Mandulakrémes csigák

Borongós reggeleken alig tudok jobb eledelt elképzelni a frissen sült vajas péksüteménynél. Menő nálunk a kalács, a briós, a croissant és a fahéjas és a kakaós csiga is... A nemrég megmaradt mandulakrémet most viszont a Szakácsok könyve alapján készített hajtogatott brióstésztába töltöttem, majd bőven megszórtam mazsolával és aszalt barackkal. Az eredmény pedig egyszerűen pazar!

Hozzávalók (fél adag)
25 g friss élesztő
2 pici tojás
375 g liszt
25 g cukor
egy tk só
20 g tejpor
150 ml víz

A hozzávalókat a robotgép keverőtáljába tettem, és kidagasztottam. Elvileg erre nincs szükség, de nekem kellett egy kis idő, míg szép homogén lett a tészta.
 A tésztát egy órára hűtőbe tettem, majd hosszúkás téglalappá nyújtottam. A téglalap alsó 2/3-át lekentem 150 g puha vajjal, majd mint egy elegáns levelet a hűtőbe tettem pihenni.
Pihentetés után úja kinyújtottam a tésztát és ismét háromba hajtottam, amit egy óra hűtés után még egyszer megismételtem. (összesen 3 hajtogatás van)
A tésztát végül újra kinyújtottam, megkentem a mandulakrémmel, megszórtam egy kis cukorral (ugyanis nem volt itthon porcukor a sütés utáni mázhoz) és beáztatott aszalt gyümölcsökkel ( összesen 180 g arany mazsola és sárgabarack). Feltekertem.
Óvatosan 12 csigára szeleteltem és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem.
A csigákat vagy megkelesszük és megsütjük, vagy ahogy én tettem, betesszük éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoljuk a sütőt (légkeverés 160 fok, anélkül 180) és betesszük a csigákat. A sütő bemelegedése alatt a csigák óriásira kelnek és 30 perc alatt kész a pompás reggeli!

Sült paprikás fougasse

Pedig már azt hittem mára utolértem magam! De nem. Úgy alakult, hogy megint megtalált egy "kis" munka. Hál istennek ez nem hónapokra szól, jól látható a vége, de a héten nem unatkozom.
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:
300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)

Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).

Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.

A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.

A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.

Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!

Sajtos croissant - házilag hajtogatott leveles tésztából

Joanne Harris könyveit legtöbbször akkor veszem elő, ha pihenni akarok. A regényei teljesen kikapcsolnak, a szakácskönyveiben szereplő képek és receptek pedig otthonos érzést keltenek. Nem utolsó szempont, hogy eddig minden kipróbált receptje működött is!
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.

Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás

Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.

Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.

Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).

Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D

A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

Anadama kenyér

Az anadama kenyérnek elég vicces története van. A szóhagyomány szerint egy New-England-i pasit egyszercsak otthagyott a felesége. Emberünk elég dühös lett, amit még fokozott a felismerés, hogy az asszony csak némi kukoricadarát, melaszt hagyott hátra az éhező teremtés koronájának. Ezekhez dühében hozzácsapott még némi lisztet és élesztőt, és magad uram, ha szolgád nincs kenyeret sütött magának, miközben ezt motyogta: "Anna, damn 'er!"
Ezt a mondatot polírozták le aztán az érzékenyebb fülű jenkik, és hívják azóta is anadamának a kukoricadarás, tradicionális New-england-i kenyeret.Hozzávalók:
egy fél bögre (250 ml) kukoricadara
egy fél bögre víz

3/4 tk só
egy tk porélesztő
egy evőkanál világos melasz (eredetileg 3 kanál, de nekem kevésbé édesen jobban ízlik)
egy ek vaj
annyi kenyérliszt, amennyit felvesz (kb. két bögre)
fél pohár langyos víz

A kukoricadarát előző este beáztattam, majd éjszakára a pulton hagytam.
Másnap összekevertem a darával a többi hozzávalót és a robotgépemmel jól kidagasztottam. Kiolajozott tálban kétszeresére kelesztettem.
Egy IKEA-s szögletes formát kiolajoztam, majd az átgyúrt kenyeret megformázva beletettem. Addig kelesztettem amíg a formát teljesen ki nem töltötte.
Ekkor megszórtam kukoricadarával és 180 fokos sütőben megsütöttem.

Kicsit édeskés ízű, különleges kenyér lett belőle.

Pain de campagne

Az idén ez a második kenyér, amit sütöttem. Ennek több oka is van, a legfontosabb, hogy viszonylag keveset eszünk. Dani imádja a kiflit, ha volt időm, inkább azt készítettem. És Hokkaido kalácsot.
De az utóbbi hetekben valami miatt nem sikerülnek a kalácsaim.
Így aztán mikor Húsvét hétfőre grillpartyra hívtak, tutira akartam menni, és elővettem a már kissé rongyos Peter Reinhart könyvem ( The Bread Baker's Apprentice), s úgy döntöttem, új kenyérrel állok elő.
A Pain de Campagne a rusztikus francia kenyér, barnásabb színét és összetettebb ízét a teljes kiőrlésű liszteknek köszönheti, amit kis százalékban tartalmaz. Itt is öregtésztával dolgoztam, mint a bagett-nél, de másnap graham liszttel folytattam a dagasztást. Az eredmény nagyon finom, ropogós, vékony héjú 3 bagett, ami szinte pillanatok alatt elfogyott a fantasztikus grillpecsenyék és zöldségek mellé.
Bár én több graham lisztet tettem bele, mint amit az eredeti recept diktál, mégis azt írom ide le, hogy majd mindenki kedvére variálhassa a jövőben.
Tegnap este elkészítettem a pate frementée-t (azaz öregtésztát).
Másnap kivettem a hűtőből és hozzáadtam a következőket:

1 és 3/4 pohár kenyérliszt
1/3 pohár teljes kiőrlésű liszt (búza vagy rozs, vagy ezek keveréke)
3/4 tk só
1 tk instant élesztő
3/4 pohár víz

A robotgéppel kb 8 perc alatt selymes, rugalmas tésztává dagasztottam, amit kioljaozott tálba tettem. Duplájára kelesztettem. Kilisztezett konyhapulton 3 darabra vágtam, és bagettekké formáltam őket (bármilyen alakban, akár zsemlének is süthetők).
A bagetteket durumliszttel meghintett tepsibe tettem és addig kelesztettem, míg másfélszeresére nem nőttek. Ekkor késsel bevagdostam a tetejüket (nem igazán sikerült mélyre vágnom sajna) és forró (250-220 fokos) gőzös sütőben megsütöttem őket.
Ennek leírása itt.
Miután rácson kihűltek a kenyerek egy konyharuhába csavartam őket és már indultunk is Budakalászra.

A legkisebbek körében is nagy sikert aratott:És ilyenkor jön mindig a költői kérdés: Miért is nem sütök gyakrabban kenyeret?
Most hogy átlapoztam újra kedvenc könyvemet, és ihleteket kaptam, talán kicsit másképp lesz a jövőben...

Kifli, fánk és a hó....

Bárcsak azt írhatnám, hogy öcsémhez hasonlóan valami trópusi nyaralóhelyen lógatom a lábam már vagy négy (!!!) hete, ezért nem született még poszt ebben a hónapban... A valóság ehelyett az, hogy megint betemetett a munka - azaz elhavazódtam rendesen.
Nincs erőm nagyon kreatívkodni, írni, így a jól bevált (és részben már posztolt) kedvenceket szedegetem elő újra, esetleg egy-egy blogerrinától csenek ötletet (már ha van időm egyáltalán blogokat átfutni...)
Ezt a posztot most főleg azért írom, hogy később is könnyen megtaláljam a linkeket. Merthogy új kedvenceim lettek a következők:

Kezdjük rögtön a kifliőrülettel. Sajtkukac Nikinél figyeltem fel Bodza receptjére, amit azóta már többször el is követtem-mindenki nagy-nagy örömére.
Még sosem sütöttem kiflit, de most azon csodálkozom, hogy bírtuk ki eddig nélküle.

Én 35 dkg lisztből, kb 2,5-3 dl tejből, 15 g friss élesztőből, 25 g vajból és egy tk sóból készítem a tésztát. Szerintem akkor lesz jobb, ha kicsit lágyabb, mint egy pizzatészta.
Tojással sem kentem le, így olyan kis hétköznapi kinézetűek lettek :-D

Talán még annyit, hogy vaj hiányában egyszer maradék tejszínt öntöttem hozzá és mit sem rontott az állagán!

Második emlékezetes dolog a hónapban a fánksütés volt. Életem első darabjával tutira akartam menni és Limarához (hát kihez máshoz?) fordultam receptért. A dolog annyira jól sikerült, hogy tervezem a következő "fánkbulit".

Napraforgómagos rozskenyér "couronne"

Az idei első kenyerünk. Az egészséges életmód illúziójához teljes kiőrlésű bio rozslisztből készült (részben).
A decemberi dínomdánom után még mindig kicsit bágyadtan állok hozzá a konyhai ténykedéshez. Ma sem volt különösebb ambícióm főzni, hisz bőven van még lencselevesünk, apósom beállított egy adag sólettel és egy kis gyümölcskenyérrel. És én még azt hittem, elkezdhetek végre diétázni.
Azért csináltam hozzá egy salátát rukkolából, kecskesajtból, zöldhagymából, Hegyi Zoli barátunktól kapott dióból (mely olyan finom, hogy szabadalmaztatni kéne, és a sali csak alibi volt, hogy ehessük) és az Ízbolygó-féle fügés balzsamecetből.
Már előző nap beáztattam 300 ml-nyi rozslisztet annyi vízben, ami épp átnedvesítette. A kovászomat is frissítettem, most viszonylag keményre sikerült. Abból is kivettem egy pohárnyit (250 ml). Ezeket egy éjszakára a pulton hagytam.

Másnap összeöntöttem őket. Beletettem 1,5 tk sót és egy és 1/4 tk instant élesztőt, 2 pohár kenyérlisztet és annyi vizet, hogy jó kenyértészta állagot kapjak. 5 percig hagytam, hogy a gép dagassza....
Egy serpenyőben megpirítottam fél pohárnyi napraforgómagot és ezt is hozzáadtam a dagasztás utólsó percében.
A tésztát meleg helyen duplájára kelesztettem. Lisztezett pulton kettévágtam, két golyót formáltam. 5 percig pihentettem, majd hüvelykujjal átlyukasztottam és nagyobb karikát formáztam belőle. A karikát kilisztezett sütőpapíra fektettem, egy fakanál nyelével 4 oldalon vágatot készítettem. A vágatokat megliszteztem, hogy a kelesztés során ne záródjanak össze.
Így:

Folpackkal lefóliáztam és újra duplájára kelesztettem.
Forró, gőzös sütőben megsütöttem őket, úgy, mint itt.

Talán kicsit több sót is elbírt volna, de így is finom volt ezzel a remek salátával.

Tökmagos pogácsa mint a Daubnerben

Ez a pogi tipikus riszájkling darab, azaz az került bele, ami a hűtőszekrényben akadt (pl. tejföl helyett egy két napja lejárt natúr joghurt és némi maradék tejszín), a többi pedig adta magát. Kb. 5 óra alatt semmit nem látszott kelni, de én azért megsütöttem ( a remény hal meg utoljára).
Pont olyan lett, mint a Daubneré, csak kicsit több tökmag jutott egységnyi térfogatra.
Feltétlenül bekerül a "kockásfüzetbe", a szabadalmi hivatalt még meglátom :-D

Hozzávalók:
1 db 150 g-os natúr joghurt (nem baj, ha még szavatos)
125 g bryndza
kb 70-100 ml tejszín
1 tojás
1 csomag szárított élesztő (11g!) vagy 25 g friss
kb 320-350 g kenyérliszt (BL80)
4 evőkanál tökmagolaj
két csapott tk só
100 g tisztított tökmag

A hozzávalókat beletöltögettem a dagasztógépbe ( a liszt kivételével) és homogénné kavartam. A lisztet kanalanként adtam hozzá (utólag mértem meg mennyi fogyott a kétkilós zacskóból).
Mikor szép homogén tésztává vált, beleszórtam 100 g tisztított tökmagot és jól beledolgoztam.
Ezek után kelni hagytam, kb 5 órán keresztül.
Semmi változás, talán szivacsosabb lett a cucc. Ennek ellenére ujjnyi vastagra nyújtottam és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Lekentem őket egy felvert tojással. Sütőpapírral kibélelt tepsikbe betettem a tepsiket a hideg sütőbe. Hagytam a sütővel együtt bemelegedni és 170 fokon, légkeveréssel megsütöttem őket. (Forró sütőben 190 fokon is tökéletes lesz, légkeverés nélkül

Ha legközelebb csinálom, akkor egy kicsit nagyobb pogikat szaggatok és nem légkeveréssel sütöm meg őket.

Update: Másnapra csak 3 darab árválkodott a tálban, de azok puhák, frissek maradtak! Tehát a recept felkerült a "Hall of fame" gyűjteményembe... :-D

Tóni kenyere, avagy a hagyományos milánói panettone Nemisbéka karácsonyi receptversenyére

A panettone a hagyományos milánói, mandulás kalács. Számos urban legenda kering az eredetére vonatkozóan, nekem a romantikus a kedvencem.

E szerint pár száz évvel ezelőtt egy Tóni (Antonio?) nevű pék beleszeretett egy lányba. Hogy a hölgyemény édesapját is meggyőzze arról, hogy nem érdemtelen ember udvarol a lányának, készített egy kenyeret, amibe beletett minden földi jót, pl.: vajat, likőrbe áztatott szárított gyümölcsöket, mandulát és cukrot. A lány apjának annyira ízlett az ajándékba kapott kenyér, hogy nemcsak a feleségül adta a lányát Tóninak, hanem egy pékséget is nyitott számára, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is süsse ezt a kenyerét "pane Tony".

"The rest is history".

Ez a recept annyiban tér el egy átlagos panettone recepttől, hogy kovásszal indítottam. A kovász savas karakterének köszönhetően tovább (akár két hétig is!) eláll a kalács. Mivel nálunk 2 nap alatt elfogyott, ezt nem tudom hitelt érdemlően bizonyítani.Viszont az íze sokkal "igazibb" lett ettől a kis módosítástól.

S hogyan kapcsolódik ez Nemisbéka receptversenyéhez? Első körben a két hetes eltarthatóság révén, másodsorban pedig, hogy a recept 2 panettonét eredményez, melyek közül az egyiket le lehet fagyasztani és az ünnepek alatt bármikor elő lehet venni.

Hozzávalók:

A kovászhoz:

1 pohár (250ml) kovász

1 pohár langyos tej

1 pohár liszt

Ezeket összekavartam, majd szobahőmérsékleten hagytam "beindulni". Mikor már jó buborékos volt, betettem egy éjszakára a hűtőbe.

A gyümölcskeverékhez:

1 pohár aranyszínű mazsola

1 pohár vegyes aszalt gyümölcs

1/2 pohár brandy

1 tk narancs vagy citromkivonat (ennek hiányában reszelt narancs vagy citromhéj)

1 tk vaníliakivonat

Ezeket is összekavartam, és egy éjszakát állni hagytam a pulton, hogy a gyümölcsök jól magukba szívják az alkoholt.

A kalácstésztához:

380 g liszt

42 g cukor

3/4 tk só

egy ek porélesztő

1 nagy tojás

egy tojássárgája

4-6 ek víz

115 g vaj

1 pohár hámozott, pattíntott mandula

1. Másnap reggel elővettem a kovászt, hagytam, hogy kissé átmelegedjen a pulton. Ákapartam a robotgép keverőtáljába, majd hozzáadtam a lisztet, cukrot, élesztőt és a tojásokat. Bekapcsoltam a gépet, majd szépen kanalanként hozzáadtam 4 kanál vizet. Mikor összeállt a tészta, kikapcsoltam a gépet és 20 percet pihentettem (A glutén szerkezete ezalatt önmagától kialakul). 2. 20 perc elteltével belekanalaztam a puha vajat és hagytam a robotgépet érvényesülni pár percig.Majd következett a gyümölcskeverék. Legvégül pedig a mandula.

3. A tésztát egy kiolajozott tálba tettem kelni.

4. Kb két óra alatt másfélszeresére kelt a tészta.Ekkor elővettem két kisebb lábast (16 cm-esek) és sütőpapírral kibéleltem őket úgy, hogy jó magas falat készítettem. Állítólag kivajazott papírzacskóban is működik a dolog, de nekem nem volt se zacskóm, se kedvem kísérletezni.A tésztát kettéosztottam, és beletettem a formákba.

5. Kb. 2 órát hagytam őket kelni (legközelebb inkább 3 órát fogom, hogy levegősebb legyen).

6. 150 fokos sütőben kb egy óra latt megsütöttem a őket. Félúton lefedtem a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. Rácson hagytam kihűlni a kalácsokat.

Sütőtökös (gyümölcs)kenyér

A hétvégénk a maradékpusztítás jegyében telik. Mivel még volt egy csészényi sült tök a hűtőben, egyértelmű volt, hogy a desszert ebből fog készülni. S minthogy a desszert felét ajándékba vittük Ági barátnőmnek, akinek szerdán születik meg a kisfia (Jupppi!!!) valami nívósat akartam alkotni. Bíztam benne, hogy a Michelin csillagos könyvemben találok valamit. De még milyet találtam!
Valójában ez egy 2 in 1 recept, azaz egy gyümölcskenyér és egy gyömbéres-fahéjas sodó, amiből a végső puding összeáll. Persze külön-külön is élvezetes mindkettő. Ma csak a gyümülcskenyérig jutottam, mert a sodó összeugrott az UHT tejszín miatt.
Talán egyesek szerint a tisztesség megkívánná ez utóbbi ismertetését is, én nem fogom, mivel hamarosan újra elkészítem (ezúttal bevárom a Cserpesék friss tejszínjét). Addig is tessék gyakorolni ezt a fantasztikus csemegét, mely remek átvezetés a novemberi tökös hangulatból a karácsonyi fűszeres gyümülcskenyeres-stollenes zsezsgésbe.
Hozzávalók:
1 pohár vörös áfonya
3 ek rum
1 és 3/4 pohár liszt
2 tk sütőpor
1/2 tk szódabikarbóna
1/4 tk só
egy ek fahéj
egy tk szerecsendió
1/8 tk őrölt szegfűszeg
egy csésze sült tök
220 g vaj
egy és 1/4 pohár cukor
3 tojás

1. Az áfonyát felforraltam a rummal. Időnként átforgatva hagytam, hogy teljesen felpuhuljon.
2. A vajat kikavartam a cukorral. Egyenként hozzáadtam a tojásokat, majd belekevertem a tökpürét.
3. Mivel fakanállal dolgoztam, a következőkben az áfonyás mixet kevertem hozzá, majd szépen sorban a száraz hozzávalókat is.
4. Kivajazott, lisztezett gyümülcskenyérformában 180 fokon tűpróbával készre sütöttem. Pontos időt nem tudok mondani, mert a férjem vette ki végül a sütőből, de elég hosszan sült.
5. Isteni finom, az áfonya zseniális kontrasztot ad a fűszereknek és a töknek! Ha valaki mégis attól félne, hogy nem fogy el, az nyugodtan lefagyaszthatja!

Burgonyás rozmaringos kenyér

A hétvégén újra kedvet éreztem kenyeret sütni. Akadt egy kis maradék krumplipürém és egy remek recept a Peter Reinhart könyvben. Igazából nem két napos kenyérre készültem, de a sütés ennél is átcsúszott másnapra... Nem mintha bárki valaha panaszkodott volna a reggeli illatkavalkád ellen.Hozzávalók:
A "kovászhoz":
160 g kenyérliszt
1/4 tk porélesztő
110 g liszt

A kenyérhez:
1,5 tk só
400 g kenyérliszt
1/4 tk bors
1,25 tk porélesztő
170 g krumplipüré
egy evőkanál olivaolaj
2 ek apróra vágott rozmaringlevélke
6-12 db sült fokhagymagerezd (ízlés szerint)
220 g víz

olaj a kenéshez
durumliszt a sütéshez1. A kovász hozzávalóiból kis cipót gyúrtam, pár percig dagasztottam, majd kiolajozott tálban 4-5 órán keresztül kelesztettem.

2. Összemértem a kenyér hozzávalóit, mellécsaptam a kovászt és a dagasztógépemre bíztam a piszkos munkát. Mikor szegény kis Moulinexem már az utolsókat cihogta (kb 12 perc múlva), megkegyelmeztem neki, és kiolajozott tálban keleszteni kezdtem a tésztát.
A krumpli miatt meglepően lágy állagú lett a tészta, mindenképpen géppel javaslom dagasztani.

3. Kb két órát kellett volna keleszteni a tésztát, majd két cipót formálni, újabb két órát keleszteni és megsütni.

4. Mi ehelyett vendégségbe mentünk és ottragadtunk Megasztárt nézni. Mikor hazaállítottunk, a tészta épp nem mászott ki a tálból. Gyorsan átgyúrtam, két kerek cipót formáztam és betettem őket a hűtőbe (durumliszttel megszórt tepsin).

5. Hajnal négykor kitámolyogtam a konyhába inni, ekkor kivettem a tepsit a hűtőből, hadd keljenek a cipók. 7-kor keltem, ekkor sütöttem meg őket (kb 30 perc) 200 fokon.
Mire a fiúk reggel kilenckor kimásztak az ágyból, már ki is hűltek és szépen szeletelhetők lettek.

6. A tanulság az, hogy nincs elbaltázott időzítés, ha van jó nagy hűtő!

Kukoricakenyér

Elkezdtem újra dolgozni, Danikapitány pedig bölcsis lett. Egyelőre küzdünk még az új napirend megszokásával, (nekem megy nehezebben) lassan 3 hete köhögünk és sajnos az időnként beeső egyéb (szakfordítás) alkalmi munkákra sem tudok nemet mondani. Ez az oka a hallgatásnak.
A hétvége azonban feltöltött, így újra kreatívkodni kezdtem. Először is Daninak varrtam két új nadrágot a bölcsibe, majd a konyhában terepszemléztem. Mivel volt még néhány cső kukorica a hűtőben, kedvet kaptam, hogy leteszteljem ezt a finomságot egy barátnőm számára, aki élesztőmentes "kenyerekre" vadászik mostanság. A recept a Peter Reinhart könyvemből származik. Eredetileg egy kerek tortaformában készül, nekem viszont szimpatikusabbnak tűnt muffinformában sütni.
A receptet abban a mennyiségben adom tovább, ami egy 12 db-os muffinformához vagy egy 20 cm-es tortaformához elegendő.
Hozzávalók:
2/3 csésze (250ml) kukoricadara
1 és 1/3 csésze író (Kaisersben és Intersparban mindig kapható)
kb 6 szelet bacon ropogósra sütve
150 g liszt
egy púpos tk sütőpor
2/3 tk só
20 g cukor
20 g barnacukor
2 tojás
30 g méz
20 g szobahőmérsékletű vaj
1 és 1/2 csésze kukorica (lehetőleg friss)

1. Először a kukoricadarát és az írót kevertem össze, egy éjszakára a pulton hagytam.
2. Másnap reggel kisütöttem a bacont, majd papírtörlőre szedtem.
3. A polentás keverékhez adtam a kétféle cukrot, a mézet és a tojásokat.
4. Folyamatosan keverve hozzáadtam a sót, a sütőport és a lisztet.
5. Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
6. A muffinformákba papírkapszlikat tettem, egy kicsit ki is kentem őket a visszamaradó bacon zsírjával. (ezt alegkönnyebb egy kenőtollal vagy szilikonecsettel véghezvinni)
7. Szétporcióztam a tésztát, mindegyik tetejére tettem pár darab sült bacont.
8. Kb 35 perc alatt sül meg, langyosan a legfinomabb!

Rusztikus fokhagymás kenyér

Pénteken mi is leteszteltük az Olimpia Éttermet. Az érzéseim vegyesek, de ez a poszt nem erről szól most. Előételnek kétféle kenyérkét kaptunk: közülük csak a fokhagymás érdemel említést. Az pedig nagy lukacsos, kicsit barna, kellemesen fokhagymás volt. Pincérünk érdeklődésünkre elmondta, hogy a Príma Pék gyártja. Vasárnap este újra eszembe jutott a dolog és úgy gondoltam itt az ideje felavatni az új, tótkomlósi kenyérlisztemet.
A rusztikusságot fokozandó csak kovásszal dolgoztam.
300 g kovászhoz 300 g BL 80-as tótkomlósi lisztet egy gerezd fokhagymát, 1,5 tk sót, 50 g teljes kiőrlésű búzalisztet és annyi vizet adtam (130 g), hogy viszonylag sűrű, jól dagasztható tésztát kapjak. Ezt kb 10 percig dagasztottam, majd két bagettet formáltam belőle és sütőpapírra tettem kelni. A tetejét leolajoztam, lefolpackoztam és kinn hagytam a pulton egy éjszakára.
Reggel forró, gőzös sütőben megsütöttem.
Nagyon rusztikus, savanykás kenyérkék lettek. Sajnos egy kicsit kilapultak, hiába kevés vízzel dolgoztam.
Mivel a célom nem ilyen kenyér volt (hanem kevésbé savanykás, kicsit fokhagymásabb és nagyobb lukacsos) a projektet még folytatnom kell.
Az viszont biztos, hogy ez a kenyérliszt messze felülmúlja a Tescoban kapható Pannon lisztet.

Pumpernickel kenyér

A gesztenyés kudarc után sürgős sikerélményre vágytam. És valami jófajta kenyérre is. A választásom erre a különleges rozsra esett, amit már nem először készítek.
A pumpernickel kenyérnek rengeteg változata van. Abban viszont egyformák, hogy van bennük valamilyen sötét anyag- muscovado cukor, melasz, karamell, kakaó vagy instant kávé, amitől szép barnák lesznek. Maga a név a teljes kiőrlésű rozslisztre utal, amit durvára őrölnek. Ehhez keverhetünk kenyérlisztet vagy teljes kiőrlésű búzát, attól függően, hogy milyen tömör kenyérre vágyunk. Az igazán autentikus rozskenyerekbe belemorzsolják a maradék száraz kenyeret is, hiszen egykoron ez a szegények eledele volt. A belekavart morzsa igazán különleges állagot ad kenyerünknek, semmiképpen ne hagyjuk ki. Több receptem is van ehhez a kenyérhez, most a Peter Reinhart félét készítettem, ami szerintem a legjobb bemelegítő lépés ehhez a műfajhoz.
Nem túl sűrű, kissé édes-savanyú, a héja pedig ropogós, mint egy fehér kenyereké. Az egyik legfinomabb szendvicsalap szerintem.

Hozzávalók (2 formakenyérhez)
"Rozs inditómotor":
1 pohár kovász
1 pohár teljes kiőrlésű rozsliszt
3/4 pohár víz

A tésztához:
2 pohár kenyérliszt
2 ek barna cukor (én muscovadot használtam, melasszal szerintem finomabb és kevésbé édes)
1 ek cukrozatlan kakaópor vagy instant kávé (én a kávéra szavazok)
1 1/2 tk só
1 1/4 tk instant élesztő
3/4-1 pohár kenyérmorzsa
2 ek növényi olaj
kb. 1/4 pohár víz

Az első nap összeállítottam a kovászos kezdőmotort, melyet éjszakára a pultra tettem. Ha hamarabb habossá válik, akkor mehet a hűtőbe is (nekem újra kellett élesztenem a kovászomat, kissé el volt már hanyagolva).
Aztán a hozzávalókat addig kevertem, míg összeállt. 10 percig pihentettem. Ezután kb. 5 percig dagasztottam, míg rugalmassá nem vált. Nem érdemes tovább gyömöszölni, mert gumiszerű lesz a rozs miatt. Nekem jóval több kenyérlisztet vett fel a tészta, mint ami itt szerepel, jobb ha a szemünknek hiszünk, nem a mérlegnek...
Kiolajozott tálban duplájára kelesztettem. Kiolajoztam egy sütőformát és beletettem az átgyúrt tésztát. Mivel nem tudtam mikor lesz lehetőségem megsütni, lefolpackoztam és bevágtam a hűtőbe. Ha valaki azonnal süti, akkor addig kelessze, míg tele nem lesz vele a forma. Ez nekem másnap reggelre történt meg, a hideg ellenére szépen dolgozott a gombacsapat.
180 celsius fokos sütőben sütöttem kb. 40 percen át. Ha nem formában sütném, akkor a szokásos 260 fokos, gőzös módszerrel járnék el.
Rácson kihűtöttük, aztán jól megreggeliztük.

Casatiello

Mit szólnál egy instant szendvicshez? Amit nem kell kenegetni, nem potyognak belőle az alkatrészek és csomagolni sem bonyolult (főleg ha muffinformát használsz)? Ízre sem az unalmas kenyér, hanem gazdagabb. Mondjuk, mint egy sós panettone vagy unokatestvére a briós...
Most csukd be a szemed és képzeld el a brióst a kedvenc szalámiddal és sajtoddal egybesütve. Ha nem nyeltél egy nagyot, kiestél a játékból!
Ha igen, itt a recept:

Hozzávalók:
A "kovászhoz":
1/2 pohár kenyérliszt
1 ek porélesztő
1 pohár langyos tej vagy író

A tésztához:
3 és 1/2 pohár kenyérliszt
1 tk só
1 ek cukor
2 nagy tojás enyhén felverve
3/4 pohár vaj (kb 160 g)
3/4 pohár olvadékony sajt felkockázva
szalámi ízlés szerint, felkockázva és kissé előpirítva

A kovász hozzávalóit összekevertem és egy órán keresztül állni hagytam.
Közben felkockáztam a sajtot, és előpirítottam a szalámit (nálunk most a borsos a nyerő). A kovászhoz adtam a lisztet, a sót, cukrot és tojás és kissé összedolgoztam, hogy egybeálljon. 10 percet pihentettem. Ezek után négy adagban beledolgoztattam a vajat is a robotgéppel és úgy 12 percen keresztül dagasztottam. A végén még adnom kellett hozzá egy kis lisztet, hogy elváljon a tál falától. Selymes és rugalmas tésztát kaptam, melyhez már kézzel kevertem a szalámikockákat és a sajtot (ma emmentáli és füstölt sajt került bele vegyesen).
Kiolajozott tálban 90 percig kelesztettem.
Közben kibéleltem sütőpapírral egy tortaformát, és az oldalára is szerkesztettem egy csíkot, mintha panettonét szeretnék sütni. (Ha ez bonyolultan hangzik, akkor alaposan kivajazott és lisztezett muffinformát ajánlanék, amit félig kell csak megtölteni és a későbbi szeletelés gondját is megspórolja az ember lánya...) A megkelt tésztából golyót formáltam és a formába tettem. Addig hagytam kelni, míg egy tetejéig nem ért. Sőt egy kicsit azon túl is.
Ekkor előmelegítettem a sütőt 180 fokra és 20 percen keresztül sütöttem. Ekkor mérsékeltem a hőt, 165 fokon sütöttem aranybarnára.
Sajnos nem bírtuk kivárni míg kihűlt, ezért ez a vágási felszín nem a legszebb. Mire újra fényképezni tudtam volna pedig besötétedett. De az íze páratlan volt!

Mentás húsgolyók humusszal és pitával

Még mindig tart a Nigella teszt nálam, legutóbb ez készült. Talán kicsit macerásnak hangzik, de jó időzítéssel viszonylag hamar megvan. Pedig még a pitát is magam sütöttem és a csicseriborsót is főztem.

Hummusz:
Természetesen már előző nap tudtam, mit akarok főzni, így beáztattam fél kiló csicseriborsót 24 órára. Másnap fél óra alatt puhára főtt. Ekkor kivettem a felét, turmixgépbe öntöttem. Hozzáadtam fél pohár olivaolajat, egy citrom levét, sót, borsot és fél pohár tahinit és némi főzőlevet. Összeturmixoltam, kóstolgattam, tettem még hozzá tahinit és főzőlevet, amíg olyan nem lett, ahogy mi szeretjük. Ekkor félretetettem egy tálban.

A pitának szánt két teáskanál porélesztőt egy pohár meleg vízben kis cukorral feloldottam.
Az élesztős keverékhez egy teáskanál sót és annyi lisztet adtam, hogy jól gyúrható tésztát kapjak (mint pl. a pizza) és elkezdtem dagasztani. Majd kiolajozott tálban félretettem kelni.
Mikor a tészta a duplájára kelt, bemelegítettem a sütőt 220 fokra. 4 lapos korongot készítettem. Durumliszttel megszórt tepsikbe tettem őket.Légkeveréses sütőben kb 10 perc alatt megsültek.

Húsgolyók:
Hozzávalók:
50 g bulgur (forró vízben 30 percig áztatva és leszűrve)
1/2 kg darált sovány marha vagy bárányhús
4 tk szárított menta
4 tk szárított oregánó
1 gerezd fokhagyma összezúzva
1 citrom reszelt héja
A hozzávalókat összekevertem és hagytam kicsit állni. 10 perc múlva diónyi húsgolyókat formáztam és tálcára téve 20 percig pihentettem őket. Egy nagy hússütő edényben olajat forrósítottam és pár perc alatt megsütöttem a húsgolyókat, majd papírtörlőre szedtem, hogy minden felesleges olajtól megszabaduljak.

A szendvicseket összeállítása már gyerekjáték volt. A piták szélét levágtam, belülről megkentem humusszal. Pakoltam beléjük húsgolyókat, paradicsomot, lilahagymát, friss mentalevélkéket, joghurtot. Igen finom ebéd lett.

Metélőhagymás-ricottás zsömlék (VKF XVIII)

Mivel kis Kapitányom pár napig lázas és étvágytalan volt, nem volt túl nagy ihletem sütni-főzni. Így terveimmel ellentétben a VKF-re is csak egy recepttel készültem. Naná, hogy kenyérrel.
Aztán dagasztás közben úgy döntöttem zsemlék lesznek, jobban mondva sünik. Ha valaki rockosabban szereti, annak meg punkok.

Hozzávalók (8 zsömléhez)

60 ml tej
15-20 g friss élesztő
1 teáskanál cukor
1 teáskanál só
45 g vaj
250 g ricotta
1 tojás
1/2 pohár metélőhagyma apróra vágva
1 teáskanál frissen őrölt bors
300-400 g liszt (én BL 80-ast használtam, de legközelebb beruházok egy adag bio tönköly fehérlisztbe)

Az élesztőt megfutattam a langyos, cukros tejben. Összekavartam a többi (szobahőmérsékletű hozzávalóval), majd kanalanként adagolni kezdtem hozzá a lisztet. Közepesen lágy, nem ragacsos tésztát készítettem. Most kivételesen kézzel dagasztottam, kb 10 percen keresztül. Kiolajozott, fedett tálban 2 órán keresztül kelesztettem. Ezután 8 egyenlő részre osztottam a tésztát és zsömléket formáztam. Lisztezett sütőlemezre pakoltam őket és további 60 percig kelesztettem.
Ekkor 180 fokra előmelegítettem a sütőt. Míg a sütő melegedett, elővettem az egyik konyhaollóm és megfodrászoltam a zsömiket. Igazából vadabb tüskéket szerettem volna, de a tészta ennyit tett lehetővé- szolid kis sünik születtek :-D
Úgy döntöttem nem kenem le őket tojással, de ha valakinek úgy jobban tetszene, akkor ne fogja magát vissza.

Fahéjas és kakaós csiga

Két táborra szakad kiccsaládunk, ha választanunk kell. Én kategórikusan fahéj párti vagyok, az uramé az összes kakaós. Egy szem csemeténk még nem döntött, mindkettőt lelkesen majszolta.
A sütés apropóját öcsém látogatása szolgáltatta, őt (is) akartam elkápráztatni a kora reggeli illatkavalkáddal.
Hozzávalók:
6 és 1/2 ek cukor
1 tk só
80 g vaj
1 tojás
1 narancs reszelt héja
450 g finomliszt (+/- 10 %)
2 tk porélesztő vagy 20 g friss
300 ml tej vagy író

fahéjas cukor (6 ek cukor és 1,5 kanál fahéj) és kakaós cukor

1. Az élesztőt megfuttatom a tejben, majd hozzáadom a cukrot, sót és vajat. Belekeverem a narancshéjat, az enyhén felvert tojás és kanalanként adagolom a lisztet. (Nem is szoktam mérni, hanem annyit teszek bele, hogy közepesen lágy tésztát kapjak.) Robotgéppel 10 percig dagasztom. Kiolajozott tálba teszem, körbeforgatom, majd folpackkal letakarva hagyom 2 órát kelni (amíg duplájára nem nő).

2. Olajjal vékonyan lekenem a pultot, ráborítom a tésztát. Téglalap alakúra nyújtom. Mivel én úgy szeretem, hogy sok fahéj legyen benne, elég vékonyra szoktam nyújtani (kb 3-5 mm).

3. Megszórom az egyik felét fahéjas, a másik felét kakaós cukorral. Óvatosan feltekerem.

4. Nem szeretem, ha sok szórodik ki, ezért hagyom a tekercset állni (hogy egy kicsit beleolvadjon a tésztába a cukor). Közben kibélelek egy nagy tepsit sütőpapírral.

5. Másfél-két centi széles csigákat vágok a tekercsből, egymástól egyenletes távolságra helyezem őket a tepsin. Lefedem őket folpackkal.

6. Kb. másfél órát hagyom kelni, ha összenőnek sem baj, sőt, annál jobb. Mikor sütésre késznek tűnnek beteszem őket a hűtőbe egy éjszakára. (Akár meg is lehet sütni, de én mindig reggelire készítem)

7. Reggel első dolgom, hogy 180 fokra előmelegítsem a sütőt és kivegyem a csigákat a hűtőből.
Kb 20-25 perc alatt sülnek meg, addigra mindenki felébred az illatokra és izgatottam várja a reggelit.

8. Egy pohár lattéval mennyei!

Leveles tepertős pogácsa

Nem, nem őrültem meg. Csak tegnapelőtt eljött az Igazság pillanata, azaz Laci apósom, aki most ünnepli hatvanadik születésnapját, Pierre Hermé citromtortájának ötletére csak hümmögött. Majd bevallotta, hogy szerinte semmilyen sütemény nem érhet fel egy jó tepertős pogival.
Így hümmögve ugyan, de nekiláttam a szülinapi tepertős pogácsának. Az asztalnál még gyertyát is szúrtunk bele :-D Hozzávalók:
kb 500 g finomliszt
30 g friss élesztő
só, bors
1 tojás
2-300 g kefír
300 g tepertő
1 tojás a kenéshez

Először is a kefírt meglangyosítottam, belemorzsoltam az élesztőt. Hozzákevertem egy tk sót és a tojást. Kanalanként adagoltam a lisztet, amíg közepesen lágy tésztát nem kaptam. Lisztezett pulton dagasztottam egy kicsit, majd cipóvá formáztam és folpackkal letakartam fél órára. Közben aprítógépbe tettem a tepertőt és addig berregtettem, amíg majdnem homogén krém nem lett belőle. Ekkor beletettem egy tk sót és némi frissen őrölt borsot.
A fél óra leteltével kinyújtottam a tésztát téglalap alakba és egyenletesen rákentem a krémet.
3-ba hajtottam, mint egy levelet. A hajtogatás iránya mindegy, csak arra kell figyelni, hogy mindig ugyanúgy csináljuk. 30 perc pihentetés következett folpack alatt. Összesen ötször hajtogattam. Közben néhány helyen szivárgott kissé a tepertőkrém, de ezért nem kell aggódni.
Az ötödik hajtogatás után kb 2-3 cm vastagra nyújtottam a tésztát, majd éles késsel berácsoztam a tetejét.
Közepes méretű pogácsaszagattóval kiszaggatam, úgy hogy minél kevesebb "hulladék" keletkezzen. A pogácsákat sütőpapírra ültettem és egy felvert tojással megkentem a tetejüket.
A maradék tésztából is pogácsákat szaggattam (azok már nem lettek szép levelesek, mert a rétegek összekeveredtek..)
220 fokos sütőben pirosra sütöttem őket. Összesen kb 40 db lett, 30 leveles, 10 pedig szimpla.
Szinte mind elfogyott, Dani kb 5-öt vett magához :-D