Egy csöpp ketchup

Ha egy évvel ezelőtt valaki azt mondja, saját ketchupot főzök hamarosan, biztosan kinevettem volna. De ez a csináld magad hozzáállás rendesen be tud gyűrűzni, amit részben a paranoia, részben pedig a kíváncsiság hajt. Mivel mostanában rengeteg paradicsomot veszünk a piacon áruló néniktől, bácsiktól, adta magát a téma, hogy ezt is kipróbáljuk.

Ehhez nem a képen látható gyönyörű koktélparadicsomokat használtam, hisz az kedvenc aktuális nassolnivalónk, hanem hatalmas szív alakú befőzőparadicsomokat vettem egy nagytarcsai nénitől.

Az alapötlet a GoodFoodból származik, a kivitelezést már inkább anyukám tanácsai alapján végeztem.

Hozzávalók:
2 kg paradicsom felparítva
4 nagy hagyma
250 g zellergumó
4 gerezd fokhagyma
egy tk őrölt koriander
egy rúd fahéj
egy tk szegfűbors
1/2 tk őrölt bors
1/2 tk Tabasco
200 ml fehérborecet
pár kanál nádcukor (eredeti recept 200 g-ot ír, de szerintem az durván sok)
só

Először is egy nagy fazékban feltettem főni a paradicsomot. Amikor jól összerottyant, átpasszíroztam. (A Kitchen Aid-del egy perc volt.)
A zellert és a hagymát felkockáztam, pár kanál olajon lepirítottam, majd a fokhagymát is hozzáadva még egy percig dinszteltem.
Felöntöttem a lepasszírozott paradicsomlével, hozzáadtam a többi hozzávalót is, fellforraltam majd a legkisebb lángon főzni kezdtem. Kb félúton átmenetileg kivettem belőle a fahéjat és a szegfűborsot és botmixerrel krémesre pürésítettem. A fűszereket visszatettem és még kb 1 órán keresztül rotyogtattam. Időnként megkavargattam, kóstolgattam.
Mikor már jó sűrű lett kis üvegekbe szedtem és száraz dunsztba tettem.
Elvileg 3 hónapig eláll.
Kétlem, hogy addig ne fogyna el.

Ti szoktatok ketchupot főzni?

Rebarbarás eperdzsem

Az idei első lekvárom szigorúan "limitált mennyiségben" készült.
Azaz 5 pici (2dl-es) üvegnyi. És ennek oka prózai: 40 dkg rebarbaránál többet nem találtam vasárnap a Bosnyákon. :-(
Na de kesergés helyett jöjjön inkább a recept, ha valakinek kedve és szerencséje lenne kipróbálni eme klasszikus párost:
Hozzávalók:
30 dkg apróra vágott, hámozott rebarbara
60 dkg átmosott, feldarabolt érett eper
45 dkg cukor
Oetker 1:2 zselésítő

A hozzávalókat összekevertem és egy óráig állni hagytam.
Nagy lángon, folytonosan kevergetve kb. 5 percen keresztül főztem, majd "steril" üvegekbe szedtem. A tetőt rácsavartam, az üvegeket pedig fejre állítottam 5 percre. Ezután egy éjszakára száraz dunsztba kerültek, másnap reggel pedig teszteltük az egyik üvegcsét.
Isteni!

Ezen kívül "sima" eperlekvár is készült, 5 nagy üvegnyi. Itt is az 1:2 arányban használtam cukrot:epret, ami kicsit túlzásnak bizonyult. Bár biztos vagyok benne, hogy ez is hamar el fog fogyni natúr joghurtok és palacsinták ízesítésére, legközelebb az 1:3 aránynál maradok.

A tavalyi rebarbaralekvárom gyömbérrel készült, itt olvashattok róla.

Kandírozott gyömbér

Imádom a gyömbért. Minden formában és mindenféle ételben. Vagy teaként. Esetleg sörként. Természetesen csokoládéban is.
Viszont még sohasem kandíroztam saját kezűleg. Aztán egyszer csak szembejött velem a recept az egyik kedvenc könyvemben (Silver Palate: The new basic cookbook). Megvártam míg friss gyömbérszállítmány érkezik az Intersparba (fonnyadtból nem érdemes nekiállni) és vettem másfél kilót. A pultnál dolgozó mérőlegénynek kicsit felszaladt a szemöldöke a mennyiség láttán, de nem szólt semmit.
Igazándiból nem voltam benne biztos, mennyit akarok csinálni és hogy fog sikerülni, ezért kissé túlbiztosítottam a rendszert. Most viszont, hogy túl vagyok az első adagon (amit az Angyalkajátékos húzottam kap (kap mást is)), leírom a tapasztalatokat. És izgulok, hogy nehogy nekiálljon otthon elkészíteni :-D

Hozzávalók:
2 pohár tisztított, fél centis kockákra vágott gyömbér
só
kb fél kiló cukor

A gyömbért lehámoztam, felkockáztam. Átöblítettem, majd annyi vízben, mely bőven ellepi, feltettem takaréklángon főni egy csipet sóval.
Félóra múltán leöntöttem róla a vizet, újabb fél órát főztem egy újabb csipet sóval. Összesen 4 ilyen főzési ciklus volt (remekül időzíthető a kereskedelmi csatornák reklámblokkjaihoz a folyamat).
Másnap felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepi és ráöntöttem egy pohárnyi cukrot. Addig főztem, amíg a szirup szinte teljesen elfőtt. Ekkor kristálycukorral vastagon megszórt tepsibe kanalaztam a teljesen áttetszővé vált gyömbérkockákat (minden rostozata eltűnt!!!) és villával óvatosan összeforgattam.
Egy napot hagytam száradni, majd csatos üvegbe pakoltam.

Azóta rájárok :-D

Ha mégis maradna belőle számottevő mennyiség, akkor hamarosan jön a "háromgyömbéres keksz"!

Marinált sült paprika, a last minute nyáridéző

Még mielőtt elsiratnánk az idei nyarat, készítsük el ezt a csodát.Először Ákos barátunknál ettük pár éve (ő pedig csángó nagyanyjától tanulta), bele is szerettünk első kóstolásra.
Mindenféle paprikából finom, aki tobzódna a színekben, válasszon többfélét. Én most másfél kilónyi kápia paprikából készítettem. Megérte!
Legtöbbször pillanatok alatt befaljuk csak úgy, esetleg húsok mellé vagy szendvicsbe kerül. Ha viszont csíkokra vágjuk, akkor fetasajt kockák köré is tekerhetjük és előételként vagy tévézéshez rágcsaként is végezheti.Maga az elkészítés nem bonyolult: a paprikákat lemosom, hagyom lecsöpögni majd forgatva feketére grillezem minden oldalukat (ez tényleg nem több, mint 15 perc). Beleteszem őket egy nagy üvegtálba, folpackkal lezárom és hagyom hűlni. A gőzben felpuhul az égett héj, így könnyen lehúzható. Csumázásnál ügyelek arra, hogy ne vesszen el az illatos paprikalé, tehát mindenképpen egy tál felett dolgozom. Pár kanál alma vagy fehérborecettel és cukorral salátalevet készítek, és leöntöm vele a paprikákat. A tetejére egy filmrétegnyi olajat öntök.
Egy literes üvegnyi lesz belőle.

FICOCO

Történt az, hogy sétáltunk a szomszédommal a környező utcákban. És egyszer csak elém ugrott egy hatalmas fügefa, telis-tele lila fügével. Mivel a gazdája épp szüretelt, összeszedtem minden bátorságom és megkérdeztem, esetleg van-e eladó. Mondta, nincs, de szedjek, amennyit gondolok. Erre zavarba jöttem, mentegetőzni kezdtem, hogy az én fantáziám határtalan, jobb, ha mondd egy árat és akkor mindketten jól járunk. Azt válaszolta vasárnapra meglesz az ár. Vasárnap ismét arra sétáltunk (hogyhogynem) és meg is kaptuk a választ: szedjük le, ami a fán van, 5 ft lesz darabja. Leszedtük.
Lett belőle a szomszédba ajándék, befalnivaló csak úgy, szexi előétel a VKF-re, konyakos-mézes fügedzsem és FICOCO.
Azaz fügedzsem kakaóval. A FICOCO dalmát specialitás, minden amerikai Whole Foods-ban kapható és mennyei. Arra gondoltam ködös novemberi reggeleken vigasztaló lesz ilyet reggelizni.Hozzávalók:
450 g füge
pár kanál méz
egy csapott evőkanál jó minőségű cukrozatlan kakaópor

A füge kocsányait levágtam, összeaprítottam és feltettem főni pár kanál méz társaságában. néhány perc múlva botmixerrel összeturmixoltam, hogy homogén legyen. Mikor már pár perce pöfögött, hozzáadtam a kakaót és késznek nyílvánítottam.
Az eredmény: Nem túl édes, kicsit csokis, nagyon fügés finomság.

Paradicsomos csilidzsem

A hétvégén elzarándokoltam egy Alexandra könyvesboltba, hogy belenézzek a Szakácsok könyvébe. Szerelem lett első látásra, bár ami a technikai részt illeti, negyedannyira nem alapos, mint a nemrég posztolt könyvem. Viszont receptügyileg nekem jobban tetszik. Olyannyira, hogy ma el is készítettem ezt a műfaji dzsemet, mely már elsőre átlapozásra is megragadott.
Ha tudtam volna, hogy ilyen jó, egyből dupla adagban készítem!!!!
Hozzávalók:
500 g érett paradicsom
2 hüvelykujjnyi friss gyömbér
4 gerezd fokhagyma
4 db friss csilipaprika (Tescoban mindig kapható)
3 ek halszósz
300 g cukor
100 ml bor vagy almaecet (én elfelejtettem beletenni, most jutott eszembe a poszt írása közben)

Meghámoztam a paradicsomot és összeturmixoltam az összes hozzávalóval. Kb 40 perc alatt sűrűre és fényesre főztem, közben állandóan kavargattam. 2 db 2 dl-es üvegnyi lett belőle.

Nagyon különleges és nagyon finom! Legközelebb az ecetet sem hagyom ki belőle :-D

Aszalt meggyes rebarbara chutney

Tegnap elkövettem életem első chutney-ját. Már régóta szerettem volna ilyesmit csinálni, főleg mióta az egyik könyvemben igen izgalmas kombinációkra találtam. Például rebarbarára.
Azt viszont álmomban sem hittem, hogy az idén még kapok. Egészen addig, míg a Bosnyák piac kinti részen meg nem ütötte a fülem a szó! Vissza is fordultam, hogy megbizonyosodjam, jól hallottam. Jól bizony! Egy töppedt öregasszony árulta mérleg nélkül.
Nem tudom hogy van ez, de az öregasszonyok mindig 20% felárral és 10%-kal kevesebb anyaggal dolgoznak, valamint minden másodiknak van csak mérlege, az is csal. Számolni meg sosem tudtak. Tisztelet a kivételnek.
No mindegy, történetünk "tésasszonyának" gyors alkut kínáltam, kihasználva, hogy előző vevője lepattant az áruról, majd pakoltam is a szerzeményem a babakocsi aljába.Hozzávalók:
90 dkg rebarbara másfél centis darabokra vágva, szükség szerint hámozva
3 ek cukor
1/2 pohár méz
1/2 pohár aszalt meggy
5 ek vörösborecet
3 ek vörösbor
2 tk mustármag
1/2 tk só
csipet fahéj, gyömbér, cayenne bors
1/2 pohár reszelt vöröshagyma
3/4 pohár zellerszár apróra vágva
2 tk reszelt narancshéj
1 ek nagyon apróra vágott mag nélküli jalapeno paprika
2 tk limelé

A felszeletelt rebarbarát megszórtam a cukorral és 30 percig állni hagytam.
Egy edényben szirupszerűre főztem a mézet, aszalt meggyet, ecetet, bort, mustármagot, sót és a fűszereket.
Belekevertem a hagymát és a zellert, kb 2 perc alatt megpuhultak.
Hozzáadtam a rebarbarát és időnként kavargatva addig főztem, amíg puha nem lett, de az állaga még megmaradt.
Ekkor beleszórtam a narancshéjat és az erős paprikát és hagytam egyet rottyani. Végül belekevertem a lime levét, amivel kész is lett.
Gyorsan üvegbe szedtem és hagytam kihűlni.
Holnap citromos-borsos kacsát sütök, ahhoz fogom kínálni.

Gyömbéres rebarbaralekvár

A teljes címhez hozzátartozik az, hogy "egy kis karamellel megbolondítva", ha értitek mire gondolok. ;-D
Kedden végre kaptam rebarbarát. Mondhatni bagóért. 600 ft-ot kért a szláv akcentussal beszélő hölgy 3 kg-ért a Bosnyákon. Hazáig énelkeltem az autóban. Nem vicc.
Otthon gyorsan megmostam, kicsit lehámoztam, feldaraboltam 2 centis darabokra, lemértem. 2,25 kg! Remek. Egy nagy fazékba tettem, ráborítottam ugyanennyi cukrot, két citrom reszelt héját és levét. És belekockockáztam a hűtőben szomorkodó kandírozott gyömbéremet is (kb 10 deka volt). Másnap odatettem főni 70 g reszelt gyömbérrel, amit muszlinzsákba kötöttem.
Nagyon szépen alakultak a dolgok, a befőttesüvegek sterilizálását a mosogatógépre bíztam. Kb. 2,5 óra múlva megállapítottam, hogy szinte tökéletes. Itt elkövettem azt a hibát, hogy úgy gondoltam leteszem a Kapitányt aludni, majdan elzárom a gázt.
Tanulságot egy életre levonva őrült gyorsan kis üvegekbe töltöttem a főzetem és dunsztba tettem.
Ma kiállta a kostolópróbát. Orosz barátnőm már le is csapott egy üvegre, javíthatatlan rebarbarafüggőként. Pikánsabb mint a tavalyi verzió (ohne karamell haha), de abszolút fogyasztható!
Új recept született.

Citromos grapefruit dzsem

Egyik régi kolleganőm imádott lekvárokat főzni. Szerinte ez a világ legnőiesebb dolga.
Ezen akkor jól elfilóztam (huszonévesként igencsak más véleményem voltam) és elraktam a mondatait magamnak.
Évek múlva egészen váratlanul tört rám a lekvárfőzés, Dani alig 3 hónapja volt a hasamban. Ősz révén, egyből "öreg" szilvalekvárral indítottam. Majd jött a narancslekvárszezon, és a többi. Teljesen elvarázsolt a dolog. Az cseppet sem zavar, hogy mi magunk alig-alig eszünk lekvárokat, mert remekül el lehet ajándékozni ezeket az üvegcséket.
Azóta is el-el gondolkozom ezen a legnőiesebb dolgon. Nem mernék ennyire kategórikus lenni, de az tény: mindenképpen anyás, teremtő, energiákat felszabadító tevékenység. Nem kell üstben és mázsákban gondolkozni, egy-két kiló gyümölcsből is érdemes nekifogni, sőt! Így még mielőtt beleunnánk, pikk-pakk kész is az egész!

Az idén ez az első lekvárom. Eddig mindenféle okok miatt halogattam, de tegnap véget ért a már hónapok óta tartó kurzus, amire bejártam, le is vizsgáztam. Így este, miután ágyba dugtam az egyévesem, nekiláttam. Egy ideje rá vagyok zizzenve a citromra és a rózsaszín grapefruitra, most ezeket kombináltam, az Avoca szakácskönyvben szereplő receptet kissé módosítva.
Hozzávalók:
3 nagy rózsaszín húsú grapefruit
fél kiló citrom (ha lehet bio)
1,3 kiló cukor
2 liter víz

A gyümölcsöket megmostam, narancshámozóval (ami eleve gyufaszálnyira vágja) lehámoztam őket. A gyümölcshúst és a héjat feltettem főni 2 liter vízben, a fehér hártyákat, magokat sem dobtam ki, hanem egy nagyobb muszlinzsákba kötve a fazékba tettem.
Kb. két órán keresztül forrt gyöngyözve, mikor kivettem a muszlinzsákot, jól kifacsartam a tartalmát és hozzáadtam a cukrot. Addig főztem (kb. másfél óra), időnként ellenőrizve, amíg tányérra csöppentve már nem futott szét, hanem lekvár konzisztenciájú lett.

Éjjel egy órára lettem kész, kicsit tovább tartott, mint vártam. Gyorsan üvegekbe öntöttem, fejtetőre állítottam néhány percre, majd egy nagy pléd melegében dunsztoltam ma reggelig.
Amikor is vajas pirítóson teszteltük az eredményt.
Szerénykedés nélkül mondhatom, mind ízre, mind színre (!!!) és állagra is zseniális, ha valaki szereti a keserű narancslekvárt, az ne hagyja ki! A barbatrükk valószínűleg a fehér héjak belefőzésében lehet, mert ilyen jó dzsem állagot még sosem tudtam elérni citrusféléknél, akármilyen befőzési oetker kegyszert használtam sem. Itt mindenféle adalék nélkül sikerült, így legközelebb a narancsokkal is így járok el.
Addig pedig ezt fogjuk szeretni. Nagyon.