Madeleine

Mostanában alig eszem édességet, így ha sütésre adom a fejem, akkor kétszer is meggondolom mit készítsek. Két verzió van: vagy olyan ami egyáltalán nem visz kísértésbe, akármilyen finom is (tejcsokis dolgok), vagy ami mindenkit megkísért, így túl hamar elfogy...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):
135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja

A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.

A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.

A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.

A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.

Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.

Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...

Zila tortaforma pályázat - A "finis" és a nyertes lemon curd

Nem vagyok az az izgulós fajta, de pénteken elég felpörgetett állapotba kerültem. Először is sütöttem két tepsi macaront. Az egyik tepsi tökéletes lett, a másik katasztrófa. Ne kérdezzétek miért, ha tudnám, már posztoltam volna. De nem adom fel a gyakorlást! :-D
Ezek után nekiláttam a pályaműnek. Tökéletes tésztát kavartam, amit sikerült is egyben kivenni a formából. (hurrá!) Úgy döntöttem, nem kísértem tovább a sorsom.
Még próbaképpen összedobtam egy csokis macaront is, pont úgy, ahogy a múlt héten (mert azok csodásak lettek), de puszedlikké váltak a sütőben...
Ekkor beláttam, jobb ha egy kicsit dolgozok, hogy lehűljenek az agytekervényeim és fordítottam pár oldalt szakszöveget...
Majd nekiláttam a végleges lemon curdnek. Egész héten ezen járt az agyam, elpancsoltam vagy 20 tojást, vettem új szűrőket, hogy végül megszülessen a számomra tökéletes, gyorsan kivitelezhető curd.
Külön megelégedésemre szolgált, hogy Pataki úr ki is emelte az eredményhirdetés során. :-D
Persze attól, hogy nagyon finom és fényes, még mindig nem lehetett olyan szépen díszíteni, mint a habos tortákat, a mentalevélke opció pedig már túl későn jutott eszembe...Szóval péntek este úgy feküdtem le, hogy holnap elmegyek "letudni" a versenyt, a pályamű pedig max egy kategóriában esélyes: ronda, de finom.
Csak másnap reggel döbbentem rá, hogy még ezt is alul lehet múlni, mikor észrevettem, hogy a takarófólia beleragadt a curdbe és a szép fényes felszíneket tönkretette.
Már ott voltam, hogy letépem a hajam, mikor mentő ötletként elkezdtem inkább restaurálni a sütit a maradék curddel... a fényképeken látni, mennyire sikerült. Én olyan állapotban voltam, hogy még a gépem is otthon hagytam.
Nagyon kedvesen fogadtak a Zila kávéházban bennünket, Zila László mestercukrász érdekes szakmai tréninget is tartott a formával kapcsolatban, és megkóstolhattuk a finom tortákat is. Nagyon jó volt újra találkozni Max-szel, megismerni Maimonit és Nikit is.
Sajnos kommunikációs lehetőségeimet eléggé bekorlátozta Danikapitány, aki mindenáron a figyelem központjában szeretett volna tündökölni, és nem igazán értette kit ünneplünk ennyi tortával.
A kóstolás után sor került az eredményhirdetésre, ahol a II. helyezést értem el. Nem tudom leírni a döbbenetet, amit éreztem. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a bátorítást, a családomnak a kitartást (tudom, sokszor nehéz velem) és Líviának, hogy velünk tartott.

Szeretnék gratulálni a másik öt döntős "kollegának" is, fantasztikusan finom süteményeket alkottatok!
Sokat tanultam az alapanyaghasználatot illetően, például hogy milyen finom lehet teljes kiőrlésű lisztből is a sütemény, a sült réteslapokat hogyan lehet újratölteni, a prószatortáról nem is beszélve. A kakukkfű eddig is az egyik kedvenc fűszerem volt, de tegnap egy kertészetben még 3 különbözőfajtát vettem, hogy legyen mivel dolgozni a nyáron.

Még egyszer köszönöm a Zila Kávéháznak a lehetőséget, megtiszteltetés volt részt venni a pályázaton!

Végezetül pedig a nyertes, "tízperces" lemon curd, ami bekerült a spirálos füzetembe is!

Egy nyeles lábasban összemérem a következőket:
4 egész tojás
4 tojás sárgája
150 g cukor
150 g vaj
250 ml citromlé

Egy tál felé kikészítem a nagyméretű, nagyon sűrű szövésű szűrőmet (direkt erre vettem a héten) és elsütöm a rajtpisztolyt.
Habverővel folyamatosan kavarva közepes lángon melegíteni kezdem a keveréket, közben nagyjából egyneművé is válik a massza. Ahogy a vaj teljesen felolvadt érdemes nagyon figyelni. Az addig tojássárgája színű egyveleg elkezd sűrűsödni és kivilágosodik. Ahogy kavarás közben tartani kezdi a formáját (neadjisten egy-két kis tojásfehérjecseppet látunk kifehéredni a masszán belül) kész is van. Ekkor beleborítom az előkészített szűrőbe és egy habkártya segítségével átpasszírozom.
Az eredmény: Fényes, finom, sima citromkrém, ami hűtőben 2-3 hétig is eltartható.
Lehet vacakolni vele gőz fölött is, meg kis lángon főzve, de a végső ízt egyik sem befolyásolja. Nekem nagy könnyebbség, ha valahol időt tudok spórolni, így nagyon örülök ennek a gyors verziónak.

Habos citromtorta

Míg a blog első évében a csokoládés recepteket posztolgattam egymás után, mostanság egyre inkább a citrom válik dominálóvá a konyhában, és azt tekintem ritka kivételnek, ha csokoládéból készül valami. Nem mintha kevésbé szeretném, ugyanúgy értékelem, csak valahogy ritkábban vágyom rá...
Ez a citromtorta viszont annyira jól sikerült, hogy napi szinten tudnám nem csak én, hanem a történetesen a lépcsőházunkba költöző 3 éves csöpp lány is enni, aki azóta is emlegeti!
Vegyétek ezt figyelmeztetésnek: Addiktív!
Az elkészítés apropóját a megmaradt lemon curd szolgáltatta, ami a Zila tortaforma tesztelésre készült, és a hűtőben árválkodott. A receptet itt találjátok, először is ebből kell egy adagot készíteni a tortához. Az elkészített lemon curd kb. 3 hétig szavatos hűtőben, lefedve tartva.

A tészta hozzávalói:
6 tojás
150 g cukor
2 tk reszelt citromhéj
2 tk vaníliakivonat
2 tk meleg víz
70 g finomliszt
60 g kukoricakeményítő
3/4 tk borkősav (sütőpor is jó)

A sütőt előmelegítettem 160 fokra. Sütőpapírral kibéleltem 2 db 24 cm-es tortaformát.
A tojások sárgáját habosra kavartam a cukor 2/3ával és a reszelt citromhéjjal. Beledolgoztam a vaníliát és a vizet is, a legmagasabb sebességgel kavarta a robotgép egy percen át. Beleszitáltam a lisztet, de nem kevertem bele.
Egy külön keverőtálban felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport (még nincs borkősavam). Tovább verte a gép közepes sebességgel. Amikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a maradék cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.A hab harmadát hozzáadtam a lisztes keverékhez, hogy föllazítsam és jól elkeverjem. A föllazított masszát pedig óvatosan belekevertem a maradék habba, vigyázva, hogy össze ne törjem. Ezután kétfelé osztottam, és szétkentem a sütőpapírral bélelt tortaformákban. Kb 25-30 perc alatt sültek meg.
A kész tortalapokat azonnal kivettem a formából és rácson hagytam őket hűlni.

Közben elkészítettem a citromszirupot:
100 g cukor
177 g víz
93 g frissen csavart citromlé

A vizet felforraltam a cukorral, majd lehúztam a tűzről. Miután teljesen kihűlt, hozzáadtam a citromlevet.
Mivel a tojáshabtól iszonyatosan édes lesz a végeredmény, itt érdemes visszavenni a cukormennyiségből. Egészen biztos vagyok abban, hogy 50 g is bőven elég, de lehet, hogy nincs is szükség semmilyen cukorra (ízlés dolga).A tortát másnap állítottam össze.
A tortalapok tetejét és alját levágtam egy kenyérvágó késsel (kb 1 mm-t), hogy ne legyen egy pici kérge sem. Az alsó tortalapot megöntöztem a szirup felével. Rákentem a lemon curdből 240 g-ot. Rátettem a másik tortalapot és ezt is megöntöztem a maradék sziruppal.
Nem kell megijedni, a babapiskóta jellegű tortalap gyönyörűen felveszi ezt a mennyiséget anélkül, hogy szétázna.
Az olasz módon készített tojáshab hozzávalói:
6 tojásfehérje (180 g)
260 g cukor
80 g víz
47 g frissen csavart citromlé
3/4 tk borkősav

A tojásfehérjéket a robotgép keverőtáljába tettem.
A cukorból kivettem 3 evőkanálnyit, a többit egy nyeles lábasba öntöttem, és hozzáadtam a vizet valamint 1 ek citromlevet. Folyamatosan keverve felforraltam, majd takarékra vettem a lángot.

Közben felvertem a fehérjét közepesen sebességgel. Amikor habossá vált, hozzáadtam a sütőport, majd mikor már puha hullámokat kezdett vetni, hozzáadtam a három evőkanál cukrot, maximálisra állítottam a sebességet és kemény habbá vertem.
A cukorszirup alatt ismét feltekertem a lángot és addig főztem, amíg 120 fokos nem lett. Ezt hívják angolul "firm-ball stage"-nek. Igazából nem is kell hőmérőzni, abban a pillanatban éri el a cukor ezt, amikor megjelenik a karamellszín és keménnyé válik a massza.

Én itt nem követtem a könyv utasításait, hogy áttöltsem egy üvegedénybe a szirupot és úgy pancsoljam bele, hanem egyből a tojáshabhoz adagoltam kb 6 adagban, úgy, hogy minden egyes adag után 5-6 másodpercig gyorsan keverte a gép a habot. Azért nem érdemes járó motor mellett folyamatosan csurgatni, mert ha a habverőfejre kerül a szirup, akkor azonnal a tál falára veri a gép, ami rögtön odaköt.
Ha valaki kézi mixerrel dolgozna az megpróbálhatja folyamatosan adagolni, csak vigyázzon arra, hogy ne tartsa a sugárba a mixer fejét. Közepes sebesség mellet még két percig verjük a habot, közben adjuk hozzá a maradék két ek citromlevet.

Ezután más dolgunk nincs is, mint hogy előmelegítsük a sütőt 260 fokra és szépen rákenjük a habot a tortánk tetejére.
Kb. 3-5 percig sütjük, úgy hogy a sütő mellett ülünk és figyeljük, mert nagyon hamar barnul!
Szobahőn vagy hűtve tálaljuk!

Citromos mákos szelet lemon curd-del töltve

Az egyik nagy kedvencem a citrom-mák kombináció, így egyértelmű volt, hogy a harmadik Zila tortaformára adaptált recept erre fog épülni.

Hozzávalók a tésztához:

2 nagy szobahőmérsékletű tojás

1 szobahőmérsékletű tojássárgája

200 g tejföl

2 tk vaníliakivonat

250 g finomliszt

250 g cukor

1,5 tk sütőpot

0,5 tk szódabikarbóna

0,5 tk só

3 kezeletlen citrom reszelt héja

50 g mák (ízlés szerint pirítva)

200 g szobahőmérsékletű vaj

A tojás kivételével a hozzávalókat a robotgép keverőtáljába mértem és a krémkarral közepes sebességgel egyneművé kavartam (kb. 2 perc). A tojásokat egy tányérban kissé felvertem, majd két részletben a masszához adtam és újabb 2-3 percig keverte a gép.

A 180 fokra előmelegített sütőből kivettem a forró tepsit, erre helyeztem az előkészített Zila tortaformát. Gyorsan lefújtam a leválasztó spray-vel, majd belekanalaztam a masszát.

Kb 40 perc alatt sült meg a tészta, ezt tűpróbával ellenőriztem.

A tészta egy része kinőtt a formából és a tepsibe csurogva sült meg, mely kostolónak nagyon örült a család, de így kb 15% veszteséggel lehet számolni.

A kész tésztáról először a szilikont, majd kihűlés után a fémkeretet is lehúztam. Hagytam teljesen kihűlni.

Lemon curd

Hozzávalók:

7 tojás sárgája

150 ml citromlé

egy kezeletlen citrom reszelt héja

90 g vaj

egy csipet só

210 g cukor

A hozzávalókat összemértem, majd vízgőz felett, folyamatos kavarás mellett sűrűre főztem. Ahogy kész lett egy sűrű hálójú szitán átszűrtem, majd hagytam kihűlni.

A kész krémet a kocka alakú mélyedésekbe töltöttem.

Eredmény: Nagyon intenzív citromos desszert, ahol a mák íze csak jelzésértékű, főleg textúrában teszi azt különlegessé. El tudnám képzelni egy vajasabb krémmel (Pierre Hermé klasszikus citromkrémje), ahol a citromlevet csak a tojással főzöm fel, és kihűlés után kanalanként dolgozom bele a szobahőmérsékletű vajat. Ez egy sokkal légiesebb textúrát adna, ami még érdekesebb lenne a mákos alapon. Majd legközelebb!

Maga a tészta is isteni, őzgerinc vagy kuglófformában is megsüthető, majd érdemes egy kis citromos cukorsziruppal átecsetelni, hogy nedvesebb legyen az állaga (bár mi önmagában is tökéletesnek találtuk).

Citromos-mákos muffin

Volt egy muffin korszakom kb 5 évvel ezelőtt, amikor ha kellett, ha nem sütöttem a kis süteményeket. Aztán szépen elmúlt, s bár Ikeás forma mellé még szilikonosra is beruháztam, muffint az idén még nem sütöttem.
Egészen a múlt hétvégéig, amikor is egy adag szedret akartam "elsütni". Pitébe kevés lett volna, muffinba viszont ideálisnak bizonyult. El is fogyott mind a 12 még aznap.
Nekem is ízlett, de fel sem vehette a versenyt az örök kedvencemmel: a citromos-mákossal.

Sokáig kísérleteztem egy időben a tökéletes arányok eltalálása céljából, szerintem ez pont olyan, mint az amerikai klasszik:
Hozzávalók:
egy bögre (2 dl) cukor
két bögre liszt
két (fanatikusoknak három) citrom reszelt héja
3 ek mák
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl író (vagy kefír vagy tej, ebben a sorrendben preferálom őket)
egy citom leve
egy tk sütőpor
2 tojás
vanília (opcionális)

A tojást kikavarom a cukorral, beleöntöm a vajat, majd az írót. Hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Muffinpapírokkal bélelt formában 180 fokon aranyszínűre sütöm.
A formában hagyom kihűlni.

Mivel egy szem gyermekemnek igencsak bejön a műfaj, elképzelhető, hogy sorba felvonultatom neki a további kedvenceket is (bár akkor is ez a legjobb).

Citromos-csokis pite

Szereted az étcsokit naranccsal? Akkor ki kell próbálnod citrommal is!
Én az első direkt citromos csokiélményemet Líviának köszönhetem, s ez már biza hónapokkal ezelőtt volt. A Keserédes kandírozott citromcsíkjai étcsokiba mártva egyszerűen fenségesek voltak.
Ezek után nem volt kérdéses a folytatás, a megfelelő receptet itt találtam.
A pite harmónikus és egyszerű, bár én az omlóstésztát legközelebb Joanne Harris receptje után fogom csinálni (ugyanis az omlósabb).Hozzávalók:
Egy adag omlós tészta (igazából mehet bele egy kicsit több cukor, mert itt pate sucré-t kér a recept), amiből vaksütéssel egy "pite héjat" sütöttem 180 fokon.

60 g jó minőségű étcsoki (60%-os)

4 tojás
4 tojás sárgája
egy pohár (250 ml) cukor
egy pohár (250 ml) frissen facsart citromlé (4 citrom leve volt nálam)
150 g vaj
egy csipet só
Miután kihűlt a pite váza, felolvasztottam az étcsokoládét és vékony rétegben az aljára kentem.
Betettem a hűtőbe hűlni.

Nekiláttam a lemon curd-nek:
A tojásokat kikavartam a cukorral, majd hozzáadtam a citromlevet is. Egy vastag aljú lábasban feltettem takaréklángon főni, miközben állandóan kavartam. Ahogy elkezdett sűrűsödni, még lejjebb tekertem a lángot, nehogy rántottát főzzek, és árgus szemekkel figyeltem, mikor jön el a lélektani pillanat, mikor le kell kapni a tűzről.
Erre a legjobb a fakanál teszt: ha már bevonja a massza a kanál hátoldalát annyira, hogy ujjunkat csíkot húzva bele kétoldalról nem fut össze, akkor kész a krémünk.
A krémet áttöltöttem a robotgép keverőtáljába, és kicsit hagytam hűlni. Azért fontos áttölteni, mert a vastag aljú lábosok elég hőt tudnak tárolni és leadni, hogy a tökéletes krémből két perc alatt ugyancsak rántotta legyen ( szintén saját tapasztalat).
Szóval pár perc hűlés után kanalanként belekevertem a vajat és végül tettem bele egy csipet sót.

Kivettem a csokis pitevázat, majd átszűrtem, és beletöltöttem a még langyos krémet. Állítólag, ha nem langyosan töltjük, odalesz a szép fénye. Ezt nem próbáltam ki, de higgyünk a könyvnek.

A végeredmény:
Mindenki kétszer kért!!! Még az öcsém is, aki egy: nem édesszájú, kettő: teleette magát előtte hamburgerrel, három: tavaly nem ájult el Pierre Hermé citromos pitéjétől.
A baj az, hogy emlékeim szerint nyerőbb a Möszjő citromkréme, de ezt már nehéz élesen felidézni.
Muszáj lesz újra elkészíteni azt is a korrekt értékelés reményében....

Csirketagine

Eddig egyszer próbálkoztam tagine-nal, egy Stahl recept alapján - totál katasztrófa lett. Konkrétan a kutya se ette meg és nem csak azért, mert nincs kutyánk.
Azért nem adtam fel egyből (így vagyok a nyúlhússal is), mert amit a fél világ imád, az nem lehet rossz. De most autentikusabb változatra vágytam. (Izé, valakinek nincs kedve egy marokkói gasztrotúrához?)
Így a múlt héten, mikor újra megtaláltam a hűtőben a még november végén elkészített sóban pácolt citromjaimat, nagyon megörültem nekik. Ezeknek 6-8 hét érés kell, így épp mostanában ideális felhasználni őket. Az Olive magazin receptje meg épp kapóra jött.

Hozzávalók:
4 csirkecomb vagy egy csirke
egy ek olaj
kis vaj
2 pácolt citrom
125 g zöld olajbogyó
kakukkfű és oregánó egy-egy ek (én frankón kihagytam, mert a szemem átugrotta)
egy csokor petrezselyem apróra vágva
kuszkusz a tálaláshoz

A páchoz:
1 hagyma reszelve
3 fokhagyma préselve
25 g reszelt gyömbér
egy kis csokor korianderzöld finomra aprítva
egy csipet sáfrány
egy citrom leve
3-4 kanál olivaolaj
Ezeket összekavartam, majd a csirkecombokra (8db felsőcomb) kanalaztam őket.
Fél napig pácolódtak.

Egy kis olaj és vaj keverékén elősütöttem a csibecombokat, majd a maradék páclevet rájuk kanalaztam, kicsit felhúztam vízzel. a citromok belsejét kivájtam, a héjukat vékony csíkokra vágtam, majd beletettem a raguba. Mellédobtam az olajbogyót is, és nagyon lassú tűzön, fedő alatt hagytam összeérni az ízeket. Sóztam, borsoztam, időnként fordítottam is rajtuk (bár enélkül is minden rendben lett volna).
Az utolsó fél órában levettem a fedőt, hogy a szaft kicsit besűrűsödjön és elkészítettem a kuszkuszt.

Remek lett. Tényleg.

Citromos gyömbéres keksz lemon curd-del

Újra itt vagyok. A ritkább posztoknak igen prózai oka van: minden hónap középső két hetére annyi extra munkát kapok (angol szakfordítás), hogy semmi időm sem marad a hobbijaimra. Ilyenkor a blogololás arra redukálódik, hogy időnként át-átfutom a gasztro gyűjtőoldalakat, megnézem ki mit főzött-sütött.
Így esett, hogy amikor egyik vasárnap megláttam Orsi citromtortáját, szinte feljajdultam. Hogy ez "állatkínzás"! Írtam is neki rögtön egy kommentet, mire 5 perc múlva már csörgött a telefonom, hogy szívesen vagyunk látva. Na így kell meghívatni magát az ember lányának :-D
Csak, hogy félreértés ne essék: 19 éve ismerjük egymást.
A citromtortából repetát is kértünk (s kaptunk is), sőt még egy üveg fantasztikus lemon curd-del is gazdagabban tértünk haza.
Kacérkódtam az ötlettel, hogy lazán benyomjuk kiskanállal, de aztán ráleltem erre a receptre, amit szinte sírt, hogy kísérője legyen a nagyszerű krémnek.
De hogy a dolog ne legyen olyan egyszerű, balga fejjel nem követtem a receptet, hanem elkezdtem kreatívkodni. Így vékony, törékeny kekszek helyett igencsak roppanós "tündérkenyereket" kaptam. Viszont az íze olyan fantasztikus lett, hogy mindenképpen megér egy misét, sőt akár egy vallást is lehetne rá alapítani.
Mindenesetre közlöm az eredeti receptet, hátha másnak is kedve támad szerencsét próbálni. Legközelebb én sem változtatok rajta.

Hozzávalók:
110 g vaj
2 ek barna cukor
2/3pohár cukor
egy citrom reszelt héja
egy citrom leve
1/4 pohár juharszirup
egy tk narancskivonat
1 pohár liszt
egy tk őrölt gyömbér
1/2 pohár kandírozott gyömbér

Ezeket kell összedolgozni, behűteni, majd diónyi darabokat sütőpapírra rakni és 160 fokon megsütni.
Isteni finom!

Pierre Hermé legfinomabb citromkrémes pitéje

Nem adtam fel, hogy elkészítsem a már hónapok óta a hűtőre mágnesezett recept alapján a Möszjő citromkrémes pitéjét holmi tepertős pogik miatt. Mivel öcsém tegnap tért haza évi nyaralására Írországból, a nyuszi helyett erre az alkalomra fogtam :-D
Meg kell hagyni, nagyon finom. Mondhatni, őrült jó. A krémben nem érződik sem a tojás, sem a vaj íze külön, teljesen harmónikusan olvad össze, mintha mindig is együvé tartoznának, hogy valami új szülessen belőlük.
Nagyon sajnálom, hogy nincs lehetőségem minden citromos pitét egyszerre elkészíteni és egy asztalra halmozva végigkóstolgatni őket, hogy eldöntsem, melyik a legjobb. Talán nincs is erre szükség. Carpe diem!Hozzávalók:
1 pohár cukor
3 citrom lereszelt héja
4 tojás
3/4 pohár frissen facsart citromlé (nekem 3 citrom kiadta)
300 g szobahőmérsékletű teavaj (margarin szigorúan tilos!!!!!!)
hőmérő
egy elősütött pitetészta (22 cm)

Először egy keverőtálban összekevertem a cukrot és a citromhéjat. Hozzáadtam egyenként a tojásokat, majd a citromlevet.
Egy fazékban vizet forraltam, erre ültettem a keverőtálat, úgy, hogy ne lógjon bele a vízbe az alja. Egy habverővel elkezdtem kevergetni.
Az egész játék arra ment ki, hogy anélkül sűrítsem be a krémet, és érjem el a 82 fokos hőmérsékletet, hogy a tojás rántottává válna. Tehát a keverést nem szabad abbahagyni.
Ez az elején jó móka, aztán az ember karja kezd odalenni 15 perc magasságában... Különösen onnan vicces a dolog, amikor bal kézzel elkezd az ember hőmérőzni is, a gyereke meg rángatja a nadrágja szárát, hogy részt venne a mulatságban. Hát persze hogy beleesik a hőmérő a már majdnem kész krémbe, úgyhogy innentől már csak az ösztön vezérelt...

Na de annyi biztos, hogy kb 60 foknál kezd besűrösödni a matéria és onnan még jó 10 perc a vége. ..
Ahogy kész lett a krém, gyorsan beleöntöttem egy másik keverőtálba egy nagy szűrőn keresztül. A fennakadt citromhéjat kidobtam, hőmérőt lemostam, mértem. Egyből 60 fok körülire hűlt a massza, úgyhogy folytattam a vaj kanalankénti belekeverésével. Ezt robotgéppel végeztem nagy fokozaton mintegy 3-4 percig, hogy minél levegősebb, habosabb legyen a végeredmény.
Megkóstoltuk Danival, kis híján úgy döntöttünk, hogy a konyhakőre kucorodva ujjal elnyalogatjuk az egészet :-D
Aztán sikerült jobb belátásra térnünk és folpackkal lezárva betettünk a hűtőbe estig. (Minimum 4 órát kell hűlnie!)

Valamikor délután megsütöttem a fagyasztóban dekkoló pitetészták egyikét.

Mielőtt elindultunk a reptérre, egy nagy kanállal jól felkevertam a krémet, hogy lazuljon, majd belekanalaztam a kész pitébe.

Vacsora után hangos MMMMmmmmmm-mök közben elfogyasztottuk (a felét).
Ízbolygó receptjét elolvasva szerintemugyanazt a tortát készítettük, én a Dorie Greenspan féle (amerikai) leírást követtem. És vele ellentétben az én hőmérőm szuperul mér, csak nem ejteném mindig bele a katyavaszokba...

Kakukkfüves-citromos pisztráng zöldbabbal

Ez az egyik kedvenc ételem nyáron. És az egyik legegyszerűbb is. Két éve szinte minden héten megcsináltam...
A jó 40 dekás pisztrángok a legjobbak ehhez a recepthez, én fejenként egyet szoktam számolni. A halat megtisztítom, besózom, borsozom. A hasába tömök egy kis marék friss kakukkfüvel és néhány karika citromot. Kiolajozott tepsibe fektetem a halakat, a tetejükre pakolom a maradék citromkarikákat, kakukkfüvet. Így néznek ki nyersen: (Igazság szerint az a jó, ha nincsenek ilyen szorosan egymás mellett a halacskák. Ez a tepsi 2 halnak ideális, de most Dani miatt beszorítottam egy harmadikat. Így nem tudott olyan gyorsan elpárologni a hal leve, ahogy kellett volna...és egy kicsit túl kellett sütnöm a pisztrángokat. Pont ezért lefedni is tilos. Sütjük, nem főzzük a szegény jószágokat.)
Vajdarabkákat faragok rájuk és 200 fokos sütőben aranybarnára sütöm őket.
A köret párolt zöldbab vajdarabkákkal.

Levendulás-citromos muffin

Ha eddig valaki Nigellát említette, én csak húztam a számat. Ugyanis az a két műsor, amit a tv-ben láttam, nekem teljesen hiteltelennek tűnt. És nagyon gagyinak (easy-breasy).

Az elmúlt hetekben viszont a barátnőimnél kezembe akadtak a könyvei és muszáj volt őket kölcsönkérnem. Ugyanis két olyan recept is szerepelt bennük, amin mostanában sokat elmélkedtem (anélkül, hogy tudtam volna, hogy már lelőtték a poénomat).

Az egyik téma a levendula. Amit imádok. Gasztronómiai élményként előszőr Írországban találkoztam vele, levendulás citromlekvár formájában. Érdekes volt. Nem egyértelműen jóóó, hanem érdekes. Ahhoz eléggé, hogy most újra elővegyem az ötletet, és Nigella után szabadon megalkossam a saját variációm.

Először is levendulacukrot készítettem. Ehhez téptem egy marék levendulát édesanyám kertjében és kristálycukorral rétegeztem. Pár nap alatt teljesen átjárta a cukrot a finom illat.

A muffinhoz nem a jól bevált alapreceptem használtam, hanem a Nigelláét. Ez egy klasszikus egyensúly sütemény, amit már jó régen ettem, így nosztalgiáztam is kissé. És persze beturbóztam citrommal.

A hozzávalók
125 g liszt

125 g levendulás cukor (én benne hagytam a virágokat)

125 g puha vaj

2 tojás

egy csipet só

pár kanál tej

egy teáskanál sütőpor

egy citrom reszelt héja

Ezekből tésztát kavarunk, amit 12 muffinkapszliba töltünk (én 8-ba töltöttem, de nagyon megnőttek sütés közben). 200 fokon 20 percig sütöttem. A formában hagytam hűlni 5 percig, majd tányérra szedtem.

A cukormáznak elvileg halványlilának kellene lennie. Én biza nem szeretem a szinezőanyagokat, de ha szeretném se találtam sehol lilát. Csak pirosat és zöldet. Azokat meg hagytam inkább a Teccsó polcán...

Így egyszerűen összekavartam 200 g porcukrot egy citrom levével és ezzel vontam be a sütiket. Mindegyik tetejére tettem egy levendulavirágot. Nemcsak szépek, de finomak is lettek!

Citromos csirke fokhagymás cukkiniágyon

Ma megint csirkecombokat készítettem, a változatosság kedvéért ebben is volt citrom. És ezt is imádta a Kapitány.A recept eredetileg a "The Union Square Cafe Cookbook"-ban található. A köret improvizáció.
A csibecombokat sóztam, borsoztam, lisztbe forgattam és olajban elősütöttem. Kiszedtem a sütőedényből, kiöntöttem az extra zsiradék nagy részét, a maradék egy kanálnyira pedig dobtam 4 gerezd felkarikázott hagymát és 4 gerezd fokhagymát. Lassú tűzön puhára pároltam őket. A hagymához adtam pár ág virágzó kakukkfüvet, másfél pohár húslevest (de jó, hogy ott a készlet a fagyóban) és visszapakoltam a combokat. Rájuk csavartam egy citrom levét, egy másikat pedig felkarikáztam, így mindegyikre jutott egy-két szelet. Betettem őket 210 fokos sütőbe, lefedve. 15 perc múlva levettem a fedőt, meglocsolgattam őket a húslével és még 40 percig sütöttem őket.

A körethez lereszeltem uborkagyalun a bébicukkiniket. Mivel elég nagy adag lett, nem mertem a serpenyőben sütni, elővettem a wokomat. Szégyen gyalázat, hogy alig párszor használtam, pedig a tűzhelyemen az 5. égő középen wokláng... na de majd most! Semmiképp nem akartam keserű égett fokhagymát enni, így az indiai "tarka" módszerrel éltem. Egy kis olajban megsütöttem a két gerezd fokhagymát, kidobtam őket, majd ebbe az illatos olajba zúdítottam a cukkinit és nagy lángon pár perc alatt ropogósra sütöttem őket.
Közben rájöttem, hogy a legnagyobb gondom eddig a wok tisztítása volt. Ma lazán a tűzhelyen hagytam, holnap úgyis szükség lesz rá :-D

Citromos pite karamellizált földieperrel

Erre itten most nagyon büszke vagyok. Merthogy pont úgy sikerült a citromkrémem, ahogy annak lennie kell, az állagánál már csak az íze lett jobb.Másrészt szívesen fejbe vágnám egy szívlapáttal azt, aki a karamellbe forgatott földiepret kitalálta! Esküszöm, ez a legnehezebb része az egésznek, pláne meg ha egy kisebb társaság lesi az ember remegő kezeit (még nem ittam ma). Biztos benne van az is, hogy kicsit tartok a karamelltől, sokszor égettem már össze magam ... mindenesetre a karamellsipkák sehogy sem akartak az eperszemeken maradni, így stratégiát változtattam, és kanállal locsolgattam rájuk. Így legalább a gravitáció velem volt. No meg az erő is.

A receptet tovább nem titkolom, de lenne egy kérésem. Ha valaki majer a karamellkészítésben, tartson nekem egy virtuális eligazítást, plíííííííz!
Előre kell bocsájtanom: kétnapos projektre készüljetek. Viszont a munka dandárja 30 perc alatt megvan, ha minden kéznél van.
Kezdésnek egy omlós tésztát dobtam össze:
225 g liszt, 150 g vaj, egy csipet só és 2 tojássárga. (1 fehérjét megtartottam, mert ezzel kentem át az elősütött tésztát, hogy ne ázzon át)
Majd jött a citromkrém, amit ebben a sorrendben kevertem össze:
5 citrom leve, 4 citrom reszelt héja, 400 g cukor, 8 tojás (falusi, by grandma), 350 ml habbá vert tejszín (Cserpes sajtműhely).
(Mivel az utóbbi időben ért pár kudarcélmény a kritikán aluli UHT tejszínekkel, fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mit tettem bele, mert a siker kulcsa ebben lehet.) A krémet és a tésztát is egy éjszakára beparkoltam a hűtőbe.
Másnap elővettem a nagy (30 cm-es átmérőjű) hullámos szélű piteformám, és 180 fokon elősütöttem a tésztát. Majd beleecseltem a tojásfehérjét, és mikor az fehérre váltott, beleöntöttem az előzőleg felkavart (de nem felvert) krémet. Csurig lett, így nagyon óvatosan beemeltem a 150 fokos sütőbe és 70 percig sütöttem (tűpróba).
Állítólag ez az éjszakáztatás a titka annak, hogy nem válik két rétegre a krém, hanem ilyen gyönyörű pudingos lesz.
Nem lehet abbahagyni az evését!!!

Hagyományos citromos sajttorta

Tészta:
85 g édes teasütemény (pl győri omlós)
100 g őrölt mandula (dió és mogyoró is lehet)
45 g olvasztott vaj

A teasütit ledaráljuk (én aprítógéppel töröm össze) és összekeverjük a mandulával és olvasztott vajjal. Egy tortaforma aljára döngöljük-tapasztjuk ezt a "morzsát".

Töltelék:
600 g krémsajt
250 g cukor
185 ml tejföl (én egy pohárral teszek bele)
6 tojás
1 evőkanál reszelt citromhéj

A hozzávalókat robotgéppel alaposan kikeverjük, a tésztára öntjük és 140 fokos sütőben szilárdulásig sütjük.

Ha van otthon savanykás gyümölcs (áfonya, ribizli) nagyon finom tortazselét lehet tenni a tetejére...

Vagy citromkrémmel is lehet tálalni:

90 g vaj, 125 g citromlé, 220g kristálycukor, 2 tojás (ezt forró gőzfürdőben keverjük sűrűsödésig, majd hagyjuk kihűlni)

A döngölt alapból ki lehet hagyni az olajos magvakat, csináltam már úgy, hogy egy zacsi győri édest összeaprítottam, és annyi olvadt vajjal kevertem ki, amennyi a morzsás állaghoz kellett.

A másik tapasztalatom, hogy bármilyen tortaformát is használok egy kicsit mindegyik ereszt, szóval a sajtkrémes töltelék mindig szivárog az elején...
Nálam az vált be, hogy egy réteg sütőpapírt teszek a csatos tortaforma aljára (kicsit lazán)és így kapcsolom öszze... a papír jól tömít, nincs több szivárgás. De a biztonság kedvéért teszek alá még egy tepsit, mert uuuutálok sütőt vakarni...

Sütés közben a sajtkrém feljön (végülis egy felfújt), majd hűlés közben összeesik, nem szabad megijedni...ha kicsit "kráteres" lesz a végén emiatt, azt pont jól lehet álcázni a tortazselés gyümikkel.. (egyébként ez annál inkább igaz, minél jobb minőségű a tojás)

Már legalább 15-ször megcsináltam ezt a tortát, nem lehet elrontani!