Gigantes plaki avagy görög paradicsomos bab

Ez az étel is a múlt héten készült a szeptemberi Good Food alapján. Nagyon kedveljük a babot, ebben a formában pedig igazán sokoldalúan használható. A görögök leginkább rusztikus kenyérrel, görög saláta mellé fogyasztják, de akinek hiányzik a hús, grillezzen mellé néhány csirkemellcsíkot gyros fűszerkeverékkel és máris kész a komplett menü.
Szerintem tortillába csavarva, némi avokádóval és zöldcitromlével vagy egy pirítós tetején sem nagy szentségtörés a maradék hasznosítása.
Hozzávalók:
500 g nagy szemű fehér bab 12-24 órán keresztül beáztatva
olivaolaj
egy nagy fej hagyma apróra vágva
2 gerezd fokhagyma
800-100 g paradicsom, lehámozva, aprítva
1 ek oregánó
egy csipet fahéj
só, bors
egy marék petrezselyemzöld

A babot éppen puhára főztem, leszűrtem. A hagymát és a fokhagymát megpirítottam, hozzáadtam az aprított paradicsomot. Hozzáadtam a többi hozzávalót is (petrezelyem kivételével) és pár percig főztem. Sóztam, borsoztam.
Egy kerámiatálba átöntöttem a babot, nyakon öntöttem a paradicsomos egyveleggel és 180 fokos sütőben kb egy órán keresztül sütöttem. Nem szabad kavargatni, mert összetörik a bab! A végére szépen beissza a paradicsom levét magától is...
Szobahőmérsékleten és másnap az igazi!

Sült paprikás paradicsomleves bazsalikompürével

Csak azért nem kezdek hosszú magyarázatokba, hogy mire a nagy csönd, mert már én is unom őket. A régi lemez forog újra, ismét csúnyán túlvállaltam magam. Ehhez képest most még a Kapitány is elég beteg, itt az öcsém Írországból, és még fogyózni is kéne...
Viszont a nyaralás jól sikerült, pótoltam az alváshiányom, lebarnultam, és még olyan gasztroélmények is értek, mint a Kistücsök étterem, Buzás Attila kecskesajtjai és Max fantasztikus fagyizója. Ezekről szeretnék majd írni, de ígérni már semmit nem merek, hisz a barcelonai beszámolóval is rendesen adós maradtam.
A konyhában meglehetősen egyszerű dolgok készülnek, főleg levesek és saláták, valami nagyon egyszerű grillhússal. Desszertnek meg fagyi.
Ma azonban erőt vettem magamon, és új levest próbáltam ki, egy Jamie recept alapján, amit kicsit feltuningoltam. Forrón nagyon finom volt, állítólag hidegen is ehető lesz...


Hozzávalók:
egy kis fej hagyma
egy gerezd fokhagyma
10-15 paradicsom
3 kápia paprika
egy ág kakukkfű
4 dl zöldség vagy csirkeleves
egy csipet fahéj
két ek vörösbor ecet
só, bors, bazsalikom

A paprikát meggrilleztem (feketére), majd egy tálba tettem, folpackkal lezártam. Közben egy kis fej hagymát olivaolajon megdinszteltem, a paradicsomokat lehámoztam, a zöld közepüket kivágtam. A paprika héját lehúztam, a húsát felkockáztam és a hagymához adtam, és még a fokhagymát is mellédobtam (aprítva). Egy-két percig így rotyogtattam, majd beleöntöttem a darabolt paradicsomot, a fahéjat, kakukkfüvet, némi sót, borsot. Lefedve főztem bő negyed órán keresztül, ekkor felhúztam a levessel és melléöntöttem az vörösbor ecetet. Jól összeforraltam, majd leturmixoltam. Utánafűszereztem, majd tányérokba szedtem.
Olivaolajjal összetört bazsalikommal, frissen őrölt borssal tálaltam, néhány szelet grillezett mozzarellás szendvics társaságában. (Ez utóbbihoz semmi más nem kell, csak néhány szelet nem friss kenyér, amit vékonyan megvajaztam (oliva olajjal is meg lehet kenni) és mozzarellaszeletekkel borítottam. A sütőben pár perc alatt isteni melegszendvicsekké váltak.)

Hollandi mártás -- ezúttal spárgával

A hollandi mártásnak kétszer kellett nekifutnom tegnap, ugyanis túlkalibráltam a konyhai feladatokat a sajtszufflé elkészítésével. Hiába kapcsoltam Síva üzemmódra, az első hollandi alapból rántotta lett.
Na de ha már ha kész a spárga, ahhoz csak kell valami. Így még egyszer nekifutottam a feladatnak.
Hozzávalók:
200 g tisztított vaj
4 tojássárgája
2 evőkanál jófajta ecet (fehérbor pl)
fehérbors
egy fél citrom leve
só

Először a tisztított vajat készítettem el, ami semmi mást nem jelentett, minthogy kis lángon felolvasztottam 250 g vajat, leszedtem a tetejére jövő fehér trutyit, és állni hagytam. Így a maradék trutyi leül az aljára, amiről könnyen leönthető a tiszta vaj (azaz ghí).
Én fehérborecet helyett fehér balzsamecetet használtam, adtam hozzá 2 ek vizet, egy löttyintés citromborsot (Kotányi). A mikróban 2 percig forraltam, míg felére besűrűsödött. Átszűrtem.
Vízgőz felé állítottam az edényem és habverővel elkezdtem kutyulgatni a tojássárgájákat. Hozzáadtam az ecet redukciót és tovább kavartam. Nem kell neki öt perc, ahogy a Szakácsok könyve állítja, hamarabb elkezd krémessé és sűrűvé válni. Na itt kell levenni a vízfürdőről, mert különben rántotta lesz belőle (mentségemre szóljon épp akkor kevertem össze a szufflét).
Ezután egyik kezünkben a habverővel, másikban a tisztított vajjal rajthoz állunk és szép vékony sugárban, lassan engedve a vajat, összedolgozzuk a mártást. A végén citromlével, sóval és fehérborssal testreszabjuk az ízeket és szépen a spárga tetejére öntjük.
Melegen tálaljuk.

Nem tipikus szuvenír - avagy mit kezdjünk az articsókával?

Barcelonában lehet válogatni a szuvenírek között, a hűtőmágnestől az ibériai sonkáig. Minden ajándékboltban el is fogott a lendület, hogy begyűjtsem a szokásos hűtőmágnes, bögre, szakácskönyv triót, ami aztán valahogy elmaradt... és ehelyett ezzel az öt articsókával "leptem meg" magam.
Van egy olyan rémképem, hogy majd 10 éve ettem én már friss articsókát New Yorkban, de semmilyen konkrét emléket nem tudok hozzá társítani. Mentségemre legyen mondva, abban az időben legkevésbé a zöldségek érdekeltek, és akkor még a rukkolát és a guacamolet sem szerettem.
Így amikor megláttam az articsókákat a La Boquerian, rögtön közöltem életem párjával, hogy ebből most veszünk. És hazavisszük.
Cseppet sem nézett őrültnek, pedig már ismer.Az elkészítésről tudtam, hogy már többször írt Chili és Vanilia, de biztos voltam benne, hogy a polcomon is akad elég szakirodalom. Tegnap este gyors szemrevételezés után úgy döntöttem, hogy az articsókáim eme salátában végzik földi pályafutásukat.Nem bántam meg.
Az elkészítés annyira nem is macerás (főleg akkor csalódik kellemesen az ember, ha lelkileg már rákészült valami nagyon macerás dologra). Az anyagveszteség viszont finoman szólva is számottevő.
A keletkező végeredmény viszont egy nagyon karakteres, nagyon finom saláta, ahol az articsóka a "hab a tortán".
Úgy érzem, hamarosan újra terítékre fog kerülni, akkor viszont articsóka hiányában spárgával próbálom ki.

Marokkói csicseriborsó saláta

Még decemberben megígértem, hogy igyekszünk az idén sokkal több zöldséget enni és ezen recept repertoárt bővíteni. Ehhez képest ez az egyetlen zöldségétel ( a guacamolet nem számolom ide) januárban, amit újként tudok bemutatni. Ez viszont nagyon jó! Még egy olyan megrögzött húsevőben sem hagy hiányérzetet, mint én.
Ráadásul a csicseriborsó roppant egészséges, csak arra kell vigyázni, hogy időben beáztassuk.
Hozzávalók
250 g csicseriborsó (minimum egy éjszakára beáztatva, de 24 óra sem árt neki)
egy lilahagyma vékony szeletekre vágva
4 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk őrölt kömény
2 tk pirospaprika
3-4 ek olivaolaj
1 citrom leve
egy kis csokor petrezselyem apróra vágva
korianderzöld ízlés szerint (én kihagytam)
125 g morzsolt kecskesajt vagy feta (opcionális, enélkül is fenséges)

A sós vízben megfőtt csicseriborsóról leöntöttem a vizet és még melegen hozzáadtam a fűszereket és az olivaolajat. Rámorzsoltam a fetát és addig kavargattam, amíg az szinte fel nem olvadt és be nem vonta a csicseriborsót. A többi hozzávalót is beletettem és még langyosan tálaltam.

Guacamole, a világ legjobb trutyija

Amikor először kóstoltam, kb. 10 éve, még azt sem tudtam, hogy kell ejteni. Aztán itthon eszembe jutott, mikor valamelyik Stahl könyvben megláttam és újra kipróbáltam. Közepes eredménnyel.
A februári Good Foodban is szerepelt, így a tálban árválkodó két avokádóra pillantva gondoltam, kap még egy esélyt.
Istenien sikerült, olyannyira, hogy a később érkező vendégeknek már alig jutott :-D
De vigasztalásul (hogy ők is elkészíthessék otthon) íme a recept.

Hozzávalók:
2-3 érett avokádó
1 nagy érett paradicsom apróra kockázva
1 közepes fej hagyma apróra kockázva
egy lime leve
chilli és aprított korianderzöld ízlés szerint
só

Meghámoztam az avokádót és egy tálban villával összetörtem. Meglocsoltam a lime levével és hozzákavartam a többi hozzávalót is.
Tortillával ettük.

Megjegyzés: Az eddigi tapasztalataim alapján ez az étel minél frissebb, annál jobb. Az avokádót tilos botmixerezni, mert attól csak gusztustalan lesz. Villával is simára lehet törni (ha nem, akkor még nem elég érett, nem is érdemes felhasználni), de akkor az igazi, ha kicsit darabos marad.
Ebben a korianderzöld is finom (amit egyébként mostanában megint "nemszeretek").

Steak burgonya mustárral

Rizs vagy krumpli? Krumpli??? Király! Én is!!!
Ha te is így vagy ezzel kedves olvasóm, akkor könnybe fog lábadni a szemed, ha ezt megkóstolod.
Ha a rizsre szavaztál, akkor pedig meg fog változni a véleményed.
A recept egy 2007-es Gourmet magazin alapján készült, én itt találtam rá.
A dolog pofonegyszerű, minden volt hozzá, így a maradék húsokat könnyű volt vele feldobni.
Annyira, hogy én ma csak krumplit ettem. Sajnáltam a helyet másra :-D
És mondok valamit: Nálunk ez lesz a karácsonyi pulyka körete is. (Azért pulykát csak veszek)

Hozzávalók:
Sütni való apró szemű krumpli kb 1,5 kg, alaposan lecsutakolva, negyedekre vágva
Fél pohár magvas mustár (ez fontos, csak magvas jó!!!)
két ek olvasztott vaj
két ek olivaolaj
2 ek citromlé
egy citrom reszelt héja
egy ek szárított oregánó
egy tk só
sok-sok frissen őrölt bors

A krumpli kivételével összekeverjük a hozzávalókat, majd ráöntjük a krumplikra a katyvaszt és jól összeforgatjuk.
Kibélelünk egy nagy tepsit (vagy két tepsit) sütőpapírral és rátesszük a krumplit, úgy hogy egy sorban legyenek.
220 fokos sütőben időnként átforgatva kívül ropogósra, belül puhára sütjük őket kb egy óra alatt.
Elmondhatatlanul jó!

Sült kelbimbó a la Momofuku &Chili és Vanilia

Mi igazi húsevő banda vagyunk. A kedvencünk a marha, de más állatokat is szívesen fogyasztunk. Ennek ellenére szívesen próbálok ki bármilyen zöldségételt, ha az kellően "ízes" végeredménnyel kecsegtet. Mikor megláttam Chili és Vanilia posztját tudtam, ez "olyan" lesz.

A kelbimbót én egy 30 cm-es piteformában sütöttem meg, fólia nélkül, így kapott egy szép karamellréteget, viszont megtartotta ropogósságát.
Az öntethez feleslegesnek éreztem a vizet, így is jó sok lett és kellően intenzív ízű maradt.
A pirított szezámmag pedig jól koronázta a kompozíciót.

Az egész étel elkészítése nem tartott tovább 30 percnél, de kétlem, hogy ez négyszemélyes adag lenne.
Max kettő, de ha a férjem későn ér haza, akkor csak egy! :-D