Csirketagine

Eddig egyszer próbálkoztam tagine-nal, egy Stahl recept alapján - totál katasztrófa lett. Konkrétan a kutya se ette meg és nem csak azért, mert nincs kutyánk.
Azért nem adtam fel egyből (így vagyok a nyúlhússal is), mert amit a fél világ imád, az nem lehet rossz. De most autentikusabb változatra vágytam. (Izé, valakinek nincs kedve egy marokkói gasztrotúrához?)
Így a múlt héten, mikor újra megtaláltam a hűtőben a még november végén elkészített sóban pácolt citromjaimat, nagyon megörültem nekik. Ezeknek 6-8 hét érés kell, így épp mostanában ideális felhasználni őket. Az Olive magazin receptje meg épp kapóra jött.

Hozzávalók:
4 csirkecomb vagy egy csirke
egy ek olaj
kis vaj
2 pácolt citrom
125 g zöld olajbogyó
kakukkfű és oregánó egy-egy ek (én frankón kihagytam, mert a szemem átugrotta)
egy csokor petrezselyem apróra vágva
kuszkusz a tálaláshoz

A páchoz:
1 hagyma reszelve
3 fokhagyma préselve
25 g reszelt gyömbér
egy kis csokor korianderzöld finomra aprítva
egy csipet sáfrány
egy citrom leve
3-4 kanál olivaolaj
Ezeket összekavartam, majd a csirkecombokra (8db felsőcomb) kanalaztam őket.
Fél napig pácolódtak.

Egy kis olaj és vaj keverékén elősütöttem a csibecombokat, majd a maradék páclevet rájuk kanalaztam, kicsit felhúztam vízzel. a citromok belsejét kivájtam, a héjukat vékony csíkokra vágtam, majd beletettem a raguba. Mellédobtam az olajbogyót is, és nagyon lassú tűzön, fedő alatt hagytam összeérni az ízeket. Sóztam, borsoztam, időnként fordítottam is rajtuk (bár enélkül is minden rendben lett volna).
Az utolsó fél órában levettem a fedőt, hogy a szaft kicsit besűrűsödjön és elkészítettem a kuszkuszt.

Remek lett. Tényleg.

Marokkói csicseriborsó saláta

Még decemberben megígértem, hogy igyekszünk az idén sokkal több zöldséget enni és ezen recept repertoárt bővíteni. Ehhez képest ez az egyetlen zöldségétel ( a guacamolet nem számolom ide) januárban, amit újként tudok bemutatni. Ez viszont nagyon jó! Még egy olyan megrögzött húsevőben sem hagy hiányérzetet, mint én.
Ráadásul a csicseriborsó roppant egészséges, csak arra kell vigyázni, hogy időben beáztassuk.
Hozzávalók
250 g csicseriborsó (minimum egy éjszakára beáztatva, de 24 óra sem árt neki)
egy lilahagyma vékony szeletekre vágva
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk őrölt kömény
2 tk pirospaprika
3-4 ek olivaolaj
1 citrom leve
egy kis csokor petrezselyem apróra vágva
korianderzöld ízlés szerint (én kihagytam)
125 g morzsolt kecskesajt vagy feta (opcionális, enélkül is fenséges)

A sós vízben megfőtt csicseriborsóról leöntöttem a vizet és még melegen hozzáadtam a fűszereket és az olivaolajat. Rámorzsoltam a fetát és addig kavargattam, amíg az szinte fel nem olvadt és be nem vonta a csicseriborsót. A többi hozzávalót is beletettem és még langyosan tálaltam.

Sárgabarackos-olajbogyós csirke (Djeje Bil Zeetoon wel Mechmech)

Ezt a remek algír ételt publikálta Warda pár napja. Már amikor a fotót megláttam, tudtam, hogy MUSZÁJ lesz elkészíteni. És lőn.

Különösképpen nem állt szándékomban nagyon változtatni a dolgokon (nehogy véletlenül megszabadítsam a tevét a púpjától), de főzés közben mégis sikeredett eltolni az arányokat és módszert is váltani... Nem tudom mennyire ártottam az autentikusságnak, de olyan frenetikusan jól sikerült, hogy a férjem rögtön kérvényezte is a "klasszikusok" közé történő felvételét. Tényleg hosszú ideje a legjobb új recept, amit kipróbáltam. Ezt Jamienek is üzenem!
Hozzávalók:
A páchoz:
2 ek méz
egy citrom leve
2 ek olivaolaj
1 ek só
frissen őrölt bors
4 csirkecomb

A raguhoz:
1 nagy hagyma apróra vágva
1 fokhagyma szétnyomva
1 kis csokor korianderzöld
3 ek olaj (én kacsazsírt használtam, nem ártott neki)
1 ek vaj (ezt én kihagytam)
egy csipet sáfrány
1 tk őrölt gyömbér
1/4 tk kurkuma
1/8 tk cayenne bors (lehet több is, ha erősen szeretitek)
1/4 rúd fahéj
1/3 pohár víz
1/2 pohár zöld olajbogyó
1/2 pohár sárgabarack kimagozva, felezve
só
bors

A pácot előző nap összeállítottam és egy éjszakán keresztül marináltam a csirkét. A melegre való tekintettel úgy döntöttem, hogy mindenképpen a gázon sütöm meg, szó sem lehet a sütő bekapcsolásáról. Így lecsöpögtettem a páclevet és pár kanál olajon elkezdtem pirítani a húst. A méz elég hamar karamellizálódni kezdett , de hálistennek ez nem ártott a hús ízének.
Közben másik edényben megfonnyasztottam a hagymát és a fokhagymát a kacsazsíron. Hozzáadtam a fűszereket, majd ahogy illatozni kezdett, az olajbogyót is. Mivel kis családunk minden tagja teljesen odavan a cuccért, én minimum 2 pohárnyit tettem bele. (A maradék egy pohárnyit, ami a nagy üvegben maradt Dani ette meg tízóraira.) Kis vizet öntöttem alá, aztán hagytam rotyogni. Kb 20 perc múlva jött az aprószemű, mézédes sárgabarack, amit szintén jócskán megnövelt adagban tettem bele. Kb egy-egy arányban volt az olajbogyó és a barack. Korianderem sajna még nem hajtott ki az erkélyen, így néhány szemet összetörtem mozsárban, hogy pótoljam a feelinget.
Pár perc alatt összefőtt a ragu, ekkor sóztam, borsoztam, kóstolgattam. És valami marhára hiányzott belőle. Valahogy nem volt "mélysége".
Ekkor úgy döntöttem, hogy ideje lesz összeházasítani a készre sült husival, hogy a serpenyő alján maradt pörc és húslé beturbózza a ragut. És igen! Az összeforralás után összehasonlíthatatlanul jobb lett az egész. És mivel Algériában is a grill alatt párolódik a ragu a lecsöpögő húslében és zsírban, talán nem is lőttem mellé...
Basmati rizzsel tálaltam.
Ha legközelebb készítem, csak arra vigyázok, hogy a friss érett sárgabarackot az utolsó percben keverjem a raguba, mert pillanatok alatt szétfő...