2009. augusztus 26., szerda

Citromos-mákos muffin

Volt egy muffin korszakom kb 5 évvel ezelőtt, amikor ha kellett, ha nem sütöttem a kis süteményeket. Aztán szépen elmúlt, s bár Ikeás forma mellé még szilikonosra is beruháztam, muffint az idén még nem sütöttem.
Egészen a múlt hétvégéig, amikor is egy adag szedret akartam "elsütni". Pitébe kevés lett volna, muffinba viszont ideálisnak bizonyult. El is fogyott mind a 12 még aznap.
Nekem is ízlett, de fel sem vehette a versenyt az örök kedvencemmel: a citromos-mákossal.

Sokáig kísérleteztem egy időben a tökéletes arányok eltalálása céljából, szerintem ez pont olyan, mint az amerikai klasszik:
Hozzávalók:
egy bögre (2 dl) cukor
két bögre liszt
két (fanatikusoknak három) citrom reszelt héja
3 ek mák
10 dkg olvasztott vaj
1,5 dl író (vagy kefír vagy tej, ebben a sorrendben preferálom őket)
egy citom leve
egy tk sütőpor
2 tojás
vanília (opcionális)

A tojást kikavarom a cukorral, beleöntöm a vajat, majd az írót. Hozzákeverem a száraz hozzávalókat. Muffinpapírokkal bélelt formában 180 fokon aranyszínűre sütöm.
A formában hagyom kihűlni.

Mivel egy szem gyermekemnek igencsak bejön a műfaj, elképzelhető, hogy sorba felvonultatom neki a további kedvenceket is (bár akkor is ez a legjobb).

2009. augusztus 25., kedd

Fűszeres pilaf garnélával és kókusszal

Könnyű kis rizsétel azoknak, akik már unják a rizses húst.
Hozzávalók (2 nagy vagy 3 kicsi adag):
150 g basmati rizs
2 gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
2 paradicsom
4 ek olaj
1 tk köménymag (egész)
feketebors
1/2 rúd fahéj
3 szegfűszeg
3 kardamom
1 fej hagyma vékonyra szeletelve
kis darab friss gyömbér (urambocsá fagyasztott is perfekt)
1/2 tk kurkuma
1/4 tk chili (opcionális)
1 tk őrölt koriander
250-300 g nagyobbacska garnéla (LIDL: 1000 ft)
egy maréknyi friss kókuszforgács (Interspar:100 ft)

1. Megfőztem a rizst sós vízben, majd félretettem.
2. A gyömbért, fokhagymát és a hámozott paradicsomot az aprítógépbe tettem és szósszá kevertem.
3. Egy vastag aljú serpenyőbeen felforrósítottam az olajat, és hozzákevertem a darabos fűszereket. Ahogy sisteregni kezdett, mellécsaptam a hagymát és lassú tűzön kb 10 percig dinszteltem. Hozzáadtam az őrölt fűszereket és a paradicsomos szószt, majd összefőztem.
4. Végül belekevertem a rákokat is, és további pár percen keresztül főztem.
5. A kész egyveleghez kevertem a kifőtt rizst és alaposan összekavartam, átmelegítettem az egészet.
6. Kókuszforgácsokkal tálaltam.

2009. augusztus 23., vasárnap

Oldalas mustáros-mézes mázban

Nem a kedvenc húsféleségem, de időnként nagyon meg tudom kívánni az omlósra sütött oldalast.
Mivel nem volt időm hosszasan pácolgatni, így ma ezt a gyors mázat kapta. Nemcsak változatosságot hozott ez a recept, de új kedvenccé is avanzsált. Legközelebb csirkeszárnyakkal is kipróbálom!A mázhoz:
kb 1 dl dijoni mustár
kb. 1 dl méz
egy ek almaecet
egy ek sötét szezámolaj
két ek szójaszósz

Az oldalasokat sóztam, borsoztam és egy kerámia edénybe tettem. (Ne fedjék egymást!) Alufóliával letakartam és 200 fokos sütőben sütni kezdtem. Egy bő másfél óra múlva már kellően puhák voltak. Ekkor leöntöttem a kisült zsír nagy részét alóluk és egy szilikon kenőecsettel megkenegettem őket a mázzal. Kb. 10 perc alatt rákaramellizálódott a máz, ekkor megfordítottam az oldalasokat és újabb adag mázt kaptak. 10 perc múlva már falatoztuk is őket.
Danikapitány személy szerint 3-ig meg sem állt.
A mázból bőven maradt, de egy csatos üvegben biztosan kibírja pár hétig a hűtőben.

2009. augusztus 22., szombat

Madonna

A héten nagy öröm ért: kaptam két jegyet a Madonna koncertre. Eddig eszem ágában sem volt ekkora tömeg közelébe merészkedni, most mégis ott fogok csápolni én is.
Már alig várom!!!!!
Update: A koncert fantasztikusan látványos volt, én külön hálás voltam az Evita betétdalért (You must love me). Tudom, hogy jó magyar szokás fikázni mindent és mindenkit, de én hálás voltam, hogy itt lehettem, soha nem hallott verzióban hallhattam meg néhány régi kedvencemet és a világ legprofibb showját láthattam. Így utólag még a kétórás várakozás is belefért, és az eső (azaz a bőrig ázás) sem zavart egy cseppet sem.
Lehet, hogy ezért ilyen pozitív az élmény, mert ajándékjegyek révén nem készített az agyam automatikusan költségvetést (adok/kapok), de tényleg kár lett volna kihagyni!

2009. augusztus 21., péntek

Ötödik

Gabi és Cserke is kíváncsi volt, mit olvasok mostanában.
Be kell vallanom, az idén kevesebb időm jutott erre, mint tavaly, de így is sikerült pár jó könyvre szert tenni. Az itt szereplő három könyvet olvasom/olvastam legutóbb.

Amivel kezdeni szeretném, annak nincs 161. oldala, és már el is olvastam. De annyira tetszett, és oly sokat tanultam belőle, hogy muszáj kiemelnem.

Mark Haddon: A kutya különös esete az éjszakában

Egy 14 éves autista kisfiú története, aki egy éjjel megtalálja szomszédjuk vasvillával leszúrt kutyáját, és elhatározza kideríti, ki a tettes. A nyomozást pedig megírja könyvben.
S mint az lenni szokott, minden jóval bonyolultabbá válik, és sokkal több dolog derül ki, nemcsak a kutyusra vonatkozóan. A végére nemcsak a főszereplők élete változik meg alapjaiban, hanem talán az olvasók hozzáállása a autizmushoz, autista gyerekekhez.

Az év legtanulságosabb olvasmánya volt, csak ajánlani tudom.

S egy random mondat:
"Jeavons doktor úr, az iskolai pszichológus egyszer megkérdezte tőlem, miért van az, hogy ha négy piros autót látok egymás után, akkor az Jó Nap, ha három piros autót, az Elég Jó Nap, ha öt piros autót, az pedig Szuper Jó Nap."

Csernus: Ki nevel a végén?
Ez kevésbé bosszantó mint a többi könyve, talán mert többen is írták, nem csak a doki. De akkor is lábrángást kapok időnként a benne szereplő drog-addikt gyerek anyukájától.
Több szót nem is érdemel, ettől sokkal jobb és igényesebb stílusban megírt könyvek is vannak a témában.

Marsha Mehran: Promegranate Soup
Nem haladok vele. Sokan ajánlották, alapvetően szeretem a műfajt, de ehhez képest egy baklava könnyű kis frissítő.
Ha minden második jelzőt kihúznám, akkor is sok lenne. :-D
De akkor is be fogom fejezni!

2009. augusztus 17., hétfő

Citromos-csokis pite

Szereted az étcsokit naranccsal? Akkor ki kell próbálnod citrommal is!
Én az első direkt citromos csokiélményemet Líviának köszönhetem, s ez már biza hónapokkal ezelőtt volt. A Keserédes kandírozott citromcsíkjai étcsokiba mártva egyszerűen fenségesek voltak.
Ezek után nem volt kérdéses a folytatás, a megfelelő receptet itt találtam.
A pite harmónikus és egyszerű, bár én az omlóstésztát legközelebb Joanne Harris receptje után fogom csinálni (ugyanis az omlósabb).Hozzávalók:
Egy adag omlós tészta (igazából mehet bele egy kicsit több cukor, mert itt pate sucré-t kér a recept), amiből vaksütéssel egy "pite héjat" sütöttem 180 fokon.

60 g jó minőségű étcsoki (60%-os)

4 tojás
4 tojás sárgája
egy pohár (250 ml) cukor
egy pohár (250 ml) frissen facsart citromlé (4 citrom leve volt nálam)
150 g vaj
egy csipet só
Miután kihűlt a pite váza, felolvasztottam az étcsokoládét és vékony rétegben az aljára kentem.
Betettem a hűtőbe hűlni.

Nekiláttam a lemon curd-nek:
A tojásokat kikavartam a cukorral, majd hozzáadtam a citromlevet is. Egy vastag aljú lábasban feltettem takaréklángon főni, miközben állandóan kavartam. Ahogy elkezdett sűrűsödni, még lejjebb tekertem a lángot, nehogy rántottát főzzek, és árgus szemekkel figyeltem, mikor jön el a lélektani pillanat, mikor le kell kapni a tűzről.
Erre a legjobb a fakanál teszt: ha már bevonja a massza a kanál hátoldalát annyira, hogy ujjunkat csíkot húzva bele kétoldalról nem fut össze, akkor kész a krémünk.
A krémet áttöltöttem a robotgép keverőtáljába, és kicsit hagytam hűlni. Azért fontos áttölteni, mert a vastag aljú lábosok elég hőt tudnak tárolni és leadni, hogy a tökéletes krémből két perc alatt ugyancsak rántotta legyen ( szintén saját tapasztalat).
Szóval pár perc hűlés után kanalanként belekevertem a vajat és végül tettem bele egy csipet sót.

Kivettem a csokis pitevázat, majd átszűrtem, és beletöltöttem a még langyos krémet. Állítólag, ha nem langyosan töltjük, odalesz a szép fénye. Ezt nem próbáltam ki, de higgyünk a könyvnek.

A végeredmény:
Mindenki kétszer kért!!! Még az öcsém is, aki egy: nem édesszájú, kettő: teleette magát előtte hamburgerrel, három: tavaly nem ájult el Pierre Hermé citromos pitéjétől.
A baj az, hogy emlékeim szerint nyerőbb a Möszjő citromkréme, de ezt már nehéz élesen felidézni.
Muszáj lesz újra elkészíteni azt is a korrekt értékelés reményében....

2009. augusztus 15., szombat

Sült paprikás paradicsomleves bazsalikompürével

Csak azért nem kezdek hosszú magyarázatokba, hogy mire a nagy csönd, mert már én is unom őket. A régi lemez forog újra, ismét csúnyán túlvállaltam magam. Ehhez képest most még a Kapitány is elég beteg, itt az öcsém Írországból, és még fogyózni is kéne...
Viszont a nyaralás jól sikerült, pótoltam az alváshiányom, lebarnultam, és még olyan gasztroélmények is értek, mint a Kistücsök étterem, Buzás Attila kecskesajtjai és Max fantasztikus fagyizója. Ezekről szeretnék majd írni, de ígérni már semmit nem merek, hisz a barcelonai beszámolóval is rendesen adós maradtam.
A konyhában meglehetősen egyszerű dolgok készülnek, főleg levesek és saláták, valami nagyon egyszerű grillhússal. Desszertnek meg fagyi.
Ma azonban erőt vettem magamon, és új levest próbáltam ki, egy Jamie recept alapján, amit kicsit feltuningoltam. Forrón nagyon finom volt, állítólag hidegen is ehető lesz...


Hozzávalók:
egy kis fej hagyma
egy gerezd fokhagyma
10-15 paradicsom
3 kápia paprika
egy ág kakukkfű
4 dl zöldség vagy csirkeleves
egy csipet fahéj
két ek vörösbor ecet
só, bors, bazsalikom

A paprikát meggrilleztem (feketére), majd egy tálba tettem, folpackkal lezártam. Közben egy kis fej hagymát olivaolajon megdinszteltem, a paradicsomokat lehámoztam, a zöld közepüket kivágtam. A paprika héját lehúztam, a húsát felkockáztam és a hagymához adtam, és még a fokhagymát is mellédobtam (aprítva). Egy-két percig így rotyogtattam, majd beleöntöttem a darabolt paradicsomot, a fahéjat, kakukkfüvet, némi sót, borsot. Lefedve főztem bő negyed órán keresztül, ekkor felhúztam a levessel és melléöntöttem az vörösbor ecetet. Jól összeforraltam, majd leturmixoltam. Utánafűszereztem, majd tányérokba szedtem.
Olivaolajjal összetört bazsalikommal, frissen őrölt borssal tálaltam, néhány szelet grillezett mozzarellás szendvics társaságában. (Ez utóbbihoz semmi más nem kell, csak néhány szelet nem friss kenyér, amit vékonyan megvajaztam (oliva olajjal is meg lehet kenni) és mozzarellaszeletekkel borítottam. A sütőben pár perc alatt isteni melegszendvicsekké váltak.)