Epres joghurtfagyi

Ígérem, több epres fagyit már nem teszek fel az idén! Ezt az intenzív eperízéért szerettük, és azért, mert nem okozott túl nagy lelkiismeretfurdalást kalóriaügyileg.

Hozzávalók:
500 g eper
250 g joghurt
130 g cukor
egy ek meggylikőr
egy tk citromlé

Az epret megmostam, kicsumáztam, félbevágtam. Összekevertem a cukorral és a likőrrel Egy óra múlva hozzáadtam a többi hozzávalót is, és leturmixoltam. A fagyigépbe töltve kb 10 perc alatt elkészült.
Néhány mentalevél és eper társaságában tálaltam.

Vörösboros rebarbarakompót epres rebarbaraszorbettel

Egyszerűen nem hagy nyugodni sem a fagyigépem, sem a kíváncsiságom, legszívesebben egymás után gyártanám a finomabbnál finomabb jeges desszerteket.
Egyelőre még tudom tartani magam, és nem csapok bele a lecsóba a mézes rokfortfagyival (vajon meddig tart az önuralom?), hanem a szezonális kínálat alapján választok receptet.
Tehát egyelőre az eper témakört jártam körül, ezúttal rebarbarával.
A receptet már Niki is posztolta itt, így annak leírását megspórolom.
A szorbet nagyon jó állagú és ízű, és legalább annyira frissítő, mint egy jó citromfagyi.

De hogy a dolog mégse legyen olyan egyszerű, elkészítettem hozzá Susan Loomis vörösboros kompótját.
Ez viszont egy igazi ütős darab, mind színben, mind ízben.
Bár remek párost alkotott a szorbettel, kár lenne ennyiben le is tudni. Szerintem bármikor megállja a helyét pl. egy finom, roséra sütött kacsamell társaságában is.
Hozzávalók:
500 ml száraz vörösbor (én cabernet sauvignont használtam)
egy rúd fahéj
100 g cukor
egy ek méz
egy csipet őrölt szegfűszeg
Ezeket összeforraltam, majd hozzáadtam kb 450 g kétcentis darabokra vágott rebarbarát. Addig főztem kis lángon, amíg 2/3-ára be nem sűrösödött. Langyosan a legfinomabb!

Tejfölös eperfagyi és az új "gumikacsám"

Az elmúlt napokban megint sikerült "szénné" dolgozni magam, ami után jólesett a "jutalom". Egy új fagyigép, miután a régi kis Philips (ami egyébként semmire nem volt jó) bemondta az unalmast, elrepedt a tartálya.
Alapvetően impulzusvásárló vagyok, de ezt most alaposan körbejártam. Végigolvastam az amazon-on található véleményeket, és nem lettem tőlük okosabb.
Tájékozódtam az árakról-szomorúan állapítottam meg, hogy kb. 20%-ot nőttek a tavalyihoz képest... Aztán megérkezett a postán David Lebovitz fagyiskönyve, és lépnem kellett.
Mivel az alapgépet is a Pólusban található Konyhashow-boltban vettem, ahol maximális rugalmassággal szolgáltak ki, most is hozzájuk fordultam. Konkrétan azt kértem az üzletvezető úrtól, hogy adjon nekem 3 napos kipróbálási időt. Azaz ha három nap múlva úgy látom, hogy az amúgy tökéletesen működő, nem technikai hibás alkatrész nem válik be, nem tetszik, valamiért megbántam, akkor visszavihessem gond nélkül. Egyből igent mondott.
Másnap már nálam is volt a "szajré":
A tartály nagy. 2 liter az űrtartalma, ezért kapásból az egyik polcot ki kellett vennem a fagyasztóból. A fagylaltkeverő lapátot egy toldalékkal kell illeszteni, aztán már mehet bele a fagylaltmassza. Itt jön a kritikus pont: a betöltés.
Igaza volt a kritikáknak, elég nehézkes. De annak ellenére, hogy egy kerámiatálban volt a massza, sem ment mellé egy kanálnál több.
Legközelebb nagy üvegkancsóból töltöm, vagy veszek egy rendes turmixgépet (sajna a KitchenAid 70 ropi) és abból.
Mivel ez első fagyim csak egy liternyi volt, kb. 8 percen belül már vidáman kanalazhattuk is a kelyhekbe.
Bár tartok tőle, hogy az előreláthatóan sűrű fagyizásnak "súlyos" következményei lesznek, még tegnap este felhívtam a boltot, hogy megtartom a "szajrét". :-D

Most pedig a fagyiról, ami egyszerű és nagyszerű:
Hozzávalók:
450 g eper megmosva, félbevágva
150 g cukor
250 g tejföl
250 g tejszín
egy tk citromlé

Az epret összekevertem a cukorral, hagytam egy órát állni, míg leve nem képződött. (Ez kihozza az eper szinét is mellesleg). Aztán hozzákevertem a többi hozzávalót is, botmixerrel pürésítettem, és már ment is a fagylaltgépbe.
Üdítő élmény volt!

Epres tartalette

A hétvégén folytattam a "készletracionalizálás"-t. Azaz a szekrényben és a fagyasztóban kallódó alapanyagokból főztem, azokhoz vásároltam. Így született egy végtelen egyszerű "paszulyleves" a húsvéti sonka lefagyasztott főzőlevéből, egy egyszerű tésztaétel (erről is fogok írni) és ez az ínycsiklandó desszert.
A desszertet Pierre Hermé és Nigel Slater neve fémjelzi, és egyben garantálja az abszolút sikert is.Na nem mintha annyira bonyolult lenne az alapkoncepció, csak én hajlamos vagyok "sötéten" gondolkodni. Mondjuk 70% kakaótartalomban, kávéban és még sorolhatnám. Így az ehhez hasonló könnyed kis desszertek valahogy eszembe sem jutnának, ha drága Uram időnként nem figyelmeztetne, hogy egész birodalmak is vannak a csokoládén innen és túl.
Egy ilyen jellegű diskurzus után kínomban elővettem a Kitchen Diary-t, lássuk mit is főz ilyenkor Nigel barátunk. Hát valami ilyesmit.

S hogy még a brit publicistánál is egyszerűbb legyek, én nem kekszmorzsalappal dolgoztam, hanem a Möszjő mandulás omlós tésztájának utolsó, fagyasztóban rostokló adagjával.
Ehhez kivajaztam a kis piteformáimat (Bosnyák piacom vettem, "gyermektorta forma" néven). Az omlós tésztát két réteg folpack között vékonyra nyújtottam és kibéleltem a formákat.
200 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem, a formában hagytam kihűlni.
Mikor kihűltek, óvatosan kiemeltem a sütiket és megtöltöttem őket a következő krémmel:
250 g mascarponét összekavartam egy tojás sárgájával és 2 ek porcukorral. Hozzáadtam egy kemény habbá vert tojásfehérjét, hogy lazítsa a krémet.
Ezután már csak eperszemekkel kellett díszítenem.

Rebarbarás eperdzsem

Az idei első lekvárom szigorúan "limitált mennyiségben" készült.
Azaz 5 pici (2dl-es) üvegnyi. És ennek oka prózai: 40 dkg rebarbaránál többet nem találtam vasárnap a Bosnyákon. :-(
Na de kesergés helyett jöjjön inkább a recept, ha valakinek kedve és szerencséje lenne kipróbálni eme klasszikus párost:
Hozzávalók:
30 dkg apróra vágott, hámozott rebarbara
60 dkg átmosott, feldarabolt érett eper
45 dkg cukor
Oetker 1:2 zselésítő

A hozzávalókat összekevertem és egy óráig állni hagytam.
Nagy lángon, folytonosan kevergetve kb. 5 percen keresztül főztem, majd "steril" üvegekbe szedtem. A tetőt rácsavartam, az üvegeket pedig fejre állítottam 5 percre. Ezután egy éjszakára száraz dunsztba kerültek, másnap reggel pedig teszteltük az egyik üvegcsét.
Isteni!

Ezen kívül "sima" eperlekvár is készült, 5 nagy üvegnyi. Itt is az 1:2 arányban használtam cukrot:epret, ami kicsit túlzásnak bizonyult. Bár biztos vagyok benne, hogy ez is hamar el fog fogyni natúr joghurtok és palacsinták ízesítésére, legközelebb az 1:3 aránynál maradok.

A tavalyi rebarbaralekvárom gyömbérrel készült, itt olvashattok róla.

Bogyómisu

Megint ipari mennyiségű mascarpone leledzik a hűtőnkben. Ráadásul Ági barátnőm nagylelkűségi rohamában felajánlotta két abszolút bio ribizlibokrának megkopasztását. Kell ennél több indok ehhez a remek desszerthez?

Az alaprecept szerint kb. 600 g piros gyümölcsre van szükség, vegyesen (ribizli, málna, áfonya, eper, szeder). Szerintem ennek pont a dupláját kívánja a recept, mert főzés közben nagyon összeesik.
Tehát induljunk ki inkább minimum egy kiló hibátlan, érett, illatos gyümölcsből, amit megmostunk, felszeleteltünk és szükség szerint kimagvaltunk. Főzzünk másfél deci vízből és 110 g cukorból egy könnyű kis szirupot, majd tegyük bele a gyümölcsöket. Rotyogtassuk együtt 2 percig. Hagyjuk kihűlni, majd szűrjük le. A levébe tegyünk ízlés szerint alkoholt, cseresznye vagy feketeribizli pálinkát.

Közben verjük habbá 3 tojásfehérjét. Keverjünk habosra 140 g porcukrot a tojások sárgájával. Adjuk hozzá a fél kiló mascarponét, majd a tojáshabot.

A babapiskótákat (kb 200-250 g) mártogassuk a szirupba, szórjuk meg a lecsepegtetett gyümölccsel és terítsünk krémet a tetejére. Reszeljünk rá étcsokoládét. Ezt a rétegezést folytassuk, amíg tart a hozzávalókból. A tetejére reszelt étcsoki és pirított mandulaforgácsok kerüljenek (ez utóbbi náluk most nem volt).

Behűtve tálaljuk!
Megjegyzés: Ez a verzió olyan, mint egy lágy simogatás. Kicsit túl lágy is talán...Ezért én legközelebb csak meggyet fogok használni, amit szerecsendióval fűszerezek. A szirupba minimális, vagy inkább semmi cukrot nem teszek, minden megy inkább a krémbe a nagyobb kontraszt miatt. Mert a változatosság gyönyörködtet....

Grillázsos epertorta

Ha valaki megkérdezi, hogy milyen édességeket szeretek, akkor az a válaszom, hogy a barna színűeket, Gombóc Artúr után szabadon. Nem is nagyon mozgatnak a különböző rózsaszín költemények, ha gyümölcs, akkor inkább frissen megesszük.
Aztán pénteken olyan dolgok történtek, amik a jól bebetonozott ízlésvilágomat igencsak felkavarták.
A történet ott kezdődött, hogy kaptam egy piskótatortát. Nem is akármilyet. A szomszédom anyukája sütötte Erdélyben, a kenyérsütés után hűlő kemencében. A világ legjobb piskótájáról van szó, ha egy mondatban kéne jellemeznem. És fantasztikusan szeletelhető. Egyből négy lapot sikerült vágni belőle, pedig 3-nak szántam. (Nem tudom, hogy vagytok vele, de legtöbbször ez fordítva sikerül: 3-at szeretnék és csak 2 lesz belőle, hahaha).
Lajos Mari tortáskönyvében találtam ezt a receptet, amit aztán az esélytelenek nyugalmával készítettem el, és a saját ízlésemre is alakítottam kicsit.
Második lépésben grillázst készítettem (hadd fogyjon az ipari mennyiségű diókészletem). 150 g cukrot világosbarnára olvasztottam egy serpenyőben és beleszórtam 150 g durvára vágott diót. Még egy percig kavargattam, majd olajozott sütőpapírra öntöttem és szétsimítottam. Itt már gyanúsan jó illatok kezdett terjedni a lakásban... A gyanú az első kóstoláskor beigazolódott: kérem szépen én szeretem a grillázst. Mert hogy ez a házi változat messze túlszárnyalja a ragacsos cukrászverziót. Itt ugyanis nem a briketté vált karamell dominál, hanem a pirított dió,ebben az arányban az arany karamell épp csak bevonja a diódarabkákat... Tessék kipróbálni, a világ legjobb (és leghízlalóbb) rágcsája!
Na itt már elég vidáman áltam neki a vaníliakrémnek. Tudom, főzhettem volna igazit is, de nem akarok hazudni, pénteken ezt ez 1.0-ás verziót preferáltam. Szóval egy csomag vaníliapudingport felfőztem 3 deci tejjel, és kavargatva kihűtöttem, nehogy bőrös legyen. Mikorben hűlt belekevertem 100 g cukrot és egy evőkanál vaníliaesszenciát. Majd hozzáadtam 100 g teavajat, és 3,5 dl habbá vert tejszínt.
A torta összeállítása előtt meglocsolgattam a lapokat narancslikőrrel és megkentem anyukám eperdzsemével.Aztán friss epret rétegeztem és grillázst szórtam rájuk. Majd jött a krém.
A végén a külsejét is bevontam krémmel és eperszemekkel díszítettem. A maradék grillázst az oldalára tapasztottam.
Annyira jól sikerült, hogy soha többé nem merek kategórikus lenni a kedvenc desszert színével kapcsolatban...