Fűszeres pilaf garnélával és kókusszal

Könnyű kis rizsétel azoknak, akik már unják a rizses húst.
Hozzávalók (2 nagy vagy 3 kicsi adag):
150 g basmati rizs
2 gerezd fokhagyma
egy fej hagyma
2 paradicsom
4 ek olaj
1 tk köménymag (egész)
feketebors
1/2 rúd fahéj
3 szegfűszeg
3 kardamom
1 fej hagyma vékonyra szeletelve
kis darab friss gyömbér (urambocsá fagyasztott is perfekt)
1/2 tk kurkuma
1/4 tk chili (opcionális)
1 tk őrölt koriander
250-300 g nagyobbacska garnéla (LIDL: 1000 ft)
egy maréknyi friss kókuszforgács (Interspar:100 ft)

1. Megfőztem a rizst sós vízben, majd félretettem.
2. A gyömbért, fokhagymát és a hámozott paradicsomot az aprítógépbe tettem és szósszá kevertem.
3. Egy vastag aljú serpenyőbeen felforrósítottam az olajat, és hozzákevertem a darabos fűszereket. Ahogy sisteregni kezdett, mellécsaptam a hagymát és lassú tűzön kb 10 percig dinszteltem. Hozzáadtam az őrölt fűszereket és a paradicsomos szószt, majd összefőztem.
4. Végül belekevertem a rákokat is, és további pár percen keresztül főztem.
5. A kész egyveleghez kevertem a kifőtt rizst és alaposan összekavartam, átmelegítettem az egészet.
6. Kókuszforgácsokkal tálaltam.

Samosa korianderes mentacsatnival

Már nagyon régóta szeretnék samosat sütni. A gondolatra mindig be is indult a nyálelválasztásom, de több nem történt. Aztán szombat este, mikor a Bombay Expressz-ben már megint túl későn értem oda, hogy vegyek, elhatároztam, hogy a héten megcsinálom. Olajban sütés ide vagy oda.
Jól utána is olvastam a témának, külföldi és magyar oldalakon, plusz a két indiai szakácskönyvemben, de egy dolog lett csak világos: Ahány ház, annyi plusz egy variáció létezik.
Így átmentem kreatívba és megalkottam az én samosám :-D

A tésztával kezdtem: kb 450 g BL80-as lisztet összekevertem 2,5 evőkanál olajjal, némi sóval és annyi vízzel, hogy kemény, de jól gyúrható tésztát kapjak. Ezt kereken 10 percig gyúrtam, hogy a glutén rugalmassága kialakuljon és tuti ne essen atomjaira sütés közben a kotyvasz (majd egyszer elmesélem a falafelem történetét is). Lefedtem és pihentettem.

A tölteléket kissé szaftosra vizionáltam, így két nagy fej hagymát is tettem bele és egy bébicukkinit. Tehát a hagymát megdinszteltem két gerezd összevágott fokhagymával, majd szórtam rá őrölt koriandert, egész köményt, egy kis kurkumát, összekavartam és rájuk zúdítottam a zöldségeket, amiben volt apró darabokra szedett karfiol, krumpli, borsó, bébicukkini. Sóztam, borsoztam és hogy biztosra menjek még egy kis zöldség alaplevet is tettem alá. Fedő alatt összepároltam őket, majd fedőt levéve finomra hangoltam az ízeket. Azaz tettem bele bolti garam masalát, még több köményt, még több koriandert...stb.
Mikor elfőtte a levét és az ízével is elégedett lettem, kinyújtottam a tésztát a tésztanyújtó gépemmel. Kb. 10×10-es négyzetekre vágtam és a közepükre kupacoltam a tölteléket. Megkentem a szélét vízzel, hogy tapadjon és csini kis háromszögeket hajtogattam belőlük.
Arra gondoltam, hogy hasznossá teszem a wokom, így abban kezdtem el forrósítani az olajat és sütni a samosákat. Remekül bevált! Lehet, hogy készül majd még nálunk rántott hús is valaha? Wokban? :-D
A samosák kb. 5 perc alatt aranyszínűre sültek és a felszínük guszta kis hólyagos lett, tisztára mint az indiai kifőzdékben...nagyon büszke vagyok magamra. Vállveregetésre azonban nem maradt idő, mert gyorsan össze kellett dobnom a kísérőt, azaz a mártogatóst. Ez szintén improvizáció: egy marék korianderzöld, egy marék menta, némi citromlé, só és friss joghurt botmixerrel összeházasítva.
Egyszerre csak egy (12 db) adagot sütöttem ki (mert ez csak frissen, forrón jó) és rögtön teszteltük Danival. Nagyon finik lettek!
A második adagot most sütöttem ki este a páromnak. Mivel mi nagyon szeretjük csípősen, itt nem spóroltam a chillivel. Szerintem így sokkal jobb lett az összhatás, a mentás mártogatós remek kontrasztot adott az erős fűszereknek.
Jó hír: holnapra is maradt egy adag, szóval elég kiadós. Rossz hír: Nem lehet előre betölteni a tésztát, mert szétázik. Viszont a zöldségraguval és a tésztagyúrással jól előre lehet készülni, így vendégek esetén is 20 perc alatt összedobható és a siker garantált!

Hűsítő karfiolleves korianderrel (Gobi Ka Shorva)

Ne haragudjatok, de ehhez nem lesz kép. Egyszerűen nem akartam még egy teljesen érdektelen zsemleszínű krémlevesfotót feltenni ide, a leves viszont annyira jó, hogy mindenképpen szeretném megosztani.
És még valami: a bébik odavannak érte! (Mindannyian gourmet-nak születünk...)

A leves akár egy elegáns vacsora első fogása is lehet, de egyszerű ebédként is megállja a helyét.
Először is dinszteljünk meg 2 közepes hagymát, 4 gerezd fokhagymát és egy fél hüvelyknyi friss gyömbért (az indiai fűszerek közül ezek alkotják a "friss szentháromságot"). Majd adjunk hozzá egy teáskanál őrölt köményt, két teáskanál őrölt koriandert és egy negyed teáskanál kurkumát (Ez pediglen a "szárított szentháromság" odaát). Aki erősen szeretné adjon hozzá cayenne borsot. Csak egyet kavarjunk rajtam, mert hamar odaég. Ezután tegyünk bele 250 g karfiolt és 250 g krumplit. Öntsük fel csirkelevessel (kb. egy liter) és főzzük puhára a zöldségeket. Turmixoljuk le, keverjünk bele 1-2 dl tejszínt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
Forrón és hidegen egyaránt kitűnő!

Egy falat India - TARKA

Összesen két könyvet kaptam Annard barátomtól. Az egyik, a sokat dicsőített kenyeres könyvem, a másik: Madhur Jaffrey's Spice Kitchen. A szerzője egy indiai származású színésznő, akit nem a filmjei, hanem a szakácskönyvei tettek híressé.
Gyönyörűen és részletesen ír a fűszerekről, mit, mivel, hogyan és mikor használnak. Most olvasom sokadjára és még mindig elvarázsol.

Az indiai konyha úgy használja a fűszereket, mint festőművész a palettáját. A fűszerek egy része indiai eredetű, mint pl. a fekete bors és kardamom. A köményt, koriandert, szegfűszeget és fahéjat kereskedők hozták be. Az Újvilág csilli-je a portugál hódítókkal érkezett a XV. század végén. A változatos eredetű fűszereket az ősi gyógyászat, az ayurvédikus medicina osztályozta, rendszerezte. Vannak, melyek melegítik a testet (fahéj), van ami hűti (kömény), segíti az emésztést (aszatgyanta), jó felső légúti betegségekre (gyömbér) vagy esetleg antiszeptikus hatású (kurkuma).
A több tucat fűszerrel még nem elégedtek meg az indiaiak. Elkezdtek játszani az árnyalatokkal. Forró olajban megpirították a fűszereket. Így lehet például a közismert köményből intenzív dióízű csodát varázsolni. Vagy vegyük a mustármagot. Elég éles, csípős íze van. Valójában egy igazi Jekyll and Hyde-dal van dolgunk, hisz ha forró olajba pottyantjuk pattogni kezdenek és édes, diós ízük lesz.
Mostmár eleget kerülgettem a forró kását, nevezzünk nevén a gyermeket, a TARKA-t. Szó szerint olajjal történő fűszerezést jelent, a fűszerek olajban történő megpirítását, és az illatos, fűszeres olajjal való további főzést.
Azért nem teljesen egyedülálló dologról van szó, hisz a mediterrán világban is általános a fokhagyma ily módon való használata, de az ottani emberek itt be is fejezték ezt a karriert.
A tarka-hoz forró olajat érdemes használni, hogy a fűszerek rögtön elkezdjenek sisteregni és pattogni. 4-5 különböző fűszer is mehet a tarka-ba, de figyelembe kell venni, hogy melyik mennyire éghet oda, pl. a csillit mindig utoljára tegyük bele.
Mivel az egész pár percet vesz csak igénybe készítsük elő a fűszereket a pultra. A tarka-t nem csak a főzés elején, hanem a végén is használhatjuk. Pl. ha hüvelyeseket kurkumával főzünk puhára, készítsünk egy serpenyőben tarka-t aszatgyantával, köménnyel, csillivel és öntsük rá a zöldségre. Fedjük be néhány percre, hogy az aromák jól átjárják az ételt, és már kész is.

Az indiai konyha varázsa a fűszerek használatában van. Túl unalmas lenne minden nap ugyanazt a curry port használni (akármilyen jó is), mint ahogy hamar ráunnánk ha egész nap egy Rembradt képet kéne néznünk. Szóval tessék csak bátran kísérletezni, hisz ott vannak a Picassok, Mucha-k és Da-Vincik is a falon!