Rebarbara tartalette

Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.

Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D

Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D

De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.

Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.

Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot. Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...

Rebarbarás-amarettis rétes

Sejteni lehetett, hogy ez a rétes jó lesz. De hogy ennyire? Ha éttermem lenne, biztos minden tavasszal ott lenne az étlapon! :-D
Mivel pedig a recept bármilyen gyümölccsel működik, gyakorlatilag egész évben lehet kísérletezni. Én legszívesebben jó ropogós cseresznyével és mandulával próbálkoznék legközelebb.


Mi kell hozzá?
egy csomag réteslap (8 lap)
kb 150 g amarettini keksz aprítógépben durvára darálva (LIDL-ben mindig kapható)
rebarbara 1,5 cm-es darabokra vágva (nekem kb 600 g volt itthon, de most az egyszer nem mértem)
kb fél bögre durvára vágott dió (mogyoró, mandula, stb)
2 tk fahéj
fél bögre cukor
egy narancs reszelt héja (kihagyható)
kb 100 g vaj, olvasztva

Először is bekapcsoltam a sütőt 180 fokra. Benedvesítettem két tiszta konyharuhát. Az egyiket a pultra tettem, a másikkal a réteslapokat védtem a kiszáradás ellen.
A pulton lévő konyharuhára tettem egy réteslapot, átkentem az olvasztott vajjal, megszórtam pár kanál kekszmorzsával. Összesen 4 lapot használtam fel így.
A rebarbara felét a rövid oldallal párhuzamosan elosztottam egy sávban, megszórtam a fahéjas cukorral és a vágott dióval. A nedves ruha segítségével fölcsavartam, úgy hogy az a része legyen felül, ahol a tészta véget ér. Lekentem vajjal, majd ügyesen rágördítettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hogy ez a rész kerüljön alulra. Lekentem a tetejét is vajjal.
Ezt még egyszer eljátszottam. A két rúd végeit betűrtem, hogy nehogy kicsorogjon a töltelék.
Kb. 40 perc alatt aranybarnára sültek.
Langyosan volt a legfinomabb, mert a ropogós "mogyorós" rétestészta remek kontrasztot adott a szottyos-savanykás rebarbarának és a fahéjas cukorszirupnak, ami körülvette a diót.
Akinek nincsenek gátlásai, nyugodtan tálalja egy gombóc vaníliafagyival!

Vörösboros rebarbarakompót epres rebarbaraszorbettel

Egyszerűen nem hagy nyugodni sem a fagyigépem, sem a kíváncsiságom, legszívesebben egymás után gyártanám a finomabbnál finomabb jeges desszerteket.
Egyelőre még tudom tartani magam, és nem csapok bele a lecsóba a mézes rokfortfagyival (vajon meddig tart az önuralom?), hanem a szezonális kínálat alapján választok receptet.
Tehát egyelőre az eper témakört jártam körül, ezúttal rebarbarával.
A receptet már Niki is posztolta itt, így annak leírását megspórolom.
A szorbet nagyon jó állagú és ízű, és legalább annyira frissítő, mint egy jó citromfagyi.

De hogy a dolog mégse legyen olyan egyszerű, elkészítettem hozzá Susan Loomis vörösboros kompótját.
Ez viszont egy igazi ütős darab, mind színben, mind ízben.
Bár remek párost alkotott a szorbettel, kár lenne ennyiben le is tudni. Szerintem bármikor megállja a helyét pl. egy finom, roséra sütött kacsamell társaságában is.
Hozzávalók:
500 ml száraz vörösbor (én cabernet sauvignont használtam)
egy rúd fahéj
100 g cukor
egy ek méz
egy csipet őrölt szegfűszeg
Ezeket összeforraltam, majd hozzáadtam kb 450 g kétcentis darabokra vágott rebarbarát. Addig főztem kis lángon, amíg 2/3-ára be nem sűrösödött. Langyosan a legfinomabb!

Rebarbarás eperdzsem

Az idei első lekvárom szigorúan "limitált mennyiségben" készült.
Azaz 5 pici (2dl-es) üvegnyi. És ennek oka prózai: 40 dkg rebarbaránál többet nem találtam vasárnap a Bosnyákon. :-(
Na de kesergés helyett jöjjön inkább a recept, ha valakinek kedve és szerencséje lenne kipróbálni eme klasszikus párost:
Hozzávalók:
30 dkg apróra vágott, hámozott rebarbara
60 dkg átmosott, feldarabolt érett eper
45 dkg cukor
Oetker 1:2 zselésítő

A hozzávalókat összekevertem és egy óráig állni hagytam.
Nagy lángon, folytonosan kevergetve kb. 5 percen keresztül főztem, majd "steril" üvegekbe szedtem. A tetőt rácsavartam, az üvegeket pedig fejre állítottam 5 percre. Ezután egy éjszakára száraz dunsztba kerültek, másnap reggel pedig teszteltük az egyik üvegcsét.
Isteni!

Ezen kívül "sima" eperlekvár is készült, 5 nagy üvegnyi. Itt is az 1:2 arányban használtam cukrot:epret, ami kicsit túlzásnak bizonyult. Bár biztos vagyok benne, hogy ez is hamar el fog fogyni natúr joghurtok és palacsinták ízesítésére, legközelebb az 1:3 aránynál maradok.

A tavalyi rebarbaralekvárom gyömbérrel készült, itt olvashattok róla.

Creme brulee rebarbarával

A maradék rebarbarám nem érhetett ennél dicsőbb véget... Életem első égetett krémje átütő sikert aratott.
Sokan sokféleképp csinálják, én most Jamie barátunk receptjét próbáltam.Hozzávalók:
300 g rebarbara
3 ek cukor
3 dl habtejszín
2 dl zsíros tej
8 tojás sárgája
1 rúd vanília
80 g cukor

A rebarbarát összekevertem a 3 kanál cukorral és 5 kanál vízzel, majd kis edényben feltettem főni. Amikor megpuhult minden tálka aljára pakoltam belőle egy kicsit.
A tejszínt és a tejet a vaníliával (melyet előtte kettévágtam és belsejét kikapartam) felforraltam.
Közben kikevertem a tojások sárgáját a cukorral. A forró tejszínt lassan-óvatosan hozzákevertem, a vaníliarudat kidobtam. A tálkákban lévő rebarbarára kanalaztam, a kis formákat pedig vízzel félig töltött tepsibe raktam. 140 fokos sütőben 40 perc alatt szilárdult meg úgy, hogy a közepe remegős maradt. (85 fokos maghőmérsékletig)
A krémeket hidegre tettem, majd tálalás előtt életem párja vékony karamellréteget varázsolt a "zsebsárkánnyal".

A képen jól látszik a szín és az állag. Mi nagyon elégedettek voltunk :-D

Aszalt meggyes rebarbara chutney

Tegnap elkövettem életem első chutney-ját. Már régóta szerettem volna ilyesmit csinálni, főleg mióta az egyik könyvemben igen izgalmas kombinációkra találtam. Például rebarbarára.
Azt viszont álmomban sem hittem, hogy az idén még kapok. Egészen addig, míg a Bosnyák piac kinti részen meg nem ütötte a fülem a szó! Vissza is fordultam, hogy megbizonyosodjam, jól hallottam. Jól bizony! Egy töppedt öregasszony árulta mérleg nélkül.
Nem tudom hogy van ez, de az öregasszonyok mindig 20% felárral és 10%-kal kevesebb anyaggal dolgoznak, valamint minden másodiknak van csak mérlege, az is csal. Számolni meg sosem tudtak. Tisztelet a kivételnek.
No mindegy, történetünk "tésasszonyának" gyors alkut kínáltam, kihasználva, hogy előző vevője lepattant az áruról, majd pakoltam is a szerzeményem a babakocsi aljába.Hozzávalók:
90 dkg rebarbara másfél centis darabokra vágva, szükség szerint hámozva
3 ek cukor
1/2 pohár méz
1/2 pohár aszalt meggy
5 ek vörösborecet
3 ek vörösbor
2 tk mustármag
1/2 tk só
csipet fahéj, gyömbér, cayenne bors
1/2 pohár reszelt vöröshagyma
3/4 pohár zellerszár apróra vágva
2 tk reszelt narancshéj
1 ek nagyon apróra vágott mag nélküli jalapeno paprika
2 tk limelé

A felszeletelt rebarbarát megszórtam a cukorral és 30 percig állni hagytam.
Egy edényben szirupszerűre főztem a mézet, aszalt meggyet, ecetet, bort, mustármagot, sót és a fűszereket.
Belekevertem a hagymát és a zellert, kb 2 perc alatt megpuhultak.
Hozzáadtam a rebarbarát és időnként kavargatva addig főztem, amíg puha nem lett, de az állaga még megmaradt.
Ekkor beleszórtam a narancshéjat és az erős paprikát és hagytam egyet rottyani. Végül belekevertem a lime levét, amivel kész is lett.
Gyorsan üvegbe szedtem és hagytam kihűlni.
Holnap citromos-borsos kacsát sütök, ahhoz fogom kínálni.

Gyömbéres rebarbaralekvár

A teljes címhez hozzátartozik az, hogy "egy kis karamellel megbolondítva", ha értitek mire gondolok. ;-D
Kedden végre kaptam rebarbarát. Mondhatni bagóért. 600 ft-ot kért a szláv akcentussal beszélő hölgy 3 kg-ért a Bosnyákon. Hazáig énelkeltem az autóban. Nem vicc.
Otthon gyorsan megmostam, kicsit lehámoztam, feldaraboltam 2 centis darabokra, lemértem. 2,25 kg! Remek. Egy nagy fazékba tettem, ráborítottam ugyanennyi cukrot, két citrom reszelt héját és levét. És belekockockáztam a hűtőben szomorkodó kandírozott gyömbéremet is (kb 10 deka volt). Másnap odatettem főni 70 g reszelt gyömbérrel, amit muszlinzsákba kötöttem.
Nagyon szépen alakultak a dolgok, a befőttesüvegek sterilizálását a mosogatógépre bíztam. Kb. 2,5 óra múlva megállapítottam, hogy szinte tökéletes. Itt elkövettem azt a hibát, hogy úgy gondoltam leteszem a Kapitányt aludni, majdan elzárom a gázt.
Tanulságot egy életre levonva őrült gyorsan kis üvegekbe töltöttem a főzetem és dunsztba tettem.
Ma kiállta a kostolópróbát. Orosz barátnőm már le is csapott egy üvegre, javíthatatlan rebarbarafüggőként. Pikánsabb mint a tavalyi verzió (ohne karamell haha), de abszolút fogyasztható!
Új recept született.

Rebarbara CRISP

Elég hülyén hangzana a rebarbara ropogós, így megtartottam az ámerikás nevet. Ha valakinek nem tetszik, nevezze csak morzsának... A lényegen nem változtat: Eddig ez a legjobb, amit rebarbarából készítettem (és nem kétszer próbálkoztam, elhihetitek). Már régóta motoszkál bennem, hogy mi a csudának előfőzni a zsenge rebarbarát, amitől max csak slájmos lesz, jobb nem. Így esett ma a választásom erre a receptre, ami minden várakozásomat felülmúlta.

Először is bemelegítettem a sütőt 200 fokra. Majd fogtam egy kiló zsenge rebarbarát és kb. 1,5 centis darabokra vágtam. Rászórtam 3 ek. lisztet, 3/4 pohár cukrot és összeforgattam. Kivajaztam egy 30 cm-es piteformát, beleöntöttem a rebarbarás keveréket. Morzsát készítettem 3/4 pohár lisztből, fél pohár barnacukorból, egy mokkáskanál fahéjból valamint kb. 90 g puha vajból. Serpenyőben megpirítottam bő egy pohár diót és a morzsába kevertem. Mindezt a rebarbara tetejére terítettem és betoltam a sütőbe. Kb. 30 perc alatt sült meg (amikor a morzsa aranybarna és a rebarbara bugyog alul).

Mivel ma elutazunk, tök üres a hűtőnk, így csak pár szem szamócával fényképeztem le a "művet". De remek kísérője lehet egy-két gombóc vanília vagy gyömbérfagyinak, esetleg tejszínhabbal, vagy tejfölös-tejszínnel is ígéretes csemege! (Egyébként egészben akartam szállítani, de az illatfelhő azt követelte, hogy kóóóóstolj meg! Majd ráfogom a macskára...a pákosztosra! :-D)

Vaníliakrémes rebarbarapite karamellizálva

Szerintetek hányszor érdemes nekiugrani egy receptnek, mielőtt az ember végleg feladná? Nekem ez a 3. próbálkozásom, és még mindig ott tartok csak, hogy randa, de mennyei! Mentségemre szóljon, hogy az első kettő tavaly volt és a tapasztalatokat nem jegyzeteltem le.
De hogy jövőre ne a nulláról induljak újra itt ez a poszt :-D

A történet eleje banálisan egyszerű: Csinálok egy omlós tésztát 225 g lisztből, 150 g vajból, 25 g cukorból, egy tojássárgájából és egy kanál hideg vízből. Kibéleltem vele a nagyobbik (30 cm-es) piteformám és elősütöttem. Rózsaszínnél egy árnyalattal tovább.

Közben 70 deka rebarbarát feldaraboltam és megfőztem. (max. 2 perc)
És készítettem egy vaníliakrémet. Ehhez 250 ml tejszínes tejet felforraltam egy fél rúd vaníliával, majd hagytam kihűlni. 55 g cukrot habosra kevertem 3 kis tojás sárgájával, majd belekevertem egy csapott evőkanál étkezési keményítőt. A langyos tejről leszedtem a pillét, kidobtam a vaníliát és összekevertem a tojásos masszával. Óvatosan főzni kezdtem, épp addig, amíg sűrűsödni nem kezdett.
A krémet kicsit kihűtöttem, majd összekevertem a rebarbarával és a tésztára öntöttem.
150 fokos sütőben kb fél órán keresztül sütöttem.

A gondok ott kezdődtek, amikor a karamellhez értem. Az előző próbálkozásaim a grill alatt mentek tönkre-ugyanis a tészta kilógó széléből mindig előbb lett brikett, mint a tetején a cukorból karamell :-S
De most kaptam egy forrasztópisztolyt! Nem ám olyan kis konyhai toszt, hanem rendes nagyfiúsat. Öregem, majdnem felgyújtottam vele a konyhám! Ne nevessetek!
Azt hiszem valamelyik tömítés nem volt jó, ezért csaptak mindenfelé a lángnyelvek. Hálistennek semmi tragédia nem történt, de én remegő lábbal úgy döntöttem, hogy legyen mégis a grill, majd ülök mellette és akkor nem ég meg, ha időben kikapom...
Hát megégett. Kész voltam. Karamell persze nuku.
Elővettem újra a lángszórómat és minden tömítést meghúztam rajta. Gondoltam, lesz ami lesz, ebből karamell lesz! És lett is végül nagy kínnal.
Amire rájöttem: A cukrot szektoronként kell szórni és azt rögtön hevíteni, mert különben beleolvad a krémbe és onnantól nem müxik a dolog. Nem kell nagyon mozgatni, hanem pontról-pontra haladni...
Persze nem lett az a borostyánszínű eredmény, amire vágytam, de ez legalább már elfogadható és ehető. A megégett tésztaszéleket lepöcköltem, a kép mutatja a végső eredményt.
Mivel sok karamellt elbír a rebarbara, legközelebb vastagabb réteggel dolgozom és gyorsabb kézzel. Grill nélkül. Egyébként isteni az íze!