2010. május 30., vasárnap

Az utánpótlás

Akármikor kérdezem Danit, mi volt a kaja az oviban, a válasz mindig az, hogy nem tudom. Még akkor is, ha épp az utolsó falatot nyeli le éppen az uzsonnájából.
Dobtam is egy nagy hátast, mikor egyik szombati múzeumos program után asszondja a Kapitány: menjünk Wang mesterhez ebédelni, rákszirmot akarok enni!
Márciusban voltunk ott együtt, azóta egyszer sem beszéltünk róla, fogalmam sincs, hogy ugrott be neki a dolog, de én annyira megörültem ennek, hogy egyből a Gizella út felé vettük az irányt.
:-DA másik dolog ami az elmúlt hónapban nagyon megvidámított, hogy a fiatalúr azzal jött haza, hogy szeretne kenyeret dagasztani. Mostanában (hála a pásztói kenyérlisztnek) nagyrészt magunknak sütjük a kenyeret, főleg ha bagettre, pitára vagy ciabattára fájdul meg a fogunk.
A dagasztást a biztonság kedvéért még a gépre bíztam, de Dani is dolgozott rajta egy kicsit. Készült neki belőle "gyerekkenyér".

Újkrumpli vacsora arab ízekben szaladós hétköznapokra

Nehogy azt higgyétek, hogy nem főzök (bár tény ami tény, nagyon sokadik helyre került a dolog per pillanat). Csak valahogy az elkészített ételek nem fotogének, vagy én nem vagyok fotós kedvemben, vagy egyszerűen megint csak Mautner Zsófi könyvéből valók, amit nem akarok részletekben itt közölni, jobban jártok, ha megveszitek és tesztelitek.
Másrészt viszont túl vagyunk egy újabb középfülgyulladáson, pár száz oldal fordításon, egy kisebb lakásfelújításon, cukrásztanfolyamon, konyhaexpón, kötögetésen és bontáson, anyák napján, sőt a gyereknapon is, szóval pont itt az ideje egy receptnek.
Na nem olyan nekikészülős félnapos csodának, hanem olyan tízperces, hétköznapi félének... az ötletet innen lestem, csak nálunk újkrumpliból készült.
Mint mondjak? Szerintem isteni, de ha kipróbáljátok, magatok is eldönthetitek.
Hozzávalók:
1 kg újkrumpli
1 tk édes őrölt pirospaprika
1 tk őrölt kömény
3 ek olivaolaj
2 ek aprított petrezselyem
2 ek apritott koriander (aki nem szereti, hagyja el)
1-2 tk citrom
2 gerezd zúzott fokhagyma
1 ek harissa vagy bármilyen paprikaszósz

bors

A megmosott újkrumplit összeforgattam az olajjal, köménnyel, paprikával, paprikaszósszal, sóval, borssal. Egy nagy tepsibe borítottam a krumplikat, úgy, hogy csak egy rétegben legyenek és 180 fokon megsütöttem őket.
Az összevágott zöldfűszereket, fokhagymát és citromlevet összekevertem és a krumplira öntöttem. Jól átforgattam és már tálaltam is.

2010. május 23., vasárnap

Kakukktojás?

Avagy amikor a gasztoblogger profilt vált...Tegnap egy fantasztikus kötős bulin voltam, ahol csodaszép alkotások, fonalak és GBT-t megszégyenítő kajafelhozatal mellett Ercsu megtanított csipkét kötni...
A fonal egy Zegna Baruffa Cashwool (2/30). Aki nem járatos a fonalak világában, annak is mond valamit 100 g fonal több, mint 1 km!
Ez az "új játékom", remélem hamarosan megmutathatom a kész csipkekendőm is.
Ilyen lesz.


Köszönöm lányok a sok inspirációt és segítséget!!!

2010. május 21., péntek

Sütőpor, szódabikarbóna, szalalkáli és a rejtély kulcsa...

Egy kis összeollózott hétköznapi tudomány mindenkinek, aki már merengett ezen a kérdésen...

A nem élesztős tészták térfogatnövekedése a sütőpor és más, a sült tészták lazításához használt vegyi anyag elbomlása során keletkező széndioxiddal magyarázható.

De melyek is ezek az anyagok és mit tartalmaznak?

A nátrium-hidrogénkarbonát (régiesen kettedszénsavas szikeny vagy köznapi nevén szódabikarbóna) enyhén lúgos, vízben jól oldódó só. Bikarbonát-ionból (HCO3-), és nátrium-ionból (Na+) áll. A savakat semlegesíti, és közben szén-dioxid szabadul fel.

A sütőpor fő alkotóeleme a nátrium-hidrogénkarbonát (azaz szódabikarbóna), egy Oetker sütőpor pl. 32%-ban tartalmaz szódabikarbónát. A szódabikarbóna, mint már említettem, savas anyag hatására lebomolva szén-dioxidot bocsát ki. A széndioxid felszabadulás sebességét a különböző savhordozók hozzáadásával szabályozhatják:

Keményítőport is kevernek hozzá. (David Lebovitz mindig kihangsúlyozza, hogy olcsó, alumíniumtartalmú sütőport ne használjunk, mert borzalmas az íze, és nem hiányzik az alumínium se a szervezetünknek)
A sütőport azért kell a liszttel összekeverni, mert így megakadályozhatjuk a nátriumhidrogénkarbonát és a savhordozó idő előtti reakcióját.

Bizonyos tészták sütésekor nem sütőport, hanem például szalalkálit használunk. Ez tisztán csak ammónium-hidrogén-bikarbonátot tartalmaz, mely a sütés során széndioxidra, vízre és ammóniára bomlik.

Mivel ez a vegyület kevésbé bomlékony és a keletkező ammóniát magas hőmérsékleten a tészta könnyen visszatartja, ezért csak vékony süteménylapok illetve könnyű tészták lazítására alkalmas.

2010. május 14., péntek

Csalogány 26

Nem szokásom étteremkritikákat írni, de a Csalogány 26-ról olyan ellentmondásos véleményeket hallottam idáig, hogy muszáj volt elmenni, kipróbálni és elmesélni, hogy nekünk milyen élményben volt részünk.

Két nappal előre foglaltuk a négy fős asztalt, az étterem egyébként telt házzal ment csütörtök este.
A séf üdvözlete, a házilag pácolt makréla, mindenkinek nagyon ízlett.
Előételnek gévagombás borjúmirigyet kértünk és malacterrint. A pácolt taplógomba ehetőnek bizonyult, szépen volt tálalva, ennek ellenére semmilyen katartikus élményt nem váltott ki. A borjúmirigy dettó.
A malacterrinben viszont benne volt minden, ami ebben a műfajban benne kell, hogy legyen: remegős, ízes, kellően zsíros, omló hús, amit szépen ellensúlyozott a mellé adott saláta és a finom rusztikus kenyér. Már ezért megérte eljönni!

A férjem kért még egy második előételt is: laskagombalevest. Ízre nagyon jó, tálalásában elképesztően rossz leves érkezett. A laskagombaleves egyébként sem a legfotogénebb étel, de hogy egy vizespohárban érkezett, az mindent alulmúlt. Ha valamit javasolhatnék, akkor ezt a tálalást sürgősen betiltanám!

Főételnek szopós malac húsát kértünk káposztával, tejesbárányt spéclivel, illetve szürke tőkehalat spenóttal. A hal tökéletes volt a maga egyszerűségében, a húsok pedig omlósak, ízesek, és rózsaszínűek voltak, valamint mindkét köret remekül passzolt az ízükhöz.

A "ház ajándéka" desszerten jót mulattunk. A csokoládékrémre rétegezett sárgadinnye (?)zselé és bodzahab kompozíció csokoládérésze anyukám csokoládéfagylaltjának ízét juttatta eszembe (ez egyébként bók), a zselé finom, a bodzahab pedig kellemesen intenzív volt. Nagyon elemezni nem tudtuk, mivel egy kupicányi volt az egész, de összességében tetszett.

Desszertnek én egy csokitortát választottam curryfagylalttal. Azt kaptam, amig vártam: kellemes állag, finom harmónia.
A fiúk kipróbálták a kecskesajtkrémet epersorbettel és spárgahabbal. Ez olyan kivételesen finomnak bizonyult, hogy rögtön kértünk belőle még egy adagot. A három összetevő külön-külön is hibátlan volt, de együtt valami fantasztikus élményt adott, különösen a mellé választott borral.
A legvégén kiérkező petit fours-ra már nem maradt kapacitás. A madeleint kóstoltam, ami nekem túl száraz, tömör és ízetlen volt, a kókuszosból csípett morzsa pedig túl édes.

És akkor egy rövid megemlékezés arról, amit mások kifogásoltak és amitől én is tartottam:
-sehol, senki nem dohányzott
-az asztalterítők patyolattiszták voltak
- egyik tányér sem hagyott fekete kört maga után
-a pincérek nagyon figyelmesek voltak, szorgalmasan töltögették után a kenyeres tányérainkat, vizespoharainkat
-pincérünk folyékonyan beszélt mind angolul, mind franciául, így külföldi barátunk is otthon érezte magát
-az ételekről szívesen és sokat beszéltek, a spárgahab receptjét még kérésünkre meg is osztották
- a sommelier hölgy nagyon kedvesen segített kiválasztani minden ételhez a megfelelő bort
- mivel belga barátunk oda volt a rusztikus bagettért a végén (utolsónak távoztunk) kaptunk egy bagettet a ház ajándékaként.

Összességében: remekül éreztük magukat és finomakat ettünk. Bármikor szívesen visszatérünk!

2010. május 10., hétfő

Millie műrepül

Vannak napok, amikor nekem is tele lesz a hócipőm az élet apró szivatásaival, mint például amikor az étkező csillár felfúrása közben az ember vizet talál a plafonban (társasház, 2. emeletén). Ilyenkor jönnek legjobban azok az élmények, melyek mint egy kontroll-alt-del fröccs újraindítják az ember hardverét, és mindent teljesen új inerciahelyzetbe rendeznek.
Múlt vasárnap ilyen élményben volt részem, mikor negyedórára beülhettem Vári Gyula JAK 52-esébe és kipróbálhattam a műrepülés érzését.
Sajnos a zsebkamerás felvétel nem adja vissza az élményt, de legalább nekünk maradt némi emlékünk erről a fantasztikus repülésről.
Köszönöm Vári Gyulának az ÉLMÉNYT, F. Jánosnak a szervezést, és Bálint barátunknak a vágást.
A férjemnek meg a türelmet. Hozzám.

2010. május 7., péntek

Minden lébe kell egy kanál...

Ma délelőtt miközben a Bosnyákon intéztem a hétvégi nagybevásárlást, megakadt a szemem ezen a kiskanálon. Az őt áruló cigányasszony amolyan Bosnyák piaci ikon; minden nap kinn ül, szinte mindig vannak remek dolgok is a kacatjai között és mindig tuti nyerő a sales-es dumája.

A mai olyan nyerő volt, hogy magammal hoztam ezt a tűzzománcbetétes leningrádi kis teáskanalat (bele van gravírozva hátul), pedig nem vagyok afelől meggyőződve, hogy tényleg ezüst, bár két fémjel is van benne.
Nekem így is tetszik...Szerintetek hol lehetne "lekádereztetni" a kanalam?

2010. május 6., csütörtök

Gyors tavaszi ebéd spárgából

Lássuk be, van annak is előnye, amikor az ember olykor egyedül dolgozik itthon. Például az, hogy biztosan finom ebédet készít magának. 10 perc alatt.
Hozzávalók 3 tekercshez:
fél csomag spárga
3 szelet fekete-erdei sonka
fél golyó (62,5 g mozzarella)
egy kis bazsalikom
olivaolaj

Egy kis edényben sós vízben 2 percig előfőztem a spárgát, majd hideg vízben jól átöblítettem őket. Egy serpenyőben egy kanál olajat felhevítettem. A sonkaszelekre 4-5 spárgasípot, egy szelet mozzarellát tettem majd feltekertem. Minden oldalán körbesütöttem, míg a mozzarella olvadozni nem kezdett belül.
Addig a tányérra bazsalikomot morzsoltam (sajnos most csak a fagyasztóból) és egy kis olivaolajkört rajzoltam. A kisült tekercseket az előkészített tányérra szedtem.

Forrás: BBC Good Food

2010. május 4., kedd

Vaníliafagyi olivaolajjal

Ha valaki egy kicsit is ismer, tudja, hogy a vanília nem az én esetem (volt). Viszont mióta Max tavaly nyáron "megetetett" ezzel a kombinációval, ez megdőlt. Most már szinte ott tartok, hogy nincs is ennél jobb fagyi...
Aki nem hiszi, járjon utána!
Hozzávalók:
6 tojás sárgája
125 g cukor
500 ml habtejszín
250 ml tej
egy rúd vanília
(esetleg még házi vaníliaesszencia)

A tojás sárgáját kikavartam a cukorral, majd felengedtem a tejjel és a tejszínnel. Egy rúd vaníliát kettévágtam, a magokat kikapartam belőle és az egészet a tojásos keverékhez adtam.
Lassú tűzön, kevergetve sűrűre főztem (kb 80-82 Celsius fok). Azonnal áttöltöttem egy kancsóba, amibe kihűtöttem (ellenkező esetben rántottává ugrik össze).
A fagylaltgépben pedig krémesre fagyasztottam.

Nálam most egy Val di Mazara völgyből származó, számozott üvegű, szicíliai, gyümölcsös karakterű olivaolaj kísérte, de érdemes próbálkozni bármilyen jó minőségű extraszűz olivával.
Egészen biztosan jót tesz a szívünknek (is)!