Ricotta gnocchi rókagombával, kukoricával és zsályás barnított vajjal

Bár mostanában igen egyszerűre fogtam a főzést (túl sok meleg, túl sok munka), azért voltak emlékezetes vacsoráink is, hála a vendégeknek. Mert ha jönnek, akkor jár nekik.
Szerencsém is volt, mert végre kaptam igazán szép friss rókagombát a Bosnyákon. A recept első leírásra bonyolultnak tűnhet, de olyan ízélményt ad, ami minden munkát megér. Nemcsak nyáron.

A ricotta gnocchi hozzávalói:
2 nagy tojás
500 ml azaz két pohár liszt
500 g ricotta (lecsepegtetve, ha nagyon nedves)
só, bors,
vaj
A lisztet és a ricottát összedolgoztam, hozzáadtam a két tojás és 1 és 3/4 tk sót valamint borsot ízlés szerint.
Nem szabad túldolgozni. Ha nem akarjuk azonnal kifőzni, mehet a hűtőbe pihenni.
Hatalmas nagy fazékba kell vizet forralni a kifőzéshez, egy nagy kanál sóval. A ricotta gnocchit, mint a rendes krumplinudlit hüvelyjakujj vékony rudakká sodorjuk, 2 centinként elvágjuk és egy villa segítségével formázzuk. A forró vízbe adagonként tesszük, ahogy feljön a felszínre 60 másodpercig főzzük. Szűrőlapátra szedjük, Ezzel a fázissal jól előre lehet készülni (akár fél nappal is).

További hozzávalók:
500 g rókagomba
7 ek kanál vaj
1 ek friss kakukkfű
1 ek apróra vágott friss zsálya
3-4 kukorica (levágjuk róla a szemeket)
egy nagy fej lilahagyma vagy 2/3 pohárnyi apróra vágott salotta
egy kis csokor petrezselyemzöld
só, bors

Én a wokom használtam a recepthez, mert nem akartam, hogy a gomba pirítás közben levet engedjen (ha mégis megtörténik, el kell azt forralni).
Szóval először két kanál olajon és egy kanál vajon megprirítottam a gombát a kakukkfű felét, úgy hogy adtam hozzájuk 1/2 tk sót.
Ahogy kész lett, külön tálba szedtem. Utána a maradék vajat belekanalaztam a wokba és elkezdtem pirítani, azaz óvatosan "odaégetni"...Ahogy megéreztem a jellegzetes illatát (egy, max. két perc),  hozzáadtam a zsályát majd a kukoricát, a salottát és a maradék kakukkfüvet. Sóztam, borsoztam kb. két percit kavargattam, amíg a kukorica teljesen megpuhult. Hozzáadtam a kifőtt gnocchit, ezzel is jól átforgattam, hogy mindenütt jól bevonja a barnított vaj, Végezetül a rókagombát is belekevertem, majd megszórtam petrezselyemmel.

Anadama kenyér

Az anadama kenyérnek elég vicces története van. A szóhagyomány szerint egy New-England-i pasit egyszercsak otthagyott a felesége. Emberünk elég dühös lett, amit még fokozott a felismerés, hogy az asszony csak némi kukoricadarát, melaszt hagyott hátra az éhező teremtés koronájának. Ezekhez dühében hozzácsapott még némi lisztet és élesztőt, és magad uram, ha szolgád nincs kenyeret sütött magának, miközben ezt motyogta: "Anna, damn 'er!"
Ezt a mondatot polírozták le aztán az érzékenyebb fülű jenkik, és hívják azóta is anadamának a kukoricadarás, tradicionális New-england-i kenyeret.Hozzávalók:
egy fél bögre (250 ml) kukoricadara
egy fél bögre víz

3/4 tk só
egy tk porélesztő
egy evőkanál világos melasz (eredetileg 3 kanál, de nekem kevésbé édesen jobban ízlik)
egy ek vaj
annyi kenyérliszt, amennyit felvesz (kb. két bögre)
fél pohár langyos víz

A kukoricadarát előző este beáztattam, majd éjszakára a pulton hagytam.
Másnap összekevertem a darával a többi hozzávalót és a robotgépemmel jól kidagasztottam. Kiolajozott tálban kétszeresére kelesztettem.
Egy IKEA-s szögletes formát kiolajoztam, majd az átgyúrt kenyeret megformázva beletettem. Addig kelesztettem amíg a formát teljesen ki nem töltötte.
Ekkor megszórtam kukoricadarával és 180 fokos sütőben megsütöttem.

Kicsit édeskés ízű, különleges kenyér lett belőle.

Kukoricakenyér

Elkezdtem újra dolgozni, Danikapitány pedig bölcsis lett. Egyelőre küzdünk még az új napirend megszokásával, (nekem megy nehezebben) lassan 3 hete köhögünk és sajnos az időnként beeső egyéb (szakfordítás) alkalmi munkákra sem tudok nemet mondani. Ez az oka a hallgatásnak.
A hétvége azonban feltöltött, így újra kreatívkodni kezdtem. Először is Daninak varrtam két új nadrágot a bölcsibe, majd a konyhában terepszemléztem. Mivel volt még néhány cső kukorica a hűtőben, kedvet kaptam, hogy leteszteljem ezt a finomságot egy barátnőm számára, aki élesztőmentes "kenyerekre" vadászik mostanság. A recept a Peter Reinhart könyvemből származik. Eredetileg egy kerek tortaformában készül, nekem viszont szimpatikusabbnak tűnt muffinformában sütni.
A receptet abban a mennyiségben adom tovább, ami egy 12 db-os muffinformához vagy egy 20 cm-es tortaformához elegendő.
Hozzávalók:
2/3 csésze (250ml) kukoricadara
1 és 1/3 csésze író (Kaisersben és Intersparban mindig kapható)
kb 6 szelet bacon ropogósra sütve
150 g liszt
egy púpos tk sütőpor
2/3 tk só
20 g cukor
20 g barnacukor
2 tojás
30 g méz
20 g szobahőmérsékletű vaj
1 és 1/2 csésze kukorica (lehetőleg friss)

1. Először a kukoricadarát és az írót kevertem össze, egy éjszakára a pulton hagytam.
2. Másnap reggel kisütöttem a bacont, majd papírtörlőre szedtem.
3. A polentás keverékhez adtam a kétféle cukrot, a mézet és a tojásokat.
4. Folyamatosan keverve hozzáadtam a sót, a sütőport és a lisztet.
5. Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
6. A muffinformákba papírkapszlikat tettem, egy kicsit ki is kentem őket a visszamaradó bacon zsírjával. (ezt alegkönnyebb egy kenőtollal vagy szilikonecsettel véghezvinni)
7. Szétporcióztam a tésztát, mindegyik tetejére tettem pár darab sült bacont.
8. Kb 35 perc alatt sül meg, langyosan a legfinomabb!

Azték kukoricaleves (Kukoricakrémleves lime-mal)

Néha teljesen megdöbbenek, mi jön be a 16 hónapos fiamnak. Csak említésképpen: After Eight, olivabogyó, kapribogyó, borsos szalámi, enyhén csípős pick paprikás szalámi (minden szalámi 3000ft/kg ár felett), füstölt főtt császárszalonna. És ez leves is, amit ma készítettem.
(Neki készült a hús mellé még tökfőzelék is, de abból köszi nem kért :-D)

A leves eredetileg "azték" kukoricalevesként szerepel egyik angol nyelvű könyvemben, amit én kicsit "bacon szalonnásnak" érzek, lévén csupán a kukorica autentikus azték eredetű. De ha kiderülne, hogy a koriander és a lime is az, akkor rögtön átírom a posztot. Gourmandula közben felvilágosított, így javítottam.

A hozzávalók:
1 fej hagyma
1 kanál vaj
öklömnyi zellergumó
500 g kukorica (egy a lényeg: zsenge legyen!)
2 teáskanál őrölt kömény
1 teáskanál őrölt koriander
1 lime
1 liter zöldség alaplé
korianderzöld a díszitéshez

A hagymát apróra vágtam és lassú tűzön megdinszteltem. Rászórtam a fűszereket, kicsit pirítottam őket. Hozzáadtam a felkockázott zellert, kukoricát és felöntöttem az alaplével. Sóztam, borsoztam, puhára főztem. Botmixerrel pürésítettem, majd hagytam hűlni. Később belecsavartam egy fél lime levét és megszórtam a reszelt héj egy részével.
Sajnos a korianderem megadta magát az erkélyen, így csupán lime-mal tálaltam.