Mentás csokoládékekszek

Nem okozott túl nagy fejtörést, hogy idén milyen finomságot készítsek a Segítsütire, hisz már tavaly megszületett az ötlet. Nagyon szeretem az After eight-et, de valami olyan édességet szerettem volna, ami attól sokkal harmonikusabban hozza a menta ízét és benne van a keksz omlós állaga is. Bár eredetileg nem töltött kekszeket terveztem, az élet és a konyhai bakik másképp alakították a receptet, ami ily módon teljesen saját fejlesztésűvé vált. Hogy az elfogultság ne befolyásoljon, az első adagot szétosztogattam kostólópróbaként. A visszajelzések egybehangzóan pozitívak lettek, így örömmel (és nem kis megkönnyebbüléssel) ajánlom fel licitre a következő kekszet!
Hozzávalók:
250 g hideg vaj
200 g liszt
250 g cukor
80 g cukrozatlan, holland kakaópor (Barry)
egy csipet só
1 tojás sárgája
1 tk borsmenta kivonat
1 tk vanília kivonat

A hozzávalókat aprítógépben összedolgozom pár másodperc alatt, vigyázva nehogy túlkeverjem. Ahogy összeáll a massza, két darabra osztom és négy cm átmérőjű rudakká formázom őket. A rudakat fóliába tekerem és a hűtőbe teszem szilárdulni. (Akár le is fagyasztható, ha nem azonnal sütjük!)
Ha jól lehűltek a rudak, éles késsel kb 3-4 mm vastag szeletekre vágom, amit sütőpapírral bélelt 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütök. A kekszeket a sütőlemezen hagyom kihűlni, addig nem nyúlok hozzájuk, amíg meg nem szilárdultak teljesen.

A kihűlt kekszeket a következő krémmel töltöm:
200 g 60% étcsokoládé
egy kanál vaj (kb 25 g)
egy kanál golden szirup
egy tk mentakivonat (ízlés szerint növelhető a mennyiség)
100 ml habtejszín

A csokoládét felolvasztom, hozzákeverem a vajat, a szirupot és a mentát. Végezetül hozzáöntöm a forrásig hevített tejszínt. Teljesen simára kavarom, amíg szép fényes nem lesz. Időnként átkeverve kihűtöm. Ahogy kezelhető szilárdságúra hűlt, betöltöm vele a kekszeket.

Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

A tökéletes biscotti nyomában

Pár hete elcsábultam egy zacskó bolti biscottira... A biscotti azon túl, hogy drága volt, még gejlnek is bizonyult, de pikkpakk elfogyott. Ezúttal nem a "cica", hanem a Kapitány ette meg. Almalébe mártogatva.
S azóta minden reggel ezt hallgatjuk: Kérek szépen biszkottit!

Nekem se kellett sok, felkajtattam a könyveimet, az internetet és munkához is láttam múlt héten. Nem apróztam el, rögtön kétfélét készítettem (mivel nem kétszer annyi munka, és láttam milyen tempóban fogy az anyag). A csokisat egy Olive recept alapján készítettem, de ezzel nem vagyok megelégedve sem ízben, sem állagban. Mondjuk nem használt neki az sem, hogy csonttá szárítottam, de enélkül sem ismételném.

A vaníliás viszont egész jó lett (Good Food recept módosítva) és nem utolsósorban minden maradék szárított gyümit és magot el lehetett benne sütni. Szó szerint!


Hozzávalók:
350 g liszt
2 teáskanál sütőpor
egy-két tk vaníliakivonat
3 tojás
200 g cukor
kb 200 g szárított gyümölcs (áfonya, mazsola, barack)
kb 200 g pirított olajos mag (mandula, mogyoró, dió, pisztácia)

A tojásokat a cukorral habosra kavartam a robotgéppel. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, magvakat és gyümölcsöket. Ha kell még kanalanként lehet lisztet adni hozzá, hogy formálható legyen.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztát 4 részre osztottam, melyekből 30 cm-es rudakat formáztam lisztezett deszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kicsit ellapítottam őket és kb. 25-30 percig sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak.
Kicsit hagytam őket hűlni, de ezen a ponton akár egy éjszakára is megszakítható a folyamat. Egy nagyon éles késsel (nekem a recés élű NEM jött be, a santoku viszont igen) ferdén vékonyra szeleteltem a rudakat majd 140 fokon sütőbe toltam a szeleteket pirulni.

Szezámpasztás zabpelyhes keksz, az első vegán sütim

Mostanában sokat rámolok. Kezdtem pl. a hűtővel, ami nem kicsi. Van benne legalább 10 fajta megbontott lekvár (ami nem fogy, és rengeteg "hasznos" dolog). Mint pl. tahini. Aminek jövő hónapban lejár a szavatossága.... Kicsit keresgéltem a neten, majd megszületett a KEKSZ.
Hozzávalók:
200 g tahini
250 g méz
1 tk vaníliakivonat
1 tk fahéj
(100 g) mazsola ízlés szerint (beáztatva)
200 g zabpehely
100 g őrölt dió (mogyoró, mandula is ok)

A hozzávalókat bedobáltam a robotgép táljába, kikevertem, diónyi golyókat formáltam belőlük, majd sütőpapíron 180 fokos sütőben megsütöttem.
Kellemes közel-keleti ízvilág, műzliszelet állag.
Aki eddig kóstolta, elkérte a receptet. ;-D

Fűszeres sablé szegfűbors fagylalttal Pierre Hermé módra

Itt a meleg, itt a fagyiszezon! Az idei első kreáció ugyan ízében inkább a telet idézi, de ettől még jól csúszik melegebb időben is.
Szegfűborsom (angolul allspice) már egy ideje van a polcon, de nem sokat használtam. Kicsit borsos, nagyon szegfűszeges íze miatt eddig max. mézeskalácsba tettem, pedig van még jó pár étel, ahol be lehet vetni. Például egy fagylalt ízesítésére is.
Szerintem már maga a fagyi sem hétköznapi, de a "Möszjő" közismerten imád elérő textúrákat és hőfokokat kombinálni-csak hogy fokozza a gyönyörűséget. Így kapott ez a fagyi langyos fűszeres sablét és forró csokiöntetet kísérőnek. És még mondja valaki, hogy nem tudunk élni.
Ezt a receptet ajánlom Líviának, aki pénteken vette át a Segítsütis dobozkáját!

A jégkrém:
500 ml 3,6 %-os tej
125 ml tejszín
5 tojássárgája
egy evőkanál szegfűbors mozsárban megtörve
100 g cukor

A tejet a tejszínnel és a szegfűborssal felforraltam. Lehúztam a tűzről, majd állni hagytam, hogy a szegfűbors aromái átjárják a folyadékot. Ezután egy muszlinnal bélelt szűrőn átszűrtem.
Közben kikavartam a tojássárgáját a cukorral, majd óvatosan, apránként hozzákevertem a forró tejet. Visszatettem a tűzre, és folyamatos keverés mellett 80 fokosra melegítettem a krémet.
Akinek nincs hőmérője, használja a fakanáltesztet: Ha az ujjunkat végighúzzuk a fakanál hátán, ott marad az üres csík, tehát nem fut össze a krém.
A krémet ki kell hűteni: mivel és türelmetlen típus vagyok, jeges vízfürdőbe állítottam a lábast.
Kihűlés után betöltöttem a fagyigépbe és a gépre bíztam a keverést. A kész, de még puha fagyit egy műanyag edénybe szedtem és a fagyasztóba tettem egy órára.

A sablé:
150 g étcsokoládé (Valrhona Caraibe)
200 g liszt
egy csipet sütőpor
egy csipet só
200 g vaj
100 g porcukor
35 g lisztfinomságúra őrölt mandula
2 főtt tojás sárgája átpasszírozva
1 nagy tojássárgája
egy csipet frissen őrölt fehérbors
1/10 habanero paprika, magvát kiszedve, apróra vágva (én egy gondolatnyi jófajta csilit használtam)
egy ek sötét rum

Először a vajat kavartam ki cukorral, majd hozzáadtam a mandulát, a tojássárgákat és a csilit, a borsot, a sót és a szódabikarbónát. Ezután következett a rum és a langyosra hűlt olvasztott csoki, végül a liszt kanalanként.
Nagyon lágy, szinte krémszerű masszát kaptam, amit egyből a hűtőbe tettem.
A Möszjő szerint 2-3 óra hűtés után nyújtható ez az anyag, nekem ez sehogy sem jött össze. Kb negyedóra küzdelem után feladtam a dolgot, és egy rövid kb 8 cm átmérőjű rudat formáltam a masszából,amit folpackba csavarva visszatettem a hűtőbe.
Mivel az eredeti recept is nagy méretű kerek kekszeket ír, így két óra múlva egyszerűen felszeleteltem a hengert, így nyújtás, szenvedés és maszatolás nélkül jutottam hozzá az egyenkerek kb 5 mm vastag nagy kekszekhez. (Nem akarok senkit eltántorítani az igaz út keresésétől, de szerintem ez alapvetően ez a legegyszerűbb módja a keksz készítésének.) Hogy ne legyen unalmas a dolog egy villával még mintát is nyomtam a tetejére.
180 fokos sütőben, sütőpapírral bélelt tepsiben kb 15 percig sütöttem őket, majd egy nagy lapos kiszedőlapáttal (óvatosan, mert törékeny!) rácsra szedtem és kicsit kihűtöttem őket.

Csokiszósz:
130 g étcsoki (Valrhona Guajana)
250 ml víz
125 g habtejszín vagy creme fraiche
70 g cukor

A hozzávalókat felforraltam, majd kis lángon állandóan kevergetve 15 percig főztem.
Ennek a fényes étcsokiszósznak viszonylag folyós az állaga (nem egy Nesquick szirup), mi nekem kicsit meglepő volt. Mikor viszont megkóstoltam, teljesen odavoltam érte. Egyszerre kesernyés-édes, állaga mint a bársony (ezt tényleg ki kell próbálni!) és gyönyörű fényes.
Jövő télen tuti ez lesz a "titkos" lélekmelegítő csokoládéital receptem. Pssszt!

Mogyóróvajas keksz sós mogyorós karamellával - segítőkész embereknek

Ezt a dekadens süteményt már régóta nézegettem David Lebovitz nagyszerű blogján, és Nemisbéka felkérése után adta magát az ötlet, hogy elkészítsem a Segítsüti árverésre.Kikiáltási ára 1000 forint, a kommentekben lehet egy friss adagra licitálni április 2-án éjfélig. Kérlek segíts, hogy a közelgő anyák napja alkalmából segíthessünk az anyaotthonnak."

Hozzávalók (kb 50 db-hoz):
A keksz tésztájához:
115 g vaj
120 g barnacukor
100 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliaesszencia
200 mogyoróvaj
250 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
1/4 tk só

A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összeállítottam. Kb. diónyi darabkákat lapos korongokká formáztam, majd a hüvelykujjammal mélyedés nyomtam mindegyik közepébe.
180 fokos sütőben kb. 15 perc alatt aranybarnára sültek a kekszecskék.

Közben elkészítettem a sós mogyorós karamellt:
Hozzávalók:
250 ml tejszín
125 ml víz
200 g cukor
egy ek. kukoricaszirup (ez az állagát lágyítja, ízben nem ad hozzá)
1/8 tk. só
100 g (géppel) aprított sós földimogyoró

Egy pohárban felforrósítottam a tejszínt. A vizet felfőztem a cukorral, kukoricasziruppal és a sóval, majd karamellizáltam. Levettem a tűzről és hozzákevertem a tejszínt. (Itt nem árt az óvatosság és egy magas falú edényt használni, ha nem akarunk égési sérüléseket!).
Mikor kissé kihűlt, hozzáadtam a mogyorót, és egy-egy bő teáskanálnyit a kekszek mélyedéseibe öntöttem. A karamell fele ennyi hozzávalót használva megmarad, így, mint a legfinomabb üvegbe zárt kedélyjavítóra, még napokig rá lehet járni. Decensebbnek pedig vanília vagy csokifagyira önthetik.

De a történet itt még nem ér véget. Kb. 75 g étcsokoládét olvasztottam meg gőz fölött, amivel egyik szomszédos barátném kilencéves Fanni lánya ilyen szépen megcirmozta a kekszeket. Nélküle ez a poszt nem jöhetett volna létre. Köszönöm!

Kókuszos keksz málnadzsemmel

Tegnap szembejött velem a tavasz. Teljesen mindegy mit mondanak az időjósok, én érzem a csontjaimban.
És máshol is...de ezt nem részletezném. Ennek okozója pedig az új biciklim. Merthogy az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy hétfőtől bicajjal járok dolgozni, amikor csak az időjárás engedi.
Hogy ne kerüljek az "önkéntes vesedonor" kategóriába, vettem ám egy szép bordó sisakot és egy rendkívül előnyös rikizöld fényvisszaverő mellényt (amiből az autóban is kell tartani). Szóval, ha valaki Mátyásföld és az Uzsoki kórház közötti útvonalon meglát, kérem tartsa vissza a röhögését arra a pár pillanatra, míg elhaladok mellette.
Ma főpróbát tartottam, kb. 30 perc alatt be tudok érni, kocsival ez a táv 25-40 perc forgalomtól függően. Ezen kívül így legalább heti négyszer sportolok egy órát, nem szennyezem a környezetem és kávé nélkül is lesz 110-es vérnyomásom. Kell ennél több?

Kell. Pl. egy finom keksz a délutáni teához.
Hozzávalók:
250 g szobahőmérsékletű vaj
140 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliakivonat
300 g liszt
100 kókuszreszelék
málnalekvár (a hűtőben lévő elfekvő lekvárkészletek elhasználásához remek ez a keksz)
kókuszreszlék a díszitéshez

A lekvár kivételével összedolgoztam a hozzávalókat és tettem bele egy csipet sót is megszokásból. Két hosszúkás kn 5 cm átmérőjű rúddá formáztam folpackba csavartam és a hűtőbe tettem. (Elmentem bicajozni. Ezt a lépést ki lehet hagyni, a keksz ízén nem változtat.)

A sütőt bemelegítettem 190 fokra. A tésztarudakból fél centi vastag kekszeket szeltem le, amit kb 15 perc alatt világos aranysárgára sütöttem.
Két korongot málnalekvárral összetapasztottam (volt még a tavalyi főzetemből, és pár kanál IKEAS vörösáfonyalekit is találtam, amivel szintén remek lett), összenyomtam, hogy az oldalán kicsit kicsorogjon és így meghempergettem a maradék kókuszreszelékben.

Eredmény: Igazi roppanós vajas keksz. Nagyon jól passzol a gyümölcsteákhoz!

Citromos gyömbéres keksz lemon curd-del

Újra itt vagyok. A ritkább posztoknak igen prózai oka van: minden hónap középső két hetére annyi extra munkát kapok (angol szakfordítás), hogy semmi időm sem marad a hobbijaimra. Ilyenkor a blogololás arra redukálódik, hogy időnként át-átfutom a gasztro gyűjtőoldalakat, megnézem ki mit főzött-sütött.
Így esett, hogy amikor egyik vasárnap megláttam Orsi citromtortáját, szinte feljajdultam. Hogy ez "állatkínzás"! Írtam is neki rögtön egy kommentet, mire 5 perc múlva már csörgött a telefonom, hogy szívesen vagyunk látva. Na így kell meghívatni magát az ember lányának :-D
Csak, hogy félreértés ne essék: 19 éve ismerjük egymást.
A citromtortából repetát is kértünk (s kaptunk is), sőt még egy üveg fantasztikus lemon curd-del is gazdagabban tértünk haza.
Kacérkódtam az ötlettel, hogy lazán benyomjuk kiskanállal, de aztán ráleltem erre a receptre, amit szinte sírt, hogy kísérője legyen a nagyszerű krémnek.
De hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, balga fejjel nem követtem a receptet, hanem elkezdtem kreatívkodni. Így vékony, törékeny kekszek helyett igencsak roppanós "tündérkenyereket" kaptam. Viszont az íze olyan fantasztikus lett, hogy mindenképpen megér egy misét, sőt akár egy vallást is lehetne rá alapítani.
Mindenesetre közlöm az eredeti receptet, hátha másnak is kedve támad szerencsét próbálni. Legközelebb én sem változtatok rajta.

Hozzávalók:
110 g vaj
2 ek barna cukor
2/3pohár cukor
egy citrom reszelt héja
egy citrom leve
1/4 pohár juharszirup
egy tk narancskivonat
1 pohár liszt
egy tk őrölt gyömbér
1/2 pohár kandírozott gyömbér

Ezeket kell összedolgozni, behűteni, majd diónyi darabokat sütőpapírra rakni és 160 fokon megsütni.
Isteni finom!

A tökéletes tízórai, uzsonna, lélekmelegítő és egy baráti meghívás

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akiktől az elmúlt hetekben barátságszalagot kaptam! Én virtuális meghívással szeretném meghálálni a kedvességeteket! Természetesen akinek ideje és kedve engedi, be is kukkanthat hozzánk, ezen a héten még itthon vagyok a Kapitánnyal, a mandulaműtétet követő kényszerpihenő okán.
A fénykép kapcsán pedig külön szeretném megköszönni Ízbolygónak a fantasztikusan jópofa (Ízbolygós) ajándékokat! Nélküle ez a kép nem jött volna létre.
Zabpelyhes-diós keksz

Hozzávalók:
175 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
85 g zabpehely
175 g barna cukor
1 tk fahéj
140 g vaj
100 g aszalt áfonya
50 g dió vagy pekándió durvára vágva
egy tojás

A hozzávalókat összekevertem, majd lisztezett pulton kb. 7 cm átmérőjű "szalámit" formáztam. Ezt folpackba csavartam és betettem a hűtőbe.
Két óra múlva a sütőt bemelegítettem 180 fokra, a szalámiból kb fél centi vastag korongokat vágtam és sütőpapíron kb. 10-15 percig sütöttem őket.
21 db lett.

3 gyömbéres keksz

Egyszer volt, hol nem volt, még mindig a "kamrámban" (igazából csak egy szekrénykém van) lapult a kandírozott gyömbérem. Aztán kaptam a Fanan cégtől egy adag termékmintát (Aki nem tudná, friss fagyasztott fűszernövényeket forgalmaznak rettentő praktikus csomagolásban. És a gyömbért még reszelni sem kell!). Ráadásul már napok óta sütési kényszerem van, úgyhogy semmi sem menthetett meg attól, hogy összedobjam ezt a kis kekszet.
A beletett gyömbérmennyiséget tekintve valami igazán erős, szinte csípős darabra vártam, ehelyett egy teljesen harmonikus, erősen melaszos roppanós kekszet kaptam.
Ha engem kérdez valaki, akkor még mindig ez a recept a legjobb, amit valaha kóstoltam, de gyömbér "Gombóc Artúrok" ki ne hagyják ezt a kört se!Hozzávalók:
170 g vaj
egy pohár sötét barnacukor (muscovado)
1/4 pohár melasz
egy tojás
2 és fél pohár liszt
2 teáskanál őrölt gyömbér
2 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
1 és fél ek friss gyömbér reszelve
fél pohár felaprított gyömbér

A szobahőmérsékletű hozzávalókat ebben a sorrendben beadagoltam a Kitchen Aid keverőtáljába és addig kavartam, míg teljesen egynemű lett. Aztán kitettem az erkélyünkre hűlni náhány órát.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. Sütőpapírral kibéleltem 2 nagy tepsit és kb diónyi golyókat formáztam a hideg masszából, amit kissé meglapítva a tepsire tettem. Kb. 10 perc alatt megsütöttem őket.

Kis sütemény nagy hagyományokkal: Isler

Kinek mi a tipikus karácsonyi süti, ezen nem érdemes vitázni. Nekem például nincs kedvencem, vannak viszont korszakaim. Nem csak karácsonykor. Ilyenkor hajlamos vagyok orrvérzésig ismételni a nagy kedvencet, aztán soha többé. Jelenleg például így vagyok a stollennel. Most esszük a másodikat, hármat már csináltam ajándékba, és még sütnék egyet. De nem fogok, mert talán az lenne az utolsó, és annál jobb a recept.
Islert két éve csináltam először, karácsonykor. Az én islerem abban tér el az eredeti (mandulás) verziótól, hogy apukám kertjében termett mintegy 3 kilónyi mogyoró egy részéből készült. A nyáron főzött szederlekvárral és Vicus barátnőm anyukájának meggylekvárjával (ugyanis a második adagba, már nem jutott szeder) kentem meg.
Egyetlen nagy hibája van: a "kopásállósága" kritikán aluli...

Hozzávalók:
280 g liszt
280 g vaj
150 g darált mandula
140 g porcukor
egy ek rum
csipetnyi só

Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrom és beteszem a hűtőbe dermedni. Kb. egy óra múlva 3 mm vastagra nyújtom és kiszaggatom őket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem és 175 fokon 10-12 perc alatt világos aranybarnára sütöm őket.
Mikor kihűltek, kettőt-kettőt összeragasztok egy kis szeder (málna vagy meggy) lekvárral és olvasztott étcsokoládéba (kb. 200 g) mártom őket.
Most következik a legnehezebb része: pár napra jól el kell dugni őket valami hűvös helyre egy jól záródó fémbobozban, hogy összeérjenek az ízek.
Az egyik legjobb aprósütemény a világon.
Nesze neked Nigella!

Zabpelyhes keksz II.

A hétvégén szomorúan konstatáltam, hogy a molyok az egészséges életmódot választották és beköltöztek a teljes kiőrlésű bio búzalisztembe. Mind a két kilóba.
Azt hiszem örülhetek, hogy csak az a kettő ment kárba és nem kellett minden készletemet a kukába dobni. Teljes kiőrlésű liszt hiányában viszont új zabpelyhes keksz recept után kellett néznem (mert biza nemcsak a földimogyorós, hanem egy dupla adag kéksajtos is elkopott az elmúlt héten). Na nem mintha bánnám a dolgot.
A recept a Silver Palate The Basic Cookbook-ból származik. Véletlenül feleannyi cukrot tettem bele, mint amit ír (a szemem átugrotta a fél bögre kristálycukorra vonatkozó részt), de így pont tökéletes lett.

Hozzávalók:
1,5 bögre* zabpehely
3/4 bögre finomliszt
fél tk fahéj
fél tk sütőpor
110 g puha vaj
fél bögre barna cukor (én muscovadot használtam)
egy tojás
egy tk vaníliaesszencia
fél bögre aszalt vörösáfonya
egy marék durvára vágott dió (mogyoróval még tutibb)

Először a vajat kavartam ki a cukorral, majd hozzáadtam a tojást, a fahéjat és a vaníliát. Mikor teljesen homogénné vált, belekevertem a többi hozzávalókat is.
Sütőpapírt tettem két nagy tepsibe és diónyi darabkákat helyeztem a masszából egymástól tisztes távolságra.
A sütőt bemelegítettem 160 fokra és légkeveressel 12 perc alatt aranybarnára sütöttem a kekszeket. (légkeverés nélkül 180 fok)
30 db ropogós "jó reggelt" keksz lett belőle.

Peanut butter cookies (Mogyoróvajas kekszek)

Kaptam egy üveg mogyoróvajat Nóri barátnőmtől, amit egy ideje kerülgetek a hűtőben. Férjuram persze rögtön felajánlotta áldozatként, hogy megeszi kiskanállal, de nekem más terveim voltak. A hétvégén kiürült kekszesdobozt most ezzel a klasszikus amerikai csemegével töltöttem meg.
Vigyázat! Addiktív!
Hozzávalók (24 db keksz lett belőle):
110 g puha vaj
160 g mogyoróvaj (peanut butter, nem nutella!!!)
3/4 pohár (250 ml) barnacukor
2 ek juharszirup
1 tojás
egy teáskanál vaníliakivonat
1,5 pohár liszt
3/4 tk szódabikarbóna
100 g sós földimogyoró durvára vágva

1. A sütőt előmelegítettem 170 fokra.
2. A hozzávalókat addig kavartam, míg össze nem állt a kekszmassza.
3. Két tepsit sütőpapírral kibéleltem és diónyi kekszeket formáztam.
4. Légkeveréssel 10 perc alatt halvány aranybarnára sütöttem őket.

Whoopie pie

Nem szeretem a sütőtököt.
Az illatát még csak-csak elviselem, de semmi pénzért nem ennék belőle.
Ehhez képest minden sütőtökös ételt kedvelek, amiben feldolgozott formában van a tök (a bébiételek kivételével). Minden ősszel nagy sláger a sütőtök krémleves, van egy kedvenc sütőtökös pitém is (hamarosan posztolom) és azonnal lecsaptam Sajtkukacék receptjére is.
Nem szeretném ismételgetni a dolgokat, csupán még egyszer felhívni rá a figyelmet, mert a végeredmény minden várakozást felülmúl!
Illatos, fűszeres, puha párnácskák között a nem túl édes sajtkrém minden fogyókúrát romba dönt, és a legramatyabb őszi időjárást is feledteti.

Az évezred csokis kekszei ( The New York Times' Chocolate Chips Cookies)

Július kilencedikén egy nagyon kellemes kis írással lepte meg a világot The New York Times Dining and Wine melléklete. A csokoládédarabos keksz nyomába eredtek és nem adták fel, míg meg nem találták az igazit. Itt olvashatjátok. Voltak olyan nagyvonalúak, hogy közölték a receptet is!
Aztán ahogy az lenni szokott, tornádóként söpört végig a láz a nyugati gasztroblog oldalakon, az elmúlt két hétben mindenki ezt sütötte és ette...általános megelégedéssel.
Egy darabig lestem, hogy ki lesz a szemfüles és posztolja magyarul, egész addig, míg a Möszjő kekszei elfogytak a dobozból és valamivel pótolnom kellett az ŰR-t.
Valami egészen fantasztikus dolog sikeredett!Hozzávalók:
240 g finomliszt
240 g kenyérliszt
1 és 1/4 tk szódabokarbóna
1 és 1/2 tk sütőpor
1 és 1/2 tk só
283 g vaj
283 g barnacukor
226 g krisztálycukor
2 nagy tojás
2 tk vaníliaesszencia
566 g csokoládépasztilla (minimum 60% kakaótartalommal)

A vajat kikavartam a cukorral, majd hozzáadtam a tojásokat és a vaníliaesszenciát. Beleszitáltam a lisztet és az egyéb adalékokat, végül a csokoládédarabokat. Ahogy összeállt folpackkal lezártam az edényt és betettem a hűtőbe.
Az első számú titok: minimum 24 órát kell pihentetni, hogy az ízek összeérjenek. 36 óra múlva ideális megsütni. (Ezt meg tudom erősíteni: mindig azok a kekszeim sikerültek a legjobban, amire nem volt időm hirtelenjében megsütni és 1-2 napot állt a massza a hűtőben)
Kettes számú titok: Sütés előtt meg kell sózni egy icipicit!!!!

Szóval 36 óra múlva kivettem a cuccot a hűtőből, két tepsit kibéleltem sütőpapírral és olyan 60-70-80 g-os darabokat kanalaztam rájuk. Egyszerre 6 darab fért egy tepsibe. 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt aranybarnára sütöttem őket. 24 darab lett.
Egy nagy pohár hideg tejjel egészen katartikus élmény volt még langyosan. :-D

Csilivili kekszek a la Möszjő Hermé (Chocolate sparklers)

Van nekünk két db naaaagy fémdobozunk az IKEA-ból. Az egyikben az életmentő gyógyszereink, kötszereink vannak, a másikban az életmentő mikor milyen (csokis, zabpelyhes, gyömbér) kekszek. Gyanítom, hogy a kekszesdoboz tartalmának éppolyan gyógyereje van, mint a másiknak, talán ezért nem vagyunk szinte sosem betegek. Viszont ennek az idilli állapotnak a fenntartása elég sok kekszbe kerül. Ráadásul sunyi (pákosztos) kis manók is laknak velünk, akik titkon dézsmálják a készleteket (ha épp nem a zoknik egyik felét tüntetik el örökre), így időnként hangosan megállapítjuk: Hova tűntek a kekszek? Ez legutóljára két napja hangzott el férjem szájából. Kérdésnek tűnt, de benne volt az imperatívus: Munkára fel!
Tehát mára terveztem egy klasszik csokis-mogyorós kekszet. Amit möszjő Hermé könyvének érkezése rendesen felborított, mert hát milyen dolog is lenne, nem tesztelni egyből valamelyik receptet?
Így felütöttem a kekszes fejezetet és elkészítettem az első receptet. Mivel "Guszti bácsiról" nem érdemes vitatkozni, közlöm ahogy van. Süssétek meg ti is és írjátok meg a véleményeteket!

Hozzávalók:
385 g liszt
35 g nagyon jó minőségű holland kakaópor
csipet fahéj
csipet só
285 g puha vaj
125 g cukor
egy nagy tojás sárgája

Először a vajat kevertem ki a cukorral, majd hozzáadtam a tojássárgát és a többi hozzávalót. Ügyeltem arra, hogy ne dolgozzam túl a tésztát, ezért fakanállal kevertem. Ahogy összeállt, két 4 cm vastag rudat formáztam belőle és a hűtőbe tettem.
Egy óra múlva kicsit felvertem a tojásfehérjét, lekentem vele a csokis rúdjaimat, majd kristálycukorba forgattam.
Kb 1,5 centis szeletekre vágtam és sütőpapírral bélelt tepsikben 180 fokon megsütöttem őket (18 perc)
Az én privátim véleményem: Kifejezetten purista darab! Egy finom kávé ideális kísérője, de nem a klasszikus ropogtatnivaló, azaz nem eteti magát. Állagra tökéletes: belül morzsálódó, kívül ropogós. Küllemre jobban jártam volna, ha a tetejét nyomom cukorba (mint a gyömbérkekszemnél), mert így inkább érdekes, mint szép.

Inverz chocolate chip cookies

Amikor megláttam őket, Kenya jutott eszembe, az ottaniak bőrének színe és ahogy azt mondják: Mambo poa! Azaz minden rendben-szuahéli szlengben...Még akkor is minden rendben, ha eredetileg ezt a cookiet a páromnak készítettem, aki fehér- és tejcsoki rajongó, és szegény megint kénytelen lesz az étcsokiban tobzódni :-D

Erősen ajánlanám meg az OREO függők figyelmébe, ha egy kis sót tesztek a tésztába, ugyanazt az ízt kapjátok! Hallod Vicus?


A receptura:
1 és 3/4 pohár liszt, 1 és 1/4 pohár kakaópor (cukrozatlan), 2 teáskanál szódabikarbóna, 283 g puha vaj (nem ér csalni margarinnal), 1 és 1/4 pohár cukor, 3/4 pohár barnacukor, 2 tojás, 20 deka fehércsoki felkockázva (én milkát használtam, 30 dekát is elbírt volna)

Ha összekavartuk a masszát, tegyük hűtőbe, mert könnyebb lesz vele dolgozni. 180 fokos sütőben süssétek kb. 8-10 percig!

A világ legjobb gyömbéres keksze

Ezt a megtisztelő titulust nem én találtam ki, hanem a yahoo-n hirdették így tavaly karácsony környékén. Bár nem kóstoltam a világ minden gyömbérkekszét, de ettől jobb recepttel még nem találkoztam. (Sajnos) nem csak nekem jön be ennyire, hanem az egész családnak. Ezt a mostani adagot ajándékba fogom adni Dani nagymamájának, hogy minden reggel jól induljon a napja.
Egy jó hírem azért van mindenki számára: nagyon gyorsan össze lehet dobni, ha jól szervezi az ember a munkát. Először is bemelegítjük a sütőt 175 fokra és két nagy tepsit kibélelünk sütőpapírral.
Aztán kimérjük és összedolgozzuk a hozzávalókat:
2 és 1/4 pohár liszt
2 teáskanál gyömbérpor
1 teáskanál szódabikarbóna
3/4 teáskanál őrölt fahéj
1/2 teáskanál őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
150 g margarin (puha)
1 pohár cukor
1 tojás
1 teáskanál víz (kihagyható)
1/4 pohár melasz (nagyon fontos, ki ne hagyd! Culinárisban vagy bioboltokban kapható itthon is.)
Egy kicsit ragacsos masszát kell kapnunk. Ebből diónyi golyókat formálunk, kicsit meglapítjuk és cukorba nyomjuk. Rátesszük a tepsire és kb. 8-15 perc alatt megsütjük őket.

Ha jól szerveztünk, 30 perc alatt kész kell lennünk és semmit nem fogdostunk össze a ragacsos kezünkkel. Arra számítsunk viszont, hogy a kekszek illatára a szomszédok be fognak kopogni és az alvó gyerekek fel fognak ébredni :-D

Zabpelyhes kex I.

A mai nap kredencrámolással és hűtőtakarítással is telt (elég szörnyű szombat reggeli program, nem?), amikor is felfedeztem, hogy kb. 1,5 kiló zabpehely lapul a legfelső polcon. Ezt valószínűleg még a terhességem alatt spájzoltam be, nyilván a III. világháborúra vagy valami hasonlóra készülve. Ezzel kezdeni kell valamit! Nálam viszont a zabpehely csupán egy formában nyerő: sütiben!
A hűtő aljában fél órával később hasonló módon találtam aszalt vörösáfonyát, és így gyorsan megbeszéltem magammal, hogy ha már a főzés és takarítás miatt katasztrófa sújtotta övezet a konyha, akkor süssek is valamit. Csak hogy megédesítsem a délutánt :-D

A recept eredetijét egy nlc-s kismama-topicon találtam, de az arányokat itt is átvariáltam. A pohárban megadott mennyiségekből sejtem, hogy eredetileg valahol az Óperencián túlról származik ez is...de én ebben a formában a magaménak vallom.
Zabpelyhes keksz (kb. 22-24 nagy cookie lesz belőle)

20 dkg vaj
0,75 bögre barnacukor (fehér is ok, csak akkor kicsit más az íze)
1,5 bögre teljes kiőrlésű liszt
1,5 bögre zabpehely
2 tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 ek. vaníliás cukor
100 g étcsoki durvára vágva (esetleg maradék csokimiki, nyuszi stb mehet bele ráadásnak)
1 késhegynyi só
½ teáskanál fahéj
150 g aszalt vörösáfonya
Ha van otthon, durvára vágott dió/mogyoró is mehet bele egy marékkal

A hozzávalókat egy nagy tálba öntöm, gyorsan összegyúrom és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem a diónyi darabokat. Sütés közben eléggé szétfolyik, hagyjunk minden darabnak úgy féltenyérnyi helyet. 180 fokon szoktam sütni, elég gyorsan elkészülnek, ezért nem árt szemmel tartani őket!

Jól záródó dobozban állítólag hónapokig friss marad, de nálunk mindig napok alatt elfogy.