A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: saláta. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. február 25., csütörtök

Gorgonzolás saláta vörösboros körtével

A tegnapi saláta annyira jól sikerült, hogy úgy határoztam, ma is "ünnepelek". Egy újabb színes kis szösszenet az egészség és változatosság jegyében.

Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte

Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors

Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.

Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.

A recept alapötlete innen: Olive 2009/12

2009. április 23., csütörtök

Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.

2009. február 21., szombat

Grillezett teriyaki lazac uborkasalátával

A Kapitány elkezdett nagyon komolyan válogatni. Konkrétan arról van szó, hogy sima kifőtt tésztán, rizsen, krumplin, joghurton és sonkán (és savanyú "ubokkán") kívül nem nagyon eszik mást. Egy éve pedig még az indiai kaját is megette.... :-S
Hol rontottam el?
Két dolgot tehetek: vagy beállok erre a "natúr" vonalra vagy nem. Hát nem. Főzök, amihez kedvem és energiám van és ő legfeljebb kap egy szelet prágai sonkát a körethez. Aztán remélhetőleg ezen a korszakon is "túljutunk". Avagy a remény hal meg utoljára.

A férjem pedig mostanában halat enne. Úgy mindig. Magyarország tengeri kapcsolatait tekintve itt a beszerzés a leggyengébb láncszem. Van ugyan egy elvileg kitűnő forrásom, de ahhoz Törökbálintra kellene zarándokolnom, ami a XVI. kerületből, munka után, több mint heroikus vállalkozás.
Mielőtt bárki sajnálni kezdene, a helyzet azért nem olyan vészes. Tegnap például egész szimpatikus lazachoz jutottam az egyik piacon. A közelben.

Valami egyszerű, de nagyszerű dolgot szerettem volna, így teriyaki pácba tettem a halat és egy nem szokványos uborkasalival és rizzsel tálaltam, hogy mindenkinek akadjon fogára való a tányéron.

Hozzávalók:
A páchoz:
egy hüvelyknyi darab gyömbér lereszelve
2-4 gerezd fokhagyma áttörve (elvileg 2 nagy, de nekem 4 kicsi volt itthon)
5 ek szójaszósz
5 ek Mirin vagy száraz sherry
egy ek olaj
egy kis barnacukor (max egy ek)
Ebbe a lötyibe tettem a megnyúzott vastag lazacszeleteket pácolódni (kb 2 órát ültek benne).

Közben elkészítettem az uborkasalátát.
egy kígyóuborka
2 ek szójaszósz
2 ek rizsbor ecet
egy tk barnacukor
egy-két kanál pirított szezámmag
Az uborkát meghámoztam, majd a hámozóval vékony "tagliatelle"-re vágtam. A szójaszószból, ecetből és cukorból öntetet kevertem, amit ráöntöttem az uborkára. A szezámmagot megpirítottam, de csak közvetlenül tálalás előtt szórtam meg vele a salátát.

A lazacot nem a sütőben grilleztem, hanem felavattam vele a karácsonyra kapott hiperszuper grillserpenyőmet. Az eszköz multifunkcionális, mert nemcsak kaját lehet benne készíteni, hanem súlyzózásra is remekül alkalmas, esetenként szívlapátként is használható.
Szerelem első használatra!!! Már előre örülök, hogy nyáron nem kell majd az egész lakás a sütővel befűteni, ha egy kis grillvacsira vágyunk.

2009. január 27., kedd

Marokkói csicseriborsó saláta

Még decemberben megígértem, hogy igyekszünk az idén sokkal több zöldséget enni és ezen recept repertoárt bővíteni. Ehhez képest ez az egyetlen zöldségétel ( a guacamolet nem számolom ide) januárban, amit újként tudok bemutatni. Ez viszont nagyon jó! Még egy olyan megrögzött húsevőben sem hagy hiányérzetet, mint én.
Ráadásul a csicseriborsó roppant egészséges, csak arra kell vigyázni, hogy időben beáztassuk.
Hozzávalók
250 g csicseriborsó (minimum egy éjszakára beáztatva, de 24 óra sem árt neki)
egy lilahagyma vékony szeletekre vágva
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk őrölt kömény
2 tk pirospaprika
3-4 ek olivaolaj
1 citrom leve
egy kis csokor petrezselyem apróra vágva
korianderzöld ízlés szerint (én kihagytam)
125 g morzsolt kecskesajt vagy feta (opcionális, enélkül is fenséges)

A sós vízben megfőtt csicseriborsóról leöntöttem a vizet és még melegen hozzáadtam a fűszereket és az olivaolajat. Rámorzsoltam a fetát és addig kavargattam, amíg az szinte fel nem olvadt és be nem vonta a csicseriborsót. A többi hozzávalót is beletettem és még langyosan tálaltam.

2009. január 3., szombat

Napraforgómagos rozskenyér "couronne"

Az idei első kenyerünk. Az egészséges életmód illúziójához teljes kiőrlésű bio rozslisztből készült (részben).
A decemberi dínomdánom után még mindig kicsit bágyadtan állok hozzá a konyhai ténykedéshez. Ma sem volt különösebb ambícióm főzni, hisz bőven van még lencselevesünk, apósom beállított egy adag sólettel és egy kis gyümölcskenyérrel. És én még azt hittem, elkezdhetek végre diétázni.
Azért csináltam hozzá egy salátát rukkolából, kecskesajtból, zöldhagymából, Hegyi Zoli barátunktól kapott dióból (mely olyan finom, hogy szabadalmaztatni kéne, és a sali csak alibi volt, hogy ehessük) és az Ízbolygó-féle fügés balzsamecetből.
Már előző nap beáztattam 300 ml-nyi rozslisztet annyi vízben, ami épp átnedvesítette. A kovászomat is frissítettem, most viszonylag keményre sikerült. Abból is kivettem egy pohárnyit (250 ml). Ezeket egy éjszakára a pulton hagytam.

Másnap összeöntöttem őket. Beletettem 1,5 tk sót és egy és 1/4 tk instant élesztőt, 2 pohár kenyérlisztet és annyi vizet, hogy jó kenyértészta állagot kapjak. 5 percig hagytam, hogy a gép dagassza....
Egy serpenyőben megpirítottam fél pohárnyi napraforgómagot és ezt is hozzáadtam a dagasztás utólsó percében.
A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem. Lisztezett pulton kettévágtam, két golyót formáltam. 5 percig pihentettem, majd hüvelykujjal átlyukasztottam és nagyobb karikát formáztam belőle. A karikát kilisztezett sütőpapíra fektettem, egy fakanál nyelével 4 oldalon vágatot készítettem. A vágatokat megliszteztem, hogy a kelesztés során ne záródjanak össze.
Így:

Folpackkal lefóliáztam és újra duplájára kelesztettem.
Forró, gőzös sütőben megsütöttem őket, úgy, mint itt.

Talán kicsit több sót is elbírt volna, de így is finom volt ezzel a remek salátával.


2008. július 30., szerda

Őszibarackos saláta

A mai vacsorámat egy holnap lejáró mozzarella és két kilónyi a konyhapulton illatozó őszibarack inspirálta. No meg Jamie, akinek könyvét lapozgatva napokkal ezelőtt kinéztem ezt a salátát, így egyszerre volt fekete erdei sonka és rukkola is a hűtőben.
Hozzávalók:
rukkola (vagy más zöldsaláta)
mozzarela
fekete erdei sonka vagy serrano
illatos őszibarack

A történet itt is végtelenül egyszerű: a hozzávalókból 2 perc alatt testre és ízlésre szabjuk a salit, sózzuk, borsozzuk és citromleves-olivás öntettel meglocsoljuk.
Csak annyit tennék hozzá, hogy én balzsamecetet locsoltam rá, ami sokkal jobban passzol a rukkolához és mint utólag kiderült, az őszibarackhoz is! Legalább olyan jó, mint az eper-balzsamecet duó!

2008. július 20., vasárnap

VKF XVII. Gazpacho saláta

Ha odakinn tombol a hőség, nincs is frissítőbb egy jéghideg gazpachonál... Aki nem tudna betelni vele, íme az egyveleg salátára hangolva! Természetesen ez is jéghidegen az igazi!Hozzávalók:
1 kígyóuborka meghámozva felkockázva
4-5 napérlelte paradicsom felkockázva
1 piros kaliforniai paprika kicsumázva, felkockázva
3-4 újhagyma fehér rész karikákra vágva

Az öntet:
2 mogyoróhagyma lereszelve
3/4 pohár paradicsomlé
1/2 pohár extra szűz olivaolaj
1/4 pohár vörösborecet
2 ek friss kapor finomra vágva
Tabasco szósz, só, bors ízlés szerint
egy tojás sárgája (opcionális, én nem tettem bele)

A hozzávalókat összekeverjük, majd leöntjük az öntettel.

2008. június 12., csütörtök

Caesar saláta reloaded - avagy hogyan is kényeztessünk egy tojást?

A történet ott kezdődött, hogy a Tescoban véletlenül római salátára bukkantam. Én még Magyarországon nem láttam, így rögtön lecsaptam rá (mentségemre szóljon, hogy kb. negyedévente teccsózok, most is pelenkáért mentem). Írtam már egy Caesar salis posztot, de arra gondoltam ennek apropóján kicsit körbejárom a témát.

A Caesar saláta megalkotójáról, Caesar Cardini-ről kapta nevét 1924-ben, akinek a mexikói Tijuanaban volt étterme. Eredetileg az asztal mellett keverték össze egyfajta gasztroshow-ként.
A recept aztán elhíresült, számtalan változatát készítik a világ minden országában. Az alapja római saláta, erre kerül a jellegzetes Caesar öntet és a házilag készült pirított kenyérkockák- a kroutonok. Legtöbbször grillezett csirkemellel és lágytojással tálalják, de ahány ház annyi szokás. Plusz egy.

Én ma ezt a receptet készítettem, ami "coddled egg"-et használ. Nem tudom mi a magyar terminus technikus, én csak elkényeztetett tojásnak nevezem. Miről is van szó? Ha egyszerűen akarok fogalmazni, akkor a leglágyabbra főtt lágytojást takarja (azaz majdnem nyers), hisz a forrásban töltött 45 másodperc épp csak átmelegíti a tojást.
Aztán ha az ember elkezd utánanézni a neten, rájön, hogy külön kis eszköztára van ennek a brit hagyománynak. Ez pl. a tojáskényeztető edény:
Legtöbbször kivajazzák, beleütik a tojást, rázárják a fedőt ls forrásban lévő vízbe teszik. Amikor a tojás eléri a kívánt konzisztenciát (ízlésünkre van bízva), akkor kiemelik és kész is a remek komfort kaja.
Nem is olyan bonyolult, ugye?

Mivel nekem ilyen edénykém nincs, a receptem által javasolt 45 másodperces főzést alkalmaztam. Hááát. Nem sokat lendített a tojás állagán, szinte még teljesen nyers volt, mikor az öntetbe került. Ettől függetlenül remek ízű és állagú lett, úgyhogy jöjjön a magyar fordítás és a kép.

Cézár saláta 2.0

Krutonok: Egy fél csomag toastkenyeret (minden más is jó, de ezt könnyű kockázni) kb 1 centis kis kockákra vágok, egy nagy tálba teszem, szórok rá olivaolajat, sót, borsot, zöldfűszereket és 3 gerezd fokhagymát nyomok rá. Egy nagy tepsibe terítem (hogy kényelmesen elférjenek egy rétegben) és 180 fokon aranybarnára pirítom. Jól záródó dobozban pár napig tökéletesen ropogósak maradnak, mi nasinak is esszük :-D

Közben megfőztem a salátára kerülő tojásokat és csirkemellet grilleztem . A római salátát darabokra vágtam, a parmezánból zöldséghámozóval forgácsokat kanyarítottam.

Az öntethez 45 másodpercen keresztül "kényeztettem" egy tojást. Egy üvegtálban összekevertem 1 teáskanál Worcestershire szószt, 3 evőkanál frissen facsart citromlevet, 1 közepes gerezd (zúzott) fokhagymát, egy csipet sót, fél teáskanál borsot, 1 és 1/2 teáskanál szardellapasztát, egy teáskanál dijoni mustárt. Habverővel hozzáadtam az elkényeztetett tojást, majd folyamatos keverés mellet 1/3 pohár extra szűz olivaolajat.
Remek állagú és ízű öntet lett!!!
Ezután már egy perc volt csak összeállítani a salátát és vacsiztunk is...

2008. május 21., szerda

Céklás mentasaláta

Alapvetően nem vagyok oda a cékláért, de mivel még mindig ott dekkolt pár darab a hűtőben, úgy döntöttem kezdeni kell vele valamit. Végigpörgettem a szakácskönyveim és az Ízvarázsban leltem erre a receptre, amihez éppen minden volt itthon.

Az elkészítés 2 perc: Megmossuk a rukkolát, rátépjük a mentát (erkélyről szedtem), jöhet a fetasajt és a főtt cékladarabok. Az öntetet egy kiskanál magvas mustár, balzsamecet és oliva alkotta. Tettem rá sót és borsot is persze...
Milyen lett? Érdekes. Nekem savanyított céklával jobban ízlett volna, vagy ha ennél a verziónál maradok egy kis pirított dió sem ártott volna a tetejére. Érdemes vele kísérletezni!

2008. április 27., vasárnap

Áfonyás vargányasaláta ruccola és vizitormaágyon




Ez a legutóbbi saláta, ami "meghatott". Természetesen Nik követte el, nála ettük Dublinban. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: lenyűgöző!!!

Az egész salátában a vargánya összeaprítása és fokhagymán való megpárolása tart a legtovább. Ha ezzel megvagyunk, akkor csak lazán összekeverjük a ruccolával, a vizitormával és az érett áfonyaszemekkel. Balzsamecetes olivaolajjal kínáljuk.
Zseniális!

Apropó! Tudja valaki, hol kapni Budapesten vizitormát?

2008. április 24., csütörtök

Görög saláta

Ha valaki most egy önmagából kifordított, újraértelmezett, agyonvariált receptet vár, csalódni fog.
Gyermekkoromban a hideg rázott a salátáktól. Ez ugyanis mindig két dolgot takart: franciasalátát vagy ecetes cukros lében lebegő fejessalátát.
Aztán egyetemista koromban elutaztam a barátommal Görögországba. Vettünk egy buszjegyet Athénig, onnan meg a szerencsére bíztuk magunkat. A pireuszi kikötőben figyeltük, hova vesznek hajójegyet a jó fejnek tűnő emberek, és döntöttünk: Naxosra megyünk! Egy darabig nyomasztott minket, hogy vajon hogyan fogunk kijönni az ösztöndíjből félrepakolt nevetséges zsebpénzünkből, de ez kedvünket nem törte. A hajón később megtudtuk, hogy a szigeten kb. magyar árakon lehet kempingezni (ha béreltük a sátrat, hálózsákot, akkor is), így hirtelen nagyon gazdagok lettünk :-D
Nem is volt semmi gond, de mire berendezkedtünk, beesteledett és a kemping konyháján már szinte csak görög salátát lehetett kapni. Bevállaltam vállvonogatva. Egy új világ nyílt ki hirtelen.
Hogy egy saláta nem csak ehető, hanem finom?
Mondanom sem kell, egész nyaralás alatt görög salátát ettünk ebédre. Minden icipici faluban, ahol leszálltunk a robogóról ezt kértünk, nem tudtunk betelni vele. A naxosiak egyébként mindig tettek bele fejessalátaleveleket is, ami a friss ropogós formájában szintén rehabilitálta magát a szememben.

2008. április 11., péntek

Caesar saláta


Ez a kedvenc salátám, amit bármikor szívesen eszek.
Legnagyobb bánatomra, itthon nem kapni "romain" salátát :-(((, vagy ha igen a mi kis XVI. kerületi odúnktól nagyon távol lehet....

Most elkezdhetném mesélni a saláta történetét, ami 1942-ben indult, de nem teszem. Azért nem, mert miközben csináltam, gondoltam át mennyire messze van az én "cézárom" az eredetitől, és így semmi értelme.

Szóval most az én "édesanya éhes anya" változatom jön, ami rengeteg kívánnivalót hagy maga után, de teljesen ehető és 20 perc alatt kész van.

Azzal kezdem, hogy gyorsan besózom-borsozom a csirkemellet, és elkezdem sütni őket egy serpenyóben. Másik kis fazékban vizet forralok a tojásoknak, amiket féligmeddig lágyra főzök (izlés dolga). A jégsalátát szétszaggatom, tányérokra teszem, és nekiállok öntetet mixelni.

Van egy cirka 3 dl-es csatos üvegem, amit öntet-shakerként használok. Ebbe belenyomok 3 gerezd fokhagymát, 2 kanál magvas mustárt, 2 teáskanál worchester-szószt, egy fél citrom levét, kb egy dl olivaolajat, sót, borsot. Összerázom. Szoktam beletenni szardellapasztát is egy-lét teáskanállal, de jó ha tudjuk, hogy az eredeti receptben ez nincs!!! Ha nincs itthon, akkor egy vállrándítással elintézem :-D
És most jön az istenkáromlás: kefírrel felngedem lassan, minden adag után jó összerázva.
És kóstolgatom. Teszek még bele citromot, mustárt, sót, borsot, amíg úgy nem érzem, hogy kész.
Sehol nem olvastam ezt a kefíres dolgot, én magam találtam ki, mert egyébként nekem túl tömény volt az öntet... így sokkal "lájtosabb" és kevésbé intenzív, a kefír aromája pedig jól passzol az egészhez.

Eddigre kb megsült a hús, a tojás már rég langyosra hűlt, rá lehet pakolni a salátakupac tetejére. Megszórom parmezánnak, dobok rá krutonokat és megöntözöm az öntettel.

A krutonokat magam készítem legtöbbször, mert mindig akad szikkadt kenyér... most kivételesen nem volt, ezért gyárit használtam... :-( Egyszerűen borzalmas. Kb annyi köze van a házihoz, mint a maggi leveseknek a jó húsleveshez. Soha többet!

Tegnap kezdtem készíteni ezt a bejegyzést, azóta egy kicsit jobban utánaolvastam a cézár saláta változatoknak, és ihletet is kaptam. Úgy döntöttem mégsem törlöm a piszkozatot, hanem felteszem, és ha további variációkat tesztelek, azok is felkerülnek. Így legalább jól nyomon követhető a "fejlődés" és a blog is hű marad alapelvéhez, hogy nem egy fennhéjázó, trendi szakácskönyv lesz, hanem a kedvenc ételeim és egyéb próbálkozásaim mindenki számára érthető, megvalósítható naplója.