2010. február 28., vasárnap

Könyvajánló

Vagy lehetne az is a poszt címe, hogy Pierre Hermé menjen haza.... :-D
A történet ott kezdődött, hogy még decemberben vettem egy fantasztikus tortáskönyvet, melyből már több dolog is készült, többek között ez a háromtejes torta. A szerzője Rose Levy Beranbaum, aki már korábban világhírűvé vált a Cake Bible és a Bread Bible című könyve kapcsán. 20 évvel a Cake Bible után kiadta a Rose's heavenly cakes-et, ami a legfantasztikusabb tortáskönyv, ami valaha a kezembe került. A receptek nem tipikusan a 30 perc alatt összedobható zseniálprimitív torták, hanem részletesen leírt és körbemagyarázott műalkotások (kb. 6 oldal egy recept!), melyekben a hozzávalók nemcsak pohárban, hanem grammban is meg vannak adva (pedig amerikai könyv). Mivel az író magyar származású, olyan kifejezésekkel is találkozunk a könyvben, mint a "lekvár" és a "Jancsi torta"!
A könyv nemcsak azért nagyszerű, mert tele van jobbnál, jobb receptekkel, hanem mert mindent alaposan megmagyaráz, így számos cukrásztechnikát meg lehet tanulni, melyek a jövőben kreatívan használhatók. Megmagyarázza, hogy miért kell szobahőmérsékletű tojásokat használni, mire jó a borkősav, hogyan készítsünk tökéletes tojáshabot olasz módra (cukorsziruppal) vagy hány fokon verjük habbá a ganache-t?
Nem állítom, hogy kezdő háziasszonyoknak való, de ha valakit komolyabb mélységekben is érdekel a cukrászat, ki ne hagyja!!!
Én személy szerint már bejelöltem magamnak ezt a könyvét is a kívánságlistámon.

Hamarosan jönnek a receptek!

2010. február 25., csütörtök

Gorgonzolás saláta vörösboros körtével

A tegnapi saláta annyira jól sikerült, hogy úgy határoztam, ma is "ünnepelek". Egy újabb színes kis szösszenet az egészség és változatosság jegyében.

Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte

Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors

Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.

Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.

A recept alapötlete innen: Olive 2009/12

2010. február 24., szerda

Ünnepi ebéd

Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni.
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.

Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!

2010. február 23., kedd

Sült paprikás fougasse

Pedig már azt hittem mára utolértem magam! De nem. Úgy alakult, hogy megint megtalált egy "kis" munka. Hál istennek ez nem hónapokra szól, jól látható a vége, de a héten nem unatkozom.
Munka közben persze időnként bele-belenézek egy-két könyvjelzőbe, amiket még réges-rég jelöltem be magamnak a neten. (Ti is szoktatok elkalandozni munka közben?)
Nos az én egyik könyvjelzőm ez a csodás sült paprikás kenyér volt. A recept egy könyvből származik, ami csodás kenyereket ígér 5 perc munkával. Nem is álltam volna neki a dolognak, ha nem 5 percről lett volna szó. Meg arról a két kaliforniai paprikáról, amit egy hete vásároltam (más célból) és már kezdtek ráncosodni a hűtőben....
Hozzávalók:
300 ml víz
1 tk porélesztő
1 tk só
kenyérliszt (kb 2,5 pohár)

Langyos vízben felkevertem az élesztőt és a sót, majd kanalanként adagoltam hozzá a lisztet. Egy kicsit eltértem a recepttől, mert tettem bele egy ek. olivaolajat is (már ha ilyen mediterránban nyomjuk). A dagasztást a gépre bíztam, a kész tésztát olivaolajjal kikent tálban kelesztettem 3 órán keresztül (amíg duplájára nem nőtt).

Közben a 2 paprikámat feketére sütöttem a grillserpenyőben (platni is remek), majd beletettem egy tálba, amit lefedtem. A gőz hatására a paprikák bőrét könnyen le lehetett húzni, miután kihűltek. Kicsumáztam és feldaraboltam a paprikákat.

A tésztát ovális alakúra nyújtottam, az egyik felére rápakoltam a sült paprikadarabokat. A másik felét 2 cm-es csíkokban bemetszettem. Megsóztam Maldon sóval, kicsit borsoztam is a paprikát, majd ráhajtottam a bemetszett tésztát. A szélét jól összetapasztottam. A tetejét lekentem olivaolajjal, megsóztam és kakukkfűvel is megszórtam.
Sütőpapírra tettem és amíg bemelegedett a sütő, kelni hagytam.

A sütőt beizzítottam 250 fokra, majd berakram a kenyerem. Bőszen spricceltem a vizet az elején, hogy gőzös legyen a sütő belül, majd 220 fokra levettem a hőt.
Most trükköztem, és az elején csak alsó sütést használtam 8 percig, majd eztán váltottam vissza alsó-felső melegítésre, hogy jó piros héja legyen alul is a kenyeremnek (ha már nincs sütőkövem).
Félórán belül meg is sült a gyönyörűség, amit a család apraja-nagyja lelkesen fogyasztott.
Be is termeltük némi kéksajttal és fehérborral vacsorára majdnem az egészet.

Remek kenyér lett, amit még biztosan sokszor fogok készíteni!
Az eredeti receptet pedig itt olvashatjátok!

2010. február 18., csütörtök

Sajtos croissant - házilag hajtogatott leveles tésztából

Joanne Harris könyveit legtöbbször akkor veszem elő, ha pihenni akarok. A regényei teljesen kikapcsolnak, a szakácskönyveiben szereplő képek és receptek pedig otthonos érzést keltenek. Nem utolsó szempont, hogy eddig minden kipróbált receptje működött is!
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.

Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás

Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.

Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.

Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).

Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D

A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.

2010. február 3., szerda

Citromos mákos szelet lemon curd-del töltve

Az egyik nagy kedvencem a citrom-mák kombináció, így egyértelmű volt, hogy a harmadik Zila tortaformára adaptált recept erre fog épülni.

Hozzávalók a tésztához:

2 nagy szobahőmérsékletű tojás

1 szobahőmérsékletű tojássárgája

200 g tejföl

2 tk vaníliakivonat

250 g finomliszt

250 g cukor

1,5 tk sütőpot

0,5 tk szódabikarbóna

0,5 tk só

3 kezeletlen citrom reszelt héja

50 g mák (ízlés szerint pirítva)

200 g szobahőmérsékletű vaj

A tojás kivételével a hozzávalókat a robotgép keverőtáljába mértem és a krémkarral közepes sebességgel egyneművé kavartam (kb. 2 perc). A tojásokat egy tányérban kissé felvertem, majd két részletben a masszához adtam és újabb 2-3 percig keverte a gép.

A 180 fokra előmelegített sütőből kivettem a forró tepsit, erre helyeztem az előkészített Zila tortaformát. Gyorsan lefújtam a leválasztó spray-vel, majd belekanalaztam a masszát.

Kb 40 perc alatt sült meg a tészta, ezt tűpróbával ellenőriztem.

A tészta egy része kinőtt a formából és a tepsibe csurogva sült meg, mely kostolónak nagyon örült a család, de így kb 15% veszteséggel lehet számolni.

A kész tésztáról először a szilikont, majd kihűlés után a fémkeretet is lehúztam. Hagytam teljesen kihűlni.

Lemon curd

Hozzávalók:

7 tojás sárgája

150 ml citromlé

egy kezeletlen citrom reszelt héja

90 g vaj

egy csipet só

210 g cukor

A hozzávalókat összemértem, majd vízgőz felett, folyamatos kavarás mellett sűrűre főztem. Ahogy kész lett egy sűrű hálójú szitán átszűrtem, majd hagytam kihűlni.

A kész krémet a kocka alakú mélyedésekbe töltöttem.


Eredmény: Nagyon intenzív citromos desszert, ahol a mák íze csak jelzésértékű, főleg textúrában teszi azt különlegessé. El tudnám képzelni egy vajasabb krémmel (Pierre Hermé klasszikus citromkrémje), ahol a citromlevet csak a tojással főzöm fel, és kihűlés után kanalanként dolgozom bele a szobahőmérsékletű vajat. Ez egy sokkal légiesebb textúrát adna, ami még érdekesebb lenne a mákos alapon. Majd legközelebb!

Maga a tészta is isteni, őzgerinc vagy kuglófformában is megsüthető, majd érdemes egy kis citromos cukorsziruppal átecsetelni, hogy nedvesebb legyen az állaga (bár mi önmagában is tökéletesnek találtuk).