2011. november 20., vasárnap

Karamellkrémes almatorta

Ez a tipikusan őszi ízvilágú torta még szeptemberben készült, úgyhogy tovább nem húzhatom a megosztását, mert mindjárt itt a tél... bár biztos vannak egyesek - köztük jómagam - aki még tavasszal is szívesen csenne belőle egy-egy szelettel.
A torta eredetije a BAKED fiúk második könyvében  található, én a tészta mennyiségét lefeleztem (előre felhívom mindenki figyelmét, hogy a torta így is fél kiló vajat tartalmaz, és még ez a tudat sem akadályoz senkit abban, hogy repetázzon).


Hozzávalók a tésztához:
2 pohár (250 ml) liszt
1 tk szódabikarbóna
1/2 tk sütőpor
1/2 tk só
1 tk fahéj
1/2 tk őrölt szegfűbors
1/2 tk őrölt szegfűszeg
165 g puha vaj
1 és 1/4 pohár cukor
1 tojás
2 pohár almaszósz (párolt alma leturmixolva, én az egyszerűség kedvéért a DM bio almaszószát használtam)

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Kivajaztam egy 20 cm-es tortaformát.
A vajat habosra kavartam a cukorral, majd hozzáadtam a tojást és az almaszószt, végül a "száraz" összetevőket. Nem érdemes túlkeverni, elég hogy egynemű legyen a tészta.
Emlékeim szerint kb. egy órán keresztül sütöttem, folyamatosan ellenőrizve a közepét egy tűvel, hogy átsült-e. A formában hagytam 20 percig hűlni, majd rácsra borítottam, és teljes kihűlés után 3 lapba vágtam.
(Eredetileg 3 tortaformában sütünk 3 lapot, de én nem szeretem a felesleges mosogatnivalót és 3, 20 cm-es formám sincs. Ha valaki duplázza a mennyiséget, akkor mindenképpen 24 cm-es formát használjon!)

A krém hozzávalói:
1 és 1/2 pohár cukor
1/3 pohár liszt
1 és 1/2 pohár tej
1/3 pohár habtejszín
330 g vaj
1 tk vaníliakivonat
1/3 pohár karamellszósz + 2 ek-nyi a díszítéshez

Egy kisebb lábasban habverővel összekevertem a cukrot és a lisztet a tejjel és tejszínnel. Feltettem főni, és folyamatos keverés mellett 10-15 perc alatt sűrű krémmé főztem.
A fortyogó krémet áttöltöttem a keverőtálas robotképbe és a krémkeverőkarral a legalacsonyabb fokozaton addig kavartam, amíg ki nem hűlt. (Macerásnak hangzik, de így nem lesz bőrös a teteje, és aztán úgyis a gép kavarja ki a vajjal...) Ezután kisebb adagokban hozzáadtam a vajat és a vaníliakivonatot, és a legmagasabb fokozaton nagyon habos krémmé kavartam. Végül belecsorgattam a karamellszószt is.
Ha túl lágy lenne a krém, tegyük be a hűtőbe. Ha túl kemény, tegyük forró vízfürdő felé, hogy kissé átmelegedjen és lágyuljon.

Ha úgy ítéljük, hogy tökéletes, akkor pedig csak töltsük be a tortalapokat, és díszítsük karamellszósszal. Ezt egy nylonzacskó segítségével a legkönnyebb. Az egyik sarkába teszünk 2 ek-nyi szószt, levágjuk a csücskét és körkörösen spirált rajzolunk a torta tetejére, majd egy hústűvel küllőket húzunk.

Karamellszósz:
1 és 1/2 pohár cukor
1/4 pohár glükózszirup (enélkül is megy)
110 g vaj
1 és 1/2 pohár tejszín

A cukrot egy kis lábasban karamellizáljuk, majd vékony sugárban hozzáöntjük a tejszínt, végül belekeverjük a vajat. Ha esetleg összeugrana az egész, kis lángon folyamatos kevergetéssel fel lehet oldani a karamellrögöket.
A maradék szószt ellőhetjük kávéba, fagyi tetejére vagy éjszakai tévézés közben...


2011. július 30., szombat

Marcipántorta

Azért van abban valami jó, ha az embert hajnali fél ötkor felkelti a legkisebb gyereke és fél hétig "szórakoztatja". Először is, már fél hatkor meg lehet inni az első kávét (ugyanis ekkor száll el végleg a remény a visszaalvásra). Másodszor hosszan és nyugodtan lehet zuhanyozni (home-wellness) kb. fél héttől, miután fenn nevezett álomba szenderül...Ezt követheti (egy újabb kávé társaságában) a végtelennek tűnő felhőtlen netezés, majd ebbe beleunva, még egy blogbejegyzés is születhet...


Ezt a tortát már rég meg kellett volna mutatnom, ugyanis több mint egy hónapja készült, Péter névnapjára (akinek azóta már szülinapja is volt egy másik tortával, de erről később).
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Biztosan isteni mindenféle krémekkel, bogyókkal, csokival tuningolva, de be kell vallanom: Ketten (megkínáltuk a Kapitányt is, de épp szénhidrátmentes hetet tartott) két nap alatt megettük, és egy pohár tejen kívül mást nem igényeltünk hozzá. Csúszott reggeliként, uzsonnaként és éjszakai hűtőnyitogatás keretében.
Mindenképpen bekerül a top 10-be.


A recept David Lebovitzé, amit az én alapanyag-lehetőségeimhez alakítottam

Hozzávalók:
200 g cukor
200 g 50%-os marcipán
140 g liszt
225 g vaj
1,5 tk sütőpor
3/4 tk só
1 tk vanília kivonat
1 tk keserű mandula esszencia (az enyém a Waitrose-ból van)
6 tojás

A sütőt előmelegítettem 160 fokra, sütőpapírral kibéleltem egy 24 cm-es tortaformát.
A marcipánt a cukorral  finomra daráltam az aprítógépben.
Ezután hozzáadtam a vajat, a vanília és mandulakivonatot. Nagyon-nagyon habosra kavartam a robotgéppel. (ez a lépés nélkülözhetetlen a megfelelő állaghoz)
Innentől egyenként alaposan belekavartam a tojásokat. A legvégén habverővel hozzáadtam a lisztet, sót és sütőport.
Itt már elég kézzel addig kavarni, amíg minden el nem vegyül, a túlkavarás szalonnás tésztát eredményez!
A masszát belesimítottam a tortaformába, majd kb. egy óra alatt megsütöttem.
A formába hagytam kihűlni, majd a száz éve meglévő sablonjaim egyikének segítségével porcukorral díszítettem.

Imádtuk!

2011. június 29., szerda

A legfinomabb kávétorta

Ezidáig. Az amerikai kávétorták fontos tulajdonsága, hogy nevükkel ellentétben nem tartalmaznak kávét, hanem inkább egyszerű kavart sütik, jó sok morzsával a tetejükön. Tökéletes passzolnak rövid és hosszú kávék mellé, valamint minden hangulathoz.
A télen már sütöttem egy ehhez hasonlót (egy igen jó nevű sütiskönyvből), amit néhány szelet alma dobott fel, de meg se közelítette ezt az első Baked könyvben talált tortát. Az eredeti recept nagy mennyiségekkel dolgozik, ami akkor is soknak bizonyul, ha minden szomszéd és barát kap belőle... (na jó nem, mind egy szálig elfogyott). Szóval nyugodtan felezhető a recept és akkor se lesz kevés a produktum.
Egyetlen szabály van csak a sikerhez: a tésztát tilos túlkavarni és nem ér sovány tejfölt használni!


A süti több részből áll, úgy írom le a hozzávalókat és az elkészítést, ahogy azzal haladni érdemes.

Kezdjük is a tetejével:
A morzsához a következőket pakoltam az aprítógépbe:
3/4 pohár liszt
3/4 pohár sötét muscovado cukor
1/2 tk só
3/4 pohár pirított pekándió vagy sima dió
80 g vaj
Ezeket összedaráltam, majd betettem a hűtőbe.

A kakaós-fahéjas cukor nem más mint 1/2 pohár kristálycukor egy tk fahéjjal és egy tk holland kakaóval összekeverve.

Végül a torta tésztáját készítettem el:
3 és fél pohár liszt
1 és 1/2 tk szódabikabóna
1 tk sütőpor
1/2 tk só
220 g vaj
2 pohár cukor
4 nagy tojás
450 g tejföl (20%)
1 és 1/2 tk vaníliakivonat

A vajat habosra kavartam a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Belekevertem a tejfölt és a vaníliát, majd hozzáadtam a "száraz" hozzávalókat. Itt nem szabad túlkavarni a dolgot, amit legkönnyebben habverő segítségével oldhatunk meg.

A kivajazott, sütőpapírral bélelt tepsi aljára öntöttem a tészta felét, rászórtam a fahéjas-kakaós cukrot, majd betakartam a tészta másik felével. A tetejére morzsoltam a morzsát és 170 fokon kb egy órán keresztül sütöttem.

Többek egybehangzó véleménye szerint fantasztikusan sikerült. A tejföltől légiesen könnyed lett, szinte olvadt az ember szájában, egyáltalán nem emlékeztetett a kavart sütemények néha tapasztalható fullasztóságára. Viszonylag jól kiérezhető belőle a só, ami  tökéletesen ellensúlyozza a nem kevés beépített cukrot. Summa summárum: egész biztosan vissza fogjuk még tapsolni!

2011. május 15., vasárnap

Mandulás tallérok

Már jó ideje töröm a fejem, hogy lehetne egy nagyon egyszerű, ropogós és nagyon mandulás kekszet gyártani. Ehhez hasonlót Barcelonában ettünk, innen az inspiráció. A recept pedig saját kísérletezés eredménye, remélem nektek is annyira fog ízleni, mint nekünk.


Hozzávalók: 
300 g liszt
200 g darált mandula
250 g vaj
150 g cukor (édesszájúaknak mehet bele kicsit több is)
1 tojás
egy teáskanál vaníliakivonat
néhány csepp természetes keserűmandula-kivonat 
egy csipet só

kb 100 g szeletelt mandula és kevés kristálycukor a díszítéshez

A hozzávalókat összegyúrjuk, majd kissé behűtjük. Alaposan lisztezett deszkán 4 mm vastagra nyújtjuk és a kívánt sütikiszúróval (d=7cm) kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsikbe rakjuk. A tetejét lekenjük egy pici tejjel, megszórjuk a szeletelt mandulával és kristálycukorral, majd 170 fokon légkeveréssel 12 perc alatt megsütjük.





2011. április 24., vasárnap

A mi nyuszi(kái)nk...

Azt hiszem, az idei év legkevésbé a főzésről fog szólni... bár talán ez eddig is sejthető volt a blogon uralkodó nagy csendből. A tavalyi hajrás év vége után éppen elkezdtem volna lazítani, amikor január végén kórházba kerültem, és ott is maradtam egész március végéig, Andris születéséig.
Azóta itthon, próbálunk kialakítani egy tartható napirendet, és igyekszem rávenni a Kapitányt a csatabárd elásására... Nem elég szegénynek, hogy 2 hónapig alig látta az anyját, most egy kisbaba lóg rajtam, aki miatt vissza kéne venni a tempóból és a hangerőből egyaránt.
Nehezen megy, de alakulunk. Egy lépés előre, 3/4 hátra. Néha több.
Azért húsvétkor így is sikerült kalácsot sütnöm, és bár fiús család vagyunk, festettünk tojásokat :-)
Egyelőre ragaszkodunk a jól bevált, kipróbált receptekhez, mint a mellékelt ábra is mutatja (Dani fényképe 6 hetes korában készült, amit Andris mellé tettünk)


Most pedig nincs más hátra, hogy néhány fényképpel mindenkinek Boldog Nyulat kívánjunk, és megígérjük, hamarosan jelentkezünk! Ha mással nem, akkor nyuszifotókkal...




2011. január 17., hétfő

Majomkenyér fahéjas buborékokból.... (Monkey bubble bread)

És én még azt hittem, hogy vége az édesszájúságnak... Hogy mekkorát tévedtem! A helyzet az, hogy a megfelelő inger hiányzott csak, hogy ihletet és kedvet kapjak. Aztán pénteken egy pár kellemes órát töltöttem Nikiéknél (szokásos ötyeparti salátával,  kávéval, sütivel, Veresegyház by day, obligát könyvcserebere, és egy kis bekukkantás a kicsik iskolájába) ahol kezembe került a Baked fiúk második könyve. Nagyjából le is ragadtam ennél az első receptnél, és azonnali kényszer által vezérelve leírtam a receptjét.
A kalács az aranygaluskához hasonló elven készül, a tésztája elolvad az ember szájában... A megolvadó fahéjas-barnacukros-vajas "szósz" pedig minden egyes kis buborékot körbevesz...
A könyvben azt írják még, hogy ez egy olyan süti, amit csak nagy társaság esetén szabad sütni, különben menthetetlenül sokat eszünk belőle... ezt bizony mi is tapasztaltuk. Szerény háromfős családunk egy ülésben eltüntette a felét, a második felének pedig gyorsan kerestünk gazdát, hogy ne csak a mi fenekünk nőjön...

A kalács tésztája:
1,5 pohár (2,5 dl) langyos tej
2 tk (7 g) instant élesztő
4 pohár liszt
5 ek cukor
1 tk só
1 tojás
5 ek olvasztott vaj (kb 70 g)

A hozzávalókat összeborogattam a dagasztógép táljába és alaposan kidagasztottam (kb 15-20 perc is volt), amíg teljesen selymes kalácstésztát nem kaptam. A tésztát kiolajozott tálban duplájára kelesztettem.

Egy tányérban megolvasztottam 110 g vajat, egy keverőtálba pedig összemértem 3/4 pohár nádcukrot, 3/4 pohár sötét muscovado cukrot, 2 ek fahéjjal. Kivajaztam egy nagy kuglófformát.

A következő lépés talán munkaigényesnek tűnik (nem az), de a gyerekek szívesen részt vesznek vele. Így nem nekünk kell csinálnunk, viszont kétszer annyi időbe kerül, és utána még a konyhát is nagytakaríthatjuk.
Viszont a nevelési értéke nem elhanyagolható a projektnek, ezért nálunk péntek este a Kapitány volt az, aki a kb 80 db kis diónyi gombóccá tépett és összesöndörgetett kalácsgolyókat olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatta, majd csuklóig lenyalta az egész kezét minden alkalommal...
Az ekképp elkészült golyóbisokkal megtöltöttük a kuglófformát, amit lefóliáztam és a hűtőbe tettem éjszakára.
Közben ezerszer megfogadtam, hogy türelmesebb leszek a gyerekemmel és egy kis kosz még nem a világ vége...

Másnap reggel 170 fokra beállítottam a sütőt és azon hidegen betettem a kuglófformát, hadd keljen benne a tészta, amíg bemelegszik a sütő. Ahogy megéreztem a sülő kalács illatát, a biztonság kedvéért letakartam egy darab fóliával, meg ne égjen a "teteje"... Kb egy óra alatt lett kész.

Tányérra borítottuk és azon melegében nekiestünk :-)

2011. január 12., szerda

Almás morzsa (Apple crisp)

Ha választanom kéne, melyik desszert a legkényeztetőbb, legháziasabb és legfinomabb, akkor nálam (a madártejet fényévekkel lekörözve) az almás morzsa lenne a befutó. Vagy valamilyen morzsás süti, mivel minden szezonális gyümölccsel működik. Jó magában, vaníliafagylalttal, vagy kávéval is... Pont ezért szerepelt már itt eperrel és rebarbarával tavasszal, áfonyával és őszibarackkal nyáron, és ősz óta többször is készült hol körtével, hol almával...
Tavaly ősszel  hagyományos morzsás kávétortát is készítettem, de be kellett látnom, hogy egyrészt fotózhatatlan lett az eredmény, másrészt jelen pillanatban számomra annál vonzóbb egy desszert, minél nagyobb a töltelék aránya. Szóval ezúttal is hagytam a fenébe a tésztakavarást, és átválogattam a kosárban lévő almakészletet, melyet még az ősszel kaptunk, és finoman szólva is túl volt a fénykorán...
Az ép részeket megmostam, meghámoztam, citrommal megöntöztem (nem csak a színe, hanem az alma állás során elvesztett savassága miatt is). Egy nagy kerámiatálat kivajaztam, beleöntöttem kb 1,5 kilónyi almakockát. Megcsorgattam pár kanál akácmézzel, megszórtam mazsolával és vágtam rá pár kocka vajat.

A morzsánál a régi bevált receptet követtem:
3/4 pohár liszt
60 g vaj
1/2 pohár barnacukor
egy tk fahéj (vagy vanília, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér ízlés szerint)
Ezeket jól összemorzsoltam és megszórtam vele az alma tetejét. A morzsa gazdagítható természetesen egy-két marék dióval, mogyoróval, mandulával, pecandióval is...amihez csak kedvünk van.
180 fokos sütőben kb 35-40 perc alatt készre sült.
Langyosan az igazi!

Nektek mi a kedvenc házias édességetek?

2011. január 7., péntek

Az új év kezdetén...

...nem lenne szép, ha nem is köszönnék be ide. Boldog Új Évet kedves látogatók!
Mint azt észrevehettétek, 2010 annyira lemerítette az akkumulátoraimat, hogy decemberben bejegyzés sem született. Ha jobban visszagondolok, új étel se nagyon, de ez hálistennek senkit sem zavart túlságosan. Az ünnepek csendben, stresszmentesen teltek, nem az volt a lényeg, hogy mit csináltunk, ettünk, ittunk, hanem, hogy együtt...
Annyira sikerült begubózni, hogy az is komolyan megfordult a fejemben, hogy bezárom a blogot, az adókészüléket pedig vevő-re állítom. Aztán az oldalpanelen megláttam, hogy hamarosan 200 rendszeres olvasóm lesz és kicsit módosítottam a terven, marad a blog.
Nem hiszem, hogy a terhesség harmadik trimeszterében megtáltosodnék, és a pihenés helyett a fakanalat választanám, de ha mégis, akkor tájékoztatlak benneteket. Sokkal inkább valószínű, hogy többet írok majd könyvekről, kötésről, az életünkről (már ami publikus). 

Ennyi mára, a tűzoltónak szánt bejegyzést pedig illusztrálja a világ (számomra) leghelyesebb tűzoltója: