Majomkenyér fahéjas buborékokból.... (Monkey bubble bread)

És én még azt hittem, hogy vége az édesszájúságnak... Hogy mekkorát tévedtem! A helyzet az, hogy a megfelelő inger hiányzott csak, hogy ihletet és kedvet kapjak. Aztán pénteken egy pár kellemes órát töltöttem Nikiéknél (szokásos ötyeparti salátával,  kávéval, sütivel, Veresegyház by day, obligát könyvcserebere, és egy kis bekukkantás a kicsik iskolájába) ahol kezembe került a Baked fiúk második könyve. Nagyjából le is ragadtam ennél az első receptnél, és azonnali kényszer által vezérelve leírtam a receptjét.
A kalács az aranygaluskához hasonló elven készül, a tésztája elolvad az ember szájában... A megolvadó fahéjas-barnacukros-vajas "szósz" pedig minden egyes kis buborékot körbevesz...
A könyvben azt írják még, hogy ez egy olyan süti, amit csak nagy társaság esetén szabad sütni, különben menthetetlenül sokat eszünk belőle... ezt bizony mi is tapasztaltuk. Szerény háromfős családunk egy ülésben eltüntette a felét, a második felének pedig gyorsan kerestünk gazdát, hogy ne csak a mi fenekünk nőjön...

A kalács tésztája:
1,5 pohár (2,5 dl) langyos tej
2 tk (7 g) instant élesztő
4 pohár liszt
5 ek cukor
1 tk só
1 tojás
5 ek olvasztott vaj (kb 70 g)

A hozzávalókat összeborogattam a dagasztógép táljába és alaposan kidagasztottam (kb 15-20 perc is volt), amíg teljesen selymes kalácstésztát nem kaptam. A tésztát kiolajozott tálban duplájára kelesztettem.

Egy tányérban megolvasztottam 110 g vajat, egy keverőtálba pedig összemértem 3/4 pohár nádcukrot, 3/4 pohár sötét muscovado cukrot, 2 ek fahéjjal. Kivajaztam egy nagy kuglófformát.

A következő lépés talán munkaigényesnek tűnik (nem az), de a gyerekek szívesen részt vesznek vele. Így nem nekünk kell csinálnunk, viszont kétszer annyi időbe kerül, és utána még a konyhát is nagytakaríthatjuk.
Viszont a nevelési értéke nem elhanyagolható a projektnek, ezért nálunk péntek este a Kapitány volt az, aki a kb 80 db kis diónyi gombóccá tépett és összesöndörgetett kalácsgolyókat olvasztott vajba, majd a fahéjas cukorba forgatta, majd csuklóig lenyalta az egész kezét minden alkalommal...
Az ekképp elkészült golyóbisokkal megtöltöttük a kuglófformát, amit lefóliáztam és a hűtőbe tettem éjszakára.
Közben ezerszer megfogadtam, hogy türelmesebb leszek a gyerekemmel és egy kis kosz még nem a világ vége...

Másnap reggel 170 fokra beállítottam a sütőt és azon hidegen betettem a kuglófformát, hadd keljen benne a tészta, amíg bemelegszik a sütő. Ahogy megéreztem a sülő kalács illatát, a biztonság kedvéért letakartam egy darab fóliával, meg ne égjen a "teteje"... Kb egy óra alatt lett kész.

Tányérra borítottuk és azon melegében nekiestünk :-)

Spenótos fetás omlett

Pont egy hónapja írtam az utolsó "rendes" posztot... Ennek több oka is van, amit egyelőre nem szívesen részleteznék itt, lévén ez elsősorban egy főzös blog.
Szóval főzzünk!
Mindig is hajlamos voltam rákattanni dolgokra, és szinte heteken keresztül azt enni. A jelenlegi kattanásom ez a spenót és feta kombináció, amit először 2000-ben kóstoltam New Yorkban. Addig előítéletből meg sem piszkáltam a spenótot, akkor azonban példát kellett mutatnom két kiskorúnak is...
És akkor jött a döbbenet, hogy DE HÁT EZ FINOM!
Mondjuk az amerikai gyerekeknek nem is a spenótfőzit akarták eladni, hanem egyből sajtos-spenótos rétessel kezdhették a barátkozást.

Na pont ez jutott eszembe a piacolás közben, mikor megláttam a gyönyörű, haragoszöld spenótot. Vettem is egy kilót, amit majdnem meg is bántam miközben leszáraztam, és átmostam ( ezt nagyon utálom).
Aztán salátacentrifugában alaposan "kifacsartam", majd egy kis olivaolajon megfonnyasztottam két gerezd fokhagyma társaságában. Hozzákevertem kb 30 dkg feta sajtot, sóztam, borsoztam.
Reggel omlett készült belőle, holnap pedig rétestésztába csomagolva, csinos kis háromszögekként végzi a maradék.

Mandulakrémes csigák

Borongós reggeleken alig tudok jobb eledelt elképzelni a frissen sült vajas péksüteménynél. Menő nálunk a kalács, a briós, a croissant és a fahéjas és a kakaós csiga is... A nemrég megmaradt mandulakrémet most viszont a Szakácsok könyve alapján készített hajtogatott brióstésztába töltöttem, majd bőven megszórtam mazsolával és aszalt barackkal. Az eredmény pedig egyszerűen pazar!

Hozzávalók (fél adag)
25 g friss élesztő
2 pici tojás
375 g liszt
25 g cukor
egy tk só
20 g tejpor
150 ml víz

A hozzávalókat a robotgép keverőtáljába tettem, és kidagasztottam. Elvileg erre nincs szükség, de nekem kellett egy kis idő, míg szép homogén lett a tészta.
 A tésztát egy órára hűtőbe tettem, majd hosszúkás téglalappá nyújtottam. A téglalap alsó 2/3-át lekentem 150 g puha vajjal, majd mint egy elegáns levelet a hűtőbe tettem pihenni.
Pihentetés után úja kinyújtottam a tésztát és ismét háromba hajtottam, amit egy óra hűtés után még egyszer megismételtem. (összesen 3 hajtogatás van)
A tésztát végül újra kinyújtottam, megkentem a mandulakrémmel, megszórtam egy kis cukorral (ugyanis nem volt itthon porcukor a sütés utáni mázhoz) és beáztatott aszalt gyümölcsökkel ( összesen 180 g arany mazsola és sárgabarack). Feltekertem.
Óvatosan 12 csigára szeleteltem és sütőpapírral bélelt sütőlapra tettem.
A csigákat vagy megkelesszük és megsütjük, vagy ahogy én tettem, betesszük éjszakára a hűtőbe.

Reggel bekapcsoljuk a sütőt (légkeverés 160 fok, anélkül 180) és betesszük a csigákat. A sütő bemelegedése alatt a csigák óriásira kelnek és 30 perc alatt kész a pompás reggeli!

Munkaebéd

A munkaebéd jelen esetben a nagy munkák közben 5 perc alatt összecsapható fogásra vonatkozik, mivel mostanában főleg ilyesmiket készítek.
Ne tessék engem azért sajnálni, mert egyrészt a munka nem unalmas, másrészt az ebéd alapanyagai mind jók és frissek (kivéve a napraforgómagvas kenyér, amit én sütöttem a hétvégén és a "már csak pirítósnak jó" állapotban leledzett), szóval a végeredmény mind ízérzetileg, mind kalóriaügyileg kielégítőnek bizonyult.
Ráadásul jó érzéssel tölt el a tudat, hogy íly módon sikerült hasznosítani nemcsak a maradék kenyeret, de az erkélyen burjánzó metélőhagyma egy részét is, valamint az utolsó két kanálnyi francia kecskesajtkrémet is.
A dolog annyira megtetszett, hogy másnap a Bosnyák piacon shoppingoltam 70 deka vargányát (a nagy esőzés okozta túlkínálat miatt igen baráti áron) és egy kis fokhagymával megdinsztelve, jó sok petrezselyemmel piritóssal ezt vacsoráztuk.
A recept nem bonyolult, a kép magáért beszél.
Azaz: piritós, kecskesajt, lágy rántotta, friss metélőhagyma, só, bors
Ami a képen nem látszik: egy tál paradicsom köretként

Nálatok mi a "munkaebéd"?

Áfonyás muffin teljes kiőrlésű lisztből

Van egy rovat a Good Food magazinban, ami eddig soha nem érdekelt: az "ultimate makeover". Ebben nem másra vállalkozik a rovat gazdája, minthogy népszerű és hízlaló ételeket egészségesebbre szab: kevesebb telített zsírt, cukrot, kalóriát viszont több rostot tartalmaznak az így elkészített fogások, melyek "állítólag" ugyanolyan finomak, mint a hagyományos verzió.
Érdektelenségemnek több oka is volt, részben gyakorlati (ritkán van itthon ezekből az alapanyagokból), részben elvi (ha már "bűnözünk", akkor csináljuk rendesen), így soha nem próbáltam ki egy ilyen receptet sem...egészen mostanáig.
Ugyanis az életmódváltás kapcsán igyekszem kiszelektálni a nagy szénhidráttartalmú, magas glikémiás index-szel rendelkező ételeket - kvázi cukorbetegeknek is használható étrendet igyekszem követni, bár tény, vannak időnként kilengések.Ez a muffin is egyfajta kilengés (hisz rengeteg szénhidrát van így is benne), de a szomszédból kapott áfonya remek apropóul szolgált a kísérletezgetésre. Kicsit megtoldottam az általam eltett meggyel is, ami nem rontott az ízén. Mivel Dani nemrég kezdte az óvodát, az ideológia is megszületett gyorsan:kell a tápláló reggeli!
Az eredmény: az eddigi egyik legfinomabb muffin, amit készítettem. Biztosan "kockás füzet" esélyes a recept.
Hozzávalók:
5 ek semleges ízű olaj (pl. szőlőmagolaj, de sima étolaj is elmegy, ha nincs más otthon)
225 g liszt
115 g teljes kiőrlésű liszt
2 tk sütőpor
egy fél citrom reszelt héja és egy ek citromlé
130 g nádcukor (világos muscovado)
85 g túlérett banán
1 tojás
285 ml író (mindegyik Sparban kapható)
kb. 225 g áfonya vagy bármilyen más bogyós gyümölcs lecsepegtetve

Legelőször a banánt összenyomtam villával, majd hozzáadtam az írót, a felvert tojást és az olajat. Hozzáadtam a cukrot, citromhéjat, és kevergettem egy darabig. Végül belekevertem a lisztet, sütőport és az áfonyát. Ekkor már nem szabad nagyon keverni, ahogy elvegyült a liszt már be is lehet tölteni a masszát a muffinformába. (A túlkeveréstől kemények lesznek a sütik!)
200 fokos sütőben kb 25 perc alatt aranybarnára sültek.
A kanál citromlevet összekevertem egy kanál porcukorral és a még forró sütemények tetejét átkentem egy ecsettel. Ettől szép fényes és puha lett a tetejük.
Egy muffin kb 200 kcal-át tartalmaz, ami szerintem bármilyen fogyókúrás reggelibe belefér (feltéve, hogyha valaki rácsap a kezünkre, mikor a második után nyúlunk...)

Sajtos croissant - házilag hajtogatott leveles tésztából

Joanne Harris könyveit legtöbbször akkor veszem elő, ha pihenni akarok. A regényei teljesen kikapcsolnak, a szakácskönyveiben szereplő képek és receptek pedig otthonos érzést keltenek. Nem utolsó szempont, hogy eddig minden kipróbált receptje működött is!
Mivel az év eleje nagyon mozgalmasra sikeredett (illetve a folytatás sem ígérkezik másnak), mostanában nagyon keveset alkotok a konyhában. Örülök, ha valami ehetőt összedobok 20 perc alatt. De ezért ott motoszkálnak az agyamban hátul a kívánságlistán szereplő tételek, mint pl. ez a croissant.
Világéletemben imádtam, januárban nem is bírtam ellenállni a kísértésnek. Ebben a receptben az a jó, hogy pár óra alatt összedobható és másnap reggel már süthető is. A mi háromfős családunknak ez dupla adag, így a teljesen megkelt kiflik felét lefagyasztottam és kb. két hét múlva sütöttem meg reggelire.

Legszívesebben mindig tartanék a fagyasztóban, mert überelhetetlen mind reggeliként, mint uzsonnaként.

Hozzávalók:
50 dkg rétesliszt
4,5 dkg cukor
egy tk só
1,5 dkg friss élesztő
2 dl langyos víz
1 dl langyos tej
25 dkg vaj (véletlenül sem margarin)
egy tojás

Előkészítés:
A vaj és a tojás kivételével a robotgéppel összedolgoztattam a hozzávalókat és pihenni hagytam kb 20 percig.
A vajat 20x20 cm-es négyszöggé formáztam.
A tésztát kb 50x50 cm-esre nyújtottam, és belecsomagoltam a vajat.

Hajtogatás:
A csomagot kinyújtottam kb 20x60 cm-es téglalappá (az oldalarány mindig 1:3)
A tészta alsó harmadát felhajtottam, majd a felső harmadot is ráhajtottam, így megint egy 1:3 oldalarányú lapot kaptam, amit 90 fokkal elforgattam és újra kinyújtottam 20x60 cm-esre, majd folpackba csavartam és betettem a hűtőbe min. 30 percre (de volt benne 1,5 órás szünet is)
Ezt a hajtogatást ismételtem meg még kétszer vagy háromszor az este folyamán, ahogy időm engedte.

Lefekvés előtt kivettem a tésztát a hűtőből és kb 42x42 cm-esre nyújtottam. Kettévágtam és mindegyik téglalapból 6 háromszöget vágtam. Ezekre egy egy darab sajtot helyeztem és feltekertem kifli alakban. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsire tettem, folpackkal beborítottam (nehogy kiszáradjanak) és egész éjszaka kelni hagytam (kb 7 órát).

Másnap bemelegítettem a sütőt 220 fokra. Lekentem egy felvert tojással a kifliket és kb. 15 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

A második tepsi ment a fagyasztóba, majd a megfagyott kiflik egy hűtőzacskóba. A fagyos kifliket közvetlenül sütés előtt kentem le tojással és ugyanúgy 220 fokos sütőben sütöttem.
A képen a második csapat látható, mert az elsőnél esélytelen volt fotózni :-D

A recept Joanne Harris: Francia Piac című könyvéből származik.

A világ legegyszerűbb répatortája

A jó dolgok legtöbbször nem bonyolultak. Erre egy igen jó példa ez a répatorta, amit kb 5 perc munkával össze lehet dobni. Sajnos a féléletideje sem sokkal több ennél, különösen, ha a "csenőmanók" aktívak.
Ez a recept abból a szempontból különleges, hogy étolajat használtam hozzá, ami különösen jó állagot biztosít a tésztának, és nem engedi kiszáradni. A narancstól pedig igazán üde karaktere lesz az egésznek. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
175 g barnacukor
125 ml étolaj (lehetőleg valami minőségi)
3 nagy tojás (szobahőmérsékletű)
250 g reszelt répa
100 g mazsola
1 narancs reszelt héja
1 tk szódabikarbóna
1 tk fahéj
1/2 tk szerecsendió
175 g liszt

A hozzávalókat összekeverjük, és sütőpapírral kibélelt aljú 20 cm-es tortaformában 180 fokon megsütjük.
Rácson kihűtjük. A narancs levét kinyomjuk, összekeverjük némi porcukorral. Az így kapott mázzal bevonjuk a tortát, de aki spórolni szeretne a kalóriákkal, elég ha csak megcirmozza a felszínét.

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

Energiabomba fáradt hétköznapokra és hétvégi kirándulásokra

Az úgy van, hogy akárhányszor nyitom ki a Szakácsok könyvét, mindig a flapjack-hez jutok, nézem a katonás sorba állított csodaszép szeleteket, és jól megbeszélem magammal, hogy ez a következő dolog, amit megsütök.
Aztán a dolog rendre elmarad.
Tegnap viszont volt egy szabad fél órám és némi ihletem, így elkészült. És milyen jó, hogy elkészült! Így ma P-nek nem kell gumimacit rágnia kaja helyett egész nap a nógrádi vadonban a céges rendezvényükön (a múltkor ugyanis ezt bírta venni a főnökük "ellátmányként"), ha nem jut ideje enni. Dani is ezt rágcsálta ma bölcsibe menet, és nekem is erőt adott a hajnal hatos keléshez.

Annyiban változtattam csak a recepten, hogy több áfonyát tettem bele, és nem vontam be fehércsokival a szeletkéket. Szerintem így is elég tömény, ütős darab, csokival a tetején már émelyítő lenne...

Hozzávalók:
250 g vaj (véletlenül sem margarin)
200 g juharszirup
100 g barnacukor (esetleg itt is lehet faragni a mennyiségből)
100 g liszt
250 g zabpehely
220 g vörösáfonya

A vajat a juharsziruppal és cukorral összemelegítettem. Amikor habzani kezdett belekevertem a többi hozzávalót. Egy 23x23 cm-es sütőpapírral kibélelt formába simítottam és 170 fokos sütőben kb 25 percig sütöttem. Mikor teljesen kihűlt papírral együtt deszkára emeltem, és egy éles késsel kis téglalapokra szeleteltem.
Dobozban pár napig eltartható.

Legközelebb kipróbálom mézzel is, de akkor kihagyom a barnacukrot, nehogy túl édes legyen. Esetleg kandírozott narancs és citromhéj, esetleg gyömbér, fahéj hozzáadásával téliesíthető az ízvilág. Juharszirup esetén nem érdemes fűszerezni, nehogy agyoncsapjuk a szirup aromáját.

Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!

Almás-morzsás muffin

Ezt a receptet is régen ígérem, jöjjön hát. Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nagyon rá lehet kapni és nagyon jól lehet variálni, amint azt a következők is mutatni fogják.
Kezdő háziasszonyoknak és sietős profiknak is bátran ajánlom!


Hozzávalók:
200 g kis kockákra vágott alma
260 g liszt (lehet részben teljes kiőrlésű is, de néhány kanál zabpehellyel is helyettesíthető a liszt egy része)
2 tk sütőpor
1 tk fahéj
csipet szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió
100 g durvára vágott pirított dió, mogyoró vagy mandula esetleg ezek kombinációja (maradékok!)
1 tojás
140 g barna cukor
120 g vaj
1 tk házi vaníliaesszencia (vodka és vanília)
2-2,5 dl író vagy kefír vagy tej

Ezekbő a hozzávalókból szokásos módon muffint kavarunk, amit szétosztunk a kis formákban.
A tetejére a következő hozzávalókból morzsát készítünk és a tetejére szórjuk:
50 g liszt
egy tk fahéj
60 g durvára vágott dió vagy mogyoró (pirítva)
50 g vaj

Én ezesetben a liszt helyett a maradék amaretti kekszeket törtem porrá, ami nagyon sokat dobott az amúgy is finom kis süteményeken.
180 fokos sütőben a szokásos módon sütöttem,
Pillanatok alatt elfogy, uzsonnára és reggelire is remek!

Cheddar sajtos-kapros scone

Még a nyáron vettem meg Ina Garten egyik legsikeresebb könyvét a Barefoot Contessa-t. A könyv több, mint 10 éves, így ami újszerű lehetett benne anno, most már triviálé. Mindenesetre időnként átlapozom, és szörnyülködöm. Ugyanis minden recept üzemi menza méretekre van megadva, de legalább fél kiló vajjal indít. Viszont ez a scone recept már elsőre megtetszett.
Pár hónap szörnyülködés után így ma vettem egy nagy levegőt és szimplán elnegyedeltem a receptben szereplő mennyiségeket, hogy kipróbáljam ezt a remek sós "pogácsot", ahogy a Kapitány úr elnevezte.
Sós, vajas, gyors, finom és nem fornetti.

Viccet félretéve: Isteni sörkorcsolya lett belőle, biztos nem utoljára készült nálunk.

Hozzávalók:
egy pohár liszt (250 ml)
85 g vaj (!)
fél tk só
másfél tk sütőpor
egy tojás
50 ml tejszín
50-80 g reszelt cheddar (Cserpes!)
egy kis csokor kapor felaprítva

Először is előmelegítettem a sütőt 180 fokra. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összekevertem, majd lisztezett deszkán kb 2 cm vastagra nyújtottam. A tésztából 8 háromszöget vágtam, sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem őket. Egy elhabart tojással megkentem a tetejét és kb 30 perc alatt aranyszínűre sütöttem őket.

Aki az édes verziót is kipróbálná, ide kattintson.

A tökéletes biscotti nyomában

Pár hete elcsábultam egy zacskó bolti biscottira... A biscotti azon túl, hogy drága volt, még gejlnek is bizonyult, de pikkpakk elfogyott. Ezúttal nem a "cica", hanem a Kapitány ette meg. Almalébe mártogatva.
S azóta minden reggel ezt hallgatjuk: Kérek szépen biszkottit!

Nekem se kellett sok, felkajtattam a könyveimet, az internetet és munkához is láttam múlt héten. Nem apróztam el, rögtön kétfélét készítettem (mivel nem kétszer annyi munka, és láttam milyen tempóban fogy az anyag). A csokisat egy Olive recept alapján készítettem, de ezzel nem vagyok megelégedve sem ízben, sem állagban. Mondjuk nem használt neki az sem, hogy csonttá szárítottam, de enélkül sem ismételném.

A vaníliás viszont egész jó lett (Good Food recept módosítva) és nem utolsósorban minden maradék szárított gyümit és magot el lehetett benne sütni. Szó szerint!


Hozzávalók:
350 g liszt
2 teáskanál sütőpor
egy-két tk vaníliakivonat
3 tojás
200 g cukor
kb 200 g szárított gyümölcs (áfonya, mazsola, barack)
kb 200 g pirított olajos mag (mandula, mogyoró, dió, pisztácia)

A tojásokat a cukorral habosra kavartam a robotgéppel. Hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, magvakat és gyümölcsöket. Ha kell még kanalanként lehet lisztet adni hozzá, hogy formálható legyen.
A sütőt 180 fokra előmelegítettem. A tésztát 4 részre osztottam, melyekből 30 cm-es rudakat formáztam lisztezett deszkán. Sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, kicsit ellapítottam őket és kb. 25-30 percig sütöttem őket, míg meg nem szilárdultak.
Kicsit hagytam őket hűlni, de ezen a ponton akár egy éjszakára is megszakítható a folyamat. Egy nagyon éles késsel (nekem a recés élű NEM jött be, a santoku viszont igen) ferdén vékonyra szeleteltem a rudakat majd 140 fokon sütőbe toltam a szeleteket pirulni.

Tökmagos pogácsa mint a Daubnerben

Ez a pogi tipikus riszájkling darab, azaz az került bele, ami a hűtőszekrényben akadt (pl. tejföl helyett egy két napja lejárt natúr joghurt és némi maradék tejszín), a többi pedig adta magát. Kb. 5 óra alatt semmit nem látszott kelni, de én azért megsütöttem ( a remény hal meg utoljára).
Pont olyan lett, mint a Daubneré, csak kicsit több tökmag jutott egységnyi térfogatra.
Feltétlenül bekerül a "kockásfüzetbe", a szabadalmi hivatalt még meglátom :-D

Hozzávalók:
1 db 150 g-os natúr joghurt (nem baj, ha még szavatos)
125 g bryndza
kb 70-100 ml tejszín
1 tojás
1 csomag szárított élesztő (11g!) vagy 25 g friss
kb 320-350 g kenyérliszt (BL80)
4 evőkanál tökmagolaj
két csapott tk só
100 g tisztított tökmag

A hozzávalókat beletöltögettem a dagasztógépbe ( a liszt kivételével) és homogénné kavartam. A lisztet kanalanként adtam hozzá (utólag mértem meg mennyi fogyott a kétkilós zacskóból).
Mikor szép homogén tésztává vált, beleszórtam 100 g tisztított tökmagot és jól beledolgoztam.
Ezek után kelni hagytam, kb 5 órán keresztül.
Semmi változás, talán szivacsosabb lett a cucc. Ennek ellenére ujjnyi vastagra nyújtottam és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Lekentem őket egy felvert tojással. Sütőpapírral kibélelt tepsikbe betettem a tepsiket a hideg sütőbe. Hagytam a sütővel együtt bemelegedni és 170 fokon, légkeveréssel megsütöttem őket. (Forró sütőben 190 fokon is tökéletes lesz, légkeverés nélkül

Ha legközelebb csinálom, akkor egy kicsit nagyobb pogikat szaggatok és nem légkeveréssel sütöm meg őket.

Update: Másnapra csak 3 darab árválkodott a tálban, de azok puhák, frissek maradtak! Tehát a recept felkerült a "Hall of fame" gyűjteményembe... :-D

Tóni kenyere, avagy a hagyományos milánói panettone Nemisbéka karácsonyi receptversenyére

A panettone a hagyományos milánói, mandulás kalács. Számos urban legenda kering az eredetére vonatkozóan, nekem a romantikus a kedvencem.

E szerint pár száz évvel ezelőtt egy Tóni (Antonio?) nevű pék beleszeretett egy lányba. Hogy a hölgyemény édesapját is meggyőzze arról, hogy nem érdemtelen ember udvarol a lányának, készített egy kenyeret, amibe beletett minden földi jót, pl.: vajat, likőrbe áztatott szárított gyümölcsöket, mandulát és cukrot. A lány apjának annyira ízlett az ajándékba kapott kenyér, hogy nemcsak a feleségül adta a lányát Tóninak, hanem egy pékséget is nyitott számára, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is süsse ezt a kenyerét "pane Tony".

"The rest is history".

Ez a recept annyiban tér el egy átlagos panettone recepttől, hogy kovásszal indítottam. A kovász savas karakterének köszönhetően tovább (akár két hétig is!) eláll a kalács. Mivel nálunk 2 nap alatt elfogyott, ezt nem tudom hitelt érdemlően bizonyítani.Viszont az íze sokkal "igazibb" lett ettől a kis módosítástól.

S hogyan kapcsolódik ez Nemisbéka receptversenyéhez? Első körben a két hetes eltarthatóság révén, másodsorban pedig, hogy a recept 2 panettonét eredményez, melyek közül az egyiket le lehet fagyasztani és az ünnepek alatt bármikor elő lehet venni.

Hozzávalók:

A kovászhoz:

1 pohár (250ml) kovász

1 pohár langyos tej

1 pohár liszt

Ezeket összekavartam, majd szobahőmérsékleten hagytam "beindulni". Mikor már jó buborékos volt, betettem egy éjszakára a hűtőbe.

A gyümölcskeverékhez:

1 pohár aranyszínű mazsola

1 pohár vegyes aszalt gyümölcs

1/2 pohár brandy

1 tk narancs vagy citromkivonat (ennek hiányában reszelt narancs vagy citromhéj)

1 tk vaníliakivonat

Ezeket is összekavartam, és egy éjszakát állni hagytam a pulton, hogy a gyümölcsök jól magukba szívják az alkoholt.

A kalácstésztához:

380 g liszt

42 g cukor

3/4 tk só

egy ek porélesztő

1 nagy tojás

egy tojássárgája

4-6 ek víz

115 g vaj

1 pohár hámozott, pattíntott mandula

1. Másnap reggel elővettem a kovászt, hagytam, hogy kissé átmelegedjen a pulton. Ákapartam a robotgép keverőtáljába, majd hozzáadtam a lisztet, cukrot, élesztőt és a tojásokat. Bekapcsoltam a gépet, majd szépen kanalanként hozzáadtam 4 kanál vizet. Mikor összeállt a tészta, kikapcsoltam a gépet és 20 percet pihentettem (A glutén szerkezete ezalatt önmagától kialakul). 2. 20 perc elteltével belekanalaztam a puha vajat és hagytam a robotgépet érvényesülni pár percig.Majd következett a gyümölcskeverék. Legvégül pedig a mandula.

3. A tésztát egy kiolajozott tálba tettem kelni.

4. Kb két óra alatt másfélszeresére kelt a tészta.Ekkor elővettem két kisebb lábast (16 cm-esek) és sütőpapírral kibéleltem őket úgy, hogy jó magas falat készítettem. Állítólag kivajazott papírzacskóban is működik a dolog, de nekem nem volt se zacskóm, se kedvem kísérletezni.A tésztát kettéosztottam, és beletettem a formákba.

5. Kb. 2 órát hagytam őket kelni (legközelebb inkább 3 órát fogom, hogy levegősebb legyen).

6. 150 fokos sütőben kb egy óra latt megsütöttem a őket. Félúton lefedtem a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. Rácson hagytam kihűlni a kalácsokat.

Briósnak álcázott kalács

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blog írást, de higgyétek el, 3 embernek is elég lenne, annyi mentségem van rá. De mivel ez nem egy nyávogós, hanem egy gasztroblog, inkább arról mesélek, hogy minden megpróbáltatás ellenére azért főzök, s időnként sütök is.
A fényképek készülnek, egyszer remélem fel is tudom rakni a török mantit, a panettone-t és a gyömbéres sodót is.
Ma reggel pedig brióst sütöttem. Azaz "oldszkúl" briósnak álcáztam a Hokkaidó kalácsot, tettem bele mazsolát és jó sok jégcukorral meg is szórtam a tetejét.
Autentikusnak semmiképp nem nevezném, viszont a 6 briós délig elkopott :-D
A kalácstészta másik feléből pedig egy kis sütőformában Hokkaidó kalács készült, hogy holnapra is finom reggelink legyen.

A kalács recept itt található. 12 briós lesz belőle.
Nagyon fintorgósoknak pedig íme az autentikus recept. :-D

Zabpelyhes keksz II.

A hétvégén szomorúan konstatáltam, hogy a molyok az egészséges életmódot választották és beköltöztek a teljes kiőrlésű bio búzalisztembe. Mind a két kilóba.
Azt hiszem örülhetek, hogy csak az a kettő ment kárba és nem kellett minden készletemet a kukába dobni. Teljes kiőrlésű liszt hiányában viszont új zabpelyhes keksz recept után kellett néznem (mert biza nemcsak a földimogyorós, hanem egy dupla adag kéksajtos is elkopott az elmúlt héten). Na nem mintha bánnám a dolgot.
A recept a Silver Palate The Basic Cookbook-ból származik. Véletlenül feleannyi cukrot tettem bele, mint amit ír (a szemem átugrotta a fél bögre kristálycukorra vonatkozó részt), de így pont tökéletes lett.

Hozzávalók:
1,5 bögre* zabpehely
3/4 bögre finomliszt
fél tk fahéj
fél tk sütőpor
110 g puha vaj
fél bögre barna cukor (én muscovadot használtam)
egy tojás
egy tk vaníliaesszencia
fél bögre aszalt vörösáfonya
egy marék durvára vágott dió (mogyoróval még tutibb)

Először a vajat kavartam ki a cukorral, majd hozzáadtam a tojást, a fahéjat és a vaníliát. Mikor teljesen homogénné vált, belekevertem a többi hozzávalókat is.
Sütőpapírt tettem két nagy tepsibe és diónyi darabkákat helyeztem a masszából egymástól tisztes távolságra.
A sütőt bemelegítettem 160 fokra és légkeveressel 12 perc alatt aranybarnára sütöttem a kekszeket. (légkeverés nélkül 180 fok)
30 db ropogós "jó reggelt" keksz lett belőle.

Ricottás palacsinták-hogy jól induljon a hétvége

Ma igazi dőzsivel indult a reggel, Nigella ricottás palacsintáival. (Köszi Gabi a könyvet!!!) Eddig, ha amerikai palacsintára támadt gusztusom, Jamie barátunk receptjét követtem, ami egyszerű és nagyszerű. Még mindig nem vagyok Nigella-hívő (bár alakul a helyzet, ahogy haladok a receptjeivel), de be kell vallanom, ez a recept mindent visz! Ezentúl ez lesz a "gold standard" palacsinta téren. Mennyei!

Mi kell hozzá?
250 g ricotta (minden Sparban, Plus-ban kapható már)
125 g tej
2 tojás
100 g liszt
egy tk sütőpor
egy csipet só

földimogyoró olaj sütni (a satay sütés óta ez is van itthon, és nagyon örülök, hogy másra is jó, nem csak ázsiai kajákhoz)

1. A tojásokat szétválasztottam és felvertem (Danikapitány közreműködésével) robotgéppel a fehérjét.
2. Egy másik tálban az összes többi hozzávalót is összekevertem a géppel.
3. Egy lyukas fakanállal óvatosan belekevertem a habot a masszába.
4. Teflon serpenyőben egy kanál földimogyoró olajat hevítettem és egy evőkanállal beleszaggatam a kis palacsintákat (Kb 7 db sült egyszerre, oldalanként kb egy percig.)
5. Juharszirup hiányában mézzel és tejszínhabbal ettük, majd áfonyöntettel isl miután eszünkbe jutott hogy ott lapul a hűtőben.

Utána elmentem úszni és szaunázni, mert nem akartam ezt a remek kaját lelkiismeretfurdalással elrontani!

A világ legfinomabb kalácsa azaz Hokkaido Milchbrot

Pár hete teljesen rákattantam a kalácsra. Idő és lelkesedés hiányában eddig vettem egyet hazafelé a boltban, esténként pedig a gasztroblogokon keresgéltem valami jó és egyszerű receptet. A Hokkaido kalácsot már E.Margit oldalán is sokan dicsérték, Sütiszörny is egyből ezt ajánlotta a figyelmembe.
Az első darab olyan fantasztikusan finom lett, hogy csak egy csücsöknyi maradt belőle a GBT-re.
Tegnap újra készítettem egyet, egy kis kakaóval tuningolva. Őrült jó lett ez is. Legközelebb mazsola és mandula kerül majd bele, de a lehetőségek száma szinte végtelen.
Mivel Macinak megígértem, hogy posztolom a sikereimet, azt is elmesélem, hogy lehet mindezt 5 perc munkával megvalósítani. Nem mintha nem érne meg 10-et, de nekem effektíve ennyi időmbe került. Még mondja valaki, hogy kalácsot sütni macerás...Hozzávalók:
150 g tejszín (30%-os)
250 g tej
1 tojás
egy tasak porélesztő (7 g)
9 g só
80 g cukor
60 g finomliszt (BL55)
540 g kenyérliszt (BL80)
30 g turista tejpor

Először is fogom a dagasztógépem keverőtálját és egymás után mindent belemérek úgy ahogy van, hidegen. (kb. 2 perc) Ez után hagyom, hogy a gép dagassza úgy negyed órát . (Ha nincs sok idő a kelesztésre, akkor elő lehet langyosítani a tejet, a tejszínt és a lisztet, akkor hamarabb kezd működni az élesztő). Mikor elkészül a szép lágy tészta, áthelyezem egy kiolajozott edénybe és a duplájára kelesztem. (Szándékosan nem írok időt, annyira hőmérsékletfüggő)
Leolajozott pulton (egy kis olajat szétmázgálok a tiszta konyhapulton) kinyújtom a tésztát és 4-6 olyan széles csíkba vágom, mint a leendő sütőformám. A tésztacsíkokat feltekerem és elhelyezem az előre kivajazott formába, majd letakarítom a konyhapultot . (2 perc)
Mikor ismét duplájára kelt a kalács, lekenem tojással (1 perc) és előmelegített sütőben 175 fokon megsütöm.
Rácsra borítva hagyom kihűlni. Egy darab egy kilós kalács lesz belőle.

Megjegyzés: Nálam nagyon bevált az a technika, hogy a második kelesztés felénél lefolpackozom a kalácsot és hűtőbe teszem. Egy kicsit még kel a hűtőben is. Másnap kora reggel (hajnalban) első dolgom, hogy lekenem tojással és a hideg sütőbe teszem, majd bekapcsolom 175 fokra. Míg a sütő melegszik, a tésztának van ideje magához térni, kicsit kelni. Így elkerülhető az is, hogy túl hamar forrósodjon fel a külseje, belül pedig még hideg, később pedig nyers maradjon. Mire túl vagyunk a reggeli készülődésen, kész is a friss kalács, és az illatokról akkor még nem is beszéltünk!

Kukoricakenyér

Elkezdtem újra dolgozni, Danikapitány pedig bölcsis lett. Egyelőre küzdünk még az új napirend megszokásával, (nekem megy nehezebben) lassan 3 hete köhögünk és sajnos az időnként beeső egyéb (szakfordítás) alkalmi munkákra sem tudok nemet mondani. Ez az oka a hallgatásnak.
A hétvége azonban feltöltött, így újra kreatívkodni kezdtem. Először is Daninak varrtam két új nadrágot a bölcsibe, majd a konyhában terepszemléztem. Mivel volt még néhány cső kukorica a hűtőben, kedvet kaptam, hogy leteszteljem ezt a finomságot egy barátnőm számára, aki élesztőmentes "kenyerekre" vadászik mostanság. A recept a Peter Reinhart könyvemből származik. Eredetileg egy kerek tortaformában készül, nekem viszont szimpatikusabbnak tűnt muffinformában sütni.
A receptet abban a mennyiségben adom tovább, ami egy 12 db-os muffinformához vagy egy 20 cm-es tortaformához elegendő.
Hozzávalók:
2/3 csésze (250ml) kukoricadara
1 és 1/3 csésze író (Kaisersben és Intersparban mindig kapható)
kb 6 szelet bacon ropogósra sütve
150 g liszt
egy púpos tk sütőpor
2/3 tk só
20 g cukor
20 g barnacukor
2 tojás
30 g méz
20 g szobahőmérsékletű vaj
1 és 1/2 csésze kukorica (lehetőleg friss)

1. Először a kukoricadarát és az írót kevertem össze, egy éjszakára a pulton hagytam.
2. Másnap reggel kisütöttem a bacont, majd papírtörlőre szedtem.
3. A polentás keverékhez adtam a kétféle cukrot, a mézet és a tojásokat.
4. Folyamatosan keverve hozzáadtam a sót, a sütőport és a lisztet.
5. Előmelegítettem a sütőt 180 fokra.
6. A muffinformákba papírkapszlikat tettem, egy kicsit ki is kentem őket a visszamaradó bacon zsírjával. (ezt alegkönnyebb egy kenőtollal vagy szilikonecsettel véghezvinni)
7. Szétporcióztam a tésztát, mindegyik tetejére tettem pár darab sült bacont.
8. Kb 35 perc alatt sül meg, langyosan a legfinomabb!