2008. október 30., csütörtök

Whoopie pie

Nem szeretem a sütőtököt.
Az illatát még csak-csak elviselem, de semmi pénzért nem ennék belőle.
Ehhez képest minden sütőtökös ételt kedvelek, amiben feldolgozott formában van a tök (a bébiételek kivételével). Minden ősszel nagy sláger a sütőtök krémleves, van egy kedvenc sütőtökös pitém is (hamarosan posztolom) és azonnal lecsaptam Sajtkukacék receptjére is.
Nem szeretném ismételgetni a dolgokat, csupán még egyszer felhívni rá a figyelmet, mert a végeredmény minden várakozást felülmúl!
Illatos, fűszeres, puha párnácskák között a nem túl édes sajtkrém minden fogyókúrát romba dönt, és a legramatyabb őszi időjárást is feledteti.

2008. október 27., hétfő

Tarte Tatin

Igen, tudom. Már van róla többezernyi poszt. De én ezredjére sem unom és bízom benne, hogy Gabi és Nik örülni fog a receptnek.
Ma nem a kedvenc receptem szerint készítettem, hanem Pierre Hermé mandulás omlós tésztáját használtam fel hozzá, mely a fagyasztómban lapult és eredetileg más terveim voltak vele. Be kell vallanom: nem rontotta el a Tatin tortát. És akkor most nagyon finoman fogalmaztam :-D
Aki viszont nem akar őrölt mandulával bíbelődni, annak itt a klasszik változat:

A tészta:
150 g liszt
100 g fagyos vaj
25 g cukor
2 tojássárgája
A hozzávalókból gyors mozdulatokkal omlós tésztát készítek. Nem szabad túldolgozni a tésztát!
2 folpackréteg között a legegyszerűbb kinyújtani.
Egy 24 cm-es sütőformába beleteszek 40 g vajat és 100 g cukrot és a mikrohullámú sütőben karamellt készítek. Közben meghámozok és nyolcadokra vágok 4 db nagy savanykás almát. Az almagerezdeket rápakolom a karamellrétegre, majd rásimítom a tésztaréteget. Kicsit megszurkálom egy villával és már mehet is a 200 fokos sütőbe.
Mikor szép aranybarna és illatos, akkor tálra borítom és pár perc múlva tálalható is.

Mivel tálalom? Mi langyosan, egy kanál tejföllel szeretjük a legjobban.
De bátran lehet próbálkozni tejszínhabbal, creme fraiche-sel, vaníliafagylalttal és egyéb nyalánkságokkal...

2008. október 26., vasárnap

Burgonyás rozmaringos kenyér

A hétvégén újra kedvet éreztem kenyeret sütni. Akadt egy kis maradék krumplipürém és egy remek recept a Peter Reinhart könyvben. Igazából nem két napos kenyérre készültem, de a sütés ennél is átcsúszott másnapra... Nem mintha bárki valaha panaszkodott volna a reggeli illatkavalkád ellen.Hozzávalók:
A "kovászhoz":
160 g kenyérliszt
1/4 tk porélesztő
110 g liszt

A kenyérhez:
1,5 tk só
400 g kenyérliszt
1/4 tk bors
1,25 tk porélesztő
170 g krumplipüré
egy evőkanál olivaolaj
2 ek apróra vágott rozmaringlevélke
6-12 db sült fokhagymagerezd (ízlés szerint)
220 g víz

olaj a kenéshez
durumliszt a sütéshez1. A kovász hozzávalóiból kis cipót gyúrtam, pár percig dagasztottam, majd kiolajozott tálban 4-5 órán keresztül kelesztettem.

2. Összemértem a kenyér hozzávalóit, mellécsaptam a kovászt és a dagasztógépemre bíztam a piszkos munkát. Mikor szegény kis Moulinexem már az utolsókat cihogta (kb 12 perc múlva), megkegyelmeztem neki, és kiolajozott tálban keleszteni kezdtem a tésztát.
A krumpli miatt meglepően lágy állagú lett a tészta, mindenképpen géppel javaslom dagasztani.

3. Kb két órát kellett volna keleszteni a tésztát, majd két cipót formálni, újabb két órát keleszteni és megsütni.

4. Mi ehelyett vendégségbe mentünk és ottragadtunk Megasztárt nézni. Mikor hazaállítottunk, a tészta épp nem mászott ki a tálból. Gyorsan átgyúrtam, két kerek cipót formáztam és betettem őket a hűtőbe (durumliszttel megszórt tepsin).

5. Hajnal négykor kitámolyogtam a konyhába inni, ekkor kivettem a tepsit a hűtőből, hadd keljenek a cipók. 7-kor keltem, ekkor sütöttem meg őket (kb 30 perc) 200 fokon.
Mire a fiúk reggel kilenckor kimásztak az ágyból, már ki is hűltek és szépen szeletelhetők lettek.

6. A tanulság az, hogy nincs elbaltázott időzítés, ha van jó nagy hűtő!

Burgundi marhatokány

A marhatokányokban az a jó, hogy kiválóan tervezhető ételek. Tehát ha az ember kedden meglát egy jó külsejű húsdarabot, nyugodtan pácolgathatja vasárnapig, nem romlik rá a hétközbeni kapkodásban...
Ugyanebben rejlik az étel "gyenge" pontja is: ha előző este eszünkbe jut, milyen jó is lenne egy kis marhatokány, másnap még tuti nem lesz az igazi, akármilyen profi kuktánk is van. Ezzel persze lehet vitatkozni, de én esküszöm a minimum 3 napig tartó pácolásra. És a sima fazékra.

Hozzávalók:
1,5 kiló marhacomb
3 db szép nagy répa
50 dkg gomba (erdei gombák előnyben!)
egy kis üveg gyöngyhagyma (190 g töltősúly)
másfél üveg száraz vörösbor (minőségi!!!)
2-3 babérlevél
fokhagyma
egy fej hagyma
kakukkfű
rozmaring
só, bors
pár kanál sűrített paradicsom
3-4 dl marhahúsleveslé
egy kis csokor petrezselyem
15 dkg füstölt szalonna vagy szalonnazsír (nálam utóbbi mindig akad a hűtőben, ugyanis ha túrós csuszához vagy carbonara spagettihez készítek szalonnapörcöt, a zsírt mindig összegyűjtöm)

1. Amikor megveszem a húst, lehártyázom és kb 4 cm-es kockákra vágom. Melléteszek egy fej felkarikázott vöröshagymát, néhány gerezd kissé meglapított fokhagymát, egy-két babárlevelet, kakukkfüvet, rozmaringot, borsot. Soha nem sózom! Leöntöm viszont vörösborral és egy kis étolajjal lezárom a felszínt. Lefolpackozom és minimum 3 napig érlelem a hűtőben. Volt már úgy, hogy 6 napig pácolódott, nem ártott neki!

2. Mikor eljön a főzés napja, akkor előveszem a legnagyobb hússütő lábasomat. Ez teflonos, kb 32 cm átmérőjű és vagy 10 cm mély. Ebben kisütöm a felkockázott szalonnát és rádobom a húskockákat.

3. Egy másik serpenyőben egy kis szalonnazsíron megfuttatok egy fej felszeletelt hagymát, 4-5 gerezd apróra vágott fokhagymát és a sárgarépát. Sózom-borsozom.

4. Én ma kicsit szétszórt hangulatban főztem, ezért rögtön mellédobtam a felszeletelt gombát is.
Kicsit aggódtam, hogy püré lesz belőle a végére, de nem főtt szét. Így legközelebb sem csinálok belőle plusz kört...

5. Amikor a zöldségek összepárolódtak és a marhahús is előpirult, egybeöntöm őket. Teszek bele babérlevelet, rozmaringot, kakukkfüvet.Belekeverem a paradicsomsűrítményt, kicsit azt is pirítom, majd felöntöm egy üveg borral.

6. Tényleg kell bele az egy üveg bor.

7. Beleöntök még kb 4 dl erős marhahúslevest is, amit a fagyasztóból varázsolok elő. (Erről már írtam régebben, de nálam tényleg 4 és 7 dl-es üvegekkel van tele a fagyó nagyrésze, bennük különböző levesek és alaplevek) Takaréklángra állítom.

8. Kb 2 óra múlva megkóstolom, sózom, ha szükséges. A gyöngyhagymát szűrőbe borítom, átöblítem és lecsepegtetem. Hozzáadom a raguhoz.

9. Kb fél óra múlva tálalom, rendszerint valamilyen jófajta kenyérrel és egy üveg vörösborral. A petrezselyemmel a tetejét szoktam megszórni, de ma teljesen elfelejtkeztem róla... Az eredmény így is fenséges volt.

2008. október 24., péntek

Újabb 7 dolog

Ottis és Kata is megtalált ezzel a játékkal.

A Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.

2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.

3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.

4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve
.


Nos mit is mondhatnék?
1. Kislánykoromban fodrász szerettem volna lenni. Aztán az élet úgy hozta, hogy orvos lettem.
2. A kisfiam pontosan a 31. születésnapomon született, nála fantasztikusabb ajándékot nem is kaphattam volna.
3. A középiskolában 4 évig latint tanultam. És imádtam.
4. 2 évig jártam hastáncórákra, ezt nagyon szeretném folytatni...
5. Nagyon szeretek kirándulni, régen még teljesítménytúrákra is kapható voltam.
6. Hiszek abban, hogy minden betegség pszichoszomatikus eredetű. Ha odafigyelnénk egymásra és magunkra, sokkal kevesebb bajunk lenne.
7. A férjem a világ legrendesebb és legjobb humorú fazonja. De ezt talán jobb, ha nem verem nagydobra! ;-)

Kiváncsi lennék Napmátka válaszaira!

Mogyorós-körtés koszorú

Lajos Mari nem trendi. Ez már abból is látszik, hogy nincs főzőműsora, "ebédházhozszállító"cége és nem szerepel a bulvársajtóban. Nem erőlködik extrém ízkombinációkkal és gyakran főz magyarost. De legalább háziast.
Az én anyukámnak nem volt Horváth Ilona szakácskönyve, nekem sincs. Volt viszont Magyar Elek-féle Ínyesmester Szakácskönyve, erősen sárguló füzetek innen-onnan és jó pár darab Lajos Mari "99-es" sorozatából. Talán innen az elfogultság.
Így történt, hogy amikor a kis közértünkben belelapoztam a Nők Lapjába, elfogott a nosztalgia eme kuglóf láttán. Titkon abban bíztam, hogy egy ilyen békebeli desszert elkészítése "megfengshuizza" a lelkem is, és sikerül egy kicsit kevésbé stresszesebben elkezdeni ezt a hosszú hétvégét.
Sikerült!
Hozzávalók:
150 g mogyoró
250 g vaj
300 g cukor
egy teáskanál vaníliaesszencia
6 g sütőpor
5 tojás
egy dl tej
250 g liszt
egy citrom reszelt héja
egy mokkáskanál fahéj
4 érett körte
pár kanál sárgabaracklekvár

1. A mogyorót megpirítottam egy száraz serpenyőben. 100 g-t ledaráltam, 50-t durvára vágtam.
2. A vajat habosra kavartam a cukoral és a vaníliával, majd egyenként belekevertem a tojásokat.
3. Hozzáadtam a fahéjat, a sütőport és a citromhéjat.
4. Belekevertem a tejet, majd kanalanként a lisztet és a darált mogyorót.
5. Kivajaztam és liszteztem a koszorúformát (IKEA-s), a sütőt előmelegítettem 180 fokra.
6. A körtéket meghámoztam, kettévágtam, magházukat kikanyarítottam.
7. A formát 3/4-ig töltöttem a tésztával, majd sugárirányba ferdén beletettem a 8 fél körtét. A maradék tésztát elsimítottam a tetején.
8. 40 percig sütöttem (félúton letakartam papírral, mert erősen barnulni kezdett), 10 percig még a kikapcsolt sütőben hagytam.
9. Tálra borítottam, megkentem sárgabarackkal és megszórtam a durvára vágott mogyoróval.

Öt órakor nagy elégedettséggel lakmároztunk belőle egy-egy nagy pohár tejjel.

2008. október 23., csütörtök

Marengo csirke

A Marengo csirke gyerekkorom egyik nagy sztárja volt. Mostanában újra "gyakrabban" készítem, azaz ez a második alkalom az idén. A fiúknál átütő sikere van, még az a barátunk is megette, aki egyébként nem szereti a gombát!
Sok recept létezik erre a nem túl bonyolult ételre, én (jó sok mártással) így csinálom.
Hozzávalók:
6 csirkecomb
50 dkg gomba
egy kis üveg sűrített paradicsom (kb 400 ml)
2 gerezd fokhagyma
1 babérlevél
pár ág kakukkfű
rozmaring (pár levélke)
egy-két dl száraz fehérbor
2 tojás
pirított kenyérszeletek

A csirkecombokat besózom, beborsozom és pár kanálnyi olajon (vagy mostanában kacsazsíron) aranyszínűre elősütöm. Átteszem őket egy tányérra és a visszamaradó zsiradékon megpirítom az áttört fokhagymát (ez max 30 másodperc!!!) majd hozzáadom a felszeletelt gombát. Ahogy összeesett a gomba, bort és paradicsomsűrítményt öntök rá, beleteszem a fűszereket. A csirkecombokat is visszapakolom a szószba és gyorsan "felrottyantom". Amint forrni kezd, mérséklem a lángot és hagyom, hogy a hús jól megpárolódjon (min. 30 perc).
Tálaláskor pirítóst készítek. Minden tányérra egy szelet pirítóst teszek, arra egy combot, majd a mártást. 2 tojásból csinálok egy nem túl száraz rántottát, ebből pakolok egy-egy kanálnyit a combok tetejére és végül az egészet megszórom aprított petrezselyemzölddel.

2008. október 18., szombat

Tarjeszeletek rozmaringos körtével

Amikor 2004-ben dolgozni kezdtem, nem sok erőt és kreativitást éreztem a főzéshez. Viszont baromi hamar ráuntam a rakott "izékre" és a sült csirkére... Ekkor vettem meg S. Judit "piros" könyvét, amiben 35 perces receptek vannak. A desszertek kivételével majdnem végig is főztem (ahhoz valahogy sosem támadt ingerenciám) és elég pozitív tapasztalatokat szereztem. A néhány negatív pedig erősítette a szabályt.
Most, hogy újra dolgozni kezdtem, ismét idő és energiahiánnyal küzdök, így megint előkerült a piros könyv.
Természetesen szinte mindegyik receptet testreszabtam, így van amelyikből 10 perces, van amelyikből 50 perces vacsi lett...Hozzávalók:
fejenként egy-két szelet tarja
fejenként egy szép nagy Alexander körte
fejenként egy közepes krumpli
1 dl fehérbor
egy fej hagyma v. egy két szál újhagyma
rozmaringlevelek
vaj
mustár
só, bors

Először is a sütőt kapcsolom be 200 fokra és beteszem a lesúrolt krumplikat sülni. A tarját kicsit kiklopfolom, sózom, borsozom, mustárral vékonyan lekenem. (Ez akár előző este is elkészíthető, de nálam a hétköznapokra nem ez jellemző)
A körtéket kettévágom, magházukat kivájom. A mélyedésekbe egy fél teáskanál vajat teszek, megszórom apróra vágott hagymával, kevés sóval, borssal, rozmaringlevelekkel. Beleteszem őket egy kis tepsibe, aláöntöm a bort és már mehetnek is a sütőbe a krumplik mellé.
A tarjához olajat forrósítok az a serpenyőben és egy-egy percig nagy lángon megkapatom a húsok felszínét. Mérsékelt lángon puhára sütöm mindkét oldalt (olykor fedőt is téve rá).
Kb. 45 perces vacsora.

Márványos brownies (Marble fudge brownies)

Nem is tudom, melyiket szeretem jobban: a sajttortát vagy a brownies-t? Amikor nyáron beszereztem a Union Square Cafe Cookbook-t egyből megakadt a szemem ezen a recepten. Sajtkukac krémsajtos brownies-át kóstolva pedig alig vártam, hogy elkészíthessem.
Kis formákban sütve szépen szervírozható marad, így akár egy elegáns vacsora zárására is kiváló desszert.

Hozzávalók:

A formákhoz (6 db IKEA mini szuffléforma):
egy kanál puha vaj
két ek cukrozatlan kakaópor

A csokis masszához:
127 g 60% csokoládé (haladóknak 70%)
127 g vaj
2 nagy tojás
3/4 pohár* cukor
1/2 pohár liszt
egy csipet só

A krémsajtos masszához:
1/4 pohár cukor
250 g Philadelphia sajtkrém
egy tk vaniliaesszencia
egy nagy tojás

A kormákat kivajaztam, kakaóporral "kiliszteztem".

A krémsajtos massza hozzávalóit roborgéppel kikavartam.

A csokis masszához vízfürdő felett felolvasztottam a vajat és a csokoládét. Mikor kissé kihűlt hozzákavartam a többi hozzávalót. Csak épp addig kevertem, amíg homogénné nem vált.

A kis formákat két harmadig töltöttem a csokis masszával, majd egyenlően elosztottam a sajtkrémet is a tetejükön. Egy villával 2-3 kavaró mozdulattal márványos mintát varázsoltam és már toltam is be a 150 fokos sütőbe.

Pontosan 35 percig sütöttem. Kicsit kiemelkedett a formából és minden félelmem ellenére nagyon szépen ki lehetett őket borítani.
Nagyon-nagyon finom!

2008. október 13., hétfő

A világ legfinomabb kalácsa azaz Hokkaido Milchbrot

Pár hete teljesen rákattantam a kalácsra. Idő és lelkesedés hiányában eddig vettem egyet hazafelé a boltban, esténként pedig a gasztroblogokon keresgéltem valami jó és egyszerű receptet. A Hokkaido kalácsot már E.Margit oldalán is sokan dicsérték, Sütiszörny is egyből ezt ajánlotta a figyelmembe.
Az első darab olyan fantasztikusan finom lett, hogy csak egy csücsöknyi maradt belőle a GBT-re.
Tegnap újra készítettem egyet, egy kis kakaóval tuningolva. Őrült jó lett ez is. Legközelebb mazsola és mandula kerül majd bele, de a lehetőségek száma szinte végtelen.
Mivel Macinak megígértem, hogy posztolom a sikereimet, azt is elmesélem, hogy lehet mindezt 5 perc munkával megvalósítani. Nem mintha nem érne meg 10-et, de nekem effektíve ennyi időmbe került. Még mondja valaki, hogy kalácsot sütni macerás...Hozzávalók:
150 g tejszín (30%-os)
250 g tej
1 tojás
egy tasak porélesztő (7 g)
9 g só
80 g cukor
60 g finomliszt (BL55)
540 g kenyérliszt (BL80)
30 g turista tejpor

Először is fogom a dagasztógépem keverőtálját és egymás után mindent belemérek úgy ahogy van, hidegen. (kb. 2 perc) Ez után hagyom, hogy a gép dagassza úgy negyed órát . (Ha nincs sok idő a kelesztésre, akkor elő lehet langyosítani a tejet, a tejszínt és a lisztet, akkor hamarabb kezd működni az élesztő). Mikor elkészül a szép lágy tészta, áthelyezem egy kiolajozott edénybe és a duplájára kelesztem. (Szándékosan nem írok időt, annyira hőmérsékletfüggő)
Leolajozott pulton (egy kis olajat szétmázgálok a tiszta konyhapulton) kinyújtom a tésztát és 4-6 olyan széles csíkba vágom, mint a leendő sütőformám. A tésztacsíkokat feltekerem és elhelyezem az előre kivajazott formába, majd letakarítom a konyhapultot . (2 perc)
Mikor ismét duplájára kelt a kalács, lekenem tojással (1 perc) és előmelegített sütőben 175 fokon megsütöm.
Rácsra borítva hagyom kihűlni. Egy darab egy kilós kalács lesz belőle.

Megjegyzés: Nálam nagyon bevált az a technika, hogy a második kelesztés felénél lefolpackozom a kalácsot és hűtőbe teszem. Egy kicsit még kel a hűtőben is. Másnap kora reggel (hajnalban) első dolgom, hogy lekenem tojással és a hideg sütőbe teszem, majd bekapcsolom 175 fokra. Míg a sütő melegszik, a tésztának van ideje magához térni, kicsit kelni. Így elkerülhető az is, hogy túl hamar forrósodjon fel a külseje, belül pedig még hideg, később pedig nyers maradjon. Mire túl vagyunk a reggeli készülődésen, kész is a friss kalács, és az illatokról akkor még nem is beszéltünk!

2008. október 12., vasárnap

Blogajánló- Canelle et Vanille

Nem is tudom mikor vettem észre Aran blogját. Talán a nyár elején. Nem lehet vele betelni.
Ha jó kedvem van azért olvasom, ha nem, akkor azért. Elvarázsol. Mindig.
Nem tudom mit szeretek benne jobban, a recepteket, a fotókat vagy a "csak úgy" írásokat.
Nincs benne semmi fakszni, nincsenek csilivili funkciók, érdekes linkek, hirdetések.
Letisztult és igényes.
Kell ennél több?

2008. október 6., hétfő

Sütőtökkrémleves bacon-nel

A sütőtökkel úgy vagyok, mint a gesztenyével és a májjal. Önmagában úúútálom, viszont feldolgozva, ízesítve az egyik kedvencem.
A tökkel kapcsolatban pont ez a leves volt az (H. Gabi prezentálásában), ami pálfordulásra késztetett. Azóta sem bántam meg!
Maga a leves egy egyszerű tucatkrémleves, viszont a levesbetét teljesen új dimenziókat ad neki. Javaslom, mindenki próbálja ki egyszer, felér egy revelációval!Hozzávalók:
Kb. egy kg felkockázott sonkatök
1,5 liter marhahúsleves
2 kisebb fej hagyma
2 dl tejszín

250 g bacon

A hagymát felkockázom, megdinsztelem. Rádobom a sütőtököt, kicsit párolom, majd felöntöm a levessel. Kb. fél óra alatt puhára főzöm. Sózom, borsozom, botmixerrel krémesre aprítom. Belekeverem a tejszínt.
A levesbetéthez nagyon lassú tűzön kisütöm a baconcsíkokat. Papírtörlőre szedem, leitatom a felesleges zsírt, és két réteg papírtörlő között "bacon chips"-ekre töröm. (Ha jól ki van sütve, nagyon egyszerű, elég csak rátehénkedni a tenyerünkkel).

2008. október 5., vasárnap

Narancsos-gyömbéres kacsamell

Abból a szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fiúk nem túl válogatósak. Az egyetlen "kázusz bélát" a tésztafőzés jelenti, ugyanis ahogy én szeretem, az a férjemnek nyers, ahogy ő, az pedig nekem túlfőtt... Képzelhetitek.
A kacsa is neuralgikus téma. Addig már eljutottam, hogy most már megeszi, de a "roséra" sütést még nem sikerült elfogadtatnom. Így rá szoktam számolni plusz 5 percet a sütési időkre, hogy ne egyedül vacsorázzam... (na jó, nem ilyen durva a helyzet, valójában azt szeretném, ha ízlene neki).
A narancsos kacsa jól bevált favorit, többféle receptet is próbáltam. Most éppen a Stahl Judit féle készült, hogy fogyjon kicsit a terhességem alatt ipari mennyiségben legyártott narancslekvár. A receptet kicsit átdolgoztam, tehát jöjjön az én verzióm:

Hozzávalók:
2 kacsamell
só, bors
1-2 nagyobb narancs
A mázhoz: 1 dl narancslekvár
1 gerezd fokhagyma
1 ek szójaszósz
egy fél hüvelyknyi friss gyömbér reszelve vagy egy csapott tk őrölt gyömbét
egy ek konyak

A kacsamelleket a bőrös felükön beírdalom, sózom, borsozom. Egy vastagfalú sütőedényt felforrósítok, és bőrös oldalukkal lefelé beleteszem a húsokat. Kb 3 percig sütöm, aztán megfordítom és újabb 3 perc következik.
A máz hozzávalóit összekeverem, a sütőt beizzítom 220 fokra. A hús alól minden zsiradékot kiöntök, majd visszapakolom a szeleteket a bőrös felükkel felfelé. Lekenem őket a mázzal, lefedem és a sütőbe dugom 20 percre, majd 5 percig fedő nékül pirítom.
A húsokat kiszedem az edényből, a visszamaradó pörcöt pedig frissen facsart narancslével kapatom fel. Addig kavargatom láng felett, amíg közepesen sűrű mártás nem lesz. A biztonság kedvéért átszűröm, majd egy-két kanál vajjal selymessé varázsolom.
Nagyon finom és nagyon gyors!

2008. október 4., szombat

Kukoricakenyér

Elkezdtem újra dolgozni, Danikapitány pedig bölcsis lett. Egyelőre küzdünk még az új napirend megszokásával, (nekem megy nehezebben) lassan 3 hete köhögünk és sajnos az időnként beeső egyéb (szakfordítás) alkalmi munkákra sem tudok nemet mondani. Ez az oka a hallgatásnak.
A hétvége azonban feltöltött, így újra kreatívkodni kezdtem. Először is Daninak varrtam két új nadrágot a bölcsibe, majd a konyhában terepszemléztem. Mivel volt még néhány cső kukorica a hűtőben, kedvet kaptam, hogy leteszteljem ezt a finomságot egy barátnőm számára, aki élesztőmentes "kenyerekre" vadászik mostanság. A recept a Peter Reinhart könyvemből származik. Eredetileg egy kerek tortaformában készül, nekem viszont szimpatikusabbnak tűnt muffinformában sütni.
A receptet abban a mennyiségben adom tovább, ami egy 12 db-os muffinformához vagy egy 20 cm-es tortaformához elegendő.
Hozzávalók:
2/3 csésze (250ml) kukoricadara
1 és 1/3 csésze író (Kaisersben és Intersparban mindig kapható)
kb 6 szelet bacon ropogósra sütve
150 g liszt
egy púpos tk sütőpor
2/3 tk só
20 g cukor
20 g barnacukor
2 tojás
30 g méz
20 g szobahőmérsékletű vaj
1 és 1/2 csésze kukorica (lehetőleg friss)

1. Először a kukoricadarát és az írót kevertem össze, egy éjszakára a pulton hagytam.
2. Másnap reggel kisütöttem a bacont, majd papírtörlőre szedtem.
3. A polentás keverékhez adtam a kétféle cukrot, a mézet és a tojásokat.
4. Folyamatosan keverve hozzáadtam a sót, a sütőport és a lisztet.
5. Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
6. A muffinformákba papírkapszlikat tettem, egy kicsit ki is kentem őket a visszamaradó bacon zsírjával. (ezt alegkönnyebb egy kenőtollal vagy szilikonecsettel véghezvinni)
7. Szétporcióztam a tésztát, mindegyik tetejére tettem pár darab sült bacont.
8. Kb 35 perc alatt sül meg, langyosan a legfinomabb!