Pl. a rántott hús.
A dolog pontosan ott kezdődött, amikor az a la carte menzán "kukoricás csirkemellnek" aposztrofáltak egy mandulás panírba forgatott csirkehúsdarabot. Mikor beleharaptam, kiderült, hogy a zsemlemorzsába kevertek néhány darab cornflakest, innen a név és a megtévesztő külső. Mindenesetre nagyon finom volt. Aztán később beugrott, hogy már számos tévés séf (és valószínűleg bloggertárs is) megénekelte ezt a dalt, ilyen vagy olyan formában. Gondoltam, nem nagy ördöngösség, én is kipróbálom.
Az eredmény minden várakozást felülmúlt, ráadásul Dani is jóízűen falatozta.
A dolog nem különösebben alapanyagigényes, a klasszikus rántott hús kellékein kívül csak egy zacskó natúr cornflakes kell hozzá ( a zsemlemorzsa helyett). Ezt viszont durvára kell törni. Hogy mennyire durvára, az pedig ízlés függő.
Én csirke felsőcombokat paníroztam, de legközelebb kipróbálom mellcsíkokkal is, amolyan "csikönnággetcc" feelinget imitálva (mert a mcdonalds-os népírtásra való). A tepsit kibéleltem egy szilikon sütőlappal (sütőpapír is megteszi, de az sem feltétlenül kell), kicsit leolajoztam, erre tettem a combokat. Mindegyik tetejére tettem egy kis darab vajat és 200 fokon egy órán keresztül sütöttem.
Hihetetlenül ropogós, teljesen átsült combokat kaptam olajszag nélkül.