Rebarbara tartalette

Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.

Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D

Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D

De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.

Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.

Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot. Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...

Almás pite gyorsan, maradékokból

Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb almás pite, amit valaha készítettem. A receptet improvizáltam, így az adatok hozzávetőlegesek.
Mivel a tésztaréteg alulról kimaradt, így elronthatatlanná vált és kb feleannyi kalóriából megúszható lett volna, mint a klasszikus verzió...csak ne akarnánk folyton repetázni.


Hozzávalók:
kb. másfél kiló savanyú alma hámozva, darabolva
egy diónyi vaj
kb. 10-15 dkg mazsola
pár kanál méz
egy tk. fahéj
Calvados (opcionális)
Ezeket kb 10 percig összepároltam. Nem kell, hogy megpuhuljon teljesen az alma, csak egy kis levet engedjen. Nálam nem került sütőbe azonnal ez az egyveleg, így a mazsola szinte teljesen felitta az alma levét.
Az almatölteléket a piteformába öntöttem, és befedtem a tésztával.
Ehhez a mélyhűtőben leledző omlós tészta maradékokat használtam, de akinek olyan nincs gyúrjon össze 5 dkg vajat, 10 dkg liszttel és 2,5 dkg cukorral és egy tk hideg vízzel.
A lényeg az, hogy vágjunk nyílásokat a tetejére, hogy a gőz távozhasson.
Egy tojássárgáját kicsit felhígítottam tejjel, azzal kentem le a tetejét.
200 fokon hamar megsült.

Aki ettől szofisztikáltabb desszertre vágyik, annak pedig ezt a receptet ajánlom.

Pite karamellizált hagymával és baconnel

Évekkel ezelőtt sütöttem meg az egyik Stahl könyvben szereplő póréhagymás pitét, ami egész finomra sikeredett. Na ha az Makó, akkor ez itt kérem szépen Jeruzsálem.
Legszívesebben meg is tartanám magamnak a receptet... na de az meg már milyen lenne?
Ráadásul ez a pite oktató célzattal készült: öcsém kért egy gyorstalpaló pite 101-t rövid ittartózkodása során.
Legelőször egy omlós tésztát (pate brisee) készítettem:
150 g vaj
300 g liszt
egy nagy csipet só
egy tojás összegyúrásával. Ha kell, egy ek vizet is lehet hozzáadni, hogy összeálljon a tészta. Mint mindig itt is lényeg a gyorsaság.
Ahogy összeállt a tészta, két réteg folpack között kb 3 mm-esre nyújtottam és belesimítottam a cakkos szélű piteformába. A lelógó részeket legszebben úgy lehet levágni, hogy a nyújtófát végiggörgetjük a piteforma tetején. A tésztát villával megszurkáltam és betettem a hűtőbe pihenni. A maradék tészta (ami hulladékként keletkezett) pedig a fagyasztóba került.

A munka dandárját a következő lépés jelenti: egy kiló vöröshagymát kell hámozni, félbevágni és cikkekre metélni.
De mielőtt ehhez nekilátnánk érdemes kis lángon odatenni 150 g bacont felkockázva, ami szépen kisül ennyi idő alatt.
A kisült bacont papírtörlőre szedtem, hagytam kihűlni.
A visszamaradó szalonnapörcön pedig szép lassan megkaramellizáltam a hagymát. Ehhez sem kell szakértelem, csak türelem. Időnként megkavargatva szép aranybarna lesz a hagyma, anélkül, hogy leégne. Egyetlen hiba: ötödére esik össze, úgyhogy aki elnassolgatná, az eleve két kilóból álljon neki.
Miközben pirul a hagyma aranybarnára sütöm a pitetésztát. Azaz először 15 percig sütöm vakon 180 fokos sütőben, majd a nehezéket eltávolítva 160 fokos sütőben készre sütöm.

Egy kis edényben összekavarok egy egész tojást egy tojássárgájával, 125 ml tejjel és 125 ml tejszínnel. Teszek bele sót, borsot, szerecsendiót.
Összeállítom a pitét: A tésztára halmozom a karamellizált hagymát, rászórom a bacont, leöntöm a tejszínes katyvasszal.
140 fokos sütőbe visszatolom, amíg a "rántotta" meg nem szilárdul (kb 15 perc).

Isteniiiiii!

Citromos-csokis pite

Szereted az étcsokit naranccsal? Akkor ki kell próbálnod citrommal is!
Én az első direkt citromos csokiélményemet Líviának köszönhetem, s ez már biza hónapokkal ezelőtt volt. A Keserédes kandírozott citromcsíkjai étcsokiba mártva egyszerűen fenségesek voltak.
Ezek után nem volt kérdéses a folytatás, a megfelelő receptet itt találtam.
A pite harmónikus és egyszerű, bár én az omlóstésztát legközelebb Joanne Harris receptje után fogom csinálni (ugyanis az omlósabb).Hozzávalók:
Egy adag omlós tészta (igazából mehet bele egy kicsit több cukor, mert itt pate sucré-t kér a recept), amiből vaksütéssel egy "pite héjat" sütöttem 180 fokon.

60 g jó minőségű étcsoki (60%-os)

4 tojás
4 tojás sárgája
egy pohár (250 ml) cukor
egy pohár (250 ml) frissen facsart citromlé (4 citrom leve volt nálam)
150 g vaj
egy csipet só
Miután kihűlt a pite váza, felolvasztottam az étcsokoládét és vékony rétegben az aljára kentem.
Betettem a hűtőbe hűlni.

Nekiláttam a lemon curd-nek:
A tojásokat kikavartam a cukorral, majd hozzáadtam a citromlevet is. Egy vastag aljú lábasban feltettem takaréklángon főni, miközben állandóan kavartam. Ahogy elkezdett sűrűsödni, még lejjebb tekertem a lángot, nehogy rántottát főzzek, és árgus szemekkel figyeltem, mikor jön el a lélektani pillanat, mikor le kell kapni a tűzről.
Erre a legjobb a fakanál teszt: ha már bevonja a massza a kanál hátoldalát annyira, hogy ujjunkat csíkot húzva bele kétoldalról nem fut össze, akkor kész a krémünk.
A krémet áttöltöttem a robotgép keverőtáljába, és kicsit hagytam hűlni. Azért fontos áttölteni, mert a vastag aljú lábosok elég hőt tudnak tárolni és leadni, hogy a tökéletes krémből két perc alatt ugyancsak rántotta legyen ( szintén saját tapasztalat).
Szóval pár perc hűlés után kanalanként belekevertem a vajat és végül tettem bele egy csipet sót.

Kivettem a csokis pitevázat, majd átszűrtem, és beletöltöttem a még langyos krémet. Állítólag, ha nem langyosan töltjük, odalesz a szép fénye. Ezt nem próbáltam ki, de higgyünk a könyvnek.

A végeredmény:
Mindenki kétszer kért!!! Még az öcsém is, aki egy: nem édesszájú, kettő: teleette magát előtte hamburgerrel, három: tavaly nem ájult el Pierre Hermé citromos pitéjétől.
A baj az, hogy emlékeim szerint nyerőbb a Möszjő citromkréme, de ezt már nehéz élesen felidézni.
Muszáj lesz újra elkészíteni azt is a korrekt értékelés reményében....

Áfonyás pite és pákosztos macska esete

Azt hiszem mindenkinek vannak titkos vágyai arra vonatkozóan, hogy mivel szeretné betegre enni, vagy adott esetben inni magát. A férjem a sushira szavaz (pedig már sikerült neki) , nálam az áfonyás pite volt a dobogón. Azért múlt idő, mert a képen látható pitét sikerült 3 nap alatt elpákosztoskodni egyes egyedül. Na jó, a Kapitány is segített egy kicsit ;-)
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az első felét még melegen betermeltük (akkor a legeslegjobb), aztán vártuk, hogy Apa is egyen belőle esténként. De Apa egész hétvégén a dédi konyhafelújításában vett részt, így éjszaka, mikor hazaesett már nem volt kedve-ereje pitézni.
Úgyhogy az alattomban elkopott...

Hozzávalók:
A tésztához:
2 és fél pohár liszt
5 ek cukor
egy tk fahéj
170 g vaj
egy ek citromlé
4-5 ek jeges víz

A töltelékhez:
egy kiló áfonya
egy puhár feketeribizlilikőr
egy citrom reszelt héja
2 ek citromlé
fél pohár víz
2 ek keményítő
fél pohár cukor

Előző nap átmostam az áfonyát és egy kicsit bepácoltam a likőr, víz, citromlé, citromhéj keverékébe. Másnap átszűrtem és összekevertem a keményítővel és cukorral.
A tészta hozzávalóiból omlós tésztát készítettem. Két réteg folpack között 2 mm vékonyra nyújtottam, és kibéleltem vele a piteformát. Beletöltöttem az áfonyás tölteléket és tésztacsíkokkal rácsot hegesztettem rá. Hogy jobban nézzen ki egy kis kristálycukorral is megszórtam. 180 fokos sütőben kb 45 percen keresztül sütöttem.

Jótanács: Ez a süti kifejezetten levet enged, úgyhogy vendégek előtti nagy villogásra alkalmatlan.
Viszont kifejezetten alkalmas fotel sarkába kucorodásra és nagy kanállal történő belapátolásra. Nekem nem hiányzott mellé semmilyen fagyi, de a vanília állítólag nem ront rajta :-D

Feketeribizlis pite, a szezon slágere

Nehéz ám a gasztroblogger élete. Egész évben kísérletez, aztán meg mindegy milyen gyöngyszere akad, jön a következő újdonság, és az ismétlés elmarad.
Ez a tétel pedig különösen igaz az édességek területére.
Ilyen bevezető után nem fogom hosszan méltatni az itt prezentált pitét, legyen annyi elég, hogy 7 nap alatt háromszor(!!!) sütöttem meg, és mindegyik elfogyott pillanatok alatt.


Hozzávalók:
A pate brisée-hez:
250 g liszt
175 g vaj
20 g cukor
1 tojás
fél ek víz
Ezeket gyors mozdulatokkal összedolgoztam, majd két folpackréteg között kinyújtottam. Óvatosan belesimítottam a piteformába, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágtam a lelógó tésztaszéleket. A formát nem vajaztam külön ki, a tésztában lévő bőven elég, hogy ne ragadjon bele. A maradék tésztát folpackba csavarva bedobtam a mélyhűtőbe, mert kb 4-5 ilyen gombócból lehet majd egy újabb pitét csinálni.

Közben a sütőt bekapcsoltam és előmelegítettem 200 fokra.

Tölteléknek 500 g érett, nagy szemű feketeribizlit használtam, de bármilyen idénygyümölcs bevethető, akár kombinációban is.

A töltelék:
2 tojás
125 g cukor
2 dl tejszín
25 g liszt
egy-két tk vanília (remekül megy a feketeribizlivel!)
Ezeket a hozzávalókat simára kavartam, majd a tésztára potyogtattam a feketeribizlit. Ráöntöttem a tölteléket és már ment is a sütőbe. Pontos sütési időt nem mértem, de kb 40 perc alatt ilyen szép aranybarnára sült.


A recept kis módosításoktól eltekintve Joanne Harris Francia konyha című könyvéből származik.

Epres tartalette

A hétvégén folytattam a "készletracionalizálás"-t. Azaz a szekrényben és a fagyasztóban kallódó alapanyagokból főztem, azokhoz vásároltam. Így született egy végtelen egyszerű "paszulyleves" a húsvéti sonka lefagyasztott főzőlevéből, egy egyszerű tésztaétel (erről is fogok írni) és ez az ínycsiklandó desszert.
A desszertet Pierre Hermé és Nigel Slater neve fémjelzi, és egyben garantálja az abszolút sikert is.Na nem mintha annyira bonyolult lenne az alapkoncepció, csak én hajlamos vagyok "sötéten" gondolkodni. Mondjuk 70% kakaótartalomban, kávéban és még sorolhatnám. Így az ehhez hasonló könnyed kis desszertek valahogy eszembe sem jutnának, ha drága Uram időnként nem figyelmeztetne, hogy egész birodalmak is vannak a csokoládén innen és túl.
Egy ilyen jellegű diskurzus után kínomban elővettem a Kitchen Diary-t, lássuk mit is főz ilyenkor Nigel barátunk. Hát valami ilyesmit.

S hogy még a brit publicistánál is egyszerűbb legyek, én nem kekszmorzsalappal dolgoztam, hanem a Möszjő mandulás omlós tésztájának utolsó, fagyasztóban rostokló adagjával.
Ehhez kivajaztam a kis piteformáimat (Bosnyák piacom vettem, "gyermektorta forma" néven). Az omlós tésztát két réteg folpack között vékonyra nyújtottam és kibéleltem a formákat.
200 fokos sütőben aranyszínűre sütöttem, a formában hagytam kihűlni.
Mikor kihűltek, óvatosan kiemeltem a sütiket és megtöltöttem őket a következő krémmel:
250 g mascarponét összekavartam egy tojás sárgájával és 2 ek porcukorral. Hozzáadtam egy kemény habbá vert tojásfehérjét, hogy lazítsa a krémet.
Ezután már csak eperszemekkel kellett díszítenem.

Fast food

Kezdem úgy érezni, hogy sose fogom utolérni magam. De mint tudjuk: a remény hal meg utoljára. Főzés terén még mindig az egyszerűséget és a gyorsaságot preferálom, így nagyon megörültem Gabojsza ihletadó minipitéinek.
A recept abszolút rugalmasan alakítható, bátran lehet vele kísérletezni!

Hozzávalók:
Leveles tészta a hűtőpultból
kb 10-15 dkg márványsajt
pár kanál tejszín
spenótlevelek kb 4 marék
néhány paradicsom, vagy koktélparadicsom

Míg a sütő bemelegedett, átmostam és leszáraztam a spenótot. A piteformát kivajaztam, a tésztát belesimítottam. A spenótleveleket én kicsit megfonnyasztottam (azaz egy pici lábasban pároltam 2 percig, amíg össze nem estek) , úgy tettem lecsepegtetve a tésztára. Rámorzsoltam a kéksajtot, néhány kanál tejszínnel megöntöztem (ez egyébként akár el is hagyható), és rákarikáztam a paradicsomot. A sütőt úgy állítottam be, hogy csak alulról süssön, így sütöttem 200 fokon kb 20 percig a pitét.
Gabojsza, ez tényleg isteni!

Almás pite (Tarte aux pommes)

Ez az almás pite egyszerűen tökéletes. Nem túl édes, nincs benne semmi felesleges cizelláltság, csak rengeteg savanykás alma és alul ropogósra sült omlós tészta. Ráadásul gyönyörű.
Ha valaha lehetne egy cafe-m, ebből mindig tartanék a pultban.
Hozzávalók:
Az omlós tésztához:
200 g liszt
100 g vaj
30 g cukor
3 csipet só
egy egész tojás (érdemes felverni villával egy kissé)
A hozzávalókat gyorsan összemorzsoltam és két réteg folpack között vékonyra nyújtottam. Egy levehető aljú piteformát kivajaztam, majd belesimítottam a tésztát. A formát a hűtőbe tettem.

Közben elkészítettem a kompótot:
Jonatán almát hámoztam és kb 2-3 cm-es kockákra vágtam. Meglocsoltam egy kis citromlével, hogy ne barnuljon meg. Mikor a tiszta súly elérte az egy kilót, hozzámértem 70 g cukrot egy kanál vizet és feltettem főni. Időnként kavargattam. Kb 15 perc után elfőttem minden levét, az alma kissé megpuhult, de még darabos maradt. Langyosra hűtöttem.

Míg hűlt, újabb adag almát hámoztam (kb. 800 g volt a tiszta súly). A meghámozott almákat félbe vágtam, magházukat kiszedtem és vékony (max 3mm-es szeletekre vágtam). Egy pohárban felolvasztottam 50 g vajat és a sütőt bemelegítettem 220 fokra.

A hideg tésztára öntöttem az almakompótot és egyenletesen eloszlattam. A vékony almaszeletekből kiraktam a díszítést a fényképeken látható módon. Arra kell csak vigyázni, hogy viszonylag szorosan legyenek a szeletek és sehol ne látszódjon a kompót ki. Egy ecsettel lekentem az olvasztott vajjal, majd betettem a sütőbe.

10 perc elteltével mérsékeltem a hőfokot 180 fokra és egy órán keresztül sütöttem.

Mikor langyosra hűlt, sárgabaracklekvárral kentem át a tetejét.



Talán egy kicsit macerás az elkészítése, viszont a végeredmény mindenért kárpótolt! És végre sikerült vaksütés nélkül is tökéletesen átsült omlós tésztát készítenem!

Nutellás pite Pierre Hermé módra

Ez a pite olyan tömény, hogy már ránézve is jól lehet lakni. Móni barátném férjének viszont (aki poénból futkos maratoni távokat) itt kezdődik a desszert. Így ez neki készült Karácsonyra.

Omlós tészta:
225 g liszt

150 g puha vaj (csak vaj jó, a margarinnal műíze lesz)

25 g porcukor

1 tojás sárgája

A hozzávalókat max 1 percig gyömöszköljük, tehát ahogy összeáll a tészta, vissza kell fogni a lendületet, nehogy túldolgozzuk (mert abból lesz a cipőtalp). Nem kell behűteni, ugyanis két réteg folpack között szakadás, lisztezés és bénázás nélkül vékonyra lehet nyújtani. Ekkor felső réteg folpackot lehúztam, kivajazott piteformát a tésztára tettem (fejjel lefelé) és az alsó folpackkal együtt belefordítottam a tésztát. Ezt a réteg folpackot csak azután húztam le, hogy belesimítottam a tésztát a formába. Kicsit megszúrkáltam, alufóliát tettem bele és babbal elősütöttem 180 fokon.Sajnos itt nem mértem az időt, de kb 15 perc lehetett. A fólát és babot leemeltem, és visszatettem sülni. Világos zsemleszínű volt, ahogy kivettem.
Pierre Hermé pitetésztájával is készíthető, annak itt található a receptje.

Ahogy kihűlt, kikentem 200 g Nutellával.

A csokitöltet:
140 g étcsoki (70%)
200 g vaj
egy nagy tojás
3 tojássárgája
2 ek cukor
kb 140 g hámozott, pirított mogyoró

A vajat és az étcsokit meolvasztottam, mikor langyosra hűlt belekevertem a tojásokatés a cukrot. (Ne habosodjon fel, arra érdemes vigyázni)
Megszórtam a tetejét a mogyoróval és 190 fokos sütőben 11 percig sütöttem. (igazság szerint kicsit tovább, mert a beteg Danival kellett foglalkoznom, de elvileg így kell.)

Mikor kihűlt egy zacsiba tettem pár kanál Nutellát, és csíkokat húztam a tetjére.

Ultrabrutáltömény.

Sütőtökös pite (Pumpkin pie)

Ez a bejegyzés különös értékkel bír számomra. Ugyanis tegnap megsütöttem életem legfinomabb sütőtökös pitéjét. A dolog csak azért vicces, mert már évek óta minden ősszel elkészítem ezt a receptet, de valahogy tegnap éreztem rá igazából az omlós tészta alapra, a töltelékre és a sütési időkre.

Szóval ami eddig finom volt, most tökéletes lett. Annyit azért hozzá kell tennem, hogy ez nem a pasik ízvilága (legalábbis az én környezetemben), de a barátnőim annál jobban ugranak a témára. Ezért le is vésem a részleteket.

Omlós tészta:

225 g liszt

150 g puha vaj (csak vaj jó, a margarinnal műíze lesz)

25 g porcukor

3 ek víz

Ez lesz a végső verzióm pitealapnak. Saját fejlesztés, rendkívül finom. A titok annyi, hogy max 1 percig gyömöszköljük, tehát ahogy összeáll a tészta, vissza kell fogni a lendületet, nehogy túldolgozzuk (mert abból lesz a cipőtalp). Nem kell behűteni, ugyanis két réteg folpack között szakadás, lisztezés és bénázás nélkül vékonyra lehet nyújtani. Ekkor felső réteg folpackot lehúztam, kivajazott piteformát a tésztára tettem (fejjel lefelé) és az alsó folpackkal együtt belefordítottam a tésztát. Ezt a réteg folpackot csak azután húztam le, hogy belesimítottam a tésztát a formába. Kicsit megszúrkáltam, alufóliát tettem bele és babbal elősütöttem 180 fokon.Sajnos itt nem mértem az időt, de kb 15 perc lehetett. A fólát és babot leemeltem, kicsit még visszatettem sülni (olyan 5 percre, hogy épp elkezdjen színt kapni).

Közben elkészítettem a tölteléket:

2 csésze sült tök

1,5 dl tejszín

3 tojás

egy tk gyömbér

1,5 tk fahéj

1,5 tk őrölt szegfűszeg

0,25 tk őrölt kardamon

egy csipet só

1/3 csésze barna cukor

1/3 csésze fehér cukor

A tököt előző nap sütöttem meg. Kikanalaztam a belsejét és egy jól záródó műanyag edényben betettem a hűtőbe. Másnap az utólag még kicsorgó pár kanálnyi levét is kiöntöttem alóla (fontos, hogy ne legyen lucskos), így mértem ki a 2 pohárnyi tököt (minimum 600-650 g). A tojásokat kikavartam a cukorral és a fűszerekkel, majd a többi hozzávalót is belekevertem.Az elősütött pitére öntöttem, elsimítottam és 160 fokon még jó 40 percig sütögettem, amíg a töltelék meg nem szilárdult.

Pecan dióval díszítettem.

Tarte Tatin

Igen, tudom. Már van róla többezernyi poszt. De én ezredjére sem unom és bízom benne, hogy Gabi és Nik örülni fog a receptnek.
Ma nem a kedvenc receptem szerint készítettem, hanem Pierre Hermé mandulás omlós tésztáját használtam fel hozzá, mely a fagyasztómban lapult és eredetileg más terveim voltak vele. Be kell vallanom: nem rontotta el a Tatin tortát. És akkor most nagyon finoman fogalmaztam :-D
Aki viszont nem akar őrölt mandulával bíbelődni, annak itt a klasszik változat:

A tészta:
150 g liszt
100 g fagyos vaj
25 g cukor
2 tojássárgája
A hozzávalókból gyors mozdulatokkal omlós tésztát készítek. Nem szabad túldolgozni a tésztát!
2 folpackréteg között a legegyszerűbb kinyújtani.
Egy 24 cm-es sütőformába beleteszek 40 g vajat és 100 g cukrot és a mikrohullámú sütőben karamellt készítek. Közben meghámozok és nyolcadokra vágok 4 db nagy savanykás almát. Az almagerezdeket rápakolom a karamellrétegre, majd rásimítom a tésztaréteget. Kicsit megszurkálom egy villával és már mehet is a 200 fokos sütőbe.
Mikor szép aranybarna és illatos, akkor tálra borítom és pár perc múlva tálalható is.

Mivel tálalom? Mi langyosan, egy kanál tejföllel szeretjük a legjobban.
De bátran lehet próbálkozni tejszínhabbal, creme fraiche-sel, vaníliafagylalttal és egyéb nyalánkságokkal...

Pierre Hermé legfinomabb citromkrémes pitéje

Nem adtam fel, hogy elkészítsem a már hónapok óta a hűtőre mágnesezett recept alapján a Möszjő citromkrémes pitéjét holmi tepertős pogik miatt. Mivel öcsém tegnap tért haza évi nyaralására Írországból, a nyuszi helyett erre az alkalomra fogtam :-D
Meg kell hagyni, nagyon finom. Mondhatni, őrült jó. A krémben nem érződik sem a tojás, sem a vaj íze külön, teljesen harmónikusan olvad össze, mintha mindig is együvé tartoznának, hogy valami új szülessen belőlük.
Nagyon sajnálom, hogy nincs lehetőségem minden citromos pitét egyszerre elkészíteni és egy asztalra halmozva végigkóstolgatni őket, hogy eldöntsem, melyik a legjobb. Talán nincs is erre szükség. Carpe diem!Hozzávalók:
1 pohár cukor
3 citrom lereszelt héja
4 tojás
3/4 pohár frissen facsart citromlé (nekem 3 citrom kiadta)
300 g szobahőmérsékletű teavaj (margarin szigorúan tilos!!!!!!)
hőmérő
egy elősütött pitetészta (22 cm)

Először egy keverőtálban összekevertem a cukrot és a citromhéjat. Hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd a citromlevet.
Egy fazékban vizet forraltam, erre ültettem a keverőtálat, úgy, hogy ne lógjon bele a vízbe az alja. Egy habverővel elkezdtem kevergetni.
Az egész játék arra ment ki, hogy anélkül sűrítsem be a krémet, és érjem el a 82 fokos hőmérsékletet, hogy a tojás rántottává válna. Tehát a keverést nem szabad abbahagyni.
Ez az elején jó móka, aztán az ember karja kezd odalenni 15 perc magasságában... Különösen onnan vicces a dolog, amikor bal kézzel elkezd az ember hőmérőzni is, a gyereke meg rángatja a nadrágja szárát, hogy részt venne a mulatságban. Hát persze hogy beleesik a hőmérő a már majdnem kész krémbe, úgyhogy innentől már csak az ösztön vezérelt...

Na de annyi biztos, hogy kb 60 foknál kezd besűrösödni a matéria és onnan még jó 10 perc a vége. ..
Ahogy kész lett a krém, gyorsan beleöntöttem egy másik keverőtálba egy nagy szűrőn keresztül. A fennakadt citromhéjat kidobtam, hőmérőt lemostam, mértem. Egyből 60 fok körülire hűlt a massza, úgyhogy folytattam a vaj kanalankénti belekeverésével. Ezt robotgéppel végeztem nagy fokozaton mintegy 3-4 percig, hogy minél levegősebb, habosabb legyen a végeredmény.
Megkóstoltuk Danival, kis híján úgy döntöttünk, hogy a konyhakőre kucorodva ujjal elnyalogatjuk az egészet :-D
Aztán sikerült jobb belátásra térnünk és folpackkal lezárva betettünk a hűtőbe estig. (Minimum 4 órát kell hűlnie!)

Valamikor délután megsütöttem a fagyasztóban dekkoló pitetészták egyikét.

Mielőtt elindultunk a reptérre, egy nagy kanállal jól felkevertam a krémet, hogy lazuljon, majd belekanalaztam a kész pitébe.

Vacsora után hangos MMMMmmmmmm-mök közben elfogyasztottuk (a felét).
Ízbolygó receptjét elolvasva szerintemugyanazt a tortát készítettük, én a Dorie Greenspan féle (amerikai) leírást követtem. És vele ellentétben az én hőmérőm szuperul mér, csak nem ejteném mindig bele a katyavaszokba...

Pierre Hermé málnás csokitortája

Tegnap "szabadnapom" volt, azaz anyósom bevállalta a Kapitányt. Igyekeztem 72 órára beosztani az időt, így már kora reggel a piacon kezdtem. (Jutott idő barátnőzni és a Körúton flangálni is, de a beszerzést nem lehetett elbliccelni). Ahol csudaszép frissen szedett málnákat árultak, emberbarát áron. Nem tudtam ellenállni, muszáj volt megint egy nagyobb adagot venni. S míg még szezonja van, gondoltam tesztelem a következő ötcsillagos receptet a "KÖNYV"-ből. A dolog annál is érdekesebb, mert nemrég egy nagyon hasonlót alkottam az Avoca recept alapján, kiváncsi voltam a különbségekre.Először én is elkészítettem a Mester omlós tésztáját. Ízbolygó nemrég ismertette a Szakácsok könyve variációt, az enyémben egy icipicit mások az arányok.
Hozzávalók:
285 g puha vaj
150 g porcukor
100 g finomra őrölt mandula
fél teáskanál só
fél teáskanál vaníliaesszencia
2 nagy tojás
490 g liszt
Itt is arra kell ügyelni, hogy ne dolgozzuk túl a tésztát. Ahogy összeáll, kész is. 4 órát kell pihentetni a hűtőben (ugyanis nagyon lágy, hasonlóan a kekszek tésztájához), majd nyújtani. A tésztát 4 részre osztottam, a másik 3 ment a fagyóba. (Hálás dolog lesz csak kivenni és nyújtani!)

A 4. adagot lisztes pulton nyújtottam és kibéleltem vele egy 18 cm-es formát. (22-es kellett volna, de nekem olyanom nincs.) Tettem rá alufóliát, beleszórtam a babot és 180 fokos sütőben, vakon sütöttem 18 percig. Aztán a babot kiöntöttem és készre sütöttem. Hagytam kihűlni.
A krém hozzávalói:
145 g étcsoki
115 g vaj
1 nagy tojás
3 tojás sárgája
2 ek porcukor

kb. egy pohárnyi málna

A töltelékhez megolvasztottam az étcsokit és a vajat külön tálkákban. Hagytam langyosra hűlni őket. Majd a csokiba kevertem egy egész tojást és 3 tojás sárgáját. Hozzáadtam a cukrot, majd a langyos vajat.

A tésztára egy rétegben málnát szórtam, nyakon öntöttem a krémmel és 11 percre betoltam a 190 fokos sütőbe. Negyedórát pihentettem, majd szeleteltük és ettük.

Vélemény:
Meseszép volt egyben. Szeleteléskor viszont a töltelék megfolyt, ezért azt nem is fényképeztem.
Legközelebb vagy nem 11 percig fog sülni vagy külön kosárkaformákban készítem, és akkor direkt ez lesz a szexepilje. Ízre harmónikus, selymes.
A férjem szerint az Avoca verzió jobb. Szerintem nem jobb, csak karakteresebb, mégis könnyebb.
A Hermé tészta viszont világbajnok! Mindkettő marad a repertoárban!

Málnás csokitorta

Ezt a tortát szintén ajándékba készítettem, ezért csak fázisfotóim vannak. Viszont olyan jól sikerült, hogy bekerült a tuti repertoárba, még készíthetek róla képeket.
Az alapkoncepció rendkívül egyszerű: omlós tészta, megszórva érett málnával, nyakonöntve csokikrémmel. A titok persze itt is a részletekben rejlik.
Először is egy gyors omlóstésztát kell készítenünk. Ehhez használhatjátok a jól bevált pate brisee-t, én most az Avoca verziót készítettem. 225 g liszt, 150 g vaj, 25 g cukor és egy tojás sárgája kell csak hozzá és gyors kezek.
Ezzel kibéleltem egy 24 centis kapcsos tortaformát. (Hullámos szélű piteformában is jól mutathat, bár szerintem az egy kicsit sekély). 180 fokos sütőben készre sütöttem a tésztát, majd hagytam kihűlni. Megszórtam illatos málnaszemekkel (kb. 300g). Lassú tűzön felforraltam 350 ml habtejszínt 100 g cukorral, majd a tűzről levéve beletördeltem 250 g 70%-os étcsokit. Egy löttyintésnyi Cointreau-t is belekevertem. A képen az egyik tábla málnás étcsoki, amit végül mégsem tettem bele, hanem simával helyettesítettem. Ez utóbb nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a krém olyan selymes lett, hogy mindennemű roppanós málnaizé csak rontott volna rajta.
A krémet időnként megkeverve hagytam kissé hűlni, majd ráöntöttem a málnára. Hát éppen nem lepett el minden szemet (bár én ezt szerettem volna), így lehet, hogy legközelebb egy kicsit több krémet készítek, és akkor tükörsima felszínű tortát kapok.
Az élvezeti értéken ez mit sem rontott, az eddig Sacher-hívő anyukám nem győzte dícsérni :-D

Vaníliakrémes rebarbarapite karamellizálva

Szerintetek hányszor érdemes nekiugrani egy receptnek, mielőtt az ember végleg feladná? Nekem ez a 3. próbálkozásom, és még mindig ott tartok csak, hogy randa, de mennyei! Mentségemre szóljon, hogy az első kettő tavaly volt és a tapasztalatokat nem jegyzeteltem le.
De hogy jövőre ne a nulláról induljak újra itt ez a poszt :-D

A történet eleje banálisan egyszerű: Csinálok egy omlós tésztát 225 g lisztből, 150 g vajból, 25 g cukorból, egy tojássárgájából és egy kanál hideg vízből. Kibéleltem vele a nagyobbik (30 cm-es) piteformám és elősütöttem. Rózsaszínnél egy árnyalattal tovább.

Közben 70 deka rebarbarát feldaraboltam és megfőztem. (max. 2 perc)
És készítettem egy vaníliakrémet. Ehhez 250 ml tejszínes tejet felforraltam egy fél rúd vaníliával, majd hagytam kihűlni. 55 g cukrot habosra kevertem 3 kis tojás sárgájával, majd belekevertem egy csapott evőkanál étkezési keményítőt. A langyos tejről leszedtem a pillét, kidobtam a vaníliát és összekevertem a tojásos masszával. Óvatosan főzni kezdtem, épp addig, amíg sűrűsödni nem kezdett.
A krémet kicsit kihűtöttem, majd összekevertem a rebarbarával és a tésztára öntöttem.
150 fokos sütőben kb fél órán keresztül sütöttem.

A gondok ott kezdődtek, amikor a karamellhez értem. Az előző próbálkozásaim a grill alatt mentek tönkre-ugyanis a tészta kilógó széléből mindig előbb lett brikett, mint a tetején a cukorból karamell :-S
De most kaptam egy forrasztópisztolyt! Nem ám olyan kis konyhai toszt, hanem rendes nagyfiúsat. Öregem, majdnem felgyújtottam vele a konyhám! Ne nevessetek!
Azt hiszem valamelyik tömítés nem volt jó, ezért csaptak mindenfelé a lángnyelvek. Hálistennek semmi tragédia nem történt, de én remegő lábbal úgy döntöttem, hogy legyen mégis a grill, majd ülök mellette és akkor nem ég meg, ha időben kikapom...
Hát megégett. Kész voltam. Karamell persze nuku.
Elővettem újra a lángszórómat és minden tömítést meghúztam rajta. Gondoltam, lesz ami lesz, ebből karamell lesz! És lett is végül nagy kínnal.
Amire rájöttem: A cukrot szektoronként kell szórni és azt rögtön hevíteni, mert különben beleolvad a krémbe és onnantól nem müxik a dolog. Nem kell nagyon mozgatni, hanem pontról-pontra haladni...
Persze nem lett az a borostyánszínű eredmény, amire vágytam, de ez legalább már elfogadható és ehető. A megégett tésztaszéleket lepöcköltem, a kép mutatja a végső eredményt.
Mivel sok karamellt elbír a rebarbara, legközelebb vastagabb réteggel dolgozom és gyorsabb kézzel. Grill nélkül. Egyébként isteni az íze!

Citromos pite karamellizált földieperrel

Erre itten most nagyon büszke vagyok. Merthogy pont úgy sikerült a citromkrémem, ahogy annak lennie kell, az állagánál már csak az íze lett jobb.Másrészt szívesen fejbe vágnám egy szívlapáttal azt, aki a karamellbe forgatott földiepret kitalálta! Esküszöm, ez a legnehezebb része az egésznek, pláne meg ha egy kisebb társaság lesi az ember remegő kezeit (még nem ittam ma). Biztos benne van az is, hogy kicsit tartok a karamelltől, sokszor égettem már össze magam ... mindenesetre a karamellsipkák sehogy sem akartak az eperszemeken maradni, így stratégiát változtattam, és kanállal locsolgattam rájuk. Így legalább a gravitáció velem volt. No meg az erő is.

A receptet tovább nem titkolom, de lenne egy kérésem. Ha valaki majer a karamellkészítésben, tartson nekem egy virtuális eligazítást, plíííííííz!
Előre kell bocsájtanom: kétnapos projektre készüljetek. Viszont a munka dandárja 30 perc alatt megvan, ha minden kéznél van.
Kezdésnek egy omlós tésztát dobtam össze:
225 g liszt, 150 g vaj, egy csipet só és 2 tojássárga. (1 fehérjét megtartottam, mert ezzel kentem át az elősütött tésztát, hogy ne ázzon át)
Majd jött a citromkrém, amit ebben a sorrendben kevertem össze:
5 citrom leve, 4 citrom reszelt héja, 400 g cukor, 8 tojás (falusi, by grandma), 350 ml habbá vert tejszín (Cserpes sajtműhely).
(Mivel az utóbbi időben ért pár kudarcélmény a kritikán aluli UHT tejszínekkel, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mit tettem bele, mert a siker kulcsa ebben lehet.) A krémet és a tésztát is egy éjszakára beparkoltam a hűtőbe.
Másnap elővettem a nagy (30 cm-es átmérőjű) hullámos szélű piteformám, és 180 fokon elősütöttem a tésztát. Majd beleecseltem a tojásfehérjét, és mikor az fehérre váltott, beleöntöttem az előzőleg felkavart (de nem felvert) krémet. Csurig lett, így nagyon óvatosan beemeltem a 150 fokos sütőbe és 70 percig sütöttem (tűpróba).
Állítólag ez az éjszakáztatás a titka annak, hogy nem válik két rétegre a krém, hanem ilyen gyönyörű pudingos lesz.
Nem lehet abbahagyni az evését!!!

Spenótos sajttorta

Ez egy régi recept régi képpekkel, de mivel itt a spenótszezon, kár lenne rajta ülni. Számomra azért is különleges, mert az egyévesem a spenótfőzit köpködi, így viszont falja :-D
Szóval nincs ehetetlen alapanyag, csak meg kell találni az ideális formát a "bevitelhez".Omlós tésztát készítünk a következőkből:
270 g liszt
150 g vaj
egy csipet só
1 tojássárgája
Egy-két kanál tejföl
Egy 24-26 cm-es kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, majd beleteszem az omlós tésztát, villával megszurkálom (hogy ne púposodjon fel) és 200 fokon elősütöm. A tojásfehérjét nem dobom ki, hanem kicsit felverem villával és a forró tésztára kenem, ebből lesz a vízzáró réteg.

Közben elkészítem a tölteléket:
Egy csomag mirelit spenótot kiengedek vagy 500-600 g friss spenótot 3 gerezd fokhagymával, sóval, borssal egy kis olajon átforgatok, majd az elősütött tésztára pakolok.
Habosra kavarok 3 dl tejfölt, 3 tojással, sóval borssal, szerecsendióval, majd beleteszek 150 g reszelt sajtot. Nyakonöntöm a spenótot ezzel a masszával és 200 fokon megsütöm.

Spenótos kosárka

Az Avoca cafe szakácskönyvében ez a cuki kis pite volt az első, amit kiszúrtam magamnak. Ugye milyen gyönyörűséges? Elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnt, így csak tegnap vettem a bátorságot, hogy elkészítsem. Két meglepetés is ért: egyáltalán nem bonyulult, viszont teljesen használhatatlan volt a könyv adta leírás. Nem tudom miféle muffinformában gondolkoztak ők, de itt a recept, amit a hagyományos 12 lyukas muffinformához adaptáltam.

Hozzávalók:
1 cs réteslap (80g)
olvasztott vaj a kenéshez
400 g friss spenót
200 g jófajta márványsajt
egy nagy marék vörösáfonya
egy marék pecan dió (hikori dió néven jegyzik Mo.-n), én most sima diót használtam
2 tojás és 3 tojássárga
4 kanál tejszin
só, bors, szerecsendióA muffinformát kikentem olvasztott vajjal, és szépen kibéleltem a rétestésztával. Egy lapot kilenc részre vágtam, így pont 3 réteg jutott mindegyikbe. (A rétegek közé is ecseteltem vajat természetesen.)
Közben a megmosott, leszárazott, lecsepegtetett spenótleveleket gyorsan megfonnyasztottam egy fazékban (kb. 2 perc) és összekevertem a márványsajttal és a vörösáfonyával. Sóztam, borsoztam. Egy serpenyőben megpiritottam a diót, és azt is hozzáadtam.
A keveréket bekanalaztam a réteságyacskákba, és rámértem a tojásos-tejszínes masszát.
180 fokon előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem.

Mivel féltem, hogy a réteslapok széleiből idő előtt brikett lesz, egy réteg sütőpapírral védtem őket a sütés 2. felében. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta! Azt már eddig is tudtam, hogy a spenót-márványsajt-dió triumvirátus verhetetlen kombináció, de a vörösáfonya fanyar édessége olyat csavart a kompozición, hogy ihaj! Ki ne hagyjátok belőle!

Ideális előétel, vagy ötyepartik látványos kisérője!