Kofta kebab paradicsom és fokhagymás joghurtmártással

A férjem azon viccelődött a múltkorában, hogy nekem hogy lehet "kedvenc" az a szakácskönyv(ek), amiből jóformán alig főztem, viszont annál többet nézetegem. Szerintem egyszerűen.
De hogy szó ne érje a ház elejét, most nem csak nézegettem a török könyvem :-D
Ez volt a tegnapi vacsink.
Nem állíthatom, hogy gyorskaja, főleg ha a pitát is magunk sütjük, de megéri a fáradozást.

Abban a sorrendben írok le mindent, ahogy én csináltam, szerintem így ésszerű. Először is vizbe áztattam két szelet fehér kenyeret.
A pitának szánt egy evőkanál élesztőt egy pohár meleg vízben kis cukorral feloldottam. Közben fogtam a fél kilő darált marhahúst és egy pici fej apróra vágott hagymával, két gerezd zúzott fokhagymával, egy tojással, fél evőkanál őrölt köménnyel és pirospaprikával, egy ek. apróra vágott petrezselyemmel és a kinyomkodott kenyérrel, sóval, borssal összekevertem és betettem a hűtőbe pihenni.
Az élesztős keverékhez egy teáskanál sót és annyi lisztet adtam, hogy jól gyúrható tésztát kapjak (mint pl. a pizza) és elkezdtem dagasztani. Majd kiolajozott tálban félretettem kelni.
A fokhagymamártás volt a kedvencem, mert ehhez csak 4 gerezd fokhagymát összezúztam és belekevertem kb 3 dl joghurtba. Ezt is megsóztam egy kicsit.
A paradicsomos tesója már macerásabb volt. 4 nagy, érett paradicsomot meghámoztam, kimagvaztam és egészen apróra vágtam (mintha hagymát szeletelnék). Egy kis serpenyőben felforrósítottam egy kanál olivaolajat és ráöntöttem a parit. Pár perc alatt illatos mártás lett belőle.
Mikor a tészta a duplájára kelt, bemelegítettem a sütőt 220 fokra. 4 lapos korongot készítettem, a tetejüket ujjbeggyel benyomogattam. A tetejüket megkentem tejes tojássárgával és megszórtam szezám és köménymaggal (ez az extra verzió, enélkül is teljesen korrekt). Durumliszttel megszórt tepsikbe tettem őket.Légkeveréses sütőben kb 10 perc alatt megsültek.
Közben 4 nyársra felhúztam a húsból formált "kigyókat" és ahogy kikerültek a piták a sütőből, ment a grill alá a husi. Időnként forgattam rajtuk, hogy egyenletesen süljenek. Egy kis tálkába vajat olvasztottam és belekevertem egy teáskanál pirospaprikát és őrölt vörös borsot.
Ezután elkezdtem 8 darabra vágni a pitákat és tányérra rendezni. A megsült koftákat lehúztam a nyársról, felszeleteltem és a piták tetejére halmoztam. Öntöttem rájuk a kétféle mártásból, majd az olvasztott vajjal és petrezselyemmel diszítettem.

Ezogelin Corbasi (Mentás vöröslencse leves)

Ma tortát sütöttem. A sütés része prímán ment, a tejszín viszont nem akart habbá válni. Már reggel sejthettem volna, hogy a mai nap nem kedvez a sütésnek, amikor a Bosnyák piacon a kedvenc dió-mogyoró-aszalt gyümölcs árusom helyett csak annak a hűlt helye fogadott. Pecan-dióért mentem volna egyébként.
A másik figyelmeztető jel az volt, hogy csütörtökön már nem értem el a sarkunkon hetente kétszer megjelenő Cserpes Sajtműhely mozgó árusát, így kénytelen voltam uht tejszint venni.
A csillagállásokról semmit nem tudok, de biztos, ott is volt valami halál-gyilkos-négyszög vagy egyéb ártó alakzat.
Ennek ellenére belefogtam az ajándék capuccino torta elkészítésébe...
Az első adag tejszín sikertelensége nem csüggesztett, gyorsan lerohantam a boltba és vettem újabb 3 doboz más márkájú uht (miért csak ezt lehet kapni???) tejszint-mondani sem kell, ez sem akarta az igazat. De ebbe már legalább nem élesztőt tettem a zselatin helyett...
A helyzetet az mentette, hogy Mónival csináltuk, így nem dühösen, hanem nevetve reagáltam le az egészet és a piskótát egy félgömb tálba rakva kvázi capuccino charlotte-ként végezte a torta.
Azért senkinek ne legyenek illuziói, kanállal ettük a végén :-D

A próbálkozások és a 1,2 l tejszin elpocsékolása rendesen leszívta az energiáimat, ami persze nem mentett fel a vacsoraprojekt alól. Kísérletező kedvem minuszba süllyedése rögtön előhívta ezt az ízes török levest, amit még "Izmiri" barátnőm osztott meg velem évekkel ezelőtt és azóta is állandó tagja a repertoáromnak.
Remek étel, ha gyorsan kell valami finom, de nyugodtan lehet villantani is vele a vendégsereg előtt, hisz olyan különleges ízkombinácó. És az egyévesem is imádja!!!!

EZOGELIN CORBASI ( mentás vörös lencse leves)

Hozzávalók 6-8 személyre:
2 evõkanál olívaolaj, 2 evõkanál vaj, 1 nagy fej vöröshagyma, apróra vágva, 2 gerezd, zúzott fokhagyma, 2 evõkanál paradicsompüré, 1 közepes paradicsom, hámozva, darabolva, 2 evõkanál õrölt pirospaprika, fél teáskanál õrölt vörös bors, 1, 5 csésze vörös lencse, negyed csésze fehér rizs, 2 liternyi csirkeleves, negyed csésze tört búza (bulgur), 1 evõkanál szárított mentalevél (nagyon fontos, ennek a levesnek ez a lelke), só, fekete bors, tálaláshoz: citrom cikkekre vágva

Hevítsük az olajat és a vajat közepes lángon. Adjuk hozzá a vöröshagymát és a fokhagymát, majd 2 perc alatt pároljuk puhára, de ne barnuljon. Keverjük bele a paradicsompürét, a darabolt paradicsomot, az õrölt pirospaprikát és a török vörös borsot. Adjuk hozzá a lencsét, a rizst és a levest is. Fedjük le, forraljuk fel. Csökkentsük a hõfokot, lassú tûzön fõzzük fél órát, amíg a rizs megpuhul, a lencse pedig szétmállik. Adjuk hozzá a törtbúzát, a mentát, sózzuk, borsozzuk és így fõzzük 10 percig. Ha a leves túl sûrû, öntsünk hozzá vizet. (Én nem szoktam bele bulgurt tenni, mert anélkül is szinte főzeléksűrűségű lesz a leves, és az ízén nem változtat.)

Tetejére olajon futtatott pirospaprikát tesznek díszítésnek (ez csak cifrázás). Ami viszont fontos, a tányérokba szedés után csorgassunk rá citromlevet, mert úgy az igazi.

A recept a Szultán konyhája című szakácskönyvből származik.