2010. november 27., szombat

Karácsonyi mézesreceptkönyv - hogy mások Karácsonyát is megédesítsd

Ez az ősz rengeteg megpróbáltatással járt számunkra, olyan dolgokkal kellett szembenéznünk időnként, ami csak lidércnyomásos álmunkban fordulna elő...egy kicsit vissza is vettünk a tempóból, és talán jobban értékeljük azt amink VAN. Amit adottnak veszünk, eszünkbe sem jut, hogy valójában "ajándék".

Bele sem merek gondolni, hogy milyen lehet, amikor valaki a gyermekének nem tud enni adni. Vagy orvosságot venni. Vagy új cipőt a régi, kinőtt helyett.
Csak azt tudom, hogy segíteni kell. Amivel csak tudunk.
A hetekben olvastam végig L. Ritók Nóra blogját, nem tagadom, végigbőgtem. Azóta már felvettem vele a kapcsolatot, és elküldtem a kisfiam kinőtt ruháit és némi gyerekvitamint a rászorulóknak.
Sajnos H. Rita nagy mézessütő szeánszán nem tudtam részt venni (a fenn említettek miatt) de itt szeretném felhívni rá a figyelmet, hogy újra lehetőség nyílik a Gyermekétkeztetési Alapítvány támogatására, akár jelképesen is. Azon kívül, hogy biztosíthatjátok egy-egy kisgyermek egy napi meleg ételét 1000 ft-ért, még egy szuper mézesszakácskönyvet is kaphattok!
Persze aki megteheti, utalhat többet is, minden forintnak lesz gazdája (sajnos).
Az akcióról bővebben itt olvashattok, a segítségnyújtásra vonatkozó részleteket is itt találhatjátok.

2010. november 23., kedd

Félig poszt és egy remek sütemény

Majd egyszer mindent megmagyarázok. Vagy nem. Legalább részben.
Végülis ez egy "főzősblog", és különben sem kedvelem a bulvárt.

Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy a hallgatás okát részben (legalábbis eleinte) az új "főnök"-öm okozta, akinek nyári pocakba költözése óta kétoldali konyha és édességundorom lett.
Volt.
Mostmár lenne kedvem sütni-főzni, de az idő egyelőre még nem adatott meg, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy én azt szeretném.
Mindenesetre készül időnként egy-egy fotó egy-egy remek étel kapcsán, amit decemberben - remélem - meg is tudok majd írni.
De ezzel most nincs értelme várni, ezt meg kell osztani, ez olyan jó, hogy nem lehet elmondani, ki kell próbálni!
Ezzel együtt be kell ismerni, hogy több, mint 85 szakácskönyv birtoklása sem enyhíti a vágyat, hogy újakat szerezzek be, de legalábbis írjak a Mikulásnak...
Merthogy megjelent a BAKED fiúk második könyve, mely legalább olyan ígéretesnek tűnik, mint amilyen az első volt.
Ebből származik a recept D. Lebovitz közvetítésével.
Én is borral főztem a barackot, a tésztába vaj került a friss rozmaring mellé, a tetejére pedig mogyoróval párosult a sötét muscovado cukor.
Mennyei ízorgia, ki ne hagyjátok!

2010. november 4., csütörtök

Thai sütőtök leves

Vitatlanul itt a szezonja, még ha sokan unják is már. Igazából engem is csak azért hozott lázba, mert izgalmasnak tűnt a thai fűszerekkel történő párosítás, és mostanában odavagyok a csípős kajákért.
Igazi lélekmelegítő, könnyű ebéd, ami még az orrodat is tisztítja!:-)

Hozzávalók: 
egy kisebb tök, hámozva, kockázva (850 g volt az enyém)
kb egy liter alaplé
egy 400 ml-s kókusztej
egy fej hagyma
egy szál ázsiai citromfű (Culinárisban kapható, én a fagyasztóban tartom a készleteimet)
egy tk gyömbér (friss jobb)
egy-két tk thai currypaszta (nálam csak zöld volt itthon, de elvileg a piros kéne bele)

chiliszálak a díszítéshez

Néhány kanál olajon átpirítottam a hagymát a tökkel, hozzáadtam a gyömbért és a szétkloffolt citromfüvet és fedő alatt hagytam párolódni 10 percig. Feltekertem a lángot, beletettem a currypasztát, átforgattam. Felengedtem  zöldségalaplével, hozzáöntöttem a kókusztej 3/4-ét és két tk sóval ízesítettem.
Mikor a tök megpuhult, kidobtam a citromfüvet és botmixerrel lepürésítettem.
A maradék kókusztejjel és chiliszálakkal dekoráltam.
Remek lett.

Forrás:BBC Good Food

2010. október 27., szerda

Krumplis pogácsa Solier módra

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk a megmaradt krumplipüré soha nem fogy el. Betesszük a hűtőbe, néhány napig tologatjuk, aztán kidobjuk.
A Solier Cafe egyik "cukrásztanfolyamán" tanultam ezt a szuperkönnyű receptet, amivel nagyon egyszerűen újra lehet hasznosítani a megmaradt pürét. A teljes adag elég nagy, nyugodtan lehet felezni, harmadolni a hozzávalók mennyiségét, bár ez a pogácsa másnap is finom!


Hozzávalók:
400 g liszt (én kenyérlisztet szoktam beletenni)
250 g kacsazsír (elvileg bármilyen zsiradék jó, de ettől különösen rusztikus íze lesz)
600 g krumplipüré
25 g friss élesztő
3 csapott tk só
kb 50 g reszelt füstölt sajt

1 tojás a lekenéshez
kb 100 g reszelt sajt a szóráshoz.

A hozzávalókat hidegen összekeverjük és a robotgéppel pár percig dagasztjuk (kb 6 perc). 8-10 órát pihentetjük a hűtőben.
Amikor hazaérünk vagy felébredünk, a sütőt bemelegítjük 180 fokra. A tésztát kb. 1,5 cm vastagra nyújtjuk, lekenjük felvert tojással és megszórjuk sajttal. Pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsiben aranybarnára sütjük.
Egy pohár tejjel (is) mennyei!

Az étterem egyébként havi rendszerességgel tart szezonális főzőesteket és cukrásztanfolyamot, ahol a tematikát mindig az igényeknek megfelelően állítják össze, és semmilyen kérdés nem marad megválaszolatlanul! Gyertek ti is Gödöllőre, találkozzunk a Solierben!

2010. október 21., csütörtök

2010. október 18., hétfő

Spenótos fetás omlett

Pont egy hónapja írtam az utolsó "rendes" posztot... Ennek több oka is van, amit egyelőre nem szívesen részleteznék itt, lévén ez elsősorban egy főzös blog.
Szóval főzzünk!
Mindig is hajlamos voltam rákattanni dolgokra, és szinte heteken keresztül azt enni. A jelenlegi kattanásom ez a spenót és feta kombináció, amit először 2000-ben kóstoltam New Yorkban. Addig előítéletből meg sem piszkáltam a spenótot, akkor azonban példát kellett mutatnom két kiskorúnak is...
És akkor jött a döbbenet, hogy DE HÁT EZ FINOM!
Mondjuk az amerikai gyerekeknek nem is a spenótfőzit akarták eladni, hanem egyből sajtos-spenótos rétessel kezdhették a barátkozást.

Na pont ez jutott eszembe a piacolás közben, mikor megláttam a gyönyörű, haragoszöld spenótot. Vettem is egy kilót, amit majdnem meg is bántam miközben leszáraztam, és átmostam ( ezt nagyon utálom).
Aztán salátacentrifugában alaposan "kifacsartam", majd egy kis olivaolajon megfonnyasztottam két gerezd fokhagyma társaságában. Hozzákevertem kb 30 dkg feta sajtot, sóztam, borsoztam.
Reggel omlett készült belőle, holnap pedig rétestésztába csomagolva, csinos kis háromszögekként végzi a maradék.

2010. október 1., péntek

Tökös mákos

Most csak egy szolgálati közleményre futja: A TV Paprika múlt héten kezdte vetíteni azt a cukrászversenyt, amin én is részt vettem a nyáron. Most pénteken (és az azt követő napokban ismétlésként) vetítik azt az adást, ahol nekem és ellenfelemnek kellett újragondolni a mákos gubát.
Ha szeretnétek látni, a vetítési időket itt találjátok.

2010. szeptember 18., szombat

Hízott kacsamáj sült őszibarackkal tokajis mártással

Bár mostanában pang a blogom, azért pénteken csak kivitt a kocsi, meg az alapanyaghiány a Bosnyákra. Mivel éhgyomorra voltam, első utam a réteseshez vezetett, ahol magamhoz vettem a szokásos meggyest (merthogy az a kedvencem). Közben beszélgettem a nénivel és valahogy arra terelődött a szó, hogy ő milyen jó kacsát is vett itt a héten. Állítólag 5,5 kiló volt, a mája benne meg 1 kg! Mindez kb 5000 ft-ért. Gyorsan beazonosítottam a lelőhelyet, megörültem, mert pont az a hentes, akitől egyébként is érdemes a baromfit venni (de gyöngytyúkot és libát mindenképpen). Sajnos, amire én odaértem, már csak "kis kacsákat" lehetett kapni, így csak egy 3 kilós darabot zsákmányoltam, de ennek a mája is közel 40 deka volt.
Itthon szépen szétporcióztam a madarat, a nyaka, meg a szárnya vége a belsőségekkel ment a fagyóba (egyszer leves lesz belőle), a testét egybehagytam, úgy fűszereztem be. Sütőzacskóban sütöm meg estére ehhez a libához hasonlóan, a máját pedig ma megebédeltük.
A receptet Joanne Harris inspirálta, de magyar alapanyagokra szabtam.


Hozzávalók 2 főételhez vagy 4-6 előételhez:
40 dkg hízott kacsamáj vagy libamáj (sütés előtt érdemes egy kicsit a tokajiban pácolni, sokáig viszont nem szabad, mert nagyon alkoholos íze lesz a májnak)
3 nagy őszibarack meghámozva és gerezdekre vágva
1 dl tokaji aszú
egy diónyi vaj
só, bors, szerecsendió

A vajat megolvasztottam, a vékony szeletekre vágott májat rövid ideig sütöttem (akkor jó, ha belül rózsaszín marad). A kisült májat egy tányérra szedtem, az őszibarackszeleteket pedig a forró zsiradékban mindkét oldalukon kissé átsütöttem. A visszamaradt őszibarackos-vajas keverékhez hozzáadtam a tokajit és mártás sűrűségűre beforraltam. Sóztam, borsoztam és egy kis szerecsendióval ízesítettem.
Tálaláskor a tányérra szedtem a barackot, tetejére tettem egy szép szelet májat, megszórtam Maldon sóval, és a mártással körítettem.

10 perc alatt kész lett, és kb. ennyi idő alatt el is tűnt a tányérokról.

Segítsüti árverés!

Az idén ősszel új csapattal folytatódik a nemes hagyomány, ismét jótékony célra gyűjtünk isteni házi süteményeken keresztül. Most is gyermekgyógyászati intézményeket támogatunk, a részletekről bővebben a www.segitsuti.hu-n olvashattok.

Az én jelképes stafétabotom a Gyereketető blog gazdájának ajándékozom, aki egy fantasztikus szederlepénnyel erősíti a csapatot! A sütemény igazi slágergyanús darab: tele van zamatos fekete szederrel, mascarponéval és az én szívemnek oly kedves barnacukorral készült!
Licitáljatok, hogy le ne maradjatok!

2010. szeptember 8., szerda

Mandulakrémes csigák

Borongós reggeleken alig tudok jobb eledelt elképzelni a frissen sült vajas péksüteménynél. Menő nálunk a kalács, a briós, a croissant és a fahéjas és a kakaós csiga is... A nemrég megmaradt mandulakrémet most viszont a Szakácsok könyve alapján készített hajtogatott brióstésztába töltöttem, majd bőven megszórtam mazsolával és aszalt barackkal. Az eredmény pedig egyszerűen pazar!

Hozzávalók (fél adag)
25 g friss élesztő
2 pici tojás
375 g liszt
25 g cukor
egy tk só
20 g tejpor
150 ml víz

A hozzávalókat a robotgép keverőtáljába tettem, és kidagasztottam. Elvileg erre nincs szükség, de nekem kellett egy kis idő, míg szép homogén lett a tészta.
 A tésztát egy órára hűtőbe tettem, majd hosszúkás téglalappá nyújtottam. A téglalap alsó 2/3-át lekentem 150 g puha vajjal, majd mint egy elegáns levelet a hűtőbe tettem pihenni.
Pihentetés után úja kinyújtottam a tésztát és ismét háromba hajtottam, amit egy óra hűtés után még egyszer megismételtem. (összesen 3 hajtogatás van)
A tésztát végül újra kinyújtottam, megkentem a mandulakrémmel, megszórtam egy kis cukorral (ugyanis nem volt itthon porcukor a sütés utáni mázhoz) és beáztatott aszalt gyümölcsökkel ( összesen 180 g arany mazsola és sárgabarack). Feltekertem.
Óvatosan 12 csigára szeleteltem és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem.
A csigákat vagy megkelesszük és megsütjük, vagy ahogy én tettem, betesszük éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoljuk a sütőt (légkeverés 160 fok, anélkül 180) és betesszük a csigákat. A sütő bemelegedése alatt a csigák óriásira kelnek és 30 perc alatt kész a pompás reggeli!

2010. szeptember 6., hétfő

Mandulakrémes körtetartlet

Ennek a kis süteménynek apropóját az adta, hogy lehetőséget kaptunk Ízbolygóval egy kis reggeli csevejre a sütik kapcsán az MTV1 Nappali című műsorában.
A téma Magyarország kedvenc sütije, és ennek apropóján a mai magyar háziasszonykodás volt.
Úgy döntöttem, ősz révén egy mandulakrémmel alábélelt kis körtés süteményt készítek.
A recept igazi francia klasszikus, több változatot találtam rá a könyveimben. Aztán ahogy lenni szokott, mentem a fejem után....


A körtéket (kb egy kilónyi vilmoskörte) még előző nap készítettem el. Meghámoztam, félbevágtam és kivágtam a magházukat. Egy edénybe annyi vizet tettem, amennyi ellepi őket, belecsavartam egy fél citrom levét, és hozzáadtam egy félbevágott vaníliarudat. 5 percig főztem lassú forrásban, majd hagytam kihűlni a levében. ( A fotón látható fekete "kosz" nem más, mint vaníliamagvak :-)

Hozzávalók a tésztához (8 minitartlethez)
250 g liszt
170 g vaj
egy ek kanál cukor
1 tojás
1/2 ek víz
A hozzávalókból omlós tésztát gyúrtam, a hűtőben egy órát pihentettem. Két réteg folpack között vékonyra nyújtottam, majd kibéleltem vele a kosárkaformákat.

A dupla adag mandulakrém (Frangipane):
165 g mandula (lisztté őrölve)
165 g porcukor
135 g vaj
2 tojás
10 g keményítő
1,5- 2 dl habtejszín
A hozzávalókat összedolgoztam, míg egynemű krémet nem kaptam. Ebből a krémből tettem egy-egy evőkanálnyit a kosárkák aljára. A krém fele megmaradt, de holnap ebből tervezek mandulakrémes-mazsolás csigákat sütni. Hűtőben 36 órát simán kibír, de akár le is fagyasztható.
 Amikor a süteményhez kezdtem egy nagy szűrőbe alaposan lecsöpögtettem a körtéket, majd 2 mm-es szeletekre vágtam, amiket körkörösen (virágsziromszerűen) elrendeztem a mandulakrémen.

180 fokos sütőben kb. 40 percig sültek az én sütőmben.

Miután kihűltek, egy kis házi baracklekvárral átkentem a tetejüket.

2010. augusztus 29., vasárnap

Tonhalsteak - egyszerűen jó!

A hétvégén fantasztikusan friss tonhalra tettem szert, amit a lehető legegyszerűbben készítettem el. Régebben kedveltem a teriyaki pácban érlelt változatot, és vonz a tonhal tatár gondolata is, de mivel még mindig egyfajta "konyhaválság" uralkodik rajtam, nagyon minimál üzemmódban főzök csak - ha muszáj.
A hal ellen viszont nem lehetett kifogásom. Az étel percek alatt kész lett, és mindenkinek nagyon ízlett.

Azzal kezdtem, hogy a tonhalszeletekre rácsavartam egy citrom levét, kicsit besóztam és citromborssal megszórtam.
A tányérokat előkészítettem: tettem rájuk rukkolát és paradicsomszeleteket.
Készítettem egy klasszikus balzsamecetes mártást 1 ek balzsamecet, 3 ek olivaolaj, só, bors összekeverésével, amivel megöntöztem a salátát.

Egy nagy serpenyőben egy kanál (sütnivaló) olivaolajat felforrósítottam. A tonhalszeleteket mindkét oldalát kb másfél-két percig sütöttem, míg a kérgük szép színt kapott, belül viszont még rózsaszínűek maradtak.


Azonnal tálaltam.
Ti szoktatok tonhalat készíteni? Ha igen, hogyan?

2010. augusztus 20., péntek

Csipkeműhely

Avagy hogyan lehet leggyorsabban szert tenni egy gyönyörű vállkendőre?
Az én esetemben egész biztos nem úgy, hogy megkötjük... hanem inkább úgy, hogy meglátjuk, beleszeretünk, addig próbálgatjuk, szeretgetjük, míg tervezője, kivitelezője végül hajlandó azt eladni...
Ezzel a fotóval szeretném illusztrálni, hogy a kendő azóta is szeretve és használva van, remekül illik a hangulatjavító pipellőimhez, valamint az immár sok éves kedvenc táskámhoz is!
Köszönöm Ercsu!

2010. augusztus 19., csütörtök

Kétszer sült császárhús

Akár hiszitek, akár nem, mióta megvolt a TV Paprikás műsor forgatása, nem eszem édességet. Egyszerűen nem kívánom őket, nem foglalkoztatnak, a recepteket sem bújom. Igaz, múlt héten azért sütöttem egy Rákóczi túrós tortát a vendégségbe, ahova mentünk, de azt is csak épp megkóstoltam ("quality contol").
Viszont annál jobban esnek a húsételek. Egyik kiemelkedő húsélményt az idén nyáron a Solier Cafe-ban ért: Omlósra sült mangalicapofa, tejes puliszkával és kovászos uborka velutéval. Rakjátok fejben össze az ízeket, és ha tehetitek, próbáljátok ki, mert megéri!!!
Ezek után jött a késztetés, hogy kipróbáljam Gordon Ramsay kétszer sült császárhúsát is, mely kb. másfél éve jelent meg a Good Food-ban. Még soha nem készítettem császárhúst, magam is meglepődtem, mennyire egyszerű. Az íze pedig: fenomenális!

Hozzávalók:
Malac húsos császárhús (kb 1-1,5 kiló)
1 ek koriandermag
2 db csillagánizs (opcionális, én legközelebb kevesebbet teszek bele)
egy csokor friss rozmaring, kakukkfű és pár szál petrezselyem
kb 1,5 liter libazsír

A húst bőros felével felfelé beleteszem egy akkora edénybe, amibe éppen belefér. Mindkét oldalát bedörzsölöm a mozsárba összetört koriandermaggal és egy ek. sóval. Rádobom a két csillagánizst és a zöldfűszereket. Óvatosan rálocsolom az olvasztott libazsírt, úgy, hogy mindenütt ellepje és előmelegített 150 fokos sütőben lefedve 3 órán keresztül sütöm.
Amikor kicsit pihent, kiveszem egy sütőpapírral bélelt nagyobb tepsibe, bőrös felével lefelé, és egy másik papírral letakarom. Egy tálcát teszek a tetejére és megrakom annyi konzervvel, befőttel, amennyivel csak lehet, hogy jól lenyomassam. Nem kell spórolni a súllyal, a cél az, hogy a felesleges zsírt kisajtoljuk!
Az építményt pedig a hűtőben éjszakáztatom, de akár három napig is kibírja.

Mikor enni szeretnénk, a sütőt előmelegítem 220 fokra. Az építményt lebontom, a malachús bőrét egyenletesen beirdalom. Egy olyan serpenyőben, amit a sütőbe is be lehet tenni, pár perc alatt megkapatom a bőrét, hogy szép hólyagos legyen. Ezután bőrös oldallal lefelé beteszem 20 percre a sütőbe. 20 perc múlva megfordítom a húst, a másik oldalát is lepirítom 3 perc alatt.
Vékony szeletekre vágva tálalom.

Mi ragaszkodtunk az eredeti recepthez, és sült sárgarépával és alma velutéval ettük, ami nemcsak ízben passzolt remekül, hanem könnyedségük is kellemesen ellensúlyozta ezt a fajsúlyos darabot.

Alma veluté:
2 nagy fej hagyma apróra vágva
2-4 nagy savanykás, hámozott alma kockákra vágva
2 dl húsleves
1,5 dl tejszín

A hagymát és az almát egy serpenyőben vajon 8-10 percig pirítom, amíg megpuhul, de színt nem kap. Ekkor felöntöm húsleveslével és 10 percig rotyogtatom. Végül hozzáadom a tejszínt és még 2 percig forralom. Sózom, borsozom. Turmixgépben vagy botmixerrel simára pürésítem.

Sült sárgarépa:
A zsenge, vagy vékonyra vágott sárgarépákat két percre lobogó sós vízbe dobom. Hideg vízben felfrissítem, majd alaposan lecsöpögtettem őket. Egy nagy serpenyőben egy kanál olivaolajon addig sütöm, míg egy kis színt nem kapnak. Sóval, borssal fűszerezem.

2010. augusztus 15., vasárnap

Vasárnapi ebéd - a borjúbécsi

Na vajon mi a legtipikusabb vasárnapi ebéd kis hazánkban (de az alattunk lakóknál tutira, mert minden vasárnap reggel a klopfolásra ébredek)? Hát persze, hogy a rántott husi.
Félre ne értsetek, én is szeretem. Az más kérdés, hogy még soha nem sütöttem "igaziból". Hogy miért? Mert mindenhol lehet kapni, mert úgyis anyu csinálja a legjobbat, és mert persze nem szeretem az olajszagot a lakásban...
Aztán a pénteki piacozás közben mégis vettem négy szelet borjúhúst, és vasárnap reggel mi is klopfoltunk :-D

Klopfolás után pedig paníroztunk és sütöttünk.
Csak a díszítésnél engedtük el magunkat kissé, amihez 2 főtt tojást, egy citromot, néhány ajókagyűrűt és kapribogyót használtunk.

Az eredményt én közepesnek könyveltem el, egy kicsit vékonyabbak is lehettek volna a szeletek és a panír is, bár a dolog így is túlmutatott az ehető kategórián.
Nem tudom mikor folytatjuk a kísérletezést, de addig is szeretnék egy kis közvéleménykutatást tartani:
Szerintetek mi a tökéletes rántott hús titka?

2010. augusztus 11., szerda

Lutea

Kész lett végre a Lutea sálam - életem első kötött csipkéje.
Anyaga: Zegna Baruffa "Cashwool" genciána színben
Súlya: 48 g
Mértei: 143 cm x 84 cm
Készült 2010.05.21 és 2010.08.10 között.

2010. augusztus 10., kedd

A töltött csirke esete a curryvel

Van tévénk, nem is kicsi (nem dicsekvésből, csak tényszerűen mondom), viszont nem nézzük. Azaz jó, ha két havonta egyszer bekapcsoljuk. Persze fizetünk vagy 50 csatornáért, mert a gazdaságot életben kell tartani és mi ezért elég sok mindenre képesek vagyunk...
DE! Májusi "tévézésem" során véletlenül pont az ausztrál sztárséf főzött, és én a képernyő előtt ragadtam a kávémmal a kezemben... Több ételt is készített, de engem ez fogott meg a legjobban, pár napon belül el is készítettem. ( sőt le is fotóztam, de csak most találtam meg a fotót és jutott eszembe, hogy erről írni akartam)
Aki szereti az ázsiai ízeket, annak ez is be fog jönni, de töltött csirkeként is nyugodtan eladható bármely konzervatívabb vendégseregnek.

A dolog rettentően egyszerű: vegyünk egy nagyobb csirkét, lazítsuk fel a bőrét és tömködjük a bőr alá a következő alkotóelemekből álló, aprítógépben 30 másodperc alatt elkészíthető tölteléket:

3 marék friss korianderzöld
50 g kókuszreszelék
4 zöld chilli felaprítva mag nélkül
4 gerezd fokhagyma
2 tk reszelt gyömbér
2 lime leve
2 tk barnacukor
só, bors ízlés szerint



Bár a klasszikus töltött csirke a hátán fekve sül, én mostanában jobban kultiválom a "lapított csirke" verziót, azaz  a csirkét kettévágom a gerince mentén és kilapítom. Így minden "értékes" bőr finom ropogósra tud sülni, bár egy kicsit nagyobb tepsire lesz szükségünk. Szóval akinek van egy jó erős kése vagy ollója, inkább válassza a lapos verziót, szerintem úgy finomabb.
A csirkét 200 fokon pirosra sütöm (kb egy óra alatt). Közben lehet locsolgatni,  ha pedig kész akkor az alatta összegyűlő pecsenyelevet öntsük egy edénybe és zsírtalanítsuk, mert szükségünk lesz rá a szószhoz.

A kókuszos szósz hozzávalói:
1 ek zöld currypasta (Culinaris vagy Ázsiacenter)
250 ml kókusztej
1 ek limelé
2 tk halszósz 
1 tk barnacukor

A szósz is megvan pillanatok alatt. A currypasztát forró serpenyőben kicsit megpirítjuk, hozzáadjuk a kókusztejet, a lime levet, halszószt és barnacukrot. Beleöntjük a pecsenyelevet és már tálalhatjuk is.
Mi rizzsel ettük és igen szerettük.

Ma viszont egy könyvesbolt kirakatában láttam, hogy ennek a "Bill gyereknek" kiadták már valamelyik könyvét magyarul is. Sajnos a bolt még zárva volt, így nem lapozhattam át, Ti beleolvastatok már? Ha igen, mi a véleményetek róla?

2010. július 29., csütörtök

Amiről az elmúlt három nap szólt...

Hát persze, hogy a TV Paprikás "elődöntő"...
Mert akárhogy is próbáltam hűteni az agyam, csak bennem volt a bugi, hogy megmutassam mit tudok (és hogy kiderüljön, hogy mit nem...). De aki ismer, tudja, hogy ilyen vagyok. Imádom a kihívásokat, a határaim feszegetését... Még az sem zavar, ha úgy járok, mint az éji bogár...
Na de hogy mutassak is valamit, amivel kísérleteztem (ahelyett, hogy jól beváltat vinnék én marha):
Pierre Hermé csokis leveles tésztája:

Jól látszik, hogy a hajtogatás nem sikerült valami fényesen, változtatni kell a hajtogatás módján, és a mennyiségeken is. Mindenesetre megsütve, egész ígéretesnek tűnt.
Hogy a dolog ne legyen olyan szimpla, próbáltam karamellizálással kombinálni a sütést. A leopárd design nem tervezetten készült, zsebsárkánnyal próbáltam korrigálni a malőröket - kevés sikerrel.
A következő kép mutatja a konyhát, amit senki sem irigyel :
Persze a nagy kísérletezések közben jutott idő a pisztáciás macaronokra (mandulaliszt helyett pisztáciából készültek, melyet én daráltam meg).
A macaronok szépen sikerültek, a krémmel viszont sokat bajlódtam.
Tanulságként levontam, hogy SOHA többet Cserpes mascarponét nem veszek (erről majd még írok), a végeredmény pedig egy málmás-mézes masacarponekém, amit egy csepp rózsakivonattal bolondítottam meg.
A krémes felvágás után totálisan szétcsúszott, a képhez nem kell kommentár:

Így végül úgy döntöttem, hogy a macaronok kerülnek a tányérra.
Ez utólag nagyon jó választásnak bizonyult, mert a zsűri elnöke az a váci cukrászmester volt, akit én a legnagyobbak közé sorolok Magyarországon...További részleteket viszont nem árulhatok el, kénytelenek lesztek szeptemberben tv-t nézni!!!! :-D

Most pár napra elutazunk kipihenni a fáradalmainkat, a blog pedig jövő hét végén ott folyatódik, ahol "normálisan"  abbamaradt!

2010. július 27., kedd

Ricotta gnocchi rókagombával, kukoricával és zsályás barnított vajjal

Bár mostanában igen egyszerűre fogtam a főzést (túl sok meleg, túl sok munka), azért voltak emlékezetes vacsoráink is, hála a vendégeknek. Mert ha jönnek, akkor jár nekik.
Szerencsém is volt, mert végre kaptam igazán szép friss rókagombát a Bosnyákon. A recept első leírásra bonyolultnak tűnhet, de olyan ízélményt ad, ami minden munkát megér. Nemcsak nyáron.


A ricotta gnocchi hozzávalói:
2 nagy tojás
500 ml azaz két pohár liszt
500 g ricotta (lecsepegtetve, ha nagyon nedves)
só, bors,
vaj
A lisztet és a ricottát összedolgoztam, hozzáadtam a két tojás és 1 és 3/4 tk sót valamint borsot ízlés szerint.
Nem szabad túldolgozni. Ha nem akarjuk azonnal kifőzni, mehet a hűtőbe pihenni.
Hatalmas nagy fazékba kell vizet forralni a kifőzéshez, egy nagy kanál sóval. A ricotta gnocchit, mint a rendes krumplinudlit hüvelyjakujj vékony rudakká sodorjuk, 2 centinként elvágjuk és egy villa segítségével formázzuk. A forró vízbe adagonként tesszük, ahogy feljön a felszínre 60 másodpercig főzzük. Szűrőlapátra szedjük, Ezzel a fázissal jól előre lehet készülni (akár fél nappal is).

További hozzávalók:
500 g rókagomba
7 ek kanál vaj
1 ek friss kakukkfű
1 ek apróra vágott friss zsálya
3-4 kukorica (levágjuk róla a szemeket)
egy nagy fej lilahagyma vagy 2/3 pohárnyi apróra vágott salotta
egy kis csokor petrezselyemzöld
só, bors

Én a wokom használtam a recepthez, mert nem akartam, hogy a gomba pirítás közben levet engedjen (ha mégis megtörténik, el kell azt forralni).
Szóval először két kanál olajon és egy kanál vajon megprirítottam a gombát a kakukkfű felét, úgy hogy adtam hozzájuk 1/2 tk sót.
Ahogy kész lett, külön tálba szedtem. Utána a maradék vajat belekanalaztam a wokba és elkezdtem pirítani, azaz óvatosan "odaégetni"...Ahogy megéreztem a jellegzetes illatát (egy, max. két perc),  hozzáadtam a zsályát majd a kukoricát, a salottát és a maradék kakukkfüvet. Sóztam, borsoztam kb. két percit kavargattam, amíg a kukorica teljesen megpuhult. Hozzáadtam a kifőtt gnocchit, ezzel is jól átforgattam, hogy mindenütt jól bevonja a barnított vaj, Végezetül a rókagombát is belekevertem, majd megszórtam petrezselyemmel.

2010. július 26., hétfő

Készülés

Úgy alakult, hogy szerdára visszahívtak a TV Paprikás cukrászműsor "elődöntőjére", itt választják ki azt a 12 embert, aki majd részt vesz a műsorban.
Úgy vagyok én ezzel, mint Petőfi, azaz jutott nekem eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat - a megvalósítás viszont eddig nem volt zökkenőmentes.

Vegyük például a krémest, ami az első számú ötlet: jelenleg még épp kezelhető a lehajtogatott leveles tészta, de már most látszik, hogy abszolút a ronda de finom kategóriában indulhat csak, hacsak valami "rescue" dekoráció ki nem ötlik az agyamból az utolsó pillanatban. De mivel a sütés még hátravan (és mint tudjuk az sem mentes a kockázatoktól) ezen csak akkor vagyok hajlandó törni a fejem, ha majd aktuálissá válik. A krémről pedig még nem is beszéltem, ugye.

Aztán a második számú ötlet volt a macaron, ami azért akkora nagy téma nálam, mert hol sikerül, hol nem és nem igazán tudom miért. Ma úgy éreztem tudom, sikerült is ( na jó, volt már magasabb lába, de most végre nem repedt szét). Ugyan azt az esszenciát kihagytam belőle amivel ízesíteni akartam, és annyi pisztáciám sem volt hogy abból csináljam, de a végső öngólt akkor rúgtam, amikor mindegyik tetejét megpisztáciáztam. Most hogy a csudába ragasszam össze?

A harmadik ötletembe bele se merek vágni (újragondolt Sacher) mert ki tudja mi sülne ki belőle...
A végén még az lesz, hogy browniet viszek... :-) De ígérem, abból viszont a legjobbat!

Egy hétvége képekben

A múlt hetem fantasztikusan jól telt, először Szegeden töltöttem 3 igen pihentető wellness napot, majd csatlakoztam Zazálea kötögetős csapatához Tihanyban... 8+4 nő, 40-50 kötőtű, több kiló fonal, két kocsideréknyi kaja, pia és sok-sok kacagás, vihogás, pletykálás...merthogy mi tényleg mindenbe belekötöttünk!
Lelkesedésünk oly ragadós volt, hogy a végén már a bogarak is a kötésmintákat silabizálták...

Alkotásaink láttán pedig szó szerint kibújtak a bőrükből...

Köszönöm ezt a remek hétvégét Nektek!

2010. július 19., hétfő

Citromos pite a meghallgatásra és a NYERTES

Ma reggel kosaramba raktam négy ilyen citromos pitécskét (tartalette) és elindultam a TV Paprika stúdiója felé, a cukrászverseny meghallgatására. Azt sejtettem, hogy lesz mezőny, de hogy ilyen rövid időn belül ilyen jó fej és szakképzett emberekkel fogok megismerkedni, arra azért nem számítottam. (és akkor még nem is említettem, miket kóstoltam!)
Maga a meghallgatás barátságos beszélgetésként zajlott, voltak kételyeim, melyeket sikerült a szervezőknek rövid időn belül eloszlatniuk.
Akármi is lesz ebből, én jól éreztem magam. Remélem a további jelentkezőknek is kellemes élményt nyújt a meghallgatás, a jövőbeli bekerülőknek pedig tiszta szívből drukkolok!

A pite receptje nem túl bonyolult, részletekben, kisebb módosításokkal minden szerepelt már itt a blogban is.



Pate brisée:
250 g liszt
50 g darált mandula
175 g vaj
20 g cukor
1 tojás
fél ek víz
Ezeket gyors mozdulatokkal összedolgoztam, majd két folpackréteg között kinyújtottam. Óvatosan belesimítottam a mini piteformákba, a nyújtófát a tetején végiggörgetve levágtam a lelógó tésztaszéleket. A formát nem vajaztam külön ki, csak egy kis négyzet alakú sütőpaírt vágtam az aljába, a tésztában lévő vaj bőven elég, hogy ne ragadjon le.
200 fokos sütőben aranybarnára sütöttem (a sütés első felében babbal lesúlyozva a tésztát)

 "Tízperces" lemon curd:

Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.

A kihűlt curdot betöltöttem a szintén kihűlt tésztakosarakba.

Végezetül  elkészítettem a tojáshabot "olasz módra":
3 tojásfehérje
130 g cukor
40 g víz
25 g frissen csavart citromlé
1/2 tk borkő

A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 1,5 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.

Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a borkőt, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.

Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 3-4 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.

Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a pitécskék tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!

És végezetül, de nem utolsósorban kihirdetem a 2010-es júliusi GoodFood nyertesét:
Összesen 41 komment érkezett a blog jelenlegi fizimiskájával kapcsolatban (amit mindenkinek köszönök!!!), amiből a férjem (akit ez esetben véletlengenerátorként működött közre) a 3. kommentelőt, azaz LIMARA-t választotta!

Drága Limara!
Gratulálok és légy szíves írd meg postacímed, hogy minél előbb feladhassam a "nyereményed"!

2010. július 18., vasárnap

Osztrigaszószos marha

Az elmúlt napokban szinte egyáltalán nem főztem, vagy csak annyira basic dolgokat, hogy az nem is számít... Ma viszont sikerült túlkompenzálnom. Úgy alakult, hogy ebédre és vacsorára is vendégeink voltak, és még holnap egy "meghallgatásra" is vinnem kell némi süteményt, de erről később.
Most jöjjön annak a stir-fry-nak a receptje, amit délre készítettem és olyan jól sikerült, hogy egy kanálnyi sem maradt belőle (pedig 6 felnőtt adagnyi készült)...
A jó stir-fry-hoz kell egy wok, lehetőleg nagy tűz (wokláng), türelem (kis adagokban érdemes sütni), erős bicepsz (wokot emelgetni) és néhány spéci alapanyag (elég sok helyen kaphatóak, évekig ellálnak). Az én első stir-fry-om Amerikában készült 2000-ben, és hamisítatlan hortobágyi ízekkel rendelkezett. Olyannyira, hogy rögtön felmentést is kaptam az ilyetén próbálkozások alól.
A mai napig nem tudom pontosan, hogyan változott a kínainak induló kaja  húsos lecsóvá...de az biztos, hogy örök emlékké vált ez a kudarc.
Nem is nagyon próbálkoztam a wokkal jó tíz évig, mostanában kezdtem újra. Néhány szabályt betartva, egész "autentikus" ízeket is tudok produkálni, bár még mindig meg vagyok győződve arról, hogy reménytelen szélmalomharcot vívok. Ha igazi kínai konyhára vágyunk, akkor irány Wang mester étterme.

Az otthoni "maszatoláshoz" pedig íme egy egész kellemes recept:

Hozzávalók 4 személyre:
700 g  marhahús csíkokra vágva
2 csokor újhagyma (lila, zöld vegyesen)
2 kápiapaprika vagy kaliforniai paprika
szójaszósz, mirin, osztrigaszósz,pirított szezámolaj, kukoricakeményítő
1,5 dl húsleves (igazi!)
földimogyoró olaj a sütéshez

1. A húst felcsíkoztam és rákanalaztam 3-3 tk szójaszószt és mirint, 1,5 tk pirított szezámolajat valamint 3 tk keményítőt. Összeforgattam, 20 percig állni hagytam.
2. Az újhagymát és a paprikát hosszanti csíkokra vágtam.
3. A marhahúscsíkokat a wokban kis adagonként lepirítottam, majd egy tálba szedtem. (Fontos, hogy olyan kis adagokban süssük, hogy a hús ne engedjen levet és kezdjen főni!)
4. A hús után a zöldségeket is lepirítottam (kb 2 perc) és külön tálra szedtem.
5. A wokba öntöttem a húslevest és 4 ek osztrigaszószt, kicsit beforraltam. Visszatettem a húst ebbe a lébe és addig főztem nagy lángon, amíg mártás sűrűségűvé nem vált. Hozzáadtam a zöldségeket és natúr rizzsel azonnal tálaltam.

Ti milyen gyakran használjátok a wokot?

2010. július 12., hétfő

Novák tata kedvence

Van nekünk egy rokonunk, aki nem csak színész és rendező, de jól is főz. Évente egyszer-kétszer összejövünk, és próbáljuk egymást "lefőzni". Valamikor 2004 őszén kezdtük ezt a sporttevékenységet (azaz a testtömegnövelést), akkor ezzel az "előétellel" indult az Andris által főzött ötfogásos, magyaros ízekre komponált vacsora.
Én jobban szeretem főételként, mert igen laktató, így a hozzávalók mennyiségét is ennek megfelelően adom meg.
S, hogy ki a Novák tata?
Novák Péter (alias Kimnowak) táncos-koreográfus édesapja, akinek a legenda szerint ez volt az egyik kedvenc étele.

Egy kis kiegészítés Teamami jóvoltából:
"Novák tata a Honvéd Táncszínház művészeti vezetője, aki az egyik megteremtője a magyar néptánciskolának. Nem utolsósorban ő alapította a Bihari Táncegyüttest.
Rendkívüli koreográfus.
Ezen kívül a Magyar Művészeti Akadémia tagja, Kossuth díjas,és számos kitüntetése mellett magáénak tudhatja a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval díszített Csillagrendjét és a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét is.
Csodálatos ember."

Hozzávalók 4 főre:
12 nagy fej gomba
250 g bryndza
2 kis fej lilahagyma
egy kis csokor petrezselyem
12 szelet bacon
száraz fehérbor
vaj, bors

A hagymát felaprítom, kis vajon üvegesre párolom.Hozzáadom a bryndzát, hagyom, hogy felolvadjon. Borsozom, összekeverem a felaprított petrezselyemmel. (Nem szabad külön sózni, hisz a szalonna és a bryndza is elég sós!)
Ezt a tölteléket belekanalazom a gombafejekbe, melyeket egy-egy csík baconbe tekerek. A gombafejek alá öntök egy kis száraz fehérbort és 200 fokos sütőben kb fél óra alatt készre sütöm őket.
Egy szelet kenyérrel és egy pohár borral igen finom vacsora!
Nálatok hogy készül a kedvenc töltött gomba?

2010. július 9., péntek

Málna bodzás rozézselében

Minden nyárnak megvan a kattanása, úgy látszik az idén a boros desszertek lesznek a nyerők. Az egészről Lívia tehet, mert idehozott egy hihetetlenül jó (szó szerint ütős) tokaji aszús fagyit, amit én egyszerűen nem tudtam abbahagyni, így Férj is csak elmondásból ismeri.
Ezután megakadt a szemem Lebovitz úr rozés málnaszorbetén, amiből most készül a harmadik adag, annyira jó.
A sort muszáj folytatni, így most zselé készült.
Na nem mintha szeretném azokat a zselének csúfolt masszív undormányokat, amikkel anno az USA-ban találkoztam (tényleg, tudja valaki, hogy azokban mi a jó?)...de ma kísérletező kedvemben voltam. Ráadásul kaptunk mi már egyszer egy üveg chardonnay zselét, ami igen jól csúszott karácsony tájékán.
Tehát a feladat adott volt: komponáljunk egy finom állagú zselét. Legyen benne bor, málna és bodza. Ez utóbbi a kiváncsiságom miatt került bele, de nekem elhihetitek, nem rontotta el...

Hozzávalók:
400 g málna
4 dl száraz rozé bor ( Varga pincészet Pinot Noir rulez)
4 ek bodzaszörp (szigorúan házi)
4 ek cukor
3 és fél zselatinlap

A málnát lemostam, a bort összeforraltam a cukorral és a bodzaszörppel. A zselatinlapokat hideg vízben pár percig áztattam, majd a forró borhoz adtam. A poharak aljában szétosztottam a málnaszemeket, erre öntöttem a boros keveréket.
Tudom, hogy nem zöld dolog, de én egyből betettem a hűtőbe.
A vendégeink nemsokára itt lesznek, de annyit már most is kijelenthetek, hogy ha nekik nem ízlik, én szívesen feláldozom magam a maradékpusztítás oltárán.
S hogy milyen az állaga? Épp hogy kocsonyás, ha megmozdítom a poharakat akkor gusztusosan "remegős".


2010. július 8., csütörtök

Közvéleménykutatás

Kedves rendszeres, rendszertelen és zugolvasóim!


Nem tudom mi lelte a bloggert, de nem tudom átdátumozni az előző kiváncsiskodó bejegyzésem, amiben arról érdeklődöm, hogy tetszik Nektek az új fejléc? (nekem nagyon)

Ha már megismétlem a kérdést, feltennék még egy párat:

Szerintetetk maradjon-e így a bejegyzések háttérszíne, vagy legyen világosabb?

Két vagy három"sávos" legyen az elrendezés?

A jövőben milyen receptekre/alapanyagokra fókuszáljak?

Meg úgy egyáltalán, mi a véleményetek/építő javaslatotok a blogról/bloggal kapcsolatban?


Természetesen, hogy a válaszadási kedvet fokozzam, egy mini nyereményjátékot is hirdetek:

A 2010/06 Good Food magazint fogom kisorsolni a 2010.07.19-ig válaszolók között!

2010. július 2., péntek

Málnasorbet rose borral

Hát újra itt vagyok!
Még mindig nem sikerült magamat utolérni, a blog új arculatához is várjuk a szerzői engedélyeket és Londonról sem sikerült még írni. Viszont kaptunk a héten 3 láda málnát, amivel kezdeni kellett valamit.
Mármint azzal a kettő ládányival, ami egy nap múlva még ehetőnek bizonyult.
Mivel a lekvárfogyasztásunk elhanyagolható, úgy döntöttem, különböző málnafagyikat készítek a hőségre való tekintettel. Készül itt hagyományos málna, csokoládéfagyi málnával, vaníliafagyiba húzott málnacsíkok és mind közül számomra legkedvesebb: ez a sorbet.
Igazi felnőtt darab, aminek minden cseppje egy élmény!

Hozzávalók:

340 g málna
130 g cukor
500 ml száraz rozé bor

A hozzávalókat felforraltam, majd egy percig forraltam, hogy az alkohol kifőjön belőle.
Lehűtöttem, átpasszíroztam.
A fagyasztógépbe öntöttem és 15 perc múlva tálaltam.
Mennyei!

2010. június 30., szerda

Hogy tetszik?

Kedves rendszeres, rendszertelen és zugolvasóim!
Lassan kezd testet ölteni a blog új külseje, legalábbis az új fejléc már elkészült és megkaptuk az engedélyt is az alkotótól a használatra...
Kíváncsi vagyok, nektek hogy tetszik?
Mit tartotok fontosnak és mit nem?

Én még nagyon dolgozom a héten, de ígérem hamarosan jelentkezem sztorikkal és receptekkel is!

2010. június 15., kedd

Taste of London

Avagy Millie újra repül...ezúttal Londonba.Ugyanis csütörtökön kezdődik a híres Taste of London, ahonnan senki nem hiányozhat az angliai sztárséfek közül. Kb 30 étterem vonul ki (pl Gordon Ramsay Maze étterme, de ott lesz Giorgio Locatelli és Heston Blumenthal is) és kínálja kóstolóit, lehet pezsgőkészítést tanulni és vááááásárolni.
A program szoros lesz, egy belépő csupán egy, négyórás szeánszra érvényes, pedig látnivaló lesz bőven...
Azt tervezzük csütörtök este benevezünka vacsora szeánszra, és ha nagyon bejön a dolog (avagy nem lesz rettenetes a tömeg) a szombatit is megkockáztatjuk. Vagy nem.
Fényképezőt viszek, vettem egy extra (32 kg-ra szóló) poggyászjegyet és gumis derekú nadrágokat (ez utóbbi csak vicc!).
Aki nem jöhet, de szívesen megkóstolna néhány fogást, itt találja a recepteket.

Elég jól hangzik, nem?
És most jön a számomra legmeghatóbb része: az egészre az egyik olvasóm hívta fel a figyelmem, aki jelenleg történetesen Londonban dolgozik. Az ő lakását kapjuk "kölcsön" erre a négy napra... bár még nem tudom, milyen módon fogom törleszteni ezt az igazán nagylelkű felajánlást!
Köszönöm Iza!

2010. június 13., vasárnap

A tej virága ( Fleur de lait)

Említettem már párszor, mennyire különbözik az ízlésünk a férjemmel, ha desszertről van szó. Túlegyszerűsítve a következő a szabály: ő a világos desszerteket, én pedig a sötéteket kedvelem. Bár az utóbbi egy évben megdőlni látszik e rendszer, mégsem veszünk össze soha...ezen ;-)
Mivel mostanában kissé sokat nyaggatott a "tres leches" torta megismétlésére, ezt a fagyit készítettem kárpótlásul.
Igazi purista darab, a tej ízét még egy kávéskanál vaníliakivonat sem nyomja el (pont ezért érdemes a legjobb minőségű tejből készíteni, mondjuk Csikós András féle 3,5 %-os fölözetlen biotejből). Ha valaki mégis cizellálni szeretné az élményt, szórja meg egy kis mézes süti morzsával, fahéjjal, vagy töltse tejbe mártogatott babapiskótákra rétegesen...Igazi komfort kaja, a nagy melegre való tekintettel jéghidegen.

Hozzávalók:
500 ml igazi tej (nem UHT)
250 ml igazi tejszín
25 g kukoricakeményítő
100-150 g cukor ízlés szerint
egy csipet só

A tejet melegedni tettem a cukorral és a sóval. A tejszínt simára kevertem a keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejhez. Felfőztem a keveréket, míg krémesen sűrűvé nem vált (kb egy perc a forrástól).
Ekkor vízfürdőben, időnként átkeverve kihűtöttem, majd a hűtőszekrényben behűtöttem.
A jéghideg tejkrémet fagylaltgépben készítettem el.

Kár, hogy nincs itthon brownie, jól passzolt volna hozzá :-(

2010. június 11., péntek

Rebarbara tartalette

Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.

Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D

Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D

De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.

Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.

Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot. Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...

Átalakulóban...

Amint látható, szeretném egy kicsit felújítani a blogom megjelenését. Az is látható, hogy egyedül nem fog menni...
Tudna nekem valaki segíteni a fejléc szélességének (színeinek) adaptálásában esetleg új fejléc tervezésben?
Előre is köszönöm!

M.

2010. június 10., csütörtök

Carnitas, pico de gallo, guacamole

Avagy nincs is jobb egy jó burritónál és némi jéghideg innivalónál (sör, bodzaszörp, kinek mi). Legalábbis mi nagyon rákaptunk a cuccra, sőt, legutóbbi vendégeinket is ezzel traktáltuk.
A sztori úgy kezdődött, hogy az egyik áruházlánc mexikói napokat tartott, és potom áron kínálta a tortillalapokat. Nem mintha bonyolult lenne őket elkészíteni, de nálunk az időfaktor miatt ez most nem jön szóba...
A hús, a híres "carnitas" na az már más tészta, ezzel érdemes elszöszölni, sőt, egyáltalán nem érdemes összecsapni. Kicsit utánaolvastam a témának, találtam egy jó receptet C&V és D. Lebovitz könyvében, a kettőt összegyúrtam, a saját ízlésemre alakítottam, párszor megfőztem, mire kialakult a végleges verzió. Mi így szeretjük.

A hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
só, bors,
egy rúd fahéj
kedvenc chilli ízlés szerint
2 babérlevél
1/4 tk őrölt római kömény
1/4 tk "rendes" őrölt kömény
3 gerezd foghagyma
egy nagy fej hagyma apróra vágva
libazsír

A húst kb 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A kuktában egy kis zsírt hevítünk és adagonként jól körbepirítjuk a húst majd egy tálra szedjük. Mivel a lényeg, hogy szépen karamellizálódjon a hús felszíne, érdemes kis adagokban (akár 3-4 részletben) elvégezni ezt a műveletet, ha túl sok húst rakunk egyszerre az edénybe, az levet enged, és főni fog a húsunk...
Tény, hogy kukta nem a legszerencsésebb hússütő edény, de mivel a lekapott pörcöket jó megtartani, és a további főzés is ebben történik, én hajlamos vagyok kompromisszumot kötni... Ha valaki a rendes vaslábast választja, lelke rajta... csak kétszer annyi idővel számoljon.

Ha ez megvan, akkor mindent visszazúdítok a kuktába, melléteszem a fűszereket, a hagymát. Sózom, borsozom, felöntöm fél liter vízzel és lezárom a kuktát. Kb. másfél órán keresztül főzöm. Ennyi idő alatt a leve teljesen sűrű mártássá forr be (ha nem, akkor beforralom) a hús pedig szétesik, ahogy hozzáér a villa.
Aki szereti, friss korianderzölddel tálalja.

Közben készítek egy vájdling guacamolet, pico de gallo-t, reszelek chedar sajtot és kikészítem a tejfölt. Az összeszerelést mindenki maga végzi, ízlés és étvágy szerint pakolva a hozzávalókból.

Nektek mi a kedvenc mexikói kajátok?

2010. június 6., vasárnap

Dulce de leche brownies

Brownie-t azért jó sütni, mert egyszerű, mert finom és mert mindig lehet fokozni. A kedvencemet szerényen csak 24 karátosnak nevezem, de sütöttem már krémsajtosat is, tegnap pedig tejkaramellát márványoztam a csokirengetegbe...


A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.

Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.
Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)

Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.

2010. június 2., szerda

Munkaebéd

A munkaebéd jelen esetben a nagy munkák közben 5 perc alatt összecsapható fogásra vonatkozik, mivel mostanában főleg ilyesmiket készítek.
Ne tessék engem azért sajnálni, mert egyrészt a munka nem unalmas, másrészt az ebéd alapanyagai mind jók és frissek (kivéve a napraforgómagvas kenyér, amit én sütöttem a hétvégén és a "már csak pirítósnak jó" állapotban leledzett), szóval a végeredmény mind ízérzetileg, mind kalóriaügyileg kielégítőnek bizonyult.
Ráadásul jó érzéssel tölt el a tudat, hogy íly módon sikerült hasznosítani nemcsak a maradék kenyeret, de az erkélyen burjánzó metélőhagyma egy részét is, valamint az utolsó két kanálnyi francia kecskesajtkrémet is.
A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a Bosnyák piacon shoppingoltam 70 deka vargányát (a nagy esőzés okozta túlkínálat miatt igen baráti áron) és egy kis fokhagymával megdinsztelve, jó sok petrezselyemmel piritóssal ezt vacsoráztuk.
A recept nem bonyolult, a kép magáért beszél.
Azaz: piritós, kecskesajt, lágy rántotta, friss metélőhagyma, só, bors
Ami a képen nem látszik: egy tál paradicsom köretként

Nálatok mi a "munkaebéd"?