Húsvéti madárfészek torta

Az elmúlt napjaimat teljesen áthatotta a Segítsüti-láz. Nagyon köszönöm mindenkinek, aki licitált a felajánlást! Még végeredményt nem tudok, de ígérem, a tavalyi évhez hasonlóan, nálam biztosan lesz vigaszág.
Ma viszont újra nagyüzem volt a konyhában, a sütemények elkészítése az én feladatom az idén is. Nem akartam túlbonyolítani az utazás előtti napom (amin dolgoznom is kell, Dani itthon van velem, és a párhuzamos idősíkokon zajlik a nagymosás, pakolás és rámolás) így mazsolás Hokkaidó kalácsot sütök és a torta is csak a dekorációjában újdonság.A csokiszálakat Líviától kaptam, és mikor megláttam a színes cukortojásokat a boltba, adta magát az ötlet, hogy madárfészket építsek a torta tetejére. Természetesen nem egyedül, hanem a Kapitány aktív közreműködésével. :-D
Mivel a torta elkészítési módján változtattam, azt is leírom.

Tészta:
1 narancs reszelt héja és leve
50 g vaj
3 tojás
150 g cukor
150 g liszt
7 g sütőpor

A sütőt előmelegítettem 180 fokra.A tojássárgáját kikavartam a cukor 2/3-ával, a fehérjéből kemény habot vertem a maradék cukorral.
Hozzáadtam a sárgához a puha vajat, a narancs héját és levét, valamint beleszitáltam a sütőporos lisztet. Óvatosan belekevertem a habot, majd a kész masszát 20cm-es tortaformában aranyszínűre sütöttem.
Rácson hagytam kihűlni.
A kihűlt tortát kettévágtam és meglocsoltam 4 ek narancslikőrrel (Cointreau).

Krém:
200 g 60%-os csoki
100 g vaj
80 g porcukor
2 tojás
1/2 narancs reszelt héja

A vajat gőz felett összeolvasztottam a csokival, belereszeltem a narancshéjat.
A tojások fehérjét kemény habbá vertem 3 ek porcukorral. A maradék cukrot és tojássárgákat a krémbe kevertem, majd hozzáadtam a fehérjéket is. Kicsit hűlni hagytam.
Ezzel a csokimousse-szal töltöttem be és vontam be a tortát.

Ezzel kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Ünnepi ebéd

Ne kérdezzétek, mit ünnepelek! Igazából semmit, de úgy is mondhatnám, hogy minden olyan apró dolgot, amiért érdemes élni.
Na nem mintha ilyen hangulatban ébredtem volna...De aztán mikor beszaladtam a közértbe egy kis tejért, nem tudtam ellenállni egy zacskó vérnarancsnak sem. A narancsról eszembejutott Susanne Goin téli salátája, így vettem még mellé egy doboz rukkolát. Itthon pedig volt még parmezán, datolya és mandula. A többi már csak pár perc kérdése volt, hiszen amíg a mandula pirult meghámoztam a narancsokat és a datolyával együtt felszeleteltem.
A rukkolát egy tányérra szedtem, rápakoltam a vérnarancsszeleteket, datolyadarabokat. Megszórtam parmezánnal és pirított mandulával. Sóztam, borsoztam és jófajta (D.O.P.) olivaolajjal meglocsoltam.

Már a látványtól is jó kedvem kerekedett, és az ízek kavalkádja sem okozott csalódást!
Igazi kényeztető ebéd fáradt hétköznapokra!

Narancsos datolyakenyér

Zazáleának (aki elkészítette a Kapitány csudaszép falvédőjét) ígértem egy jó kis fahéjas-fűszeres receptet, amivel turbózhatja a család amúgy is ipari méreteket öltő fahéjfogyasztását.
A recept eredetije Ina Gartent dicséri, de néhány ponton szerintem elkélt a változtatás.
Ezzel a recepttel hivatalosan is megérkezett az ősz a konyhánkba, aminek én speciel örülök. Előkerülnek a melegítő fűszerek és a csokitartalékok, lehet nagyokat teázni, kávézni, kinek mi a kedvence...ezekhez az alkalmakhoz pedig tökéletes kísérő ez a gyümölcskenyér.
Aki további variációkat is kipróbálna, annak pedig ajánlom a sütőtökös, vörös áfonyás verziót is.

Hozzávalók:

30 g durvára vágott datolya, amit előzőleg beáztatunk 1/3 pohár narancslikőrbe (durván 3 óra alatt felszívja a likőrt a gyümölcs)

65 g vaj
1 tojás
egy kiskanál vaníliaesszencia
egy nagy narancs reszelt héja
2 pohár (250 ml) liszt
1/2 pohár barnacukor
2 tk sütőpor
egy tk őrölt fahéj
fél tk őrölt szerecsendió
1/4 tk őrölt szegfűszeg
egy nagy csipet só
3/4 pohár frissen facsart narancslé
egy pohár durvára vágott dió vagy pekándió

A sütőt előmelegítettem 180 fokra. A hozzávalókat szépen összekavarjuk és a sütőpapírral kibélelt gyümölcskenyérformába öntjük.
Kb. egy óra alatt készre sütjük.
Érdemes megvárni amíg kihűl, hogy szépen lehessen szeletelni. Nálunk ez nem sikerült.
Állítólag a hűtőben egy hétig is eláll...ezt sem lesz alkalmunk tesztelni.
Reggelire, uzsonnára, és antidepresszáns helyett is kiváló!

Grand Marnier szufflé

Ezt a szuflét azóta tervezem, mióta sikerült Nagygombócossal is összefutnom és egy picit megismerkednünk. Bár mindenkit csak biztatni tudok az elkészítésére, mert ez a legfinomabb felfújt a világon, ezt a posztot elsősorban Neki és NoSalty Petrának ajánlom!

A felfújt egyébként nem a szokványos módon készült, hanem kisebb malőrrel, de ez mit sem rontott rajta. A történetet csak azért mesélem el, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá váljon: nem is olyan bonyolult ez a műfaj.
Első lépésként összehívtam a vendégeket.
Gondosan kimértem minden alkatrészt kis tálkákba. (közben vacsorát is készítettem)

Tehát a hozzávalók:
vaj és cukor a formák kikenéséhez
55 g cukor
250 ml tej
1/2 vaníliarúd
3 nagy vagy 4 kicsi tojássárgája
30 g liszt
4 tk narancslikőr (Grand Marnier, Cointreau)
4 nagy tojásfehérje
porcukor a szóráshoz

1. Kivajaztam és cukorral meghintettem a formákat. Betettem őket a hűtőbe.
2. A tejet a kikapart vaníliarúddal együtt felforraltam, 10 percig állni hagytam (volt az 20 is).
3. 2 tojás sárgáját kikavartam 40 g cukorral.
4. Ezután kell hozzáadni a lisztet, amit én véletlenül kihagytam.
5. A tojásos masszát felengedtem az átszűrt vaníliás tejjel és visszatettem a tűzre.
6. Kavargatva addig főztem, míg enyhén sűrösödni kezdett.
7. Ekkor áttöltöttem egy tiszta üvegtálba, hozzáadtam a likőrt és a maradék 1 tojássárgát.
8. A tojásfehérjét puha habbá vertem, majd hozzáadtam 15 g cukrot. Tovább vertem, míg kemény hab nem lett.
9. Először a hab negyedét, majd a maradék részt dolgoztam az alapmasszába.
10. A masszát a formákba kanalaztam és 191 fokos sütőbe tettem őket. 8-15 perc alatt lesznek kész, a méretüktől függően.

Szóval már épp kezdtem magam vállon veregetni, mikor a konyhai romhalmazra tévedt a tekintetem és ott figyelt a kimért liszt!!!!
Gyorsan sütőkesztyűt ragadtam és kikapkodtam a felfújtkezdeményeket a sütőből (ekkor már teljesen át voltak hevülve a kis kerámiaedények). Jobb híján a KitchenAid keverőtájába ráztam a tartalmukat, majd hozzáadtam a lisztet. Pár kavarintás után azon melegében visszatöltöttem őket a formákba és visszatettem a sütőbe, de óvatosságból közöltem a vendégeinkkel, hogy katasztrófa esetén van a közelben egy-két tűrhető cukrászda.
Legnagyobb megdöbbenésünkre a felfújtaknak meg se kottyant ez a kis detour, szépen nőni kezdtek.
Jókedvemben én is összedobtam még egy kis mártást is:
2 nagy narancs kifacsart levét két kanál narancslekvárral (saját) harmadára beforraltam, egy diónyi vajjal pedig bársonyossá tettem.
Nagyon jól kiegészítette ez a savanykás mártás a fenséges szuflét.
Azt ugyan nem állítom, hogy legközelebb szántóföldön is kipróbálom, de annyi biztos: ez a recept elronthatatlan !