A következő címkéjű bejegyzések mutatása: málna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: málna. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. július 9., péntek

Málna bodzás rozézselében

Minden nyárnak megvan a kattanása, úgy látszik az idén a boros desszertek lesznek a nyerők. Az egészről Lívia tehet, mert idehozott egy hihetetlenül jó (szó szerint ütős) tokaji aszús fagyit, amit én egyszerűen nem tudtam abbahagyni, így Férj is csak elmondásból ismeri.
Ezután megakadt a szemem Lebovitz úr rozés málnaszorbetén, amiből most készül a harmadik adag, annyira jó.
A sort muszáj folytatni, így most zselé készült.
Na nem mintha szeretném azokat a zselének csúfolt masszív undormányokat, amikkel anno az USA-ban találkoztam (tényleg, tudja valaki, hogy azokban mi a jó?)...de ma kísérletező kedvemben voltam. Ráadásul kaptunk mi már egyszer egy üveg chardonnay zselét, ami igen jól csúszott karácsony tájékán.
Tehát a feladat adott volt: komponáljunk egy finom állagú zselét. Legyen benne bor, málna és bodza. Ez utóbbi a kiváncsiságom miatt került bele, de nekem elhihetitek, nem rontotta el...

Hozzávalók:
400 g málna
4 dl száraz rozé bor ( Varga pincészet Pinot Noir rulez)
4 ek bodzaszörp (szigorúan házi)
4 ek cukor
3 és fél zselatinlap

A málnát lemostam, a bort összeforraltam a cukorral és a bodzaszörppel. A zselatinlapokat hideg vízben pár percig áztattam, majd a forró borhoz adtam. A poharak aljában szétosztottam a málnaszemeket, erre öntöttem a boros keveréket.
Tudom, hogy nem zöld dolog, de én egyből betettem a hűtőbe.
A vendégeink nemsokára itt lesznek, de annyit már most is kijelenthetek, hogy ha nekik nem ízlik, én szívesen feláldozom magam a maradékpusztítás oltárán.
S hogy milyen az állaga? Épp hogy kocsonyás, ha megmozdítom a poharakat akkor gusztusosan "remegős".


2010. július 2., péntek

Málnasorbet rose borral

Hát újra itt vagyok!
Még mindig nem sikerült magamat utolérni, a blog új arculatához is várjuk a szerzői engedélyeket és Londonról sem sikerült még írni. Viszont kaptunk a héten 3 láda málnát, amivel kezdeni kellett valamit.
Mármint azzal a kettő ládányival, ami egy nap múlva még ehetőnek bizonyult.
Mivel a lekvárfogyasztásunk elhanyagolható, úgy döntöttem, különböző málnafagyikat készítek a hőségre való tekintettel. Készül itt hagyományos málna, csokoládéfagyi málnával, vaníliafagyiba húzott málnacsíkok és mind közül számomra legkedvesebb: ez a sorbet.
Igazi felnőtt darab, aminek minden cseppje egy élmény!

Hozzávalók:

340 g málna
130 g cukor
500 ml száraz rozé bor

A hozzávalókat felforraltam, majd egy percig forraltam, hogy az alkohol kifőjön belőle.
Lehűtöttem, átpasszíroztam.
A fagyasztógépbe öntöttem és 15 perc múlva tálaltam.
Mennyei!

2009. március 28., szombat

Kókuszos keksz málnadzsemmel

Tegnap szembejött velem a tavasz. Teljesen mindegy mit mondanak az időjósok, én érzem a csontjaimban.
És máshol is...de ezt nem részletezném. Ennek okozója pedig az új biciklim. Merthogy az a korszakalkotó ötletem támadt, hogy hétfőtől bicajjal járok dolgozni, amikor csak az időjárás engedi.
Hogy ne kerüljek az "önkéntes vesedonor" kategóriába, vettem ám egy szép bordó sisakot és egy rendkívül előnyös rikizöld fényvisszaverő mellényt (amiből az autóban is kell tartani). Szóval, ha valaki Mátyásföld és az Uzsoki kórház közötti útvonalon meglát, kérem tartsa vissza a röhögését arra a pár pillanatra, míg elhaladok mellette.
Ma főpróbát tartottam, kb. 30 perc alatt be tudok érni, kocsival ez a táv 25-40 perc forgalomtól függően. Ezen kívül így legalább heti négyszer sportolok egy órát, nem szennyezem a környezetem és kávé nélkül is lesz 110-es vérnyomásom. Kell ennél több?

Kell. Pl. egy finom keksz a délutáni teához.
Hozzávalók:
250 g szobahőmérsékletű vaj
140 g cukor
egy tojás
egy tk vaníliakivonat
300 g liszt
100 kókuszreszelék
málnalekvár (a hűtőben lévő elfekvő lekvárkészletek elhasználásához remek ez a keksz)
kókuszreszlék a díszitéshez

A lekvár kivételével összedolgoztam a hozzávalókat és tettem bele egy csipet sót is megszokásból. Két hosszúkás kn 5 cm átmérőjű rúddá formáztam folpackba csavartam és a hűtőbe tettem. (Elmentem bicajozni. Ezt a lépést ki lehet hagyni, a keksz ízén nem változtat.)

A sütőt bemelegítettem 190 fokra. A tésztarudakból fél centi vastag kekszeket szeltem le, amit kb 15 perc alatt világos aranysárgára sütöttem.
Két korongot málnalekvárral összetapasztottam (volt még a tavalyi főzetemből, és pár kanál IKEAS vörösáfonyalekit is találtam, amivel szintén remek lett), összenyomtam, hogy az oldalán kicsit kicsorogjon és így meghempergettem a maradék kókuszreszelékben.

Eredmény: Igazi roppanós vajas keksz. Nagyon jól passzol a gyümölcsteákhoz!

2008. július 11., péntek

Pierre Hermé málnás csokitortája

Tegnap "szabadnapom" volt, azaz anyósom bevállalta a Kapitányt. Igyekeztem 72 órára beosztani az időt, így már kora reggel a piacon kezdtem. (Jutott idő barátnőzni és a Körúton flangálni is, de a beszerzést nem lehetett elbliccelni). Ahol csudaszép frissen szedett málnákat árultak, emberbarát áron. Nem tudtam ellenállni, muszáj volt megint egy nagyobb adagot venni. S míg még szezonja van, gondoltam tesztelem a következő ötcsillagos receptet a "KÖNYV"-ből. A dolog annál is érdekesebb, mert nemrég egy nagyon hasonlót alkottam az Avoca recept alapján, kiváncsi voltam a különbségekre.Először én is elkészítettem a Mester omlós tésztáját. Ízbolygó nemrég ismertette a Szakácsok könyve variációt, az enyémben egy icipicit mások az arányok.
Hozzávalók:
285 g puha vaj
150 g porcukor
100 g finomra őrölt mandula
fél teáskanál só
fél teáskanál vaníliaesszencia
2 nagy tojás
490 g liszt
Itt is arra kell ügyelni, hogy ne dolgozzuk túl a tésztát. Ahogy összeáll, kész is. 4 órát kell pihentetni a hűtőben (ugyanis nagyon lágy, hasonlóan a kekszek tésztájához), majd nyújtani. A tésztát 4 részre osztottam, a másik 3 ment a fagyóba. (Hálás dolog lesz csak kivenni és nyújtani!)

A 4. adagot lisztes pulton nyújtottam és kibéleltem vele egy 18 cm-es formát. (22-es kellett volna, de nekem olyanom nincs.) Tettem rá alufóliát, beleszórtam a babot és 180 fokos sütőben, vakon sütöttem 18 percig. Aztán a babot kiöntöttem és készre sütöttem. Hagytam kihűlni.
A krém hozzávalói:
145 g étcsoki
115 g vaj
1 nagy tojás
3 tojás sárgája
2 ek porcukor

kb. egy pohárnyi málna

A töltelékhez megolvasztottam az étcsokit és a vajat külön tálkákban. Hagytam langyosra hűlni őket. Majd a csokiba kevertem egy egész tojást és 3 tojás sárgáját. Hozzáadtam a cukrot, majd a langyos vajat.

A tésztára egy rétegben málnát szórtam, nyakon öntöttem a krémmel és 11 percre betoltam a 190 fokos sütőbe. Negyedórát pihentettem, majd szeleteltük és ettük.

Vélemény:
Meseszép volt egyben. Szeleteléskor viszont a töltelék megfolyt, ezért azt nem is fényképeztem.
Legközelebb vagy nem 11 percig fog sülni vagy külön kosárkaformákban készítem, és akkor direkt ez lesz a szexepilje. Ízre harmónikus, selymes.
A férjem szerint az Avoca verzió jobb. Szerintem nem jobb, csak karakteresebb, mégis könnyebb.
A Hermé tészta viszont világbajnok! Mindkettő marad a repertoárban!

2008. június 21., szombat

Málnás csokitorta

Ezt a tortát szintén ajándékba készítettem, ezért csak fázisfotóim vannak. Viszont olyan jól sikerült, hogy bekerült a tuti repertoárba, még készíthetek róla képeket.
Az alapkoncepció rendkívül egyszerű: omlós tészta, megszórva érett málnával, nyakonöntve csokikrémmel. A titok persze itt is a részletekben rejlik.
Először is egy gyors omlóstésztát kell készítenünk. Ehhez használhatjátok a jól bevált pate brisee-t, én most az Avoca verziót készítettem. 225 g liszt, 150 g vaj, 25 g cukor és egy tojás sárgája kell csak hozzá és gyors kezek.
Ezzel kibéleltem egy 24 centis kapcsos tortaformát. (Hullámos szélű piteformában is jól mutathat, bár szerintem az egy kicsit sekély). 180 fokos sütőben készre sütöttem a tésztát, majd hagytam kihűlni. Megszórtam illatos málnaszemekkel (kb. 300g). Lassú tűzön felforraltam 350 ml habtejszínt 100 g cukorral, majd a tűzről levéve beletördeltem 250 g 70%-os étcsokit. Egy löttyintésnyi Cointreau-t is belekevertem. A képen az egyik tábla málnás étcsoki, amit végül mégsem tettem bele, hanem simával helyettesítettem. Ez utóbb nagyon jó ötletnek bizonyult, mert a krém olyan selymes lett, hogy mindennemű roppanós málnaizé csak rontott volna rajta.
A krémet időnként megkeverve hagytam kissé hűlni, majd ráöntöttem a málnára. Hát éppen nem lepett el minden szemet (bár én ezt szerettem volna), így lehet, hogy legközelebb egy kicsit több krémet készítek, és akkor tükörsima felszínű tortát kapok.
Az élvezeti értéken ez mit sem rontott, az eddig Sacher-hívő anyukám nem győzte dícsérni :-D