Carnitas, pico de gallo, guacamole

Avagy nincs is jobb egy jó burritónál és némi jéghideg innivalónál (sör, bodzaszörp, kinek mi). Legalábbis mi nagyon rákaptunk a cuccra, sőt, legutóbbi vendégeinket is ezzel traktáltuk.
A sztori úgy kezdődött, hogy az egyik áruházlánc mexikói napokat tartott, és potom áron kínálta a tortillalapokat. Nem mintha bonyolult lenne őket elkészíteni, de nálunk az időfaktor miatt ez most nem jön szóba...
A hús, a híres "carnitas" na az már más tészta, ezzel érdemes elszöszölni, sőt, egyáltalán nem érdemes összecsapni. Kicsit utánaolvastam a témának, találtam egy jó receptet C&V és D. Lebovitz könyvében, a kettőt összegyúrtam, a saját ízlésemre alakítottam, párszor megfőztem, mire kialakult a végleges verzió. Mi így szeretjük.

A hozzávalók:
1 kg sertéslapocka
só, bors,
egy rúd fahéj
kedvenc chilli ízlés szerint
2 babérlevél
1/4 tk őrölt római kömény
1/4 tk "rendes" őrölt kömény
3 gerezd foghagyma
egy nagy fej hagyma apróra vágva
libazsír

A húst kb 2x2 cm-es kockákra vágjuk. A kuktában egy kis zsírt hevítünk és adagonként jól körbepirítjuk a húst majd egy tálra szedjük. Mivel a lényeg, hogy szépen karamellizálódjon a hús felszíne, érdemes kis adagokban (akár 3-4 részletben) elvégezni ezt a műveletet, ha túl sok húst rakunk egyszerre az edénybe, az levet enged, és főni fog a húsunk...
Tény, hogy kukta nem a legszerencsésebb hússütő edény, de mivel a lekapott pörcöket jó megtartani, és a további főzés is ebben történik, én hajlamos vagyok kompromisszumot kötni... Ha valaki a rendes vaslábast választja, lelke rajta... csak kétszer annyi idővel számoljon.

Ha ez megvan, akkor mindent visszazúdítok a kuktába, melléteszem a fűszereket, a hagymát. Sózom, borsozom, felöntöm fél liter vízzel és lezárom a kuktát. Kb. másfél órán keresztül főzöm. Ennyi idő alatt a leve teljesen sűrű mártássá forr be (ha nem, akkor beforralom) a hús pedig szétesik, ahogy hozzáér a villa.
Aki szereti, friss korianderzölddel tálalja.

Közben készítek egy vájdling guacamolet, pico de gallo-t, reszelek chedar sajtot és kikészítem a tejfölt. Az összeszerelést mindenki maga végzi, ízlés és étvágy szerint pakolva a hozzávalókból.

Nektek mi a kedvenc mexikói kajátok?

Buffalo wings

A hétvégén sikerült megalkotnom a tökéletes reprodukcióját az amerikai kedvencemnek. A dolog olyan jól sikerült, hogy mire körülnéztünk már el is tűnt a 2 kiló csirkeszárny...
Hozzávalók (4-6 főétel vagy 8-12 csipegetnivaló adag):
2 kiló csirkeszárny
Tabasco szósz
(1-2 puff sherryecet)
egy csomag szárzeller
15 dkg márványsajt
1,5 dl tejföl
1,5 dl kefír

A csirkeszárnyakat 3 részre vágtam az ízületek mentén. A "használhatatlan" végét félretettem alapléfőzéshez. Kiolajoztam egy nagy tepsit. A csirkeszárnyakat megszórtam sóval, borssal, némi zellermaggal (opcionális) és kotányi szárnyas grill fűszerkeverékkel. A kiolajozott tepsire fektettem őket, úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokon egyszer megforgatva, mindkét oldalukat ropogósra sütöttem (kb egy óra). Mivel én a nagyon csípős verziót szeretem alaposan megöntöztem a kész szárnyakat Tabasco szósszal. Aki ennél is jobban bírja a gyűrődést permetezze meg finoman egy kis sherryecettel is őket!

A szószhoz összeturmixoltam a márványsajtot, tejfölt és kefírt.
A zellert pedig hasábokra vágtam és már faltuk is.

Pirított csicseriborsó-az egészséges rágcsa

Az elmúlt évben teljesen beleszerettem a csicseriborsóba. Készítettem belőle kencét, salátát, fasírtot (ez mondjuk szétesett, de majd újra próbálkozom) és legutóbb ezt a sós rágcsát.
A receptet 3 mondatban össze lehet foglalni:

1. Áztasd be a csicseriborsót egy éjszakára, majd sós vízben főzd puhára.
2. Csepegtesd le, adj hozzá egy ek olajat és a kedvenc fűszered (én most füstölt paprikát használtam kis fokhagyma-granulátummal, de mehet bele garam masala is vagy bármi más)
3. 180 fokos sütőben, időnként átkeverve süsd ropogósra (vagy kevésbé ropogósra, ha úgy szereted) 35-40 perc alatt. Sózd meg ízlés szerint.

Ajánlom baráti beszélgetésekhez, filmnézéshez vagy csak úgy.
Vigyázat!
Addiktív!

Guacamole, a világ legjobb trutyija

Amikor először kóstoltam, kb. 10 éve, még azt sem tudtam, hogy kell ejteni. Aztán itthon eszembe jutott, mikor valamelyik Stahl könyvben megláttam és újra kipróbáltam. Közepes eredménnyel.
A februári Good Foodban is szerepelt, így a tálban árválkodó két avokádóra pillantva gondoltam, kap még egy esélyt.
Istenien sikerült, olyannyira, hogy a később érkező vendégeknek már alig jutott :-D
De vigasztalásul (hogy ők is elkészíthessék otthon) íme a recept.

Hozzávalók:
2-3 érett avokádó
1 nagy érett paradicsom apróra kockázva
1 közepes fej hagyma apróra kockázva
egy lime leve
chilli és aprított korianderzöld ízlés szerint
só

Meghámoztam az avokádót és egy tálban villával összetörtem. Meglocsoltam a lime levével és hozzákavartam a többi hozzávalót is.
Tortillával ettük.

Megjegyzés: Az eddigi tapasztalataim alapján ez az étel minél frissebb, annál jobb. Az avokádót tilos botmixerezni, mert attól csak gusztustalan lesz. Villával is simára lehet törni (ha nem, akkor még nem elég érett, nem is érdemes felhasználni), de akkor az igazi, ha kicsit darabos marad.
Ebben a korianderzöld is finom (amit egyébként mostanában megint "nemszeretek").

Kedvenc sós rágcsám malackaruhában

Katakonyha által közzétett malackák bármelyik körkérdésnél nagyobb lavinát indítottak és rengetegen arattunk vele a szilveszteri büfé kapcsán.
Én sem maradhattam ki belőle. Örültem, hogy végre izgalmas formában prezentálhatom a kedvenc sajtos rágcsám, amit kb. két évtizede ollóztunk ki egy német nyelvű Burdából. (Vagy sem, mindenesetre én így emlékszem).

Hozzávalók:
300 g liszt
250 g vaj
6 ek víz
1 ek ecet
egy tk só
egy fél tk kömény (opcionális)
8 dkg reszelt sajt

A hozzávalókat gyorsan összegyúrjuk, a tésztát egy éjszakára betesszük a hűtőbe. Másnap a pulton hagyjuk kicsit kiengedni, majd vékonyra nyújtjuk és tetszés szerinti formára szaggatjuk.
Tojással lekenjük és szezámmaggal, köménnyel, sajttal, nagy szemű sóval megszórjuk (ízlés és vérmérséklet szerint).
Nagyon sokáig eltartható, bár ezt soha nem tudtuk hitelt érdemlően bizonyítani.

Devils on horseback (Baconbe csavart aszalt szilva)

Bár a címet a Ramsay könyvben találtam, ezt a poént Gabi barátnőm már évekkel ezelőtt lelőtte.
Kiváló partykaja!

Hozzávalók:
kb. 250 g aszalt szilva
kb. fél kiló szeletelt bacon
egy marék fogpiszkáló
egy pici száraz fehérbor (opcionális)

Az aszalt szilvákat baconba tekertem és fogpiszkálóra szúrtam. Egy tepsiben 150 fokon szép ropogósra sütöttem őket. Gabi barátnőm öntött alá egy kis száraz fehérbort is, attól még pikánsabb íz lett.
Pillanatok alatt elfogyott :-D