megfelelő nagyságú négyzetre lapítottam és behűtöttem.

Tálaláskor a kész alapra helyeztem a betöltött kávéfagyit. Legközelebb a tortaformát nem töltöm tele, hanem arra"döngölöm" az alapot, hogy egyszerűbb legyen tálalni.

Rozmaringos piskóta kecskesajttal, mézes tokajis redukcióval

Karácsonykor ez a nem túl édes desszert lett a kedvencünk, amit a Zila tortaformával készítettem. Az első próbálkozásom a tortaformával csúfos kudarcba fulladt. Másodjára viszont - amikor kizárólag a saját érzéseimre hagyatkoztam az arányokat illetően - született ez a remek darab. Engedjétek meg, hogy ezzel kívánjak Boldog Új Évet nektek is!


Hozzávalók:
Az öntethez:
150 ml gesztenyeméz
150 ml tokaji vagy egyéb fehérbor ízlés szerint
1,5 ek friss rozmaringlevél aprítva
2 tk citromlé

A mézet és a bort összekevertem, felforraltam és kb. 5 percig gyöngyöztetve forraltam Miután levettem a tűzről beleszórtam a rozmaringot és állni hagytam pár órát. Kis üvegbe szűrtem, citromlével ízesítettem (opcionális).

A piskótához:
4 egész tojás
160 g demerara nádcukor
1 tk vaníliakivonat
225 g liszt
1 tk sütőpor
2 ek extra szűz olívaolaj
egy csipet só
1,5 ek apróra vágott friss rozmaringlevél

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A tojásokat habosra kavartam a sóval a robotgéppel, majd hozzáadtam a cukrot és hagytam, hogy a legmagasabb fordulaton habbá verje a Kitchen Aid. Ez legalább 10 perces művelet volt, amíg kimértem és előkészítettem a többi hozzávalót is.
Mikor a tojásból gyönyörű hab lett, óvatosan hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, rozmaringot, majd legvégül az olívaolajat (isteni aromát ad a tésztának).
A Zila tortaformát egy tepsire tettem, lefújtam a leválasztó spray-vel, majd beleöntöttem a masszát.
Addig sütöttem, míg mindenütt aranyszínű lett. A tésztát rácson hagytam kihűlni.
Kecskesajtos töltelék:
300 g friss krémes kecskesajt
1 ek vágott rozmaringlevél
1 tk só
egy ek. gesztenyeméz

opcionális:
néhány ek. pirított, vágott mogyoró
egy ek. Calvados

A töltelék hozzávalóit összekavartam. Mivel sok minden múlik a sajt állagán, ha szükséges egy-két kanál tejföllel, vagy tejszínnel lehet lágyítani. Ha túl folyós lenne a végeredmény, akkor pedig kanalazzuk egy muszlinkendőbe, amit egy nagy szűrőbe állítunk és hagyjuk lecsöpögni.
Én a SPAR-ban vettem francia kecskesajtot, annak pont tökéletes volt az állaga.
A krémet nyomózsákba szedtem és megtöltöttem a kis kockákat. Megszórtam pirított mogyoróval, és friss rozmaringlevéllel díszítettem.
Az öntet nagyon jól áll ennek a süteménynek, nem érdemes vele spórolni!

Változat: Ha valaki szereti a mazsolát, akkor tehet mindegyik lyuk aljába egy kis tokajiba áztatott mazsolát is.

Rusztikus húspástétom (Pate de campagne)

Idén karácsonykor semmilyen heroikus akciót nem terveztem a konyhában, gondoltam, eljátszadozom ezzel a kis pástétommal. Mivel már egyszer szúrtam el ilyesmit (hálistennek évekkel ezelőtt), tudtam, hogy nem egy hamari műfajról van szó, és (szinte) minden a jó alapanyagokon múlik.
Persze aztán munka közben rájöttem, mennyire idő és energiaigényes dolog is ez, és már legszívesebben a hajam téptem volna, ha nem lett volna a kezem könyékig maszatos. Másnap viszont, amikor megkóstoltuk a produktumot, igazán büszke lettem magamra.
Azt nem állítom, hogy minden nap saját pástétom kerül az asztalra, de ezzel tényleg megérte gürizni!
Hozzávalók:
250 g csirkemáj
250 g csirkemell
kb. 1,2 kiló sertés lapocka
450 g friss hátszalonna
180 g prágai sonka (bőrét kidobtam)
150 g tisztított pisztácia
500 g szeletelt bacon
babérlevél
2 kis hagyma
4 gerezd fokhagyma
majoranna
kakukkfű
petrezselyem
bors
só
90 ml konyak
60 ml vörösbor

1. A csirkemájat feldaraboltam egy kis olajon minden oldalát átsütöttem. Rádobtam a csíkokra vágott hagymát, összepréselt fokhagymát és pár percig így sütöttem.
2. A kihűlt májat összekevertem a csirkehússal, 300 g friss szalonnával és 600 g lapockával és húsdarálón finomra daráltam.
3. A maradék 600 g sertéslapockát, sonkát és friss szalonnát kb egy centis kis kockákra vágtam. Összekevertem a darált egyveleggel. Hozzáadtam az itókákat, a zöldfűszereket ízlés szerint, sóztam (kb. másfél ek.), borsoztam.
4. A pisztáciát megtisztítottam és ezt is a masszához adtam. (Legközelebb tutira megveszem tisztítva a Culinárisban!)
5. Két 20 cm-es gyümölcskenyérformát kibéleltem baconnel és rákanalaztam a húsos masszát. A tetejére babérleveleket tettem. A túllógó széleket visszahajtottam.
6. A sütőt előmelegítettem 160 fokra, a formákat vízfürdőbe állítottam és kb 2 órán keresztül gyöngyöztettem. Nem szabad, hogy forrjon a vízfürdő!
7. A pástétom belső hőmérsékletét hőmérővel is ellenőrizhetjük: 66 fok felett elvileg kész van.
8. A kész pástétomok tetejére még forrón fóliát terítettem és egy-egy teli whiskysüveggel lenyomatva 12 órán keresztül hidegen pihentettem.

Másnap mustárral, savanyú uborkával és kenyérrel tálaltam.

A reggeli előtti, utáni, közbeni levezető tornát és csibészkedést pedig a Kapitány garantálta:

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Ezúton is kívánok minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, olvasómnak áldott, békés Karácsonyt!

És kivételesen én is ajánlok egy kis zenét kedvencemtől, a Dave Matthews Band-től.
100% zene.

Minden kezdet nehéz...

Avagy röhögjünk egy kicsit magunkon....
Bekerültem a Zila tortaformák tesztelő csapatába (hurrá!). A feladat nem kicsi, 3 receptet produkálni és ezen szuper formákra adaptálni.
Az első ötlet megvan, tökéletesen egészséges alapanyagokból gyártanék egy nem tipikus "édességet".

A megvalósítás első körben így sikerült:
A dolog nem csüggesztett, egy tojással bővebbre vettem a méretet és a technológiában is némi változtatást eszközöltem.

A második próbálkozás tökéletesen sikerült, holnap felvágom és betöltöm a kockákat, majd fotózom. A receptet pedig hamarosan (januárban) közlöm!

Fehércsokis trüffel matcha teával

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk tele a konyhaszekrény különböző ritkának mondható alapanyaggal, nehogy az ihletett pillanatok elszálljanak megvalósítás nélkül. A japán zöld teapor is már fél éve figyelt a polcon a beteljesülést várva.
Tegnap a bejglizés utáni eufóriában neki is láttam a házi trüffelgyártás első szakaszának.
Az ízvilág több, mint különleges. Bátran ajánlom kísérletező kedvűek figyelmébe!

Hozzávalók:
120 ml habtejszín
Egy evőkanál ázsiai citromfű (kotányi)
200 g fehércsokoládé
pár kanál matcha

A tejszínt felforraltam, beletettem a citromfüvet és pár órán keresztül állni hagytam. (Szánkózás, vacsi, romeltakarítás).
A fehércsokit darabokra törtem, rászűrtem a tejszínt és óvatosan elkezdtem melegíteni a mikróban alacsony fokozaton. Sűrűn átkavartam.
Közben kb. 35 fokos vízfürdőt készítettem, majd elzártam alatta a lángot. Mikor már jó langyos volt a fehércsokis massza, áttettem a vízfürdőbe, és szép lassan összeolvasztottam.
A türelem nagyon fontos, mert a fehér csoki már 30 fokon képes összeugrani, és mehet a kukába...
Az olvadt keveréket aztán visszatettem a hűtőbe hűlni.
Kb. 1,5 óra múlva formázhatóvá vált. Ekkor golyókat készítettem, amit meghempergettem a teában.

Bejgli

Be kell vallanom, hogy én még soha nem csináltam bejglit. Pedig imádjuk. De valahogy eddig mindig kaptunk, vettünk eleget. Az idén viszont elhatároztam, hogy másképp lesz.
Íme az eredmény. S hogy mindezt stílusosan sikerült az első havas napra időzíteni, az csak megduplázta a sikerélményt.


Hozzávalók 2-2 rúdhoz:
500 g liszt
50 g porcukor
1,5 dl tejföl
20 g friss élesztő
1 tojás
250 g vaj
egy csipet só

Az élesztőt megfuttattam a langyos tejfölben, majd a többi hozzávalóval együtt a robotgép dagasztókarjára bíztam. Hamarosan összeállt egy szép selymes tészta. Ezt folpackkal letakartam és hűtőbe tettem egy éjszakára.
100 g mazsolát beáztattam egy nagy stampedli rumba.

Másnap elkészítettem a kétféle tölteléket:
Diótöltelék:
A mazsola fele
Vaníliaesszenciát ízlés szerint
200 g porcukor
1/2 dl tej
200 g darált dió
Ezeket összeforraltam, langyosra hűtöttem.

Máktöltelék:
A mazsola másik fele,
1 citrom leve és héja
200 g darált mák
200 g porcukor
0,5 dl víz
Ezeket is összeforraltam, langyosra hűtöttem.

A tésztát négy darabba vágtam, téglalap alakúra nyújtottam őket. Megkentem a felső szélét tojásfehérjével (ide nem kerül töltelék), a többi részt pedig a töltelékkel. A rövidebb széleket 2 cm-re behajtottam, majd a hosszabbik széle mentén feltekertem.
Szilikonlappal bélelt sütőlemezre tettem, lekentem tojássárgájával. Fél órát pihentettem sütés előtt a kész rudakat. Mielőtt sütőbe kerültek volna, alaposan megszurkáltam őket, hogy a gőz távozni tudjon.
180 fokos sütőben 35 percig sütöttem őket.

Legközelebb a mákosba aszalt szilvát is teszek!

Ragacsos gyömbérkenyér

Ilyen randa időben muszáj lélekmelegítőket gyártani, s ha már jön a Karácsony, akkor jöjjön a klasszikus angol gyömbérkenyér is.
Állagra a brownies-hoz hasonlóan nedves marad, viszont nem olyan sűrű. Ideális minden tea és kávé mellé.

Hozzávalók és elkészítés:
75 g vaj
100 g golden syrup
100 g melasz
60 g sötét muscovado cukor
2 púpos tk gyömbér
1/2 tk fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg

Ezeket egy lábasban összemelegítettem, olvasztottam.
Levettem a tűzről és hozzáadtam:

125 ml tej
1 tojás
150 g liszt
egy ek víz
1/2 tk szódabikarbóna

A kapott keveréket sütőpapírral kibélelt 18x18 cm-es jénai edénybe öntöttem és 170 fokon kb 45 perc alatt megsütöttem. A formában hagytam kihűlni.

A melaszos íz ellensúlyozására készítettem még rá citromos mázat is. Ehhez néhány kanál porcukrot összekevertem egy fél citrom levével. A mázat egy kis műanyag zacskóba tettem, aminek a végén pici lyukat vágtam. A felszeletelt gyömbérkenyérkockákat ezzel írókáztam meg.

Torta de las tres leches, avagy a te(l)jes igazság

Ennek a tortának minden szeletében van egy pohár tej, na nem mintha külön reklámra lenne szüksége. Bársonyos, tejszínes ízvilág, melyből még a begyepesedett étcsokirajongók (pl. én) is kétszer kérnek. Bár Lúdanyónál találkoztam először az ötlettel, ez a recept a legújabb, amazonon lőtt tortáskönyvemből van. De erről inkább később írok egy posztot.
Addig is jöjjön a recept:

Hozzávalók (18 cm-es formához)
3 tojás
100 g cukor
100 g liszt
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy csipet só

A tojásokat összekevertem a cukorral, sóval és vaníliával és a keverőtálat vízfürdő felé állítottam. Amikor már jól megmelegedett az edény, robotgéppel 5 percig a legmagasabb fokozaton vertem a habot. (a kitchen aid tálját ez a mennyiség félig meg is töltötte!
Ekkor beleszitáltam a lisztet és óvatosan összekevertem a masszát.
Sütőpapírral kibélelt formában 175 fokon kb 30 perc alatt megsült a piskóta.
A forma oldalát és alját levettem, de a sütőpapírt rajta hagytam alul, így hűtöttem ki.

Közben elkészítettem a tejes keveréket:
Hozzávalók:
6 dl igazi tej (mi mostanában rákaptunk az üveges biotejre)
egy tubus sűrített tej (igen tudom, erre nincs mentség)
1,5 dl tejszín

A tejet nagyon kis lángon felére beforralom. Ehhez időnként meg kell keverni, le ne kapjon. A kapott 3 dl "sűrített tejhez" hozzákeverem a bolti lónyálat, azaz a cukrozott sűrített tejet és a tejszínt.

A tortaformát kimosom. A pulton egymásra helyezek kereszt alakban két darab folpackot, erre ráteszem a tortát. A torta legfelső kérgét levágom egy kenyérvágó késsel (a gyerekek odalesznek érte), és folpackostól a tiszta tortaformába teszem. A lényeg, hogy tökéletesen szigeleteljen a fólia.
A tejes keverékkel megöntözöm a tortát, majd becsomagolom és egy éjszakára a hűtőbe teszem.
Másnap cukrozatlan tejszínhabbal tálalom.

Feketekagyló klasszikusan

Ez az egyik kedvenc ételem. Gyors, sallangmentes, tökéletes. Imádom.
Jöhet előételnek, főételnek vagy desszertnek...esetleg 3 in 1, mint legutóbb.

A dolog apropóját a karácsonyi bevásárlás első fázisa szolgáltatta, amikor is elzarándokoltunk a Metróba. Évek óta nem jártam itt, így persze mindent át kellett nézni, aminek a következménye egy igen jelentős számla lett.
DE! A halválasztékuk egészen jó, az áraik pedig megfizethetők, szóval ezért valószínűleg érdemes lesz kijárni ide. A féltenyérnyi feketekagyló kilója például 750 ft volt. Bruttó.

Persze vettünk is 3 kilónyit és egy bagettet is mellé.
Otthon lesikáltuk a jószágokat, összesen 3 darab volt, amit sérültnek nyilvánítottunk és kidobtunk. A kedvenc vaslábosomban vajon megfonnyasztottam 3 nagy hagymát felkarikázva, rádobtam vagy 10 gerezd zúzott fokhagymát. Felengedtem egy kis (2 dl) száraz fehérborral, majd némi tejszínt (2 dl) és kevertem bele. Megborsoztam.
Ezután ráhalmoztam a kagylókat, mejd lefedve gőzöltem 6-8 percig. Ezalatt megterítettem, a bagettet felszeleteltem a behűtött fehérbort kitöltöttem.
Tálaláskor megszórtam petrezselyemmel.

Igazi ünnepet varázsolt az asztalunkra!

A világ legegyszerűbb répatortája

A jó dolgok legtöbbször nem bonyolultak. Erre egy igen jó példa ez a répatorta, amit kb 5 perc munkával össze lehet dobni. Sajnos a féléletideje sem sokkal több ennél, különösen, ha a "csenőmanók" aktívak.
Ez a recept abból a szempontból különleges, hogy étolajat használtam hozzá, ami különösen jó állagot biztosít a tésztának, és nem engedi kiszáradni. A narancstól pedig igazán üde karaktere lesz az egésznek. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
175 g barnacukor
125 ml étolaj (lehetőleg valami minőségi)
3 nagy tojás (szobahőmérsékletű)
250 g reszelt répa
100 g mazsola
1 narancs reszelt héja
1 tk szódabikarbóna
1 tk fahéj
1/2 tk szerecsendió
175 g liszt

A hozzávalókat összekeverjük, és sütőpapírral kibélelt aljú 20 cm-es tortaformában 180 fokon megsütjük.
Rácson kihűtjük. A narancs levét kinyomjuk, összekeverjük némi porcukorral. Az így kapott mázzal bevonjuk a tortát, de aki spórolni szeretne a kalóriákkal, elég ha csak megcirmozza a felszínét.

Csokoládés gyümölcstorta

Mostanában gyakran előveszem Nigella karácsonyi könyvét, hogy erősítsem a karácsonyi inspirációt. A hétvégén pedig úgy döntöttem itt az ideje, hogy kipróbáljam az egyik legjellegzetesebb angolszász édességet, no meg a fondantos díszítést.

A receptet narancslikőrrel készítettem (mert nem volt itthon Tia Maria) és egy kicsit csökkentettem a cukortartalmán is. Így is brutálisan tömény lett, de mivel vendégségbe vittem, maradéktalanul elfogyott.

Hozzávalók:
350 g aszalt szilva
250 g mazsola
175 g g aszalt áfonya
175 g sötét muscovado cukor
pár kanál méz
125 ml Grand Marnier
2 narancs leve és reszelt héja
1 tk vegyes fűszer (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió ízlés szerint)
2 tk cukrozatlan kakaópor
3 tojás
150 g liszt
75 g őrölt mandula
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor

1. A hozzávalókat a kakaóporral bezárólag a felsorolás sorrendjében egy nagy edénybe összeöntöttem és kis lángon kavargatva összemelegítettem, amíg forrni nem kezdett. 10 percig gyöngyözve forraltam, majd egy bő órát állni hagytam.

2. A sütőt előmelegítettem 150 fokra, kibéleltem egy 20 cm-es tortaforma alját és oldalát sütőpapírral.

3. A tojásokat, lisztet, mandulát, szódabikarbonát és sütőport is a keverékhez adtam, amit aztán beleöntöttem a tortaformába.

4. Kb 2 órán keresztül sült a torta, tűpróbával sűrűn ellenőrizgetve a vége felé.

5. Az oldalát levettem a formának és hagytam kihűlni.
Másnap elkészítettem a fehér fondant borítást Cserke útmutatója szerint, és egy mozdulattal a tortára helyeztem. Körbevágtam a cukormázat, egy ezüst szalaggal körbevettem a tortát. A szalagot néhány öltéssel rögzítettem a megfelelő méretűre.

A pár nappal előtte készített fondantcsillagokat szintén szalagra fűztem, amire masnit kötöttem, és a kész csillagfüzért a torta tetejére helyeztem.
A fondantcsillagokat különböző méretű kiszúrókkal készítettem rózsaszín pillecukorból, amihez még egy kis piros ételfestéket is adtam, hogy különböző árnyalatúak legyenek.