Félig poszt és egy remek sütemény

Majd egyszer mindent megmagyarázok. Vagy nem. Legalább részben.
Végülis ez egy "főzősblog", és különben sem kedvelem a bulvárt.

Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy a hallgatás okát részben (legalábbis eleinte) az új "főnök"-öm okozta, akinek nyári pocakba költözése óta kétoldali konyha és édességundorom lett.
Volt.
Mostmár lenne kedvem sütni-főzni, de az idő egyelőre még nem adatott meg, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy én azt szeretném.
Mindenesetre készül időnként egy-egy fotó egy-egy remek étel kapcsán, amit decemberben - remélem - meg is tudok majd írni.
De ezzel most nincs értelme várni, ezt meg kell osztani, ez olyan jó, hogy nem lehet elmondani, ki kell próbálni!

Ezzel együtt be kell ismerni, hogy több, mint 85 szakácskönyv birtoklása sem enyhíti a vágyat, hogy újakat szerezzek be, de legalábbis írjak a Mikulásnak...
Merthogy megjelent a BAKED fiúk második könyve, mely legalább olyan ígéretesnek tűnik, mint amilyen az első volt.
Ebből származik a recept D. Lebovitz közvetítésével.
Én is borral főztem a barackot, a tésztába vaj került a friss rozmaring mellé, a tetejére pedig mogyoróval párosult a sötét muscovado cukor.
Mennyei ízorgia, ki ne hagyjátok!

Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

Mogyóróvajas keksz sós mogyorós karamellával - segítőkész embereknek

Ezt a dekadens süteményt már régóta nézegettem David Lebovitz nagyszerű blogján, és Nemisbéka felkérése után adta magát az ötlet, hogy elkészítsem a Segítsüti árverésre.Kikiáltási ára 1000 forint, a kommentekben lehet egy friss adagra licitálni április 2-án éjfélig. Kérlek segíts, hogy a közelgő anyák napja alkalmából segíthessünk az anyaotthonnak."

Hozzávalók (kb 50 db-hoz):
A keksz tésztájához:
115 g vaj
120 g barnacukor
100 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliaesszencia
200 mogyoróvaj
250 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
1/4 tk só

A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összeállítottam. Kb. diónyi darabkákat lapos korongokká formáztam, majd a hüvelykujjammal mélyedés nyomtam mindegyik közepébe.
180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt aranybarnára sültek a kekszecskék.

Közben elkészítettem a sós mogyorós karamellt:
Hozzávalók:
250 ml tejszín
125 ml víz
200 g cukor
egy ek. kukoricaszirup (ez az állagát lágyítja, ízben nem ad hozzá)
1/8 tk. só
100 g (géppel) aprított sós földimogyoró

Egy pohárban felforrósítottam a tejszínt. A vizet felfőztem a cukorral, kukoricasziruppal és a sóval, majd karamellizáltam. Levettem a tűzről és hozzákevertem a tejszínt. (Itt nem árt az óvatosság és egy magas falú edényt használni, ha nem akarunk égési sérüléseket!).
Mikor kissé kihűlt, hozzáadtam a mogyorót, és egy-egy bő teáskanálnyit a kekszek mélyedéseibe öntöttem. A karamell fele ennyi hozzávalót használva megmarad, így, mint a legfinomabb üvegbe zárt kedélyjavítóra, még napokig rá lehet járni. Decensebbnek pedig vanília vagy csokifagyira önthetik.

De a történet itt még nem ér véget. Kb. 75 g étcsokoládét olvasztottam meg gőz fölött, amivel egyik szomszédos barátném kilencéves Fanni lánya ilyen szépen megcirmozta a kekszeket. Nélküle ez a poszt nem jöhetett volna létre. Köszönöm!

Nutellás pite Pierre Hermé módra

Ez a pite olyan tömény, hogy már ránézve is jól lehet lakni. Móni barátném férjének viszont (aki poénból futkos maratoni távokat) itt kezdődik a desszert. Így ez neki készült Karácsonyra.

Omlós tészta:
225 g liszt

150 g puha vaj (csak vaj jó, a margarinnal műíze lesz)

25 g porcukor

1 tojás sárgája

A hozzávalókat max 1 percig gyömöszköljük, tehát ahogy összeáll a tészta, vissza kell fogni a lendületet, nehogy túldolgozzuk (mert abból lesz a cipőtalp). Nem kell behűteni, ugyanis két réteg folpack között szakadás, lisztezés és bénázás nélkül vékonyra lehet nyújtani. Ekkor felső réteg folpackot lehúztam, kivajazott piteformát a tésztára tettem (fejjel lefelé) és az alsó folpackkal együtt belefordítottam a tésztát. Ezt a réteg folpackot csak azután húztam le, hogy belesimítottam a tésztát a formába. Kicsit megszúrkáltam, alufóliát tettem bele és babbal elősütöttem 180 fokon.Sajnos itt nem mértem az időt, de kb 15 perc lehetett. A fólát és babot leemeltem, és visszatettem sülni. Világos zsemleszínű volt, ahogy kivettem.
Pierre Hermé pitetésztájával is készíthető, annak itt található a receptje.

Ahogy kihűlt, kikentem 200 g Nutellával.

A csokitöltet:
140 g étcsoki (70%)
200 g vaj
egy nagy tojás
3 tojássárgája
2 ek cukor
kb 140 g hámozott, pirított mogyoró

A vajat és az étcsokit meolvasztottam, mikor langyosra hűlt belekevertem a tojásokatés a cukrot. (Ne habosodjon fel, arra érdemes vigyázni)
Megszórtam a tetejét a mogyoróval és 190 fokos sütőben 11 percig sütöttem. (igazság szerint kicsit tovább, mert a beteg Danival kellett foglalkoznom, de elvileg így kell.)

Mikor kihűlt egy zacsiba tettem pár kanál Nutellát, és csíkokat húztam a tetjére.

Ultrabrutáltömény.

Kis sütemény nagy hagyományokkal: Isler

Kinek mi a tipikus karácsonyi süti, ezen nem érdemes vitázni. Nekem például nincs kedvencem, vannak viszont korszakaim. Nem csak karácsonykor. Ilyenkor hajlamos vagyok orrvérzésig ismételni a nagy kedvencet, aztán soha többé. Jelenleg például így vagyok a stollennel. Most esszük a másodikat, hármat már csináltam ajándékba, és még sütnék egyet. De nem fogok, mert talán az lenne az utolsó, és annál jobb a recept.
Islert két éve csináltam először, karácsonykor. Az én islerem abban tér el az eredeti (mandulás) verziótól, hogy apukám kertjében termett mintegy 3 kilónyi mogyoró egy részéből készült. A nyáron főzött szederlekvárral és Vicus barátnőm anyukájának meggylekvárjával (ugyanis a második adagba, már nem jutott szeder) kentem meg.
Egyetlen nagy hibája van: a "kopásállósága" kritikán aluli...

Hozzávalók:
280 g liszt
280 g vaj
150 g darált mandula
140 g porcukor
egy ek rum
csipetnyi só

Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrom és beteszem a hűtőbe dermedni. Kb. egy óra múlva 3 mm vastagra nyújtom és kiszaggatom őket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem és 175 fokon 10-12 perc alatt világos aranybarnára sütöm őket.
Mikor kihűltek, kettőt-kettőt összeragasztok egy kis szeder (málna vagy meggy) lekvárral és olvasztott étcsokoládéba (kb. 200 g) mártom őket.
Most következik a legnehezebb része: pár napra jól el kell dugni őket valami hűvös helyre egy jól záródó fémbobozban, hogy összeérjenek az ízek.
Az egyik legjobb aprósütemény a világon.
Nesze neked Nigella!

Csokoládés körtetorta mogyoróval

Csukd be a szemed és képzelj el egy pirított mogyoróval bolondított finom étcsokit . A kontraszt kedvéért tegyél bele szaftos, édes körtedarabkákat, extrapoláld tortára.
Megvan?
Ez volt a vasárnapi desszertünk.
Igazi vigasztaló csemege ilyen szürke novemberi napon.
Hozzávalók:
3 tojás
85 g vaj
85 g 70% étcsoki
85 g cukor
85 g pirított, majd ledarált mogyoró
egy csipet só
egy ek konyak
4 érett körte

1.A csokoládét és a vajat gőz felett felolvasztottam. Belekevertem a konyakot, majd hűlni hagytam.
2.Közben papírral kibáleltem alul, majd kivajaztam egy 24 cm-es tortaformát és egy kanál kristálycukorral "kiliszteztem".
3. A csokihoz adtam a cukrot és a tojás sárgáit egyenként.
4. A fehérjét habbá vertem és a mogyoróval felváltva belekevertem a csokis masszába.
5. A tésztát beleöntöttem a tortaformába és a hámozott, felezett körtékkel kiraktam.
5. 180 fokos sütőben kb 40 perc alatt megsütöttem.

Mogyorós-körtés koszorú

Lajos Mari nem trendi. Ez már abból is látszik, hogy nincs főzőműsora, "ebédházhozszállító"cége és nem szerepel a bulvársajtóban. Nem erőlködik extrém ízkombinációkkal és gyakran főz magyarost. De legalább háziast.
Az én anyukámnak nem volt Horváth Ilona szakácskönyve, nekem sincs. Volt viszont Magyar Elek-féle Ínyesmester Szakácskönyve, erősen sárguló füzetek innen-onnan és jó pár darab Lajos Mari "99-es" sorozatából. Talán innen az elfogultság.
Így történt, hogy amikor a kis közértünkben belelapoztam a Nők Lapjába, elfogott a nosztalgia eme kuglóf láttán. Titkon abban bíztam, hogy egy ilyen békebeli desszert elkészítése "megfengshuizza" a lelkem is, és sikerül egy kicsit kevésbé stresszesebben elkezdeni ezt a hosszú hétvégét.
Sikerült!
Hozzávalók:
150 g mogyoró
250 g vaj
300 g cukor
egy teáskanál vaníliaesszencia
6 g sütőpor
5 tojás
egy dl tej
250 g liszt
egy citrom reszelt héja
egy mokkáskanál fahéj
4 érett körte
pár kanál sárgabaracklekvár

1. A mogyorót megpirítottam egy száraz serpenyőben. 100 g-t ledaráltam, 50-t durvára vágtam.
2. A vajat habosra kavartam a cukoral és a vaníliával, majd egyenként belekevertem a tojásokat.
3. Hozzáadtam a fahéjat, a sütőport és a citromhéjat.
4. Belekevertem a tejet, majd kanalanként a lisztet és a darált mogyorót.
5. Kivajaztam és liszteztem a koszorúformát (IKEA-s), a sütőt előmelegítettem 180 fokra.
6. A körtéket meghámoztam, kettévágtam, magházukat kikanyarítottam.
7. A formát 3/4-ig töltöttem a tésztával, majd sugárirányba ferdén beletettem a 8 fél körtét. A maradék tésztát elsimítottam a tetején.
8. 40 percig sütöttem (félúton letakartam papírral, mert erősen barnulni kezdett), 10 percig még a kikapcsolt sütőben hagytam.
9. Tálra borítottam, megkentem sárgabarackkal és megszórtam a durvára vágott mogyoróval.

Öt órakor nagy elégedettséggel lakmároztunk belőle egy-egy nagy pohár tejjel.