2009. december 29., kedd

Rusztikus húspástétom (Pate de campagne)

Idén karácsonykor semmilyen heroikus akciót nem terveztem a konyhában, gondoltam, eljátszadozom ezzel a kis pástétommal. Mivel már egyszer szúrtam el ilyesmit (hálistennek évekkel ezelőtt), tudtam, hogy nem egy hamari műfajról van szó, és (szinte) minden a jó alapanyagokon múlik.
Persze aztán munka közben rájöttem, mennyire idő és energiaigényes dolog is ez, és már legszívesebben a hajam téptem volna, ha nem lett volna a kezem könyékig maszatos. Másnap viszont, amikor megkóstoltuk a produktumot, igazán büszke lettem magamra.
Azt nem állítom, hogy minden nap saját pástétom kerül az asztalra, de ezzel tényleg megérte gürizni!
Hozzávalók:
250 g csirkemáj
250 g csirkemell
kb. 1,2 kiló sertés lapocka
450 g friss hátszalonna
180 g prágai sonka (bőrét kidobtam)
150 g tisztított pisztácia
500 g szeletelt bacon
babérlevél
2 kis hagyma
4 gerezd fokhagyma
majoranna
kakukkfű
petrezselyem
bors

90 ml konyak
60 ml vörösbor

1. A csirkemájat feldaraboltam egy kis olajon minden oldalát átsütöttem. Rádobtam a csíkokra vágott hagymát, összepréselt fokhagymát és pár percig így sütöttem.
2. A kihűlt májat összekevertem a csirkehússal, 300 g friss szalonnával és 600 g lapockával és húsdarálón finomra daráltam.
3. A maradék 600 g sertéslapockát, sonkát és friss szalonnát kb egy centis kis kockákra vágtam. Összekevertem a darált egyveleggel. Hozzáadtam az itókákat, a zöldfűszereket ízlés szerint, sóztam (kb. másfél ek.), borsoztam.
4. A pisztáciát megtisztítottam és ezt is a masszához adtam. (Legközelebb tutira megveszem tisztítva a Culinárisban!)
5. Két 20 cm-es gyümölcskenyérformát kibéleltem baconnel és rákanalaztam a húsos masszát. A tetejére babérleveleket tettem. A túllógó széleket visszahajtottam.
6. A sütőt előmelegítettem 160 fokra, a formákat vízfürdőbe állítottam és kb 2 órán keresztül gyöngyöztettem. Nem szabad, hogy forrjon a vízfürdő!
7. A pástétom belső hőmérsékletét hőmérővel is ellenőrizhetjük: 66 fok felett elvileg kész van.
8. A kész pástétomok tetejére még forrón fóliát terítettem és egy-egy teli whiskysüveggel lenyomatva 12 órán keresztül hidegen pihentettem.

Másnap mustárral, savanyú uborkával és kenyérrel tálaltam.

A reggeli előtti, utáni, közbeni levezető tornát és csibészkedést pedig a Kapitány garantálta:

2009. december 25., péntek

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Ezúton is kívánok minden családtagomnak, barátomnak, ismerősömnek, olvasómnak áldott, békés Karácsonyt!

És kivételesen én is ajánlok egy kis zenét kedvencemtől, a Dave Matthews Band-től.
100% zene.

2009. december 20., vasárnap

Minden kezdet nehéz...

Avagy röhögjünk egy kicsit magunkon....
Bekerültem a Zila tortaformák tesztelő csapatába (hurrá!). A feladat nem kicsi, 3 receptet produkálni és ezen szuper formákra adaptálni.
Az első ötlet megvan, tökéletesen egészséges alapanyagokból gyártanék egy nem tipikus "édességet".

A megvalósítás első körben így sikerült:
A dolog nem csüggesztett, egy tojással bővebbre vettem a méretet és a technológiában is némi változtatást eszközöltem.

A második próbálkozás tökéletesen sikerült, holnap felvágom és betöltöm a kockákat, majd fotózom. A receptet pedig hamarosan (januárban) közlöm!

2009. december 17., csütörtök

Fehércsokis trüffel matcha teával

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk tele a konyhaszekrény különböző ritkának mondható alapanyaggal, nehogy az ihletett pillanatok elszálljanak megvalósítás nélkül. A japán zöld teapor is már fél éve figyelt a polcon a beteljesülést várva.
Tegnap a bejglizés utáni eufóriában neki is láttam a házi trüffelgyártás első szakaszának.
Az ízvilág több, mint különleges. Bátran ajánlom kísérletező kedvűek figyelmébe!

Hozzávalók:
120 ml habtejszín
Egy evőkanál ázsiai citromfű (kotányi)
200 g fehércsokoládé
pár kanál matcha

A tejszínt felforraltam, beletettem a citromfüvet és pár órán keresztül állni hagytam. (Szánkózás, vacsi, romeltakarítás).
A fehércsokit darabokra törtem, rászűrtem a tejszínt és óvatosan elkezdtem melegíteni a mikróban alacsony fokozaton. Sűrűn átkavartam.
Közben kb. 35 fokos vízfürdőt készítettem, majd elzártam alatta a lángot. Mikor már jó langyos volt a fehércsokis massza, áttettem a vízfürdőbe, és szép lassan összeolvasztottam.
A türelem nagyon fontos, mert a fehér csoki már 30 fokon képes összeugrani, és mehet a kukába...
Az olvadt keveréket aztán visszatettem a hűtőbe hűlni.
Kb. 1,5 óra múlva formázhatóvá vált. Ekkor golyókat készítettem, amit meghempergettem a teában.

2009. december 16., szerda

Bejgli

Be kell vallanom, hogy én még soha nem csináltam bejglit. Pedig imádjuk. De valahogy eddig mindig kaptunk, vettünk eleget. Az idén viszont elhatároztam, hogy másképp lesz.
Íme az eredmény. S hogy mindezt stílusosan sikerült az első havas napra időzíteni, az csak megduplázta a sikerélményt.


Hozzávalók 2-2 rúdhoz:
500 g liszt
50 g porcukor
1,5 dl tejföl
20 g friss élesztő
1 tojás
250 g vaj
egy csipet só

Az élesztőt megfuttattam a langyos tejfölben, majd a többi hozzávalóval együtt a robotgép dagasztókarjára bíztam. Hamarosan összeállt egy szép selymes tészta. Ezt folpackkal letakartam és hűtőbe tettem egy éjszakára.
100 g mazsolát beáztattam egy nagy stampedli rumba.

Másnap elkészítettem a kétféle tölteléket:
Diótöltelék:
A mazsola fele
Vaníliaesszenciát ízlés szerint
200 g porcukor
1/2 dl tej
200 g darált dió
Ezeket összeforraltam, langyosra hűtöttem.

Máktöltelék:
A mazsola másik fele,
1 citrom leve és héja
200 g darált mák
200 g porcukor
0,5 dl víz
Ezeket is összeforraltam, langyosra hűtöttem.

A tésztát négy darabba vágtam, téglalap alakúra nyújtottam őket. Megkentem a felső szélét tojásfehérjével (ide nem kerül töltelék), a többi részt pedig a töltelékkel. A rövidebb széleket 2 cm-re behajtottam, majd a hosszabbik széle mentén feltekertem.
Szilikonlappal bélelt sütőlemezre tettem, lekentem tojássárgájával. Fél órát pihentettem sütés előtt a kész rudakat. Mielőtt sütőbe kerültek volna, alaposan megszurkáltam őket, hogy a gőz távozni tudjon.
180 fokos sütőben 35 percig sütöttem őket.

Legközelebb a mákosba aszalt szilvát is teszek!

2009. december 10., csütörtök

Ragacsos gyömbérkenyér

Ilyen randa időben muszáj lélekmelegítőket gyártani, s ha már jön a Karácsony, akkor jöjjön a klasszikus angol gyömbérkenyér is.
Állagra a brownies-hoz hasonlóan nedves marad, viszont nem olyan sűrű. Ideális minden tea és kávé mellé.

Hozzávalók és elkészítés:
75 g vaj
100 g golden syrup
100 g melasz
60 g sötét muscovado cukor
2 púpos tk gyömbér
1/2 tk fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg

Ezeket egy lábasban összemelegítettem, olvasztottam.
Levettem a tűzről és hozzáadtam:

125 ml tej
1 tojás
150 g liszt
egy ek víz
1/2 tk szódabikarbóna

A kapott keveréket sütőpapírral kibélelt 18x18 cm-es jénai edénybe öntöttem és 170 fokon kb 45 perc alatt megsütöttem. A formában hagytam kihűlni.

A melaszos íz ellensúlyozására készítettem még rá citromos mázat is. Ehhez néhány kanál porcukrot összekevertem egy fél citrom levével. A mázat egy kis műanyag zacskóba tettem, aminek a végén pici lyukat vágtam. A felszeletelt gyömbérkenyérkockákat ezzel írókáztam meg.

2009. december 8., kedd

Torta de las tres leches, avagy a te(l)jes igazság

Ennek a tortának minden szeletében van egy pohár tej, na nem mintha külön reklámra lenne szüksége. Bársonyos, tejszínes ízvilág, melyből még a begyepesedett étcsokirajongók (pl. én) is kétszer kérnek. Bár Lúdanyónál találkoztam először az ötlettel, ez a recept a legújabb, amazonon lőtt tortáskönyvemből van. De erről inkább később írok egy posztot.
Addig is jöjjön a recept:

Hozzávalók (18 cm-es formához)
3 tojás
100 g cukor
100 g liszt
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy csipet só

A tojásokat összekevertem a cukorral, sóval és vaníliával és a keverőtálat vízfürdő felé állítottam. Amikor már jól megmelegedett az edény, robotgéppel 5 percig a legmagasabb fokozaton vertem a habot. (a kitchen aid tálját ez a mennyiség félig meg is töltötte!
Ekkor beleszitáltam a lisztet és óvatosan összekevertem a masszát.
Sütőpapírral kibélelt formában 175 fokon kb 30 perc alatt megsült a piskóta.
A forma oldalát és alját levettem, de a sütőpapírt rajta hagytam alul, így hűtöttem ki.

Közben elkészítettem a tejes keveréket:
Hozzávalók:
6 dl igazi tej (mi mostanában rákaptunk az üveges biotejre)
egy tubus sűrített tej (igen tudom, erre nincs mentség)
1,5 dl tejszín

A tejet nagyon kis lángon felére beforralom. Ehhez időnként meg kell keverni, le ne kapjon. A kapott 3 dl "sűrített tejhez" hozzákeverem a bolti lónyálat, azaz a cukrozott sűrített tejet és a tejszínt.

A tortaformát kimosom. A pulton egymásra helyezek kereszt alakban két darab folpackot, erre ráteszem a tortát. A torta legfelső kérgét levágom egy kenyérvágó késsel (a gyerekek odalesznek érte), és folpackostól a tiszta tortaformába teszem. A lényeg, hogy tökéletesen szigeleteljen a fólia.
A tejes keverékkel megöntözöm a tortát, majd becsomagolom és egy éjszakára a hűtőbe teszem.
Másnap cukrozatlan tejszínhabbal tálalom.

2009. december 7., hétfő

Feketekagyló klasszikusan

Ez az egyik kedvenc ételem. Gyors, sallangmentes, tökéletes. Imádom.
Jöhet előételnek, főételnek vagy desszertnek...esetleg 3 in 1, mint legutóbb.

A dolog apropóját a karácsonyi bevásárlás első fázisa szolgáltatta, amikor is elzarándokoltunk a Metróba. Évek óta nem jártam itt, így persze mindent át kellett nézni, aminek a következménye egy igen jelentős számla lett.
DE! A halválasztékuk egészen jó, az áraik pedig megfizethetők, szóval ezért valószínűleg érdemes lesz kijárni ide. A féltenyérnyi feketekagyló kilója például 750 ft volt. Bruttó.

Persze vettünk is 3 kilónyit és egy bagettet is mellé.
Otthon lesikáltuk a jószágokat, összesen 3 darab volt, amit sérültnek nyilvánítottunk és kidobtunk. A kedvenc vaslábosomban vajon megfonnyasztottam 3 nagy hagymát felkarikázva, rádobtam vagy 10 gerezd zúzott fokhagymát. Felengedtem egy kis (2 dl) száraz fehérborral, majd némi tejszínt (2 dl) és kevertem bele. Megborsoztam.
Ezután ráhalmoztam a kagylókat, mejd lefedve gőzöltem 6-8 percig. Ezalatt megterítettem, a bagettet felszeleteltem a behűtött fehérbort kitöltöttem.
Tálaláskor megszórtam petrezselyemmel.

Igazi ünnepet varázsolt az asztalunkra!

2009. december 5., szombat

A világ legegyszerűbb répatortája

A jó dolgok legtöbbször nem bonyolultak. Erre egy igen jó példa ez a répatorta, amit kb 5 perc munkával össze lehet dobni. Sajnos a féléletideje sem sokkal több ennél, különösen, ha a "csenőmanók" aktívak.
Ez a recept abból a szempontból különleges, hogy étolajat használtam hozzá, ami különösen jó állagot biztosít a tésztának, és nem engedi kiszáradni. A narancstól pedig igazán üde karaktere lesz az egésznek. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
175 g barnacukor
125 ml étolaj (lehetőleg valami minőségi)
3 nagy tojás (szobahőmérsékletű)
250 g reszelt répa
100 g mazsola
1 narancs reszelt héja
1 tk szódabikarbóna
1 tk fahéj
1/2 tk szerecsendió
175 g liszt

A hozzávalókat összekeverjük, és sütőpapírral kibélelt aljú 20 cm-es tortaformában 180 fokon megsütjük.
Rácson kihűtjük. A narancs levét kinyomjuk, összekeverjük némi porcukorral. Az így kapott mázzal bevonjuk a tortát, de aki spórolni szeretne a kalóriákkal, elég ha csak megcirmozza a felszínét.

2009. december 2., szerda

Csokoládés gyümölcstorta

Mostanában gyakran előveszem Nigella karácsonyi könyvét, hogy erősítsem a karácsonyi inspirációt. A hétvégén pedig úgy döntöttem itt az ideje, hogy kipróbáljam az egyik legjellegzetesebb angolszász édességet, no meg a fondantos díszítést.

A receptet narancslikőrrel készítettem (mert nem volt itthon Tia Maria) és egy kicsit csökkentettem a cukortartalmán is. Így is brutálisan tömény lett, de mivel vendégségbe vittem, maradéktalanul elfogyott.

Hozzávalók:
350 g aszalt szilva
250 g mazsola
175 g g aszalt áfonya
175 g sötét muscovado cukor
pár kanál méz
125 ml Grand Marnier
2 narancs leve és reszelt héja
1 tk vegyes fűszer (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió ízlés szerint)
2 tk cukrozatlan kakaópor
3 tojás
150 g liszt
75 g őrölt mandula
1/2 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor

1. A hozzávalókat a kakaóporral bezárólag a felsorolás sorrendjében egy nagy edénybe összeöntöttem és kis lángon kavargatva összemelegítettem, amíg forrni nem kezdett. 10 percig gyöngyözve forraltam, majd egy bő órát állni hagytam.

2. A sütőt előmelegítettem 150 fokra, kibéleltem egy 20 cm-es tortaforma alját és oldalát sütőpapírral.

3. A tojásokat, lisztet, mandulát, szódabikarbonát és sütőport is a keverékhez adtam, amit aztán beleöntöttem a tortaformába.

4. Kb 2 órán keresztül sült a torta, tűpróbával sűrűn ellenőrizgetve a vége felé.

5. Az oldalát levettem a formának és hagytam kihűlni.
Másnap elkészítettem a fehér fondant borítást Cserke útmutatója szerint, és egy mozdulattal a tortára helyeztem. Körbevágtam a cukormázat, egy ezüst szalaggal körbevettem a tortát. A szalagot néhány öltéssel rögzítettem a megfelelő méretűre.

A pár nappal előtte készített fondantcsillagokat szintén szalagra fűztem, amire masnit kötöttem, és a kész csillagfüzért a torta tetejére helyeztem.
A fondantcsillagokat különböző méretű kiszúrókkal készítettem rózsaszín pillecukorból, amihez még egy kis piros ételfestéket is adtam, hogy különböző árnyalatúak legyenek.

2009. november 29., vasárnap

Advent I., a "díszítés"

Ez az év is gyorsan elröppent! Kicsit fura belegondolni, hogy szinte most lett vége a nyárnak, és már a Karácsonyra készülődünk. Igen, többes számban! Mert hogy idén már Danikapitány is részt vesz a készülődésben a maga gyermeki lelkesedésével és 2 egész és 3/4 évével. Minden nap alaposan kitárgyaljuk a Mikulás szokásait, a fenyőfadíszítést és hogy vajon mit fog hozni az "angyalka". Kapott egy kis gyúródeszkát nyújtófával, amin esténként "süteményt" szaggat a gyurmából, és ezenkívül mindig mindenben részt akar venni, ami a konyhában és azon kívül zajlik.
Például a "díszítésben":A koszorúalapot a piacon vettem, állítólag "dán" fenyő van rá rögzítve, ami nem hullajtja a leveleit. Az aranyozott gyertyákba egy virágboltban botlottam. Ehhez már csak egy zacskó "termést" vettem, a többi hozzávalót az itthoni "adventi dobozból" guberáltam. A gyertyák felhelyezése után ragasztópisztollyal és dróttal rögzítettem a díszeket és egyéb elemeket, amit Dani adogatott egyesével a kezembe. A dolgot nem bonyolítottuk túl, a végeredmény ilyen lett:A konyhában sem tétlenkedtünk, elkészült az első adag biscotti. Maradtam a GoodFood receptjénél, de karácsonyi fűszerkeverék helyett kizárólag vaníliát tettünk bele, és a mandulát pedig a saját mogyorónk helyettesítette.
A tesztközönség ezen változtatásokat olyan lelkesen üdvözölte, hogy hamarosan készülhet a következő adag.
Teszteltünk még néhány köretet a hétvégén, így a következő posztokban számíthattok gránátalmás kuszkuszra, és a világ legjobb steak burgonyájáról is muszáj megemlékeznünk.
Tartozom egy répatorta recepttel és megmutatom azt a karácsonyi gyümölcstortát is, amit fondanttal vontam be Cserke módszerét követve.
És amivel legszívesebben kezdtem volna a posztot, de dicsekedni nem illik, hogy IGEN, kaptam egy Le Creuset edényt!!! Anélkül, hogy a beszerzés részleteivel fárasztanálak benneteket, itt szeretnék még egyszer hálás köszönetet mondani Izának, aki nélkül ez nem sikerülhetett volna! Bár a terv az volt , hogy burgundi marhatokánnyal avatom fel Őnagyságát (28cm, de nem bírtam magammal, úgyhogy a hétvégén ebben főtt meg a vörösboros szilvaleves, a gyümölcstorta mix (igen, azt is főzni kellett), majd Gordon Ramsay zseniális párolt lilakáposztája, amit a libasült mellé ettünk.
De ami késik, nem múlik: a marhahús már a hűtőben várja a sorát! :-D

2009. november 11., szerda

Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

2009. november 9., hétfő

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

2009. november 8., vasárnap

"A" túrógombóc

Mostanában sorban főzöm a hagyományos magyar fogásokat, hogy kikísérletezzem a saját recepttáram.
Elég sok túrógombóc receptet kipróbáltam, az eredmények elég szélsőséges skálán mozogtak. Már kezdtem feladni, hogy valaha sikerül kikísérletezni a jó arányokat. Még jó, hogy a szomszédságban két hivatásos séf is lakik, ilyen esetekben a legjobb őket megkérdezni.
És mint várható volt: a gombócok remegősek, puhák és isteni finomak lettek!
Köszönöm Norbi!!!

Hozzávalók:
500 g áttört túró
3 pici tojás
egy csipet só
75 g búzadara

A hozzávalókat jól összekevertem és a hűtőbe tettem pihenni.
Történetesen elcsúsztak a hétvégi programok, így másfél nap után került sor a gombócok formálására.
Lobogó vízben 18 percig főztem őket és vajban pirított zsemlemorzsával, tejföllel és porcukorral tálaltam.

2009. november 7., szombat

Gnocchi

Nagyon sokáig ódzkodtam gnocchit készíteni, így legtöbbször csak éttermekben ettem. A nyár végén viszont olyan szép Ella burgonyákkal találkoztam a piacon, hogy nem lehetett ellenállni a kísértésnek.
Az elkészítés egyszerű és gyors, az eredmény pedig minden várakozást felülmúl.

Hozzávalók:
60 dkg Ella (lisztes) burgonya
1 egész tojás
rétesliszt
parmezán
vaj

A burgonyákat héjastól puhára főztem, majd meghámoztam. Még forrón áttörtem őket, és egy nagyobb tepsiben szétterítettem a pürét, hogy minél több gőz távozzon belőle. Mikor kihűlt, összekevertem a tojással, sóval, ízlés szerint egy kis reszelt parmezánnal (elhagyható) és annyi liszttel, hogy formázható tésztát kapjak.
Egy nagy lábosban sós vizet forraltam.
A tésztákból hosszú, vékony rudakat formáztam, azokat kis darabokra vágtam, villával megnyomtam.
A sós vízben 1-2 perc alatt megfőnek, ha feljönnek a víz tetejére már lehet is őket kiszedegetni.

Ettük már spenóttal és márványsajttal, különböző gombaragukkal, de nekem még mindig önmagában ízlik a legjobban jó sok parmezánnal és vajjal meglocsolva.

2009. november 6., péntek

Borgonya-zeller gratin

Mindenkinek megvan a maga mumusa a konyhában, nekem ezt a köretek jelentik. Nem mintha nem vágynék érdekesebb és finomabb dolgokra, de hajlamos vagyok ezen spórolni időt és energiát.
Így nem készült még nálunk soha szalmaburgonya, burgonyakrokett és még sok minden.
Időnként azért erőt veszek magamon, és próbálkozom.
Ezt a próbát két dolog is inspirálta: az egyik, a Pastramiban elköltött kellemes vacsora. A hely hangulata nagyon tetszett, a braisingelt borjú tökéletes volt, a köret viszont kriminális.
Bővebben: nyers és ízetlen.

A másik inspirációt az jelentette, hogy jelenleg a Kitchen Aid reszelődobjait tesztelgetem és nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy fantasztikusan alkalmas akár krumpli és zeller 1 mm-es szeletelésére is. Így már tényleg nem nagy munka összedobni ezt a köretet.

Hozzávalók:
friss, nem fás zellergumó (200 g) és krumpli (600 g) 1:3 arányban
kb 3 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
egy gerezd áttört fokhagyma
a kedvenc sajtunkból és jókora darab (kb 150 g)

A zellert és a krumplit meghámoztam, vékonyra szeleteltem.
A reszelődobot finomreszelőre cseréltem, és a sajtot is lereszeltem egy másik edénybe. A sajthoz kevertem a tejszínt és a fűszereket. Egy kis tejjel lazítottam, hogy ne álljon meg benne a kanál.
Egy kerámia sütőtálat kivajaztam, beletettem egy réteg zeller-krumpli egyveleget, ráöntöttel egy kis sajtos kencét. Ezt a rétegezést ismételtem, amíg el nem fogyott az összes hozzávaló.
Ekkor 180 fokos sütőbe toltam és kb 1,5 óra alatt megsütöttem. A tetejét félúton letakartam, nehogy megégjen, de nekem kellett ennyi idő, hogy a zeller is megpuhuljon.
Konfitált kacsával ettük, de én másnap magában is finomat ebéd kerekedett belőle.

2009. november 5., csütörtök

Le Creuset

Aki egy kicsit is ismer, tudja mennyire odavagyok a jó és tartós dolgokért. Most éppen Le Creuset lázban égek, nagyon szeretném a következő burgundi marhatokányom egy ilyen csinos darabban elkészíteni. Méretben még hezitálok a 24 cm-es és a 26 cm-es között, de a színben már legalább biztos vagyok.
Már csak a beszerzésben kérek egy kis segítséget. Szerintetek hol érdemes venni?
Aki pedig birtokol ilyesmit, kérem írja meg a tapasztalatait!
Köszönöm!

2009. november 4., szerda

A 24 karátos brownie

Ha már ilyen csokis hangulatba kerültem, nincs megállás, meg kell osztanom ezt a receptet is.
Mivel számomra (és még sok-sok barátunk számára is) ez lett a tökéletes, szerényen csak 24 karátosnak nevezem ezt a negyedóra alatt összedobható, saját fejlesztésű csemegét.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé
250 g vaj
4 tojás
40 g cukrozatlan kakaópor
125 g liszt
1/4 tk sütőpor
300 g nádcukor
200 g pirított mogyoró
egy löttyintés házi vaníliakivonat

A sütőt bemelegítem 180 fokra.
Egy edénybe vizet teszek, erre teszem rá a robotgép tálját, hogy a gőzben összeolvadjon a csokoládé és a vaj.
A mogyorót megpirítom. A többi hozzávalót kimérem.
Amikor a csokoládé és a vaj felolvadt, hozzáadom a tojásokat és a többi hozzávalót. Aki nagyon kávés, nyomhat bele még egy erős presszót is, nem fogja elrontani. (Én inkább mellé szeretem inni.)
Sütőpapírral kibélelek egy kis méretű tepsit vagy jénait (23x23 cm), beleöntöm a masszát.
A sütőbe tolom és kb 30 percen át sütöm.
Az, hogy mikor veszem ki, ízlés dolga. Mi nem szeretjük szárazon, de aki így kedveli, nyugodtan ráhúzhat még tíz percet.
Vaníliafagyival, tejszínnel, málnazselével vagy csak egy csésze kávéval garantált siker!

2009. november 3., kedd

Earl Grey teás csokimousse

Konzervatív vagyok a teákat illetően, az örök kedvencem még mindig az Earl Grey. Ezért is örültem nagyon tavaly télen, amikor felfedeztem, hogy a Lindt-nek kapható ilyen teás változata is.
A kombináció tuti befutó lett, ma csoki mousse formában készítettem.
Hozzávalók 2 személyre:
100 g minőségi étcsoki (én Valhrona Guajana-t használtam)
1-2 ek erős Earl Grey tea
2 tojás
1 dl tejszín
egy ek cukor
1/2-1 tk narancsvirágvíz (Culináris)

A csokoládét gőz felett megolvasztottam, hozzáadtam a teát. Kicsit hagytam kihűlni. Hozzákevertem a két tojás sárgáját, majd óvatosan a keményre vert tojásfehérjéket. Itt érdemes először egy kanálnyi mennyiséggel fellazítani a masszát, majd így hozzáadni a maradék habot.
Üvegpoharakba (koktélospohárban remekül mutat) szedtem és a hűtőbe pakoltam.

A tejszínt a cukorral és a narancsvirágvízzel összekevertem, majd kézi minihabverővel (Ikea gyerekkollekció :-) félkeményre vertem. A csokihab tetejére halmoztam, a tetejére csokiforgácsokat szórtam.

Megj:
Most, hogy már megettük, az a véleményünk, hogy ez így túl tömény. Így a közeljovőben kipróbálom Pierre Hermé alapreceptjét is, ami már első ránézésre is könnyebbnek tűnik.
Hamarosan folytatom a történetet...

Forrás: Olive 2009/10

2009. október 22., csütörtök

A klasszikus forró csoki P.H. módra

Bár az eredeti forró csokoládéban nem szerepel tej, mégis a legtöbb helyen valami tejes verzió kapható. Azok a helyek, ahol porból keverik, pedig nem számítanak.
Mióta lehűlt a levegő, kezd véget érni a csoki-absztinenciám. Rendes kis Gombóc Artúr módjára először a nyárról maradt csokifagyi fogyott el, majd a bonbonok. A héten már csak alapanyag csokik maradtak a szekrényben, így kénytelen voltam munkához látni.
Bemelegítésül ezt a csokoládéitalt választottam.

Hozzávalók:
500 ml 3,6%-os tej
60 g víz
50 g cukor
115 g 70%-os étcsoki olvasztva

Egy kis lábasban összemelegítettem a tejet, a vizet és a cukrot. Hozzáadtam az olvadt csikoládét és kevergetve tovább melegítettem. Ahogy az első buborék a felszínre úszott, levettem a tűzről és egy percig turmixoltam egy botmixerrel. Ettől valami csodás állaga lesz, szóval ki ne hagyja senki ezt a lépést!

Poharakba töltöttem és tejszínhabbal tálaltam. Aki szereti cifrázhatja a kedvenc fűszerével.
Lélekmelegítő!

2009. október 20., kedd

A mi márványsajtos kekszünk

Imádjuk a jó érett márványsajtot. Azon kívül, hogy finom, nagyon hálás darab abból a szempontból is, hogy sokáig tárolható. Legfeljebb egy kicsit még márványosabb lesz :-D
Így jártunk most is, a sajtfiók hátsó részében megbúvó darabkával.
A receptet a Sajtkukacék és Gabojsza receptjéből gyúrtam és formáltam a saját ízlésünkre, ami olyan jól sikerült, hogy muszáj dokumentálnom.
Hozzávalók:
18 dkg liszt
18 dkg márványsajt
14 dkg vaj
egy fél tk só
2 tk demerara cukor

A hozzávalókat késes gép híján két kis kezemmel alaposan összegyúrtam, majd a fagyasztóba tettem pár percre. Kinyújtottam, korongokat szaggattam és 180 fokos sütőben kb 10 perc alatt megsütöttem.
Mi muskotályos édes szőlővel szerettük a legjobban.

2009. október 13., kedd

Energiabomba fáradt hétköznapokra és hétvégi kirándulásokra

Az úgy van, hogy akárhányszor nyitom ki a Szakácsok könyvét, mindig a flapjack-hez jutok, nézem a katonás sorba állított csodaszép szeleteket, és jól megbeszélem magammal, hogy ez a következő dolog, amit megsütök.
Aztán a dolog rendre elmarad.
Tegnap viszont volt egy szabad fél órám és némi ihletem, így elkészült. És milyen jó, hogy elkészült! Így ma P-nek nem kell gumimacit rágnia kaja helyett egész nap a nógrádi vadonban a céges rendezvényükön (a múltkor ugyanis ezt bírta venni a főnökük "ellátmányként"), ha nem jut ideje enni. Dani is ezt rágcsálta ma bölcsibe menet, és nekem is erőt adott a hajnal hatos keléshez.

Annyiban változtattam csak a recepten, hogy több áfonyát tettem bele, és nem vontam be fehércsokival a szeletkéket. Szerintem így is elég tömény, ütős darab, csokival a tetején már émelyítő lenne...

Hozzávalók:
250 g vaj (véletlenül sem margarin)
200 g juharszirup
100 g barnacukor (esetleg itt is lehet faragni a mennyiségből)
100 g liszt
250 g zabpehely
220 g vörösáfonya

A vajat a juharsziruppal és cukorral összemelegítettem. Amikor habzani kezdett belekevertem a többi hozzávalót. Egy 23x23 cm-es sütőpapírral kibélelt formába simítottam és 170 fokos sütőben kb 25 percig sütöttem. Mikor teljesen kihűlt papírral együtt deszkára emeltem, és egy éles késsel kis téglalapokra szeleteltem.
Dobozban pár napig eltartható.

Legközelebb kipróbálom mézzel is, de akkor kihagyom a barnacukrot, nehogy túl édes legyen. Esetleg kandírozott narancs és citromhéj, esetleg gyömbér, fahéj hozzáadásával téliesíthető az ízvilág. Juharszirup esetén nem érdemes fűszerezni, nehogy agyoncsapjuk a szirup aromáját.

2009. október 7., szerda

Almás pite gyorsan, maradékokból

Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb almás pite, amit valaha készítettem. A receptet improvizáltam, így az adatok hozzávetőlegesek.
Mivel a tésztaréteg alulról kimaradt, így elronthatatlanná vált és kb feleannyi kalóriából megúszható lett volna, mint a klasszikus verzió...csak ne akarnánk folyton repetázni.


Hozzávalók:
kb. másfél kiló savanyú alma hámozva, darabolva
egy diónyi vaj
kb. 10-15 dkg mazsola
pár kanál méz
egy tk. fahéj
Calvados (opcionális)
Ezeket kb 10 percig összepároltam. Nem kell, hogy megpuhuljon teljesen az alma, csak egy kis levet engedjen. Nálam nem került sütőbe azonnal ez az egyveleg, így a mazsola szinte teljesen felitta az alma levét.
Az almatölteléket a piteformába öntöttem, és befedtem a tésztával.
Ehhez a mélyhűtőben leledző omlós tészta maradékokat használtam, de akinek olyan nincs gyúrjon össze 5 dkg vajat, 10 dkg liszttel és 2,5 dkg cukorral és egy tk hideg vízzel.
A lényeg az, hogy vágjunk nyílásokat a tetejére, hogy a gőz távozhasson.
Egy tojássárgáját kicsit felhígítottam tejjel, azzal kentem le a tetejét.
200 fokon hamar megsült.

Aki ettől szofisztikáltabb desszertre vágyik, annak pedig ezt a receptet ajánlom.

2009. október 4., vasárnap

Vöröslencsés sárgarépaleves

Ezt a leves könnyű és gyors, ezenkívül remekül megtöri a hétköznapi ízek esetenkénti egyhangúságát. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
egy kis fej hagyma
40 dkg sárgarépa
15-20 dkg vöröslencse
2 liter húsleveslé (lehetőleg ne kockából)
só, bors, köménymag
korianderzöld
joghurt

Legelőször két tk köménymagot pattogtattam meg száraz serpenyőben.
Pár kanál olajon megfuttattam a hagymát, hozzáadtam a répát, lencsét, húsleveslét, a köménymag felét, sót, borsot. Addig főztem, amíg a répa meg nem puhult.
Ekkor botmixerrel lepürésítettem.
A maradék köménnyel, aprított korianderzölddel és joghurttal tálaltam.
Friss pitával vagy naan kenyérrel a legjobb!

Korianderzöld:
Nálam egy erkélyládában burjánzott egész nyáron, amit ollóval kb. kéthetente lenyírtam és lefagyasztottam. Hatalmas adagot sikerült így betárazni, ami biztos kitart jövő nyárig.

2009. szeptember 30., szerda

Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!

2009. szeptember 23., szerda

Kéksajtos-mézes fagylalt

Ha valaki már gondolkozott azon, hogy lehetne egy fogásban "megúszni" a menü sajt és desszert tételét, az feltétlenül próbálja ki ezt a kombinációt.
A legjobb dolog, ha el sem áruljuk, mivel készüljük meglepni a vendégeinket, csak lazán felszolgáljuk a "fagyit". Aztán csendben kuncogunk a ledöbbent fejeken, akik lányos zavarukon túljutva bekanalazzák az egészet. És repetát kérnek.
Ugyan mi tegnap csak mézzel és pirított dióval próbáltuk, de bátran ajánlom rozmaringos (vagy édesszájúaknak fahéjas-szegfűszeges) sült körte mellé.

Hozzávalók:
4 tojás sárgája
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
115 g kék sajt (érdemes valami komoly darabba beruházni)
6 ek méz

A tojássárgájákat a tejjel szokás szerint krémmé főztem. Belemorzsoltam a kéksajtot és mikor felolvadt benne, hozzáadtam a mézet és a tejszínt.
Kihűtöttem, a fagyigép pedig kikavarta.
Szenzációs!

2009. szeptember 22., kedd

A tökeletes ciabatta

Volt tavaly már egy ilyen poszt, de a képen is látszik, hogy a produktum messze volt az igazitól. Azóta már eltelt egy év és lassan teljesen rászoktunk a bolti ciabattára. Nincs is azzal semmi gond, csak kicsit drága, és el kell érte menni a boltba. Autóval.
Ehhez képest itt ül a Kitchen Aid a pulton, tele a hűtő aszalt paradicsommal és olivával, az erkélyen pedig burjánzik a rozmaring....
Már csak a megfelelő recept hiányzott, amit Limaránál találtam meg.

Nem is fogom itt másolgatni, csak leírom az én gyakorlati tapasztalataimat, amivel tényleg nem lesz 10 percnél több a munka vele, mondhatni mindennapi kenyérré is alakulhat a recept.

A kovászhoz kimérem a lisztet, belecsapok 1/4 tk porélesztőt, és kb 1,5 dl vizet. Egy zárható műanyag edényben hagyom bugyogni egy bő fél napig. Éjszakára hűtöm.
Másnap hozzáadok egy babapohárnyi langyos vizet (mert a cél, hogy ne méricskéljünk) és egy csapot tk porélesztőt. Belekeverek 2 púpos tk Maldon sót (ebből sokkal több kell, mint amit Limara ír, mivel pelyhes állagú és kevésbé sós) és áttöltöm a masszát a robotgép keverőtáljában.
Kanalanként elkezdem adogatni hozzá a lisztet (nem mértem, csak az első sütésnél, de nagyjából pont annyi kell mint amennyi a receptben szerepel), pont annyit, amennyit a víz felvesz.
Azt hiszem ez itt a legkritikusabb pont. Érdemes először belemérni a receptben szereplő mennyiséget, hogy meglássuk mi a kívánt állag. Nekem akkor még túl híg volt, így belekerült még 2 ek, amivel tökéletes lett. Az először folyósnak imponáló masszát legalább 10 percig dagasztja a gép, hogy a benne lévő glutén szerkezete tökéletesen kialakuljon. Ez onnan is látható, hogy a gép karja szálakat húz dagasztás közben a tál fala és a tészta közé... Ezek a szálak fogják a tésztát megtartani kelés közben is, hogy ne terüljön ki piskótaként a tepsi aljában.
Ha ez megvan, duplájára kelesztem.
Kelés után nagyon-nagyon kilisztezett deszkára kaparom át a masszát. Rászórom az olivát, a fűszereket, a paradicsomot, de hagyhatom simán is. Én simán csak háromba hajtottam, újra kelesztettem. A következő körben vágtam négy részre, és óvatosan újra háromba hajtogattam a darabkákat. Itt a lényeg a "könnyű" (ki ne nyomjuk belőle a levegőt!) lisztes kéz, mert különben mindenhova ragadni fog a tészta!
Egy kilisztezett nagy sütőlemezre helyeztem a négy kis ciabattát, egymástól tisztes távolra. Mire bemelegedett a sütő, szinte duplájára keltek.
A sütést Limara szerint végeztem, az eredmény pedig magáért beszél.

Olivaolajba tunkolva, vajjal megkenve, rusztikus levesek mellé, szendvicsnek isteni!

2009. szeptember 18., péntek

Almás-morzsás muffin

Ezt a receptet is régen ígérem, jöjjön hát. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon rá lehet kapni és nagyon jól lehet variálni, amint azt a következők is mutatni fogják.
Kezdő háziasszonyoknak és sietős profiknak is bátran ajánlom!


Hozzávalók:
200 g kis kockákra vágott alma
260 g liszt (lehet részben teljes kiőrlésű is, de néhány kanál zabpehellyel is helyettesíthető a liszt egy része)
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió
100 g durvára vágott pirított dió, mogyoró vagy mandula esetleg ezek kombinációja (maradékok!)
1 tojás
140 g barna cukor
120 g vaj
1 tk házi vaníliaesszencia (vodka és vanília)
2-2,5 dl író vagy kefír vagy tej

Ezekbő a hozzávalókból szokásos módon muffint kavarunk, amit szétosztunk a kis formákban.
A tetejére a következő hozzávalókból morzsát készítünk és a tetejére szórjuk:
50 g liszt
egy tk fahéj
60 g durvára vágott dió vagy mogyoró (pirítva)
50 g vaj

Én ezesetben a liszt helyett a maradék amaretti kekszeket törtem porrá, ami nagyon sokat dobott az amúgy is finom kis süteményeken.
180 fokos sütőben a szokásos módon sütöttem,
Pillanatok alatt elfogy, uzsonnára és reggelire is remek!

2009. szeptember 17., csütörtök

Cheddar sajtos-kapros scone

Még a nyáron vettem meg Ina Garten egyik legsikeresebb könyvét a Barefoot Contessa-t. A könyv több, mint 10 éves, így ami újszerű lehetett benne anno, most már triviálé. Mindenesetre időnként átlapozom, és szörnyülködöm. Ugyanis minden recept üzemi menza méretekre van megadva, de legalább fél kiló vajjal indít. Viszont ez a scone recept már elsőre megtetszett.
Pár hónap szörnyülködés után így ma vettem egy nagy levegőt és szimplán elnegyedeltem a receptben szereplő mennyiségeket, hogy kipróbáljam ezt a remek sós "pogácsot", ahogy a Kapitány úr elnevezte.
Sós, vajas, gyors, finom és nem fornetti.

Viccet félretéve: Isteni sörkorcsolya lett belőle, biztos nem utoljára készült nálunk.

Hozzávalók:
egy pohár liszt (250 ml)
85 g vaj (!)
fél tk só
másfél tk sütőpor
egy tojás
50 ml tejszín
50-80 g reszelt cheddar (Cserpes!)
egy kis csokor kapor felaprítva

Először is előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekevertem, majd lisztezett deszkán kb 2 cm vastagra nyújtottam. A tésztából 8 háromszöget vágtam, sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejét és kb 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

Aki az édes verziót is kipróbálná, ide kattintson.

2009. szeptember 16., szerda

Gigantes plaki avagy görög paradicsomos bab

Ez az étel is a múlt héten készült a szeptemberi Good Food alapján. Nagyon kedveljük a babot, ebben a formában pedig igazán sokoldalúan használható. A görögök leginkább rusztikus kenyérrel, görög saláta mellé fogyasztják, de akinek hiányzik a hús, grillezzen mellé néhány csirkemellcsíkot gyros fűszerkeverékkel és máris kész a komplett menü.
Szerintem tortillába csavarva, némi avokádóval és zöldcitromlével vagy egy pirítós tetején sem nagy szentségtörés a maradék hasznosítása.
Hozzávalók:
500 g nagy szemű fehér bab 12-24 órán keresztül beáztatva
olivaolaj
egy nagy fej hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
800-100 g paradicsom, lehámozva, aprítva
1 ek oregánó
egy csipet fahéj
só, bors
egy marék petrezselyemzöld

A babot éppen puhára főztem, leszűrtem. A hagymát és a fokhagymát megpirítottam, hozzáadtam az aprított paradicsomot. Hozzáadtam a többi hozzávalót is (petrezelyem kivételével) és pár percig főztem. Sóztam, borsoztam.
Egy kerámiatálba átöntöttem a babot, nyakon öntöttem a paradicsomos egyveleggel és 180 fokos sütőben kb egy órán keresztül sütöttem. Nem szabad kavargatni, mert összetörik a bab! A végére szépen beissza a paradicsom levét magától is...
Szobahőmérsékleten és másnap az igazi!

2009. szeptember 15., kedd

Pite karamellizált hagymával és baconnel

Évekkel ezelőtt sütöttem meg az egyik Stahl könyvben szereplő póréhagymás pitét, ami egész finomra sikeredett. Na ha az Makó, akkor ez itt kérem szépen Jeruzsálem.
Legszívesebben meg is tartanám magamnak a receptet... na de az meg már milyen lenne?
Ráadásul ez a pite oktató célzattal készült: öcsém kért egy gyorstalpaló pite 101-t rövid ittartózkodása során.
Legelőször egy omlós tésztát (pate brisee) készítettem:
150 g vaj
300 g liszt
egy nagy csipet só
egy tojás összegyúrásával. Ha kell, egy ek vizet is lehet hozzáadni, hogy összeálljon a tészta. Mint mindig itt is lényeg a gyorsaság.
Ahogy összeállt a tészta, két réteg folpack között kb 3 mm-esre nyújtottam és belesimítottam a cakkos szélű piteformába. A lelógó részeket legszebben úgy lehet levágni, hogy a nyújtófát végiggörgetjük a piteforma tetején. A tésztát villával megszurkáltam és betettem a hűtőbe pihenni. A maradék tészta (ami hulladékként keletkezett) pedig a fagyasztóba került.

A munka dandárját a következő lépés jelenti: egy kiló vöröshagymát kell hámozni, félbevágni és cikkekre metélni.
De mielőtt ehhez nekilátnánk érdemes kis lángon odatenni 150 g bacont felkockázva, ami szépen kisül ennyi idő alatt.
A kisült bacont papírtörlőre szedtem, hagytam kihűlni.
A visszamaradó szalonnapörcön pedig szép lassan megkaramellizáltam a hagymát. Ehhez sem kell szakértelem, csak türelem. Időnként megkavargatva szép aranybarna lesz a hagyma, anélkül, hogy leégne. Egyetlen hiba: ötödére esik össze, úgyhogy aki elnassolgatná, az eleve két kilóból álljon neki.
Miközben pirul a hagyma aranybarnára sütöm a pitetésztát. Azaz először 15 percig sütöm vakon 180 fokos sütőben, majd a nehezéket eltávolítva 160 fokos sütőben készre sütöm.

Egy kis edényben összekavarok egy egész tojást egy tojássárgájával, 125 ml tejjel és 125 ml tejszínnel. Teszek bele sót, borsot, szerecsendiót.
Összeállítom a pitét: A tésztára halmozom a karamellizált hagymát, rászórom a bacont, leöntöm a tejszínes katyvasszal.
140 fokos sütőbe visszatolom, amíg a "rántotta" meg nem szilárdul (kb 15 perc).

Isteniiiiii!

2009. szeptember 14., hétfő

Itt van az ősz! Szűzpecsenye roston zöldségekkel

Ugyan nem ezt a bejegyzést szántam mára, de az öcsémmel véghezvitt spontán ebédfőzés olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztanom.
Azt sejteni lehetett, hogy a hús jó lesz, de nálam a zöldségek vitték el a pálmát, azok közül is a cékla. Mondom én, aki "ofisöli" nem szeretem a céklát. Jobban mondva a savanyított verzióért nem rajongok. Sütőben sütve jobban ízlett, de ez a serpenyőben sült az eddigi legjobb.

A recept végtelen egyszerű: Vettem két kis szűzpecsenyét, amit olajban, mustárban egy marék kakukkfűvel és négy gerezd fokhagyma társaságában bepácoltam. Másnap olajat forrósítottam egy nagy serpenyőben és minden oldalról körbepirítottam a husit. Ez amolyan füstölös, sercegős hadművelet, amit a legjobban utálok a konyhában (főleg azért mert utána nem győzök takarítani), de nem érdemes kihagyni.
Eközben kihalásztam minden zöldséget, ami a hűtő aljában kallódott. Szám szerint 6 bébicukkinit, 6-7 répát, 3-4 fiatal céklát. Ezeket megpucolgattam, felaprítottam. A répánál még gyakoroltam a faragóművészetet is, csinos kis hordócskákká alakítottam őket. (Megjegyzés: rettenes nagy az anyagvesztesége a dolognak, úgyhogy legközelebb alapléfőzéssel egybekötöm a dolgot.)
Mikor a hús megpirult, kerámiatálba szedtem, megtűztem friss rozmaringágakkal, zsályalevelekkel, vajat tettem a tetejére, sóztam, borsoztam és betoltam a 200 fokos sütőbe fólia alatt puhulni. Időnként locsolgattam is a saját levével.
A zöldségekhez kitöröltem a serpenyőt, friss olajat öntöttem bele, és pucoltam pár gerezd fokhagymát. Ebből kettőt megpirítottam olajon, majd mellédobtam a cukkinikarikákat. Több adagban készült el, ahogy fogyott az olaj, pótoltam, illetve a fokhagymagerezdeket is újítottam. A lényeg, hogy sose égjen meg a fokhagyma, időben ki kell venni.
Miután az utolsó cukkini is megsült, beledobtam a répákat és a felkarikázott céklát is a serpenyőbe, amolyan kísérletképpen. Kis lángon, időnként átforgatva szépen ezek is megpirultak, sőt a répa át is vette a cékla színét egy kissé. A cékla kifejezetten édes volt, a répa zsenge, a cukkini meg hagyományosan fokhagymás.
Az omlósra puhult husit ezzel a zöldségegyveleggel tálaltam.
Üdítően könnyű, zamatos étel!

2009. szeptember 12., szombat

Fekete-erdő muffin

No akkor közkívánatra jöjjön a következő tuti muffin. Ezzel először egy munkahelyi míting keretén belül találkoztam, a volt főnököm sütötte az irodagyűlésre. (Megjegyzem, mindenki szerint ő volt a legjobb főnök és még csak nem is a sütik miatt). Hozzávalók:
magvazott meggybefőtt (legjobb a házi) jól lecsöpögtetve
260g finomliszt
1,5 tk sütőpor
3 ek cukrozatlan kakaópor
2 tojás
120 g cukor
120 g vaj
2 dl író vagy tej vagy kefír
esetleg egy-két marék csokoládé durvára vágva

A hozzávalókból szokásos módon elkészítem a tésztát, amit 180 fokos sütőben megsütök.
A meggy lecsöpögtetett levével vagy esetleg meggylikőrrel megöntözöm a kihűlt muffinokat, de vigyázok arra, hogy ne ázzanak el. Habszifonban tejszínhabot készítek, amivel közvetlenül tálalás előtt díszítem a sütiket.
A tetejére egy-egy szem cukrozott meggyet teszek és csokoládédarával (LIDL) is megszóróm.
Elronthatatlan és mindig nyerő.

Egy csöpp ketchup

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, saját ketchupot főzök hamarosan, biztosan kinevettem volna. De ez a csináld magad hozzáállás rendesen be tud gyűrűzni, amit részben a paranoia, részben pedig a kíváncsiság hajt. Mivel mostanában rengeteg paradicsomot veszünk a piacon áruló néniktől, bácsiktól, adta magát a téma, hogy ezt is kipróbáljuk.

Ehhez nem a képen látható gyönyörű koktélparadicsomokat használtam, hisz az kedvenc aktuális nassolnivalónk, hanem hatalmas szív alakú befőzőparadicsomokat vettem egy nagytarcsai nénitől.

Az alapötlet a GoodFoodból származik, a kivitelezést már inkább anyukám tanácsai alapján végeztem.

Hozzávalók:
2 kg paradicsom felparítva
4 nagy hagyma
250 g zellergumó
4 gerezd fokhagyma
egy tk őrölt koriander
egy rúd fahéj
egy tk szegfűbors
1/2 tk őrölt bors
1/2 tk Tabasco
200 ml fehérborecet
pár kanál nádcukor (eredeti recept 200 g-ot ír, de szerintem az durván sok)


Először is egy nagy fazékban feltettem főni a paradicsomot. Amikor jól összerottyant, átpasszíroztam. (A Kitchen Aid-del egy perc volt.)
A zellert és a hagymát felkockáztam, pár kanál olajon lepirítottam, majd a fokhagymát is hozzáadva még egy percig dinszteltem.
Felöntöttem a lepasszírozott paradicsomlével, hozzáadtam a többi hozzávalót is, fellforraltam majd a legkisebb lángon főzni kezdtem. Kb félúton átmenetileg kivettem belőle a fahéjat és a szegfűborsot és botmixerrel krémesre pürésítettem. A fűszereket visszatettem és még kb 1 órán keresztül rotyogtattam. Időnként megkavargattam, kóstolgattam.
Mikor már jó sűrű lett kis üvegekbe szedtem és száraz dunsztba tettem.
Elvileg 3 hónapig eláll.
Kétlem, hogy addig ne fogyna el.

Ti szoktatok ketchupot főzni?