Epres tartalette

A hétvégén folytattam a "készletracionalizálás"-t. Azaz a szekrényben és a fagyasztóban kallódó alapanyagokból főztem, azokhoz vásároltam. Így született egy végtelen egyszerű "paszulyleves" a húsvéti sonka lefagyasztott főzőlevéből, egy egyszerű tésztaétel (erről is fogok írni) és ez az ínycsiklandó desszert.
A desszertet Pierre Hermé és Nigel Slater neve fémjelzi, és egyben garantálja az abszolút sikert is.Na nem mintha annyira bonyolult lenne az alapkoncepció, csak én hajlamos vagyok "sötéten" gondolkodni. Mondjuk 70% kakaótartalomban, kávéban és még sorolhatnám. Így az ehhez hasonló könnyed kis desszertek valahogy eszembe sem jutnának, ha drága Uram időnként nem figyelmeztetne, hogy egész birodalmak is vannak a csokoládén innen és túl.
Egy ilyen jellegű diskurzus után kínomban elővettem a Kitchen Diary-t, lássuk mit is főz ilyenkor Nigel barátunk. Hát valami ilyesmit.

S hogy még a brit publicistánál is egyszerűbb legyek, én nem kekszmorzsalappal dolgoztam, hanem a Möszjő mandulás omlós tésztájának utolsó, fagyasztóban rostokló adagjával.
Ehhez kivajaztam a kis piteformáimat (Bosnyák piacom vettem, "gyermektorta forma" néven). Az omlós tésztát két réteg folpack között vékonyra nyújtottam és kibéleltem a formákat.
200 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem, a formában hagytam kihűlni.
Mikor kihűltek, óvatosan kiemeltem a sütiket és megtöltöttem őket a következő krémmel:
250 g mascarponét összekavartam egy tojás sárgájával és 2 ek porcukorral. Hozzáadtam egy kemény habbá vert tojásfehérjét, hogy lazítsa a krémet.
Ezután már csak eperszemekkel kellett díszítenem.

Rebarbarás eperdzsem

Az idei első lekvárom szigorúan "limitált mennyiségben" készült.
Azaz 5 pici (2dl-es) üvegnyi. És ennek oka prózai: 40 dkg rebarbaránál többet nem találtam vasárnap a Bosnyákon. :-(
Na de kesergés helyett jöjjön inkább a recept, ha valakinek kedve és szerencséje lenne kipróbálni eme klasszikus párost:
Hozzávalók:
30 dkg apróra vágott, hámozott rebarbara
60 dkg átmosott, feldarabolt érett eper
45 dkg cukor
Oetker 1:2 zselésítő

A hozzávalókat összekevertem és egy óráig állni hagytam.
Nagy lángon, folytonosan kevergetve kb. 5 percen keresztül főztem, majd "steril" üvegekbe szedtem. A tetőt rácsavartam, az üvegeket pedig fejre állítottam 5 percre. Ezután egy éjszakára száraz dunsztba kerültek, másnap reggel pedig teszteltük az egyik üvegcsét.
Isteni!

Ezen kívül "sima" eperlekvár is készült, 5 nagy üvegnyi. Itt is az 1:2 arányban használtam cukrot:epret, ami kicsit túlzásnak bizonyult. Bár biztos vagyok benne, hogy ez is hamar el fog fogyni natúr joghurtok és palacsinták ízesítésére, legközelebb az 1:3 aránynál maradok.

A tavalyi rebarbaralekvárom gyömbérrel készült, itt olvashattok róla.

Le a kalappal!

Ez a hét kicsit sűrűre sikerült megint, így nem tudtam azonnal reagálni azokra a kedves "kitüntetésekre", azaz szakácssapkákra, melyeket Valitól, Gabitól, Vestától, Gabojszától, Ágitól, Garffykától és Latsiától is megkaptam.
Nagyon szépen köszönöm, hogy rám gondoltatok! Legszívesebben egyből vissza is passzolnám őket, hisz mindannyian abszolút megérdemlitek!
Ezenkívül anélkül, hogy körbenéznék ki, mikor, milyen formában kapott e díjból, továbbadom a következő 5 embereknek:

No Salty-nak, aki sajnos régen írt már
Mammának, akinek mindenre van ötlete
Macinak, a szépséges süteményekért
Salsaorsinak, az életszeretetéért
Chriesinek, a sokoldalúságáért

Segítsüti átadások

Ma délután nagyon kellemes élményben volt részem, összejöttünk a Segítsütis kollektívával egy kis tereferére. Remek dolog volt összefutni az ismerősökkel és személyesen találkozni azokkal, akiket eddig csak a blogukon keresztül "ismertem".
Még egyszer köszönöm Nemisbékának, hogy részt vehettem ebben a nemes akcióban és a többieknek is a profi közreműködést!

És akkor lerónám a tartozásom a kedves "nyerteseim" felé, akik nélkül az egész nem jöhetett volna létre...
S hogy is zajlott az átadás?
Az kérem úgy kezdődött, hogy két nappal az első találka előtt összedobtam két adagot, ami Lívia részére készült (a ráhagyás meg maradt itthonra kóstolónak). Egy éjszakát állt a massza a hűtőben, majd másnap munkához láttunk Fannival.
Akkor jött az első "pofaleszakadás": a kekszek sütés közben szétszakadtak-berepedeztek, olyan látványt nyújtva, mint a kiszáradt Hortobágy augusztus közepén... (debreceni lévén, volt alkalmam jó párszor ilyet látni)
Hívtam is Líviát, hogy csúfos a kudarc, nem tudom, mit csináljak, lehet hogy megy az egész a kukába... Ő persze megértő volt, és abban egyeztünk meg, hogy még telefonálok később.
Közben járt az agyam, hol szúrhattam el, de csak a hűtésben tértem el az előző recepttől.
Így jobban odatettem magam a formázásban, átgyúrtam a tésztát és a dolog újra működni kezdett (so-so). A sós karamell hálistennek elronthatatlannak bizonyult, a csokicirmozásban pedig még a férjem is segített (az én lelkiállapotom ekkor már nem volt alkalmas az ilyesmire) - így este 10-kor felhívtam Líviát, hogy ha szereti a "randa, de finom" sütiket, akkor találkozzunk csak.
Találkoztunk.
Ekkor jött a második "pofaleszakadás". Azt sejtettem, hogy egy kedves, okos, érzékeny és ínyenc emberrel fogok megismerkedni, de azt nem, hogy még ajándékot is kapok! Főleg miután jól felkészítettem, hogy a sütik kivitele hagy némi kívánnivalót maga után, sajnos nem lettek olyan szépek, mint az első adag, amiről a kép készült.
Mint kiderült, Lívia annyit tud a csokoládékról, hogy kezdtem mellette kicsi ponttá zsugorodni, és úgy érezni, hogy kettőnk közül inkább neki kellene klaviatúrát ragadni és hetente párszor élménybeszámolni, mesélni... egyszóval inspiráló volt őt hallgatni.
S hogy az inspiráció még nyomatékosabb legyen, kaptam tőle kb 1 kg Valhrona (különböző típusúakat) csokoládét és még egyéb finomságokat (ostyapelyheket és peanut butter chipseket (stílusosan)).
Le is fényképeztem őket, azon melegében.
Annyira meghatódtam és elbizonytalanodtam, mit is csináljak belőlük, hogy be kell vallanom, a mai napig nem kezdtem a csokival semmit - azon kívül, hogy időnként végigkóstolom, igyekszem feltérképezni a különbségeket és ízeket... higgyétek el, ez is elég jó móka.
De hogyha összeszedtem a bátorságom, mindenképpen Pierre Hermé receptben végzik, az biztos.
Líviával egyébként azóta még egyszer találkoztunk egy "spontán", Culinárisban elköltöttt ebéd keretén belül, amikor is megkapta a füzeteket. Megint órákat beszélgettünk, megint kaptam csokoládé "házifeladatot" (most Amadeit és csokiba mártott kandírozott citromot), és megbeszéltük hogy megyünk "főzni" együtt...
Persze csak ha lesz a kapuban egy "csokidetektor", ami biztosítja hogy nem lapul egy újabb zavarbaejtő csomag Lívia táskájában...
:-D

A Beforenak és Nagygombócosnak szánt adaggal már óvatos voltam, nem került a hűtőbe. A ráhagyás kedvéért itt is háromszoros mennyiség készült (a kollegáim nagy-nagy örömére).
Before nagyon aranyosan felajánlotta, hogy beugrik az Uzsoki utcába a sütikért, mert épp arra lesz dolga. Én arra számítottam, hogy a déli órákban nem lesz nagy nyüzsgés, lesz időnk egy kávéra, de az élet (és az állandóan érkező mentők) kicsit másképp hozták.
Azért annyi időnk volt, hogy pár percet beszélgessünk. Az egyből kiderült, hogy Before is a fanatikusok táborába tartozik, amikor megmutatta mivel lepi majd meg az anyukáját jövő télen, a szülinapján. Egy Gourmet magazin volt, abból az évből, amikor az anyukája született. Nem kis élmény volt átfutni a tökéletes állapotú újságot, ami tele volt szupi receptekkel és hihetetlen hangulatot árasztott.
Arra vonatkozólag is kaptam tippeket, hogy Barcelonában miket és kiket ajánl a Bűvös szakács, sőt később még telefonos segítséget is nyújtott az egyik csokizó megtalálásában.
De erről később.

Nagygombócossal sajnos nem sikerült személyesen találkozni az elutazásunk elől, így gavallérosan felajánlotta, hogy küdjem csak be a szállítmányt a munkahelyére egy futárral.
Neki is nagyon ízlett a "nyeremény", s további adományt is küldött a Leának a füzetvásárlás címén.
A füzeteket személyesen szeretném neki átadni, egyrészt hogy megköszönjem nem mindennapi felajánlását és hogy kicsit megismerhessem.

Mit is írhatnék zárásul?
Köszönöm Nektek!

Anadama kenyér

Az anadama kenyérnek elég vicces története van. A szóhagyomány szerint egy New-England-i pasit egyszercsak otthagyott a felesége. Emberünk elég dühös lett, amit még fokozott a felismerés, hogy az asszony csak némi kukoricadarát, melaszt hagyott hátra az éhező teremtés koronájának. Ezekhez dühében hozzácsapott még némi lisztet és élesztőt, és magad uram, ha szolgád nincs kenyeret sütött magának, miközben ezt motyogta: "Anna, damn 'er!"
Ezt a mondatot polírozták le aztán az érzékenyebb fülű jenkik, és hívják azóta is anadamának a kukoricadarás, tradicionális New-england-i kenyeret.Hozzávalók:
egy fél bögre (250 ml) kukoricadara
egy fél bögre víz

3/4 tk só
egy tk porélesztő
egy evőkanál világos melasz (eredetileg 3 kanál, de nekem kevésbé édesen jobban ízlik)
egy ek vaj
annyi kenyérliszt, amennyit felvesz (kb. két bögre)
fél pohár langyos víz

A kukoricadarát előző este beáztattam, majd éjszakára a pulton hagytam.
Másnap összekevertem a darával a többi hozzávalót és a robotgépemmel jól kidagasztottam. Kiolajozott tálban kétszeresére kelesztettem.
Egy IKEA-s szögletes formát kiolajoztam, majd az átgyúrt kenyeret megformázva beletettem. Addig kelesztettem amíg a formát teljesen ki nem töltötte.
Ekkor megszórtam kukoricadarával és 180 fokos sütőben megsütöttem.

Kicsit édeskés ízű, különleges kenyér lett belőle.

Karamell fagylalt

A hétvégén elkészítettem életem első Pavlováját a májusi GoodFood alapján és nem sikerült. Azaz a szépnek tervezett csokis hab szétfolyt a szilikonos sütőlapon, és a teteje egy kicsit be is repedezett. Mint az ilyenkor Murphy törvénye alapján lenni szokott, a tortát ajándékba akartam vinni a vasárnap délutáni grillezéshez. Időm már nem volt újrakezdeni, így egy nagy tálba beletörtem a csokis habcsókot, a fonott kosaramba csaptam fél liter tejszínt és a habszifonom, valamint egy üveg magvazott meggyet, némi epret, és a helyszínen kreáltam egy igen finom poharas desszertet az alkotóelemekből.
A megmaradt 6 tojássárgájából pedig klasszik karamellfagyi lett ma, a Möszjő után szabadon (azaz, ami volt itthon, az került bele).

Hozzávalók:
6 tojássárgája
450 g cukor
egy liter zsíros (3,6%) tej
70 g vaj
2,5 dl sűrített tej (cukrozatlan)
só ízlés szerint

A cukor kb 2/3-át karamellizáltam, majd óvatosan hozzáadtam a vajat. Mikor az feolvadt vékony sugárban beleöntöttem a sűrített tejet (miközben kavargattam). A tojások sárgáját a maradék cukorral kikevertem, hozzáadtam fokozatosan a tejet, majd ezt az egészet ráöntöttem a karamellre. Egy kis sót is tettem bele.
Folyamatosan kevergetve sűrűre főztem, majd jéghideg vízfürdőben kihűtöttem. Egy estére betettem a hűtőbe, ma pedig munkából hazaérve beletöltöttem a fagyigépbe.
Csokiöntettel és cukrozatlan tejszínhabbal ettük.
(Kevésbé puristáknak ajánlom a sós mogyorós karamellöntetet vagy esetleg a grillázsdarabokkal történő dúsítást).

Svéd húsgolyók - jobb, mint az IKEA-ban

Vettem egy kiló marhacombot, de nem igazán tudtam, mit akarok belőle. Leginkább valami "comfort food"-ra vágytam, mondjuk egy adag svéd húsgombócra. Egy darabig hezitáltam, hogy elugorjak-e érte az Ikeába, de aztán győzött a kísérletezőkedvem. A projekt a férjemet is belelkesítette, így Danival seperc alatt ledarálták a husit és munkához is láthattam. Dupla adag készült, de legalább még két napig nem lesznek vacsoragondjaink... csak rá ne unjunk!


Hozzávalók (4 főre):
fél kiló darált hús (én marhából készítettem, de sertéscombból is kiváló lehet)
85 g zsemlemorzsa
1 tojás
1 ek kapor (aprítva)
1 kp fej hegyma nagyon apróra vágva (reszelve még jobb)
só, bors

Ezeket összedolgoztam, kis golyókat formáltam belőlük, majd kevés olajon megsütöttem.
A húsgolyókat kiszedtem egy tálba, a serpenyőbe egy ek vajat tettem még, majd egy csapot ek lisztet szórtam bele. Összekavartam, majd felöntöttem kb 5 dl marhahúsleveslével (amit fagyasztóból varázsoltam elő). Addig főztem, míg besűrösödött. Sóztam, borsoztam és pár csepp Worchester szószt is adtam hozzá, mert ma ilyen kedvem volt és amúgy is passzolt az ízvilághoz. A golyócskákat visszatettem a mártásba tálalásig.
Krumplipürével és házi ribizlilekvárral tálaltam.

Sokkal jobb, mint az "eredeti"!

Csokoládészufflé (Soufflé au Chocolat)

Ha egy üzlet beindul....
A tegnapi sajtszufflé után be kell vallanom, kerestem az ürügyet a kísérletezésre. Így duplán örültem Móni barátnőmék látogatásának.
S hogy egy kicsit se essen össze fényképezés közben a szufflé, a sütőben fényképeztem. Legközelebb készítek egy képet a vágási felszínéről, mert az maga a csoda. Mintha egy tökéletes csoki mousse lenne forró kivitelben.
Egy dolog hiányzott hozzá: némi cukrozatlan jéghideg tejszínhab.Hozzávalók(4 adag):
30 g vaj
15 g cukor
100 66%-os jófajta étcsoki (Lívia, ez még nem a Valrhona, de azzal is ki fogom próbálni!)
30 liszt
2 nagy vagy 3 kicsi tojás sárgája
4 tojás fehérje
2 tk rum
egy tk vaníliakivonat (házi)
120 ml tej
vaj és cukor a formákhoz
Lényegében ugyanúgy készül mint a sajtszufflé. Kikenem a formákat vajjal és kristálycukorral "kilisztezem". Beteszem őket a hűtőbe.
Amikor mindent előre kimértem, bekapcsolom a sütőt 200 fokra.
A langyos vajat összekeverem a liszttel, a felforralt tejet ráöntöm. Tűzre teszem és nagyon sűrű besamelt készítek. Leveszem a tűzről. Beleöntöm a darabolt csokit, simára kavarom. A következő lépésben a rum és vanília megy bele, majd a tojások sárgája egyenként. Közben a robotgéppel kemény habbá verem a fehérjét a cukorral.
A fehérje egy negyedével lazítom a csokimasszát, majd óvatosan beledolgozom a többit is egy lépésben. A formákba töltöm a habos krémet, a formák szélét letörlöm, ha mellémenne.
Ahogy bekerülnek a sütőbe 180 fokra leveszem a hőt és kb. 10-12 perc alatt készre sütöm őket.
Porcukorral a tetején azonnal tálalom.

Én pedig már a következőt tervezem....

Hollandi mártás -- ezúttal spárgával

A hollandi mártásnak kétszer kellett nekifutnom tegnap, ugyanis túlkalibráltam a konyhai feladatokat a sajtszufflé elkészítésével. Hiába kapcsoltam Síva üzemmódra, az első hollandi alapból rántotta lett.
Na de ha már ha kész a spárga, ahhoz csak kell valami. Így még egyszer nekifutottam a feladatnak.
Hozzávalók:
200 g tisztított vaj
4 tojássárgája
2 evőkanál jófajta ecet (fehérbor pl)
fehérbors
egy fél citrom leve
só

Először a tisztított vajat készítettem el, ami semmi mást nem jelentett, minthogy kis lángon felolvasztottam 250 g vajat, leszedtem a tetejére jövő fehér trutyit, és állni hagytam. Így a maradék trutyi leül az aljára, amiről könnyen leönthető a tiszta vaj (azaz ghí).
Én fehérborecet helyett fehér balzsamecetet használtam, adtam hozzá 2 ek vizet, egy löttyintés citromborsot (Kotányi). A mikróban 2 percig forraltam, míg felére besűrűsödött. Átszűrtem.
Vízgőz felé állítottam az edényem és habverővel elkezdtem kutyulgatni a tojássárgájákat. Hozzáadtam az ecet redukciót és tovább kavartam. Nem kell neki öt perc, ahogy a Szakácsok könyve állítja, hamarabb elkezd krémessé és sűrűvé válni. Na itt kell levenni a vízfürdőről, mert különben rántotta lesz belőle (mentségemre szóljon épp akkor kevertem össze a szufflét).
Ezután egyik kezünkben a habverővel, másikban a tisztított vajjal rajthoz állunk és szép vékony sugárban, lassan engedve a vajat, összedolgozzuk a mártást. A végén citromlével, sóval és fehérborssal testreszabjuk az ízeket és szépen a spárga tetejére öntjük.
Melegen tálaljuk.

Sajtszufflé

Még sohasem készítettem szufflét, sőt, szerintem még nem is ettem. Mondjuk tojásos nokedlit sem, szóval ez nem jelent semmit. Ennek ellenére pontosan el tudtam képzelni milyennek kell lennie és nem is csalódtam.
Az elkészítése nem bonyolult, viszont nagyon nehéz fényképezni, hiszen pillanatok alatt összeesik. Ez a fázisfotó egy perccel a sütőből való kivétel után készült.
Hozzávalók (5-6 adag):
30 g vaj
30 g liszt
120 ml tej
60 g érett sajt (pl. cheddar) reszelve
2 tojássárgája
4 tojásfehérje
só, bors, szerecsendió
kevés vaj és zsemlemorzsa a formákhoz

A legegyszerűbb, ha a formák kikenésével kezdjük, melyeket aztán beteszünk a hűtőbe.
A sütőt melegítsük elő 200 fokra.
A vajat langyosítsuk fel, adjuk hozzá a lisztet. A tejet forraljuk fel, és tegyük a lisztes vajhoz, majd főzzünk belőle egy sűrű "besamelt". Vegyük le a tűzről, keverjük hozzá a reszelt sajtot. Egyenként adjuk hozzá a tojássárgákat. Fűszerezzük ízlés szerint.
A 4 fehérjét verjük kemény habbá, de ne verjük túl. A hab egy negyedét adjuk az alapmasszához, hogy azt fellazítsuk, majd a maradék 3/4 rész habot is dolgozzuk bele óvatosan.
A formákat töltsük 2/3-ig, majd tegyük a sütőbe. Mérsékeljük a hőfokot 180 fokra, és kb 10 percig alatt süssük meg. Pirospaprikával megszórhatjuk a tetejét díszítésképpen.
Azonnal tálaljuk.

Forrás: The fundamental techniques of classic cuisine

Szezámpasztás zabpelyhes keksz, az első vegán sütim

Mostanában sokat rámolok. Kezdtem pl. a hűtővel, ami nem kicsi. Van benne legalább 10 fajta megbontott lekvár (ami nem fogy, és rengeteg "hasznos" dolog). Mint pl. tahini. Aminek jövő hónapban lejár a szavatossága.... Kicsit keresgéltem a neten, majd megszületett a KEKSZ.
Hozzávalók:
200 g tahini
250 g méz
1 tk vaníliakivonat
1 tk fahéj
(100 g) mazsola ízlés szerint (beáztatva)
200 g zabpehely
100 g őrölt dió (mogyoró, mandula is ok)

A hozzávalókat bedobáltam a robotgép táljába, kikevertem, diónyi golyókat formáltam belőlük, majd sütőpapíron 180 fokos sütőben megsütöttem.
Kellemes közel-keleti ízvilág, műzliszelet állag.
Aki eddig kóstolta, elkérte a receptet. ;-D

Volt egy lakásom Barcelonában...

Csak hat napig ugyan, de az fantasztikus volt. S hogy miért nem szállodába mentünk? Azért, mert kicsit unom már az egyenhotelek zsúfoltságát, a tülekedéseket a svédasztalok körül és a vékony falakat. Most valami másra vágytunk...valami eredetibbre.
Időnként dolgozom egy spanyol cégnek, egy ott dolgozó barcelonai kolléganő ajánlotta EZT az ügynökséget, mint megbízható, korrekt szállást - nem csak Barcelonában.
Tökéletes választásnak bizonyult! Nemcsak tiszta és jól felszerelt (a konyhában a botmixertől az elektromos citromfacsaróig minden volt! Akár főzhettem is volna...) kis lakást kaptunk, hanem "Barcelona hangulatot". Sajnos a képeken nem látszik, de az ágy mögötti ablak valójában egy kis télikert jellegű zárt erkély, amit rattanbútorral rendeztek be. Kiváló helynek bizonyult a reggeli első kávé elfogyasztásához, valamint esti borozgatáshoz is....miközben csak bambultuk az utcán zajló életet és a szemközti pékség forgalmát (ahol aztán mi is rendszeresen reggeliztünk).
Ezzel a bejegyzéssel szeretném egy kicsit felhívni a figyelmet erre a remek csapatra, bízva benne, hogy másoknak is kellemes napokat szereznek. Ha legközelebb utazunk, mi biztosan náluk keresünk szállást!

Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.

Post Pinokkió (Pinotxo) Poszt

Hamarosan következik a "nagy" utazást követő nagy élménybeszámoló, csak még be kell szerkesztenem hozzá a közel 1000 darab képet, amit hat nap alatt Barcelonában készítettem.
Ígérem, nem teszem fel mindet!

Csokis tiramisutorta

Két hete eltekertünk (bicajjal) életem párjában a Műcsarnokban, hogy megnézzük a Mi Vida kiállítást. Komolyan mondom, szörnyű volt. Pedig imádom a spanyolokat, és azt hittem a modern művészetet is tudom élvezni, ez kiverte a biztosítékot. Nem akarok senkit lebeszélni róla, menjetek el, nézzétek meg... de én teljesen befordultam tőle.
Mivel régen jártam könyvesboltban, (szinte mindig neten rendelünk sajna), így örömmel tértem be ezután a Múzeum előterében a Vincze kiadó boltjába, ahol mindig szuper könyvekkel találkozom. A depressziós hangulatomnak köszönhetően egyből a szakácskönyvválasztékot kezdtem mustrálni, nem eredménytelenül. Ugyanis piros-zöld gerinccel ott virított Nigella karácsonyi könyve, amit tavaly télen már az amazonon is néztem. Ott egy páran fanyalogtak az értékelők szerint, hogy sok recept már szerepelt az előző könyveiben, és nem sok újat mond a könyv, de mivel én még egyetlen Nigella könyvvel sem rendelkezem, ez zavart a legkevésbé.
Gyorsan felütöttem, és örömmel konstatáltam, hogy 100x igényesebb papírra és nyomdatechnikával készült, mint a magyar kiadású tesói. A receptek bizalomgerjesztőnek tűntek, és az ár is mintha a tavaly őszi árfolyamok szerint lett volna rábiggyesztve. Rövid hezitálás után úgy döntöttem, idén is lesz karácsony, így magamévá is tettem az utolsó példányt.

Itthon átnézve sem bántam meg a döntést, a férjuram is beleragasztott kb 12 kis neonsárga cimkét a neki szimpatikus fogásokat megjelölve.
És mint az várható volt, már Húsvétra elkészült az egyik desszert. A receptet ugyan jelentősen átdolgoztam, de az ötlet onnan jött.

Az első változást a piskóta hozta, amit én sütöttem, nem pedig a boltba vettem.
Már régóta ki szerettem volna próbálni azt a módszert, mely szerint nem szedjük ketté a tojásokat, hanem egybe verjük fel a cukorral. Lajos Mari szerint ez a legbiztosabb módja a tökéletes piskótának. Hozzátenném: csak ha van egy erős robotgépünk.
Hozzávalók:
6 nagy vagy 7 kisebb tojás (jobb ha nem hideg)
180 g cukor
egy csipet só
két csapott mokkáskanál sütőpor
2 ek kakaópor
100 g liszt
80 g keményítő
4 ek víz
egy tk vaníliaesszencia
Tehát a tojásokat a cukorral beletettem a Kitchen Aid keverőtálába, habverőkarral a legmarasabb fokozatra kapcsoltam és a sütőt bekapcsoltam melegedni (180 fok). Közben kimentem az erkélyre "veteményezni", azaz ültetgettem a fűszernövénykéimet.
Bár Lajos Mari szerint akár 20 percig is kell verni a tojást, én 10 perc után csak benéztem a konyhába: jól is tettem, mert a 4,5 literes tál szinte teljesen tele volt a halványsárga, cukros, kemény habbal.
A többi hozzávalót óvatosan belekevertem (a lisztet és a kakaót szitálva), majd kivajazott, lisztezett 24 centiméteres kapcsos tortaformába öntöttem a masszát.
Kb 30-40 percig sülhetett. Nem vettem rögtön ki, hanem még jó 10 percet hagytam pihenni, a kicsit kitámasztott ajtajú sütőben. Az oldala elvált a formától, de magasságra nem esett össze a torta, melyet aztán rácson hagytam hűlni.
Nem tudom, hogy a kezdők szerencséjéről van-e szó, de tökélesen sikerült a dolog.

A mascarpone krém ezek után gyerekjáték volt:
Hozzávalók:
2 tojás
70 g cukor
500 g Cserpes mascarpone
2 dl Cserpes tejszín
A tojást a cukorral habbá vertem, hozzákavartam a mascarponét, majd a tejszínt.

A piskótát 3 lapra vágtam, és a rétegeket jól belocsoltam erős presszókávé és Amaretto keverékével (az eredeti recept Tia Maria likőrt ír, de az most nincs itthon). A krémmel szépen rétegeztem, majd egy pár órára hűtőbe tettem.
Tálalás előtt kakaóporral szórtam és Valrhona csokigyöngyökkel díszítettem (amelyek legurultak róla).
Természetesen nem bírtuk ki, és még este meg kellett kóstolni ( a fotón is látszik sajna, hogy éjjel készült), de az ízek igazán másnapra értek össze.
Nagyon kellemes kis desszert kerekedett belőle, bátran ajánlom mindenkinek!

További tiramisuváltozatok nálam:
A klasszik
A bogyós-gyümölcsös

Pain de campagne

Az idén ez a második kenyér, amit sütöttem. Ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy viszonylag keveset eszünk. Dani imádja a kiflit, ha volt időm, inkább azt készítettem. És Hokkaido kalácsot.
De az utóbbi hetekben valami miatt nem sikerülnek a kalácsaim.
Így aztán mikor Húsvét hétfőre grillpartyra hívtak, tutira akartam menni, és elővettem a már kissé rongyos Peter Reinhart könyvem ( The Bread Baker's Apprentice), s úgy döntöttem, új kenyérrel állok elő.
A Pain de Campagne a rusztikus francia kenyér, barnásabb színét és összetettebb ízét a teljes kiőrlésű liszteknek köszönheti, amit kis százalékban tartalmaz. Itt is öregtésztával dolgoztam, mint a bagett-nél, de másnap graham liszttel folytattam a dagasztást. Az eredmény nagyon finom, ropogós, vékony héjú 3 bagett, ami szinte pillanatok alatt elfogyott a fantasztikus grillpecsenyék és zöldségek mellé.
Bár én több graham lisztet tettem bele, mint amit az eredeti recept diktál, mégis azt írom ide le, hogy majd mindenki kedvére variálhassa a jövőben.
Tegnap este elkészítettem a pate frementée-t (azaz öregtésztát).
Másnap kivettem a hűtőből és hozzáadtam a következőket:

1 és 3/4 pohár kenyérliszt
1/3 pohár teljes kiőrlésű liszt (búza vagy rozs, vagy ezek keveréke)
3/4 tk só
1 tk instant élesztő
3/4 pohár víz

A robotgéppel kb 8 perc alatt selymes, rugalmas tésztává dagasztottam, amit kioljaozott tálba tettem. Duplájára kelesztettem. Kilisztezett konyhapulton 3 darabra vágtam, és bagettekké formáltam őket (bármilyen alakban, akár zsemlének is süthetők).
A bagetteket durumliszttel meghintett tepsibe tettem és addig kelesztettem, míg másfélszeresére nem nőttek. Ekkor késsel bevagdostam a tetejüket (nem igazán sikerült mélyre vágnom sajna) és forró (250-220 fokos) gőzös sütőben megsütöttem őket.
Ennek leírása itt.
Miután rácson kihűltek a kenyerek egy konyharuhába csavartam őket és már indultunk is Budakalászra.

A legkisebbek körében is nagy sikert aratott:És ilyenkor jön mindig a költői kérdés: Miért is nem sütök gyakrabban kenyeret?
Most hogy átlapoztam újra kedvenc könyvemet, és ihleteket kaptam, talán kicsit másképp lesz a jövőben...

Fűszeres sablé szegfűbors fagylalttal Pierre Hermé módra

Itt a meleg, itt a fagyiszezon! Az idei első kreáció ugyan ízében inkább a telet idézi, de ettől még jól csúszik melegebb időben is.
Szegfűborsom (angolul allspice) már egy ideje van a polcon, de nem sokat használtam. Kicsit borsos, nagyon szegfűszeges íze miatt eddig max. mézeskalácsba tettem, pedig van még jó pár étel, ahol be lehet vetni. Például egy fagylalt ízesítésére is.
Szerintem már maga a fagyi sem hétköznapi, de a "Möszjő" közismerten imád elérő textúrákat és hőfokokat kombinálni-csak hogy fokozza a gyönyörűséget. Így kapott ez a fagyi langyos fűszeres sablét és forró csokiöntetet kísérőnek. És még mondja valaki, hogy nem tudunk élni.
Ezt a receptet ajánlom Líviának, aki pénteken vette át a Segítsütis dobozkáját!

A jégkrém:
500 ml 3,6 %-os tej
125 ml tejszín
5 tojássárgája
egy evőkanál szegfűbors mozsárban megtörve
100 g cukor

A tejet a tejszínnel és a szegfűborssal felforraltam. Lehúztam a tűzről, majd állni hagytam, hogy a szegfűbors aromái átjárják a folyadékot. Ezután egy muszlinnal bélelt szűrőn átszűrtem.
Közben kikavartam a tojássárgáját a cukorral, majd óvatosan, apránként hozzákevertem a forró tejet. Visszatettem a tűzre, és folyamatos keverés mellett 80 fokosra melegítettem a krémet.
Akinek nincs hőmérője, használja a fakanáltesztet: Ha az ujjunkat végighúzzuk a fakanál hátán, ott marad az üres csík, tehát nem fut össze a krém.
A krémet ki kell hűteni: mivel és türelmetlen típus vagyok, jeges vízfürdőbe állítottam a lábast.
Kihűlés után betöltöttem a fagyigépbe és a gépre bíztam a keverést. A kész, de még puha fagyit egy műanyag edénybe szedtem és a fagyasztóba tettem egy órára.

A sablé:
150 g étcsokoládé (Valrhona Caraibe)
200 g liszt
egy csipet sütőpor
egy csipet só
200 g vaj
100 g porcukor
35 g lisztfinomságúra őrölt mandula
2 főtt tojás sárgája átpasszírozva
1 nagy tojássárgája
egy csipet frissen őrölt fehérbors
1/10 habanero paprika, magvát kiszedve, apróra vágva (én egy gondolatnyi jófajta csilit használtam)
egy ek sötét rum

Először a vajat kavartam ki cukorral, majd hozzáadtam a mandulát, a tojássárgákat és a csilit, a borsot, a sót és a szódabikarbónát. Ezután következett a rum és a langyosra hűlt olvasztott csoki, végül a liszt kanalanként.
Nagyon lágy, szinte krémszerű masszát kaptam, amit egyből a hűtőbe tettem.
A Möszjő szerint 2-3 óra hűtés után nyújtható ez az anyag, nekem ez sehogy sem jött össze. Kb negyedóra küzdelem után feladtam a dolgot, és egy rövid kb 8 cm átmérőjű rudat formáltam a masszából,amit folpackba csavarva visszatettem a hűtőbe.
Mivel az eredeti recept is nagy méretű kerek kekszeket ír, így két óra múlva egyszerűen felszeleteltem a hengert, így nyújtás, szenvedés és maszatolás nélkül jutottam hozzá az egyenkerek kb 5 mm vastag nagy kekszekhez. (Nem akarok senkit eltántorítani az igaz út keresésétől, de szerintem ez alapvetően ez a legegyszerűbb módja a keksz készítésének.) Hogy ne legyen unalmas a dolog egy villával még mintát is nyomtam a tetejére.
180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb 15 percig sütöttem őket, majd egy nagy lapos kiszedőlapáttal (óvatosan, mert törékeny!) rácsra szedtem és kicsit kihűtöttem őket.

Csokiszósz:
130 g étcsoki (Valrhona Guajana)
250 ml víz
125 g habtejszín vagy creme fraiche
70 g cukor

A hozzávalókat felforraltam, majd kis lángon állandóan kevergetve 15 percig főztem.
Ennek a fényes étcsokiszósznak viszonylag folyós az állaga (nem egy Nesquick szirup), mi nekem kicsit meglepő volt. Mikor viszont megkóstoltam, teljesen odavoltam érte. Egyszerre kesernyés-édes, állaga mint a bársony (ezt tényleg ki kell próbálni!) és gyönyörű fényes.
Jövő télen tuti ez lesz a "titkos" lélekmelegítő csokoládéital receptem. Pssszt!

Diéta, hogy többet ne diétázz - Blogszülinapi bejegyzés

Kipróbáltuk az Atkins-diétát, a Norbi-Update-et, az alacsony szénhidráttartalmú diétát, a Mayo Klinika diétáját, a 3-órás diétát (ez még nekem is ment), a Hollywoodi diétát (azaz túl kövér vagy a szerephez, gyere vissza ha anorexiássá váltál). Majd következett a kilencvennapos diéta, a 2 napos diéta (mely éppen 45 órával hosszabb az ideálisnál), az ausztrál diéta (hideg sör és pitehegyek), a vörösbordiéta, a szétválasztó diéta, a vércsoport diéta, a negatív-kalória diéta, a South Beach diéta, a kaliforniai diéta (szabadulj meg az agyadtól, máris vesztettél másfél kilót!)...
Aztán sorolhatnánk a tápanyagspecifikus diétákat: almaecet diéta, káposztaleves diéta, grapefruit diéta, görögdinnye diéta, ananász diéta, keksz diéta, csokidiéta, tojásdiéta.
Akkor mégis miért van az, hogy mégis kicsit khmmm... finomanszólva is ducik vagyunk?
Bár diéták jönnek és mennek, a lakosság össztömege gyakorlatilag nem változik (jó esetben), mert ezek 3, 48 órán vagy kilencven napon túl nem folytathatók, vagy legalább 200 napra lenne szükség, hogy látszódjon bármilyen eredmény.
Van egyáltalán olyan diéta, mely hosszú távon tartható, a valóságtól nem elrugaszkodott, finom étkekből áll és még jót is tesz nekünk? Talán nincs.Én mégis szavaznék egyre: a "Mediterrán diétára".
Ezt a diétát az ötvenes években egy amerikai orvos, Dr. Ancel Keys tette népszerűvé.
Maga a diéta olívaolajból, gabonából, hüvelyesekből, zöldségekből, gyümölcsökből, magvakből, halból és egy kis vörösborból áll, és sokkal kevesebb vörös húst és tejterméket tartalmaz, mint amit egy átlag nyugati civilizációban élő ember fogyaszt.
Kedvelem, mert nem büntet, nincsenek benne túlzások, nem táplálék-ellenes és nem antiszociális. De leginkább azért szeretem, mert egyszerűen remekül hangzik.
A tengerparti nyaralások, kellemes borozgatások, a lusta, gyümölcsből és joghurtból álló reggelik, grillezett halak és egy löttyintés oliva ízét idézi fel. És ez a diéta nekem is megy. Tényleg.
Ezen kívül meghosszabítja az ember életét, ezt több tanulmány is bizonyította már.
Természetesen ezt a diétát is támadják egyesek. Az ellenzők szerint nincs is ilyen diéta. A meditterán régióban 21 ország van (Tunéziától Törökországig), melyeknek igen sajátságos, egymástól eltérő konyhaművészete, klímája és kultúrája van, szóval az egész csak egy kispályás illúzió, melyet a táplálkozástani szakértők az olivaolaj promóciójára használnak.
Akkor lássuk mi történik ha maguk a mediterrán emberek felveszik az urbanizált életstílust, a kalóriában, fehér kenyérben, húsban gazdag, szupermarketek által diktált diétával?
Az Egyesült Nemzetek közleménye szerint a görök lakosság 75,6%-a túlsúlyos, 26,2%-erősen elhízott, és ezektől az adatoktól alig marad el Olasz- és Spanyolország.
Akkor a jövőben literszámra vedeljük a vörösbort, olivaolajat lötyköljünk mindenre, kuszkuszt zabáljunk és majd örökké élünk?
Sajnos nem.
A diétát nem izoláltan kell kezelni. Ez nemcsak egy diéta. Ez egy életmód. Azoké a szegény embereké, akik anno egész nap güriztek. Ha a tenger mellett éltek, halat fogtak, ha a hegyekben, akkor vaddisznóra vadásztak. Akár tetszett, akár nem, helyben termett hozzávalókból készített szezonális ételeket ettek, ami a lehető legkevesebbe került és adott annyi energiát, hogy másnap is ki tudjanak kelni az ágyból.
Bárhol vagy a világon, eheted a legegészségesebb kaját, ha egész nap a kanapén (uram bocsá íróasztal mögött) tespedsz a tv előtt, vagy a kocsiban nyomod be a napi betevőt miközben egyik helyről a másikra szaladsz, semmit nem ér az egész. Ki kell mozdulnod, ha tudsz veteményezz, ha nem, legalább a helyi piacon vásárolj, helyi termelőktől. Próbálj új recepteket és igen: FŐZZ magadra!
És ha itt az ebéd vagy vacsoraidő, akkor egyél tisztességesen, teríts meg, szándd rá az időt, hívdd meg a családod és a barátaid (de legalább a kollegáiddal menj ebédelni), hogy az egész egy laza, ráérős, társasági esemény legyen...szánj időt az evésre és szánj időt az emésztésre is.
De mit papolok én itt összevissza? Egyél amit jólesik, amikor csak jól esik. Ahhoz, hogy egészséges maradj mindig kelleni fog egy kis mértéktartás, ne légy mohó, étkezz változatosan, mozogj sokat és lehetőleg ne parázz túl sokat a súlyod, az egészséged és az egész átkozott dolog miatt. Ugyanis a szorongás sokkal többet árt, mind a kekszben lévő hidrogenizált zsiradékok.
És ha nem aggódsz mindenen, az jobban meghosszabbítja az életed, mint az olívaolaj.

Vácrátót, az idén először

Ha lehetne 3 "önző"kérésem, akkor az egyik mindenképpen egy kertes ház lenne... Gyerekkorom fele falun telt, de Debrecenben is volt egy kis kertünk. Itt Pesten hat éve nincs... és nagyon hiányzik. Leginkább akkor, mikor látom a kétévesem önfeledtségét, ha kiszabadul a zöldbe. Ma délután (fél öt és hat óra között) kiugrottunk másfél órára Vácrátótra, hogy egy kicsit harapjunk a tavaszból... Danikapitány rögtön elkezdte gyűjteni a suszterbogarakat :-D
Ízirájder:
Macskaszelídítés:

Százszorszép:
A kis botanikus:

Köszönöm!

Ebben a posztban szeretném megköszönni MINDENKINEK, aki a Segítsüti akcióban így vagy úgy részt vett és licitált, a közreműködést. Soha nem voltam a nagy szavak embere, így elégedjetek meg azzal, ha annyit mondok, hogy a múlt hetemet teljesen bearanyozta ez a dolog! Fantasztikus dolog volt tervezni, sütni, izgulni, örülni VELETEK!
Külön szeretném megköszönni Nagygombócosnak, Líviának és Before-nak a 3x16000 ft-nyi adományt, amivel a Lea anyaotthon lakóit támogatjuk.

A lemaradt licitálók pedig figyeljenek! Jövő héten MEGLEPETÉS!!!!

Mogyóróvajas keksz sós mogyorós karamellával - segítőkész embereknek

Ezt a dekadens süteményt már régóta nézegettem David Lebovitz nagyszerű blogján, és Nemisbéka felkérése után adta magát az ötlet, hogy elkészítsem a Segítsüti árverésre.Kikiáltási ára 1000 forint, a kommentekben lehet egy friss adagra licitálni április 2-án éjfélig. Kérlek segíts, hogy a közelgő anyák napja alkalmából segíthessünk az anyaotthonnak."

Hozzávalók (kb 50 db-hoz):
A keksz tésztájához:
115 g vaj
120 g barnacukor
100 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliaesszencia
200 mogyoróvaj
250 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
1/4 tk só

A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összeállítottam. Kb. diónyi darabkákat lapos korongokká formáztam, majd a hüvelykujjammal mélyedés nyomtam mindegyik közepébe.
180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt aranybarnára sültek a kekszecskék.

Közben elkészítettem a sós mogyorós karamellt:
Hozzávalók:
250 ml tejszín
125 ml víz
200 g cukor
egy ek. kukoricaszirup (ez az állagát lágyítja, ízben nem ad hozzá)
1/8 tk. só
100 g (géppel) aprított sós földimogyoró

Egy pohárban felforrósítottam a tejszínt. A vizet felfőztem a cukorral, kukoricasziruppal és a sóval, majd karamellizáltam. Levettem a tűzről és hozzákevertem a tejszínt. (Itt nem árt az óvatosság és egy magas falú edényt használni, ha nem akarunk égési sérüléseket!).
Mikor kissé kihűlt, hozzáadtam a mogyorót, és egy-egy bő teáskanálnyit a kekszek mélyedéseibe öntöttem. A karamell fele ennyi hozzávalót használva megmarad, így, mint a legfinomabb üvegbe zárt kedélyjavítóra, még napokig rá lehet járni. Decensebbnek pedig vanília vagy csokifagyira önthetik.

De a történet itt még nem ér véget. Kb. 75 g étcsokoládét olvasztottam meg gőz fölött, amivel egyik szomszédos barátném kilencéves Fanni lánya ilyen szépen megcirmozta a kekszeket. Nélküle ez a poszt nem jöhetett volna létre. Köszönöm!

Kókuszos keksz málnadzsemmel

Tegnap szembejött velem a tavasz. Teljesen mindegy mit mondanak az időjósok, én érzem a csontjaimban.
És máshol is...de ezt nem részletezném. Ennek okozója pedig az új biciklim. Merthogy az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy hétfőtől bicajjal járok dolgozni, amikor csak az időjárás engedi.
Hogy ne kerüljek az "önkéntes vesedonor" kategóriába, vettem ám egy szép bordó sisakot és egy rendkívül előnyös rikizöld fényvisszaverő mellényt (amiből az autóban is kell tartani). Szóval, ha valaki Mátyásföld és az Uzsoki kórház közötti útvonalon meglát, kérem tartsa vissza a röhögését arra a pár pillanatra, míg elhaladok mellette.
Ma főpróbát tartottam, kb. 30 perc alatt be tudok érni, kocsival ez a táv 25-40 perc forgalomtól függően. Ezen kívül így legalább heti négyszer sportolok egy órát, nem szennyezem a környezetem és kávé nélkül is lesz 110-es vérnyomásom. Kell ennél több?

Kell. Pl. egy finom keksz a délutáni teához.
Hozzávalók:
250 g szobahőmérsékletű vaj
140 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliakivonat
300 g liszt
100 kókuszreszelék
málnalekvár (a hűtőben lévő elfekvő lekvárkészletek elhasználásához remek ez a keksz)
kókuszreszlék a díszitéshez

A lekvár kivételével összedolgoztam a hozzávalókat és tettem bele egy csipet sót is megszokásból. Két hosszúkás kn 5 cm átmérőjű rúddá formáztam folpackba csavartam és a hűtőbe tettem. (Elmentem bicajozni. Ezt a lépést ki lehet hagyni, a keksz ízén nem változtat.)

A sütőt bemelegítettem 190 fokra. A tésztarudakból fél centi vastag kekszeket szeltem le, amit kb 15 perc alatt világos aranysárgára sütöttem.
Két korongot málnalekvárral összetapasztottam (volt még a tavalyi főzetemből, és pár kanál IKEAS vörösáfonyalekit is találtam, amivel szintén remek lett), összenyomtam, hogy az oldalán kicsit kicsorogjon és így meghempergettem a maradék kókuszreszelékben.

Eredmény: Igazi roppanós vajas keksz. Nagyon jól passzol a gyümölcsteákhoz!

Fahéjas-almás párolt vöröskáposzta libacombbal - Slow food deluxe

Merthogy ilyen is van nálunk, nem is ritkán. A képen ugyan a főszereplő a háttérbe szorult, de ez ne tévesszen meg senkit. Egyszer kell kipróbálni, és utána az ember azon kapja magát, hogy havi szinten molyol a libacomok tisztításával. Örök hála Sajtkukac Nikinek a receptért!
Egy kicsit testreszabtam (bocsi Gordon), és azért vésem ide, hogy jövő télen is legyen mivel dőzsölni.

Hozzávalók a káposztához:

egy kp fej lilakáposzta kb 0,5-egy centis csíkokra vágva

150 g vaj

100 g cukor

1,5 dl almaecet

egy tk fahéj

egy tk szegfűszeg teatojásba zárva

2-3 alma meghámozva, felkockázva

A vajat megolvasztom egy vastag aljú lábasban, rászórom a cukrot és a fűszereket. Rádobom a lilakáposztát, összekeverem, majd aláöntöm az ecetet. Fedő alatt 30 percig párolom. Ekkor hozzáadom az almát és még 20 percig párolom (fedő nélül), amíg az alma is puhácska lesz és a leve is besűrösödik.A teatojást eltávolítom, és langyosan tálalom.

A libacombnál a bevett módszerem az, hogy előző este (de akár 2 nappal a nagy attrakció előtt) megtisztítom a combokat (fejenként egyet), beírdalom és jól besózom. Beteszem a hűtőbe.Másnap alaposan leöblítem a sót, beteszem a combokat egy sütőzacskóba, aláteszek 2-3 fej karikára vágott hagymát, 8-10 egész fokhagymát, egy babérlevlete, rozmaringágacskát, kakukkfüvet, borsszemeket. Lezárom a sütőzacskót és 3 órán keresztül sütöm 150 fokon a combokat.Kibontom a zacskót, majd 200 fokon ropogósra pirítom a combokat.Ezzel a módszerrel a combok kívül mindig ropogósak, belül pedig omlósak lesznek.

Fast food

Kezdem úgy érezni, hogy sose fogom utolérni magam. De mint tudjuk: a remény hal meg utoljára. Főzés terén még mindig az egyszerűséget és a gyorsaságot preferálom, így nagyon megörültem Gabojsza ihletadó minipitéinek.
A recept abszolút rugalmasan alakítható, bátran lehet vele kísérletezni!

Hozzávalók:
Leveles tészta a hűtőpultból
kb 10-15 dkg márványsajt
pár kanál tejszín
spenótlevelek kb 4 marék
néhány paradicsom, vagy koktélparadicsom

Míg a sütő bemelegedett, átmostam és leszáraztam a spenótot. A piteformát kivajaztam, a tésztát belesimítottam. A spenótleveleket én kicsit megfonnyasztottam (azaz egy pici lábasban pároltam 2 percig, amíg össze nem estek) , úgy tettem lecsepegtetve a tésztára. Rámorzsoltam a kéksajtot, néhány kanál tejszínnel megöntöztem (ez egyébként akár el is hagyható), és rákarikáztam a paradicsomot. A sütőt úgy állítottam be, hogy csak alulról süssön, így sütöttem 200 fokon kb 20 percig a pitét.
Gabojsza, ez tényleg isteni!

Pirított csicseriborsó-az egészséges rágcsa

Az elmúlt évben teljesen beleszerettem a csicseriborsóba. Készítettem belőle kencét, salátát, fasírtot (ez mondjuk szétesett, de majd újra próbálkozom) és legutóbb ezt a sós rágcsát.
A receptet 3 mondatban össze lehet foglalni:

1. Áztasd be a csicseriborsót egy éjszakára, majd sós vízben főzd puhára.
2. Csepegtesd le, adj hozzá egy ek olajat és a kedvenc fűszered (én most füstölt paprikát használtam kis fokhagyma-granulátummal, de mehet bele garam masala is vagy bármi más)
3. 180 fokos sütőben, időnként átkeverve süsd ropogósra (vagy kevésbé ropogósra, ha úgy szereted) 35-40 perc alatt. Sózd meg ízlés szerint.

Ajánlom baráti beszélgetésekhez, filmnézéshez vagy csak úgy.
Vigyázat!
Addiktív!

Fekete-erdő torta Pierre Hermé értelmezésében

Ez pedig az én tortám volt, merthogy egy napon (márc. 6-án) van a szülinapunk a Kapitánnyal.
A receptet már nyáron kinéztem erre az alkalomra, amikor megvettem PH csokis könyvét. Azt hiszem elég annyit mondani, hogy ezentúl csakis így készítek fekete-erdő tortát, avagy a név ezúttal is garancia! (Olyannyira, hogy újra beleszerettem ebbe a könyvbe, és várhatóak további csokicsodák a jövőben is belőle, itt.)
Az UHT tejszínes kudarcaim után ugyan kicsit tartottam tőle, hogy fog egy liter tejszín a lábán megállni mindenféle fixáló nélkül, de aggodalmam feleslegesnek bizonyult. A Cserpes tejszín ezúttal sem hagyott cserben, a maradék 3 szelet 24 óra múlva is ugyanolyan szépen állt a hűtőben, mint szeleteléskor.
A torta elkészítése talán nem a legegyszerűbb, kissé alapanyagigényes is, de garantáltan megéri a fáradozást! Az arányai tökéletesek, egyáltalán nem túl édes... sőt, becsapósan könnyű édesség!
Legközelebb csak két lapba fogom vágni a tésztát, felesleges 3-mal bajlódni, valamint a mi tyukodi meggyfáinkon termett ízes, friss meggyből készíteném a nyár elején és tennék egy sor meggyet a csokis krém alá is.

A receptet abban a sorrendben írom le, ahogy érdemes készíteni. Egy délelőtt alatt is elkészíthető, de érdemes előző este elkészíteni legalább a meggyet.

A meggyhez:
egy pohár száraz vörösbor (portói)
2 ek frissen csavart narancslé
4 darab feketebors összetörve
egy kis darab fahéjrúd
egy-két sáv citromhéj (zöldséghámozóval könnyű elkészíteni)
egy nagy üveg mag nélküli meggybefőtt, vagy fél kiló (vagy több) friss meggy

A hozzávalókat egy kis edényben feltesszük főni, forrástól számítva két percig főzzük, majd kihűtjük és egy éjszakát adunk a bornak, hogy jól átjárja a meggyet. Felhasználás előtt a meggyet alaposan lecsöpögtetjük.

A sziruphoz:
70 g cukor
2 ek víz
2 ek Kirsch vagy meggylikőr
A cukrot és a vizet összeforraljuk. Ha kihűlt hozzáadjuk a meggylikőrt.

A csokis krémhez:
375 ml Cserpes tejszín
egy ek cukor
65 g 70%-os étcsokoládé
A tejszínt a cukorral felforraltam, majd belekevertem a csokoládét, és addig kavartam, amíg fel nem olvadt.

A piskótához:
40 g holland kakaópor
35 g liszt
3 és fél ek burgonyakeményítő (Lidl)
75 g olvasztott, langyosra hűlt vaj
150 g cukor
9 szobahőmérsékletű tojássárgája
5 szobahőmérsékletű tojásfehérje

Először mindent kimértem, a sütőt pedig bemelegítettem 180 fokra. Egy 24 cm átmérőjű tortaformát sütőpapírral kibéleltem, karimáját kivajaztam.
Felvertem a tojásfehérjét a géppel, amíg lágy hab nem lett belőle. Ekkor hozzáadtam a cukor felét és kemény, fényes habbá vertem. Áttettem egy másik edénybe.
Anélkül, hogy mosogatni kezdtem volna, a robotgép edényébe tettem a tojássárgákat és a cukor másik felét. Ezt fehéredésig kavartam. Majd nagyon lassan beledolgoztam a vajat.
Egy lyukas fakanállal a tojássárgájához adtam a habot és a száraz hozzávalókat, óvatosan kikevertem, majd betöltöttem a formába.

Ezen a ponton jött ki Dani a konyhába és kérdezte: "Miccsinááász?" Mire én :" Tortát. Megnézed?"Válasz: "Mingyááj" Eltűnt, majd kisvártatva megjelent a játékfényképezőgépével, amit előző nap kapott. "Fényképezem" mondta nagy komolyan. És még csak alig két éves... :-D
Ezután már csak be kellett tolnom a sütőbe és 25 percig sütni. A Möszjő szerint a formában kell kihűteni.

A fehér krémhez:
375 g Cserpes tejszín
egy 1/4 rúd vanília kikaparva
2 lap vagy 3 g zselatin
egy ek hideg víz
egy ek meggylikőr
Ezt a krémet közvetlenül a torta összeállítása előtt kell elkészíteni!
A tejszínből kivettem 60 ml-t és felforraltam egy pohárban a vaníliával. Kicsit állni hagytam.
A zselatint beáztattam a hideg vízbe. A tejszín többi részét felvertem. A zselatin a mikroban felolvasztottam, hozzákevertem a langyos vaníliás tejszínhez, majd az egészet belekavartam a felvert tejszínbe.

A torta összeállítása
Már a fehér krém készítése közben a tortalapot háromba vágtam és a lapokat megöntöztem a sziruppal. Az also tortalapot visszatettem az újból összekapcsolt tiszta tortaforma aljába és rászórtam a lecsöpögtetett meggyet. Erre simítottam a fehér krémet, majd befedtem a középső lappal és kicsit lenyomtam, hogy nem legyenek benne buborékok.
A csokis krémet kb fél perc alatt felverte a gép, ennek 2/3-át rásimítottam a középső lapra, befedtem az utólsó tortalappal és a krém maradékával bevontam a tortát.
A 24 cm-est tortaforma teljesen tele lett.
Betettem a hűtőbe kb. két órára.
Közben próbáltam csokigirlandokat gyártani, de nem igazán ment. Majd legközelebb.
Tálalás előtt felvertem 2 dl Cserpes tejszínt 3 ek porcukorral és szépen bevontam vele a torta oldalát, úgy hogy kissé túllógjon felül.
A tetejére szórtam a csokireszeléket és meggyszemekkel díszitettem.

A szülinaposok a reggeli kávé és "kakajója" után...

Dani második tortája: "Csigabiga"

Orsi barátnőmet majd 20 éve ismerem. Számos ismertetőjele (pl. remekül salsázik, mindig mosolyog és jókedvű) közé tartozik az is, hogy odavan a Kapitányért (ez kölcsönös), és remek tortákat (is) tud készíteni.
Már hetekkel ezelőtt megsúgta, hogy készít nekünk egy vidám "Kukac-tortát", így tegnap elkezdtem spanolni a fiam, hogy ma Orsitól is kap egy tortát.A tortának hihetetlen sikere volt, rögtön nevet is kapott: "CSIGABIGA!!!"

Répatorta Daninak

A hétvégén kezdtük ünnepelni a szülinapunkat a Kapitánnyal. Mivel elég nagy a család és a baráti kör, ezért számos tortát lehet készíteni, és még a nyuszira sem kell fogni :-D
Pénteken répatorta készült Daninak. Ezt a receptet már többször elkészítettem, és még mindig nem unjuk. Az idén mézes-citromos mascarpone került a tetejére marcipánrépákkal, de be kell vallanom, Philadelphia krémsajttal sokkal jobb. Na nem mintha esély lett volna arra, hogy egyen belőle (egyáltalán nem édesszájú), de ha "főz", mindig "répát" készít. Így hangzik egy tipikus párbeszédünk:

"-Mit főzöl?
-Jépát.
-És mi lesz a répából?
-Tojás"

Hozzávalók:
A tésztához:
1,5 pohár liszt
1 pohár cukor
1/2 tk só
1/2 ek szódabikarbóna
3/4 pohár olaj
1/2 tk fahéj
2 tojás
egy ek vaníliakivonat
egy-két marék durvára vágott dió
3/4 pohár kókuszreszelék
2/3 pohár répapüré
1/2 pohár lecsepegtetett durvára vágott ananász
A tetejére:
125 g Philadelphia sajt
7,5 dkg vaj
2 ek porcukor
egy tk vaníliakivonat
1/4 citrom leve

Érdemes a répa megfőzésével és pürésítésével kezdeni.
Aztán a tojást kikavarjuk a cukorral, hozzáadjuk az olajat, a répapürét és a többi hozzávalót.
Kivajazott, lisztezett tortaformába töltjük és 180 fokon sütjük kb 50 percig (tűpróba!!!)
Közben kikavarhatjuk a tetejére kerülő mázat.
A kész tortát rácson kihűtjük, kettévágjuk és a krém felével megtöltjük. A krém másik feléből pedig máz kerül a tetejére.
A répákat maradék marcipánból készítettem egy kis ételfestékkel.
Ezt a tésztát lehet muffinformában is sütni, a krémet habzsákba tenni és cupcake-ket készíteni, de őzgerincformában is működik. :-D

Almás pite (Tarte aux pommes)

Ez az almás pite egyszerűen tökéletes. Nem túl édes, nincs benne semmi felesleges cizelláltság, csak rengeteg savanykás alma és alul ropogósra sült omlós tészta. Ráadásul gyönyörű.
Ha valaha lehetne egy cafe-m, ebből mindig tartanék a pultban.
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
200 g liszt
100 g vaj
30 g cukor
3 csipet só
egy egész tojás (érdemes felverni villával egy kissé)
A hozzávalókat gyorsan összemorzsoltam és két réteg folpack között vékonyra nyújtottam. Egy levehető aljú piteformát kivajaztam, majd belesimítottam a tésztát. A formát a hűtőbe tettem.

Közben elkészítettem a kompótot:
Jonatán almát hámoztam és kb 2-3 cm-es kockákra vágtam. Meglocsoltam egy kis citromlével, hogy ne barnuljon meg. Mikor a tiszta súly elérte az egy kilót, hozzámértem 70 g cukrot egy kanál vizet és feltettem főni. Időnként kavargattam. Kb 15 perc után elfőttem minden levét, az alma kissé megpuhult, de még darabos maradt. Langyosra hűtöttem.

Míg hűlt, újabb adag almát hámoztam (kb. 800 g volt a tiszta súly). A meghámozott almákat félbe vágtam, magházukat kiszedtem és vékony (max 3mm-es szeletekre vágtam). Egy pohárban felolvasztottam 50 g vajat és a sütőt bemelegítettem 220 fokra.

A hideg tésztára öntöttem az almakompótot és egyenletesen eloszlattam. A vékony almaszeletekből kiraktam a díszítést a fényképeken látható módon. Arra kell csak vigyázni, hogy viszonylag szorosan legyenek a szeletek és sehol ne látszódjon a kompót ki. Egy ecsettel lekentem az olvasztott vajjal, majd betettem a sütőbe.

10 perc elteltével mérsékeltem a hőfokot 180 fokra és egy órán keresztül sütöttem.

Mikor langyosra hűlt, sárgabaracklekvárral kentem át a tetejét.



Talán egy kicsit macerás az elkészítése, viszont a végeredmény mindenért kárpótolt! És végre sikerült vaksütés nélkül is tökéletesen átsült omlós tésztát készítenem!