A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barack. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: barack. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. november 23., kedd

Félig poszt és egy remek sütemény

Majd egyszer mindent megmagyarázok. Vagy nem. Legalább részben.
Végülis ez egy "főzősblog", és különben sem kedvelem a bulvárt.

Annyit mindenesetre elárulhatok, hogy a hallgatás okát részben (legalábbis eleinte) az új "főnök"-öm okozta, akinek nyári pocakba költözése óta kétoldali konyha és édességundorom lett.
Volt.
Mostmár lenne kedvem sütni-főzni, de az idő egyelőre még nem adatott meg, legalábbis nem olyan mértékben, ahogy én azt szeretném.
Mindenesetre készül időnként egy-egy fotó egy-egy remek étel kapcsán, amit decemberben - remélem - meg is tudok majd írni.
De ezzel most nincs értelme várni, ezt meg kell osztani, ez olyan jó, hogy nem lehet elmondani, ki kell próbálni!
Ezzel együtt be kell ismerni, hogy több, mint 85 szakácskönyv birtoklása sem enyhíti a vágyat, hogy újakat szerezzek be, de legalábbis írjak a Mikulásnak...
Merthogy megjelent a BAKED fiúk második könyve, mely legalább olyan ígéretesnek tűnik, mint amilyen az első volt.
Ebből származik a recept D. Lebovitz közvetítésével.
Én is borral főztem a barackot, a tésztába vaj került a friss rozmaring mellé, a tetejére pedig mogyoróval párosult a sötét muscovado cukor.
Mennyei ízorgia, ki ne hagyjátok!

2008. július 31., csütörtök

Sárgabarackos-olajbogyós csirke (Djeje Bil Zeetoon wel Mechmech)

Ezt a remek algír ételt publikálta Warda pár napja. Már amikor a fotót megláttam, tudtam, hogy MUSZÁJ lesz elkészíteni. És lőn.

Különösképpen nem állt szándékomban nagyon változtatni a dolgokon (nehogy véletlenül megszabadítsam a tevét a púpjától), de főzés közben mégis sikeredett eltolni az arányokat és módszert is váltani... Nem tudom mennyire ártottam az autentikusságnak, de olyan frenetikusan jól sikerült, hogy a férjem rögtön kérvényezte is a "klasszikusok" közé történő felvételét. Tényleg hosszú ideje a legjobb új recept, amit kipróbáltam. Ezt Jamienek is üzenem!
Hozzávalók:
A páchoz:
2 ek méz
egy citrom leve
2 ek olivaolaj
1 ek só
frissen őrölt bors
4 csirkecomb

A raguhoz:
1 nagy hagyma apróra vágva
1 fokhagyma szétnyomva
1 kis csokor korianderzöld
3 ek olaj (én kacsazsírt használtam, nem ártott neki)
1 ek vaj (ezt én kihagytam)
egy csipet sáfrány
1 tk őrölt gyömbér
1/4 tk kurkuma
1/8 tk cayenne bors (lehet több is, ha erősen szeretitek)
1/4 rúd fahéj
1/3 pohár víz
1/2 pohár zöld olajbogyó
1/2 pohár sárgabarack kimagozva, felezve

bors

A pácot előző nap összeállítottam és egy éjszakán keresztül marináltam a csirkét. A melegre való tekintettel úgy döntöttem, hogy mindenképpen a gázon sütöm meg, szó sem lehet a sütő bekapcsolásáról. Így lecsöpögtettem a páclevet és pár kanál olajon elkezdtem pirítani a húst. A méz elég hamar karamellizálódni kezdett , de hálistennek ez nem ártott a hús ízének.
Közben másik edényben megfonnyasztottam a hagymát és a fokhagymát a kacsazsíron. Hozzáadtam a fűszereket, majd ahogy illatozni kezdett, az olajbogyót is. Mivel kis családunk minden tagja teljesen odavan a cuccért, én minimum 2 pohárnyit tettem bele. (A maradék egy pohárnyit, ami a nagy üvegben maradt Dani ette meg tízóraira.) Kis vizet öntöttem alá, aztán hagytam rotyogni. Kb 20 perc múlva jött az aprószemű, mézédes sárgabarack, amit szintén jócskán megnövelt adagban tettem bele. Kb egy-egy arányban volt az olajbogyó és a barack. Korianderem sajna még nem hajtott ki az erkélyen, így néhány szemet összetörtem mozsárban, hogy pótoljam a feelinget.
Pár perc alatt összefőtt a ragu, ekkor sóztam, borsoztam, kóstolgattam. És valami marhára hiányzott belőle. Valahogy nem volt "mélysége".
Ekkor úgy döntöttem, hogy ideje lesz összeházasítani a készre sült husival, hogy a serpenyő alján maradt pörc és húslé beturbózza a ragut. És igen! Az összeforralás után összehasonlíthatatlanul jobb lett az egész. És mivel Algériában is a grill alatt párolódik a ragu a lecsöpögő húslében és zsírban, talán nem is lőttem mellé...
Basmati rizzsel tálaltam.
Ha legközelebb készítem, csak arra vigyázok, hogy a friss érett sárgabarackot az utolsó percben keverjem a raguba, mert pillanatok alatt szétfő...

2008. július 18., péntek

Sárgabarackos-diós batyu túrós tésztában

Tegnap fotókat nézegettem, és a "kezembe akadt" néhány tavalyi nagy nyári sláger. Akkor még nem írtam blogot, de néhány jól sikerült művet megosztottam a barátaimmal. Ezt szívből ajánlom mindenkinek, nagyon finom!!!!

A tészta hozzávalói:
250 g túró
6 ek tej
6 ek olaj
2 vaníliás cukor (én úgy csinálom, hogy negyed kiló cukorba beleturmixolok egy rúd vaníliát)
egy csipet só
160 g porcukor
400 g liszt
1 sütőpor

A hozzávalókból tésztát gyúrtam, amit egy órára hűtőbe tettem. Közben előkészítettem a tölteléket: Megmostam 16 szép, érett sárgabarackot. Forró vízbe mártottam és lehúztam a héját, majd kimagvaltam.
Egy száraz serpenyőben egy marék diót megpirítottam.
A tésztát lisztezett deszkán kb 4 mm vastagra nyújtottam, nagy pogácsaszaggatóval kiszagattam. Mindegyik körre tettem két szem fél barackot és némi diót, a széleit összenyomkodtam.
Tetejüket megkentem egy kis tejjel elkavart tojássárgájával, villával megszurkáltam és 180 fokos sütőben megsütöttem.

Mikor kihűltek, összekevertem egy kis citromlevet pár kanál porcukorral és "megcirmoztam" a tetejüket. (Csokoládéval is díszíthető!)