A legfinomabb kávétorta

Ezidáig. Az amerikai kávétorták fontos tulajdonsága, hogy nevükkel ellentétben nem tartalmaznak kávét, hanem inkább egyszerű kavart sütik, jó sok morzsával a tetejükön. Tökéletes passzolnak rövid és hosszú kávék mellé, valamint minden hangulathoz.
A télen már sütöttem egy ehhez hasonlót (egy igen jó nevű sütiskönyvből), amit néhány szelet alma dobott fel, de meg se közelítette ezt az első Baked könyvben talált tortát. Az eredeti recept nagy mennyiségekkel dolgozik, ami akkor is soknak bizonyul, ha minden szomszéd és barát kap belőle... (na jó nem, mind egy szálig elfogyott). Szóval nyugodtan felezhető a recept és akkor se lesz kevés a produktum.
Egyetlen szabály van csak a sikerhez: a tésztát tilos túlkavarni és nem ér sovány tejfölt használni!

A süti több részből áll, úgy írom le a hozzávalókat és az elkészítést, ahogy azzal haladni érdemes.

Kezdjük is a tetejével:
A morzsához a következőket pakoltam az aprítógépbe:
3/4 pohár liszt
3/4 pohár sötét muscovado cukor
1/2 tk só
3/4 pohár pirított pekándió vagy sima dió
80 g vaj
Ezeket összedaráltam, majd betettem a hűtőbe.

A kakaós-fahéjas cukor nem más mint 1/2 pohár kristálycukor egy tk fahéjjal és egy tk holland kakaóval összekeverve.

Végül a torta tésztáját készítettem el:
3 és fél pohár liszt
1 és 1/2 tk szódabikabóna
1 tk sütőpor
1/2 tk só
220 g vaj
2 pohár cukor
4 nagy tojás
450 g tejföl (20%)
1 és 1/2 tk vaníliakivonat

A vajat habosra kavartam a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat. Belekevertem a tejfölt és a vaníliát, majd hozzáadtam a "száraz" hozzávalókat. Itt nem szabad túlkavarni a dolgot, amit legkönnyebben habverő segítségével oldhatunk meg.

A kivajazott, sütőpapírral bélelt tepsi aljára öntöttem a tészta felét, rászórtam a fahéjas-kakaós cukrot, majd betakartam a tészta másik felével. A tetejére morzsoltam a morzsát és 170 fokon kb egy órán keresztül sütöttem.

Többek egybehangzó véleménye szerint fantasztikusan sikerült. A tejföltől légiesen könnyed lett, szinte olvadt az ember szájában, egyáltalán nem emlékeztetett a kavart sütemények néha tapasztalható fullasztóságára. Viszonylag jól kiérezhető belőle a só, ami  tökéletesen ellensúlyozza a nem kevés beépített cukrot. Summa summárum: egész biztosan vissza fogjuk még tapsolni!

Almás morzsa (Apple crisp)

Ha választanom kéne, melyik desszert a legkényeztetőbb, legháziasabb és legfinomabb, akkor nálam (a madártejet fényévekkel lekörözve) az almás morzsa lenne a befutó. Vagy valamilyen morzsás süti, mivel minden szezonális gyümölccsel működik. Jó magában, vaníliafagylalttal, vagy kávéval is... Pont ezért szerepelt már itt eperrel és rebarbarával tavasszal, áfonyával és őszibarackkal nyáron, és ősz óta többször is készült hol körtével, hol almával...

Tavaly ősszel  hagyományos morzsás kávétortát is készítettem, de be kellett látnom, hogy egyrészt fotózhatatlan lett az eredmény, másrészt jelen pillanatban számomra annál vonzóbb egy desszert, minél nagyobb a töltelék aránya. Szóval ezúttal is hagytam a fenébe a tésztakavarást, és átválogattam a kosárban lévő almakészletet, melyet még az ősszel kaptunk, és finoman szólva is túl volt a fénykorán...
Az ép részeket megmostam, meghámoztam, citrommal megöntöztem (nem csak a színe, hanem az alma állás során elvesztett savassága miatt is). Egy nagy kerámiatálat kivajaztam, beleöntöttem kb 1,5 kilónyi almakockát. Megcsorgattam pár kanál akácmézzel, megszórtam mazsolával és vágtam rá pár kocka vajat.

A morzsánál a régi bevált receptet követtem:
3/4 pohár liszt
60 g vaj
1/2 pohár barnacukor
egy tk fahéj (vagy vanília, kardamom, szerecsendió, szegfűszeg, gyömbér ízlés szerint)
Ezeket jól összemorzsoltam és megszórtam vele az alma tetejét. A morzsa gazdagítható természetesen egy-két marék dióval, mogyoróval, mandulával, pecandióval is...amihez csak kedvünk van.
180 fokos sütőben kb 35-40 perc alatt készre sült.
Langyosan az igazi!

Nektek mi a kedvenc házias édességetek?

Málna bodzás rozézselében

Minden nyárnak megvan a kattanása, úgy látszik az idén a boros desszertek lesznek a nyerők. Az egészről Lívia tehet, mert idehozott egy hihetetlenül jó (szó szerint ütős) tokaji aszús fagyit, amit én egyszerűen nem tudtam abbahagyni, így Férj is csak elmondásból ismeri.
Ezután megakadt a szemem Lebovitz úr rozés málnaszorbetén, amiből most készül a harmadik adag, annyira jó.
A sort muszáj folytatni, így most zselé készült.

Na nem mintha szeretném azokat a zselének csúfolt masszív undormányokat, amikkel anno az USA-ban találkoztam (tényleg, tudja valaki, hogy azokban mi a jó?)...de ma kísérletező kedvemben voltam. Ráadásul kaptunk mi már egyszer egy üveg chardonnay zselét, ami igen jól csúszott karácsony tájékán.
Tehát a feladat adott volt: komponáljunk egy finom állagú zselét. Legyen benne bor, málna és bodza. Ez utóbbi a kiváncsiságom miatt került bele, de nekem elhihetitek, nem rontotta el...

Hozzávalók:
400 g málna
4 dl száraz rozé bor ( Varga pincészet Pinot Noir rulez)
4 ek bodzaszörp (szigorúan házi)
4 ek cukor
3 és fél zselatinlap

A málnát lemostam, a bort összeforraltam a cukorral és a bodzaszörppel. A zselatinlapokat hideg vízben pár percig áztattam, majd a forró borhoz adtam. A poharak aljában szétosztottam a málnaszemeket, erre öntöttem a boros keveréket.
Tudom, hogy nem zöld dolog, de én egyből betettem a hűtőbe.
A vendégeink nemsokára itt lesznek, de annyit már most is kijelenthetek, hogy ha nekik nem ízlik, én szívesen feláldozom magam a maradékpusztítás oltárán.
S hogy milyen az állaga? Épp hogy kocsonyás, ha megmozdítom a poharakat akkor gusztusosan "remegős".

Rebarbara tartalette

Amíg készül az új design, addig megmutatom, mit sütöttem ma.
De előtte egy sztori:
Ahol lakunk, két zöldséges van 400 méteren belül. Az egyiknél soha nincsenek kiírva árak, (szerintem) random generálja őket, attól függően mennyit néz ki belőled... Vettem én itt már 3 éve augusztus végén "magyar paradicsomot" 900 forintért/kg.
Na akkor találkoztunk utoljára.
A másik zöldséges sem sokkal olcsóbb, de legalább az árak ki vannak írva (kockázatokról és mellékhatásokról pedig a szomszédos patikában lehet érdeklődni). Az áru minősége és frissessége változó, így, ha lehet, a Bosnyákra járok. Itt péntekenként szinte mindig kapni rebarbarát, de én mostanság más napokon vásároltam, így lemaradtam róla.

Viszont a férjem szombat reggelente rákapott a piacolásra, így mikor legutóbb megcélozta a sashalmi piacot, kértem, hogy vegyen rebarbarát.Vett is: 1200 ft/kg-ért. És mellé epret is, ugyanennyiért.
De legalább nem nekem kellett cipekedni... :-D

Így esett, hogy megkértem kettes számú zöldségesünket, hogy ugyan hozna-e rebarbarát? Mondta, hogy hozna, de sajnos nagyon drága. Viszont gyönyörű vörös!
Félve megkérdeztem, mennyi lenne az a nagyon drága? Hááát, a nagybanin 500-ért adják, itt 640 ft lenne - mondja, közben épp a vesémbe néz.Mire én szórakozottan: Ó, az remek, a múltkor 1200-ért vettem. Hozzon sokat és szépet!
Látnotok kellett volna az arcát! :-D

De becsületére szóljon a dolog, hozott nekem gyönyörű rebarbarát.

Mivel Orsi barátnőm sikeresen tesztelte kedvenc pitereceptemet, én is kipróbáltam. A tojásos-tejszínes krémbe tettem egy nagy kanál vaníliakivonatot és egy picivel több cukrot, mint a feketeribizlis változatnál. A külföldről hozott levehető aljú, négyszögletes piteformában sütöttem, a maradék tésztából pedig tartalettek készültek.

Kellemesen savanykás desszert született, amiből a nem édesszájú Dani is betermelt egy felnőtt adagot. Akinek pedig nincs kedve omlós tésztát gyártani, nyugodtan megsütheti a vaníliakrémben a rebarbarát - kvázi rebarbara pudingnak. Nem lesz olyan szofisztikált mint a rebarbarás creme brulee, de sokkal egyszerűbb elkészíteni is...

Dulce de leche brownies

Brownie-t azért jó sütni, mert egyszerű, mert finom és mert mindig lehet fokozni. A kedvencemet szerényen csak 24 karátosnak nevezem, de sütöttem már krémsajtosat is, tegnap pedig tejkaramellát márványoztam a csokirengetegbe...


A tejkaramellát otthon is elő lehet állítani, de sokkal egyszerűbb (akármilyen gasztrosznob is vagyok) üvegben venni (pl. veresegyházi piac (600 ft) vagy Culinaris (1200 ft). Ha ez megvan, a többi már gyerekjáték.

Hozzávalók:
120 g vaj
170 g 60%-os étcsokoládé
30 g cukrozatlan holland kakaópor
3 nagy tojás
180 g cukor
egy tk vaníliakivonat
140 g liszt
kb 250 ml tejkaramella

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokoládéval. Hozzákevertem a kakaóport és a cukrot. Egyenként belekevertem a tojásokat, majd a vaníliát és a lisztet. Nem szabad túldolgozni, mert akkor kérges lesz a teteje!Egy 20x20 cm-es sütőedényt jól kivajaztam és az aljába sütőpapírt tettem. (legközelebb inkább kakaóporral kiszórom).
Beleöntöttem a massza felét, majd egy teáskanál segítségével a tejkaramella felét is rápotyogtattam, valahogy így:Erre öntöttem a második felét a csokis masszának, majd következett a karamella második fele is.
Egy kés élével kb. kettőt húztam a karamellkupacokon keresztül, hogy kissé márványos legyen a brownie. Nem szabad többször, mert akkor túlságosan összekeveredik és nem sül meg ilyen szépen.
Előmelegített, 180 fokos sütőben addig sütjük, amíg a teteje kissé meg nem szilárdul. Nálam ez 30 perc volt, de sütője válogatja. (Ennyi idő alatt például simán el lehet nyalogatni az üvegben maradt karamellát :-)

Frissen is finom, de másnap az igazi. Mint minden csokis édesség ez is szobahőmérsékleten a legjobb. Mi házi vaníliafagylalttal ettük.

Madeleine

Mostanában alig eszem édességet, így ha sütésre adom a fejem, akkor kétszer is meggondolom mit készítsek. Két verzió van: vagy olyan ami egyáltalán nem visz kísértésbe, akármilyen finom is (tejcsokis dolgok), vagy ami mindenkit megkísért, így túl hamar elfogy...
Ez a madeleine az utóbbiak közé tartozik.
Könnyű, stílusos és rettenetesen finom.
Természetesen én is egy könyv kapcsán kattantam rá, de ezt a könyvet nem Proust, hanem David Lebovitz írta. A könyvet egyébként ajánlom mindenkinek, hihetetlen jó humorral mutatja meg Párizs, a francia gasztronómia és életstílus számos arcát. Az átlag gasztroregénytől eltérően nem csöpögős, nem nyálas, sokkal inkább szarkasztikus és okos kis írások egyvelege, amit lehet "együltőhelyben' vagy több hónap kihagyással is olvasgatni...Nem utolsósorban pedig rengeteg remek receptet is tartalmaz.
Hozzávalók(24-28 darabhoz):
135 g felolvasztott és szobahőmérsékletre hűlt vaj
3 nagy tojás
130 g cukor
1 nagy csipet só
175 g liszt
egy tk sütőpor
egy citrom reszelt héja

A tojásokat a cukorral és sóval a robotgép habverő karjával 5 percen át kevertem a legmagasabb fokozaton.
Ekkor beleszitáltam a lisztet és a sütőport, habverővel óvatosan összekevertem.
Hozzáadtam a citrom héját, majd részletekben a vajat is. Csak addig kevertem, amíg összeállt a massza, nehogy szalonnás legyen a tészta.
A masszát betettem a hűtőbe.
Ez nagyon fontos lépés, nem érdemes kihagyni! Legalább egy órát kell pihentetni a tésztát, ahhoz, hogy helyes kis púpok nőjenek a sütemények hátoldalán. Max 24 órát tarthatjuk a hűtőben a keveréket, így másnapi vendégséghez is előkészíthető.

A madeleineformát (Cora párszázforintos sajátmárkás terméke) kivajaztam, kiliszteztem és betettem a mélyhűtőbe 5 percre.
A sütőt előmelegítettem 210 fokra.
Két kisebb kanál segítségével adagoltam a masszát a formába. Nagyjából egy szűk evőkanálnyi ment egy mélyedésbe, amit nem kell sem rázogatni, sem elsimítani.
Pontosan 10 percig sütöttem egy adagot, a kész süteményeket pedig rácsra szedtem.

A formát gyorsan elmostam, kivajaztam, liszteztem és 5 perc hűtés után megismételtem a műveletet.
A végén kiváncsiságból kipróbáltam, milyen ha nem vajazom-lisztezem a formát. Nem ragadt így sem bele, de egy kicsit megbarnult a süti alja... szóval megéri a macera.

A végén kevertem egy citrommázat (100 g porcukor
3 ek citromlé) és egy szilikonos ecsettel bevontam a sütik mindkét oldalát.

Madeleinevariációk:
Narancs: A reszelt citromhéjat narancshéjra cseréljük és a mázhoz 3 ek narancslevet használunk.
Zöld teás: A tésztához keverjünk hozzá 2,5 tk matchaport, a máz lehet lime-os vagy citromos.

Természetesen lehet csokoládés is, ahogy azt Pierre Hermé megálmodta, de az majd egy következő poszt lesz. Egyszer majd...

Citromos mákos szelet lemon curd-del töltve

Az egyik nagy kedvencem a citrom-mák kombináció, így egyértelmű volt, hogy a harmadik Zila tortaformára adaptált recept erre fog épülni.

Hozzávalók a tésztához:

2 nagy szobahőmérsékletű tojás

1 szobahőmérsékletű tojássárgája

200 g tejföl

2 tk vaníliakivonat

250 g finomliszt

250 g cukor

1,5 tk sütőpot

0,5 tk szódabikarbóna

0,5 tk só

3 kezeletlen citrom reszelt héja

50 g mák (ízlés szerint pirítva)

200 g szobahőmérsékletű vaj

A tojás kivételével a hozzávalókat a robotgép keverőtáljába mértem és a krémkarral közepes sebességgel egyneművé kavartam (kb. 2 perc). A tojásokat egy tányérban kissé felvertem, majd két részletben a masszához adtam és újabb 2-3 percig keverte a gép.

A 180 fokra előmelegített sütőből kivettem a forró tepsit, erre helyeztem az előkészített Zila tortaformát. Gyorsan lefújtam a leválasztó spray-vel, majd belekanalaztam a masszát.

Kb 40 perc alatt sült meg a tészta, ezt tűpróbával ellenőriztem.

A tészta egy része kinőtt a formából és a tepsibe csurogva sült meg, mely kostolónak nagyon örült a család, de így kb 15% veszteséggel lehet számolni.

A kész tésztáról először a szilikont, majd kihűlés után a fémkeretet is lehúztam. Hagytam teljesen kihűlni.

Lemon curd

Hozzávalók:

7 tojás sárgája

150 ml citromlé

egy kezeletlen citrom reszelt héja

90 g vaj

egy csipet só

210 g cukor

A hozzávalókat összemértem, majd vízgőz felett, folyamatos kavarás mellett sűrűre főztem. Ahogy kész lett egy sűrű hálójú szitán átszűrtem, majd hagytam kihűlni.

A kész krémet a kocka alakú mélyedésekbe töltöttem.

Eredmény: Nagyon intenzív citromos desszert, ahol a mák íze csak jelzésértékű, főleg textúrában teszi azt különlegessé. El tudnám képzelni egy vajasabb krémmel (Pierre Hermé klasszikus citromkrémje), ahol a citromlevet csak a tojással főzöm fel, és kihűlés után kanalanként dolgozom bele a szobahőmérsékletű vajat. Ez egy sokkal légiesebb textúrát adna, ami még érdekesebb lenne a mákos alapon. Majd legközelebb!

Maga a tészta is isteni, őzgerinc vagy kuglófformában is megsüthető, majd érdemes egy kis citromos cukorsziruppal átecsetelni, hogy nedvesebb legyen az állaga (bár mi önmagában is tökéletesnek találtuk).

Kávéfagylalt whiskys karamellkrémmel

Ehhez a desszerthez egy örök nyerő párost választottam, a kávét és a karamellt.
Készült alá döngölt sajttorta-alap is amarettini kekszből, hogy élvezhessük a különböző textúrákat, de enélkül is finom nyalánkságot kapunk.
A fagylalt:
5 tojássárgája
150 g cukor
4 ek nescafe
250 ml tej
500 ml tejszín
egy tk vaníliakivonat

A tojássárgáját kikavartam a cukorral és a vaníliával. Felöntöttem a tejjel és a tejszín felével, majd lassú tűzön főzni kezdtem. Fontos az állandó kavargatás. Mikor már szépen bevonta a fakanál hátát a sűrűsödő sodó, lehúztam a tűzről. Belekevertem a kávét és a maradék tejszínt, majd behűtöttem. (Mivel nálunk felnőtteknek készült a desszert, került bele egy nagy lötty Kahlúa kávélikőr is).
A hideg masszát a fagylaltgép tartályába tettem és hagytam, hogy lágy állagú fagyit készítsen belőle. A fagyit betöltöttem a Zila tortaformába, és jól kifagyasztottam.

Whiskys karamellszósz:
300 g golden szirup
100 g demerara nádcukor
50 g vaj
1/2 tk Maldon só
2 ek bourbon whisky
125 ml tejszín

A whisky és a tejszín kivételével összeforraltam a hozzávalókat kb. 5 percen keresztül. Lehúztam a tűzről és vékony sugárban hozzáadtam a whiskyt, majd a tejszínt.
Hagytam kihűlni, majd csőrös mérőpohárba töltöttem, és annak segítségével a kávéfagyi mélyedéseibe adagoltam.

Kekszmorzsa alap:
200 g amarettini
75 g puha vaj

A hozzávalókat aprítógépben összeaprítottam, majd a tortaforma alapjának megfelelő nagyságú négyzetre lapítottam és behűtöttem.

Tálaláskor a kész alapra helyeztem a betöltött kávéfagyit. Legközelebb a tortaformát nem töltöm tele, hanem arra"döngölöm" az alapot, hogy egyszerűbb legyen tálalni.

Rozmaringos piskóta kecskesajttal, mézes tokajis redukcióval

Karácsonykor ez a nem túl édes desszert lett a kedvencünk, amit a Zila tortaformával készítettem. Az első próbálkozásom a tortaformával csúfos kudarcba fulladt. Másodjára viszont - amikor kizárólag a saját érzéseimre hagyatkoztam az arányokat illetően - született ez a remek darab. Engedjétek meg, hogy ezzel kívánjak Boldog Új Évet nektek is!


Hozzávalók:
Az öntethez:
150 ml gesztenyeméz
150 ml tokaji vagy egyéb fehérbor ízlés szerint
1,5 ek friss rozmaringlevél aprítva
2 tk citromlé

A mézet és a bort összekevertem, felforraltam és kb. 5 percig gyöngyöztetve forraltam Miután levettem a tűzről beleszórtam a rozmaringot és állni hagytam pár órát. Kis üvegbe szűrtem, citromlével ízesítettem (opcionális).

A piskótához:
4 egész tojás
160 g demerara nádcukor
1 tk vaníliakivonat
225 g liszt
1 tk sütőpor
2 ek extra szűz olívaolaj
egy csipet só
1,5 ek apróra vágott friss rozmaringlevél

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.
A tojásokat habosra kavartam a sóval a robotgéppel, majd hozzáadtam a cukrot és hagytam, hogy a legmagasabb fordulaton habbá verje a Kitchen Aid. Ez legalább 10 perces művelet volt, amíg kimértem és előkészítettem a többi hozzávalót is.
Mikor a tojásból gyönyörű hab lett, óvatosan hozzáadtam a lisztet, sütőport, vaníliát, rozmaringot, majd legvégül az olívaolajat (isteni aromát ad a tésztának).
A Zila tortaformát egy tepsire tettem, lefújtam a leválasztó spray-vel, majd beleöntöttem a masszát.
Addig sütöttem, míg mindenütt aranyszínű lett. A tésztát rácson hagytam kihűlni.
Kecskesajtos töltelék:
300 g friss krémes kecskesajt
1 ek vágott rozmaringlevél
1 tk só
egy ek. gesztenyeméz

opcionális:
néhány ek. pirított, vágott mogyoró
egy ek. Calvados

A töltelék hozzávalóit összekavartam. Mivel sok minden múlik a sajt állagán, ha szükséges egy-két kanál tejföllel, vagy tejszínnel lehet lágyítani. Ha túl folyós lenne a végeredmény, akkor pedig kanalazzuk egy muszlinkendőbe, amit egy nagy szűrőbe állítunk és hagyjuk lecsöpögni.
Én a SPAR-ban vettem francia kecskesajtot, annak pont tökéletes volt az állaga.
A krémet nyomózsákba szedtem és megtöltöttem a kis kockákat. Megszórtam pirított mogyoróval, és friss rozmaringlevéllel díszítettem.
Az öntet nagyon jól áll ennek a süteménynek, nem érdemes vele spórolni!

Változat: Ha valaki szereti a mazsolát, akkor tehet mindegyik lyuk aljába egy kis tokajiba áztatott mazsolát is.

Fehércsokis trüffel matcha teával

Nem tudom ki hogy van vele, de nálunk tele a konyhaszekrény különböző ritkának mondható alapanyaggal, nehogy az ihletett pillanatok elszálljanak megvalósítás nélkül. A japán zöld teapor is már fél éve figyelt a polcon a beteljesülést várva.
Tegnap a bejglizés utáni eufóriában neki is láttam a házi trüffelgyártás első szakaszának.
Az ízvilág több, mint különleges. Bátran ajánlom kísérletező kedvűek figyelmébe!

Hozzávalók:
120 ml habtejszín
Egy evőkanál ázsiai citromfű (kotányi)
200 g fehércsokoládé
pár kanál matcha

A tejszínt felforraltam, beletettem a citromfüvet és pár órán keresztül állni hagytam. (Szánkózás, vacsi, romeltakarítás).
A fehércsokit darabokra törtem, rászűrtem a tejszínt és óvatosan elkezdtem melegíteni a mikróban alacsony fokozaton. Sűrűn átkavartam.
Közben kb. 35 fokos vízfürdőt készítettem, majd elzártam alatta a lángot. Mikor már jó langyos volt a fehércsokis massza, áttettem a vízfürdőbe, és szép lassan összeolvasztottam.
A türelem nagyon fontos, mert a fehér csoki már 30 fokon képes összeugrani, és mehet a kukába...
Az olvadt keveréket aztán visszatettem a hűtőbe hűlni.
Kb. 1,5 óra múlva formázhatóvá vált. Ekkor golyókat készítettem, amit meghempergettem a teában.

Bejgli

Be kell vallanom, hogy én még soha nem csináltam bejglit. Pedig imádjuk. De valahogy eddig mindig kaptunk, vettünk eleget. Az idén viszont elhatároztam, hogy másképp lesz.
Íme az eredmény. S hogy mindezt stílusosan sikerült az első havas napra időzíteni, az csak megduplázta a sikerélményt.


Hozzávalók 2-2 rúdhoz:
500 g liszt
50 g porcukor
1,5 dl tejföl
20 g friss élesztő
1 tojás
250 g vaj
egy csipet só

Az élesztőt megfuttattam a langyos tejfölben, majd a többi hozzávalóval együtt a robotgép dagasztókarjára bíztam. Hamarosan összeállt egy szép selymes tészta. Ezt folpackkal letakartam és hűtőbe tettem egy éjszakára.
100 g mazsolát beáztattam egy nagy stampedli rumba.

Másnap elkészítettem a kétféle tölteléket:
Diótöltelék:
A mazsola fele
Vaníliaesszenciát ízlés szerint
200 g porcukor
1/2 dl tej
200 g darált dió
Ezeket összeforraltam, langyosra hűtöttem.

Máktöltelék:
A mazsola másik fele,
1 citrom leve és héja
200 g darált mák
200 g porcukor
0,5 dl víz
Ezeket is összeforraltam, langyosra hűtöttem.

A tésztát négy darabba vágtam, téglalap alakúra nyújtottam őket. Megkentem a felső szélét tojásfehérjével (ide nem kerül töltelék), a többi részt pedig a töltelékkel. A rövidebb széleket 2 cm-re behajtottam, majd a hosszabbik széle mentén feltekertem.
Szilikonlappal bélelt sütőlemezre tettem, lekentem tojássárgájával. Fél órát pihentettem sütés előtt a kész rudakat. Mielőtt sütőbe kerültek volna, alaposan megszurkáltam őket, hogy a gőz távozni tudjon.
180 fokos sütőben 35 percig sütöttem őket.

Legközelebb a mákosba aszalt szilvát is teszek!

Ragacsos gyömbérkenyér

Ilyen randa időben muszáj lélekmelegítőket gyártani, s ha már jön a Karácsony, akkor jöjjön a klasszikus angol gyömbérkenyér is.
Állagra a brownies-hoz hasonlóan nedves marad, viszont nem olyan sűrű. Ideális minden tea és kávé mellé.

Hozzávalók és elkészítés:
75 g vaj
100 g golden syrup
100 g melasz
60 g sötét muscovado cukor
2 púpos tk gyömbér
1/2 tk fahéj
1 csipet őrölt szegfűszeg

Ezeket egy lábasban összemelegítettem, olvasztottam.
Levettem a tűzről és hozzáadtam:

125 ml tej
1 tojás
150 g liszt
egy ek víz
1/2 tk szódabikarbóna

A kapott keveréket sütőpapírral kibélelt 18x18 cm-es jénai edénybe öntöttem és 170 fokon kb 45 perc alatt megsütöttem. A formában hagytam kihűlni.

A melaszos íz ellensúlyozására készítettem még rá citromos mázat is. Ehhez néhány kanál porcukrot összekevertem egy fél citrom levével. A mázat egy kis műanyag zacskóba tettem, aminek a végén pici lyukat vágtam. A felszeletelt gyömbérkenyérkockákat ezzel írókáztam meg.

A világ legegyszerűbb répatortája

A jó dolgok legtöbbször nem bonyolultak. Erre egy igen jó példa ez a répatorta, amit kb 5 perc munkával össze lehet dobni. Sajnos a féléletideje sem sokkal több ennél, különösen, ha a "csenőmanók" aktívak.
Ez a recept abból a szempontból különleges, hogy étolajat használtam hozzá, ami különösen jó állagot biztosít a tésztának, és nem engedi kiszáradni. A narancstól pedig igazán üde karaktere lesz az egésznek. Nekünk nagyon ízlett!

Hozzávalók:
175 g barnacukor
125 ml étolaj (lehetőleg valami minőségi)
3 nagy tojás (szobahőmérsékletű)
250 g reszelt répa
100 g mazsola
1 narancs reszelt héja
1 tk szódabikarbóna
1 tk fahéj
1/2 tk szerecsendió
175 g liszt

A hozzávalókat összekeverjük, és sütőpapírral kibélelt aljú 20 cm-es tortaformában 180 fokon megsütjük.
Rácson kihűtjük. A narancs levét kinyomjuk, összekeverjük némi porcukorral. Az így kapott mázzal bevonjuk a tortát, de aki spórolni szeretne a kalóriákkal, elég ha csak megcirmozza a felszínét.

Mogyorós-kávés keksz

Gondoltam újítok egy kicsit, és nem zabpelyhes keksszel töltöm meg újra a nagy dobozunk. Martha Stewart honlapján jobbnál-jobb receptekre bukkantam, ez is közülük való.
Igazi jó kis ropogtatnivaló, nem csak felnőtteknek!
Hozzávalók:
2 bögre (250 ml) liszt
1 tk sütőpor
1 tk só
220 g vaj
1,5 pohár barna cukor
2 nagy tojás
3 ek Nescafe
30 dkg durvára vágott mogyoró

A hozzávalókat összedolgoztam, majd kicsit hűtőbe tettem dermedni. Diónyi halmokat pakoltam a szilikon sütőlapra és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranybarnára sütöttem őket.
Szerintem darált mogyoróval is nagyon jó lehet, legközelebb úgy próbálom ki.
A teáskanálnyi só pedig egyáltalán nem sok, nagyon jól kiemeli az ízeket!

Mazsolás kuglóf brióstésztából, Pierre Hermé szerint

Október 28-án megszületett M. barátnőm kisfia, így valami nagyon táplálóval szerettem volna az új anyukának kedveskedni a "tejfakasztó" bulin.
Régebben is készítettem már brióst, de őszintén mondom, ennél jobbat még nem kóstoltam!!! A falatok valósággal olvadtak az ember szájában...
A kuglófnak egyetlen hátránya van: a tárolást nem nagyon bírja, tehát érdemes akkor sütni, amikor nagyobb vendégseregre számíthatunk, akik hamar eltüntetik az utolsó morzsát is. Számításaim szerint egy ekkora kuglóf 12-15 embernek is elég lenne, ha mindenki csak egyszer kérne. A mi esetünkben 6 felnőtt egy ültő helyében megette a két harmadát.
Hozzávalók:
7 g porélesztő
7 nagy tojás (vagy 8 kicsi)
500 g rétesliszt
400 g szobahőmérsékletű vaj
egy tk só
250 g rumba áztatott mazsola
pattintott mandula

továbbá:
80 g vaj és cukorszirup a kenéshez
kristálycukor a szóráshoz

A tojásokat összekevertem az élesztővel, sóval és a liszttel. Miközben a robotgép dagasztott kanalanként hozzáadtam a vajat.
Bő negyedórás dagasztás után a tészta csodálatos állagúvá vált, szépen elvált a keverőtál falától. Ekkor még beledolgoztattam a mazsolát, majd 3 órán keresztül kelesztettem.

Kivajaztam egy nagy kuglófformát a tetejébe szórtam a mandulát. A tésztát egyenletesen eloszlattam a formában és újabb másfél órán keresztül kelesztettem.

A sütőt előmelegítettem 180 fokra és kb. 50 perc alatt megsütöttem a kuglófot.

Rácsra borítottam és még forrón lekentem vajjal, majd cukorsziruppal (ezt 300 g cukorból, két dl vízből és egy tk narancsvirágvízből főztem, de a harmada is elég lett). Megszórtam kristálycukorral.

Langyosan volt a legfinomabb, de másnap reggel is jól csúszott a capuccino mellé!

"A" túrógombóc

Mostanában sorban főzöm a hagyományos magyar fogásokat, hogy kikísérletezzem a saját recepttáram.
Elég sok túrógombóc receptet kipróbáltam, az eredmények elég szélsőséges skálán mozogtak. Már kezdtem feladni, hogy valaha sikerül kikísérletezni a jó arányokat. Még jó, hogy a szomszédságban két hivatásos séf is lakik, ilyen esetekben a legjobb őket megkérdezni.
És mint várható volt: a gombócok remegősek, puhák és isteni finomak lettek!
Köszönöm Norbi!!!

Hozzávalók:
500 g áttört túró
3 pici tojás
egy csipet só
75 g búzadara

A hozzávalókat jól összekevertem és a hűtőbe tettem pihenni.
Történetesen elcsúsztak a hétvégi programok, így másfél nap után került sor a gombócok formálására.
Lobogó vízben 18 percig főztem őket és vajban pirított zsemlemorzsával, tejföllel és porcukorral tálaltam.

A 24 karátos brownie

Ha már ilyen csokis hangulatba kerültem, nincs megállás, meg kell osztanom ezt a receptet is.
Mivel számomra (és még sok-sok barátunk számára is) ez lett a tökéletes, szerényen csak 24 karátosnak nevezem ezt a negyedóra alatt összedobható, saját fejlesztésű csemegét.

Hozzávalók:
200 g étcsokoládé
250 g vaj
4 tojás
40 g cukrozatlan kakaópor
125 g liszt
1/4 tk sütőpor
300 g nádcukor
200 g pirított mogyoró
egy löttyintés házi vaníliakivonat

A sütőt bemelegítem 180 fokra.
Egy edénybe vizet teszek, erre teszem rá a robotgép tálját, hogy a gőzben összeolvadjon a csokoládé és a vaj.
A mogyorót megpirítom. A többi hozzávalót kimérem.
Amikor a csokoládé és a vaj felolvadt, hozzáadom a tojásokat és a többi hozzávalót. Aki nagyon kávés, nyomhat bele még egy erős presszót is, nem fogja elrontani. (Én inkább mellé szeretem inni.)
Sütőpapírral kibélelek egy kis méretű tepsit vagy jénait (23x23 cm), beleöntöm a masszát.
A sütőbe tolom és kb 30 percen át sütöm.
Az, hogy mikor veszem ki, ízlés dolga. Mi nem szeretjük szárazon, de aki így kedveli, nyugodtan ráhúzhat még tíz percet.
Vaníliafagyival, tejszínnel, málnazselével vagy csak egy csésze kávéval garantált siker!

Earl Grey teás csokimousse

Konzervatív vagyok a teákat illetően, az örök kedvencem még mindig az Earl Grey. Ezért is örültem nagyon tavaly télen, amikor felfedeztem, hogy a Lindt-nek kapható ilyen teás változata is.
A kombináció tuti befutó lett, ma csoki mousse formában készítettem.
Hozzávalók 2 személyre:
100 g minőségi étcsoki (én Valhrona Guajana-t használtam)
1-2 ek erős Earl Grey tea
2 tojás
1 dl tejszín
egy ek cukor
1/2-1 tk narancsvirágvíz (Culináris)

A csokoládét gőz felett megolvasztottam, hozzáadtam a teát. Kicsit hagytam kihűlni. Hozzákevertem a két tojás sárgáját, majd óvatosan a keményre vert tojásfehérjéket. Itt érdemes először egy kanálnyi mennyiséggel fellazítani a masszát, majd így hozzáadni a maradék habot.
Üvegpoharakba (koktélospohárban remekül mutat) szedtem és a hűtőbe pakoltam.

A tejszínt a cukorral és a narancsvirágvízzel összekevertem, majd kézi minihabverővel (Ikea gyerekkollekció :-) félkeményre vertem. A csokihab tetejére halmoztam, a tetejére csokiforgácsokat szórtam.

Megj:
Most, hogy már megettük, az a véleményünk, hogy ez így túl tömény. Így a közeljovőben kipróbálom Pierre Hermé alapreceptjét is, ami már első ránézésre is könnyebbnek tűnik.
Hamarosan folytatom a történetet...

Forrás: Olive 2009/10

Almás pite gyorsan, maradékokból

Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb almás pite, amit valaha készítettem. A receptet improvizáltam, így az adatok hozzávetőlegesek.
Mivel a tésztaréteg alulról kimaradt, így elronthatatlanná vált és kb feleannyi kalóriából megúszható lett volna, mint a klasszikus verzió...csak ne akarnánk folyton repetázni.


Hozzávalók:
kb. másfél kiló savanyú alma hámozva, darabolva
egy diónyi vaj
kb. 10-15 dkg mazsola
pár kanál méz
egy tk. fahéj
Calvados (opcionális)
Ezeket kb 10 percig összepároltam. Nem kell, hogy megpuhuljon teljesen az alma, csak egy kis levet engedjen. Nálam nem került sütőbe azonnal ez az egyveleg, így a mazsola szinte teljesen felitta az alma levét.
Az almatölteléket a piteformába öntöttem, és befedtem a tésztával.
Ehhez a mélyhűtőben leledző omlós tészta maradékokat használtam, de akinek olyan nincs gyúrjon össze 5 dkg vajat, 10 dkg liszttel és 2,5 dkg cukorral és egy tk hideg vízzel.
A lényeg az, hogy vágjunk nyílásokat a tetejére, hogy a gőz távozhasson.
Egy tojássárgáját kicsit felhígítottam tejjel, azzal kentem le a tetejét.
200 fokon hamar megsült.

Aki ettől szofisztikáltabb desszertre vágyik, annak pedig ezt a receptet ajánlom.

Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!