2008. április 30., szerda

Pierre Hermé

Képzeljétek, mire adtam a fejem! Csak nem bírtam magammal és az előbb megrendeltem Pierre Hermé csokiskönyvét. Ezt.
Tegnap este élvezettel olvasgattam Dorie Greenspan blogját, és a hozzá kapcsolódó sütős kommunáét is. Nagyon aranyos ötletnek tartom, hogy vadidegen emberek minden keddre megszavaznak egy receptet és együtt sütnek. Még ha csak virtuálisan is.
Elmerengtem, milyen jó lenne egy hasonló Pierre Hermé szeánsz! Igen, tisztában vagyok azzal, hogy nem kezdőknek való desszertek vannak benne, nem is lesz olcsó mulatság, de hát mi más is motiválhatna, mint a fejlődés lehetősége.
Én bizony végig fogom sütni-főzni-kavarni a recepteket!
A végső lökést az adta, hogy a konyhai fiókomban találtam egy konyhai hőmérőt, amit még pár hónapja vettem, de még soha nem használtam. Most kipróbáltam: fantasztikusan gyorsan és pontosan mér.
Ezentúl lázat is ezzel mérek :-D
Szóval a lelkesedésem határtalan. Hamarosan a birtokomban lesz a könyv. A részletekről pedig itt olvashattok majd.

Diótorta nagyinak

"Mostoha" gyermekkorom volt. Anyukám csak karácsonykor sütött süteményt, és az egyéb édességek is tiltólistán voltak a túró rudi kivételével.
Nem is tudom mi lett volna, ha nem töltünk elég sok időt nagymamámnál, aki viszont roppant édesszájú volt. Még a legínségesebb időkben is mindig volt egy kis dugisütije vagy háztartási keksze. Ahogy megérkezett a jó idő és kinyitott a presszóban a fagyis, minden délután kaptunk egy többé-kevésbé felvizezett csoki-vanilia fagylaltot. Egy forintért. Persze titokban.

A nagyi már rég nem süt. Évek óta én törlesztek: ahányszor csak meglátogatjuk, sütök neki valami finomat.
Ennek a diótortának a receptjét véletlenül fedeztem fel, mikor szisztematikusan elkezdtem elhasználni a hűtőben lapuló pár kiló diót (minden évben sokat kapok, és jobb lesz belehúznom, mert mindjárt itt a következő adag). Menthetetlenül mákpárti vagyok, ez a diós viszont bármikor versenyezhet fekete tesójával :-DA tésztája omlós, a következő alapanyagokból:
240 g liszt,
160 g vaj,
100 g cukor,
1 kk sütőpor,
egy csipet sót,
egy citrom reszelt héja,
egy kiskanál tejföl,
egy tojássárgája
Az összegyúrt tésztát pihentessük a hűtőben, majd kibélelünk vele egy tortaformát és 10-12 percig vakon sütjük (babbal) 180 fokon.

Közben összekavarjuk a tölteléket, amiből nem érdemes kispórolni az igazi vaníliát, különben a jóságot is kispóroljuk belőle.
200 g darált dió,
30 g finomliszt,
1 vaníliarúd,
200 g kristálycukor,
4 tojás,
1 kk. gyömbérpor,
1-1 citrom és narancs reszelt héja,
4 ek. rum (én most 1 ek. narancslikőrt tettem bele rum hiányában).
Ezeket habosra kavarjuk és az elősütött tésztára öntjük. Visszatoljuk a sütőbe és 50-60 percig sütjük (tűpróba!)

Porcukorral és diószemekkel(mézzel lehet ráragasztani) díszítjük. Egy gömb vaníliafagyi sem ront rajta!
Nem vettem ki a formából, mert holnap 340 km-t kell utaznia.

2008. április 29., kedd

Pesto

Ma is folytattam a hűtőkirámolást, azt esszük, amit találunk... délben például pestos pennét. 3 dolog is szólt mellette: Dani egész véletlenül odavan érte. A fagyasztóban volt még egy adag a nyári készítésből. 15 perc alatt kész.
Először nem akartam ebből post-ot csinálni, hisz a pesto már egyáltalán nem kuriózum (hálistennek). De aztán Szilvi meggyőzött, hogy van, akinek még hasznos lehet ez a szösszenet.

Az én pesto genovese-m:
20 dkg fenyőmag
4 dl olivaolaj
40 dkg bazsalikomlevél
20 dkg reszelt parmezán/pecorino





Ebből legutóbb egy liternyi pesto lett, amit kis műanyag dobozkákban tároltam a fagyasztóban. Én speciel melegszendvicsalapnak imádom a legjobban. Ma fogyott el az utolsó adag, de már szépen nő az új "ültetvény".
Az ültetvénynek egyébként vicces eredete van. Pár éve a szokásos péntek délutáni Bosnyák-portyámon botlottam bele egy nénikébe, aki egy vödörben bazsalikomot árult. Olyan jó 70 cm-es példányokat. Kérdeztem mennyibe kerül? 400-ért mindet vihetem, hangzott a válasz. Gyorsan előkapartam egy 500-ast, amiből aztán visszakaptam 300-at (süketülök). És még a diszperzites vödör is az enyém lett :-D
Hetekig tároltam az erkélyen a növényeket, vízben állva...de soha nem ültettem el. Szegénykém kínjában magokat is termett, így az ükunokái azóta is virulnak egy lavórnyi méretű balkonládában.

A világ legjobb gyömbéres keksze

Ezt a megtisztelő titulust nem én találtam ki, hanem a yahoo-n hirdették így tavaly karácsony környékén. Bár nem kóstoltam a világ minden gyömbérkekszét, de ettől jobb recepttel még nem találkoztam. (Sajnos) nem csak nekem jön be ennyire, hanem az egész családnak. Ezt a mostani adagot ajándékba fogom adni Dani nagymamájának, hogy minden reggel jól induljon a napja.
Egy jó hírem azért van mindenki számára: nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha jól szervezi az ember a munkát. Először is bemelegítjük a sütőt 175 fokra és két nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
Aztán kimérjük és összedolgozzuk a hozzávalókat:
2 és 1/4 pohár liszt
2 teáskanál gyömbérpor
1 teáskanál szódabikarbóna
3/4 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
150 g margarin (puha)
1 pohár cukor
1 tojás
1 teáskanál víz (kihagyható)
1/4 pohár melasz (nagyon fontos, ki ne hagyd! Culinárisban vagy bioboltokban kapható itthon is.)
Egy kicsit ragacsos masszát kell kapnunk. Ebből diónyi golyókat formálunk, kicsit meglapítjuk és cukorba nyomjuk. Rátesszük a tepsire és kb. 8-15 perc alatt megsütjük őket.

Ha jól szerveztünk, 30 perc alatt kész kell lennünk és semmit nem fogdostunk össze a ragacsos kezünkkel. Arra számítsunk viszont, hogy a kekszek illatára a szomszédok be fognak kopogni és az alvó gyerekek fel fognak ébredni :-D

2008. április 27., vasárnap

Áfonyás vargányasaláta ruccola és vizitormaágyon




Ez a legutóbbi saláta, ami "meghatott". Természetesen Nik követte el, nála ettük Dublinban. Ha egy szóval kellene jellemeznem, azt mondanám: lenyűgöző!!!

Az egész salátában a vargánya összeaprítása és fokhagymán való megpárolása tart a legtovább. Ha ezzel megvagyunk, akkor csak lazán összekeverjük a ruccolával, a vizitormával és az érett áfonyaszemekkel. Balzsamecetes olivaolajjal kínáljuk.
Zseniális!

Apropó! Tudja valaki, hol kapni Budapesten vizitormát?

Spenótos sajttorta

Ez egy régi recept régi képpekkel, de mivel itt a spenótszezon, kár lenne rajta ülni. Számomra azért is különleges, mert az egyévesem a spenótfőzit köpködi, így viszont falja :-D
Szóval nincs ehetetlen alapanyag, csak meg kell találni az ideális formát a "bevitelhez".Omlós tésztát készítünk a következőkből:
270 g
liszt
150 g
vaj
egy csipet só
1 tojássárgája
Egy-két kanál tejföl
Egy 24-26 cm-es kapcsos tortaforma alját sütőpapírral kibélelem, majd beleteszem az omlós tésztát, villával megszurkálom (hogy ne púposodjon fel) és 200 fokon elősütöm. A tojásfehérjét nem dobom ki, hanem kicsit felverem villával és a forró tésztára kenem, ebből lesz a vízzáró réteg.

Közben elkészítem a tölteléket:
Egy csomag mirelit spenótot kiengedek vagy 500-600 g friss spenótot 3 gerezd fokhagymával, sóval, borssal egy kis olajon átforgatok, majd az elősütött tésztára pakolok.
Habosra kavarok 3 dl tejfölt, 3 tojással, sóval borssal, szerecsendióval, majd beleteszek 150 g reszelt sajtot. Nyakonöntöm a spenótot ezzel a masszával és 200 fokon megsütöm.


Máktorta vaníliás-mézes mascarponéval

Ez a máktorta egy mák "brownies". Talán túlzóak az arányai, de számomra ez az ideális mákmennyiség egy sütin belül :-D És nem vagyok vele egyedül, a mai vendégeink is "mák-aholic"-ok :-D
A recept egyébként az A38 hajó dolgozó Vipler Györgyöt dícséri.
A tészta:
300 g darált mák
150 g
cukor
2 ek. liszt
kb. 3 dl tejszín
2 tojás
A hozzávalókat keverjük össze, majd öntsük kivajazott 24 cm-es hullámos szélű piteformába. 160 fokon kb. 25 perc alatt süssük meg.

Krém:
250 g mascarpone
½ vaniliarúd
egy-két ek. méz
Aki turbózni szeretné, tegyen a mákos masszába rumba áztatott aszaltszilvát, vagy áfonyát!

2008. április 26., szombat

Mustáros csirke

A minőségi mustár az egyik legjobb befektetés a konyhában. Érdemes rögtön többfélét is tartani, dijoni-t, magvasat, esetleg mézeset (de ez egyszerűen el is készíthető), és egyéb fűszerekkel kombináltakat... Ha semmi nem jut az eszembe, vagy csak lusta vagyok, akkor is nagyot lehet velük alakítani.

Reggel családilag piacoltunk. Szerettem volna halat venni, de a látvány nem győzött meg a Cédrus piacon (mondhatni gusztustalan volt), így megint csirke lett belőle, pontosabban csirkecomb. Egy kicsit unom már, de Dani miatt hanyagolnunk kell a szárazabb és több fogat igénylő húsokat.

Itthon gyorsan bedörzsöltem őket francia magvas mustárral, és állni hagytam kb. 1 órát a pulton.
Aztán bepakoltam őket a cseréptálamba, sóztam, borsoztam és kb. egy dl. száraz fehérbort öntöttem alájuk. 200 fokon egy óra alatt szépen megsültek. (fóliát csak kb 20 percig tettem rájuk)
Ekkor a pecsenyelevet kiöntöttem egy szószóslábasba, zsírtalanítottam (nagyon fontos, mert hájasak ezek a mai csibemadarak), és egy bő deci tejszínnel felengedtem. Lassú tűzön besűrítettem, addig a húst a félig nyitott sütőben melegen tartottam.
Krumplipürével tálaltam.

2008. április 24., csütörtök

Görög saláta

Ha valaki most egy önmagából kifordított, újraértelmezett, agyonvariált receptet vár, csalódni fog.
Gyermekkoromban a hideg rázott a salátáktól. Ez ugyanis mindig két dolgot takart: franciasalátát vagy ecetes cukros lében lebegő fejessalátát.
Aztán egyetemista koromban elutaztam a barátommal Görögországba. Vettünk egy buszjegyet Athénig, onnan meg a szerencsére bíztuk magunkat. A pireuszi kikötőben figyeltük, hova vesznek hajójegyet a jó fejnek tűnő emberek, és döntöttünk: Naxosra megyünk! Egy darabig nyomasztott minket, hogy vajon hogyan fogunk kijönni az ösztöndíjből félrepakolt nevetséges zsebpénzünkből, de ez kedvünket nem törte. A hajón később megtudtuk, hogy a szigeten kb. magyar árakon lehet kempingezni (ha béreltük a sátrat, hálózsákot, akkor is), így hirtelen nagyon gazdagok lettünk :-D
Nem is volt semmi gond, de mire berendezkedtünk, beesteledett és a kemping konyháján már szinte csak görög salátát lehetett kapni. Bevállaltam vállvonogatva. Egy új világ nyílt ki hirtelen.
Hogy egy saláta nem csak ehető, hanem finom?
Mondanom sem kell, egész nyaralás alatt görög salátát ettünk ebédre. Minden icipici faluban, ahol leszálltunk a robogóról ezt kértünk, nem tudtunk betelni vele. A naxosiak egyébként mindig tettek bele fejessalátaleveleket is, ami a friss ropogós formájában szintén rehabilitálta magát a szememben.

2008. április 23., szerda

Tagliatelle al nero di seppia


Az öcsém mindig tudja mivel lepjen meg :-D Hol egy szakácskönyvvel, hol valamilyen különleges alapanyaggal. Ezt a fekete tésztát is tőle kaptam pár hónapja. Elég sokat gondolkoztam rajta, mit kezdjek vele. A tejszínes szószok túl banálisnak tűntek, így gyorsan felcsaptam a Silver Spoont. Ott csak egyetlen recept szerepelt: Keverjük össze a kifőtt tésztát tonhallal, kapribogyóval, és jófajta olivaolajjal. Ámen.

Rakott kel

Íme a mi rakott kekáposztánk.
A káposztát( kb 1,5 kg) jó sok borsikafűvel főzöm elő (és már eleve darabolom), ahogy csángó származású barátunktól tanultam.
A pörkölt fázisba (500 g hús) teszek még egy kis sűrített paradicsomot, vagy lecsót, most éppen zakuszka volt otthon (szintém szüleimet dícséri) így még ízesebb lesz.
A párolt rizst (150g) pedig alaplével engedem fel.
Most bő hét dl. tejföl került a tetejére... majd egy kis reszelt sajt.
Nem egy könnyű kaja, jó sok mosatlan lesz vele, de megéri!

Scone

Gyerekkori emlékem az omlós, édeskés vajas pogácsa… Sokáig kutattam a kézzel írt családi receptkönyv sárguló oldalait, vajon melyik lehetett, mindhiába… 2006-ban, Írországban, viszont legnagyobb örömömre újra felfedezhettem ezt az egyszerűségében nagyszerű reggeli vagy uzsonnasüteményt. Remélem nektek is nagyon fog ízleni :-D

A scone valószínűleg Skóciából származik, a serpenyőben süthető lapos kenyér (bannock) rokona. Kezdetben zabból készült, nagy kerek lepény formájában, melyet 6-8 háromszögre osztottak, és serpenyőben sütöttek meg a tűzhely tetején.
A név eredete szintén tisztázatlan. Egyesek szerint a skót király koronázási helyére utal, a Stone (Scone) of Destiny-re. Mások szerint, a holland „schoonbrot” szóból származik, ami finom fehér kenyeret jelent. A harmadik vélemény az, hogy a gael „sgonn” szóból ered, mely formátlan masszát vagy nagy falatnyit jelent. Mindenki döntse el, melyik számára a szimpatikusabb verzió.
A scone elkészítése nem túl bonyolult, a lényeg, hogy nem kell túlzásba vinni a gyúrást! Hasonlóan az omlós tésztákhoz, gyors mozdulatokkal kell dolgozni.

Hozzávalók, kb. 12-18 darabhoz:
450 g liszt
1 cs. sütőpor
1 nagy csipet só
1 kiskanál szódabikarbóna
50 g cukor
110 g hideg vaj (csakis vaj, szó sem lehet margarinról)
Ezekből morzsát készítünk, majd hozzáadjuk a következőket:
1 tojás, kissé felverve
50 ml tejszín
200 ml tej (vagy amennyit a tészta felvesz)
Nedves, puha, de nem ragacsos tésztát kell kapnunk. Lisztezett deszkán 2,5 cm vastagra nyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. A tetejét megkenjük tojással, melyet egy kanál vízzel vertünk fel.
180 fokos sütőben 15-20 perc alatt aranybarnára sülnek. Ha ropogósabb scone-okat szeretnénk tegyük egymástól távol őket, és rácson hagyjuk kihűlni. Ha puhábban kedveljük, akkor közel ültessük őket, és fedjük le egy tiszta konyharuhával a hűlő sütiket.

Ez az „alap” scone. Akik szeretnék cifrázni, tegyenek bele aszalt áfonyát, mazsolát, csokidarabokat, részemről a málnalekvár tejszínhabbal elég tuning.

2008. április 21., hétfő

A hézagpótló bagel post

A legenda szerint a bagel Ausztriában született a XVII. században, János lengyel király háborús sikereinek tiszteletére és az ő kengyele alakját formázva. A szegények kenyere volt, Németországban és Lengyelországban is hamar népszerűvé vált. Amerikába a német és lengyel származású zsidó bevándorlók révén került, ezért a legtöbb ember zsidó kenyérként tartja számon. A leghíresebb a New York-i, nekem is ott volt szerencsém először enni, még 1999-ben. Azóta keresem a tökéletes bagel receptjét, ettől nem találtam még jobbat és hitelesebbet.

Remélem nem bánjátok, hogy kicsit részletesen elmesélem a „tudományos” alapját is a dolognak, mert a magyar blogokban közzétett receptekből ez mind hiányzik. Elkeserítő, hogy itt mindenki finomlisztből próbál isteni bagelt sütni, olyan ez, mint rozskenyérből piskótát kreálni… :-S

Na én sem magamtól lettem ilyen okostojás, hanem a Peter Reinhart könyvemtől. Ő egyébként már többször nyert a „kenyérolimpián” és az általam ajánlott könyve két versenyen is az év szakácskönyve lett. Alapmű. Ha egyszer sok pénzem lesz, felülök a repülőre, és beiratkozom az iskolájába egy-két workshopra.

No de vissza a bagelhez.

Az autentikus békebeli bagelhez két, kissé nehezen beszerezhető dolog kell:
Az egyik a magas gluténtartalmú liszt, a másik a malátaszirup. Az átlagos kenyérlisztek kb. 12% glutént tartalmaznak, a magas gluténtartalmúak viszont legalább 14%-ot, mely biztosítja a tészta egyedülálló elasztikussságát és tömörségét. Én legtöbbször adok pluszban egy evőkanál glutént (szejtán) a kenyérliszthez, hogy ezt elérjem.
A malátaszirup bioboltokban vagy a Culinárisban keresendő. A szirupban egy speciális enzim van, a diasztáz, mely bontja a szénhidrátokat és így hozzájárul ahhoz, hogy előhozza a lisztben lévő ízeket, melyeket az oligoszacharidok adnak.
Az igazán profik szerint a bagel titka a lassú kelesztésben rejlik. Szóval, ha reggel üres a kenyértartó, akkor is gyorsabban végzel, ha a szomszéd megyébe ugrasz le venni. Minél tovább tart a folyamat, az élesztő annál jobban szét tudja bontani az összetett szénhidrátokat egyszerűekre, amitől jó (édeskés) ízű lesz a kenyerünk.
A bagelnek van a legtömörebb tésztája minden kenyérféleség közül. Nagyon nehéz kidolgozni, edzésnek is beillik! Ez teszi lehetővé, hogy vízben forralhassuk anélkül, hogy összeesne, vagy szétfőne a vízben. A kidolgozott tészta rugalmas, nem ragadós.

A kifőzésre használt vízbe egy kis
szódabikarbónát kell tenni, mert az alkalikus vízben másképp zselésedik a legkülső keményítőréteg, fényesebb és karamellizáltabb lesz a héj a sütés során. (csak nüansznyi a különbség, de nem hagyhattam ki).

A recept:

1 teáskanál instant élesztő
4 csésze magas gluténtartalmú liszt
2,5 csésze szobahőmérsékletű víz
Ezekből egy nagy keverőtálban kovászt készítünk, folpackkal lefedjük és langyos helyen 2 órára magára hagyjuk.
Majd hozzáadunk újabb fél teáskanál élesztőt, 2-3 teáskanál sót, 1 evőkanál malátaszirupot és 3 és ¾ csésze magas gluténtartalmú lisztet. A liszt végét érdemes kanalanként beledolgozni, és a mennyiséget esetleg módosítani attól függően, mennyi lisztet vesz fel a tészta.
Legalább 10 percig ajánlott dagasztani, míg a tészta selymes fényű és rugalmas lesz. A rugalmasságot könnyen ellenőrizhetjük. Akkor jó, ha a tésztát ujjainkkal olyan vékonyra tudjuk húzni, hogy szinte átlátunk rajta, mint egy hártyán, de még nem szakad szét.
Ezek után egyből szétporciózzuk „zsömlékre” a tésztát, ebből az adagból 12 nagy, vagy 24 mini bagel lesz.
Egy nedves konyharuhával letakarjuk a zsemléinket és 20 percen keresztül pihentetjük őket.
Közben sütőpapírral kibélelünk 2 nagyobb tepsit, és leheletvékonyan kiolajozzuk őket (ha van, olaj-spray-vel)
Gyűrű alakúra formáljuk a bageleket, majd nagyon vékonyan megolajozzuk őket (ha lehet spray-vel) és folpackkal lefedve 20 percig pihentetjük őket szobahőmérsékleten.
Úszópróbával ellenőrizhetjük, mikor lehet őket betenni a hűtőbe. Ha szobahőmérsékletű vízbe téve 10 másodpercen belül a felszínre úsznak, mehetnek is a frigóba, jól letakarva egy-két éjszakára. (elég egynél ellenőrizni)
A következő nap előmelegítjük a sütőt 260 fokra. Egy széles fazékban vizet forralunk, és beleszórunk egy evőkanál szódabikarbónát.
A bageleket beledobjuk a lobogó vízbe (annyit, amennyi elfér egymás mellett) és mindkét oldalukat 1 percig főzzük. Ha rágósabb bagelt szeretnénk, akkor 2 percig is maradhatnak. Miközben főnek a bagelek, szórjuk be durumliszttel a sütőpapírt, majd szedjük őket ki, egy lyukacsos kanállal. Ha meg akarjuk szórni a tetejüket, azt tegyük olyan gyorsan, ahogy csak tudjuk, és toljuk be a tepsiket a sütőbe.
Kb. 5 perc után mérsékeljük a hőmérsékletet230 fokra és süssük őket aranybarnára.
Rácson hagyjuk kihűlni bageleket.

Variáció:
Ha neked is a mazsolás-fahéjas bagel a kedvenced, akkor a kovász elkészítése után tégy még egy plusz fél teáskanál élesztőt, 1 evőkanál fahéjat és 5 evőkanál cukrot, majd a dagasztás utólsó 2 percében 2 csésze mosott mazsolát a tésztába.

Spenótos kosárka

Az Avoca cafe szakácskönyvében ez a cuki kis pite volt az első, amit kiszúrtam magamnak. Ugye milyen gyönyörűséges? Elsőre egy kicsit bonyolultnak tűnt, így csak tegnap vettem a bátorságot, hogy elkészítsem. Két meglepetés is ért: egyáltalán nem bonyulult, viszont teljesen használhatatlan volt a könyv adta leírás. Nem tudom miféle muffinformában gondolkoztak ők, de itt a recept, amit a hagyományos 12 lyukas muffinformához adaptáltam.

Hozzávalók:
1 cs réteslap (80g)
olvasztott vaj a kenéshez
400 g friss spenót
200 g jófajta márványsajt
egy nagy marék vörösáfonya
egy marék pecan dió (hikori dió néven jegyzik Mo.-n), én most sima diót használtam
2 tojás és 3 tojássárga
4 kanál tejszin
só, bors, szerecsendióA muffinformát kikentem olvasztott vajjal, és szépen kibéleltem a rétestésztával. Egy lapot kilenc részre vágtam, így pont 3 réteg jutott mindegyikbe. (A rétegek közé is ecseteltem vajat természetesen.)
Közben a megmosott, leszárazott, lecsepegtetett spenótleveleket gyorsan megfonnyasztottam egy fazékban (kb. 2 perc) és összekevertem a márványsajttal és a vörösáfonyával. Sóztam, borsoztam. Egy serpenyőben megpiritottam a diót, és azt is hozzáadtam.
A keveréket bekanalaztam a réteságyacskákba, és rámértem a tojásos-tejszínes masszát.
180 fokon előmelegített sütőben kb. 20 perc alatt megsütöttem.

Mivel féltem, hogy a réteslapok széleiből idő előtt brikett lesz, egy réteg sütőpapírral védtem őket a sütés 2. felében. Az eredmény minden várakozásomat felülmúlta! Azt már eddig is tudtam, hogy a spenót-márványsajt-dió triumvirátus verhetetlen kombináció, de a vörösáfonya fanyar édessége olyat csavart a kompozición, hogy ihaj! Ki ne hagyjátok belőle!

Ideális előétel, vagy ötyepartik látványos kisérője!

2008. április 19., szombat

Zabpelyhes kex I.

A mai nap kredencrámolással és hűtőtakarítással is telt (elég szörnyű szombat reggeli program, nem?), amikor is felfedeztem, hogy kb. 1,5 kiló zabpehely lapul a legfelső polcon. Ezt valószínűleg még a terhességem alatt spájzoltam be, nyilván a III. világháborúra vagy valami hasonlóra készülve. Ezzel kezdeni kell valamit! Nálam viszont a zabpehely csupán egy formában nyerő: sütiben!
A hűtő aljában fél órával később hasonló módon találtam aszalt vörösáfonyát, és így gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ha már a főzés és takarítás miatt katasztrófa sújtotta övezet a konyha, akkor süssek is valamit. Csak hogy megédesítsem a délutánt :-D

A recept eredetijét egy nlc-s kismama-topicon találtam, de az arányokat itt is átvariáltam. A pohárban megadott mennyiségekből sejtem, hogy eredetileg valahol az Óperencián túlról származik ez is...de én ebben a formában a magaménak vallom.
Zabpelyhes keksz (kb. 22-24 nagy cookie lesz belőle)

20 dkg vaj
0,75 bögre barnacukor (fehér is ok, csak akkor kicsit más az íze)
1,5 bögre teljes kiőrlésű liszt
1,5 bögre zabpehely
2 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 ek. vaníliás cukor
100 g étcsoki durvára vágva (esetleg maradék csokimiki, nyuszi stb mehet bele ráadásnak)
1 késhegynyi só
½ teáskanál fahéj
150 g aszalt vörösáfonya
Ha van otthon, durvára vágott dió/mogyoró is mehet bele egy marékkal

A hozzávalókat egy nagy tálba öntöm, gyorsan összegyúrom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a diónyi darabokat. Sütés közben eléggé szétfolyik, hagyjunk minden darabnak úgy féltenyérnyi helyet. 180 fokon szoktam sütni, elég gyorsan elkészülnek, ezért nem árt szemmel tartani őket!

Jól záródó dobozban állítólag hónapokig friss marad, de nálunk mindig napok alatt elfogy.

Fokhagymával sült koktélparadicsom



Nem tudom megállni, hogy meg ne mutassam ezt a zseniálprimitív köretet. Nem kell hozzá más, mint fél kiló koktélparadicsom és egy gerezdekre szedett fej fokhagyma, amit betettem egy kis tepsibe, sóztam, borsoztam, olivaolajjal jól meglocsolgattam és 180 fokon megsütöttem (egy kicsit túl is, de gyerek mellett előfordul az ilyesmi). Remekül ment a malaccombhoz és a zelleres krumlipüréhez!

Paszternákleves olivával

A múlt héten belebotlottam egy paszternákleves receptbe, és gyorsan utána is olvastam ennek a ritka zöldségnek itt.
Majd a tegnapi "bosnyákolás" alkalmával sikerült egyet be is szerezni attól a nénitől, akitől pár hete a csicsókát vettem (sajnos nem lett belőle semmi, de most újra vettem fél kilót :-). Ma pedig munkához láttam az Avoca első szakácskönyve alapján, a receptet helyenként módosítva.

Felkarikáztam egy póréhagymát és megpároltam olíva olajon. Hozzáadtam a kb. 400 g felkockázott paszternákot és takaréklángon puhára pároltam azt is. Ezután hozzáadtam 2 gerezd zúzott fokhagymát és egy bő ek. apróra vágott friss rozmaringot. Egy percig kavargattam, majd felengedtem 7 dl alaplével (eredetileg zöldséglé van a receptben). Összefőztem, majd botmixerrel egy kicsit pürésítettem. Sóztam, borsoztam, fekete olajbogyóval tálaltam.

Konklúzió: Érdekes étel. A paszternák édességében volt némi dióra emlékeztető, ami elég erős kontrasztot adott az olajbogyónak. Nekem speciel nem lesz a szívem csücske, bár a fiúknak nagyon ízlett. Ha az ember inkább ízlelni akar, nem pedig feltétlenül jól lakni, akkor érdemes kipróbálni!

2008. április 18., péntek

Ezogelin Corbasi (Mentás vöröslencse leves)

Ma tortát sütöttem. A sütés része prímán ment, a tejszín viszont nem akart habbá válni. Már reggel sejthettem volna, hogy a mai nap nem kedvez a sütésnek, amikor a Bosnyák piacon a kedvenc dió-mogyoró-aszalt gyümölcs árusom helyett csak annak a hűlt helye fogadott. Pecan-dióért mentem volna egyébként.
A másik figyelmeztető jel az volt, hogy csütörtökön már nem értem el a sarkunkon hetente kétszer megjelenő Cserpes Sajtműhely mozgó árusát, így kénytelen voltam uht tejszint venni.
A csillagállásokról semmit nem tudok, de biztos, ott is volt valami halál-gyilkos-négyszög vagy egyéb ártó alakzat.
Ennek ellenére belefogtam az ajándék capuccino torta elkészítésébe...
Az első adag tejszín sikertelensége nem csüggesztett, gyorsan lerohantam a boltba és vettem újabb 3 doboz más márkájú uht (miért csak ezt lehet kapni???) tejszint-mondani sem kell, ez sem akarta az igazat. De ebbe már legalább nem élesztőt tettem a zselatin helyett...
A helyzetet az mentette, hogy Mónival csináltuk, így nem dühösen, hanem nevetve reagáltam le az egészet és a piskótát egy félgömb tálba rakva kvázi capuccino charlotte-ként végezte a torta.
Azért senkinek ne legyenek illuziói, kanállal ettük a végén :-D

A próbálkozások és a 1,2 l tejszin elpocsékolása rendesen leszívta az energiáimat, ami persze nem mentett fel a vacsoraprojekt alól. Kísérletező kedvem minuszba süllyedése rögtön előhívta ezt az ízes török levest, amit még "Izmiri" barátnőm osztott meg velem évekkel ezelőtt és azóta is állandó tagja a repertoáromnak.
Remek étel, ha gyorsan kell valami finom, de nyugodtan lehet villantani is vele a vendégsereg előtt, hisz olyan különleges ízkombinácó. És az egyévesem is imádja!!!!

EZOGELIN CORBASI ( mentás vörös lencse leves)

Hozzávalók 6-8 személyre:
2 evõkanál olívaolaj, 2 evõkanál vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, apróra vágva, 2 gerezd, zúzott fokhagyma, 2 evõkanál paradicsompüré, 1 közepes paradicsom, hámozva, darabolva, 2 evõkanál õrölt pirospaprika, fél teáskanál õrölt vörös bors, 1, 5 csésze vörös lencse, negyed csésze fehér rizs, 2 liternyi csirkeleves, negyed csésze tört búza (bulgur), 1 evõkanál szárított mentalevél (nagyon fontos, ennek a levesnek ez a lelke), só, fekete bors, tálaláshoz: citrom cikkekre vágva

Hevítsük az olajat és a vajat közepes lángon. Adjuk hozzá a vöröshagymát és a fokhagymát, majd 2 perc alatt pároljuk puhára, de ne barnuljon. Keverjük bele a paradicsompürét, a darabolt paradicsomot, az õrölt pirospaprikát és a török vörös borsot. Adjuk hozzá a lencsét, a rizst és a levest is. Fedjük le, forraljuk fel. Csökkentsük a hõfokot, lassú tûzön fõzzük fél órát, amíg a rizs megpuhul, a lencse pedig szétmállik. Adjuk hozzá a törtbúzát, a mentát, sózzuk, borsozzuk és így fõzzük 10 percig. Ha a leves túl sûrû, öntsünk hozzá vizet. (Én nem szoktam bele bulgurt tenni, mert anélkül is szinte főzeléksűrűségű lesz a leves, és az ízén nem változtat.)

Tetejére olajon futtatott pirospaprikát tesznek díszítésnek (ez csak cifrázás). Ami viszont fontos, a tányérokba szedés után csorgassunk rá citromlevet, mert úgy az igazi.

A recept a Szultán konyhája című szakácskönyvből származik.


2008. április 17., csütörtök

Brokkolis csirke gratin

Nagyon szeretem az egytálételeket. Ízletesek, egyszerűek, laktatóak, ...minden földi jóság bennük van. Az elmúlt hetekben elég gyakran készítettem csőben sült brokkolit, amit most egy kicsit beturbóztam (részben a blog kedvéért is).

A reggeli bevásárlást követően elővettem az egyetlen kuktámat, amit még Péter a legénykorából mentett át. Így is néz ki: iszonyat ronda alumínium, kb. 4 literes és nem is zár tökéletesen, illetve jól el lehet vele szórakozni. Belepakoltam 4 csirkecombot, 2 felkarikázott répát, egy kis fej négybe vágott zellert, egy hagymát, egy fokhagymát, petrezselyemzöldet, néhány szem borsot, pár ág kakukkfüvet és egy babérlevelet. Felöntöttem vízzel, sóztam és odatettem főzni. Ahogy felforrt, elkezdett szivárogni a tetejénél, ekkor egy kicsit igazítottam a fedőn és 30 percig főztem.

Közben rózsáira szedtem bő fél kiló brokkolit és sós vízben "blansoltam". Ekkor Dani úgy döntött, mégsem alszik délelőtt, így akadt egy kis társaságom is. Gyorsan a kezébe adtam egy almát, hogy ne unja meg olyan hamar a főzőcskét.

A brokkolit leszűrtem és beszórtam a lasagne sütő tálamba (A képek tanulsága szerint sincs középméretű tepsim, így szinte mindig ezt használom. ) A csirkés zöldséget is átszűrtem, majd a csirkehúst is lebőröztem és kicsontoztam, apró darabkákra tépve bekerült a brokkoli mellé.
Az csirke levéből kb. 6 dl-t kimértem, a többit befőttes üvegekbe mértem, hogy az alaplé-raktárt gyarapítsam.

Szósznak most nem bechamel készült, bár nagyon hasonlít hozzá, de attól sokkal ízesebb.
50 g lisztet 50 g olvasztott vajon pár percig kevergettem (nem szabad megbarnulnia) és felengedtem 6 dl alaplével. Belekevertem 2 dl tejszínt és sűrű mártássá főztem. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, majd a csirke-brokkoli keverékre öntöttem.

A tetejére morzsa került, mely egy kanál olvasztott vaj, kb 10 deka zsemlemorzsa és 50 g reszelt parmezán összekavarásával készült.
180 fokon sütöttem, amíg a morzsa szépen meg nem pirult.

2008. április 16., szerda

Az alaplé dícsérete

Jó, ha az elején bevallom, nem hiszek a maggi, knorr és hasonló fixekben, porokban és kockákban. Nem mintha anno nem használtam volna...pont ezért van összehasonlítási alapom. Az elején, mint kezdő "szakács" nem hittem, hogy egy nagy fazékba bedobált hús és némi zöldség vissza tudja hozni azt a csodát, amit a nagyanyám, vagy édesanyám vasárnaponként tálalt. Előre félve a vesztett játszmától, csaltam.
Aztán egy nap elfogyott a csodakocka, és kénytelen voltam nélküle boldugulni. És rájöttem: bizony ez nekem is megy! A csoda egy kilenc literes nagy fazék megvásárlásával indult. Egyszerűen annyi idő és hozzávaló egy marhahúsleves megfőzése, hogy nem érdemes kisebb tételben játszani :-D
Az senkit ne zavarjon, hogy ennyi levest 3 ember nem tud megenni egy vasárnap, ha egy hétig koplal előtte sem...Merthogy a csoda ott folytatódik, ahol a leves végződik: A szépen leszűrt maradék húsleveslét 7 és 4 dl-es üvegekbe mérve hagyom kihűlni és a fagyasztóban raktározom, mint "alaplevet". Aztán bármilyen mártást, rizottót, krémlevest készítek, csak előkapok egy üvegnyit és ezzel dolgozom. Összehasonlíthatatlan eredménnyel. Szeretnék mindenkit arra buzdítani, hogy csak egyszer próbálja ki, teljesen más dimenziókat fog megtapasztalni!

Rengeteg szakácskönyv ígér viszonylag alacsony költségvetésű, gyors, elronthatatlan és kalóriaszegény gourmet fogásokat ... Na persze. Valahogy a négy csillagos menüket mégsem ezek a paraméterek jellemzik. Kell az idő, kell az alapanyag és természetesen a szenvedély.
A négy csillag még messze van, de legyen ez az első lépés.

És akkor a húslevesem alapreceptje:
kb. 700-1000 g marhahús (mondjuk felsál)
kb. ugyanennyi csont (ha én csontozom otthon a húsokat, akkor nem kidobom, hanem a fagyasztóban parkolom le őket, amíg kellő mennyiség összegyűlik.De volt, hogy vettem inkább velőscsontot,mert a párom értékeli. Én magam a kacsafarhátra esküszöm)
1 nagy hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
1 paprika
sárgarépa, petrezselyem, karalábé, zeller, kis darab kelkáposzta
só, bors, néhány ág kakukkfű, esetleg egy kis rozmaring, egy fél babérlevél, petrezselyem, zellerzöld

opcionális:
2-3 fej gomba (vagy szárított, az mégjobb)
némi zöldborsó
kelbimbó
brokkoli (csak a végén, mert hamar szétfő)
karfiol
egy krumpli

Valamikor korán reggel szoktam odatenni egy nagy fazék hideg vízben a húst és a csontot főni. Ha felforrt, akkor takaréklángra veszem, egy kanállal leszedegetem a habot és lassan gyöngyöztetve főzöm tovább. Beleteszem a felsorolt zöldségeket (minél többféle annál jobb) és hagyom kioldódni az ízeket. Minimum 4-5 órát vesz igénybe a dolog, ez egy tipikus slow food!
Ha kész, szépen leszűröm, ha zavaros lenne (nekem még soha nem volt az), akkor esetleg patyolattiszta négyrét hajtott textilpelenkát érdemes a szűrőbe tenni, vagy a tojásos módszert kipróbálni...

Én átalában 3-4 liternyi alaplevet tudok így bespájzolni, ami egy-két hétre elegendő...

2008. április 15., kedd

Padlizsán parmigiana

Rengeteg variációja van ennek az ételnek, és mindenki a magáéra esküszik. A legtöbb recept, amit angol nyelvű oldalakon láttam, rántott padlizsánkarikákkal dolgozik. Biztos nagyon finom az is, de én nem vagyok egy "rántós" fajta (életemben eddig egyszer sütöttem rántott húst), és az olasz bibliám (Silver Spoon) sem említ semmi ilyesmit.

Ez ugyan egy átdolgozott verzió, de én ma így szerettem.
Ha holnap másképp fogom, azt is megosztom majd veletek.Varietas delectat.

Egy négy személyes adaghoz két nagy padlizsán elég. Kb. fél-egy centis karikákra vágom, egy nagy tésztaszűrőbe teszem, alaposan megsózom, és hagyom hogy kiizzadja a keserű levét a mosogatóban (kb. 60 perc)...Aztán jóóól leöblítem.
Közben elkészítem a paradicsomszószt.
Előveszem a legjobb teflon serpenyőmet, egy kanál olajat öntök bele és elkezdem aranybarnára sütni a padlizsánkarikák mindkét oldalát. Nagyon fontos hogy egyesével történjék a dolog, nem lehet több réteget egymásra pakolni. Ha valaki türelmetlen, nyugodtan dolgozzon két serpenyővel.
A másik alapvető dolog, hogy a padlizsán pont annyi olajat szív magába, amennyit aláöntünk, így nem érdemes egy evőkanálnál többet alátenni, mert olajban fog tocsogni az ételünk. Ha megsültek, papírtörlőre szedem, és minden réteg közé is teszek...
Közben a harmadik kezemmel előveszem a ricottát (250 g) beleütök egy tojást és keverek bele egy kis reszelt parmezánt (pár kanállal). Sózom, borsozom, esetleg ha van egy kis korianderzöld, azt is bele lehet aprítani.

A sütésre a lasagne-s tálamat használom. Alulra szétterítek egy kis paradicsomszószt, erre pakolom a sült padlizsánt. Minden karika tetejére egy teáskanál ricottás keverék jön, majd egy réteg pariszósz. Nekem most összesen két réteg padlizsánom lett, a végén beborítottam a maradék szósszal és egy zacsi (125 g) mozzarellát tépkedtem a tetejére.
200 fokon sütöm, míg a sajt szépen megbarnul a tetején.

Két megjegyzésem lenne:
A ricottás rétegekbe is kerülhet mozzarella, nálam most csak egy adag volt itthon.
A múltban próbáltam grillezni a padlizsánt és úgy beletenni, hogy időt és kalóriát spóroljak, ízre meg sem közelítette a hagyományos verziót... úgyhogy én inkább maradok a pepecselős-papírtörlős változatnál.

Paradicsomszósz

Még tegnap vettem két kispajtit a hűtőben csücsölő padlizsán mellé, és elhatároztam, hogy padlizsán parmigiana lesz a vacsora. Mivel D. nem igazán zöldségevő minden tudásom igyekeztem latba venni, hogy minél ízletesebb és álcázottabb legyen a dolog. Sikerült életem legjobb paradicsomszószát megfőznőm- nem is rossz kezdetnek!

Először is apróra vágtam 3 nagyobbacska fej vöröshagymát és 2 gerezd fokhagymát és egy közepes répát. A zöldségeket kicsi megsózva takaréklángon elkezdtem megpárolni. (kb. 20-25 perc) Aztán rázuttyintottam egy üvegnyit (7dl), a szüleim által befőzött paradicsomból. Ez állagra félúton van a nagyon sűrített és paradicsomlé között...ha valaki boltiból főzne. Belekevertem egy fél evőkanál bazsalikomot, egy fél teáskanál kakukkfüvet, egy csipet cayenne borsot, egy kis babérlevelet és hagytam kb. fél órát rotyogni. Időnként persze kavartam rajta egyet-egyet, a vége felé pedig egy kis marék petrezselymet szórtam bele (aprítva), ha lett volna koriandert is tettem volna...de nem volt.
Kivettem a babérlevelet és a botmixerrel krémesre aprítottam a szószt. Sóztam, borsoztam és egy teáskanál balzsamecettel koronáztam meg, mely sokkal intenzívebbé tette az ízeket.

Most sajnálom, hogy egyből nem dupla adagban követtem el, mert szerénykedés nélkül mondhatom, zseniális lett! Akár így önmagában spagettivel, vagy egyéb ételekhez is nagyon finom! Remekül lehet fagyasztani, de hűtőben is eláll napokat!

2008. április 14., hétfő

Mediterrán csirke

Dani egyik kedvence ez a fellengzősen mediterrán csirkének keresztelt étel.
Egy olyan napon sikerült megalkotni, amikor semmi nem volt itthon, négy darab csirkecombon, egy csoffadt citromon és egy nagy üveg aljában néhány magányosan ücsörgő olajbogyón kívül.

Így a csibecombokat befektettem egy kiolajozott kerámiatálba, sóztam, borsoztam, egy kis oregánót is szórtam rájuk. A csoffadt kis citrom minden levét rájuk csavartam, mellédobtam az olajbogyókat és fólia alatt betettem a sütőbe 200 fokon sülni. Egy óra múlva levettem az aluminiumburkot és hagytam pirulni a combokat.
Köretnek rizibizi készült, de nagyon finom joghurtos padlizsánsalátával is (ami még mediterránabbá teszi, de mára pont elfogyott a natúr joghurt a hűtőből, hiába áll ott a padlizsán).

Lemon bar avagy végre valami nem csoki

Az első blog amit elkezdtem olvasni, Zsófi gasztroblogja volt. Azóta is lenyűgöz és inspirál :-D
Amikor ezt a sütit láttam nála, tudtam, hogy egyszer el fogom készíteni. Aztán több, mint egy év múlva vettem is néhány szép citromot és munkához láttam.

A receptet itt találjátok: http://chiliesvanilia.blogspot.com/2006/08/amerikai-citromkrmes-szelet-lemon-bar.html


Ez pedig az eredmény:

Nos tényleg egyszerű és tényleg finom.
Mint minden amerkai sütemény ez is működne 50% cukorral is, de max a leírtak 75%-a bőven elég.

És szerintem több citromot is elbírna, vagy ahogy ő írta, lime-ot.

Jamie-nek is van egy hasonló receptje, azt hiszem hamarosan sort kerítek rá!

2008. április 12., szombat

Feketeerdő torta

Ezt a tortát orosz barátnőm kisfiának a születésnapjára készítettem, és egy topictársam kérésére most itt is közzéteszem.

A recept Lajos Mari 66 torta című könyvéből van. Egy nappal előre érdemes elkészíteni. :-D

Először készítünk egy kakaós piskótatortát a következőkből, amit 180 fokon megsütünk.

100 g liszt
80 g étkezési keményítő
2 ek. kakaóport
2 kk. sütőpor
6 tojás
3-4 evőkanál víz
egy csipet só
180 g cukor
1 tasak vaníliás cukor


Én bolti vaniliás cukor helyett csinálok magamnak, negyed kiló cukrot egy vaníliarúddal ledarálok aprítógépben, és ebből élek akár egy évig. Nem szeretem az aromákat, leveskockákat, ételízesítőket, ahol tudom kerülöm.
A piskótát nem veszem ki egyből a sütőből, hanem nyitott sütőajtó mellett 5 percet pihentetem, aztán rácsra téve hagyom teljesen kihűlni, minél tovább annál jobb. Majd 3 lapra vágom. Ha nem gyereknek készül, meg lehet locsolni egy kis cseresznyepálesszel, vagy meggylikőrrel.

A meggykrém:

Egy nagyüveg meggybefőtt (magozott)
40 g cukor
1 kis rúd fahéj
2 ujjnyi citromhéj
1 púpozott ek. Keményítő

2,5 dl meggylét, a cukrot , citromhéjat, fahéjat felforraljuk. A keményítőt simára keverjük 2 ek hideg vízben, és hozzáadjuk. Szinte azonnal sima krém lesz belőle, ekkor levesszük a tűzről és beletesszük a meggyszemeket. Időnként megkeverve kihűtjük, a fahéjat és a citromot kidobjuk belőle.
Szerintem itt érdemes felpakolni a két alsó piskótalap tetejére, akár koncentrikus gyűrűkben, akár simán egy rétegben. A tetejére kerülő piskótalapra meggylekvárt kentem.


A tejszín és az összeállítás:

Kb. 8-9 dl tejszínt 60 g porcukorral elkezdünk habbá verni robotgéppel. Előtte beáztatunk 5 g zselatint hideg vízbe, majd lassú tűzön felolvasztunk. A félkeményre vert tejszínből egy merőkanállal a zselatinhoz adunk, majd az egészet gyorsan visszazuttyanjuk a tejszínbe és a legmagasabb fokozaton kemény habot verünk belőle.
Mivel a zselatin nagyon hamar megdermed a hidegben, én szobahőmérsékletű tejszínt szeretek használni, azzal könnyebb utána dolgozni.
A habot rákenjük a meggyrétegekre, a maradékkal bevonjuk a torta tetejét és oldalát, és hűtőbe tesszük.

A tetejére csokiforgácsokat teszünk, és meggyszemekkel díszítjük.

A csokiforgács nem ördöngősség. 150 g étcsokit langyos vízfürdőben felolvasztunk és egy tiszta felületre (én tepsi hátlapját használtam) vékony rétegben kikenjük. Hagyjuk megdermedni (hűtőben), majd egy széles húslapátot a felületen végigtolva göndörkéket lészítünk. Szépen megpakoljuk vele az oldalát és a tetejét :-D

2008. április 11., péntek

Caesar saláta


Ez a kedvenc salátám, amit bármikor szívesen eszek.
Legnagyobb bánatomra, itthon nem kapni "romain" salátát :-(((, vagy ha igen a mi kis XVI. kerületi odúnktól nagyon távol lehet....

Most elkezdhetném mesélni a saláta történetét, ami 1942-ben indult, de nem teszem. Azért nem, mert miközben csináltam, gondoltam át mennyire messze van az én "cézárom" az eredetitől, és így semmi értelme.

Szóval most az én "édesanya éhes anya" változatom jön, ami rengeteg kívánnivalót hagy maga után, de teljesen ehető és 20 perc alatt kész van.

Azzal kezdem, hogy gyorsan besózom-borsozom a csirkemellet, és elkezdem sütni őket egy serpenyóben. Másik kis fazékban vizet forralok a tojásoknak, amiket féligmeddig lágyra főzök (izlés dolga). A jégsalátát szétszaggatom, tányérokra teszem, és nekiállok öntetet mixelni.

Van egy cirka 3 dl-es csatos üvegem, amit öntet-shakerként használok. Ebbe belenyomok 3 gerezd fokhagymát, 2 kanál magvas mustárt, 2 teáskanál worchester-szószt, egy fél citrom levét, kb egy dl olivaolajat, sót, borsot. Összerázom. Szoktam beletenni szardellapasztát is egy-lét teáskanállal, de jó ha tudjuk, hogy az eredeti receptben ez nincs!!! Ha nincs itthon, akkor egy vállrándítással elintézem :-D
És most jön az istenkáromlás: kefírrel felngedem lassan, minden adag után jó összerázva.
És kóstolgatom. Teszek még bele citromot, mustárt, sót, borsot, amíg úgy nem érzem, hogy kész.
Sehol nem olvastam ezt a kefíres dolgot, én magam találtam ki, mert egyébként nekem túl tömény volt az öntet... így sokkal "lájtosabb" és kevésbé intenzív, a kefír aromája pedig jól passzol az egészhez.

Eddigre kb megsült a hús, a tojás már rég langyosra hűlt, rá lehet pakolni a salátakupac tetejére. Megszórom parmezánnak, dobok rá krutonokat és megöntözöm az öntettel.

A krutonokat magam készítem legtöbbször, mert mindig akad szikkadt kenyér... most kivételesen nem volt, ezért gyárit használtam... :-( Egyszerűen borzalmas. Kb annyi köze van a házihoz, mint a maggi leveseknek a jó húsleveshez. Soha többet!

Tegnap kezdtem készíteni ezt a bejegyzést, azóta egy kicsit jobban utánaolvastam a cézár saláta változatoknak, és ihletet is kaptam. Úgy döntöttem mégsem törlöm a piszkozatot, hanem felteszem, és ha további variációkat tesztelek, azok is felkerülnek. Így legalább jól nyomon követhető a "fejlődés" és a blog is hű marad alapelvéhez, hogy nem egy fennhéjázó, trendi szakácskönyv lesz, hanem a kedvenc ételeim és egyéb próbálkozásaim mindenki számára érthető, megvalósítható naplója.

2008. április 10., csütörtök

Amerikai palacsinta

Ma reggel kénytelen kelletlen konstatáltam, hogy egy morzsányi kenyér nincs itthon. Ez önmagában még nem sodort volna kétségbeesésbe, de megjelent előttem éhező gyermekem arca, ami cselekvésre sarkalt.
Azt hiszem kétféle embertípus van: az egyik fogja magát és lemegy a kis pékárú boltba, ami oda-vissza 15 perc, és bevásárol. A másik kinyitja a hűtőt és a kredencet, és összedob valamit, ami minimum 20 perc, de nem kell hozzá felöltözni :-D
Én az utóbbi vagyok (ha valaki nem ismerne).

Így született az amerikai palacsinta ma reggel.
Hozzávalók:
3 tojás
120 g liszt
1 púpos teáskanál sütőpor
1,5 dl tej
egy csipet só

Azon szerencsések közé tartozom, akiknek a habverője keverőtálas. A tojásokat felütöttem, a fehérjét a keverőtálba, a sárgáját egy másik edénybe tettem. A fehérjéket a csipet sóval szép kemény habbá verte a gép, amíg én összemértem a tojássárgájához a lisztet, tejet és sütőport.
Közben készítettem egy capuccinot, "apának" meg egy kakaót.
Mikor kész lett a hab, a gépet átemeltem a tojássárgás kotyvalékba és 2 perc alatt gyönyörű simára kevertem. Egy lyukas fakanállal (a lyuk nagyon fontos, össze ne törjön a hab) belekevertem a habot és nekiálltam sütni vaj-olaj keverékben a palacsintákat.
Kb egy-egy perc oldalanként.
Közben észrevettem, hogy nincs itthon juharszirup, így akácmézzel tálaltam. Eper viszont volt!
Ennek különösen Dani örült, aki úgy van a földieperrel, mint a maszájok a marhákkal. Mármint hogy a világ összes epre az övé, ha nem is tudja birtokolni mindet, azért törekszik rá :-D
Cselezve tudtam ezt a képet is csinálni, mert már a hátamnál vinnyogott az eperért, amit rögtön be is tömött..
Így lett az, hogy mi jól belakmároztuk apával a palacsintát, Dani meg 250 g epret reggelizett :-D
Megérte a meló!

2008. április 8., kedd

Lasagne

Ez a recept nem világot készül váltani, semmi különleges nincs benne, még csak eredetinek sem eredeti... DE! Úgy gondolom, az arányai tökéletesek, egyszerűen kivitelezhető és rettentően finom, így már egy ideje leengedtük az orrunk az egekből, és így esszük a "lazannyát" :-D. Megpróbáltam olyan részletesen leírni, hogy aki eddig konyhát is csak fényképen látott, az is el tudja készíteni!

A bevásárló lista:
-250 g lasagne tészta, én a Barilla al uovo-jára esküszöm, akármilyen drága is, de bármelyik másik tésztával is működik.
-500 g darált marhahús, lehetőleg sovány combhús
-hagyma, fokhagyma, só, bors, oregánó, bazsalikom, fahéj
-egy nagyobb répa, egy petrezselyemgyökér, negyed zeller
-sűrített paradicsom 2 nagy üveg, vagy hámozott parikonzerv, én a szüleim által befőzött paradicsomlevet használom, ezért nem tudok itt pontos mennyiséget írni
-1 liter tej, 3 evőkanál liszt, és olaj
-mozzarella 10-20 deka
-1-2 paradicsom

Először a paradicsomszószt készítem el. 1 nagy fej hagymát apróra vágok és olajon üvegesre párolok, a végén hozzáadom a zúzott fokhagymát.(Nem megégetni!) Közben aprítógéppel a répát, petrezselymet és zellert felszecskázom, minél apróbb, annál jobb, de nem legyen püré!!! 3-4 percig együtt párolom a hagymával majd rádobom a darált marhát és fehéredésig pirítom. Sózom, borsozom, oregánót, bazsalikomot adok hozzá, majd nyakon öntöm paradicsomlével. A szüleim féle paradicsomból 2 hétdecis üveggel, így elég paradicsomos és nagy mennyiségű lesz a szósz. A boltui változat sűrű, mindenképpen higítani kell vizzel! A gázt takarékra veszem és lassan bugyogtatva, fedő alatt párolom 15-20 percet. Fedő nélül összeköpködi a falat :-D Cukrot soha nem adok hozzá, akármilyen karcos ízű is a paradicsom, hanem egy késhegynyi (és tényleg nem több) fahéjjal csalok. A fahéj az ajurvéda szerint melegítő fűszer, és a paradicsomos ételeket édesebbé teszi, anélkül, hogy extra kalóriákkal gazdagítaná.

Amíg a paradicsomszósz rotyog, addig gyorsan összeütöm a besamelmártást. 3 enyhén púpos evőkanál lisztet összekeverek annyi olajjal, hogy jól keverhető, de ne híg massza legyen és 1-2 perc alatt zsemleszínűre pirítom. Folyamatos kevergetés mellett felengedem egy liter tejjel. Ha neadjisten darabos lenne, akkor egy magabiztos mosollyal előveszem a kézi habverőt, és móresre tanítom :-D
Sót, borsot és reszelt szerecsendiót teszek bele.

Az autentikus lasagne-ban ricotta van, ami nem savanyú, hanem édes tejből készülő túró, de nekem a ricottás lasagne-im mind szárazak lettek. A besamel ízvilága végül is ugyanaz, így megbékéltem ezzel a helyettesítéssel...

Na ezzel a munka nehezén túl is vagyok, ha jól csináltam még nem telt el 40-50 percnél több...bekapcsolom a sütőt, előmelegítem 200 fokra.
Fogom a kedvenc cserépedényem (lásd a képen)és vékonyan kiolajozom. Egy-két merőkanál paradicsomszószt teszek az aljára, szétterítem. Majd jön egy réteg (nálam 5db) tésztalap, zsindelytetőszerűen lerakva. Erre két-három merőkanál besamel majd paradicsomszósz kerül, majd újra tészta és így tovább. Nálam általában 3 réteg tészta van és legtöbbször jut még egy kis paradicsomszósz a tetejére. De ha nem, akkor befejezem besamellel :-D Annyi minden miatt lehet aggódni, ezen teljesen felesleges... Felkarikázom a mozzarellát és szépen felpakolom a rakás tetejére néhány paradicsomkarika társaságában. Ha épp van friss oregánóm vagy bazsalikomom az erkélyen, tépek a tetejére...
Betolom a sütőbe, és addig sütöm, amíg a sajt szépen meg nem pirul a tetején.



Hagyományos citromos sajttorta









Tészta:
85 g édes teasütemény (pl győri omlós)
100 g őrölt mandula (dió és mogyoró is lehet)
45 g olvasztott vaj

A teasütit ledaráljuk (én aprítógéppel töröm össze) és összekeverjük a mandulával és olvasztott vajjal. Egy tortaforma aljára döngöljük-tapasztjuk ezt a "morzsát".

Töltelék:
600 g krémsajt
250 g cukor
185 ml tejföl (én egy pohárral teszek bele)
6 tojás
1 evőkanál reszelt citromhéj

A hozzávalókat robotgéppel alaposan kikeverjük, a tésztára öntjük és 140 fokos sütőben szilárdulásig sütjük.

Ha van otthon savanykás gyümölcs (áfonya, ribizli) nagyon finom tortazselét lehet tenni a tetejére...

Vagy citromkrémmel is lehet tálalni:

90 g vaj, 125 g citromlé, 220g kristálycukor, 2 tojás (ezt forró gőzfürdőben keverjük sűrűsödésig, majd hagyjuk kihűlni)

A döngölt alapból ki lehet hagyni az olajos magvakat, csináltam már úgy, hogy egy zacsi győri édest összeaprítottam, és annyi olvadt vajjal kevertem ki, amennyi a morzsás állaghoz kellett.

A másik tapasztalatom, hogy bármilyen tortaformát is használok egy kicsit mindegyik ereszt, szóval a sajtkrémes töltelék mindig szivárog az elején...
Nálam az vált be, hogy egy réteg sütőpapírt teszek a csatos tortaforma aljára (kicsit lazán)és így kapcsolom öszze... a papír jól tömít, nincs több szivárgás. De a biztonság kedvéért teszek alá még egy tepsit, mert uuuutálok sütőt vakarni...

Sütés közben a sajtkrém feljön (végülis egy felfújt), majd hűlés közben összeesik, nem szabad megijedni...ha kicsit "kráteres" lesz a végén emiatt, azt pont jól lehet álcázni a tortazselés gyümikkel.. (egyébként ez annál inkább igaz, minél jobb minőségű a tojás)

Már legalább 15-ször megcsináltam ezt a tortát, nem lehet elrontani!






Welcome!

Sziasztok!

Ma kaptam egy levelet, miszerint blogot csinálni kevésbé ciki, mint köremaileket küldözgetni.
És lőn!
Megpróbálok a konyhára szorítkozni a témát illetően. A dolgom különösen könnyű, mert Nik karácsonyi könyve inspirálására elhatároztam, hogy az idén minden nap mást főzök.... nincs ismétlés.
Be kell vallanom nem megy. Egyrészt rettentően fárasztó állandóan agyalni, mikor könnyebb ösztönből főzni, másrészt az egyéves kisfiamnak már most vannak kedvencei, amit kénytelen vagyok ismételni (pl lasagne)... Még jó, hogy nem kell a nyuszira fognom :-D
Ennek ellenére hetente több receptet újítok be, és ha jól sikerül nagyon szívesen megosztom veletek.

Millie