Tarjeszeletek rozmaringos körtével

Amikor 2004-ben dolgozni kezdtem, nem sok erőt és kreativitást éreztem a főzéshez. Viszont baromi hamar ráuntam a rakott "izékre" és a sült csirkére... Ekkor vettem meg S. Judit "piros" könyvét, amiben 35 perces receptek vannak. A desszertek kivételével majdnem végig is főztem (ahhoz valahogy sosem támadt ingerenciám) és elég pozitív tapasztalatokat szereztem. A néhány negatív pedig erősítette a szabályt.
Most, hogy újra dolgozni kezdtem, ismét idő és energiahiánnyal küzdök, így megint előkerült a piros könyv.
Természetesen szinte mindegyik receptet testreszabtam, így van amelyikből 10 perces, van amelyikből 50 perces vacsi lett...Hozzávalók:
fejenként egy-két szelet tarja
fejenként egy szép nagy Alexander körte
fejenként egy közepes krumpli
1 dl fehérbor
egy fej hagyma v. egy két szál újhagyma
rozmaringlevelek
vaj
mustár
só, bors

Először is a sütőt kapcsolom be 200 fokra és beteszem a lesúrolt krumplikat sülni. A tarját kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom, mustárral vékonyan lekenem. (Ez akár előző este is elkészíthető, de nálam a hétköznapokra nem ez jellemző)
A körtéket kettévágom, magházukat kivájom. A mélyedésekbe egy fél teáskanál vajat teszek, megszórom apróra vágott hagymával, kevés sóval, borssal, rozmaringlevelekkel. Beleteszem őket egy kis tepsibe, aláöntöm a bort és már mehetnek is a sütőbe a krumplik mellé.
A tarjához olajat forrósítok az a serpenyőben és egy-egy percig nagy lángon megkapatom a húsok felszínét. Mérsékelt lángon puhára sütöm mindkét oldalt (olykor fedőt is téve rá).
Kb. 45 perces vacsora.

Steak au poivre

Ez az étel annyira egyszerű, mint amennyire nagyszerű. S bár minden ízlés dolga, de szerintem az egyik legpasisabb kaja. Amolyan legényfogó vacsora :-D
Én már rég túl vagyok a legényfogáson, de ma este kicsit ünnepeltünk. Az pedig, hogy egy szép bélszínt érlelek pár napja a hűtőben, remek apropójául szolgált ennek a fogásnak.Első körben mindent kipakoltam a pultra: az olajat, a vajat, a tejszínt, a konyakot, a borsokat és a húst. A húsból kb másfél centis szeleteket vágtam (kb. fél kilót használtam fel), egy-egy evőkanál fekete-, zöld- és rózsaborsot durvára törtem a mozsárban és ebbe "paníroztam" a hússzeleteket.
Egy vastag aljú serpenyőben felolvasztottam egy kis vajat némi étolajjal (a vaj önmagában megégne) és pár perc alatt megpirítottam a húsok mindkét oldalát. Roséra sütöttem, így nagyon hamar kész lettek. Tányérra szedtem őket. A serpenyőben maradt pörcöt, borsot egy kis konyakkal felkapattam, majd egy löttyintés tejszínnel (30%) selymes mártássá varázsoltam.
Pain al' Ancienne-nel és egy üveg száraz vörösborral (Iváncsics Soproni Kékfrankos) tálaltam.
Remek volt!