Majomkenyér fahéjas buborékokból.... (Monkey bubble bread)

És én még azt hittem, hogy vége az édesszájúságnak... Hogy mekkorát tévedtem! A helyzet az, hogy a megfelelő inger hiányzott csak, hogy ihletet és kedvet kapjak. Aztán pénteken egy pár kellemes órát töltöttem Nikiéknél (szokásos ötyeparti salátával,  kávéval, sütivel, Veresegyház by day, obligát könyvcserebere, és egy kis bekukkantás a kicsik iskolájába) ahol kezembe került a Baked fiúk második könyve. Nagyjából le is ragadtam ennél az első receptnél, és azonnali kényszer által vezérelve leírtam a receptjét.
A kalács az aranygaluskához hasonló elven készül, a tésztája elolvad az ember szájában... A megolvadó fahéjas-barnacukros-vajas "szósz" pedig minden egyes kis buborékot körbevesz...
A könyvben azt írják még, hogy ez egy olyan süti, amit csak nagy társaság esetén szabad sütni, különben menthetetlenül sokat eszünk belőle... ezt bizony mi is tapasztaltuk. Szerény háromfős családunk egy ülésben eltüntette a felét, a második felének pedig gyorsan kerestünk gazdát, hogy ne csak a mi fenekünk nőjön...

A kalács tésztája:
1,5 pohár (2,5 dl) langyos tej
2 tk (7 g) instant élesztő
4 pohár liszt
5 ek cukor
1 tk só
1 tojás
5 ek olvasztott vaj (kb 70 g)

A hozzávalókat összeborogattam a dagasztógép táljába és alaposan kidagasztottam (kb 15-20 perc is volt), amíg teljesen selymes kalácstésztát nem kaptam. A tésztát kiolajozott tálban duplájára kelesztettem.

Egy tányérban megolvasztottam 110 g vajat, egy keverőtálba pedig összemértem 3/4 pohár nádcukrot, 3/4 pohár sötét muscovado cukrot, 2 ek fahéjjal. Kivajaztam egy nagy kuglófformát.

A következő lépés talán munkaigényesnek tűnik (nem az), de a gyerekek szívesen részt vesznek vele. Így nem nekünk kell csinálnunk, viszont kétszer annyi időbe kerül, és utána még a konyhát is nagytakaríthatjuk.
Viszont a nevelési értéke nem elhanyagolható a projektnek, ezért nálunk péntek este a Kapitány volt az, aki a kb 80 db kis diónyi gombóccá tépett és összesöndörgetett kalácsgolyókat olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatta, majd csuklóig lenyalta az egész kezét minden alkalommal...
Az ekképp elkészült golyóbisokkal megtöltöttük a kuglófformát, amit lefóliáztam és a hűtőbe tettem éjszakára.
Közben ezerszer megfogadtam, hogy türelmesebb leszek a gyerekemmel és egy kis kosz még nem a világ vége...

Másnap reggel 170 fokra beállítottam a sütőt és azon hidegen betettem a kuglófformát, hadd keljen benne a tészta, amíg bemelegszik a sütő. Ahogy megéreztem a sülő kalács illatát, a biztonság kedvéért letakartam egy darab fóliával, meg ne égjen a "teteje"... Kb egy óra alatt lett kész.

Tányérra borítottuk és azon melegében nekiestünk :-)

Bejgli

Be kell vallanom, hogy én még soha nem csináltam bejglit. Pedig imádjuk. De valahogy eddig mindig kaptunk, vettünk eleget. Az idén viszont elhatároztam, hogy másképp lesz.
Íme az eredmény. S hogy mindezt stílusosan sikerült az első havas napra időzíteni, az csak megduplázta a sikerélményt.


Hozzávalók 2-2 rúdhoz:
500 g liszt
50 g porcukor
1,5 dl tejföl
20 g friss élesztő
1 tojás
250 g vaj
egy csipet só

Az élesztőt megfuttattam a langyos tejfölben, majd a többi hozzávalóval együtt a robotgép dagasztókarjára bíztam. Hamarosan összeállt egy szép selymes tészta. Ezt folpackkal letakartam és hűtőbe tettem egy éjszakára.
100 g mazsolát beáztattam egy nagy stampedli rumba.

Másnap elkészítettem a kétféle tölteléket:
Diótöltelék:
A mazsola fele
Vaníliaesszenciát ízlés szerint
200 g porcukor
1/2 dl tej
200 g darált dió
Ezeket összeforraltam, langyosra hűtöttem.

Máktöltelék:
A mazsola másik fele,
1 citrom leve és héja
200 g darált mák
200 g porcukor
0,5 dl víz
Ezeket is összeforraltam, langyosra hűtöttem.

A tésztát négy darabba vágtam, téglalap alakúra nyújtottam őket. Megkentem a felső szélét tojásfehérjével (ide nem kerül töltelék), a többi részt pedig a töltelékkel. A rövidebb széleket 2 cm-re behajtottam, majd a hosszabbik széle mentén feltekertem.
Szilikonlappal bélelt sütőlemezre tettem, lekentem tojássárgájával. Fél órát pihentettem sütés előtt a kész rudakat. Mielőtt sütőbe kerültek volna, alaposan megszurkáltam őket, hogy a gőz távozni tudjon.
180 fokos sütőben 35 percig sütöttem őket.

Legközelebb a mákosba aszalt szilvát is teszek!

Stollen - ahogy én szeretem

Azt hiszem minden nőnek megvan a maga logisztikai módszere a Karácsony kezelésére. Az enyém az, hogy nagyon sok alapanyagot betárazok (mondjuk 2 kg vajat, kb. ugyanennyi aszalt gyümölcsöt, 1 kg csokit stb...) és aztán ebből dolgozok a helyzetnek megfelelően. Azt ugyanis mindennél jobban utálom, ha száradt sütiket kell rágcsálni, "ne adj Isten" ételt kidobni.
Mindig van itthon legalább egy aprósüti (most éppen isler) és egy gyümölcskenyér vagy kalács. Ahogy fogy, úgy készül a következő adag. Nem zavar, hogy a konyhában kell rostokolnom, számomra ez sokkal inkább rekreációs tevékenység. Mától pedig komoly "konyhai segítségem" lesz a feladatban, mert beruháztam egy Kitchen Aid robotgépbe. De erről majd később...
Most inkább arról, amivel felavattam.

Ez a stollen jelenleg a kedvencem. Mindent visz. Így egyszerűen.
Messze felülmúlja a panettonét, pedig nagyon hasonlóak. Tavaly találtam rá Lajos Mari 66 Karácsonyi édesség című könyvében, miután elkészítettem Peter Reinhart verzióját is. Nekem Mari nénié jött be, bár módszertanilag Reinhart mestert követem.

Hozzávalók:
250 ml tej
5 dkg friss élesztő
100 g cukor
500 g liszt
200 g vaj
200 g mazsola
100 g cukrozott citromhéj
100 g cukrozott narancshéj
esetleg maradék egyéb aszalt gyümölcs
50 g vágott mandula
marcipánrúd (kb 150 g)
fél tk fahéj
negyed-negyed tk őrölt szerecsendió és szegfűszeg
egy csipet só
egy tojás
némi rum
egy citrom reszelt héja
egy narancs reszelt héja

1. Meglangyosítom a tejet, belemorzsolom az élesztőt, teszek bele egy kis cukrot és lisztet. Hagyom felhabosodni. (kb 15 perc)
Az aszalt gyümölcsöket beleforgatom a rumba (ezt előző este is meg lehet tenni).

2. A keverőtálba öntöm a lisztet, tojást, élesztős keveréket, cukrot, fűszereket, sót. A dagasztókarral addig keverem, amíg össze nem áll egy golyóvá, ekkor pihenni hagyom 15 percig.

3.Bekapcsolom a robotgépet és kanalanként hozzáadom a puha vajat. 10-15 percig dagasztom, amíg fényes, ruganyos és selymes lesz a tészta. (ha előző este beáztattam a gyümölcsöket, itt már beledagasztom)

4. Duplájára kelesztem. Pulton átgyúrom, beleteszem a gyümölcsöket (ha eddig nem tettem meg) és a mandulát. Hosszúkás téglalap alakúra húzom, a közepére teszem a hosszában felezett marcipánrudat és ráhajtom a tésztát.

5. Az egyszerűbb verzió szerint így hagyom kelni, ha nagyon cifrázom, akkor kör alakban zárom a rudat és koszorúként készítem el. A lényeg, hogy újra jól megkelesszem.

6. A sütőt 250 fokra melegítem elő. Ahogy betettem a stollent, azonnal leveszem a hőfokot 180 fokra és így sütöm meg. Kívül szép aranybarna lesz 40 perc alatt (de lehet ennyi sem kell).

7. Ahogy kivettem a sütőből átkenem egy kis vajjal. Én úgy szoktam, hogy a hideg vajat húzogatom a felszínén, így szépen mindig ráolvad a felső réteg, nem kell mosogatni, olvasztgatni, kenőtollazni.

8. Ha kihűlt porcukorral megszórjuk. Elvileg ez is sokáig eláll, nálunk mindig elfogy pár nap alatt.

Tóni kenyere, avagy a hagyományos milánói panettone Nemisbéka karácsonyi receptversenyére

A panettone a hagyományos milánói, mandulás kalács. Számos urban legenda kering az eredetére vonatkozóan, nekem a romantikus a kedvencem.

E szerint pár száz évvel ezelőtt egy Tóni (Antonio?) nevű pék beleszeretett egy lányba. Hogy a hölgyemény édesapját is meggyőzze arról, hogy nem érdemtelen ember udvarol a lányának, készített egy kenyeret, amibe beletett minden földi jót, pl.: vajat, likőrbe áztatott szárított gyümölcsöket, mandulát és cukrot. A lány apjának annyira ízlett az ajándékba kapott kenyér, hogy nemcsak a feleségül adta a lányát Tóninak, hanem egy pékséget is nyitott számára, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is süsse ezt a kenyerét "pane Tony".

"The rest is history".

Ez a recept annyiban tér el egy átlagos panettone recepttől, hogy kovásszal indítottam. A kovász savas karakterének köszönhetően tovább (akár két hétig is!) eláll a kalács. Mivel nálunk 2 nap alatt elfogyott, ezt nem tudom hitelt érdemlően bizonyítani.Viszont az íze sokkal "igazibb" lett ettől a kis módosítástól.

S hogyan kapcsolódik ez Nemisbéka receptversenyéhez? Első körben a két hetes eltarthatóság révén, másodsorban pedig, hogy a recept 2 panettonét eredményez, melyek közül az egyiket le lehet fagyasztani és az ünnepek alatt bármikor elő lehet venni.

Hozzávalók:

A kovászhoz:

1 pohár (250ml) kovász

1 pohár langyos tej

1 pohár liszt

Ezeket összekavartam, majd szobahőmérsékleten hagytam "beindulni". Mikor már jó buborékos volt, betettem egy éjszakára a hűtőbe.

A gyümölcskeverékhez:

1 pohár aranyszínű mazsola

1 pohár vegyes aszalt gyümölcs

1/2 pohár brandy

1 tk narancs vagy citromkivonat (ennek hiányában reszelt narancs vagy citromhéj)

1 tk vaníliakivonat

Ezeket is összekavartam, és egy éjszakát állni hagytam a pulton, hogy a gyümölcsök jól magukba szívják az alkoholt.

A kalácstésztához:

380 g liszt

42 g cukor

3/4 tk só

egy ek porélesztő

1 nagy tojás

egy tojássárgája

4-6 ek víz

115 g vaj

1 pohár hámozott, pattíntott mandula

1. Másnap reggel elővettem a kovászt, hagytam, hogy kissé átmelegedjen a pulton. Ákapartam a robotgép keverőtáljába, majd hozzáadtam a lisztet, cukrot, élesztőt és a tojásokat. Bekapcsoltam a gépet, majd szépen kanalanként hozzáadtam 4 kanál vizet. Mikor összeállt a tészta, kikapcsoltam a gépet és 20 percet pihentettem (A glutén szerkezete ezalatt önmagától kialakul). 2. 20 perc elteltével belekanalaztam a puha vajat és hagytam a robotgépet érvényesülni pár percig.Majd következett a gyümölcskeverék. Legvégül pedig a mandula.

3. A tésztát egy kiolajozott tálba tettem kelni.

4. Kb két óra alatt másfélszeresére kelt a tészta.Ekkor elővettem két kisebb lábast (16 cm-esek) és sütőpapírral kibéleltem őket úgy, hogy jó magas falat készítettem. Állítólag kivajazott papírzacskóban is működik a dolog, de nekem nem volt se zacskóm, se kedvem kísérletezni.A tésztát kettéosztottam, és beletettem a formákba.

5. Kb. 2 órát hagytam őket kelni (legközelebb inkább 3 órát fogom, hogy levegősebb legyen).

6. 150 fokos sütőben kb egy óra latt megsütöttem a őket. Félúton lefedtem a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. Rácson hagytam kihűlni a kalácsokat.

Briósnak álcázott kalács

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blog írást, de higgyétek el, 3 embernek is elég lenne, annyi mentségem van rá. De mivel ez nem egy nyávogós, hanem egy gasztroblog, inkább arról mesélek, hogy minden megpróbáltatás ellenére azért főzök, s időnként sütök is.
A fényképek készülnek, egyszer remélem fel is tudom rakni a török mantit, a panettone-t és a gyömbéres sodót is.
Ma reggel pedig brióst sütöttem. Azaz "oldszkúl" briósnak álcáztam a Hokkaidó kalácsot, tettem bele mazsolát és jó sok jégcukorral meg is szórtam a tetejét.
Autentikusnak semmiképp nem nevezném, viszont a 6 briós délig elkopott :-D
A kalácstészta másik feléből pedig egy kis sütőformában Hokkaidó kalács készült, hogy holnapra is finom reggelink legyen.

A kalács recept itt található. 12 briós lesz belőle.
Nagyon fintorgósoknak pedig íme az autentikus recept. :-D

Mogyorós-körtés koszorú

Lajos Mari nem trendi. Ez már abból is látszik, hogy nincs főzőműsora, "ebédházhozszállító"cége és nem szerepel a bulvársajtóban. Nem erőlködik extrém ízkombinációkkal és gyakran főz magyarost. De legalább háziast.
Az én anyukámnak nem volt Horváth Ilona szakácskönyve, nekem sincs. Volt viszont Magyar Elek-féle Ínyesmester Szakácskönyve, erősen sárguló füzetek innen-onnan és jó pár darab Lajos Mari "99-es" sorozatából. Talán innen az elfogultság.
Így történt, hogy amikor a kis közértünkben belelapoztam a Nők Lapjába, elfogott a nosztalgia eme kuglóf láttán. Titkon abban bíztam, hogy egy ilyen békebeli desszert elkészítése "megfengshuizza" a lelkem is, és sikerül egy kicsit kevésbé stresszesebben elkezdeni ezt a hosszú hétvégét.
Sikerült!
Hozzávalók:
150 g mogyoró
250 g vaj
300 g cukor
egy teáskanál vaníliaesszencia
6 g sütőpor
5 tojás
egy dl tej
250 g liszt
egy citrom reszelt héja
egy mokkáskanál fahéj
4 érett körte
pár kanál sárgabaracklekvár

1. A mogyorót megpirítottam egy száraz serpenyőben. 100 g-t ledaráltam, 50-t durvára vágtam.
2. A vajat habosra kavartam a cukoral és a vaníliával, majd egyenként belekevertem a tojásokat.
3. Hozzáadtam a fahéjat, a sütőport és a citromhéjat.
4. Belekevertem a tejet, majd kanalanként a lisztet és a darált mogyorót.
5. Kivajaztam és liszteztem a koszorúformát (IKEA-s), a sütőt előmelegítettem 180 fokra.
6. A körtéket meghámoztam, kettévágtam, magházukat kikanyarítottam.
7. A formát 3/4-ig töltöttem a tésztával, majd sugárirányba ferdén beletettem a 8 fél körtét. A maradék tésztát elsimítottam a tetején.
8. 40 percig sütöttem (félúton letakartam papírral, mert erősen barnulni kezdett), 10 percig még a kikapcsolt sütőben hagytam.
9. Tálra borítottam, megkentem sárgabarackkal és megszórtam a durvára vágott mogyoróval.

Öt órakor nagy elégedettséggel lakmároztunk belőle egy-egy nagy pohár tejjel.

A világ legfinomabb kalácsa azaz Hokkaido Milchbrot

Pár hete teljesen rákattantam a kalácsra. Idő és lelkesedés hiányában eddig vettem egyet hazafelé a boltban, esténként pedig a gasztroblogokon keresgéltem valami jó és egyszerű receptet. A Hokkaido kalácsot már E.Margit oldalán is sokan dicsérték, Sütiszörny is egyből ezt ajánlotta a figyelmembe.
Az első darab olyan fantasztikusan finom lett, hogy csak egy csücsöknyi maradt belőle a GBT-re.
Tegnap újra készítettem egyet, egy kis kakaóval tuningolva. Őrült jó lett ez is. Legközelebb mazsola és mandula kerül majd bele, de a lehetőségek száma szinte végtelen.
Mivel Macinak megígértem, hogy posztolom a sikereimet, azt is elmesélem, hogy lehet mindezt 5 perc munkával megvalósítani. Nem mintha nem érne meg 10-et, de nekem effektíve ennyi időmbe került. Még mondja valaki, hogy kalácsot sütni macerás...Hozzávalók:
150 g tejszín (30%-os)
250 g tej
1 tojás
egy tasak porélesztő (7 g)
9 g só
80 g cukor
60 g finomliszt (BL55)
540 g kenyérliszt (BL80)
30 g turista tejpor

Először is fogom a dagasztógépem keverőtálját és egymás után mindent belemérek úgy ahogy van, hidegen. (kb. 2 perc) Ez után hagyom, hogy a gép dagassza úgy negyed órát . (Ha nincs sok idő a kelesztésre, akkor elő lehet langyosítani a tejet, a tejszínt és a lisztet, akkor hamarabb kezd működni az élesztő). Mikor elkészül a szép lágy tészta, áthelyezem egy kiolajozott edénybe és a duplájára kelesztem. (Szándékosan nem írok időt, annyira hőmérsékletfüggő)
Leolajozott pulton (egy kis olajat szétmázgálok a tiszta konyhapulton) kinyújtom a tésztát és 4-6 olyan széles csíkba vágom, mint a leendő sütőformám. A tésztacsíkokat feltekerem és elhelyezem az előre kivajazott formába, majd letakarítom a konyhapultot . (2 perc)
Mikor ismét duplájára kelt a kalács, lekenem tojással (1 perc) és előmelegített sütőben 175 fokon megsütöm.
Rácsra borítva hagyom kihűlni. Egy darab egy kilós kalács lesz belőle.

Megjegyzés: Nálam nagyon bevált az a technika, hogy a második kelesztés felénél lefolpackozom a kalácsot és hűtőbe teszem. Egy kicsit még kel a hűtőben is. Másnap kora reggel (hajnalban) első dolgom, hogy lekenem tojással és a hideg sütőbe teszem, majd bekapcsolom 175 fokra. Míg a sütő melegszik, a tésztának van ideje magához térni, kicsit kelni. Így elkerülhető az is, hogy túl hamar forrósodjon fel a külseje, belül pedig még hideg, később pedig nyers maradjon. Mire túl vagyunk a reggeli készülődésen, kész is a friss kalács, és az illatokról akkor még nem is beszéltünk!