Volt egy lakásom Barcelonában...

Csak hat napig ugyan, de az fantasztikus volt. S hogy miért nem szállodába mentünk? Azért, mert kicsit unom már az egyenhotelek zsúfoltságát, a tülekedéseket a svédasztalok körül és a vékony falakat. Most valami másra vágytunk...valami eredetibbre.
Időnként dolgozom egy spanyol cégnek, egy ott dolgozó barcelonai kolléganő ajánlotta EZT az ügynökséget, mint megbízható, korrekt szállást - nem csak Barcelonában.
Tökéletes választásnak bizonyult! Nemcsak tiszta és jól felszerelt (a konyhában a botmixertől az elektromos citromfacsaróig minden volt! Akár főzhettem is volna...) kis lakást kaptunk, hanem "Barcelona hangulatot". Sajnos a képeken nem látszik, de az ágy mögötti ablak valójában egy kis télikert jellegű zárt erkély, amit rattanbútorral rendeztek be. Kiváló helynek bizonyult a reggeli első kávé elfogyasztásához, valamint esti borozgatáshoz is....miközben csak bambultuk az utcán zajló életet és a szemközti pékség forgalmát (ahol aztán mi is rendszeresen reggeliztünk).
Ezzel a bejegyzéssel szeretném egy kicsit felhívni a figyelmet erre a remek csapatra, bízva benne, hogy másoknak is kellemes napokat szereznek. Ha legközelebb utazunk, mi biztosan náluk keresünk szállást!

Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.

Post Pinokkió (Pinotxo) Poszt

Hamarosan következik a "nagy" utazást követő nagy élménybeszámoló, csak még be kell szerkesztenem hozzá a közel 1000 darab képet, amit hat nap alatt Barcelonában készítettem.
Ígérem, nem teszem fel mindet!