Marcipántorta

Azért van abban valami jó, ha az embert hajnali fél ötkor felkelti a legkisebb gyereke és fél hétig "szórakoztatja". Először is, már fél hatkor meg lehet inni az első kávét (ugyanis ekkor száll el végleg a remény a visszaalvásra). Másodszor hosszan és nyugodtan lehet zuhanyozni (home-wellness) kb. fél héttől, miután fenn nevezett álomba szenderül...Ezt követheti (egy újabb kávé társaságában) a végtelennek tűnő felhőtlen netezés, majd ebbe beleunva, még egy blogbejegyzés is születhet...

Ezt a tortát már rég meg kellett volna mutatnom, ugyanis több mint egy hónapja készült, Péter névnapjára (akinek azóta már szülinapja is volt egy másik tortával, de erről később).
Amilyen egyszerű, olyan nagyszerű. Biztosan isteni mindenféle krémekkel, bogyókkal, csokival tuningolva, de be kell vallanom: Ketten (megkínáltuk a Kapitányt is, de épp szénhidrátmentes hetet tartott) két nap alatt megettük, és egy pohár tejen kívül mást nem igényeltünk hozzá. Csúszott reggeliként, uzsonnaként és éjszakai hűtőnyitogatás keretében.
Mindenképpen bekerül a top 10-be.

A recept David Lebovitzé, amit az én alapanyag-lehetőségeimhez alakítottam

Hozzávalók:
200 g cukor
200 g 50%-os marcipán
140 g liszt
225 g vaj
1,5 tk sütőpor
3/4 tk só
1 tk vanília kivonat
1 tk keserű mandula esszencia (az enyém a Waitrose-ból van)
6 tojás

A sütőt előmelegítettem 160 fokra, sütőpapírral kibéleltem egy 24 cm-es tortaformát.
A marcipánt a cukorral  finomra daráltam az aprítógépben.
Ezután hozzáadtam a vajat, a vanília és mandulakivonatot. Nagyon-nagyon habosra kavartam a robotgéppel. (ez a lépés nélkülözhetetlen a megfelelő állaghoz)
Innentől egyenként alaposan belekavartam a tojásokat. A legvégén habverővel hozzáadtam a lisztet, sót és sütőport.
Itt már elég kézzel addig kavarni, amíg minden el nem vegyül, a túlkavarás szalonnás tésztát eredményez!
A masszát belesimítottam a tortaformába, majd kb. egy óra alatt megsütöttem.
A formába hagytam kihűlni, majd a száz éve meglévő sablonjaim egyikének segítségével porcukorral díszítettem.

Imádtuk!

Málnasorbet rose borral

Hát újra itt vagyok!
Még mindig nem sikerült magamat utolérni, a blog új arculatához is várjuk a szerzői engedélyeket és Londonról sem sikerült még írni. Viszont kaptunk a héten 3 láda málnát, amivel kezdeni kellett valamit.
Mármint azzal a kettő ládányival, ami egy nap múlva még ehetőnek bizonyult.
Mivel a lekvárfogyasztásunk elhanyagolható, úgy döntöttem, különböző málnafagyikat készítek a hőségre való tekintettel. Készül itt hagyományos málna, csokoládéfagyi málnával, vaníliafagyiba húzott málnacsíkok és mind közül számomra legkedvesebb: ez a sorbet.
Igazi felnőtt darab, aminek minden cseppje egy élmény!

Hozzávalók:
340 g málna
130 g cukor
500 ml száraz rozé bor

A hozzávalókat felforraltam, majd egy percig forraltam, hogy az alkohol kifőjön belőle.
Lehűtöttem, átpasszíroztam.
A fagyasztógépbe öntöttem és 15 perc múlva tálaltam.
Mennyei!

A tej virága ( Fleur de lait)

Említettem már párszor, mennyire különbözik az ízlésünk a férjemmel, ha desszertről van szó. Túlegyszerűsítve a következő a szabály: ő a világos desszerteket, én pedig a sötéteket kedvelem. Bár az utóbbi egy évben megdőlni látszik e rendszer, mégsem veszünk össze soha...ezen ;-)
Mivel mostanában kissé sokat nyaggatott a "tres leches" torta megismétlésére, ezt a fagyit készítettem kárpótlásul.
Igazi purista darab, a tej ízét még egy kávéskanál vaníliakivonat sem nyomja el (pont ezért érdemes a legjobb minőségű tejből készíteni, mondjuk Csikós András féle 3,5 %-os fölözetlen biotejből). Ha valaki mégis cizellálni szeretné az élményt, szórja meg egy kis mézes süti morzsával, fahéjjal, vagy töltse tejbe mártogatott babapiskótákra rétegesen...Igazi komfort kaja, a nagy melegre való tekintettel jéghidegen.

Hozzávalók:
500 ml igazi tej (nem UHT)
250 ml igazi tejszín
25 g kukoricakeményítő
100-150 g cukor ízlés szerint
egy csipet só

A tejet melegedni tettem a cukorral és a sóval. A tejszínt simára kevertem a keményítővel, majd hozzáöntöttem a tejhez. Felfőztem a keveréket, míg krémesen sűrűvé nem vált (kb egy perc a forrástól).
Ekkor vízfürdőben, időnként átkeverve kihűtöttem, majd a hűtőszekrényben behűtöttem.
A jéghideg tejkrémet fagylaltgépben készítettem el.

Kár, hogy nincs itthon brownie, jól passzolt volna hozzá :-(

Dulce de leche brownies

Brownie-t azért jó sütni, mert egyszerű, mert finom és mert mindig lehet fokozni. A kedvencemet szerényen csak 24 karátosnak nevezem, de sütöttem már krémsajtosat is, tegnap pedig tejkaramellát márványoztam a csokirengetegbe...


A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.

Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.
Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)

Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.

Madeleine

Mostanában alig eszem édességet, így ha sütésre adom a fejem, akkor kétszer is meggondolom mit készítsek. Két verzió van: vagy olyan ami egyáltalán nem visz kísértésbe, akármilyen finom is (tejcsokis dolgok), vagy ami mindenkit megkísért, így túl hamar elfogy...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):
135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja

A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.

A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.

A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.

A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.

Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.

Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...

Kéksajtos-mézes fagylalt

Ha valaki már gondolkozott azon, hogy lehetne egy fogásban "megúszni" a menü sajt és desszert tételét, az feltétlenül próbálja ki ezt a kombinációt.
A legjobb dolog, ha el sem áruljuk, mivel készüljük meglepni a vendégeinket, csak lazán felszolgáljuk a "fagyit". Aztán csendben kuncogunk a ledöbbent fejeken, akik lányos zavarukon túljutva bekanalazzák az egészet. És repetát kérnek.
Ugyan mi tegnap csak mézzel és pirított dióval próbáltuk, de bátran ajánlom rozmaringos (vagy édesszájúaknak fahéjas-szegfűszeges) sült körte mellé.

Hozzávalók:
4 tojás sárgája
2,5 dl tej
2,5 dl tejszín
115 g kék sajt (érdemes valami komoly darabba beruházni)
6 ek méz

A tojássárgájákat a tejjel szokás szerint krémmé főztem. Belemorzsoltam a kéksajtot és mikor felolvadt benne, hozzáadtam a mézet és a tejszínt.
Kihűtöttem, a fagyigép pedig kikavarta.
Szenzációs!

"Nyolc után" nem csak 35 fok felett

Az utóbbi időben amennyire lehet, egyszerű dolgokat főzök (mondjuk sárgabaracklekvár), esténként grillezünk, salátázunk... Valahogy nem sok ihletet és kedvet érzek a konyhai munkához. Ehhez képest ma vettem 4 kg T-bone steaket a hétvégi grillezéshez, és közkivánatra "A hamburgert" is be kell mutatnom. :-D
Persze mindenféle bogyós gyümölcs is a kosaramba ugrott a piacon (többek között egy kiló áfonya), így megint málhás szamárként sikerült hazaérni. Még jó, hogy a "drótszamaram" 1700 köbcentis :-D
Ezek után természetesen előkerült a jutalomfalat a hűtőből, ami ezúttal David Lebovitz verziója szerint készült:Hozzávalók:
2,5 dl tej (asszem én kicsit többet használtam)
5 dl tejszín (ebből csak 4 volt itthon)
80 g mentalevél
150 g cukor
5 tojás sárgája
egy marék étcsokilencse

Nagyon hasonlóan készül az eddigiekhez, csak itt 80 g mentát fel kell főzni 2,5 dl tejjel és ugyanennyi tejszínnel.
Egy óra állás után átszűrtem, majd hozzáadtam a cukorral kikavart tojássárgájához.
A katyvaszt kis láng felett besűrítettem, lehúztam a tűzről is beleöntöttem a maradék tejszínt.
Kihűtöttem, majd a fagylaltgépbe töltöttem. Amikor kész lett, műanyag dobozba szedtem és apróra vágott csokilencsét adtam hozzá.Aki kíváncsi Pierre Hermé mester verziójára, klikkeljen IDE!

Pirított mandula és cukrozott meggy

Avagy vannak házasságok, melyek tényleg a mennyországban köttetnek...


Hozzávalók:
250 ml fölözetlen tej
150 g cukor
egy csipet só
500 ml tejszín
135 g pirított mandula
5 tojás sárgája
fél tk mandulaaroma (Oetker)
kb 200 g jól lecsepegtetett cukrozott meggy

A tojások sárgáját kikavartam a cukorral, sóval, és hozzáadtam a tejet és a tejszín felét. Lassú tűzön kavargatva addig főztem, míg kicsit be nem sűrűsödött (amikor bevonja a fakanál hátulját, le kell kapni a tűzről!). Áttöltöttem egy kancsóba, amibe a fagyimasszát szoktam hűteni, és hozzáadtam a maradék tejszínt és a mandulaaromát.
Mikor jól kihűlt, a fagyigépbe töltöttem. A majdnem kész fagyihoz kevertem az apróra vágott pirított mandulát. A kész fagyit egy műanyag dobozba kanalaztam, egy-egy réteg közé adagolva a cukrozott meggyet.
Szerintem így is tökéletes, de egy kis csokiöntettel még tovább turbózható a dolog.

Juharszirup fagyi juharszirupban karamellizált dióval és egy kis juharszirup öntet

Még szerencse, hogy ez "csak" egy gasztroblog, így nem kell senkit a nyavajgásommal terhelnem. Elég annyi, hogy ez a fagyi egyfajta kompenzáció a hét eddigi "traumáira".
Ugyan a halottakat nem hozza vissza, a rosszakaró, irigy, lusta embereket nem változtatja meg, és az éjszakába nyúló lektorálást sem végzi el helyettem, csak egyszerűen JÓ.

Hozzávalók:

180 ml juharszirup
375 ml tej (3,6%)
2 ek cukor
375 ml tejszín
5 nagy tojássárgája
1/8 tk só
1/4 tk vaníliakivonat

A tojásokat kikavartam a cukorral, majd óvatosan hozzáadtam a forró tejet. Kis lángon feltettem főni, miközben kavargattam. Nem hazudok, az elsőnél elbambultam, így összeugrott rántottává. Kiegyensúlyozott emberek ezt a lépést kihagyhatják.
A második körben szemfüles voltam és rögtön levettem a tűzről, ahogy sűrösödni kezdett és beletöltöttem egy kancsóba. Hozzákevertem a juharszirupot, sót, vaníliát, tejszínt és jól behűtöttem.
Másnap elkészítettem a karamellizált diót: Egy serpenyőben felforraltam 140 ml juharszirupot, és belekavartam 150 g durvára vágott, pirított diót. Újra felforraltam és kb. 10 másodpercig hagytam gyöngyözni. Hagytam kihűlni.

A fagyigépbe öntöttem a masszát, és mikor az lágy fagylalttá állt össze, belepotyogtattam a diószemeket is. Juharsziruppal leöntve tálaltam.
Igen komoly dícséretekkel illette eddig mindenki, aki kóstolta.

Tejfölös eperfagyi és az új "gumikacsám"

Az elmúlt napokban megint sikerült "szénné" dolgozni magam, ami után jólesett a "jutalom". Egy új fagyigép, miután a régi kis Philips (ami egyébként semmire nem volt jó) bemondta az unalmast, elrepedt a tartálya.
Alapvetően impulzusvásárló vagyok, de ezt most alaposan körbejártam. Végigolvastam az amazon-on található véleményeket, és nem lettem tőlük okosabb.
Tájékozódtam az árakról-szomorúan állapítottam meg, hogy kb. 20%-ot nőttek a tavalyihoz képest... Aztán megérkezett a postán David Lebovitz fagyiskönyve, és lépnem kellett.
Mivel az alapgépet is a Pólusban található Konyhashow-boltban vettem, ahol maximális rugalmassággal szolgáltak ki, most is hozzájuk fordultam. Konkrétan azt kértem az üzletvezető úrtól, hogy adjon nekem 3 napos kipróbálási időt. Azaz ha három nap múlva úgy látom, hogy az amúgy tökéletesen működő, nem technikai hibás alkatrész nem válik be, nem tetszik, valamiért megbántam, akkor visszavihessem gond nélkül. Egyből igent mondott.
Másnap már nálam is volt a "szajré":
A tartály nagy. 2 liter az űrtartalma, ezért kapásból az egyik polcot ki kellett vennem a fagyasztóból. A fagylaltkeverő lapátot egy toldalékkal kell illeszteni, aztán már mehet bele a fagylaltmassza. Itt jön a kritikus pont: a betöltés.
Igaza volt a kritikáknak, elég nehézkes. De annak ellenére, hogy egy kerámiatálban volt a massza, sem ment mellé egy kanálnál több.
Legközelebb nagy üvegkancsóból töltöm, vagy veszek egy rendes turmixgépet (sajna a KitchenAid 70 ropi) és abból.
Mivel ez első fagyim csak egy liternyi volt, kb. 8 percen belül már vidáman kanalazhattuk is a kelyhekbe.
Bár tartok tőle, hogy az előreláthatóan sűrű fagyizásnak "súlyos" következményei lesznek, még tegnap este felhívtam a boltot, hogy megtartom a "szajrét". :-D

Most pedig a fagyiról, ami egyszerű és nagyszerű:
Hozzávalók:
450 g eper megmosva, félbevágva
150 g cukor
250 g tejföl
250 g tejszín
egy tk citromlé

Az epret összekevertem a cukorral, hagytam egy órát állni, míg leve nem képződött. (Ez kihozza az eper szinét is mellesleg). Aztán hozzákevertem a többi hozzávalót is, botmixerrel pürésítettem, és már ment is a fagylaltgépbe.
Üdítő élmény volt!