2010. március 30., kedd

Mentás csokoládékekszek

Nem okozott túl nagy fejtörést, hogy idén milyen finomságot készítsek a Segítsütire, hisz már tavaly megszületett az ötlet. Nagyon szeretem az After eight-et, de valami olyan édességet szerettem volna, ami attól sokkal harmonikusabban hozza a menta ízét és benne van a keksz omlós állaga is. Bár eredetileg nem töltött kekszeket terveztem, az élet és a konyhai bakik másképp alakították a receptet, ami ily módon teljesen saját fejlesztésűvé vált. Hogy az elfogultság ne befolyásoljon, az első adagot szétosztogattam kostólópróbaként. A visszajelzések egybehangzóan pozitívak lettek, így örömmel (és nem kis megkönnyebbüléssel) ajánlom fel licitre a következő kekszet!
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat

A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.

A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín

A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.

2010. március 25., csütörtök

Panforte fagylalt és mindenféle egyéb dolog

Végre itt a tavasz!
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.

Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...

No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D


Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.

A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.

2010. március 23., kedd

Macaronmánia

Az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, megtanulunk macaront sütni. Piszke vette is a fáradtságot és beavatott a nagy rejtélybe, Niki pedig biztosította a konyhát. Még akkor is remek lett volna a buli, ha egyáltalán nem sikerülnek a makik, de azok bizony mind remekül tudták a dolgukat, szép kis lábakat növesztgettek és nem repedtek szét. A bizonyság erre itt látható.

Azt hiszem, soha nem folytattam volna a kísérletezést, ha nem kapok egy kiló mandulalisztet a következő héten Líviától. Innentől a kocka el is lett vetve...
Hogy a léc kellően magas legyen, nekiálltam csokoládés macaront sütni (állítólag ez a legnehezebb) Aran receptje alapján. A masszát túlkevertem, kis lapos tallérok maradtak a sütés után a lemezen (azért elfogyott).
Ekkor elolvastam Pierre Hermé leírásást, majd David Lebovitzét is arról, hogyan sütött egy délután 7 tepsi macaront, hogy rájöjjön a titok nyitjára. Amúgy is kedvelem a pasi receptjeit, úgy döntöttem követem a leírását, csak egy kicsit változtattam az arányokon, lévén nekem nem friss, hanem egy-két napos fehérjéim voltak készenlétben.

Az eredmény minden várakozást felülmúlt, rögtön körbe is küldtem a baráti körnek ezt a fényképet.
Persze teszteltem a Piszkétől tanultakat is, kevertem egy zöld teás adagot is, melynek egyik fele remekül, a másik viszont tragikusan sikerült...
Ekkor már nagyon evett a fene, így újra kavartam egy csokis masszát friss tojásfehérjéből, maximálisan követve Chez David leírását: az eredmény egy tepsi kissé repedezett csokis puszedli, talpak nélkül.

Szóval itt állok vegyes tapasztalatokkal. Érzem, hogy nem sok választ el a titok nyitjától, de egyelőre felfüggesztettem a kísérletezést, amíg meg nem érkezik a szakirodalom :-D

Segítsüti 2010

Mint azt már több helyütt is olvashatjátok, idén is újra indul a Segítsüti!!!
A részleteket és a szavazás menetének leírását itt találhatjátok!

Ne feledjetek március 30-ig regisztrálni!

2010. március 22., hétfő

Zila tortaforma pályázat - A "finis" és a nyertes lemon curd

Nem vagyok az az izgulós fajta, de pénteken elég felpörgetett állapotba kerültem. Először is sütöttem két tepsi macaront. Az egyik tepsi tökéletes lett, a másik katasztrófa. Ne kérdezzétek miért, ha tudnám, már posztoltam volna. De nem adom fel a gyakorlást! :-D
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.

Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.

Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!

Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!

Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.

2010. március 12., péntek

Barista szaküzlet

Szereted a jó kávét? Belefáradtál már a fekete Lavazzába, a Media Markt-tól meg konkrétan a hideg ráz? Akkor nézz be a Barista szaküzletbe!
A polcon rengeteg különleges szemes és őrölt kávét találsz, beszerezhetsz egy-két szirupot is, hogy feldobd a sima feketéd és a csetreszkészletet is lehet bővíteni!
Én teljesen véletlenül bukkantam rá a boltra, ahol az első vásárlás során ezeket sikerült zsákmányolnom.
Tapasztalat:
1. Ez a 190 ft-os tisztítópor kb egy évre elég havi karbantartás mellett. Félelmetes mit oldott ki az amúgy tisztának vélt kávéfőzőmből... nem is akarom tudni, mi a hatóanyaga :-D

2. Egyszer jó régen a National Geographicban volt egy terjedelmes írás a kávéről és a kávézásról, benne egy rettenetes képpel, mely a koffeinmentesítést illusztrálta. Az élénken bennem élő kép ellenére (és a jó alvás érdekében) kezd új luxusommá válni ez a kávé, mellyel könnyebb ellenállni a nassolási kényszernek is.

3. Mogyoró szirup. Ultragagyi aromás nádcukorszirup, de egy teáskanálnyi egyből 10 évet fiatalít rajtam, ahogy visszarepít az amerikai emlékeimbe... Nekem bejön, bármilyen ciki.

4. A kis üzletben kártyával is fizethetsz, szóval nem kifogás, ha egy vas sincs nálad!

Én egészen biztos törzsvásárló leszek!

2010. március 10., szerda

Buffalo wings

A hétvégén sikerült megalkotnom a tökéletes reprodukcióját az amerikai kedvencemnek. A dolog olyan jól sikerült, hogy mire körülnéztünk már el is tűnt a 2 kiló csirkeszárny...
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):
2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír

A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!

A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.

2010. március 3., szerda

Habos citromtorta

Míg a blog első évében a csokoládés recepteket posztolgattam egymás után, mostanság egyre inkább a citrom válik dominálóvá a konyhában, és azt tekintem ritka kivételnek, ha csokoládéból készül valami. Nem mintha kevésbé szeretném, ugyanúgy értékelem, csak valahogy ritkábban vágyom rá...
Ez a citromtorta viszont annyira jól sikerült, hogy napi szinten tudnám nem csak én, hanem a történetesen a lépcsőházunkba költöző 3 éves csöpp lány is enni, aki azóta is emlegeti!
Vegyétek ezt figyelmeztetésnek: Addiktív!
Az elkészítés apropóját a megmaradt lemon curd szolgáltatta, ami a Zila tortaforma tesztelésre készült, és a hűtőben árválkodott. A receptet itt találjátok, először is ebből kell egy adagot készíteni a tortához. Az elkészített lemon curd kb. 3 hétig szavatos hűtőben, lefedve tartva.

A tészta hozzávalói:
6 tojás
150 g cukor
2 tk reszelt citromhéj
2 tk vaníliakivonat
2 tk meleg víz
70 g finomliszt
60 g kukoricakeményítő
3/4 tk borkősav (sütőpor is jó)

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Sütőpapírral kibéleltem 2 db 24 cm-es tortaformát.
A tojások sárgáját habosra kavartam a cukor 2/3ával és a reszelt citromhéjjal. Beledolgoztam a vaníliát és a vizet is, a legmagasabb sebességgel kavarta a robotgép egy percen át. Beleszitáltam a lisztet, de nem kevertem bele.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a maradék cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab harmadát hozzáadtam a lisztes keverékhez, hogy föllazítsam és jól elkeverjem. A föllazított masszát pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem. Ezután kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tortaformákban. Kb 25-30 perc alatt sültek meg.
A kész tortalapokat azonnal kivettem a formából és rácson hagytam őket hűlni.

Közben elkészítettem a citromszirupot:
100 g cukor
177 g víz
93 g frissen csavart citromlé

A vizet felforraltam a cukorral, majd lehúztam a tűzről. Miután teljesen kihűlt, hozzáadtam a citromlevet.
Mivel a tojáshabtól iszonyatosan édes lesz a végeredmény, itt érdemes visszavenni a cukormennyiségből. Egészen biztos vagyok abban, hogy 50 g is bőven elég, de lehet, hogy nincs is szükség semmilyen cukorra (ízlés dolga).A tortát másnap állítottam össze.
A tortalapok tetejét és alját levágtam egy kenyérvágó késsel (kb 1 mm-t), hogy ne legyen egy pici kérge sem. Az alsó tortalapot megöntöztem a szirup felével. Rákentem a lemon curdből 240 g-ot. Rátettem a másik tortalapot és ezt is megöntöztem a maradék sziruppal.
Nem kell megijedni, a babapiskóta jellegű tortalap gyönyörűen felveszi ezt a mennyiséget anélkül, hogy szétázna.
Az olasz módon készített tojáshab hozzávalói:
6 tojásfehérje (180 g)
260 g cukor
80 g víz
47 g frissen csavart citromlé
3/4 tk borkősav

A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 3 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.

Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.

Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 6 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.

Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a tortánk tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!

2010. március 1., hétfő

Pillekönnyű csokoládétorta (gluténmentes!)

Következzék akkor az eddigi legeslegjobb csokoládétortám. Csokoládé mousse-szerű lapok között csokoládé ganache. Kell ennél több?
Hozzávalók:
225 g 60%-os étcsokoládé
150 g porcukor
12 tojás (szobahőn)
1,5 tk borkősav (sütőporral is lehet helyettesíteni, ha nem tudtok beszerezni)

Legelőször is elővettem a két legnagyobb tepsit, ami a háztartásban beszerezhető. Az enyémek 35x46 cm-esek. Kibéleltem sütőpapírral őket. A sütőt előmelegítettem 175 fokra.

A csokoládét nagyon óvatosan felmelegítettem a mikróban (régebben nem szerettem ezt a módszert, de mióta rájöttem, hogy kell, sok időt és macerát megspórolok vele). A cukorból kivettem két kanálnyit a maradékot pedig kikevertem a tojássárgájával. Ez kb 5 perc gyors fokozaton géppel, amíg a keverék halvány és habos nem lesz.Óvatosan hozzáadtam a langyos csokoládét és alaposan összedolgoztam.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a két evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab negyedét hozzáadtam a csokis keverékhez, hogy föllazítsam. A föllazított csokis krémet pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem.A masszát kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tepsikben. Mindegyiket 16 percig sütöttem.

A kész tortalapok kb 1 cm vastagok, kissé puffadt, matt kinézetűek és ruganyos tapintatúak: Konyharuhával letakarva a tepsiben hagytam őket teljesen kihűlni, majd sütőpapírostól a hűtőbe pakoltam őket.

Ganache hozzávalói:
500 ml tejszín
240 g 60%-os csokoládé1 tk vaníliaesszencia (de bármilyen más fűszer is lehet, ízlés szerint)

A tejszínt melegíteni kezdtem, majd amikor kis buborékok kezdtem megjelenni az edény pereménél, lehúztam a tűzről. Belekevertem az apróra tört csokoládét és jó alaposan belekevertem. Miközben hűlt is átkevertem időnként.
A tejszínes keveréknek 20 fokosnak kell lennie, ezt hőmérővel ellenőriztem. (Ha nem elég hideg, nem lehet felverni, ha túl hideg, nem lesz elég levegős.)A keveréket a robotgéppel kb 30-60 másodpercig vertem alacsony sebességgel, figyelve, hogy mikor kezd sűrűsödni. Mikor lágy hullámokat vetett, a gépet kikapcsoltam (a massza még ezután is sűrűsödik kissé!)
Ha valaki túlverné a ganache-t és az szemcséssé válna, visszamelegítéssel és újrahűtéssel megmentheti az alapanyagokat!

A torta összeállítása:
A hűtőből kivett lapokat kettévágtam (így 4 kisebb téglalapot kaptam). Lefejtettem róluk a papírt és betöltöttem a ganache-sal. A kilógó széleket levágtam és a maradék krémmel bevontam a torta oldalát is. A tetejére csokifodrokat halmoztam.Bár a leírás részletessége miatt bonyolultnak hangzik, a torta elkészítése mégsem jár nagyobb munkával, mint bármelyik másé (Nigella receptjeit most nem számítom ide), a végeredmény pedig olyan különleges, hogy kétszer ennyi gályázást is megér a dolog!

A héten felteszem a tojáshabos citromtortát is!