Zöldborsó krémleves sonkával

Ha zöldborsóról van szó, nekem még mindig a sárgarépás változat a kedvencem galuskával, úgy, ahogy azt gyerekkoromban készítettük.
Persze szívesen kísérletezem más receptekkel is, különösen ha rám tör a lelkiismeretfurdalás azon szakácskönyvek kapcsán, amiből egyáltalán nem, vagy alig főztem. Szóval jöjjön hát egy G. Ramsay recept és annak tanulsága...
Hozzávalók:
2 fej salotta
egy marék húsos szalonna
egy liter csirkealaplé
400 g borsó helyett inkább 800 g
kis tejszín
feketeerdő sonka, pancetta vagy bacon ízlés szerint

A hagymát a szalonnával együtt megdinszteltem, ráborítottam a borsót, a zsírmentes alaplevet és egy pohár vizet, forrástól számítva 20 percig főztem. Leturmixoltam és átpasszíroztam.
Mivel csak 400 g borsót tettem bele egy kicsit besűrítettem étkezési keményítővel, de ha több borsót használunk, akkor ezt megspórolhatjuk.
A levest behűtöttem.
Tálaláskor tejszínnel díszítettem és sült feketeerdő sonkát tettem a tetejére.

Kifejezetten finom leves, de a legközelebb
-duplázom a borsót
-zölségalaplevet használok, hogy jobban kijöjjön a borsó édessége.

Fahéjas-almás párolt vöröskáposzta libacombbal - Slow food deluxe

Merthogy ilyen is van nálunk, nem is ritkán. A képen ugyan a főszereplő a háttérbe szorult, de ez ne tévesszen meg senkit. Egyszer kell kipróbálni, és utána az ember azon kapja magát, hogy havi szinten molyol a libacomok tisztításával. Örök hála Sajtkukac Nikinek a receptért!
Egy kicsit testreszabtam (bocsi Gordon), és azért vésem ide, hogy jövő télen is legyen mivel dőzsölni.

Hozzávalók a káposztához:

egy kp fej lilakáposzta kb 0,5-egy centis csíkokra vágva

150 g vaj

100 g cukor

1,5 dl almaecet

egy tk fahéj

egy tk szegfűszeg teatojásba zárva

2-3 alma meghámozva, felkockázva

A vajat megolvasztom egy vastag aljú lábasban, rászórom a cukrot és a fűszereket. Rádobom a lilakáposztát, összekeverem, majd aláöntöm az ecetet. Fedő alatt 30 percig párolom. Ekkor hozzáadom az almát és még 20 percig párolom (fedő nélül), amíg az alma is puhácska lesz és a leve is besűrösödik.A teatojást eltávolítom, és langyosan tálalom.

A libacombnál a bevett módszerem az, hogy előző este (de akár 2 nappal a nagy attrakció előtt) megtisztítom a combokat (fejenként egyet), beírdalom és jól besózom. Beteszem a hűtőbe.Másnap alaposan leöblítem a sót, beteszem a combokat egy sütőzacskóba, aláteszek 2-3 fej karikára vágott hagymát, 8-10 egész fokhagymát, egy babérlevlete, rozmaringágacskát, kakukkfüvet, borsszemeket. Lezárom a sütőzacskót és 3 órán keresztül sütöm 150 fokon a combokat.Kibontom a zacskót, majd 200 fokon ropogósra pirítom a combokat.Ezzel a módszerrel a combok kívül mindig ropogósak, belül pedig omlósak lesznek.

Egy új év kezdetére...

Naná, hogy én is rengeteg konyhai ajándékot kaptam. Könyvek közül Gordon Ramsay: Vasárnapi ebédjével lepett meg apósom. Első átlapozásra nagyon tetszett. Második átlapozásra fanyalogtam. Harmadjára kipróbáltam ez a receptet, hisz este buliba megyünk és csak egy kis könnyű ebédre vágytam. Ami zöldséges.
Ugyanis nagy fogadalmak helyett én csak kicsivel több és változatosabb zöldségételt tervezek a jövő évre. A tökkel és a zsályával elég ambivalens a viszonyom, így kicsit szkeptikusan által ehhez az ételhez. Férjem nemkülönben, de meg se nyikkant (hisz anyukám töltött káposztájából van még egy-két adag a hűtőben, vészhelyzet esetére).

A rizottóhoz vettem egy pici sonkatököt, lehámoztam, majd felkockáztam. Kis vizet tettem alá és puhára pároltam. Botmixerrel pedig pürésítettem.
A fagyasztóból kiolvasztottam 7 dl marhahúslevest.
180 g rizottó rizst olajon megpirítottam, majd apránként öntögettem rá a forró húslevest, mindig amikor már épp kezdte volna elfőni. A sütőtökpüréből is tettem bele vagy 2 dl-rel, de bevallom őszintén nem mértem. Jól megsóztam, borsoztam. Közben a zsályanövénykémet kicsit lekopasztottam, a levelekről letöröltem az esetleg rajtuk lévő port, és forró olajban gyorsan kisütöttem őket. Papírtörlőre szedve leitattam a felesleges olajat.

A rizs kb 18-20 perc alatt lett kész (al dente), ekkor kapott még egy diónyi vajat. Tányérokba szedtem és bőségesen faragtam rá parmezánt. A tetejét megszórtam a zsályachips-szel.

Konklúzió: Átütő siker! Egy ültő helyünkben megettük! A húsleveslé (pont ezért nem érdemes kockából csinálni, mert ott csak a Na-glutamát ízét érezni) rendesen ellenpontozta a tök édességét, amihez jól illett a sok bors, só és parmezán. A sült zsályalevelek pedig olyan isteniek lettek, hogy férjem rögtön elkezdett brainstormingolni, milyen ételekbe lehetne még belecsempészni. (aki nem tudná, ő az a fajta, aki minden gyanús zöldet eddig a tányérja szélére gyűjtött)...
Bravó Gordon!