2008. december 31., szerda

Egy új év kezdetére...

Naná, hogy én is rengeteg konyhai ajándékot kaptam. Könyvek közül Gordon Ramsay: Vasárnapi ebédjével lepett meg apósom. Első átlapozásra nagyon tetszett. Második átlapozásra fanyalogtam. Harmadjára kipróbáltam ez a receptet, hisz este buliba megyünk és csak egy kis könnyű ebédre vágytam. Ami zöldséges.
Ugyanis nagy fogadalmak helyett én csak kicsivel több és változatosabb zöldségételt tervezek a jövő évre. A tökkel és a zsályával elég ambivalens a viszonyom, így kicsit szkeptikusan által ehhez az ételhez. Férjem nemkülönben, de meg se nyikkant (hisz anyukám töltött káposztájából van még egy-két adag a hűtőben, vészhelyzet esetére).

A rizottóhoz vettem egy pici sonkatököt, lehámoztam, majd felkockáztam. Kis vizet tettem alá és puhára pároltam. Botmixerrel pedig pürésítettem.
A fagyasztóból kiolvasztottam 7 dl marhahúslevest.
180 g rizottó rizst olajon megpirítottam, majd apránként öntögettem rá a forró húslevest, mindig amikor már épp kezdte volna elfőni. A sütőtökpüréből is tettem bele vagy 2 dl-rel, de bevallom őszintén nem mértem. Jól megsóztam, borsoztam. Közben a zsályanövénykémet kicsit lekopasztottam, a levelekről letöröltem az esetleg rajtuk lévő port, és forró olajban gyorsan kisütöttem őket. Papírtörlőre szedve leitattam a felesleges olajat.

A rizs kb 18-20 perc alatt lett kész (al dente), ekkor kapott még egy diónyi vajat. Tányérokba szedtem és bőségesen faragtam rá parmezánt. A tetejét megszórtam a zsályachips-szel.

Konklúzió: Átütő siker! Egy ültő helyünkben megettük! A húsleveslé (pont ezért nem érdemes kockából csinálni, mert ott csak a Na-glutamát ízét érezni) rendesen ellenpontozta a tök édességét, amihez jól illett a sok bors, só és parmezán. A sült zsályalevelek pedig olyan isteniek lettek, hogy férjem rögtön elkezdett brainstormingolni, milyen ételekbe lehetne még belecsempészni. (aki nem tudná, ő az a fajta, aki minden gyanús zöldet eddig a tányérja szélére gyűjtött)...
Bravó Gordon!

2008. december 29., hétfő

Tárkonyos borjúraguleves

Valamikor december közepén készítettem egy nagy fazékkal, azzal az alattomos szándékkal, hogy több napra mentesítsem magam a főzés alól. Sikerült.
Szerintem az egyik legfinomabb leves.

Én így csinálom:
Hozzávalók:
Kb 1 kg borjú vagy bárányhús
4-5 nagy répa
2 nagy gyökér
egy karalábé
egy zeller
gomba (lehetőleg legyen benne erdei is)
200 g borsó
negyed fej kelkáposzta vagy két marék kelbimbó
alaplé
szalonna
hagyma
fokhagyma
1-2 dl fehérbor

Először is kiolvasztok egy kis füstölt szalonnát. Ha nincs, libazsíron megdinsztelem 2 fej hagymát és a fokhagymát. Rádobom az apró kockákra vágott színhúst és fehéredésig pirítom. Sózom, borsozom, tárkonyozom. Rádobom a megtisztított zöldségeket ( a kelkáposzta és a borsó kivételével) és kb 30 percig együtt párolom a hússal.
Felöntöm a fehérborral.
Felhúzom az alaplével (ha nincs, akkor vízzel). Beleteszem a kelkáposztát és a borsót.
Addig főzöm, amíg minden jó puha nem lesz benne. A végefelé teszek még bele tárkonyt, és ha kell sót és borsot is.
Tejföllel behabarom, citromlével kicsit savanyítom.
Rusztikus kenyérrel tálalom.

Nutellás pite Pierre Hermé módra

Ez a pite olyan tömény, hogy már ránézve is jól lehet lakni. Móni barátném férjének viszont (aki poénból futkos maratoni távokat) itt kezdődik a desszert. Így ez neki készült Karácsonyra.

Omlós tészta:
225 g liszt
150 g puha vaj (csak vaj jó, a margarinnal műíze lesz)
25 g porcukor
1 tojás sárgája

A hozzávalókat max 1 percig gyömöszköljük, tehát ahogy összeáll a tészta, vissza kell fogni a lendületet, nehogy túldolgozzuk (mert abból lesz a cipőtalp). Nem kell behűteni, ugyanis két réteg folpack között szakadás, lisztezés és bénázás nélkül vékonyra lehet nyújtani. Ekkor felső réteg folpackot lehúztam, kivajazott piteformát a tésztára tettem (fejjel lefelé) és az alsó folpackkal együtt belefordítottam a tésztát. Ezt a réteg folpackot csak azután húztam le, hogy belesimítottam a tésztát a formába. Kicsit megszúrkáltam, alufóliát tettem bele és babbal elősütöttem 180 fokon.Sajnos itt nem mértem az időt, de kb 15 perc lehetett. A fólát és babot leemeltem, és visszatettem sülni. Világos zsemleszínű volt, ahogy kivettem.
Pierre Hermé pitetésztájával is készíthető, annak itt található a receptje.

Ahogy kihűlt, kikentem 200 g Nutellával.

A csokitöltet:
140 g étcsoki (70%)
200 g vaj
egy nagy tojás
3 tojássárgája
2 ek cukor
kb 140 g hámozott, pirított mogyoró

A vajat és az étcsokit meolvasztottam, mikor langyosra hűlt belekevertem a tojásokatés a cukrot. (Ne habosodjon fel, arra érdemes vigyázni)
Megszórtam a tetejét a mogyoróval és 190 fokos sütőben 11 percig sütöttem. (igazság szerint kicsit tovább, mert a beteg Danival kellett foglalkoznom, de elvileg így kell.)

Mikor kihűlt egy zacsiba tettem pár kanál Nutellát, és csíkokat húztam a tetjére.

Ultrabrutáltömény.

Hókiflik

Egy újabb recept a "kockásfüzetemből". Szigorúan házi, szinte feketére főtt szatmári szilvalekvárral készítem, alig édes, elképesztően porhanyós. Érdemes rögtön duplázni, hisz pikk-pakk elfogy.

Hozzávalók:
25 dkg vaj
35 dkg liszt
7,5 ek víz
1 ek 10%-os ecet
egy csipet só

Ezeket robotgéppel addig kavarom, míg homogén tésztát nem kapok. Hűtőben pihentetem kicsit (vagy akár 2 napot is, attól függően, hogy jön ki a lépés). Aztán kinyújtom, kb 2 mm vastag 5-7 cm-es négyzeteket vágok és szilvalekvárral megtöltöm. 180 fokos sütőben világos zsemleszínűre sütöm, majd porcukorral megszórva, jól záródó dobozban (nem) dugdosom.

2008. december 26., péntek

Karácsonyi trüffeltorta

Erről a receptről azt gondoltam, könnyű lesz. A Goodfood is a közepesen könnyű kategóriába sorolta... Ehhez képest többet szenvedtem vele, mint az előző karamelles sajttortával, amit csak magabiztos szakácsoknak ajánlanak. Erről ennyit.
Anyukáméknak készítettem, akik étcsokoládé rajongók és hamarosan be fognak toppani.

Hozzávalók:
a tortához:
140 g 70% étcsoki
140 g vaj
2 teáskanál instant kávé
100 g kiszt
egy fél tk sütőpor
280 g cukor (fele barna)
1,5 ek kakaópor
2 tojás
3 ek tejföl

A csokit és a vajat gőz felett felolvasztjuk. Ha kihűlt hozzáadjuk a többi hozzávalót és teljesen simára keverjük. Egy kis méretű (22×11×6cm) téglatest formában 160 fokon megsütjük. Kb. 1,5 óra!!!
Ezek után hűlni hagyjuk. Legjobb egész éjszaka, mert a torta rendkívül törékeny. (Nekem sajna két sarka is bennragadt a formában, de aztán sikerült restaurálni).
Másnap három részre vágjuk.
A csillagokhoz:
egy tábla fehércsoki
kevés étcsoki

A csokicsillagokat rém egyszerű megcsinálni. Egy tábla fehércsokit felolvasztottam, véknyan sütőpapírra kentem és hagytam megszilárdulni. Nem hűtőben, csak úgy a pulton.
Ehhez is jó sok idő kell.
Aztán sütikiszúróval csillagokat vágtam ki belőle, melyeket óvatosan leválasztottam a papírról.
A maradék fehércsokit visszatettem az olvasztóedénybe a krémhez, a csillagokat pedig a papírra.
Kis étcsokit olvasztottam egy másik edénybe, és kanállal csokoládécirkákat húztam rájuk. Hűtőben pár perc múlva készre dermedtek.

A fehér csokoládékrémhez:
50 g fehércsokoládé
100 ml tejszín
egy ek forrásban lévő víz
A krémet és a csokoládét összeolvasztottam. Vizet nem tettem bele. Hűlni hagytam, majd rákentem a két tortalapra.

A csokoládémázhoz:
100 ml tejszín
2 ek porcukor
50 g étcsokoládé
másfél ek forrásban lévő víz
A hozzávalókat itt is összemelegítettem, vizet nem tettem bele. Szépen rácsorgattam a kész tortára és elsimítottam.

A maradékot kihűtöttem és trüffeleket készítettem belőlük. A torta tetejére tettem őket, hogy megtámasszák a csillagokat.

Ízre iszonyatosan finom, viszont nagyon tömény. Belül kellemesen "nedves", egyáltalán nem folytós. Az én ízlésemnek ez már túl sok (öregszem...), de "Imre papa" el volt tőle ragadtatva.

Karácsonyi menü III: Narancsos krém karamell sajttorta

Ez a desszert nagyon becsapós. Könnyű kis darabnak látszik, de üt rendesen. Már maga a kekszalap is egy kalóriabomba, a sajttorta nem kevésbé, a karamellt pedig nem kell bemutatnom. Mindezek ellenére látványos, tökéletesen elegáns és eszméletlenül finom.
Nem utoljára készült nálunk, az bizonyos. Sajtkukac Niki is elkészítette, náluk is nagy sikert aratott.
Hozzávalók:
a krémhez:
2 doboz (250 g) Philadelphia sajt
250 ml tejszín
4 tojás
egy narancs reszelt héja
85 g cukor
2 ek Cointreau

A karamellhez:
150 g cukor
2 ek Cointreau

A kekszalaphoz:
250 g Hobbits keksz
85 g olvasztott vaj

1. Legegyszerűbb a karamellel kezdeni. A cukrot egy kis vízzel össze kell kavarni, majd középbarna karamellt készíteni. Mikor elértük a kívánt szint, elzárjuk a gázt, egyik kezükben egy 3 cl-es stampedli narancslikőrrel, másikban egy nagy fedővel felszerelkezve rajthoz állunk. Szinte ugyanabban a pillanatban ahogy beleöntjük a likőrt, csapjuk rá a fedőt az edényre. Ha nem így tesszük, tuti az égési osztály, ugyanis a pokol kénköves tüze semmi, ahhoz képest ahogy ez el kezd fortyogni és köpködni. Fedő ide vagy oda, a kicsapó alkoholpára mindenképpen fejbe fog kólintani mindenkit, ne tessék megijedni. A nehezén már túl is vagyunk.
Mikor elcsitult a fazék tartalma, meg kell kevergetni, hogy homogén masszát kapjunk, amit szétosztunk 6 kis kerámia formácskában.

2. A krém ehhez képest gyerekjáték. Én nem babráltam külön a tejszínnel, hanem 4 tojást kikavartam a cukoral és a likőrrel. Hozzáadtam a krémsajtot, majd a reszelt narancshéjat és a tejszínt.
A teáskannában vizet forraltam. A krémet ráöntöttem a megdermedt karamellre (nyugodtan lehet tele is tölteni, nem jön fel a gőzölés alatt). A kis formákat egy mély tepsibe pakoltam, melléöntöttem a forróvizet, és előmelegített 150 fokos sütőben kb 40 percen keresztül gőzöltem, amíg remegőssé nem szilárdult.
Ekkor kivettem őket a vízfüdőből, kihűtöttem és folpackba csavarva másnapig a hűtőben tároltam őket.

3. A kekszalap elkészítése közben néha elég hangosan emlegettem a kitaláló őseit, de a tapasztalataim fényében legközelebb nem lesz nehéz elkészíteni.
Az első tapasztalat: teljességgel felesleges a keksz alá. Szerintem. Ha mégis mindenképpen ragaszkodunk a "csízkék" fílinghez, akkor se készítsünk vastag cioőtalpakat, azaz max 180 g keksz is elég. Miután összekevertük a vajat a darált keksszel, két sütőpapír között nyújtsuk ki és tegyük hidegre dermedni. Ellenkező esetben (én lenni kicsit türelmetlen) elég nehéz lesz összeálló korongokat szaggatni vagy pedig sokat fogunk káromkodni.
A kihűlt, vékony kekszlapokból már könnyű, akár tálalás előtt is, korongokat szabni és sütőlapáttal a desszertestányérra csúsztatni.

Az összeszerelés:
Tányérra helyezzük a kekszalapokat. Éles késsel körbevágjuk a krémet és a formát óvatosan kocogtatva a kekszalapra helyezzük. Mivel a karamell jó része így a formában marad, én legközelebb forró vízbe mártom őket pár percre a tálalás előtt.

A karácsonyi szezon legeslegjobb desszertje volt.

2008. december 25., csütörtök

Karácsonyi menü II. Welligton bélszín

Ezt már posztoltam egyszer itt.
Most is így csináltam, csak dupla mennyiségben, hisz 6 főre főztem. A leveles tészta gúnyát is cifráztam, hogy még karácsonyibb legyen.
A fotó sietve készült a konyhában, ahogy a tálra pakoltam az ételt. Újra meg kellett állapítanom, hogy minden látszat ellenére az egyik legegyszerűbb és mégis leglátványosabb ünnepi étel.

Karácsonyi menü I. Avokádós-kecskesajtos lazac terrine

Mivel decemberben is sikerült "szénné" dolgoznom magam, határozott megkönnyebbülést éreztem a GoodFood menüsorait látva - kb. 5 perc alatt tudtam választani közülük!!!!
A beszerzéseket a férjem intézte - ezúton is örök hála érte!

Ezt a terrine-t már előző nap érdemes összeállítani, így a nagy napon már csak szervírozni kell.

Hozzávalók (6 főre):
3 érett avokádó
125 g krémes kecskesajt (Érdemes valami igazán jófajtát venni. Nekem pont volt itthon egy francia gyártmány, amit pár hete vettem egy izgalmas desszerthez, amire a mai napig nem jutott időm, de jövőre mindenképpen beillesztem a "táncrend"-be)
1-2 citrom leve
egy csokor újhagyma vagy metélőhagyma
300-400 g füstölt lazac
édes csiliszósz
rukkola

Az avokádót meghámoztam, felkockáztam és citromlével meglocsolgattam. Hozzákevertem a krémes kecskesajtot, sót, borsot és az apróra vágott újhagymát.
Itt komoly veszélybe került a dolog, mert olyan nagyon finomnak találtam, hogy eljátszottam az ötlettel, hogy megesszük egy zacskó tortillával, mint nem hagyományos guacamole...
Aztán győzött a józan ész (egyszer azért így is be fogom vetni) és folpackot tettem a kis kerámiaformákba, majd lazacszeletekkel is kibéleltem őket, úgy hogy túllógjanak.
Ezekbe került az avokádókrém, melyre ráhajtottam a lazacszeleteket, végül a folpackot.
Másnap estig a hűtőben parkoltak.
A tányérra friss rukkolaleveleket szórtam, erre helyeztem a kis terrine-ket. Édes csiliszósszal és az Ízbolygótól kapott, csodás, fügés balzsamecettel kínáltam.

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

Ezúton kívánok minden rendszeresen és random idetévedőnek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

2008. december 22., hétfő

Hortobágyi húsos palacsinta

Gyerekkoromban ezzel ki lehetett volna kergetni a világból. Pontosabban a bepanírozott, majonézbe fojtott, zsírtól csöpögő változatával.
Nem állítom, hogy azóta a kedvencem lett, de szívesen elkészítem egy évben egyszer. Ez most a férjem kérésére készült [és a Kitchen Aid-em további (húsdaráló rész) tesztelésére].
A hús krémes, a palacsinta pedig tökéletesen csomómentes lett.
És nem is volt macerás.
Hozzávalók:
Kb. 15 dkg felaprózott hagyma
500 g sertéscomb, kockákra vágva
egy kis füstölt szalonna, kockákra vágva
egy ek pirospaprika,
egy gerezd fokhagyma
fél tk őrölt kömény
néhány kanál lecsó (by apu) vagy egy hámozott paradicsom és egy feldarabolt, kicsumázott tv
paprika
só, bors

A szalonnát kiolvasztottam, megpirítottam rajta a hagymát és a fokhagymát. Rádobtam a pirospaprikát, összekevertem. Hozzáadtam a húst és átpirítottam, "pörköltem". Hozzáadtam a többi hozzávalót, rázártam a kuktafedőt és puhára főztem.

Közben palacsintatésztát készítettem:
200 g liszt
2 tojás
fél tk só
kb fél liter tej (de utána még hígítottam)

Én mindig a lisztet kavarom ki kb. 2 dl tejjel, amíg sima krém nem lesz. Utána adom hozzá a tojásokat és hígítom tejjel, vagy szódával. Esetleg egy kis vízzel.
Hűtőben pihentetem fél órát, majd megkérem az uram, süsse meg.

A kihűlt pörköltet leszűröm, a levét kikeverem kb 3 dl tejföllel. Húsdarálón ledarálom, annyi tejfölös levet adok hozzá, hogy krémes legyen. Ezzel megtöltöm a palacsintákat.
A feltekert palacsintákat hosszúkás tűzálló tálra helyezem és leöntöm a mártással. Sütőben átforrósítom. A tetejét tejföllel és petrezselyemmel díszítem.

Köszönöm!

Neked is köszönöm, hogy a panettonéra szavaztál!!!!! El sem hiszem, hogy közönségdíjas lettem!!!!

Kis sütemény nagy hagyományokkal: Isler

Kinek mi a tipikus karácsonyi süti, ezen nem érdemes vitázni. Nekem például nincs kedvencem, vannak viszont korszakaim. Nem csak karácsonykor. Ilyenkor hajlamos vagyok orrvérzésig ismételni a nagy kedvencet, aztán soha többé. Jelenleg például így vagyok a stollennel. Most esszük a másodikat, hármat már csináltam ajándékba, és még sütnék egyet. De nem fogok, mert talán az lenne az utolsó, és annál jobb a recept.
Islert két éve csináltam először, karácsonykor. Az én islerem abban tér el az eredeti (mandulás) verziótól, hogy apukám kertjében termett mintegy 3 kilónyi mogyoró egy részéből készült. A nyáron főzött szederlekvárral és Vicus barátnőm anyukájának meggylekvárjával (ugyanis a második adagba, már nem jutott szeder) kentem meg.
Egyetlen nagy hibája van: a "kopásállósága" kritikán aluli...

Hozzávalók:
280 g liszt
280 g vaj
150 g darált mandula
140 g porcukor
egy ek rum
csipetnyi só

Ezeket gyors mozdulatokkal összegyúrom és beteszem a hűtőbe dermedni. Kb. egy óra múlva 3 mm vastagra nyújtom és kiszaggatom őket. Sütőpapírral kibélelt tepsibe teszem és 175 fokon 10-12 perc alatt világos aranybarnára sütöm őket.
Mikor kihűltek, kettőt-kettőt összeragasztok egy kis szeder (málna vagy meggy) lekvárral és olvasztott étcsokoládéba (kb. 200 g) mártom őket.
Most következik a legnehezebb része: pár napra jól el kell dugni őket valami hűvös helyre egy jól záródó fémbobozban, hogy összeérjenek az ízek.
Az egyik legjobb aprósütemény a világon.
Nesze neked Nigella!

2008. december 19., péntek

Tökmagos pogácsa mint a Daubnerben

Ez a pogi tipikus riszájkling darab, azaz az került bele, ami a hűtőszekrényben akadt (pl. tejföl helyett egy két napja lejárt natúr joghurt és némi maradék tejszín), a többi pedig adta magát. Kb. 5 óra alatt semmit nem látszott kelni, de én azért megsütöttem ( a remény hal meg utoljára).
Pont olyan lett, mint a Daubneré, csak kicsit több tökmag jutott egységnyi térfogatra.
Feltétlenül bekerül a "kockásfüzetbe", a szabadalmi hivatalt még meglátom :-D

Hozzávalók:
1 db 150 g-os natúr joghurt (nem baj, ha még szavatos)
125 g bryndza
kb 70-100 ml tejszín
1 tojás
1 csomag szárított élesztő (11g!) vagy 25 g friss
kb 320-350 g kenyérliszt (BL80)
4 evőkanál tökmagolaj
két csapott tk só
100 g tisztított tökmag

A hozzávalókat beletöltögettem a dagasztógépbe ( a liszt kivételével) és homogénné kavartam. A lisztet kanalanként adtam hozzá (utólag mértem meg mennyi fogyott a kétkilós zacskóból).
Mikor szép homogén tésztává vált, beleszórtam 100 g tisztított tökmagot és jól beledolgoztam.
Ezek után kelni hagytam, kb 5 órán keresztül.
Semmi változás, talán szivacsosabb lett a cucc. Ennek ellenére ujjnyi vastagra nyújtottam és pogácsaszaggatóval kiszaggattam. Lekentem őket egy felvert tojással. Sütőpapírral kibélelt tepsikbe betettem a tepsiket a hideg sütőbe. Hagytam a sütővel együtt bemelegedni és 170 fokon, légkeveréssel megsütöttem őket. (Forró sütőben 190 fokon is tökéletes lesz, légkeverés nélkül

Ha legközelebb csinálom, akkor egy kicsit nagyobb pogikat szaggatok és nem légkeveréssel sütöm meg őket.

Update: Másnapra csak 3 darab árválkodott a tálban, de azok puhák, frissek maradtak! Tehát a recept felkerült a "Hall of fame" gyűjteményembe... :-D

2008. december 17., szerda

Stollen - ahogy én szeretem

Azt hiszem minden nőnek megvan a maga logisztikai módszere a Karácsony kezelésére. Az enyém az, hogy nagyon sok alapanyagot betárazok (mondjuk 2 kg vajat, kb. ugyanennyi aszalt gyümölcsöt, 1 kg csokit stb...) és aztán ebből dolgozok a helyzetnek megfelelően. Azt ugyanis mindennél jobban utálom, ha száradt sütiket kell rágcsálni, "ne adj Isten" ételt kidobni.
Mindig van itthon legalább egy aprósüti (most éppen isler) és egy gyümölcskenyér vagy kalács. Ahogy fogy, úgy készül a következő adag. Nem zavar, hogy a konyhában kell rostokolnom, számomra ez sokkal inkább rekreációs tevékenység. Mától pedig komoly "konyhai segítségem" lesz a feladatban, mert beruháztam egy Kitchen Aid robotgépbe. De erről majd később...
Most inkább arról, amivel felavattam.

Ez a stollen jelenleg a kedvencem. Mindent visz. Így egyszerűen.
Messze felülmúlja a panettonét, pedig nagyon hasonlóak. Tavaly találtam rá Lajos Mari 66 Karácsonyi édesség című könyvében, miután elkészítettem Peter Reinhart verzióját is. Nekem Mari nénié jött be, bár módszertanilag Reinhart mestert követem.

Hozzávalók:
250 ml tej
5 dkg friss élesztő
100 g cukor
500 g liszt
200 g vaj
200 g mazsola
100 g cukrozott citromhéj
100 g cukrozott narancshéj
esetleg maradék egyéb aszalt gyümölcs
50 g vágott mandula
marcipánrúd (kb 150 g)
fél tk fahéj
negyed-negyed tk őrölt szerecsendió és szegfűszeg
egy csipet só
egy tojás
némi rum
egy citrom reszelt héja
egy narancs reszelt héja

1. Meglangyosítom a tejet, belemorzsolom az élesztőt, teszek bele egy kis cukrot és lisztet. Hagyom felhabosodni. (kb 15 perc)
Az aszalt gyümölcsöket beleforgatom a rumba (ezt előző este is meg lehet tenni).

2. A keverőtálba öntöm a lisztet, tojást, élesztős keveréket, cukrot, fűszereket, sót. A dagasztókarral addig keverem, amíg össze nem áll egy golyóvá, ekkor pihenni hagyom 15 percig.

3.Bekapcsolom a robotgépet és kanalanként hozzáadom a puha vajat. 10-15 percig dagasztom, amíg fényes, ruganyos és selymes lesz a tészta. (ha előző este beáztattam a gyümölcsöket, itt már beledagasztom)

4. Duplájára kelesztem. Pulton átgyúrom, beleteszem a gyümölcsöket (ha eddig nem tettem meg) és a mandulát. Hosszúkás téglalap alakúra húzom, a közepére teszem a hosszában felezett marcipánrudat és ráhajtom a tésztát.

5. Az egyszerűbb verzió szerint így hagyom kelni, ha nagyon cifrázom, akkor kör alakban zárom a rudat és koszorúként készítem el. A lényeg, hogy újra jól megkelesszem.

6. A sütőt 250 fokra melegítem elő. Ahogy betettem a stollent, azonnal leveszem a hőfokot 180 fokra és így sütöm meg. Kívül szép aranybarna lesz 40 perc alatt (de lehet ennyi sem kell).

7. Ahogy kivettem a sütőből átkenem egy kis vajjal. Én úgy szoktam, hogy a hideg vajat húzogatom a felszínén, így szépen mindig ráolvad a felső réteg, nem kell mosogatni, olvasztgatni, kenőtollazni.

8. Ha kihűlt porcukorral megszórjuk. Elvileg ez is sokáig eláll, nálunk mindig elfogy pár nap alatt.

2008. december 12., péntek

Tóni kenyere, avagy a hagyományos milánói panettone Nemisbéka karácsonyi receptversenyére

A panettone a hagyományos milánói, mandulás kalács. Számos urban legenda kering az eredetére vonatkozóan, nekem a romantikus a kedvencem.
E szerint pár száz évvel ezelőtt egy Tóni (Antonio?) nevű pék beleszeretett egy lányba. Hogy a hölgyemény édesapját is meggyőzze arról, hogy nem érdemtelen ember udvarol a lányának, készített egy kenyeret, amibe beletett minden földi jót, pl.: vajat, likőrbe áztatott szárított gyümölcsöket, mandulát és cukrot. A lány apjának annyira ízlett az ajándékba kapott kenyér, hogy nemcsak a feleségül adta a lányát Tóninak, hanem egy pékséget is nyitott számára, azzal a feltétellel, hogy a továbbiakban is süsse ezt a kenyerét "pane Tony".
"The rest is history".
Ez a recept annyiban tér el egy átlagos panettone recepttől, hogy kovásszal indítottam. A kovász savas karakterének köszönhetően tovább (akár két hétig is!) eláll a kalács. Mivel nálunk 2 nap alatt elfogyott, ezt nem tudom hitelt érdemlően bizonyítani.Viszont az íze sokkal "igazibb" lett ettől a kis módosítástól.
S hogyan kapcsolódik ez Nemisbéka receptversenyéhez? Első körben a két hetes eltarthatóság révén, másodsorban pedig, hogy a recept 2 panettonét eredményez, melyek közül az egyiket le lehet fagyasztani és az ünnepek alatt bármikor elő lehet venni.
Hozzávalók:
A kovászhoz:
1 pohár (250ml) kovász
1 pohár langyos tej
1 pohár liszt
Ezeket összekavartam, majd szobahőmérsékleten hagytam "beindulni". Mikor már jó buborékos volt, betettem egy éjszakára a hűtőbe.
A gyümölcskeverékhez:
1 pohár aranyszínű mazsola
1 pohár vegyes aszalt gyümölcs
1/2 pohár brandy
1 tk narancs vagy citromkivonat (ennek hiányában reszelt narancs vagy citromhéj)
1 tk vaníliakivonat
Ezeket is összekavartam, és egy éjszakát állni hagytam a pulton, hogy a gyümölcsök jól magukba szívják az alkoholt.
A kalácstésztához:
380 g liszt
42 g cukor
3/4 tk só
egy ek porélesztő
1 nagy tojás
egy tojássárgája
4-6 ek víz
115 g vaj
1 pohár hámozott, pattíntott mandula
1. Másnap reggel elővettem a kovászt, hagytam, hogy kissé átmelegedjen a pulton. Ákapartam a robotgép keverőtáljába, majd hozzáadtam a lisztet, cukrot, élesztőt és a tojásokat. Bekapcsoltam a gépet, majd szépen kanalanként hozzáadtam 4 kanál vizet. Mikor összeállt a tészta, kikapcsoltam a gépet és 20 percet pihentettem (A glutén szerkezete ezalatt önmagától kialakul). 2. 20 perc elteltével belekanalaztam a puha vajat és hagytam a robotgépet érvényesülni pár percig.Majd következett a gyümölcskeverék. Legvégül pedig a mandula.
3. A tésztát egy kiolajozott tálba tettem kelni.
4. Kb két óra alatt másfélszeresére kelt a tészta.Ekkor elővettem két kisebb lábast (16 cm-esek) és sütőpapírral kibéleltem őket úgy, hogy jó magas falat készítettem. Állítólag kivajazott papírzacskóban is működik a dolog, de nekem nem volt se zacskóm, se kedvem kísérletezni.A tésztát kettéosztottam, és beletettem a formákba.
5. Kb. 2 órát hagytam őket kelni (legközelebb inkább 3 órát fogom, hogy levegősebb legyen).
6. 150 fokos sütőben kb egy óra latt megsütöttem a őket. Félúton lefedtem a tetejüket, hogy ne barnuljanak meg nagyon. Rácson hagytam kihűlni a kalácsokat.

2008. december 9., kedd

Briósnak álcázott kalács

Kicsit elhanyagoltam mostanában a blog írást, de higgyétek el, 3 embernek is elég lenne, annyi mentségem van rá. De mivel ez nem egy nyávogós, hanem egy gasztroblog, inkább arról mesélek, hogy minden megpróbáltatás ellenére azért főzök, s időnként sütök is.
A fényképek készülnek, egyszer remélem fel is tudom rakni a török mantit, a panettone-t és a gyömbéres sodót is.
Ma reggel pedig brióst sütöttem. Azaz "oldszkúl" briósnak álcáztam a Hokkaidó kalácsot, tettem bele mazsolát és jó sok jégcukorral meg is szórtam a tetejét.
Autentikusnak semmiképp nem nevezném, viszont a 6 briós délig elkopott :-D
A kalácstészta másik feléből pedig egy kis sütőformában Hokkaidó kalács készült, hogy holnapra is finom reggelink legyen.

A kalács recept itt található. 12 briós lesz belőle.
Nagyon fintorgósoknak pedig íme az autentikus recept. :-D