Ünnepi ebéd

Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni.
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.

Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!

Fő az egyszerűség!

Mostanában megint nem a sütés-főzés képviseli a fő prioritást az életemben - amit bánok is, meg nem. Ennek ellenére enni kell, méghozzá finomat és egészségeset.
Így egymás után készítem az olyan egyszerű ételeket, mint ez. S mivel tudom, hogy nem csak "háromcsillagos szakácsok" olvasnak, remélem lesz, aki ennek a bejegyzésnek is hasznát veszi.

Hozzávalók:
személyenként 20 dkg friss spenót
vaj, fokhagyma
gorgonzola (esetleg márványsajt)
dió (vagy mogyoró)
durumtészta (személyenként 10 dkg)

1. Felteszem a vizet főni a tésztához
2. Átmosom a spenótot, a vastag szárakat eltávolítom, lecsepegtetem (salátacentrifugában)
3. Egy edényben vajat olvasztok, rádobok egy-két gerezd fokhagymát, amit kicsit megpirítok
4. A fokhagymás vajban átforgatom a spenótot, amíg éppen össze nem esik
5. A diót szárazon megpirítom
6. A gorgonzola felét egy serpenyőben a tejszínnel együtt összeolvasztom
7. A kifőtt tésztát lecsepegtetem

Összeállítás:
A tésztát összekeverem a spenóttal, ráöntöm a tejszínes mártást. Gorgonzolát és vágott diót szórok a tetejére.

Húsgolyók (Meatballs)

Ha megkérdeznénk öt amerikai kis srácot, hogy mi a kedvenc kajájuk, legalább hatan szavaznának a "mítbólz"-ra. Azért ez jelent valamit, nem? Legalább annyit, hogy az olasz delikáteszek hátsó traktusában főző "mammán" még nem fogott a globalizáció mételye.
Ez a verzió pont olyan, mint amit annak idején tucatjával vettem.
A hozzávalók: 900- 1000 g kétszer ledarált sovány marhacomb (ezt a Bosnyákon simán megteszik a hentesek), 2 tojás sárgája, 2-3 szelet kenyérből készült zsemlemorzsa, 4 evőkanál olívaolaj (eredetileg 1 is elég, csak megborult az üveg a kezemben, de nem rontott el semmit), 2 evőkanál oregánó (vagy oregano, de vegyesen nem lehet írni. Vagy angolosan, vagy magyarul), fél teáskanál őrölt kömény, egy evőkanál friss rozmaring felaprítva, egy csilli kimagozva és felaprítva, só, bors, majoránna, bazsalikom ízlés szerint. Én tettem bele még egy fej apróra vágott hagymát, 2 gerezd zúzott fokhagymát, egy púpos teáskanál dijoni mustárt. Ezeket jól összekavartam és kis golyókat formáztam belőlük. A kinti delikben elég nagyokat árulnak, én személy szerint a diónyi méretet favorizálom. 15 perc alatt kész a formázás, mehet a hűtőbe vagy elkezdhetjük sütni.
Kell még készítenünk közben egy paradicsomszószt is. Itt kezd az ember Sívába átmenni, hogy minden egyszerre menjen :-D
Egy ettől szerényebb verzió is megteszi, mert maga a hús eleve olyan ízes, hogy felesleges turbózni...
Tehát 2 gerezd fokhagymát finomra vágtam, kis olívaolajon megdinszteltem (30 sec!!!), majd felengedtem 2 nagy üveg házilag eltett paradicsompürével. Hozzáadtam egy magjaitól megszabadított csillit, egy evőkanál oregánót, némi kakukkfüvet, sót, borsot. Kb. 15 perc alatt készre főztem.(Ha friss, hámozott, magvalt paradicsomból indulunk ki, akkor kb. egy óra lesz a főzési idő.) Belekevertem egy lötty vörösborecetet és egy nagy marék friss bazsalikomot (kb. 30 levél).
Az elősütött gombóckáinkat nyakon öntöttem az illatos paradicsomszósszal és beraktam a sütőbe. A tetejére karikáztam egy gombóc mozzarellát, és 200 fokon addig sütöttem, amíg a sajt meg nem olvadt, és el nem tűnt végleg a szemeink elől...(aztán később megtaláltuk a gombócra olvadva).
Parmezánforgácsokkal és spagettivel tálaltam.
Dani hevesen gesztikulálva csak húsgolyót kért, abból viszont rengeteget eltüntetett. Még szerencse, hogy nem beszél. :-D

Spagetti a la carbonara

Ma délelőtt az uszodát választottam a fakanál helyett. Nem járok jógázni, mert tartok tőle hogy két légzőgyakorlat között elszakadna a cérna és sürgősen dolgom lenne, amilyen türelmetlen vagyok az ilyesmihez. Viszont az úszásban feloldódom. Amikor csak a tempókra és a légvételekre figyel az ember, először egy kicsit beszűkül a tudat, majd jön a "meditáció". Általában meg sem állok 2 km-ig, de volt már, hogy 4-et úsztam. Ma többek között azon filózgattam, hogyan tovább a kenyérprojekttel és miket készítsek a nálam jelentkezőknek... És hogy teljes legyen a dőzs még szaunáztam is egy nagyot.
Testileg-lelkileg újjászületve, de hangosan korgó gyomorral értem haza. Szerencsémre a fiúk még nem álltak neki a maradékok elpusztításának, így gyorsan munkához láttam. Ha nagyon gyors, nagyon laktató kajára kell gondolni, nálam csakis a spagetti a la carbonara jön szóba.
Ezt is sokféleképpen készítettem már az évek során és úgy vagyok vele mint a tiramisuval: A legletisztultabb (Silver Spoon féle) verziót favorizáljuk jelenleg.
Szóval egy nagy fazék sós vizet rögtön fel is tettem a woklángra és elkezdtem felkockázni 10 deka bacont. Na jó, 12 deka volt. Egy serpenyőben lassú tűzön sütögetni kezdtem 2 gerezd egészben hagyott fokhagyma társaságában. A fokhagymákat a végén kidobtam. Közben kis tálkában enyhén felvertem két tojást. Miután kifőztem a 20 deka spagettit (Az extra vékony Barilla No. 3 lenne az autentikus, de itthon én csak No. 5-t tudok venni, így azt), beleöntöttem a szallonás serpenyőbe, ráöntöttem a tojásokat és gyors kézzel összeforgattam. Ekkor már nem égett alatta a láng, a tojás így is pillanatok alatt "megfőtt". Ezután már csak borsot tekertem rá és sok-sok parmezán forgáccsal tálaltam.

Barbie pasta gorgonzolamártással nem csak szőkéknek :-D

Megihletett ez a pastagyártás. Olyannyira elkapott a gépszíj, hogy még céklát is főztem hozzá, hogy igazi ordító magentaszínű papardellét készíthessek. A történet nem bonyolultabb, mint a zöld tésztánál, az eredmény magáért beszél, így nézett ki frissiben:

Gyorsan rittyentettem is hozzá egy gorgonzolás szószt, amibe belecsempésztem a maradék gombafejeket is. Sajnos nem követtem a könyvem utasításait, jobb lett volna leszűrni a hagymás-tejszínes alapot, mielőtt hozzáadtam volna a sajtot. De a gomba miatt nem tehettem, mert akkor az is a szűrőben maradt volna... Így állagra kicsit cikis lett az egyébként isteni szósz.
Közben kifőztem a tésztám, és teljes megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy kifőtt a színe!!! Azaz lazacszínűvé szelídült, ami sokkal gusztusosabb és harmonikusabb, mint a magenta, de úúúgy szerettem volna valami igazi vicces barbie tésztát csinálni.... :-S
Ez úgy felkavarta lelkem békéjét, hogy a tészta tetejére szánt pirított dióról teljesen megfeledkeztem, és csak simán, pecorinoval tettem az asztalra. Szerettük.

Zöld tészta

Nagymamám tésztakészítésből élt. "Csigázott" egész nap. Mivel fél gyermekkoromat nála töltöttem, és mindent szerettem kipróbálni, már egész kislánykoromban segíthettem tésztát gyúrni, nyújtani, vágni és készíteni.
Jó pár éve nem készít már tésztákat nagyi, nem bírja a karja, a keze. Ezért nagyon megörült, mikor a hétvégén megkérdeztem, elvihetném-e a tésztanyújtó gépét? Már régóta várta ezt a kérdést :-D

Most tehát van egy ATLAS típusú made in Italy tésztanyújtó gépem. A hét elején jól bevásároltam lisztekből, és eldöntöttem egy spenótos tagliatelle-l kezdem a pályafutásom. Meglepően egyszerű volt. Kb.15-20 deka spenótot megfonnyasztottam, összeturmixoltam 2 tojással (falusi!!) és annyi durumlisztet (semolina) adtam hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjak. Gyömöszköltem egy darabig majd pihenni hagytam. Közben elmentünk Danival egy védőoltásra, majd megint egy kis tésztagyúrás, kis játszás, kis gyúrás...majd jött a nyújtás, mikor végre le tudtam tenni aludni.
A kinyújtott darabokat egy órán keresztül szikkasztottam, majd a tagliatelle vágón is áthajtottam.
3-4 perc alatt főtt meg.
Egyszerű paradicsomszószt készítettem mellé, és pecorinot reszeltem a tetejére.

Tagliatelle al nero di seppia

Az öcsém mindig tudja mivel lepjen meg :-D Hol egy szakácskönyvvel, hol valamilyen különleges alapanyaggal. Ezt a fekete tésztát is tőle kaptam pár hónapja. Elég sokat gondolkoztam rajta, mit kezdjek vele. A tejszínes szószok túl banálisnak tűntek, így gyorsan felcsaptam a Silver Spoont. Ott csak egyetlen recept szerepelt: Keverjük össze a kifőtt tésztát tonhallal, kapribogyóval, és jófajta olivaolajjal. Ámen.