Panforte fagylalt és mindenféle egyéb dolog

Végre itt a tavasz!
A múlt hétvégén többek között sikerült rendbe hoznom a fűszerkertet az erkélyen. Az idén nem sikerült tárkonyt kapnom, viszont ültettem két különböző bazsalikomot (lilát és "rendeset"), többféle mentát (bors és fodor) és három különböző kakukkfüvet (közönséges, tarka levelű hegyit és citromillatút is) a megszokottak mellé. Roppant elégedett is vagyok az ültetvényemmel, mindennap kijárok nézegetni a fejlődést.

Konyhafronton viszont csak "pianissimo" mennek a dolgok, mert eltökéltem, hogy leadok jó pár kilót. Mivel orvosként szilárd meggyőződésem, hogy csak attól lehet fogyni, amit NEM eszünk meg, így igyekszem olyan dolgokat készíteni, amik nem visznek kísértésbe. Ez meglehetősen nehéz, főleg ha olyan programok színesítik az ember életét, mint főzőest a Soliereben, macaronsütés, Zila kávéház látogatás és még sorolhatnám. De hogy még így sem veszett fejsze nyele a dolog, azt a mérleg mutatja... a jelszó pedig a "lassan, de biztosan", valamint, hogy "minden fejben dől el".
Ha elérem az első kitűzött mérföldkövet lehet, hogy papír helyett ide vettem azt a kvázi diétát, amin élek. Nem mintha bonyolult lenne, olyan kb napi 1000-1200 kcal, vegyes, ésszerű táplálkozás. Semmi nincs tiltva, időnként még egy kis bor és süti is belefér, de azt másnap le kell "dolgozni". A mozgás is integráns része a dolognak, amit egyelőre úszás és gyaloglás formájában gyakorlok, mivel nincs kedvem 10 év múlva térdprotézisbe befektetni...

No de nem is erről akartam írni, hanem erről a szicíliai fagyiról, amit a macaronsütés apropóján kimaradó tojássárgákból készítettem. A recept kicsit karácsonyi ízvilágú és mint majdnem mindig, most is Chez Davidet dícséri. Én csak kicsit "lájtosabbra" vettem.
Nem mintha így diétássá vált volna :-D


Hozzávalók:
3 dl tejszín
100 g cukor
egy rúd fahéj
1/4 tk őrölt szegfűszeg
1/4 tk őrölt szerecsendió
500 ml zsíros tej
4 nagy tojássárgája
3 ek gesztenyeméz
egy nagy marék kandírozott narancshéj
kb 70 g pirított, szeletelt mandula.

A tejszínt összemelegítettem a fűszerekkel és a cukorral. Legalább egy órán keresztül hagytam állni, majd átszűrtem. A tojássárgákból sodót főztem a tejjel (lásd többi fagyirecept), majd hozzáadtam a fűszeres tejszínt és a mézet. Kihűtöttem, majd a fagyigéppel elkészítettem a fagylaltot. Az utolsó pillanatban a kész masszához adtam a narancshéjat és a mandulát.
Szerintem olyan gazdag ízvilágú, hogy kár lenne bármilyen öntettel elrontani.

Egy falat India - TARKA

Összesen két könyvet kaptam Annard barátomtól. Az egyik, a sokat dicsőített kenyeres könyvem, a másik: Madhur Jaffrey's Spice Kitchen. A szerzője egy indiai származású színésznő, akit nem a filmjei, hanem a szakácskönyvei tettek híressé.
Gyönyörűen és részletesen ír a fűszerekről, mit, mivel, hogyan és mikor használnak. Most olvasom sokadjára és még mindig elvarázsol.

Az indiai konyha úgy használja a fűszereket, mint festőművész a palettáját. A fűszerek egy része indiai eredetű, mint pl. a fekete bors és kardamom. A köményt, koriandert, szegfűszeget és fahéjat kereskedők hozták be. Az Újvilág csilli-je a portugál hódítókkal érkezett a XV. század végén. A változatos eredetű fűszereket az ősi gyógyászat, az ayurvédikus medicina osztályozta, rendszerezte. Vannak, melyek melegítik a testet (fahéj), van ami hűti (kömény), segíti az emésztést (aszatgyanta), jó felső légúti betegségekre (gyömbér) vagy esetleg antiszeptikus hatású (kurkuma).
A több tucat fűszerrel még nem elégedtek meg az indiaiak. Elkezdtek játszani az árnyalatokkal. Forró olajban megpirították a fűszereket. Így lehet például a közismert köményből intenzív dióízű csodát varázsolni. Vagy vegyük a mustármagot. Elég éles, csípős íze van. Valójában egy igazi Jekyll and Hyde-dal van dolgunk, hisz ha forró olajba pottyantjuk pattogni kezdenek és édes, diós ízük lesz.
Mostmár eleget kerülgettem a forró kását, nevezzünk nevén a gyermeket, a TARKA-t. Szó szerint olajjal történő fűszerezést jelent, a fűszerek olajban történő megpirítását, és az illatos, fűszeres olajjal való további főzést.
Azért nem teljesen egyedülálló dologról van szó, hisz a mediterrán világban is általános a fokhagyma ily módon való használata, de az ottani emberek itt be is fejezték ezt a karriert.
A tarka-hoz forró olajat érdemes használni, hogy a fűszerek rögtön elkezdjenek sisteregni és pattogni. 4-5 különböző fűszer is mehet a tarka-ba, de figyelembe kell venni, hogy melyik mennyire éghet oda, pl. a csillit mindig utoljára tegyük bele.
Mivel az egész pár percet vesz csak igénybe készítsük elő a fűszereket a pultra. A tarka-t nem csak a főzés elején, hanem a végén is használhatjuk. Pl. ha hüvelyeseket kurkumával főzünk puhára, készítsünk egy serpenyőben tarka-t aszatgyantával, köménnyel, csillivel és öntsük rá a zöldségre. Fedjük be néhány percre, hogy az aromák jól átjárják az ételt, és már kész is.

Az indiai konyha varázsa a fűszerek használatában van. Túl unalmas lenne minden nap ugyanazt a curry port használni (akármilyen jó is), mint ahogy hamar ráunnánk ha egész nap egy Rembradt képet kéne néznünk. Szóval tessék csak bátran kísérletezni, hisz ott vannak a Picassok, Mucha-k és Da-Vincik is a falon!

Ráadás rózsaborssal

Remélem senki sem haragszik, hogy két bőrt is lehúzok a mai fagyimról. De történt az, hogy miközben ettük az első adagot, bevillant a rózsabors íze. Hogy milyen jól menne a gyömbér enyhe csípősségével...Az ötletet a párom elvetette, én viszont csak kipróbáltam délután, repetaként. És remek volt!!!!

Na de hogy ma se maradjunk tudomány nélkül, jöjjön akkor a rózsabors története. Ez pedig ott kezdődik, hogy a szép piros bogyó nem is bors!

Brazil rózsabors - Schinus terebinthifolius Raddi (más néven: perui bors, rózsabogyó)
A rózsabors az úgynevezett borsfa termése. Az érett bogyókat megszárítják és sólében áztatják, körülbelül 4 mm-es nagyságú, egymagvas csonthéjú termések.
Édes és aromás – a terpénes íz emlékeztet a borókabogyóéra, hiányzik belőle az a csípős íz, amiről a bors esetében a piperin gondoskodik. Teljes aromája a magok széttörésekor bontakozik ki.
A termések körülbelül 3-5% illóolajat tartalmaznak. Az édes íz a jelentős mennyiségben tartalmazott cukorra vezethető vissza.
A bogyók fogyasztása némelykor légzési nehézséget és nyálkahártya-irritációt idézhetnek elő, ezért csak óvatosan szabad alkalmazni.
Brazíliában a (Schinus terebinthifolius), Peruban pedig a (Schinus molle L.) borsfafaj honos. Az előbbit elvitték Floridába, ma ott vadon nő. Az S. terebinthifoliust gyakran díszcserjeként ültetik a földközi-tengeri országokban.
További két faja (Schinus dependens és Schinus latifolius) arról nevezetes, hogy a Chilében kedvelt, chicha nevű ital belőlük készül.
Az Európában fűszerként forgalmazott rózsaborsot túlnyomó részben Reunion szigetéről importálják.
Elsősorban díszítéshez használják. Szárított állapotban gyakran összekeverik egyéb borsfajtákkal, az átlátszó borsőrlőben asztaldíszként szolgál. Főzéskor nem érdemes bors helyett használni, mivel azt nem pótolja.