Az új arany standard brownie - ami Zacher tortaként még jobb

Természetesen az megint csak új alakult, hogy miután jól elhatároztam, hogy folytatom a blog írását, súlyos időhiányba kerültem, amit időnként teljes enerváltság súlyosbított - konyhai fronton.

Most viszont van 40 percem, így a csokimáz elkészítése és/vagy fenyőfás/gyerekes/wellneszes képek posztolása helyett megosztom veletek ezt a szuper brownie receptet.. Hátha még sehogy sem álltok karácsonyi készülődésügyileg, de van még néhány elfekvő csokimiki a kamrában... ;-)

A recept alapverzióját termszetesen a Baked-es fiúknak köszönhetjük, ezen csak annyit változtattam, hogy lejebb tekertem a cukormennyiséget. Az esélytelenek nyugalmával készült az őszi szünetben a gyerekeknek ... de azt kell mondanom, hogy leváltotta a korábbi kedvencemet.  Aztán továbbgondoltam a dolgokat, és úgy döntöttem, hogy innentől kezdve tortaformában Zacher-tortaként fogom debütáltatni, mert 1. még mindig van itthon Ovomaltin, 2. a tavalyi sárgabaracklekvár sem kopik (pedig jó) és 3. mindig elégedetlen voltam a Zacher torta mázakkal...ez a ganache pedig egyszerűen tökéletes.

Na de térjünk a lényegre, azaz a receptre.
Hozzávalók:
160 g liszt
70 g Ovomaltin (ezen nem érdemes frusztrálódni, mármint ha nincs... szerintem enélkül is nagyon finom lenne, de ebben az esetben egy kicsit több cukrot használnék)
1 ek cukrozatlan kakaópor
1/2 ek só
170 g tejcsoki (40-60% kakaótartalommal, ami lássuk be nagy kihívás)
115 g étcsoki (60-70% kakaótartalommal)
170 g vaj
120 g cukor (eredetileg 200g)
110 g barnacukor
5 tojás
2 tk vaníliakivonat

A sütőt 175 fokra előmelegítjük, a vajat a csokikkal összeolvasztjuk gőz felett. Ezután levesszük a gőzről, hozzáadjuk a cukrokat, majd a tojásokat és a vaníliát. Nem érdemes túlkavarni, én szóltam.
Jöhet az összes többi hozzávaló, egy kis kavarás, és mehet is a sütőbe kb 30 percre.
Ha jól csináltátok, akkor nem szabad 15 percnél tovább tartani (az olvasztást nem számolva) a munkának.

Miután kihült a brownie, le lehet kenni sárgabaracklekivel: akkor Zacher-tortaként végzi , vagy egyből rá lehet kenni a következő csokikrémet (ganache-t a flancolóknak).
Ganache (mert én szeretek flancolni):
170 g étcsoki (60-70% kakaótartalom)
120 g 30%-os tejszín

A tejszínt gyöngyözésig melegítjük, majd ráöntjük az összedarabolt étcsokira. Egy percig állni hagyjuk, majd simára keverjük, és rásimítjuk a tésztára. Szépséges, finom és könnyen szeletelhető lesz, ha kihül. Ne nézzétek a fénykép minőségét, legközelebb rendelek egy kis fényt és előveszem a Nikon-t...nemcsak az iPad-dal szerencsétlenkedem :-)

Kellemes Ünnepeket Mindenkinek!

Életjel

Sziasztok!

Ha még jár erre valaki, akkor üzenem neki, hogy bár sok minden megváltozott az elmúlt pár évben, azért jól vagyunk, és sütünk (kevesebbet)/főzünk is. A fiúkkal új lakásba költöztünk, de hoztuk a konyhánk, a Kitchen Aid-et és a 100+ szakácskönyvet.
Ha valamelyik fiók aljában találok egy kis időt, ígérem, írok posztokat is.
Üzenjetek nekem, minek örülnétek, az utóbbi időben nem követem a gasztroblogok világát, így fogalmam sincs mi a trendi vagy éppen már unalmas...
Üdvözlettel,
Melinda (aki még mindig pákosztos)

Eper daiquiri

Igazából most sincs időm posztolgatni, de van valami, amit már tavaly meg akartam osztani. Mert sokkal jobb, mint a mojito (bár azt is nagyon szeretjük) és a legeslegjobb most, az eperszezon zenitjén. Én először New Yorkban kóstoltam és azóta is a kedvenc tavaszi koktélom.

Mi kell hozzá? 

Mézédes eper (200 g)
Jégkocka (egy marék)
Fehér rum (mondjuk Bacardi)
Némi cukor vagy méz ízlés szerint
Esetleg egy pici citrom/lime és menta a dekoráláshoz.


Az epret (adagonként kb 200 g) kicsumázom, megmosom és kisebb darabokra vágom. Hozzáadom a cukrot és egy kicsit hagyom összeérni. A cukor kihozza az eper színét, így mindenképpen megéri egy kis türelem.
A botmixer poharában összeturmixolom az epret, majd hozzáadom a jégkockákat és addig turmixolom, amíg jégkása állagú nem lesz.
A végén hozzáadom a rumot, összekeverem. Hosszú (long drinkes) poharakba töltöm, esetleg eperrel, lime-mal  vagy mentával díszítem.

Segítsüti 2012. A legsötétebb csokoládétorta...

Itt a tavasz, itt az újabb Segítsüti!
Sajnos tavaly egy hosszúra nyúlt kórházi tartózkodás miatt kimaradtam a jótékonykodásból, így az idén dupla csokoládémennyiséggel igyekszem a segíteni szándékozó "Gombóc Artúrok" szimpátiájának elnyerésére. A felajánlásom pedig nem más, mint a híres brooklyni cukrászda, a BAKED egyik legsikeresebb kreálmánya: a tengeri sóval "fűszerezett" csokoládé- és karamellkrémes csokoládétorta.

Idén a licit kedvezményezettje a születési sérült gyerekek rehabilitációját-gyógyítását támogató Gézengúz Alapítvány lesz, akik az ország négy városában végzik tevékenységüket. A Segítsüti tavaszi akciója keretében befolyó összegből a gyermekekkel folytatott terápiák elősegítéséhez vásárolunk majd diagnosztikai eszközöket, könyveket, teszteket, gyógyászati segédeszközöket és készségfejlesztő játékokat.

A licit pontos menetéről itt olvashattok bővebben. A téteket pedig a ‘sütiáverés’ felületen lehet megtenni.

Hozzávalók a tortalapokhoz:
3/4 pohár cukrozatlan kakaópor
1 és 1/4 pohár forró víz
2/3 pohár tejföl
2 és 2/3 pohár liszt
2 tk sütőpor
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk só
275 g puha vaj
1 és 1/2 pohár kristálycukor
1 pohár sötét muscovado cukor
3 nagy tojás
1 ek vaníliaesszencia

Elkészítés:
Egy keverőtálban simára keverem a kakaóport, forró vizet és tejfölt. Félreteszem hűlni.
Egy másik keverőtálban kb 5 perc alatt teljesen felhabosítom a vajat. Hozzáadom a kétfajta cukrot és még 5 percen át keverem a géppel. Egyenként hozzáadom a tojásokat, majd a vaníliát. Ezután felváltva hozzáadom a tejfölös keveréket és a lisztet, beleszórom a sütőport, szódabikarbónát és sót.
3 db 24 cm-es tortaformát kibélelek sütőpapírral, kivajazom és megszórom liszttel.
A tésztát 3 egyenlő részre osztom és 165 fokon tűpróbáig sütöm.

Közben elkészítem a sós karamellt.

A karamell hozzávalói:
1/2 pohár habtejszín
1 tk sóvirág (fleur de sel)
1 pohár cukor
2 ek glükózszirup
1/4 pohár tejföl

A cukrot egy pár kanál vízzel és glükózsziruppal elkezdem főzni, míg borostyánszínű karamellé nem válik. Ekkor vékony sugárban hozzáadom a felforrósított tejszínt, sót, majd legvégül a tejfölt, s az egészet simára keverem.

A csokoládés ganache hozzávalói:
450 g étcsokoládé (60-70%-os)
1 és 1/2 pohár habtejszín
1 pohár cukor
2 ek glükózszirup
440 g vaj

A csokoládét egy nagy keverőtálba töröm. A cukorból és a glükózszirupból a fentiek szerint karamellt főzök és felöntöm a lassú forrásban lévő tejszínnel. Addig kavargatom, amíg teljesen sima nem lesz, majd ráöntöm a csokoládéra és az egészet simára kavarom. Folyamatos lassú kavarás mellett kihűtöm.
A vajat kis darabokban hozzáadom a kihűlt krémhez, majd közepesen-gyors fordulattal addig kavarom, míg legalább triplájára nem nő a térfogata és ki nem világosodik.

A torta összeállítása:
Az első tortalapot tortatálra teszem, rákenek három ek sós karamellt, s hagyom, hogy a lap beszívja. Ezután rákenek háromnegyed pohár ganache-t és megszórom egy tk sóvirággal. A második és harmadik lappal ugyanígy járok el, a ganache maradékával pedig bevonom a torta oldalát és ízlés és hangulat szerint díszítem.

Karamellkrémes almatorta

Ez a tipikusan őszi ízvilágú torta még szeptemberben készült, úgyhogy tovább nem húzhatom a megosztását, mert mindjárt itt a tél... bár biztos vannak egyesek - köztük jómagam - aki még tavasszal is szívesen csenne belőle egy-egy szelettel.
A torta eredetije a BAKED fiúk második könyvében  található, én a tészta mennyiségét lefeleztem (előre felhívom mindenki figyelmét, hogy a torta így is fél kiló vajat tartalmaz, és még ez a tudat sem akadályoz senkit abban, hogy repetázzon).

Hozzávalók a tésztához:
2 pohár (250 ml) liszt
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk só
1 tk fahéj
1/2 tk őrölt szegfűbors
1/2 tk őrölt szegfűszeg
165 g puha vaj
1 és 1/4 pohár cukor
1 tojás
2 pohár almaszósz (párolt alma leturmixolva, én az egyszerűség kedvéért a DM bio almaszószát használtam)

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Kivajaztam egy 20 cm-es tortaformát.
A vajat habosra kavartam a cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az almaszószt, végül a "száraz" összetevőket. Nem érdemes túlkeverni, elég hogy egynemű legyen a tészta.
Emlékeim szerint kb. egy órán keresztül sütöttem, folyamatosan ellenőrizve a közepét egy tűvel, hogy átsült-e. A formában hagytam 20 percig hűlni, majd rácsra borítottam, és teljes kihűlés után 3 lapba vágtam.
(Eredetileg 3 tortaformában sütünk 3 lapot, de én nem szeretem a felesleges mosogatnivalót és 3, 20 cm-es formám sincs. Ha valaki duplázza a mennyiséget, akkor mindenképpen 24 cm-es formát használjon!)

A krém hozzávalói:
1 és 1/2 pohár cukor
1/3 pohár liszt
1 és 1/2 pohár tej
1/3 pohár habtejszín
330 g vaj
1 tk vaníliakivonat
1/3 pohár karamellszósz + 2 ek-nyi a díszítéshez

Egy kisebb lábasban habverővel összekevertem a cukrot és a lisztet a tejjel és tejszínnel. Feltettem főni, és folyamatos keverés mellett 10-15 perc alatt sűrű krémmé főztem.
A fortyogó krémet áttöltöttem a keverőtálas robotképbe és a krémkeverőkarral a legalacsonyabb fokozaton addig kavartam, amíg ki nem hűlt. (Macerásnak hangzik, de így nem lesz bőrös a teteje, és aztán úgyis a gép kavarja ki a vajjal...) Ezután kisebb adagokban hozzáadtam a vajat és a vaníliakivonatot, és a legmagasabb fokozaton nagyon habos krémmé kavartam. Végül belecsorgattam a karamellszószt is.
Ha túl lágy lenne a krém, tegyük be a hűtőbe. Ha túl kemény, tegyük forró vízfürdő felé, hogy kissé átmelegedjen és lágyuljon.

Ha úgy ítéljük, hogy tökéletes, akkor pedig csak töltsük be a tortalapokat, és díszítsük karamellszósszal. Ezt egy nylonzacskó segítségével a legkönnyebb. Az egyik sarkába teszünk 2 ek-nyi szószt, levágjuk a csücskét és körkörösen spirált rajzolunk a torta tetejére, majd egy hústűvel küllőket húzunk.

Karamellszósz:
1 és 1/2 pohár cukor
1/4 pohár glükózszirup (enélkül is megy)
110 g vaj
1 és 1/2 pohár tejszín

A cukrot egy kis lábasban karamellizáljuk, majd vékony sugárban hozzáöntjük a tejszínt, végül belekeverjük a vajat. Ha esetleg összeugrana az egész, kis lángon folyamatos kevergetéssel fel lehet oldani a karamellrögöket.
A maradék szószt ellőhetjük kávéba, fagyi tetejére vagy éjszakai tévézés közben...

Marcipántorta

Azért van abban valami jó, ha az embert hajnali fél ötkor felkelti a legkisebb gyereke és fél hétig "szórakoztatja". Először is, már fél hatkor meg lehet inni az első kávét (ugyanis ekkor száll el végleg a remény a visszaalvásra). Másodszor hosszan és nyugodtan lehet zuhanyozni (home-wellness) kb. fél héttől, miután fenn nevezett álomba szenderül...Ezt követheti (egy újabb kávé társaságában) a végtelennek tűnő felhőtlen netezés, majd ebbe beleunva, még egy blogbejegyzés is születhet...

Ezt a tortát már rég meg kellett volna mutatnom, ugyanis több mint egy hónapja készült, Péter névnapjára (akinek azóta már szülinapja is volt egy másik tortával, de erről később).
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Biztosan isteni mindenféle krémekkel, bogyókkal, csokival tuningolva, de be kell vallanom: Ketten (megkínáltuk a Kapitányt is, de épp szénhidrátmentes hetet tartott) két nap alatt megettük, és egy pohár tejen kívül mást nem igényeltünk hozzá. Csúszott reggeliként, uzsonnaként és éjszakai hűtőnyitogatás keretében.
Mindenképpen bekerül a top 10-be.

A recept David Lebovitzé, amit az én alapanyag-lehetőségeimhez alakítottam

Hozzávalók:
200 g cukor
200 g 50%-os marcipán
140 g liszt
225 g vaj
1,5 tk sütőpor
3/4 tk só
1 tk vanília kivonat
1 tk keserű mandula esszencia (az enyém a Waitrose-ból van)
6 tojás

A sütőt előmelegítettem 160 fokra, sütőpapírral kibéleltem egy 24 cm-es tortaformát.
A marcipánt a cukorral  finomra daráltam az aprítógépben.
Ezután hozzáadtam a vajat, a vanília és mandulakivonatot. Nagyon-nagyon habosra kavartam a robotgéppel. (ez a lépés nélkülözhetetlen a megfelelő állaghoz)
Innentől egyenként alaposan belekavartam a tojásokat. A legvégén habverővel hozzáadtam a lisztet, sót és sütőport.
Itt már elég kézzel addig kavarni, amíg minden el nem vegyül, a túlkavarás szalonnás tésztát eredményez!
A masszát belesimítottam a tortaformába, majd kb. egy óra alatt megsütöttem.
A formába hagytam kihűlni, majd a száz éve meglévő sablonjaim egyikének segítségével porcukorral díszítettem.

Imádtuk!

A legfinomabb kávétorta

Ezidáig. Az amerikai kávétorták fontos tulajdonsága, hogy nevükkel ellentétben nem tartalmaznak kávét, hanem inkább egyszerű kavart sütik, jó sok morzsával a tetejükön. Tökéletes passzolnak rövid és hosszú kávék mellé, valamint minden hangulathoz.
A télen már sütöttem egy ehhez hasonlót (egy igen jó nevű sütiskönyvből), amit néhány szelet alma dobott fel, de meg se közelítette ezt az első Baked könyvben talált tortát. Az eredeti recept nagy mennyiségekkel dolgozik, ami akkor is soknak bizonyul, ha minden szomszéd és barát kap belőle... (na jó nem, mind egy szálig elfogyott). Szóval nyugodtan felezhető a recept és akkor se lesz kevés a produktum.
Egyetlen szabály van csak a sikerhez: a tésztát tilos túlkavarni és nem ér sovány tejfölt használni!

A süti több részből áll, úgy írom le a hozzávalókat és az elkészítést, ahogy azzal haladni érdemes.

Kezdjük is a tetejével:
A morzsához a következőket pakoltam az aprítógépbe:
3/4 pohár liszt
3/4 pohár sötét muscovado cukor
1/2 tk só
3/4 pohár pirított pekándió vagy sima dió
80 g vaj
Ezeket összedaráltam, majd betettem a hűtőbe.

A kakaós-fahéjas cukor nem más mint 1/2 pohár kristálycukor egy tk fahéjjal és egy tk holland kakaóval összekeverve.

Végül a torta tésztáját készítettem el:
3 és fél pohár liszt
1 és 1/2 tk szódabikabóna
1 tk sütőpor
1/2 tk só
220 g vaj
2 pohár cukor
4 nagy tojás
450 g tejföl (20%)
1 és 1/2 tk vaníliakivonat

A vajat habosra kavartam a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Belekevertem a tejfölt és a vaníliát, majd hozzáadtam a "száraz" hozzávalókat. Itt nem szabad túlkavarni a dolgot, amit legkönnyebben habverő segítségével oldhatunk meg.

A kivajazott, sütőpapírral bélelt tepsi aljára öntöttem a tészta felét, rászórtam a fahéjas-kakaós cukrot, majd betakartam a tészta másik felével. A tetejére morzsoltam a morzsát és 170 fokon kb egy órán keresztül sütöttem.

Többek egybehangzó véleménye szerint fantasztikusan sikerült. A tejföltől légiesen könnyed lett, szinte olvadt az ember szájában, egyáltalán nem emlékeztetett a kavart sütemények néha tapasztalható fullasztóságára. Viszonylag jól kiérezhető belőle a só, ami  tökéletesen ellensúlyozza a nem kevés beépített cukrot. Summa summárum: egész biztosan vissza fogjuk még tapsolni!

Mandulás tallérok

Már jó ideje töröm a fejem, hogy lehetne egy nagyon egyszerű, ropogós és nagyon mandulás kekszet gyártani. Ehhez hasonlót Barcelonában ettünk, innen az inspiráció. A recept pedig saját kísérletezés eredménye, remélem nektek is annyira fog ízleni, mint nekünk.

Hozzávalók: 

300 g liszt

200 g darált mandula

250 g vaj

150 g cukor (édesszájúaknak mehet bele kicsit több is)

1 tojás

egy teáskanál vaníliakivonat

néhány csepp természetes keserűmandula-kivonat 

egy csipet só

kb 100 g szeletelt mandula és kevés kristálycukor a díszítéshez

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kissé behűtjük. Alaposan lisztezett deszkán 4 mm vastagra nyújtjuk és a kívánt sütikiszúróval (d=7cm) kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikbe rakjuk. A tetejét lekenjük egy pici tejjel, megszórjuk a szeletelt mandulával és kristálycukorral, majd 170 fokon légkeveréssel 12 perc alatt megsütjük.

A mi nyuszi(kái)nk...

Azt hiszem, az idei év legkevésbé a főzésről fog szólni... bár talán ez eddig is sejthető volt a blogon uralkodó nagy csendből. A tavalyi hajrás év vége után éppen elkezdtem volna lazítani, amikor január végén kórházba kerültem, és ott is maradtam egész március végéig, Andris születéséig.

Azóta itthon, próbálunk kialakítani egy tartható napirendet, és igyekszem rávenni a Kapitányt a csatabárd elásására... Nem elég szegénynek, hogy 2 hónapig alig látta az anyját, most egy kisbaba lóg rajtam, aki miatt vissza kéne venni a tempóból és a hangerőből egyaránt.

Nehezen megy, de alakulunk. Egy lépés előre, 3/4 hátra. Néha több.

Azért húsvétkor így is sikerült kalácsot sütnöm, és bár fiús család vagyunk, festettünk tojásokat :-)

Egyelőre ragaszkodunk a jól bevált, kipróbált receptekhez, mint a mellékelt ábra is mutatja (Dani fényképe 6 hetes korában készült, amit Andris mellé tettünk)

Most pedig nincs más hátra, hogy néhány fényképpel mindenkinek Boldog Nyulat kívánjunk, és megígérjük, hamarosan jelentkezünk! Ha mással nem, akkor nyuszifotókkal...

Majomkenyér fahéjas buborékokból.... (Monkey bubble bread)

És én még azt hittem, hogy vége az édesszájúságnak... Hogy mekkorát tévedtem! A helyzet az, hogy a megfelelő inger hiányzott csak, hogy ihletet és kedvet kapjak. Aztán pénteken egy pár kellemes órát töltöttem Nikiéknél (szokásos ötyeparti salátával,  kávéval, sütivel, Veresegyház by day, obligát könyvcserebere, és egy kis bekukkantás a kicsik iskolájába) ahol kezembe került a Baked fiúk második könyve. Nagyjából le is ragadtam ennél az első receptnél, és azonnali kényszer által vezérelve leírtam a receptjét.
A kalács az aranygaluskához hasonló elven készül, a tésztája elolvad az ember szájában... A megolvadó fahéjas-barnacukros-vajas "szósz" pedig minden egyes kis buborékot körbevesz...
A könyvben azt írják még, hogy ez egy olyan süti, amit csak nagy társaság esetén szabad sütni, különben menthetetlenül sokat eszünk belőle... ezt bizony mi is tapasztaltuk. Szerény háromfős családunk egy ülésben eltüntette a felét, a második felének pedig gyorsan kerestünk gazdát, hogy ne csak a mi fenekünk nőjön...

A kalács tésztája:
1,5 pohár (2,5 dl) langyos tej
2 tk (7 g) instant élesztő
4 pohár liszt
5 ek cukor
1 tk só
1 tojás
5 ek olvasztott vaj (kb 70 g)

A hozzávalókat összeborogattam a dagasztógép táljába és alaposan kidagasztottam (kb 15-20 perc is volt), amíg teljesen selymes kalácstésztát nem kaptam. A tésztát kiolajozott tálban duplájára kelesztettem.

Egy tányérban megolvasztottam 110 g vajat, egy keverőtálba pedig összemértem 3/4 pohár nádcukrot, 3/4 pohár sötét muscovado cukrot, 2 ek fahéjjal. Kivajaztam egy nagy kuglófformát.

A következő lépés talán munkaigényesnek tűnik (nem az), de a gyerekek szívesen részt vesznek vele. Így nem nekünk kell csinálnunk, viszont kétszer annyi időbe kerül, és utána még a konyhát is nagytakaríthatjuk.
Viszont a nevelési értéke nem elhanyagolható a projektnek, ezért nálunk péntek este a Kapitány volt az, aki a kb 80 db kis diónyi gombóccá tépett és összesöndörgetett kalácsgolyókat olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatta, majd csuklóig lenyalta az egész kezét minden alkalommal...
Az ekképp elkészült golyóbisokkal megtöltöttük a kuglófformát, amit lefóliáztam és a hűtőbe tettem éjszakára.
Közben ezerszer megfogadtam, hogy türelmesebb leszek a gyerekemmel és egy kis kosz még nem a világ vége...

Másnap reggel 170 fokra beállítottam a sütőt és azon hidegen betettem a kuglófformát, hadd keljen benne a tészta, amíg bemelegszik a sütő. Ahogy megéreztem a sülő kalács illatát, a biztonság kedvéért letakartam egy darab fóliával, meg ne égjen a "teteje"... Kb egy óra alatt lett kész.

Tányérra borítottuk és azon melegében nekiestünk :-)

Almás morzsa (Apple crisp)

Ha választanom kéne, melyik desszert a legkényeztetőbb, legháziasabb és legfinomabb, akkor nálam (a madártejet fényévekkel lekörözve) az almás morzsa lenne a befutó. Vagy valamilyen morzsás süti, mivel minden szezonális gyümölccsel működik. Jó magában, vaníliafagylalttal, vagy kávéval is... Pont ezért szerepelt már itt eperrel és rebarbarával tavasszal, áfonyával és őszibarackkal nyáron, és ősz óta többször is készült hol körtével, hol almával...

Tavaly ősszel  hagyományos morzsás kávétortát is készítettem, de be kellett látnom, hogy egyrészt fotózhatatlan lett az eredmény, másrészt jelen pillanatban számomra annál vonzóbb egy desszert, minél nagyobb a töltelék aránya. Szóval ezúttal is hagytam a fenébe a tésztakavarást, és átválogattam a kosárban lévő almakészletet, melyet még az ősszel kaptunk, és finoman szólva is túl volt a fénykorán...
Az ép részeket megmostam, meghámoztam, citrommal megöntöztem (nem csak a színe, hanem az alma állás során elvesztett savassága miatt is). Egy nagy kerámiatálat kivajaztam, beleöntöttem kb 1,5 kilónyi almakockát. Megcsorgattam pár kanál akácmézzel, megszórtam mazsolával és vágtam rá pár kocka vajat.

A morzsánál a régi bevált receptet követtem:
3/4 pohár liszt
60 g vaj
1/2 pohár barnacukor
egy tk fahéj (vagy vanília, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér ízlés szerint)
Ezeket jól összemorzsoltam és megszórtam vele az alma tetejét. A morzsa gazdagítható természetesen egy-két marék dióval, mogyoróval, mandulával, pecandióval is...amihez csak kedvünk van.
180 fokos sütőben kb 35-40 perc alatt készre sült.
Langyosan az igazi!

Nektek mi a kedvenc házias édességetek?

Az új év kezdetén...

...nem lenne szép, ha nem is köszönnék be ide. Boldog Új Évet kedves látogatók!
Mint azt észrevehettétek, 2010 annyira lemerítette az akkumulátoraimat, hogy decemberben bejegyzés sem született. Ha jobban visszagondolok, új étel se nagyon, de ez hálistennek senkit sem zavart túlságosan. Az ünnepek csendben, stresszmentesen teltek, nem az volt a lényeg, hogy mit csináltunk, ettünk, ittunk, hanem, hogy együtt...
Annyira sikerült begubózni, hogy az is komolyan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot, az adókészüléket pedig vevő-re állítom. Aztán az oldalpanelen megláttam, hogy hamarosan 200 rendszeres olvasóm lesz és kicsit módosítottam a terven, marad a blog.
Nem hiszem, hogy a terhesség harmadik trimeszterében megtáltosodnék, és a pihenés helyett a fakanalat választanám, de ha mégis, akkor tájékoztatlak benneteket. Sokkal inkább valószínű, hogy többet írok majd könyvekről, kötésről, az életünkről (már ami publikus). 

Ennyi mára, a tűzoltónak szánt bejegyzést pedig illusztrálja a világ (számomra) leghelyesebb tűzoltója:

Karácsonyi mézesreceptkönyv - hogy mások Karácsonyát is megédesítsd

Ez az ősz rengeteg megpróbáltatással járt számunkra, olyan dolgokkal kellett szembenéznünk időnként, ami csak lidércnyomásos álmunkban fordulna elő...egy kicsit vissza is vettünk a tempóból, és talán jobban értékeljük azt amink VAN. Amit adottnak veszünk, eszünkbe sem jut, hogy valójában "ajándék".

Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet, amikor valaki a gyermekének nem tud enni adni. Vagy orvosságot venni. Vagy új cipőt a régi, kinőtt helyett.
Csak azt tudom, hogy segíteni kell. Amivel csak tudunk.
A hetekben olvastam végig L. Ritók Nóra blogját, nem tagadom, végigbőgtem. Azóta már felvettem vele a kapcsolatot, és elküldtem a kisfiam kinőtt ruháit és némi gyerekvitamint a rászorulóknak.
Sajnos H. Rita nagy mézessütő szeánszán nem tudtam részt venni (a fenn említettek miatt) de itt szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy újra lehetőség nyílik a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatására, akár jelképesen is. Azon kívül, hogy biztosíthatjátok egy-egy kisgyermek egy napi meleg ételét 1000 ft-ért, még egy szuper mézesszakácskönyvet is kaphattok!
Persze aki megteheti, utalhat többet is, minden forintnak lesz gazdája (sajnos).

Az akcióról bővebben itt olvashattok, a segítségnyújtásra vonatkozó részleteket is itt találhatjátok.

Félig poszt és egy remek sütemény

Majd egyszer mindent megmagyarázok. Vagy nem. Legalább részben.
Végülis ez egy "főzősblog", és különben sem kedvelem a bulvárt.

Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy a hallgatás okát részben (legalábbis eleinte) az új "főnök"-öm okozta, akinek nyári pocakba költözése óta kétoldali konyha és édességundorom lett.
Volt.
Mostmár lenne kedvem sütni-főzni, de az idő egyelőre még nem adatott meg, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy én azt szeretném.
Mindenesetre készül időnként egy-egy fotó egy-egy remek étel kapcsán, amit decemberben - remélem - meg is tudok majd írni.
De ezzel most nincs értelme várni, ezt meg kell osztani, ez olyan jó, hogy nem lehet elmondani, ki kell próbálni!

Ezzel együtt be kell ismerni, hogy több, mint 85 szakácskönyv birtoklása sem enyhíti a vágyat, hogy újakat szerezzek be, de legalábbis írjak a Mikulásnak...
Merthogy megjelent a BAKED fiúk második könyve, mely legalább olyan ígéretesnek tűnik, mint amilyen az első volt.
Ebből származik a recept D. Lebovitz közvetítésével.
Én is borral főztem a barackot, a tésztába vaj került a friss rozmaring mellé, a tetejére pedig mogyoróval párosult a sötét muscovado cukor.
Mennyei ízorgia, ki ne hagyjátok!

Thai sütőtök leves

Vitatlanul itt a szezonja, még ha sokan unják is már. Igazából engem is csak azért hozott lázba, mert izgalmasnak tűnt a thai fűszerekkel történő párosítás, és mostanában odavagyok a csípős kajákért.
Igazi lélekmelegítő, könnyű ebéd, ami még az orrodat is tisztítja!:-)

Hozzávalók: 
egy kisebb tök, hámozva, kockázva (850 g volt az enyém)
kb egy liter alaplé
egy 400 ml-s kókusztej
egy fej hagyma
egy szál ázsiai citromfű (Culinárisban kapható, én a fagyasztóban tartom a készleteimet)
egy tk gyömbér (friss jobb)
egy-két tk thai currypaszta (nálam csak zöld volt itthon, de elvileg a piros kéne bele)
só
chiliszálak a díszítéshez

Néhány kanál olajon átpirítottam a hagymát a tökkel, hozzáadtam a gyömbért és a szétkloffolt citromfüvet és fedő alatt hagytam párolódni 10 percig. Feltekertem a lángot, beletettem a currypasztát, átforgattam. Felengedtem  zöldségalaplével, hozzáöntöttem a kókusztej 3/4-ét és két tk sóval ízesítettem.
Mikor a tök megpuhult, kidobtam a citromfüvet és botmixerrel lepürésítettem.
A maradék kókusztejjel és chiliszálakkal dekoráltam.
Remek lett.

Forrás:BBC Good Food

Krumplis pogácsa Solier módra

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a megmaradt krumplipüré soha nem fogy el. Betesszük a hűtőbe, néhány napig tologatjuk, aztán kidobjuk.
A Solier Cafe egyik "cukrásztanfolyamán" tanultam ezt a szuperkönnyű receptet, amivel nagyon egyszerűen újra lehet hasznosítani a megmaradt pürét. A teljes adag elég nagy, nyugodtan lehet felezni, harmadolni a hozzávalók mennyiségét, bár ez a pogácsa másnap is finom!

Hozzávalók:
400 g liszt (én kenyérlisztet szoktam beletenni)
250 g kacsazsír (elvileg bármilyen zsiradék jó, de ettől különösen rusztikus íze lesz)
600 g krumplipüré
25 g friss élesztő
3 csapott tk só
kb 50 g reszelt füstölt sajt

1 tojás a lekenéshez
kb 100 g reszelt sajt a szóráshoz.

A hozzávalókat hidegen összekeverjük és a robotgéppel pár percig dagasztjuk (kb 6 perc). 8-10 órát pihentetjük a hűtőben.
Amikor hazaérünk vagy felébredünk, a sütőt bemelegítjük 180 fokra. A tésztát kb. 1,5 cm vastagra nyújtjuk, lekenjük felvert tojással és megszórjuk sajttal. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsiben aranybarnára sütjük.
Egy pohár tejjel (is) mennyei!

Az étterem egyébként havi rendszerességgel tart szezonális főzőesteket és cukrásztanfolyamot, ahol a tematikát mindig az igényeknek megfelelően állítják össze, és semmilyen kérdés nem marad megválaszolatlanul! Gyertek ti is Gödöllőre, találkozzunk a Solierben!

Eye candy

 A 3,5 éves Kapitány ovis képei....

 

Spenótos fetás omlett

Pont egy hónapja írtam az utolsó "rendes" posztot... Ennek több oka is van, amit egyelőre nem szívesen részleteznék itt, lévén ez elsősorban egy főzös blog.
Szóval főzzünk!
Mindig is hajlamos voltam rákattanni dolgokra, és szinte heteken keresztül azt enni. A jelenlegi kattanásom ez a spenót és feta kombináció, amit először 2000-ben kóstoltam New Yorkban. Addig előítéletből meg sem piszkáltam a spenótot, akkor azonban példát kellett mutatnom két kiskorúnak is...
És akkor jött a döbbenet, hogy DE HÁT EZ FINOM!
Mondjuk az amerikai gyerekeknek nem is a spenótfőzit akarták eladni, hanem egyből sajtos-spenótos rétessel kezdhették a barátkozást.

Na pont ez jutott eszembe a piacolás közben, mikor megláttam a gyönyörű, haragoszöld spenótot. Vettem is egy kilót, amit majdnem meg is bántam miközben leszáraztam, és átmostam ( ezt nagyon utálom).
Aztán salátacentrifugában alaposan "kifacsartam", majd egy kis olivaolajon megfonnyasztottam két gerezd fokhagyma társaságában. Hozzákevertem kb 30 dkg feta sajtot, sóztam, borsoztam.
Reggel omlett készült belőle, holnap pedig rétestésztába csomagolva, csinos kis háromszögekként végzi a maradék.

Tökös mákos

Most csak egy szolgálati közleményre futja: A TV Paprika múlt héten kezdte vetíteni azt a cukrászversenyt, amin én is részt vettem a nyáron. Most pénteken (és az azt követő napokban ismétlésként) vetítik azt az adást, ahol nekem és ellenfelemnek kellett újragondolni a mákos gubát.
Ha szeretnétek látni, a vetítési időket itt találjátok.

Hízott kacsamáj sült őszibarackkal tokajis mártással

Bár mostanában pang a blogom, azért pénteken csak kivitt a kocsi, meg az alapanyaghiány a Bosnyákra. Mivel éhgyomorra voltam, első utam a réteseshez vezetett, ahol magamhoz vettem a szokásos meggyest (merthogy az a kedvencem). Közben beszélgettem a nénivel és valahogy arra terelődött a szó, hogy ő milyen jó kacsát is vett itt a héten. Állítólag 5,5 kiló volt, a mája benne meg 1 kg! Mindez kb 5000 ft-ért. Gyorsan beazonosítottam a lelőhelyet, megörültem, mert pont az a hentes, akitől egyébként is érdemes a baromfit venni (de gyöngytyúkot és libát mindenképpen). Sajnos, amire én odaértem, már csak "kis kacsákat" lehetett kapni, így csak egy 3 kilós darabot zsákmányoltam, de ennek a mája is közel 40 deka volt.
Itthon szépen szétporcióztam a madarat, a nyaka, meg a szárnya vége a belsőségekkel ment a fagyóba (egyszer leves lesz belőle), a testét egybehagytam, úgy fűszereztem be. Sütőzacskóban sütöm meg estére ehhez a libához hasonlóan, a máját pedig ma megebédeltük.
A receptet Joanne Harris inspirálta, de magyar alapanyagokra szabtam.

Hozzávalók 2 főételhez vagy 4-6 előételhez:
40 dkg hízott kacsamáj vagy libamáj (sütés előtt érdemes egy kicsit a tokajiban pácolni, sokáig viszont nem szabad, mert nagyon alkoholos íze lesz a májnak)
3 nagy őszibarack meghámozva és gerezdekre vágva
1 dl tokaji aszú
egy diónyi vaj
só, bors, szerecsendió

A vajat megolvasztottam, a vékony szeletekre vágott májat rövid ideig sütöttem (akkor jó, ha belül rózsaszín marad). A kisült májat egy tányérra szedtem, az őszibarackszeleteket pedig a forró zsiradékban mindkét oldalukon kissé átsütöttem. A visszamaradt őszibarackos-vajas keverékhez hozzáadtam a tokajit és mártás sűrűségűre beforraltam. Sóztam, borsoztam és egy kis szerecsendióval ízesítettem.
Tálaláskor a tányérra szedtem a barackot, tetejére tettem egy szép szelet májat, megszórtam Maldon sóval, és a mártással körítettem.

10 perc alatt kész lett, és kb. ennyi idő alatt el is tűnt a tányérokról.

Segítsüti árverés!

Az idén ősszel új csapattal folytatódik a nemes hagyomány, ismét jótékony célra gyűjtünk isteni házi süteményeken keresztül. Most is gyermekgyógyászati intézményeket támogatunk, a részletekről bővebben a www.segitsuti.hu-n olvashattok.

Az én jelképes stafétabotom a Gyereketető blog gazdájának ajándékozom, aki egy fantasztikus szederlepénnyel erősíti a csapatot! A sütemény igazi slágergyanús darab: tele van zamatos fekete szederrel, mascarponéval és az én szívemnek oly kedves barnacukorral készült!
Licitáljatok, hogy le ne maradjatok!

Mandulakrémes csigák

Borongós reggeleken alig tudok jobb eledelt elképzelni a frissen sült vajas péksüteménynél. Menő nálunk a kalács, a briós, a croissant és a fahéjas és a kakaós csiga is... A nemrég megmaradt mandulakrémet most viszont a Szakácsok könyve alapján készített hajtogatott brióstésztába töltöttem, majd bőven megszórtam mazsolával és aszalt barackkal. Az eredmény pedig egyszerűen pazar!

Hozzávalók (fél adag)
25 g friss élesztő
2 pici tojás
375 g liszt
25 g cukor
egy tk só
20 g tejpor
150 ml víz

A hozzávalókat a robotgép keverőtáljába tettem, és kidagasztottam. Elvileg erre nincs szükség, de nekem kellett egy kis idő, míg szép homogén lett a tészta.
 A tésztát egy órára hűtőbe tettem, majd hosszúkás téglalappá nyújtottam. A téglalap alsó 2/3-át lekentem 150 g puha vajjal, majd mint egy elegáns levelet a hűtőbe tettem pihenni.
Pihentetés után úja kinyújtottam a tésztát és ismét háromba hajtottam, amit egy óra hűtés után még egyszer megismételtem. (összesen 3 hajtogatás van)
A tésztát végül újra kinyújtottam, megkentem a mandulakrémmel, megszórtam egy kis cukorral (ugyanis nem volt itthon porcukor a sütés utáni mázhoz) és beáztatott aszalt gyümölcsökkel ( összesen 180 g arany mazsola és sárgabarack). Feltekertem.
Óvatosan 12 csigára szeleteltem és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem.
A csigákat vagy megkelesszük és megsütjük, vagy ahogy én tettem, betesszük éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoljuk a sütőt (légkeverés 160 fok, anélkül 180) és betesszük a csigákat. A sütő bemelegedése alatt a csigák óriásira kelnek és 30 perc alatt kész a pompás reggeli!

Mandulakrémes körtetartlet

Ennek a kis süteménynek apropóját az adta, hogy lehetőséget kaptunk Ízbolygóval egy kis reggeli csevejre a sütik kapcsán az MTV1 Nappali című műsorában.
A téma Magyarország kedvenc sütije, és ennek apropóján a mai magyar háziasszonykodás volt.
Úgy döntöttem, ősz révén egy mandulakrémmel alábélelt kis körtés süteményt készítek.
A recept igazi francia klasszikus, több változatot találtam rá a könyveimben. Aztán ahogy lenni szokott, mentem a fejem után....

A körtéket (kb egy kilónyi vilmoskörte) még előző nap készítettem el. Meghámoztam, félbevágtam és kivágtam a magházukat. Egy edénybe annyi vizet tettem, amennyi ellepi őket, belecsavartam egy fél citrom levét, és hozzáadtam egy félbevágott vaníliarudat. 5 percig főztem lassú forrásban, majd hagytam kihűlni a levében. ( A fotón látható fekete "kosz" nem más, mint vaníliamagvak :-)

Hozzávalók a tésztához (8 minitartlethez)
250 g liszt
170 g vaj
egy ek kanál cukor
1 tojás
1/2 ek víz
A hozzávalókból omlós tésztát gyúrtam, a hűtőben egy órát pihentettem. Két réteg folpack között vékonyra nyújtottam, majd kibéleltem vele a kosárkaformákat.

A dupla adag mandulakrém (Frangipane):
165 g mandula (lisztté őrölve)
165 g porcukor
135 g vaj
2 tojás
10 g keményítő
1,5- 2 dl habtejszín
A hozzávalókat összedolgoztam, míg egynemű krémet nem kaptam. Ebből a krémből tettem egy-egy evőkanálnyit a kosárkák aljára. A krém fele megmaradt, de holnap ebből tervezek mandulakrémes-mazsolás csigákat sütni. Hűtőben 36 órát simán kibír, de akár le is fagyasztható.
 Amikor a süteményhez kezdtem egy nagy szűrőbe alaposan lecsöpögtettem a körtéket, majd 2 mm-es szeletekre vágtam, amiket körkörösen (virágsziromszerűen) elrendeztem a mandulakrémen.

180 fokos sütőben kb. 40 percig sültek az én sütőmben.

Miután kihűltek, egy kis házi baracklekvárral átkentem a tetejüket.

Tonhalsteak - egyszerűen jó!

A hétvégén fantasztikusan friss tonhalra tettem szert, amit a lehető legegyszerűbben készítettem el. Régebben kedveltem a teriyaki pácban érlelt változatot, és vonz a tonhal tatár gondolata is, de mivel még mindig egyfajta "konyhaválság" uralkodik rajtam, nagyon minimál üzemmódban főzök csak - ha muszáj.
A hal ellen viszont nem lehetett kifogásom. Az étel percek alatt kész lett, és mindenkinek nagyon ízlett.

Azzal kezdtem, hogy a tonhalszeletekre rácsavartam egy citrom levét, kicsit besóztam és citromborssal megszórtam.
A tányérokat előkészítettem: tettem rájuk rukkolát és paradicsomszeleteket.
Készítettem egy klasszikus balzsamecetes mártást 1 ek balzsamecet, 3 ek olivaolaj, só, bors összekeverésével, amivel megöntöztem a salátát.

Egy nagy serpenyőben egy kanál (sütnivaló) olivaolajat felforrósítottam. A tonhalszeleteket mindkét oldalát kb másfél-két percig sütöttem, míg a kérgük szép színt kapott, belül viszont még rózsaszínűek maradtak.


Azonnal tálaltam.
Ti szoktatok tonhalat készíteni? Ha igen, hogyan?

Csipkeműhely

Avagy hogyan lehet leggyorsabban szert tenni egy gyönyörű vállkendőre?

Az én esetemben egész biztos nem úgy, hogy megkötjük... hanem inkább úgy, hogy meglátjuk, beleszeretünk, addig próbálgatjuk, szeretgetjük, míg tervezője, kivitelezője végül hajlandó azt eladni...
Ezzel a fotóval szeretném illusztrálni, hogy a kendő azóta is szeretve és használva van, remekül illik a hangulatjavító pipellőimhez, valamint az immár sok éves kedvenc táskámhoz is!
Köszönöm Ercsu!

Kétszer sült császárhús

Akár hiszitek, akár nem, mióta megvolt a TV Paprikás műsor forgatása, nem eszem édességet. Egyszerűen nem kívánom őket, nem foglalkoztatnak, a recepteket sem bújom. Igaz, múlt héten azért sütöttem egy Rákóczi túrós tortát a vendégségbe, ahova mentünk, de azt is csak épp megkóstoltam ("quality contol").
Viszont annál jobban esnek a húsételek. Egyik kiemelkedő húsélményt az idén nyáron a Solier Cafe-ban ért: Omlósra sült mangalicapofa, tejes puliszkával és kovászos uborka velutéval. Rakjátok fejben össze az ízeket, és ha tehetitek, próbáljátok ki, mert megéri!!!
Ezek után jött a késztetés, hogy kipróbáljam Gordon Ramsay kétszer sült császárhúsát is, mely kb. másfél éve jelent meg a Good Food-ban. Még soha nem készítettem császárhúst, magam is meglepődtem, mennyire egyszerű. Az íze pedig: fenomenális!

Hozzávalók:
Malac húsos császárhús (kb 1-1,5 kiló)
1 ek koriandermag
2 db csillagánizs (opcionális, én legközelebb kevesebbet teszek bele)
egy csokor friss rozmaring, kakukkfű és pár szál petrezselyem
kb 1,5 liter libazsír

A húst bőros felével felfelé beleteszem egy akkora edénybe, amibe éppen belefér. Mindkét oldalát bedörzsölöm a mozsárba összetört koriandermaggal és egy ek. sóval. Rádobom a két csillagánizst és a zöldfűszereket. Óvatosan rálocsolom az olvasztott libazsírt, úgy, hogy mindenütt ellepje és előmelegített 150 fokos sütőben lefedve 3 órán keresztül sütöm.
Amikor kicsit pihent, kiveszem egy sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe, bőrös felével lefelé, és egy másik papírral letakarom. Egy tálcát teszek a tetejére és megrakom annyi konzervvel, befőttel, amennyivel csak lehet, hogy jól lenyomassam. Nem kell spórolni a súllyal, a cél az, hogy a felesleges zsírt kisajtoljuk!
Az építményt pedig a hűtőben éjszakáztatom, de akár három napig is kibírja.

Mikor enni szeretnénk, a sütőt előmelegítem 220 fokra. Az építményt lebontom, a malachús bőrét egyenletesen beirdalom. Egy olyan serpenyőben, amit a sütőbe is be lehet tenni, pár perc alatt megkapatom a bőrét, hogy szép hólyagos legyen. Ezután bőrös oldallal lefelé beteszem 20 percre a sütőbe. 20 perc múlva megfordítom a húst, a másik oldalát is lepirítom 3 perc alatt.
Vékony szeletekre vágva tálalom.

Mi ragaszkodtunk az eredeti recepthez, és sült sárgarépával és alma velutéval ettük, ami nemcsak ízben passzolt remekül, hanem könnyedségük is kellemesen ellensúlyozta ezt a fajsúlyos darabot.

Alma veluté:
2 nagy fej hagyma apróra vágva
2-4 nagy savanykás, hámozott alma kockákra vágva
2 dl húsleves
1,5 dl tejszín

A hagymát és az almát egy serpenyőben vajon 8-10 percig pirítom, amíg megpuhul, de színt nem kap. Ekkor felöntöm húsleveslével és 10 percig rotyogtatom. Végül hozzáadom a tejszínt és még 2 percig forralom. Sózom, borsozom. Turmixgépben vagy botmixerrel simára pürésítem.

Sült sárgarépa:
A zsenge, vagy vékonyra vágott sárgarépákat két percre lobogó sós vízbe dobom. Hideg vízben felfrissítem, majd alaposan lecsöpögtettem őket. Egy nagy serpenyőben egy kanál olivaolajon addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak. Sóval, borssal fűszerezem.

Vasárnapi ebéd - a borjúbécsi

Na vajon mi a legtipikusabb vasárnapi ebéd kis hazánkban (de az alattunk lakóknál tutira, mert minden vasárnap reggel a klopfolásra ébredek)? Hát persze, hogy a rántott husi.
Félre ne értsetek, én is szeretem. Az más kérdés, hogy még soha nem sütöttem "igaziból". Hogy miért? Mert mindenhol lehet kapni, mert úgyis anyu csinálja a legjobbat, és mert persze nem szeretem az olajszagot a lakásban...
Aztán a pénteki piacozás közben mégis vettem négy szelet borjúhúst, és vasárnap reggel mi is klopfoltunk :-D

Klopfolás után pedig paníroztunk és sütöttünk.
Csak a díszítésnél engedtük el magunkat kissé, amihez 2 főtt tojást, egy citromot, néhány ajókagyűrűt és kapribogyót használtunk.

Az eredményt én közepesnek könyveltem el, egy kicsit vékonyabbak is lehettek volna a szeletek és a panír is, bár a dolog így is túlmutatott az ehető kategórián.
Nem tudom mikor folytatjuk a kísérletezést, de addig is szeretnék egy kis közvéleménykutatást tartani:
Szerintetek mi a tökéletes rántott hús titka?

Lutea

Kész lett végre a Lutea sálam - életem első kötött csipkéje.

Anyaga: Zegna Baruffa "Cashwool" genciána színben
Súlya: 48 g
Mértei: 143 cm x 84 cm
Készült 2010.05.21 és 2010.08.10 között.

A töltött csirke esete a curryvel

Van tévénk, nem is kicsi (nem dicsekvésből, csak tényszerűen mondom), viszont nem nézzük. Azaz jó, ha két havonta egyszer bekapcsoljuk. Persze fizetünk vagy 50 csatornáért, mert a gazdaságot életben kell tartani és mi ezért elég sok mindenre képesek vagyunk...
DE! Májusi "tévézésem" során véletlenül pont az ausztrál sztárséf főzött, és én a képernyő előtt ragadtam a kávémmal a kezemben... Több ételt is készített, de engem ez fogott meg a legjobban, pár napon belül el is készítettem. ( sőt le is fotóztam, de csak most találtam meg a fotót és jutott eszembe, hogy erről írni akartam)
Aki szereti az ázsiai ízeket, annak ez is be fog jönni, de töltött csirkeként is nyugodtan eladható bármely konzervatívabb vendégseregnek.

A dolog rettentően egyszerű: vegyünk egy nagyobb csirkét, lazítsuk fel a bőrét és tömködjük a bőr alá a következő alkotóelemekből álló, aprítógépben 30 másodperc alatt elkészíthető tölteléket:

3 marék friss korianderzöld
50 g kókuszreszelék
4 zöld chilli felaprítva mag nélkül
4 gerezd fokhagyma
2 tk reszelt gyömbér
2 lime leve
2 tk barnacukor
só, bors ízlés szerint



Bár a klasszikus töltött csirke a hátán fekve sül, én mostanában jobban kultiválom a "lapított csirke" verziót, azaz  a csirkét kettévágom a gerince mentén és kilapítom. Így minden "értékes" bőr finom ropogósra tud sülni, bár egy kicsit nagyobb tepsire lesz szükségünk. Szóval akinek van egy jó erős kése vagy ollója, inkább válassza a lapos verziót, szerintem úgy finomabb.
A csirkét 200 fokon pirosra sütöm (kb egy óra alatt). Közben lehet locsolgatni,  ha pedig kész akkor az alatta összegyűlő pecsenyelevet öntsük egy edénybe és zsírtalanítsuk, mert szükségünk lesz rá a szószhoz.

A kókuszos szósz hozzávalói:
1 ek zöld currypasta (Culinaris vagy Ázsiacenter)
250 ml kókusztej
1 ek limelé
2 tk halszósz 
1 tk barnacukor

A szósz is megvan pillanatok alatt. A currypasztát forró serpenyőben kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a kókusztejet, a lime levet, halszószt és barnacukrot. Beleöntjük a pecsenyelevet és már tálalhatjuk is.
Mi rizzsel ettük és igen szerettük.

Ma viszont egy könyvesbolt kirakatában láttam, hogy ennek a "Bill gyereknek" kiadták már valamelyik könyvét magyarul is. Sajnos a bolt még zárva volt, így nem lapozhattam át, Ti beleolvastatok már? Ha igen, mi a véleményetek róla?

Amiről az elmúlt három nap szólt...

Hát persze, hogy a TV Paprikás "elődöntő"...
Mert akárhogy is próbáltam hűteni az agyam, csak bennem volt a bugi, hogy megmutassam mit tudok (és hogy kiderüljön, hogy mit nem...). De aki ismer, tudja, hogy ilyen vagyok. Imádom a kihívásokat, a határaim feszegetését... Még az sem zavar, ha úgy járok, mint az éji bogár...
Na de hogy mutassak is valamit, amivel kísérleteztem (ahelyett, hogy jól beváltat vinnék én marha):
Pierre Hermé csokis leveles tésztája:

Jól látszik, hogy a hajtogatás nem sikerült valami fényesen, változtatni kell a hajtogatás módján, és a mennyiségeken is. Mindenesetre megsütve, egész ígéretesnek tűnt.

Hogy a dolog ne legyen olyan szimpla, próbáltam karamellizálással kombinálni a sütést. A leopárd design nem tervezetten készült, zsebsárkánnyal próbáltam korrigálni a malőröket - kevés sikerrel.
A következő kép mutatja a konyhát, amit senki sem irigyel :

Persze a nagy kísérletezések közben jutott idő a pisztáciás macaronokra (mandulaliszt helyett pisztáciából készültek, melyet én daráltam meg).

A macaronok szépen sikerültek, a krémmel viszont sokat bajlódtam.

Tanulságként levontam, hogy SOHA többet Cserpes mascarponét nem veszek (erről majd még írok), a végeredmény pedig egy málmás-mézes masacarponekém, amit egy csepp rózsakivonattal bolondítottam meg.
A krémes felvágás után totálisan szétcsúszott, a képhez nem kell kommentár:

Így végül úgy döntöttem, hogy a macaronok kerülnek a tányérra.

Ez utólag nagyon jó választásnak bizonyult, mert a zsűri elnöke az a váci cukrászmester volt, akit én a legnagyobbak közé sorolok Magyarországon...További részleteket viszont nem árulhatok el, kénytelenek lesztek szeptemberben tv-t nézni!!!! :-D

Most pár napra elutazunk kipihenni a fáradalmainkat, a blog pedig jövő hét végén ott folyatódik, ahol "normálisan"  abbamaradt!