Gasztroajándékok

Ezt a posztot is rég meg kellett volna írnom... De vagy időm nem volt, vagy fény a fotózáshoz.
Merthogy marha nehéz egy inox tepsit úgy lefényképezni, hogy ne én tükröződjem benne és a lényeg se maradjon le: a gravírozás. ( a fotó így sem adja vissza, a garvírozás ugyanis nyílegyenes és párhuzamos)A férjem baráti körében (Big Six) az a módi, hogy karácsonyra sorsolással döntik le, ki-kit fog megajándékozni. Egy pár éve nem csak hat név kerül a kalapba, hanem 12, a feleségekével együtt. Engem Hegyi Zoli húzott. Aki azzal a zseniális ötlettel lepett meg, hogy vett egy tepsit és belegravírozta a blog betűtípusával a "nevem". Saját kezűleg.
Én már ettől elájultam, de a dolognak itt még nincs vége. Jutott a csomagba egy plexilemez is - szintén gravírozva - a fotókhoz:
Még nem jöttem rá, hogy kéne jól beállítani, hogy ne erre fókuszáljon az optika, de már most is a konyha "dísze". Mint ahogy azok a fűszertartók is. A Zoli kertjében termett "bio" dióról pedig már szóltam, jövőre megyünk és begyűjtjük Danival az egészet :-D
Köszönöm Zoli!!!!

A múlt héten pedig Nik látogatott haza, kinek puttonyában mindig a legkülönlegesebb dolgok lapulnak.
Pl. ez a díjnyertes karamell szürke sóval és a chardonnay zselé.
A zselét még csak Dani tesztelte ("Anya, anya, nyissa ki, nyissa ki, jogurt, jogurt"), a karamell viszont már elfogyott. Isteni kombináció ízben és tökéletes állag. És muszáj lesz elmennem a Culinárisba egy kis fleur de sel-ért. (Hihetetlen milyen finom tud lenni ez a só!)
Nik! Köszönöm az inspirációt!