Kedves rendszeres, rendszertelen és zugolvasóim!
Lassan kezd testet ölteni a blog új külseje, legalábbis az új fejléc már elkészült és megkaptuk az engedélyt is az alkotótól a használatra...
Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszik?
Mit tartotok fontosnak és mit nem?
Én még nagyon dolgozom a héten, de ígérem hamarosan jelentkezem sztorikkal és receptekkel is!
2010. június 30., szerda
2010. június 15., kedd
Taste of London
Avagy Millie újra repül...ezúttal Londonba.
Ugyanis csütörtökön kezdődik a híres Taste of London, ahonnan senki nem hiányozhat az angliai sztárséfek közül. Kb 30 étterem vonul ki (pl Gordon Ramsay Maze étterme, de ott lesz Giorgio Locatelli és Heston Blumenthal is) és kínálja kóstolóit, lehet pezsgőkészítést tanulni és vááááásárolni.
A program szoros lesz, egy belépő csupán egy, négyórás szeánszra érvényes, pedig látnivaló lesz bőven...
Azt tervezzük csütörtök este benevezünka vacsora szeánszra, és ha nagyon bejön a dolog (avagy nem lesz rettenetes a tömeg) a szombatit is megkockáztatjuk. Vagy nem.
Fényképezőt viszek, vettem egy extra (32 kg-ra szóló) poggyászjegyet és gumis derekú nadrágokat (ez utóbbi csak vicc!).
Aki nem jöhet, de szívesen megkóstolna néhány fogást, itt találja a recepteket.
Elég jól hangzik, nem?
És most jön a számomra legmeghatóbb része: az egészre az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem, aki jelenleg történetesen Londonban dolgozik. Az ő lakását kapjuk "kölcsön" erre a négy napra... bár még nem tudom, milyen módon fogom törleszteni ezt az igazán nagylelkű felajánlást!
Köszönöm Iza!
Ugyanis csütörtökön kezdődik a híres Taste of London, ahonnan senki nem hiányozhat az angliai sztárséfek közül. Kb 30 étterem vonul ki (pl Gordon Ramsay Maze étterme, de ott lesz Giorgio Locatelli és Heston Blumenthal is) és kínálja kóstolóit, lehet pezsgőkészítést tanulni és vááááásárolni.A program szoros lesz, egy belépő csupán egy, négyórás szeánszra érvényes, pedig látnivaló lesz bőven...
Azt tervezzük csütörtök este benevezünka vacsora szeánszra, és ha nagyon bejön a dolog (avagy nem lesz rettenetes a tömeg) a szombatit is megkockáztatjuk. Vagy nem.
Fényképezőt viszek, vettem egy extra (32 kg-ra szóló) poggyászjegyet és gumis derekú nadrágokat (ez utóbbi csak vicc!).
Aki nem jöhet, de szívesen megkóstolna néhány fogást, itt találja a recepteket.
Elég jól hangzik, nem?
És most jön a számomra legmeghatóbb része: az egészre az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem, aki jelenleg történetesen Londonban dolgozik. Az ő lakását kapjuk "kölcsön" erre a négy napra... bár még nem tudom, milyen módon fogom törleszteni ezt az igazán nagylelkű felajánlást!
Köszönöm Iza!
2010. június 13., vasárnap
A tej virága ( Fleur de lait)
Említettem már párszor, mennyire különbözik az ízlésünk a férjemmel, ha desszertről van szó. Túlegyszerűsítve a következő a szabály: ő a világos desszerteket, én pedig a sötéteket kedvelem. Bár az utóbbi egy évben megdőlni látszik e rendszer, mégsem veszünk össze soha...ezen ;-)
Mivel mostanában kissé sokat nyaggatott a "tres leches" torta megismétlésére, ezt a fagyit készítettem kárpótlásul.
Igazi purista darab, a tej ízét még egy kávéskanál vaníliakivonat sem nyomja el (pont ezért érdemes a legjobb minőségű tejből készíteni, mondjuk Csikós András féle 3,5 %-os fölözetlen biotejből). Ha valaki mégis cizellálni szeretné az élményt, szórja meg egy kis mézes süti morzsával, fahéjjal, vagy töltse tejbe mártogatott babapiskótákra rétegesen...
Igazi komfort kaja, a nagy melegre való tekintettel jéghidegen.
Hozzávalók:
500 ml igazi tej (nem UHT)
250 ml igazi tejszín
25 g kukoricakeményítő
100-150 g cukor ízlés szerint
egy csipet só
A tejet melegedni tettem a cukorral és a sóval. A tejszínt simára kevertem a keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejhez. Felfőztem a keveréket, míg krémesen sűrűvé nem vált (kb egy perc a forrástól).
Ekkor vízfürdőben, időnként átkeverve kihűtöttem, majd a hűtőszekrényben behűtöttem.
A jéghideg tejkrémet fagylaltgépben készítettem el.
Kár, hogy nincs itthon brownie, jól passzolt volna hozzá :-(
Mivel mostanában kissé sokat nyaggatott a "tres leches" torta megismétlésére, ezt a fagyit készítettem kárpótlásul.
Igazi purista darab, a tej ízét még egy kávéskanál vaníliakivonat sem nyomja el (pont ezért érdemes a legjobb minőségű tejből készíteni, mondjuk Csikós András féle 3,5 %-os fölözetlen biotejből). Ha valaki mégis cizellálni szeretné az élményt, szórja meg egy kis mézes süti morzsával, fahéjjal, vagy töltse tejbe mártogatott babapiskótákra rétegesen...
Igazi komfort kaja, a nagy melegre való tekintettel jéghidegen.Hozzávalók:
500 ml igazi tej (nem UHT)
250 ml igazi tejszín
25 g kukoricakeményítő
100-150 g cukor ízlés szerint
egy csipet só
A tejet melegedni tettem a cukorral és a sóval. A tejszínt simára kevertem a keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejhez. Felfőztem a keveréket, míg krémesen sűrűvé nem vált (kb egy perc a forrástól).
Ekkor vízfürdőben, időnként átkeverve kihűtöttem, majd a hűtőszekrényben behűtöttem.
A jéghideg tejkrémet fagylaltgépben készítettem el.
Kár, hogy nincs itthon brownie, jól passzolt volna hozzá :-(
2010. június 11., péntek
Rebarbara tartalette
Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.
Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D
Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D
De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.
Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.
Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot.
Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...
De előtte egy sztori:Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.
Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D
Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D
De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.
Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.
Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot.
Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...
Átalakulóban...
Amint látható, szeretném egy kicsit felújítani a blogom megjelenését. Az is látható, hogy egyedül nem fog menni...
Tudna nekem valaki segíteni a fejléc szélességének (színeinek) adaptálásában esetleg új fejléc tervezésben?
Előre is köszönöm!
M.
Tudna nekem valaki segíteni a fejléc szélességének (színeinek) adaptálásában esetleg új fejléc tervezésben?
Előre is köszönöm!
M.
2010. június 10., csütörtök
Carnitas, pico de gallo, guacamole
Avagy nincs is jobb egy jó burritónál és némi jéghideg innivalónál (sör, bodzaszörp, kinek mi). Legalábbis mi nagyon rákaptunk a cuccra, sőt, legutóbbi vendégeinket is ezzel traktáltuk.
A sztori úgy kezdődött, hogy az egyik áruházlánc mexikói napokat tartott, és potom áron kínálta a tortillalapokat. Nem mintha bonyolult lenne őket elkészíteni, de nálunk az időfaktor miatt ez most nem jön szóba...
A hús, a híres "carnitas" na az már más tészta, ezzel érdemes elszöszölni, sőt, egyáltalán nem érdemes összecsapni. Kicsit utánaolvastam a témának, találtam egy jó receptet C&V és D. Lebovitz könyvében, a kettőt összegyúrtam, a saját ízlésemre alakítottam, párszor megfőztem, mire kialakult a végleges verzió. Mi így szeretjük.
A hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
só, bors,
egy rúd fahéj
kedvenc chilli ízlés szerint
2 babérlevél
1/4 tk őrölt római kömény
1/4 tk "rendes" őrölt kömény
3 gerezd foghagyma
egy nagy fej hagyma apróra vágva
libazsír
A húst kb 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A kuktában egy kis zsírt hevítünk és adagonként jól körbepirítjuk a húst majd egy tálra szedjük. Mivel a lényeg, hogy szépen karamellizálódjon a hús felszíne, érdemes kis adagokban (akár 3-4 részletben) elvégezni ezt a műveletet, ha túl sok húst rakunk egyszerre az edénybe, az levet enged, és főni fog a húsunk...
Tény, hogy kukta nem a legszerencsésebb hússütő edény, de mivel a lekapott pörcöket jó megtartani, és a további főzés is ebben történik, én hajlamos vagyok kompromisszumot kötni... Ha valaki a rendes vaslábast választja, lelke rajta... csak kétszer annyi idővel számoljon.
Ha ez megvan, akkor mindent visszazúdítok a kuktába, melléteszem a fűszereket, a hagymát. Sózom, borsozom, felöntöm fél liter vízzel és lezárom a kuktát. Kb. másfél órán keresztül főzöm. Ennyi idő alatt a leve teljesen sűrű mártássá forr be (ha nem, akkor beforralom) a hús pedig szétesik, ahogy hozzáér a villa.
Aki szereti, friss korianderzölddel tálalja.
Közben készítek egy vájdling guacamolet, pico de gallo-t, reszelek chedar sajtot és kikészítem a tejfölt. Az összeszerelést mindenki maga végzi, ízlés és étvágy szerint pakolva a hozzávalókból.
Nektek mi a kedvenc mexikói kajátok?
A sztori úgy kezdődött, hogy az egyik áruházlánc mexikói napokat tartott, és potom áron kínálta a tortillalapokat. Nem mintha bonyolult lenne őket elkészíteni, de nálunk az időfaktor miatt ez most nem jön szóba...
A hús, a híres "carnitas" na az már más tészta, ezzel érdemes elszöszölni, sőt, egyáltalán nem érdemes összecsapni. Kicsit utánaolvastam a témának, találtam egy jó receptet C&V és D. Lebovitz könyvében, a kettőt összegyúrtam, a saját ízlésemre alakítottam, párszor megfőztem, mire kialakult a végleges verzió. Mi így szeretjük.
A hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
só, bors,
egy rúd fahéj
kedvenc chilli ízlés szerint
2 babérlevél
1/4 tk őrölt római kömény
1/4 tk "rendes" őrölt kömény
3 gerezd foghagyma
egy nagy fej hagyma apróra vágva
libazsír
A húst kb 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A kuktában egy kis zsírt hevítünk és adagonként jól körbepirítjuk a húst majd egy tálra szedjük. Mivel a lényeg, hogy szépen karamellizálódjon a hús felszíne, érdemes kis adagokban (akár 3-4 részletben) elvégezni ezt a műveletet, ha túl sok húst rakunk egyszerre az edénybe, az levet enged, és főni fog a húsunk...
Tény, hogy kukta nem a legszerencsésebb hússütő edény, de mivel a lekapott pörcöket jó megtartani, és a további főzés is ebben történik, én hajlamos vagyok kompromisszumot kötni... Ha valaki a rendes vaslábast választja, lelke rajta... csak kétszer annyi idővel számoljon.
Ha ez megvan, akkor mindent visszazúdítok a kuktába, melléteszem a fűszereket, a hagymát. Sózom, borsozom, felöntöm fél liter vízzel és lezárom a kuktát. Kb. másfél órán keresztül főzöm. Ennyi idő alatt a leve teljesen sűrű mártássá forr be (ha nem, akkor beforralom) a hús pedig szétesik, ahogy hozzáér a villa.
Aki szereti, friss korianderzölddel tálalja.
Közben készítek egy vájdling guacamolet, pico de gallo-t, reszelek chedar sajtot és kikészítem a tejfölt. Az összeszerelést mindenki maga végzi, ízlés és étvágy szerint pakolva a hozzávalókból.
Nektek mi a kedvenc mexikói kajátok?
2010. június 6., vasárnap
Dulce de leche brownies
Brownie-t azért jó sütni, mert egyszerű, mert finom és mert mindig lehet fokozni. A kedvencemet szerényen csak 24 karátosnak nevezem, de sütöttem már krémsajtosat is, tegnap pedig tejkaramellát márványoztam a csokirengetegbe...
A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.
Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:
Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.
Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)
Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.
A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.
Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:
Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)
Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.
2010. június 2., szerda
Munkaebéd
A munkaebéd jelen esetben a nagy munkák közben 5 perc alatt összecsapható fogásra vonatkozik, mivel mostanában főleg ilyesmiket készítek.
Ne tessék engem azért sajnálni, mert egyrészt a munka nem unalmas, másrészt az ebéd alapanyagai mind jók és frissek (kivéve a napraforgómagvas kenyér, amit én sütöttem a hétvégén és a "már csak pirítósnak jó" állapotban leledzett), szóval a végeredmény mind ízérzetileg, mind kalóriaügyileg kielégítőnek bizonyult.
Ráadásul jó érzéssel tölt el a tudat, hogy íly módon sikerült hasznosítani nemcsak a maradék kenyeret, de az erkélyen burjánzó metélőhagyma egy részét is, valamint az utolsó két kanálnyi francia kecskesajtkrémet is.
A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a Bosnyák piacon shoppingoltam 70 deka vargányát (a nagy esőzés okozta túlkínálat miatt igen baráti áron) és egy kis fokhagymával megdinsztelve, jó sok petrezselyemmel piritóssal ezt vacsoráztuk.
A recept nem bonyolult, a kép magáért beszél.
Azaz: piritós, kecskesajt, lágy rántotta, friss metélőhagyma, só, bors
Ami a képen nem látszik: egy tál paradicsom köretként
Nálatok mi a "munkaebéd"?
Ne tessék engem azért sajnálni, mert egyrészt a munka nem unalmas, másrészt az ebéd alapanyagai mind jók és frissek (kivéve a napraforgómagvas kenyér, amit én sütöttem a hétvégén és a "már csak pirítósnak jó" állapotban leledzett), szóval a végeredmény mind ízérzetileg, mind kalóriaügyileg kielégítőnek bizonyult.
Ráadásul jó érzéssel tölt el a tudat, hogy íly módon sikerült hasznosítani nemcsak a maradék kenyeret, de az erkélyen burjánzó metélőhagyma egy részét is, valamint az utolsó két kanálnyi francia kecskesajtkrémet is.
A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a Bosnyák piacon shoppingoltam 70 deka vargányát (a nagy esőzés okozta túlkínálat miatt igen baráti áron) és egy kis fokhagymával megdinsztelve, jó sok petrezselyemmel piritóssal ezt vacsoráztuk.
A recept nem bonyolult, a kép magáért beszél.Azaz: piritós, kecskesajt, lágy rántotta, friss metélőhagyma, só, bors
Ami a képen nem látszik: egy tál paradicsom köretként
Nálatok mi a "munkaebéd"?
2010. május 30., vasárnap
Az utánpótlás
Akármikor kérdezem Danit, mi volt a kaja az oviban, a válasz mindig az, hogy nem tudom. Még akkor is, ha épp az utolsó falatot nyeli le éppen az uzsonnájából.
Dobtam is egy nagy hátast, mikor egyik szombati múzeumos program után asszondja a Kapitány: menjünk Wang mesterhez ebédelni, rákszirmot akarok enni!
Márciusban voltunk ott együtt, azóta egyszer sem beszéltünk róla, fogalmam sincs, hogy ugrott be neki a dolog, de én annyira megörültem ennek, hogy egyből a Gizella út felé vettük az irányt.
:-D
A másik dolog ami az elmúlt hónapban nagyon megvidámított, hogy a fiatalúr azzal jött haza, hogy szeretne kenyeret dagasztani. Mostanában (hála a pásztói kenyérlisztnek) nagyrészt magunknak sütjük a kenyeret, főleg ha bagettre, pitára vagy ciabattára fájdul meg a fogunk.
A dagasztást a biztonság kedvéért még a gépre bíztam, de Dani is dolgozott rajta egy kicsit. Készült neki belőle "gyerekkenyér".
Dobtam is egy nagy hátast, mikor egyik szombati múzeumos program után asszondja a Kapitány: menjünk Wang mesterhez ebédelni, rákszirmot akarok enni!
Márciusban voltunk ott együtt, azóta egyszer sem beszéltünk róla, fogalmam sincs, hogy ugrott be neki a dolog, de én annyira megörültem ennek, hogy egyből a Gizella út felé vettük az irányt.
:-D
A másik dolog ami az elmúlt hónapban nagyon megvidámított, hogy a fiatalúr azzal jött haza, hogy szeretne kenyeret dagasztani. Mostanában (hála a pásztói kenyérlisztnek) nagyrészt magunknak sütjük a kenyeret, főleg ha bagettre, pitára vagy ciabattára fájdul meg a fogunk.A dagasztást a biztonság kedvéért még a gépre bíztam, de Dani is dolgozott rajta egy kicsit. Készült neki belőle "gyerekkenyér".
Újkrumpli vacsora arab ízekben szaladós hétköznapokra
Nehogy azt higgyétek, hogy nem főzök (bár tény ami tény, nagyon sokadik helyre került a dolog per pillanat). Csak valahogy az elkészített ételek nem fotogének, vagy én nem vagyok fotós kedvemben, vagy egyszerűen megint csak Mautner Zsófi könyvéből valók, amit nem akarok részletekben itt közölni, jobban jártok, ha megveszitek és tesztelitek.
Másrészt viszont túl vagyunk egy újabb középfülgyulladáson, pár száz oldal fordításon, egy kisebb lakásfelújításon, cukrásztanfolyamon, konyhaexpón, kötögetésen és bontáson, anyák napján, sőt a gyereknapon is, szóval pont itt az ideje egy receptnek.
Na nem olyan nekikészülős félnapos csodának, hanem olyan tízperces, hétköznapi félének... az ötletet innen lestem, csak nálunk újkrumpliból készült.
Mint mondjak? Szerintem isteni, de ha kipróbáljátok, magatok is eldönthetitek.
Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 tk édes őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
3 ek olivaolaj
2 ek aprított petrezselyem
2 ek apritott koriander (aki nem szereti, hagyja el)
1-2 tk citrom
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek harissa vagy bármilyen paprikaszósz
só
bors
A megmosott újkrumplit összeforgattam az olajjal, köménnyel, paprikával, paprikaszósszal, sóval, borssal. Egy nagy tepsibe borítottam a krumplikat, úgy, hogy csak egy rétegben legyenek és 180 fokon megsütöttem őket.
Az összevágott zöldfűszereket, fokhagymát és citromlevet összekevertem és a krumplira öntöttem. Jól átforgattam és már tálaltam is.
Másrészt viszont túl vagyunk egy újabb középfülgyulladáson, pár száz oldal fordításon, egy kisebb lakásfelújításon, cukrásztanfolyamon, konyhaexpón, kötögetésen és bontáson, anyák napján, sőt a gyereknapon is, szóval pont itt az ideje egy receptnek.
Na nem olyan nekikészülős félnapos csodának, hanem olyan tízperces, hétköznapi félének... az ötletet innen lestem, csak nálunk újkrumpliból készült.
Mint mondjak? Szerintem isteni, de ha kipróbáljátok, magatok is eldönthetitek.
Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 tk édes őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
3 ek olivaolaj
2 ek aprított petrezselyem
2 ek apritott koriander (aki nem szereti, hagyja el)
1-2 tk citrom
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek harissa vagy bármilyen paprikaszósz
só
bors
A megmosott újkrumplit összeforgattam az olajjal, köménnyel, paprikával, paprikaszósszal, sóval, borssal. Egy nagy tepsibe borítottam a krumplikat, úgy, hogy csak egy rétegben legyenek és 180 fokon megsütöttem őket.
Az összevágott zöldfűszereket, fokhagymát és citromlevet összekevertem és a krumplira öntöttem. Jól átforgattam és már tálaltam is.
2010. május 23., vasárnap
Kakukktojás?
Avagy amikor a gasztoblogger profilt vált...
Tegnap egy fantasztikus kötős bulin voltam, ahol csodaszép alkotások, fonalak és GBT-t megszégyenítő kajafelhozatal mellett Ercsu megtanított csipkét kötni...
A fonal egy Zegna Baruffa Cashwool (2/30). Aki nem járatos a fonalak világában, annak is mond valamit 100 g fonal több, mint 1 km!
Ez az "új játékom", remélem hamarosan megmutathatom a kész csipkekendőm is.
Ilyen lesz.
Köszönöm lányok a sok inspirációt és segítséget!!!
Tegnap egy fantasztikus kötős bulin voltam, ahol csodaszép alkotások, fonalak és GBT-t megszégyenítő kajafelhozatal mellett Ercsu megtanított csipkét kötni...A fonal egy Zegna Baruffa Cashwool (2/30). Aki nem járatos a fonalak világában, annak is mond valamit 100 g fonal több, mint 1 km!
Ez az "új játékom", remélem hamarosan megmutathatom a kész csipkekendőm is.
Ilyen lesz.
Köszönöm lányok a sok inspirációt és segítséget!!!
2010. május 21., péntek
Sütőpor, szódabikarbóna, szalalkáli és a rejtély kulcsa...
Egy kis összeollózott hétköznapi tudomány mindenkinek, aki már merengett ezen a kérdésen...
A nem élesztős tészták térfogatnövekedése a sütőpor és más, a sült tészták lazításához használt vegyi anyag elbomlása során keletkező széndioxiddal magyarázható.
De melyek is ezek az anyagok és mit tartalmaznak?
A sütőport azért kell a liszttel összekeverni, mert így megakadályozhatjuk a nátriumhidrogénkarbonát és a savhordozó idő előtti reakcióját.
Bizonyos tészták sütésekor nem sütőport, hanem például szalalkálit használunk. Ez tisztán csak ammónium-hidrogén-bikarbonátot tartalmaz, mely a sütés során széndioxidra, vízre és ammóniára bomlik.
Mivel ez a vegyület kevésbé bomlékony és a keletkező ammóniát magas hőmérsékleten a tészta könnyen visszatartja, ezért csak vékony süteménylapok illetve könnyű tészták lazítására alkalmas.
A nem élesztős tészták térfogatnövekedése a sütőpor és más, a sült tészták lazításához használt vegyi anyag elbomlása során keletkező széndioxiddal magyarázható.
De melyek is ezek az anyagok és mit tartalmaznak?
A nátrium-hidrogénkarbonát (régiesen kettedszénsavas szikeny vagy köznapi nevén szódabikarbóna) enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Bikarbonát-ionból (HCO3-), és nátrium-ionból (Na+) áll. A savakat semlegesíti, és közben szén-dioxid szabadul fel.
A sütőpor fő alkotóeleme a nátrium-hidrogénkarbonát (azaz szódabikarbóna), egy Oetker sütőpor pl. 32%-ban tartalmaz szódabikarbónát. A szódabikarbóna, mint már említettem, savas anyag hatására lebomolva szén-dioxidot bocsát ki. A széndioxid felszabadulás sebességét a különböző savhordozók hozzáadásával szabályozhatják:
- foszforsav savanyú sója (Ca(H2PO4)2 ),
- Difoszfátok (E450).
- Nátrium-alumínium-foszfát (E541).
- borkő, vagyis monokálium-tartarát bio sütőporban, mert a borgyártás természetes mellékterméke.
- fumársav (képlete: HO2CCH=CHCO2H).
- Alumínium-ammónium-szulfát (E523) ipari sütésnél.
A sütőport azért kell a liszttel összekeverni, mert így megakadályozhatjuk a nátriumhidrogénkarbonát és a savhordozó idő előtti reakcióját.
Bizonyos tészták sütésekor nem sütőport, hanem például szalalkálit használunk. Ez tisztán csak ammónium-hidrogén-bikarbonátot tartalmaz, mely a sütés során széndioxidra, vízre és ammóniára bomlik.
Mivel ez a vegyület kevésbé bomlékony és a keletkező ammóniát magas hőmérsékleten a tészta könnyen visszatartja, ezért csak vékony süteménylapok illetve könnyű tészták lazítására alkalmas.
2010. május 14., péntek
Csalogány 26
Nem szokásom étteremkritikákat írni, de a Csalogány 26-ról olyan ellentmondásos véleményeket hallottam idáig, hogy muszáj volt elmenni, kipróbálni és elmesélni, hogy nekünk milyen élményben volt részünk.
Két nappal előre foglaltuk a négy fős asztalt, az étterem egyébként telt házzal ment csütörtök este.
A séf üdvözlete, a házilag pácolt makréla, mindenkinek nagyon ízlett.
Előételnek gévagombás borjúmirigyet kértünk és malacterrint. A pácolt taplógomba ehetőnek bizonyult, szépen volt tálalva, ennek ellenére semmilyen katartikus élményt nem váltott ki. A borjúmirigy dettó.
A malacterrinben viszont benne volt minden, ami ebben a műfajban benne kell, hogy legyen: remegős, ízes, kellően zsíros, omló hús, amit szépen ellensúlyozott a mellé adott saláta és a finom rusztikus kenyér. Már ezért megérte eljönni!
A férjem kért még egy második előételt is: laskagombalevest. Ízre nagyon jó, tálalásában elképesztően rossz leves érkezett. A laskagombaleves egyébként sem a legfotogénebb étel, de hogy egy vizespohárban érkezett, az mindent alulmúlt. Ha valamit javasolhatnék, akkor ezt a tálalást sürgősen betiltanám!
Főételnek szopós malac húsát kértünk káposztával, tejesbárányt spéclivel, illetve szürke tőkehalat spenóttal. A hal tökéletes volt a maga egyszerűségében, a húsok pedig omlósak, ízesek, és rózsaszínűek voltak, valamint mindkét köret remekül passzolt az ízükhöz.
A "ház ajándéka" desszerten jót mulattunk. A csokoládékrémre rétegezett sárgadinnye (?)zselé és bodzahab kompozíció csokoládérésze anyukám csokoládéfagylaltjának ízét juttatta eszembe (ez egyébként bók), a zselé finom, a bodzahab pedig kellemesen intenzív volt. Nagyon elemezni nem tudtuk, mivel egy kupicányi volt az egész, de összességében tetszett.
Desszertnek én egy csokitortát választottam curryfagylalttal. Azt kaptam, amig vártam: kellemes állag, finom harmónia.
A fiúk kipróbálták a kecskesajtkrémet epersorbettel és spárgahabbal. Ez olyan kivételesen finomnak bizonyult, hogy rögtön kértünk belőle még egy adagot. A három összetevő külön-külön is hibátlan volt, de együtt valami fantasztikus élményt adott, különösen a mellé választott borral.
A legvégén kiérkező petit fours-ra már nem maradt kapacitás. A madeleint kóstoltam, ami nekem túl száraz, tömör és ízetlen volt, a kókuszosból csípett morzsa pedig túl édes.
És akkor egy rövid megemlékezés arról, amit mások kifogásoltak és amitől én is tartottam:
-sehol, senki nem dohányzott
-az asztalterítők patyolattiszták voltak
- egyik tányér sem hagyott fekete kört maga után
-a pincérek nagyon figyelmesek voltak, szorgalmasan töltögették után a kenyeres tányérainkat, vizespoharainkat
-pincérünk folyékonyan beszélt mind angolul, mind franciául, így külföldi barátunk is otthon érezte magát
-az ételekről szívesen és sokat beszéltek, a spárgahab receptjét még kérésünkre meg is osztották
- a sommelier hölgy nagyon kedvesen segített kiválasztani minden ételhez a megfelelő bort
- mivel belga barátunk oda volt a rusztikus bagettért a végén (utolsónak távoztunk) kaptunk egy bagettet a ház ajándékaként.
Összességében: remekül éreztük magukat és finomakat ettünk. Bármikor szívesen visszatérünk!
Két nappal előre foglaltuk a négy fős asztalt, az étterem egyébként telt házzal ment csütörtök este.
A séf üdvözlete, a házilag pácolt makréla, mindenkinek nagyon ízlett.
Előételnek gévagombás borjúmirigyet kértünk és malacterrint. A pácolt taplógomba ehetőnek bizonyult, szépen volt tálalva, ennek ellenére semmilyen katartikus élményt nem váltott ki. A borjúmirigy dettó.
A malacterrinben viszont benne volt minden, ami ebben a műfajban benne kell, hogy legyen: remegős, ízes, kellően zsíros, omló hús, amit szépen ellensúlyozott a mellé adott saláta és a finom rusztikus kenyér. Már ezért megérte eljönni!
A férjem kért még egy második előételt is: laskagombalevest. Ízre nagyon jó, tálalásában elképesztően rossz leves érkezett. A laskagombaleves egyébként sem a legfotogénebb étel, de hogy egy vizespohárban érkezett, az mindent alulmúlt. Ha valamit javasolhatnék, akkor ezt a tálalást sürgősen betiltanám!
Főételnek szopós malac húsát kértünk káposztával, tejesbárányt spéclivel, illetve szürke tőkehalat spenóttal. A hal tökéletes volt a maga egyszerűségében, a húsok pedig omlósak, ízesek, és rózsaszínűek voltak, valamint mindkét köret remekül passzolt az ízükhöz.
A "ház ajándéka" desszerten jót mulattunk. A csokoládékrémre rétegezett sárgadinnye (?)zselé és bodzahab kompozíció csokoládérésze anyukám csokoládéfagylaltjának ízét juttatta eszembe (ez egyébként bók), a zselé finom, a bodzahab pedig kellemesen intenzív volt. Nagyon elemezni nem tudtuk, mivel egy kupicányi volt az egész, de összességében tetszett.
Desszertnek én egy csokitortát választottam curryfagylalttal. Azt kaptam, amig vártam: kellemes állag, finom harmónia.
A fiúk kipróbálták a kecskesajtkrémet epersorbettel és spárgahabbal. Ez olyan kivételesen finomnak bizonyult, hogy rögtön kértünk belőle még egy adagot. A három összetevő külön-külön is hibátlan volt, de együtt valami fantasztikus élményt adott, különösen a mellé választott borral.
A legvégén kiérkező petit fours-ra már nem maradt kapacitás. A madeleint kóstoltam, ami nekem túl száraz, tömör és ízetlen volt, a kókuszosból csípett morzsa pedig túl édes.
És akkor egy rövid megemlékezés arról, amit mások kifogásoltak és amitől én is tartottam:
-sehol, senki nem dohányzott
-az asztalterítők patyolattiszták voltak
- egyik tányér sem hagyott fekete kört maga után
-a pincérek nagyon figyelmesek voltak, szorgalmasan töltögették után a kenyeres tányérainkat, vizespoharainkat
-pincérünk folyékonyan beszélt mind angolul, mind franciául, így külföldi barátunk is otthon érezte magát
-az ételekről szívesen és sokat beszéltek, a spárgahab receptjét még kérésünkre meg is osztották
- a sommelier hölgy nagyon kedvesen segített kiválasztani minden ételhez a megfelelő bort
- mivel belga barátunk oda volt a rusztikus bagettért a végén (utolsónak távoztunk) kaptunk egy bagettet a ház ajándékaként.
Összességében: remekül éreztük magukat és finomakat ettünk. Bármikor szívesen visszatérünk!
2010. május 10., hétfő
Millie műrepül
Vannak napok, amikor nekem is tele lesz a hócipőm az élet apró szivatásaival, mint például amikor az étkező csillár felfúrása közben az ember vizet talál a plafonban (társasház, 2. emeletén). Ilyenkor jönnek legjobban azok az élmények, melyek mint egy kontroll-alt-del fröccs újraindítják az ember hardverét, és mindent teljesen új inerciahelyzetbe rendeznek.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.
2010. május 7., péntek
Minden lébe kell egy kanál...
Ma délelőtt miközben a Bosnyákon intéztem a hétvégi nagybevásárlást, megakadt a szemem ezen a kiskanálon. Az őt áruló cigányasszony amolyan Bosnyák piaci ikon; minden nap kinn ül, szinte mindig vannak remek dolgok is a kacatjai között és mindig tuti nyerő a sales-es dumája.
A mai olyan nyerő volt, hogy magammal hoztam ezt a tűzzománcbetétes leningrádi kis teáskanalat (bele van gravírozva hátul), pedig nem vagyok afelől meggyőződve, hogy tényleg ezüst, bár két fémjel is van benne.
Nekem így is tetszik...
Szerintetek hol lehetne "lekádereztetni" a kanalam?
A mai olyan nyerő volt, hogy magammal hoztam ezt a tűzzománcbetétes leningrádi kis teáskanalat (bele van gravírozva hátul), pedig nem vagyok afelől meggyőződve, hogy tényleg ezüst, bár két fémjel is van benne.
Nekem így is tetszik...
Szerintetek hol lehetne "lekádereztetni" a kanalam?
2010. május 6., csütörtök
Gyors tavaszi ebéd spárgából
Lássuk be, van annak is előnye, amikor az ember olykor egyedül dolgozik itthon. Például az, hogy biztosan finom ebédet készít magának. 10 perc alatt. 
Hozzávalók 3 tekercshez:
fél csomag spárga
3 szelet fekete-erdei sonka
fél golyó (62,5 g mozzarella)
egy kis bazsalikom
olivaolaj
Egy kis edényben sós vízben 2 percig előfőztem a spárgát, majd hideg vízben jól átöblítettem őket. Egy serpenyőben egy kanál olajat felhevítettem. A sonkaszelekre 4-5 spárgasípot, egy szelet mozzarellát tettem majd feltekertem. Minden oldalán körbesütöttem, míg a mozzarella olvadozni nem kezdett belül.
Addig a tányérra bazsalikomot morzsoltam (sajnos most csak a fagyasztóból) és egy kis olivaolajkört rajzoltam. A kisült tekercseket az előkészített tányérra szedtem.
Forrás: BBC Good Food
Hozzávalók 3 tekercshez:
fél csomag spárga
3 szelet fekete-erdei sonka
fél golyó (62,5 g mozzarella)
egy kis bazsalikom
olivaolaj
Egy kis edényben sós vízben 2 percig előfőztem a spárgát, majd hideg vízben jól átöblítettem őket. Egy serpenyőben egy kanál olajat felhevítettem. A sonkaszelekre 4-5 spárgasípot, egy szelet mozzarellát tettem majd feltekertem. Minden oldalán körbesütöttem, míg a mozzarella olvadozni nem kezdett belül.
Addig a tányérra bazsalikomot morzsoltam (sajnos most csak a fagyasztóból) és egy kis olivaolajkört rajzoltam. A kisült tekercseket az előkészített tányérra szedtem.
Forrás: BBC Good Food
2010. május 4., kedd
Vaníliafagyi olivaolajjal
Ha valaki egy kicsit is ismer, tudja, hogy a vanília nem az én esetem (volt). Viszont mióta Max tavaly nyáron "megetetett" ezzel a kombinációval, ez megdőlt. Most már szinte ott tartok, hogy nincs is ennél jobb fagyi...
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók:
6 tojás sárgája
125 g cukor
500 ml habtejszín
250 ml tej
egy rúd vanília
(esetleg még házi vaníliaesszencia)
A tojás sárgáját kikavartam a cukorral, majd felengedtem a tejjel és a tejszínnel. Egy rúd vaníliát kettévágtam, a magokat kikapartam belőle és az egészet a tojásos keverékhez adtam.
Lassú tűzön, kevergetve sűrűre főztem (kb 80-82 Celsius fok). Azonnal áttöltöttem egy kancsóba, amibe kihűtöttem (ellenkező esetben rántottává ugrik össze).
A fagylaltgépben pedig krémesre fagyasztottam.
Nálam most egy Val di Mazara völgyből származó, számozott üvegű, szicíliai, gyümölcsös karakterű olivaolaj kísérte, de érdemes próbálkozni bármilyen jó minőségű extraszűz olivával.
Egészen biztosan jót tesz a szívünknek (is)!
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók:
6 tojás sárgája
125 g cukor
500 ml habtejszín
250 ml tej
egy rúd vanília
(esetleg még házi vaníliaesszencia)
A tojás sárgáját kikavartam a cukorral, majd felengedtem a tejjel és a tejszínnel. Egy rúd vaníliát kettévágtam, a magokat kikapartam belőle és az egészet a tojásos keverékhez adtam.
Lassú tűzön, kevergetve sűrűre főztem (kb 80-82 Celsius fok). Azonnal áttöltöttem egy kancsóba, amibe kihűtöttem (ellenkező esetben rántottává ugrik össze).
A fagylaltgépben pedig krémesre fagyasztottam.
Nálam most egy Val di Mazara völgyből származó, számozott üvegű, szicíliai, gyümölcsös karakterű olivaolaj kísérte, de érdemes próbálkozni bármilyen jó minőségű extraszűz olivával.
Egészen biztosan jót tesz a szívünknek (is)!
2010. április 29., csütörtök
Zöldborsó krémleves sonkával
Ha zöldborsóról van szó, nekem még mindig a sárgarépás változat a kedvencem galuskával, úgy, ahogy azt gyerekkoromban készítettük.
Persze szívesen kísérletezem más receptekkel is, különösen ha rám tör a lelkiismeretfurdalás azon szakácskönyvek kapcsán, amiből egyáltalán nem, vagy alig főztem. Szóval jöjjön hát egy G. Ramsay recept és annak tanulsága...
Hozzávalók:
2 fej salotta
egy marék húsos szalonna
egy liter csirkealaplé
400 g borsó helyett inkább 800 g
kis tejszín
feketeerdő sonka, pancetta vagy bacon ízlés szerint
A hagymát a szalonnával együtt megdinszteltem, ráborítottam a borsót, a zsírmentes alaplevet és egy pohár vizet, forrástól számítva 20 percig főztem. Leturmixoltam és átpasszíroztam.
Mivel csak 400 g borsót tettem bele egy kicsit besűrítettem étkezési keményítővel, de ha több borsót használunk, akkor ezt megspórolhatjuk.
A levest behűtöttem.
Tálaláskor tejszínnel díszítettem és sült feketeerdő sonkát tettem a tetejére.
Kifejezetten finom leves, de a legközelebb
-duplázom a borsót
-zölségalaplevet használok, hogy jobban kijöjjön a borsó édessége.
Persze szívesen kísérletezem más receptekkel is, különösen ha rám tör a lelkiismeretfurdalás azon szakácskönyvek kapcsán, amiből egyáltalán nem, vagy alig főztem. Szóval jöjjön hát egy G. Ramsay recept és annak tanulsága...
Hozzávalók:
2 fej salotta
egy marék húsos szalonna
egy liter csirkealaplé
400 g borsó helyett inkább 800 g
kis tejszín
feketeerdő sonka, pancetta vagy bacon ízlés szerint
A hagymát a szalonnával együtt megdinszteltem, ráborítottam a borsót, a zsírmentes alaplevet és egy pohár vizet, forrástól számítva 20 percig főztem. Leturmixoltam és átpasszíroztam.
Mivel csak 400 g borsót tettem bele egy kicsit besűrítettem étkezési keményítővel, de ha több borsót használunk, akkor ezt megspórolhatjuk.
A levest behűtöttem.
Tálaláskor tejszínnel díszítettem és sült feketeerdő sonkát tettem a tetejére.
Kifejezetten finom leves, de a legközelebb
-duplázom a borsót
-zölségalaplevet használok, hogy jobban kijöjjön a borsó édessége.
2010. április 26., hétfő
Tavasz!
A hétvégén egész sok mindent terveztem főzni, aztán szinte semmi nem lett belőle. Ehelyett vasárnap reggel elmentünk Visegrádra bobozni, aztán átsétáltunk a Fellegvárba. A Nagyvillám tetején ebédeltünk (átlag vendéglős koszt), majd úgy döntöttünk, átugrunk Vácra fagyizni, Mihályfi Lászlóhoz. A kompot pont elértük.A Desszertszalon tömve volt, az idén is akadnak különleges ízek (jázminos mangó, kókusztejes zöldborsó) a hagyományos befutók mellett. A sütik valahogy most nem ízlettek, de a kávé még mindig remek.
Miközben mi a gyönyörű tulipánok közt élveztük a lusta vasárnapot, addig Dani is remekül játszott a szökőkútnál.
Este 8 órára értünk haza, és egy cseppet sem bántam, hogy így alakult :-D
2010. április 24., szombat
Madeleine
Mostanában alig eszem édességet, így ha sütésre adom a fejem, akkor kétszer is meggondolom mit készítsek. Két verzió van: vagy olyan ami egyáltalán nem visz kísértésbe, akármilyen finom is (tejcsokis dolgok), vagy ami mindenkit megkísért, így túl hamar elfogy...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):
135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja
A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.
A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.
A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.
A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.
Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.
Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja
A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.
A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.
A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.
A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.
Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.
Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...
2010. április 22., csütörtök
Borjú koreai stílusban
A távol-keleti kajáknak rengeteg előnyük van. Legtöbbször finomak, egészségesek és 5 perc alatt elkészíthetők a wokban.
Ez a recept is ilyen, amit kivételesen nem saját képpel illusztrálok (az étel hamarabb elfogyott, mintsem fotózhatóvá hűlt volna). Szerintem érdemes egyből dupla adagot készíteni (pácolni) és csak egy-egy adagot készíteni a wokban, ami azonnal el is fogy.
Addiktív!
Hozzávalók 2 személyre:
300 g borjúhús, nagyon vékony csíkokra vágva (az eredeti recept marhát ír, de itthon ritkán lehet megbízhatóan jó marhát venni, így érdemesebb borjúval (ami legtöbbször növendék marha így is) próbálni, mert az biztosan puha lesz)
Öntet:
2 teáskanál barnacukor
2 ek szójaszósz
2 evőkanál mirin (száraz sherry vagy végszükség esetén egy kis száraz fehérbor is megteszi)
2 gerezd fokhagyma áttörve
1 teáskanál pirított szezámolaj (sötétbarna színű)
bors
egy kis olaj
4 darab újhagyma, hosszában csíkokra vágva
pár kanál pirított szezámmag
100 g basmati rizs
Az öntet hozzávalóit összekevertem, majd beleforgattam a borjúcsíkokat. Egy kicsit hagytam pácolódni.
A wokot 2 kanál olajjal felhevítettem és átpirítottam benne a húst. Hozzáadtam az újhagymát, és így is pirítottam egy percig. Végül megszórtam szezámmaggal.
Rizzsel kiegészítve isteni, gyors ebéd kerekedett belőle.
Ez a recept is ilyen, amit kivételesen nem saját képpel illusztrálok (az étel hamarabb elfogyott, mintsem fotózhatóvá hűlt volna). Szerintem érdemes egyből dupla adagot készíteni (pácolni) és csak egy-egy adagot készíteni a wokban, ami azonnal el is fogy.
Addiktív!
Hozzávalók 2 személyre:
300 g borjúhús, nagyon vékony csíkokra vágva (az eredeti recept marhát ír, de itthon ritkán lehet megbízhatóan jó marhát venni, így érdemesebb borjúval (ami legtöbbször növendék marha így is) próbálni, mert az biztosan puha lesz)
Öntet:
2 teáskanál barnacukor
2 ek szójaszósz
2 evőkanál mirin (száraz sherry vagy végszükség esetén egy kis száraz fehérbor is megteszi)
2 gerezd fokhagyma áttörve
1 teáskanál pirított szezámolaj (sötétbarna színű)
bors
egy kis olaj
4 darab újhagyma, hosszában csíkokra vágva
pár kanál pirított szezámmag
100 g basmati rizs
Az öntet hozzávalóit összekevertem, majd beleforgattam a borjúcsíkokat. Egy kicsit hagytam pácolódni.
A wokot 2 kanál olajjal felhevítettem és átpirítottam benne a húst. Hozzáadtam az újhagymát, és így is pirítottam egy percig. Végül megszórtam szezámmaggal.
Rizzsel kiegészítve isteni, gyors ebéd kerekedett belőle.
2010. április 20., kedd
Áfonyás muffin teljes kiőrlésű lisztből
Van egy rovat a Good Food magazinban, ami eddig soha nem érdekelt: az "ultimate makeover". Ebben nem másra vállalkozik a rovat gazdája, minthogy népszerű és hízlaló ételeket egészségesebbre szab: kevesebb telített zsírt, cukrot, kalóriát viszont több rostot tartalmaznak az így elkészített fogások, melyek "állítólag" ugyanolyan finomak, mint a hagyományos verzió.
Érdektelenségemnek több oka is volt, részben gyakorlati (ritkán van itthon ezekből az alapanyagokból), részben elvi (ha már "bűnözünk", akkor csináljuk rendesen), így soha nem próbáltam ki egy ilyen receptet sem...egészen mostanáig.
Ugyanis az életmódváltás kapcsán igyekszem kiszelektálni a nagy szénhidráttartalmú, magas glikémiás index-szel rendelkező ételeket - kvázi cukorbetegeknek is használható étrendet igyekszem követni, bár tény, vannak időnként kilengések.Ez a muffin is egyfajta kilengés (hisz rengeteg szénhidrát van így is benne), de a szomszédból kapott áfonya remek apropóul szolgált a kísérletezgetésre. Kicsit megtoldottam az általam eltett meggyel is, ami nem rontott az ízén. Mivel Dani nemrég kezdte az óvodát, az ideológia is megszületett gyorsan:kell a tápláló reggeli!
Az eredmény: az eddigi egyik legfinomabb muffin, amit készítettem. Biztosan "kockás füzet" esélyes a recept.
Hozzávalók:
5 ek semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj, de sima étolaj is elmegy, ha nincs más otthon)
225 g liszt
115 g teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
egy fél citrom reszelt héja és egy ek citromlé
130 g nádcukor (világos muscovado)
85 g túlérett banán
1 tojás
285 ml író (mindegyik Sparban kapható)
kb. 225 g áfonya vagy bármilyen más bogyós gyümölcs lecsepegtetve
Legelőször a banánt összenyomtam villával, majd hozzáadtam az írót, a felvert tojást és az olajat. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, és kevergettem egy darabig. Végül belekevertem a lisztet, sütőport és az áfonyát. Ekkor már nem szabad nagyon keverni, ahogy elvegyült a liszt már be is lehet tölteni a masszát a muffinformába. (A túlkeveréstől kemények lesznek a sütik!)
200 fokos sütőben kb 25 perc alatt aranybarnára sültek.
A kanál citromlevet összekevertem egy kanál porcukorral és a még forró sütemények tetejét átkentem egy ecsettel. Ettől szép fényes és puha lett a tetejük.
Egy muffin kb 200 kcal-át tartalmaz, ami szerintem bármilyen fogyókúrás reggelibe belefér (feltéve, hogyha valaki rácsap a kezünkre, mikor a második után nyúlunk...)
Érdektelenségemnek több oka is volt, részben gyakorlati (ritkán van itthon ezekből az alapanyagokból), részben elvi (ha már "bűnözünk", akkor csináljuk rendesen), így soha nem próbáltam ki egy ilyen receptet sem...egészen mostanáig.
Ugyanis az életmódváltás kapcsán igyekszem kiszelektálni a nagy szénhidráttartalmú, magas glikémiás index-szel rendelkező ételeket - kvázi cukorbetegeknek is használható étrendet igyekszem követni, bár tény, vannak időnként kilengések.Ez a muffin is egyfajta kilengés (hisz rengeteg szénhidrát van így is benne), de a szomszédból kapott áfonya remek apropóul szolgált a kísérletezgetésre. Kicsit megtoldottam az általam eltett meggyel is, ami nem rontott az ízén. Mivel Dani nemrég kezdte az óvodát, az ideológia is megszületett gyorsan:kell a tápláló reggeli!
Az eredmény: az eddigi egyik legfinomabb muffin, amit készítettem. Biztosan "kockás füzet" esélyes a recept.
Hozzávalók:
5 ek semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj, de sima étolaj is elmegy, ha nincs más otthon)
225 g liszt
115 g teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
egy fél citrom reszelt héja és egy ek citromlé
130 g nádcukor (világos muscovado)
85 g túlérett banán
1 tojás
285 ml író (mindegyik Sparban kapható)
kb. 225 g áfonya vagy bármilyen más bogyós gyümölcs lecsepegtetve
Legelőször a banánt összenyomtam villával, majd hozzáadtam az írót, a felvert tojást és az olajat. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, és kevergettem egy darabig. Végül belekevertem a lisztet, sütőport és az áfonyát. Ekkor már nem szabad nagyon keverni, ahogy elvegyült a liszt már be is lehet tölteni a masszát a muffinformába. (A túlkeveréstől kemények lesznek a sütik!)
200 fokos sütőben kb 25 perc alatt aranybarnára sültek.
A kanál citromlevet összekevertem egy kanál porcukorral és a még forró sütemények tetejét átkentem egy ecsettel. Ettől szép fényes és puha lett a tetejük.
Egy muffin kb 200 kcal-át tartalmaz, ami szerintem bármilyen fogyókúrás reggelibe belefér (feltéve, hogyha valaki rácsap a kezünkre, mikor a második után nyúlunk...)
2010. április 2., péntek
Húsvéti madárfészek torta
Az elmúlt napjaimat teljesen áthatotta a Segítsüti-láz. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki licitált a felajánlást! Még végeredményt nem tudok, de ígérem, a tavalyi évhez hasonlóan, nálam biztosan lesz vigaszág.
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.
Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).
Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.
Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.
Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor
A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).
Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja
A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.
Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
2010. március 30., kedd
Mentás csokoládékekszek
Nem okozott túl nagy fejtörést, hogy idén milyen finomságot készítsek a Segítsütire, hisz már tavaly megszületett az ötlet. Nagyon szeretem az After eight-et, de valami olyan édességet szerettem volna, ami attól sokkal harmonikusabban hozza a menta ízét és benne van a keksz omlós állaga is. Bár eredetileg nem töltött kekszeket terveztem, az élet és a konyhai bakik másképp alakították a receptet, ami ily módon teljesen saját fejlesztésűvé vált. Hogy az elfogultság ne befolyásoljon, az első adagot szétosztogattam kostólópróbaként. A visszajelzések egybehangzóan pozitívak lettek, így örömmel (és nem kis megkönnyebbüléssel) ajánlom fel licitre a következő kekszet!
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat
A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.
A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín
A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat
A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.
A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín
A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.
2010. március 25., csütörtök
Panforte fagylalt és mindenféle egyéb dolog
Végre itt a tavasz!
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.
Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...
No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D
Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.
A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.
Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...
No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D
Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.
A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.
2010. március 23., kedd
Macaronmánia
Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, megtanulunk macaront sütni. Piszke vette is a fáradtságot és beavatott a nagy rejtélybe, Niki pedig biztosította a konyhát. Még akkor is remek lett volna a buli, ha egyáltalán nem sikerülnek a makik, de azok bizony mind remekül tudták a dolgukat, szép kis lábakat növesztgettek és nem repedtek szét. A bizonyság erre itt látható.
Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...
Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.
Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D
Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.
Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D
Segítsüti 2010
Mint azt már több helyütt is olvashatjátok, idén is újra indul a Segítsüti!!!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!
Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!
2010. március 22., hétfő
Zila tortaforma pályázat - A "finis" és a nyertes lemon curd
Nem vagyok az az izgulós fajta, de pénteken elég felpörgetett állapotba kerültem. Először is sütöttem két tepsi macaront. Az egyik tepsi tökéletes lett, a másik katasztrófa. Ne kérdezzétek miért, ha tudnám, már posztoltam volna. De nem adom fel a gyakorlást! :-D
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.
Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.
Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!
Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!
Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé
Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.
Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!
Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!
Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé
Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.
2010. március 12., péntek
Barista szaküzlet
Szereted a jó kávét? Belefáradtál már a fekete Lavazzába, a Media Markt-tól meg konkrétan a hideg ráz? Akkor nézz be a Barista szaküzletbe!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D
2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.
3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.
4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!
Én egészen biztos törzsvásárló leszek!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D
2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.
3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.
4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!
Én egészen biztos törzsvásárló leszek!
2010. március 10., szerda
Buffalo wings
A hétvégén sikerült megalkotnom a tökéletes reprodukcióját az amerikai kedvencemnek. A dolog olyan jól sikerült, hogy mire körülnéztünk már el is tűnt a 2 kiló csirkeszárny...
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):
2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír
A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!
A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír
A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!
A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)