Gorgonzolás saláta vörösboros körtével

A tegnapi saláta annyira jól sikerült, hogy úgy határoztam, ma is "ünnepelek". Egy újabb színes kis szösszenet az egészség és változatosság jegyében.

Hozzávalók két személyre:
két marék rukkola
gorgonzola vagy márványsajt
egy marék dió
két körte

Az öntethez
150 ml száraz vörösbor
100 ml ecet
50 g cukor
3 szegfűbors
3 szegfűszeg
5 feketebors

Az öntet hozzávalóit összemértem és feltettem főni. Közben meghámoztam, kimagvaztam és cikkekre vágtam a körtéket. A körteszeleteket 20 percen keresztül főztem takaréklángon, amíg megpuhultak és a lé besűrösödött alattuk. A körtét kiszedtem hűlni, a maradék levet pár kanálnyira beforraltam.
Egy serpenyőben megpirítottam a diót.

Közben a rukkolát tányérokra szedtem. A körtét és a sajtot elrendezgettem, majd megszórtam piritott dióval. Végül megöntöztem a vörösboros mártással.

A recept alapötlete innen: Olive 2009/12

Bejgli

Be kell vallanom, hogy én még soha nem csináltam bejglit. Pedig imádjuk. De valahogy eddig mindig kaptunk, vettünk eleget. Az idén viszont elhatároztam, hogy másképp lesz.
Íme az eredmény. S hogy mindezt stílusosan sikerült az első havas napra időzíteni, az csak megduplázta a sikerélményt.


Hozzávalók 2-2 rúdhoz:
500 g liszt
50 g porcukor
1,5 dl tejföl
20 g friss élesztő
1 tojás
250 g vaj
egy csipet só

Az élesztőt megfuttattam a langyos tejfölben, majd a többi hozzávalóval együtt a robotgép dagasztókarjára bíztam. Hamarosan összeállt egy szép selymes tészta. Ezt folpackkal letakartam és hűtőbe tettem egy éjszakára.
100 g mazsolát beáztattam egy nagy stampedli rumba.

Másnap elkészítettem a kétféle tölteléket:
Diótöltelék:
A mazsola fele
Vaníliaesszenciát ízlés szerint
200 g porcukor
1/2 dl tej
200 g darált dió
Ezeket összeforraltam, langyosra hűtöttem.

Máktöltelék:
A mazsola másik fele,
1 citrom leve és héja
200 g darált mák
200 g porcukor
0,5 dl víz
Ezeket is összeforraltam, langyosra hűtöttem.

A tésztát négy darabba vágtam, téglalap alakúra nyújtottam őket. Megkentem a felső szélét tojásfehérjével (ide nem kerül töltelék), a többi részt pedig a töltelékkel. A rövidebb széleket 2 cm-re behajtottam, majd a hosszabbik széle mentén feltekertem.
Szilikonlappal bélelt sütőlemezre tettem, lekentem tojássárgájával. Fél órát pihentettem sütés előtt a kész rudakat. Mielőtt sütőbe kerültek volna, alaposan megszurkáltam őket, hogy a gőz távozni tudjon.
180 fokos sütőben 35 percig sütöttem őket.

Legközelebb a mákosba aszalt szilvát is teszek!

Almás-morzsás muffin

Ezt a receptet is régen ígérem, jöjjön hát. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon rá lehet kapni és nagyon jól lehet variálni, amint azt a következők is mutatni fogják.
Kezdő háziasszonyoknak és sietős profiknak is bátran ajánlom!


Hozzávalók:
200 g kis kockákra vágott alma
260 g liszt (lehet részben teljes kiőrlésű is, de néhány kanál zabpehellyel is helyettesíthető a liszt egy része)
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió
100 g durvára vágott pirított dió, mogyoró vagy mandula esetleg ezek kombinációja (maradékok!)
1 tojás
140 g barna cukor
120 g vaj
1 tk házi vaníliaesszencia (vodka és vanília)
2-2,5 dl író vagy kefír vagy tej

Ezekbő a hozzávalókból szokásos módon muffint kavarunk, amit szétosztunk a kis formákban.
A tetejére a következő hozzávalókból morzsát készítünk és a tetejére szórjuk:
50 g liszt
egy tk fahéj
60 g durvára vágott dió vagy mogyoró (pirítva)
50 g vaj

Én ezesetben a liszt helyett a maradék amaretti kekszeket törtem porrá, ami nagyon sokat dobott az amúgy is finom kis süteményeken.
180 fokos sütőben a szokásos módon sütöttem,
Pillanatok alatt elfogy, uzsonnára és reggelire is remek!

Juharszirup fagyi juharszirupban karamellizált dióval és egy kis juharszirup öntet

Még szerencse, hogy ez "csak" egy gasztroblog, így nem kell senkit a nyavajgásommal terhelnem. Elég annyi, hogy ez a fagyi egyfajta kompenzáció a hét eddigi "traumáira".
Ugyan a halottakat nem hozza vissza, a rosszakaró, irigy, lusta embereket nem változtatja meg, és az éjszakába nyúló lektorálást sem végzi el helyettem, csak egyszerűen JÓ.

Hozzávalók:

180 ml juharszirup
375 ml tej (3,6%)
2 ek cukor
375 ml tejszín
5 nagy tojássárgája
1/8 tk só
1/4 tk vaníliakivonat

A tojásokat kikavartam a cukorral, majd óvatosan hozzáadtam a forró tejet. Kis lángon feltettem főni, miközben kavargattam. Nem hazudok, az elsőnél elbambultam, így összeugrott rántottává. Kiegyensúlyozott emberek ezt a lépést kihagyhatják.
A második körben szemfüles voltam és rögtön levettem a tűzről, ahogy sűrösödni kezdett és beletöltöttem egy kancsóba. Hozzákevertem a juharszirupot, sót, vaníliát, tejszínt és jól behűtöttem.
Másnap elkészítettem a karamellizált diót: Egy serpenyőben felforraltam 140 ml juharszirupot, és belekavartam 150 g durvára vágott, pirított diót. Újra felforraltam és kb. 10 másodpercig hagytam gyöngyözni. Hagytam kihűlni.

A fagyigépbe öntöttem a masszát, és mikor az lágy fagylalttá állt össze, belepotyogtattam a diószemeket is. Juharsziruppal leöntve tálaltam.
Igen komoly dícséretekkel illette eddig mindenki, aki kóstolta.

Rebarbarás-amarettis rétes

Sejteni lehetett, hogy ez a rétes jó lesz. De hogy ennyire? Ha éttermem lenne, biztos minden tavasszal ott lenne az étlapon! :-D
Mivel pedig a recept bármilyen gyümölccsel működik, gyakorlatilag egész évben lehet kísérletezni. Én legszívesebben jó ropogós cseresznyével és mandulával próbálkoznék legközelebb.


Mi kell hozzá?
egy csomag réteslap (8 lap)
kb 150 g amarettini keksz aprítógépben durvára darálva (LIDL-ben mindig kapható)
rebarbara 1,5 cm-es darabokra vágva (nekem kb 600 g volt itthon, de most az egyszer nem mértem)
kb fél bögre durvára vágott dió (mogyoró, mandula, stb)
2 tk fahéj
fél bögre cukor
egy narancs reszelt héja (kihagyható)
kb 100 g vaj, olvasztva

Először is bekapcsoltam a sütőt 180 fokra. Benedvesítettem két tiszta konyharuhát. Az egyiket a pultra tettem, a másikkal a réteslapokat védtem a kiszáradás ellen.
A pulton lévő konyharuhára tettem egy réteslapot, átkentem az olvasztott vajjal, megszórtam pár kanál kekszmorzsával. Összesen 4 lapot használtam fel így.
A rebarbara felét a rövid oldallal párhuzamosan elosztottam egy sávban, megszórtam a fahéjas cukorral és a vágott dióval. A nedves ruha segítségével fölcsavartam, úgy hogy az a része legyen felül, ahol a tészta véget ér. Lekentem vajjal, majd ügyesen rágördítettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, hogy ez a rész kerüljön alulra. Lekentem a tetejét is vajjal.
Ezt még egyszer eljátszottam. A két rúd végeit betűrtem, hogy nehogy kicsorogjon a töltelék.
Kb. 40 perc alatt aranybarnára sültek.
Langyosan volt a legfinomabb, mert a ropogós "mogyorós" rétestészta remek kontrasztot adott a szottyos-savanykás rebarbarának és a fahéjas cukorszirupnak, ami körülvette a diót.
Akinek nincsenek gátlásai, nyugodtan tálalja egy gombóc vaníliafagyival!

Fő az egyszerűség!

Mostanában megint nem a sütés-főzés képviseli a fő prioritást az életemben - amit bánok is, meg nem. Ennek ellenére enni kell, méghozzá finomat és egészségeset.
Így egymás után készítem az olyan egyszerű ételeket, mint ez. S mivel tudom, hogy nem csak "háromcsillagos szakácsok" olvasnak, remélem lesz, aki ennek a bejegyzésnek is hasznát veszi.

Hozzávalók:
személyenként 20 dkg friss spenót
vaj, fokhagyma
gorgonzola (esetleg márványsajt)
dió (vagy mogyoró)
durumtészta (személyenként 10 dkg)

1. Felteszem a vizet főni a tésztához
2. Átmosom a spenótot, a vastag szárakat eltávolítom, lecsepegtetem (salátacentrifugában)
3. Egy edényben vajat olvasztok, rádobok egy-két gerezd fokhagymát, amit kicsit megpirítok
4. A fokhagymás vajban átforgatom a spenótot, amíg éppen össze nem esik
5. A diót szárazon megpirítom
6. A gorgonzola felét egy serpenyőben a tejszínnel együtt összeolvasztom
7. A kifőtt tésztát lecsepegtetem

Összeállítás:
A tésztát összekeverem a spenóttal, ráöntöm a tejszínes mártást. Gorgonzolát és vágott diót szórok a tetejére.

Szezámpasztás zabpelyhes keksz, az első vegán sütim

Mostanában sokat rámolok. Kezdtem pl. a hűtővel, ami nem kicsi. Van benne legalább 10 fajta megbontott lekvár (ami nem fogy, és rengeteg "hasznos" dolog). Mint pl. tahini. Aminek jövő hónapban lejár a szavatossága.... Kicsit keresgéltem a neten, majd megszületett a KEKSZ.
Hozzávalók:
200 g tahini
250 g méz
1 tk vaníliakivonat
1 tk fahéj
(100 g) mazsola ízlés szerint (beáztatva)
200 g zabpehely
100 g őrölt dió (mogyoró, mandula is ok)

A hozzávalókat bedobáltam a robotgép táljába, kikevertem, diónyi golyókat formáltam belőlük, majd sütőpapíron 180 fokos sütőben megsütöttem.
Kellemes közel-keleti ízvilág, műzliszelet állag.
Aki eddig kóstolta, elkérte a receptet. ;-D

A tökéletes tízórai, uzsonna, lélekmelegítő és egy baráti meghívás

Ezt a posztot azoknak ajánlom, akiktől az elmúlt hetekben barátságszalagot kaptam! Én virtuális meghívással szeretném meghálálni a kedvességeteket! Természetesen akinek ideje és kedve engedi, be is kukkanthat hozzánk, ezen a héten még itthon vagyok a Kapitánnyal, a mandulaműtétet követő kényszerpihenő okán.
A fénykép kapcsán pedig külön szeretném megköszönni Ízbolygónak a fantasztikusan jópofa (Ízbolygós) ajándékokat! Nélküle ez a kép nem jött volna létre.
Zabpelyhes-diós keksz

Hozzávalók:
175 g liszt
1/2 tk szódabikarbóna
85 g zabpehely
175 g barna cukor
1 tk fahéj
140 g vaj
100 g aszalt áfonya
50 g dió vagy pekándió durvára vágva
egy tojás

A hozzávalókat összekevertem, majd lisztezett pulton kb. 7 cm átmérőjű "szalámit" formáztam. Ezt folpackba csavartam és betettem a hűtőbe.
Két óra múlva a sütőt bemelegítettem 180 fokra, a szalámiból kb fél centi vastag korongokat vágtam és sütőpapíron kb. 10-15 percig sütöttem őket.
21 db lett.

Rokfortos-diós csirke zöld metélttel

Ezt az ételt először kb 6 éve készítettem. Annyira ízlett mindenkinek, hogy a továbbiakban, ha vendégeink jöttek, szinte mindig ezt főztem. Jól rá is untunk...talán évek is maradtak ki.
Ma valahogy eszembe jutott, megkívántam. Szerencsére minden akadt hozzá itthon, így semmi nem akadályozta a megvalósítást. Ugyan a zöld tésztában a spenót nem lett homogén (mélyfagyasztott leveles spenótot használtam, a botmixer ennyire jutott vele), de legalább jól látszik, hogy "hóóómméd". És még mindig nagyon finom!
Hozzávalók:
4 csirkecomb
4 gerezd fokhagyma (kés lapjával meglapítva)
egy ág rozmaring
1-2 dl száraz fehérbor
egy marék dió
100 g márványsajt
1,5 dl tejszín
egy adag zöld tagliatelle

A csirkecombot besóztam, borsoztam. Kevés olajon mindkét oldalát nagy lángon pirosra sütöttem a fokhagymagerezdek és a rozmaring társaságában. A bort aláöntöttem, fedő alatt puhára pároltam. A húsdarabokat tálra szedtem, fokhagymát, rozmaringágat kidobtam, majd a visszamaradó húslébe öntöttem a tejszínt és belekevertem a márványsajtdarabkákat. Addig kevergettem, míg a sajt feloldódott és krémes mártást nem kaptam.
Tálaláskor száraz serpenyőben pirított, durvára vágott dióval hintettem meg.

Grillázsos epertorta

Ha valaki megkérdezi, hogy milyen édességeket szeretek, akkor az a válaszom, hogy a barna színűeket, Gombóc Artúr után szabadon. Nem is nagyon mozgatnak a különböző rózsaszín költemények, ha gyümölcs, akkor inkább frissen megesszük.
Aztán pénteken olyan dolgok történtek, amik a jól bebetonozott ízlésvilágomat igencsak felkavarták.
A történet ott kezdődött, hogy kaptam egy piskótatortát. Nem is akármilyet. A szomszédom anyukája sütötte Erdélyben, a kenyérsütés után hűlő kemencében. A világ legjobb piskótájáról van szó, ha egy mondatban kéne jellemeznem. És fantasztikusan szeletelhető. Egyből négy lapot sikerült vágni belőle, pedig 3-nak szántam. (Nem tudom, hogy vagytok vele, de legtöbbször ez fordítva sikerül: 3-at szeretnék és csak 2 lesz belőle, hahaha).
Lajos Mari tortáskönyvében találtam ezt a receptet, amit aztán az esélytelenek nyugalmával készítettem el, és a saját ízlésemre is alakítottam kicsit.
Második lépésben grillázst készítettem (hadd fogyjon az ipari mennyiségű diókészletem). 150 g cukrot világosbarnára olvasztottam egy serpenyőben és beleszórtam 150 g durvára vágott diót. Még egy percig kavargattam, majd olajozott sütőpapírra öntöttem és szétsimítottam. Itt már gyanúsan jó illatok kezdett terjedni a lakásban... A gyanú az első kóstoláskor beigazolódott: kérem szépen én szeretem a grillázst. Mert hogy ez a házi változat messze túlszárnyalja a ragacsos cukrászverziót. Itt ugyanis nem a briketté vált karamell dominál, hanem a pirított dió,ebben az arányban az arany karamell épp csak bevonja a diódarabkákat... Tessék kipróbálni, a világ legjobb (és leghízlalóbb) rágcsája!
Na itt már elég vidáman áltam neki a vaníliakrémnek. Tudom, főzhettem volna igazit is, de nem akarok hazudni, pénteken ezt ez 1.0-ás verziót preferáltam. Szóval egy csomag vaníliapudingport felfőztem 3 deci tejjel, és kavargatva kihűtöttem, nehogy bőrös legyen. Mikorben hűlt belekevertem 100 g cukrot és egy evőkanál vaníliaesszenciát. Majd hozzáadtam 100 g teavajat, és 3,5 dl habbá vert tejszínt.
A torta összeállítása előtt meglocsolgattam a lapokat narancslikőrrel és megkentem anyukám eperdzsemével.Aztán friss epret rétegeztem és grillázst szórtam rájuk. Majd jött a krém.
A végén a külsejét is bevontam krémmel és eperszemekkel díszítettem. A maradék grillázst az oldalára tapasztottam.
Annyira jól sikerült, hogy soha többé nem merek kategórikus lenni a kedvenc desszert színével kapcsolatban...