Borgonya-zeller gratin

Mindenkinek megvan a maga mumusa a konyhában, nekem ezt a köretek jelentik. Nem mintha nem vágynék érdekesebb és finomabb dolgokra, de hajlamos vagyok ezen spórolni időt és energiát.
Így nem készült még nálunk soha szalmaburgonya, burgonyakrokett és még sok minden.
Időnként azért erőt veszek magamon, és próbálkozom.
Ezt a próbát két dolog is inspirálta: az egyik, a Pastramiban elköltött kellemes vacsora. A hely hangulata nagyon tetszett, a braisingelt borjú tökéletes volt, a köret viszont kriminális.
Bővebben: nyers és ízetlen.

A másik inspirációt az jelentette, hogy jelenleg a Kitchen Aid reszelődobjait tesztelgetem és nagy megelégedéssel tapasztalom, hogy fantasztikusan alkalmas akár krumpli és zeller 1 mm-es szeletelésére is. Így már tényleg nem nagy munka összedobni ezt a köretet.

Hozzávalók:
friss, nem fás zellergumó (200 g) és krumpli (600 g) 1:3 arányban
kb 3 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
egy gerezd áttört fokhagyma
a kedvenc sajtunkból és jókora darab (kb 150 g)

A zellert és a krumplit meghámoztam, vékonyra szeleteltem.
A reszelődobot finomreszelőre cseréltem, és a sajtot is lereszeltem egy másik edénybe. A sajthoz kevertem a tejszínt és a fűszereket. Egy kis tejjel lazítottam, hogy ne álljon meg benne a kanál.
Egy kerámia sütőtálat kivajaztam, beletettem egy réteg zeller-krumpli egyveleget, ráöntöttel egy kis sajtos kencét. Ezt a rétegezést ismételtem, amíg el nem fogyott az összes hozzávaló.
Ekkor 180 fokos sütőbe toltam és kb 1,5 óra alatt megsütöttem. A tetejét félúton letakartam, nehogy megégjen, de nekem kellett ennyi idő, hogy a zeller is megpuhuljon.
Konfitált kacsával ettük, de én másnap magában is finomat ebéd kerekedett belőle.

10 perces spárga

Sokszor megkérdezik, mégis mennyi időt töltök a konyhában? És nem hiszik el, hogy pont feleannyit, mint amit gondoltak :-D De tényleg! (az más kérdés, hogy időnként szeretnék dupla ennyit...)
A tegnapi melós bagettezés után valami igazán könnyűre vágytam. Másrészt szeretném Danit is bevezetni a zöldségek világába, így lapozgattam a könyveimet, mit is kezdjek a maradék fél kiló spárgámmal. Joanne Harris: Francia konyha könyvében találtam ezt a receptet. Én szívem szerint 10 perces spárgának keresztelném. 10 perc megcsinálni és 10 perc alatt eltűnik az asztalról.A sütőt előmelegítettem 200 fokra. A megmosott spárgák végeit levágtam, egy tűzálló tálba raktam és meglocsoltam olivaolajjal őket. Jól meg is hempergettem, hogy mindegyikre jusson egy vékony réteg. Sóztam, borsoztam és betoltam a tálat a sütőbe. Nem néztem az órát, de olyan 10 percig sülhettek. Tálaláskor rájuk locsoltam egy fél citrom levét, egy kis balzsamecetet és pecorinot faragtam a tetejükre.
Szerettem volna életem párjának is hagyni belőle, de Danival 10 perc alatt megettük :-D
Isteni könnyű ebéd, de köretként is remek lehet bélszín vagy halak mellé!

Brokkolis csirke gratin

Nagyon szeretem az egytálételeket. Ízletesek, egyszerűek, laktatóak, ...minden földi jóság bennük van. Az elmúlt hetekben elég gyakran készítettem csőben sült brokkolit, amit most egy kicsit beturbóztam (részben a blog kedvéért is).

A reggeli bevásárlást követően elővettem az egyetlen kuktámat, amit még Péter a legénykorából mentett át. Így is néz ki: iszonyat ronda alumínium, kb. 4 literes és nem is zár tökéletesen, illetve jól el lehet vele szórakozni. Belepakoltam 4 csirkecombot, 2 felkarikázott répát, egy kis fej négybe vágott zellert, egy hagymát, egy fokhagymát, petrezselyemzöldet, néhány szem borsot, pár ág kakukkfüvet és egy babérlevelet. Felöntöttem vízzel, sóztam és odatettem főzni. Ahogy felforrt, elkezdett szivárogni a tetejénél, ekkor egy kicsit igazítottam a fedőn és 30 percig főztem.

Közben rózsáira szedtem bő fél kiló brokkolit és sós vízben "blansoltam". Ekkor Dani úgy döntött, mégsem alszik délelőtt, így akadt egy kis társaságom is. Gyorsan a kezébe adtam egy almát, hogy ne unja meg olyan hamar a főzőcskét.

A brokkolit leszűrtem és beszórtam a lasagne sütő tálamba (A képek tanulsága szerint sincs középméretű tepsim, így szinte mindig ezt használom. ) A csirkés zöldséget is átszűrtem, majd a csirkehúst is lebőröztem és kicsontoztam, apró darabkákra tépve bekerült a brokkoli mellé.
Az csirke levéből kb. 6 dl-t kimértem, a többit befőttes üvegekbe mértem, hogy az alaplé-raktárt gyarapítsam.

Szósznak most nem bechamel készült, bár nagyon hasonlít hozzá, de attól sokkal ízesebb.
50 g lisztet 50 g olvasztott vajon pár percig kevergettem (nem szabad megbarnulnia) és felengedtem 6 dl alaplével. Belekevertem 2 dl tejszínt és sűrű mártássá főztem. Sóval, borssal, szerecsendióval fűszereztem, majd a csirke-brokkoli keverékre öntöttem.

A tetejére morzsa került, mely egy kanál olvasztott vaj, kb 10 deka zsemlemorzsa és 50 g reszelt parmezán összekavarásával készült.
180 fokon sütöttem, amíg a morzsa szépen meg nem pirult.

Padlizsán parmigiana

Rengeteg variációja van ennek az ételnek, és mindenki a magáéra esküszik. A legtöbb recept, amit angol nyelvű oldalakon láttam, rántott padlizsánkarikákkal dolgozik. Biztos nagyon finom az is, de én nem vagyok egy "rántós" fajta (életemben eddig egyszer sütöttem rántott húst), és az olasz bibliám (Silver Spoon) sem említ semmi ilyesmit.

Ez ugyan egy átdolgozott verzió, de én ma így szerettem.
Ha holnap másképp fogom, azt is megosztom majd veletek.Varietas delectat.

Egy négy személyes adaghoz két nagy padlizsán elég. Kb. fél-egy centis karikákra vágom, egy nagy tésztaszűrőbe teszem, alaposan megsózom, és hagyom hogy kiizzadja a keserű levét a mosogatóban (kb. 60 perc)...Aztán jóóól leöblítem.
Közben elkészítem a paradicsomszószt.
Előveszem a legjobb teflon serpenyőmet, egy kanál olajat öntök bele és elkezdem aranybarnára sütni a padlizsánkarikák mindkét oldalát. Nagyon fontos hogy egyesével történjék a dolog, nem lehet több réteget egymásra pakolni. Ha valaki türelmetlen, nyugodtan dolgozzon két serpenyővel.
A másik alapvető dolog, hogy a padlizsán pont annyi olajat szív magába, amennyit aláöntünk, így nem érdemes egy evőkanálnál többet alátenni, mert olajban fog tocsogni az ételünk. Ha megsültek, papírtörlőre szedem, és minden réteg közé is teszek...
Közben a harmadik kezemmel előveszem a ricottát (250 g) beleütök egy tojást és keverek bele egy kis reszelt parmezánt (pár kanállal). Sózom, borsozom, esetleg ha van egy kis korianderzöld, azt is bele lehet aprítani.

A sütésre a lasagne-s tálamat használom. Alulra szétterítek egy kis paradicsomszószt, erre pakolom a sült padlizsánt. Minden karika tetejére egy teáskanál ricottás keverék jön, majd egy réteg pariszósz. Nekem most összesen két réteg padlizsánom lett, a végén beborítottam a maradék szósszal és egy zacsi (125 g) mozzarellát tépkedtem a tetejére.
200 fokon sütöm, míg a sajt szépen megbarnul a tetején.

Két megjegyzésem lenne:
A ricottás rétegekbe is kerülhet mozzarella, nálam most csak egy adag volt itthon.
A múltban próbáltam grillezni a padlizsánt és úgy beletenni, hogy időt és kalóriát spóroljak, ízre meg sem közelítette a hagyományos verziót... úgyhogy én inkább maradok a pepecselős-papírtörlős változatnál.